Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

W - . A közös munka öröme és haszna Együtt könnyebben megy 1979. JÚNIUS 1., PÉNTEK Ö 5 Völgyből a hegyre Mi lesz a bányászkolóniák sorsa? Kedves emlékeim között őr­zök egy húsz év előtti meghí­vót: „D. Község Tanácsa és a Hazafias Népfront Községi Bi­zottsága tisztelettel meghívja önt augusztus 20-ári délelőtt 10 órára az alkotmány, az új kenyér, valamint a lakosság segítségével létesített benzin­kút avató ünnepségére.” A komikusra sikerült tömör­ség mellett van még valami figyelemre méltó a meghívó szövegében: a körülírás. Azt jelzi, hogy D. községben már akkor tudták, hogy mekkora erő rejlik a lakosság összefo­gásában, a közösségben, ami­kor még szavuk sem volt rá. A fogalom csak később, a hatva­nas években született, s így hangzik: társadalmi munka. Fogjuk meg... Néhány esztendeje, egy ta­vaszi vasárnapon élénk sür- gölődés fogadott V.-ben: jár­dát építettek a helybeliek. Egy jól megtermett férfi diktálta a tempót, ő adogatta le a teher­autóról a cementlapokat. Hir­telen elépenderült egy kipi­rult arcú fiúcska, s lihegve így szólt: „Elnök bácsi, ne tessék haragudni, hogy apukám nem jöhetett, de nagyon köhög és magas láza van. Azt üzeni, majd pótolja a mulasztást a Ságvári utcában.” A tanácsel­nök letette a cementlapot, s barackot nyomott a fiú fejére: „Minden rendben, jobbulást kívánok apádnak!” Ezt hogy csinálta? — faggattam később, az önkéntes műszak után. „Azt hiszem, a legjobb agitáció: a fogjuk meg és — vigyük!” A Duna menti T.-ben új tan­termeket, úttörőszobát, tágas zsibongót építettek az iskola mellé a helybeliek. A község­ben lakó tervezőmérnökök díjtalanul csinálták meg a ter­veket, a téesz építő részlegé­nek vezetője ingyen vállalta a kivitelező munkák szakmai irányítását, a járási vegyes­ipari szövetkezet díjtalanul kölcsönzött építőipari gépe­ket, kezelőik szabad szombat­jaikat, vasárnapjaikat áldoz­ták a nemes célra. A helybeli kisiparosok mindegyike 30—40 órát dolgozott a gyerekekért — társadalmi munkában. Miért vállalták? Mert ott voltak a község vezetői is, a pártvezető­ség titkára, a tanácselnök, a népfronttitkár, az áfész ügy­vezető igazgatója, az iskola- igazgató és a többi. „Nos, ha Még néhány hét és elkezdő­dik a diákok vakációja. A százhalombattai általános is­kolások is. érthető módon, vár­ják már az utolsó csengőszót: a város csaknem kétezer diák­ja közül a nyáron ezren nya­ralhatnak különböző táborok­ban. A település két általános iskolájának úttörőcsapatában — az egyik Ságvári Endre, a másik pedig Ligeti Károly ne­vét viseli — már hetekkel ezelőtt elkészült a végleges nyári menetrend. Hol nyaralhatnak a százha­lombattai gyerekek? A vá­lasz: nemcsak belföldre, ha­nem az országhatáron túlra is eljuthatnak. A felüdülést je­lentő Balaton-part éppen úgy várja őket, mint a hegyvidék. A legkorábban a kerékpáros vándortáborba készülők indul­nak útnak: június 23-án star­tolnak, s az ország legszebb tájaira kerekeznek. Utánuk néhány nappal kerekednek fel a Börzsöny-vándortábor résztvevői, valamint a Mátra barangolói. Izgalmas élmény vár azokra a százhalombattai diákokra, akik a dunai vízitú­rán eveznek Bajára. S mind­ezen túlmenően sokan jutnak el majd Pusztamaróira és Ba- latonfenyvesre is. A KISZ százhalombattai városi bizott­sága, valamint a KISZ Tolna megyei bizottsága közötti jó kapcsolat eredményeként pedig a Szekszárdhoz közeli, festői környezetben fekvő Sötét­ók ott vannak, nekünk is ott a helyünk, nehogy elrontsanak valamit” — summázta a dol­got egy vízvezeték-szerelő kis­iparos. Kommunista műszakok Nincs talán ma olyan diák az országban, aki nem tudná tényekkel illusztrálni az „Egy üzem — egy iskola”, vagy az „Egy brigád — egy osztály” mozgalom eredményeit. Helyi tanácsok vezetői sokat mond­hatnának a társadalmi mun­kával létesített pihenőparkok, gyermekjátszóterek, tornaszo­bák, tanuszodák pénzben ki sem fejezhető értékéről. Ki tudja, hány kilométer járda, vízvezeték köszönheti létét a társadalmi összefogásnak? Mennyivel bővült a bölcsődék- óvodák befogadóképessége a kommunista műszakok mun­kabéréből ?! 1978-ban országszerte nőtt a közösség érdekében végzett társadalmi munka értéke az előző évihez képest. Szabolcs- Szatmárban 188 millió forint, Zalában 100 millió, Pest me­gyében 340 millió (!) forintér­tékű munkát végeztek a tele­pülések fejlesztése, szépítése érdekében. A debreceni válla­latok, intézmények dolgozói egynapi bérüket — összesen 5,6 millió forintot — adták az óvodák fejlesztésére, s össze­sen 37 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek az elmúlt évben. Summa summárum: 1978- ban a társadalmi munkák, s a kommunista műszakok pénz­ben kifejezhető értéke minden eddigit meghaladott, s megkö­zelíti a három és fél milliárd forintot! T ervszerűbben Kimondani is sok, hát még „ledolgozni”. S ez még nem a „pjafon”. Több is lehet, ha az illetékes szervek, helyi taná­csok ésszerűen rangsorolják a feladatokat, körültekintően szervezik meg az anyag- és eszközellátást, gondosabban egyeztetik a különböző vállala­tok terveit a közösség érdekei­vel, s a népgazdaság reális le­hetőségeivel. Még mindig sok a társadal­mi munkában rejlő tartalék. Kevesebb szervezetlenséggel, formalitással és több megbe­csüléssel bizonyára újabb vál­lalkozókat hívhatunk csatasor­ba. Jó módszer a társadalmi munkaszerződés, amely pon­völgyben is kaptak táborhe­lyet az olajváros úttörői. S a külföldi táborok hely­színe is: gazdag programot ígér. Júliusban százhalombattai út­törők utaznak az NDK-beli Pappenheimbe — Suhl megyei település —, valamint a éseh- szlovákiai Presovba. Ez csere­üdülés lesz: miután a százha­lombattai gyerekek hazaértek, NDK-beli és csehszlovák tár­saik a Dunai Kőolajipari Vál­lalat balatonakarattyai üdülő­jében tölthetnek majd el kel­lemesnek ígérkező napokat. S egy új helyszínnel bővül a tá­borhelyek száma külföldön is: az idén először utazhatnak az Ostrava melletti Kuncicére, az onnan hazánkba érkező kisis­kolások pedig a Dunamenti Hőerőmű Vállalat balatonke­nesei üdülőjében nyaralhat­nak. Kétségkívül izgalmas nyári vakáció előtt állnak a százha­lombattai általános iskolások. Az örvendetesen bővülő kap­csolatok eredményeként a vá­ros két általános iskolájából összesen háromszázzal több gyerek üdülhet ezen a nyáron a táborokban, mint tavaly. S várhatóan tovább javul majd ez a statisztika, hiszen az el­következendő években — szé­les körű társadalmi összefo­gással — elkészül a városi úttörőtábor a Balaton partján fekvő Gyenesdiáson. F. G. tosan rögzíti az elvégzendő fel­adat szellemi és fizikai mun­kaigényét. A szükséges anyagi hozzájárulás mértékét egyfelől, és a munka végzéséhez szük­séges szakmai irányítás, a technikai eszközök biztosításá­nak módját, másfelől. A társadalmi munkának nemcsak népgazdasági, anyagi jelentősége van, hanem társa­dalompolitikai értéke is. Gaz­dálkodjunk hát vele épp oly tervszerűen, gondosan, mint a nyersanyaggal vagy a pénz­Budakeszi nagyközség ta­nácsán érdeklődtünk jellem­ző-e a falura a rongálás? Dr. Répássy András vb-tit- kár egyértelmű nemmel felelt, de figyelmünkbe ajánlotta Ko­vács Lajosné szabálysértési főelőadó feljegyzéseit. Buda­keszin tizenegy éve ő végzi, a szabálysértési bizottsággal kar­öltve a bírságok kiszabását. A főelőadó elmondta, hogy ta­valy a községben 125 szabály­sértési ügy volt, tehát ennyi embert jelentettek fel külön­féle vétségért. Az összes ügy­nek a negyvennyolc százalé­ka kimerítette a tulajdon el­leni szabálysértés fogalmát. Érthetőbben, a legtöbb felje­lentés lopás miatt érkezett a tanácshoz. Hogy mit lopnak, tulajdoní­tanak el üzletekből a budake- sziek? Többnyire apróságokat: fémfúrót, alkatrészeket, csir­kecombot, italt. A társadalmi tulajdont többnyire felnőttek károsítják. A 125 feljelentett közül csupán öt volt fiatalko­rát A lopások-után a köztiszta­ság elleni vétség áll a rang­sorban. Évente húszán fizet­nek kisebb-nagyobb összeget azért, mert a szennyvizet az utcára, az udvarra öntik, ez­zel fertőzik a talajt, a levegőt és nem egyszer a szomszéd telkét is. Az átlagbírság ezért 422 forint. Kovács Lajosnétól megtud­Hányszor halljuk, sőt időn­ként magunk is hangoztatjuk: az akarat önmagában kevés, nem old meg semmit. De ha az akarat tettekkel is párosul, akkor közel a megoldás. Valóban? Legalább évtizede akarják sokan és tesznek is érte, hogy mielőbb eljöjjön az az idő, amikor ' a kisgyermekeknek halvány emlékkép lesz a bá­nyászkolóniákon csordogáló trágyalé. a szobák falára raj­zolódott, rémséges, nagy figu­rákká növekvő penészfolt. Várják a változást, amikor a tűk még, hogy a kontárok szá­ma örvendetesen csökken, s a tavalyi egy bírságolás a taná­csiak kitartó munkájának gyü­mölcse. Folyamatosan figyel­ték, kik azok, akik iparenge­dély nélkül vállalnak munkát. A pénzbírság nemegyszer el­érte az ötezer forintot. A ron- gálók száma Budakeszin szin­tén megcsappant, nem divat már a facsemeték derékbatö- résével fitogtatni az erőt, a padok támlájára vésni, hogy ki kit szeret. Tavaly két fia­talembert bírságoltak meg rongálásért, az idén még egyet sem. A kulturáltabb, fegyelme­zettebb életmód, a község szé­pítése meglátszik Budakeszi küllemén is. Egyre többen fi­gyelmeztetik a hangoskodó- kat. Persze van még min mun­kálkodniuk a társadalmi szer­veknek, tanácsnak, mert még csökkenteni lehetne az ügyira­tok számát, és ez elsősorban a budakeszieken múlik! Tavaly 40 ezer 650 forintjuk látta ká­rát meggondolatlanságuknak. ■Nem'beszélve a pénzben ki sem fejezhető erkölcsi kárról! Az év eltelt 22 hetében a szabálysértési főelőadó hat­ezernégyszáz forint bírságot szabott ki, tehát a rajt jó, s ha az őszi gyümölcsszüretkor nem ugrik ismét a lopások szá­ma, akkor örvendetesen csök­kennek a szabálysértési ügyek. csecsemők nem rezzennek ösz- sze a legkisebb széltől is nyi­korgó kiskapuk zajára, s nem ébrednek arra, hogy szülőjük lépeget felfelé a hetvenfokos szögben ívelő falépcsőn. Mondom, sokan fáradoznak azon, hogy az idén vagy jö­vőre születő gyermekeknek már ne kelljen társítani a ta­vasz közeledtét a húsköpő le­gyek ébredésével... Az elnök és a lakó Irodában megszokott lát­vány az akta. Amit dr. Köll- ner Ferencnél, a budai járá­si hivatal elnökénél láttam, csupán abban különbözik a szokványostól, hogy fedelén zöldbetűs felirat hivalkodik: 1976-tól figyelemmel kísérni! Ez a mappa mostanában kü­lönösen sokat forog az elnök kezében, és tartalma úgyneve­zett melegen tartott téma. Az ötödik ötéves tervben nem kevesebb, mint 1,2 mil­liárd forinttal gazdálkodnak a budai járásban, és nemisrosz- szul. A községfejlesztési fel­adatokat időarányosain túltel­jesítették, csupán a bányász­lakótelep építése késlekedik. — Legalább tíz éve hallom falugyűléseken, tanácstagi be­számolókon, hogy megszünte­tik a kolóniát, és kapunk la­kást. Megmondom őszintén, már csak akkor hiszem, ha robbantják a tömböt — így beszélt három évvel ezelőtt, sőt még az idei tavaszon is Bodnár Ferenc csillés, a pilis- szentiváni kolónián élő 433 ember közül egy. Oly távoli­nak tartja a változást, hogy építkezni kezdett. A toldalék­nak azonban a régi, vizes fal egy-kettőre átadta a nedves­séget, s az előtér ma már ugyanolyan szívós, mint az emeleti padlásszoba. Richter Antalné, Szabadi Sándor, Pap Józsefné ugyan­csak nem mondhatja el ma­gáról,"hogy a TtoíiMfegyeltje. Eddig albérlet, meg a kolónia jutott. Bárhova elmennének az egymás hegyén-hátán sora­kozó csöppnyi előkertektől, bódéktól, kamráktól, disznó­ólaktól. — Bulldózer a megoldás, ezt hangoztatom évek óta — mondja Kovács József, a pi- lisszentiváni tanács nyugalma­zott vb-titkára. — Nem érde­mes toldozni-foldozni, annyi­ra rossz állapotúak a lakások. Persze az idős bányászok, nyugdíjasok közül nem is ke­vesen tiltakoznak a lebontás ellen, mert elképzelhetetlen­nek tartják a hatforintos lak­bért sokszorosára cserélni. Mondják, ^negszokták, hogy a lavórt a tisztálkodáson kívül a mennyezetről csepegő víz fel­fogására is használják. Meg­szokták, hogy hófúvásban is a lakással szemközt épített il­lemhelyre járjanak, s a távoli kútról hordják a vizet. Meg lehet egyáltalán szok­ni az ilyen lakhelyet? Egyér­telmű a felelet. Csupán a di­nasztiák egymásba plántált valamiféle kolóniahűségéről vagy ragaszkodásáról lehet szó. Pilisszentivánon az elemis gyerek is tudja, hogy 128 év­vel ezelőtt a községbeliek többsége a bányából élt. Fél évszázad alatt a területről öt­venezer tonna szenet bányász­tak, az István aknából 1941-től 1969-ig több mint egymilliót. A szép eredmények ellenére a Pilisi Bányaüzemet tíz évvel ezelőtt bezárták, mondván, egyre gazdaságtalanabb az alacsony kalóriájú fekete gyé­mánt feltárása, kitermelése. S aminek a hírétől, sőt a gondo­latától is irtózott a hétszáz bá­nyász, 1969-ben beteljesedett. Ingázók lettek más bányák­ban, más munkahelyen keres­ték a kenyérrevalót. Egyetlen dolog nem változott: a lakhely. Legtöbben potom pénzért ] megvették a Dorogi Szénbá­nyáktól a viskókat és tulajdo­nosi minőségben toldozgatták. Segít a Tervhivatal Mennek vagy maradnak, er­re a kérdésre 1976-ban érke­zett kedvező válasz, azaz 69 millió forint az Országos Terv­hivataltól. És ami miatt még most sem teljes dr. Köllner Ferenc öröme, hogy az összeg, sőt megtoldva a Pénzügymi­nisztériumtól és a Pest megyei Tanácstól kapott 38,5 millió­val, még majdnem mind fel­használatlan. Huzavonával dőlt el, hogy végül is nem a kolóniák helyén épül az új la­kótelep, hanem a Ságvári-he- gyen. Bár jó lehetőség adódott az építkezésre Solymáron is, a bányászok nem akartak ott le­telepedni. Tervezők, kivitele­zők, tanácsi dolgozók és máj-, dani bérlők túl sokáig egyez­tették elképzeléseiket, és hó­napok teltek el, míg döntöttek: lapos tetejű, emeletes házak-, ban legyen a 188 bányászlakás. Most már hamarosan .át­veszi a területet a két kivi­telező, a MEZÉPSZER és a Pilisvörösvári Költségvetési Üzem. Szeptemberig meg kell építeni ,a hegyre az utat, a csatornarendszert, bevezetni a vizet, a villanyt. A kivitelezés­nek nincs akadálya, mert a Ságvári-hegyen kisajátították a hétvégi házakat, telkeket, mezőgazdasági területeket. Jól összehangolt építés nyomán el­érhető, hogy 1980-ban már költözhetnek az első lakók a pilisszentiváni völgyből fel a hegyre. Hogy miért ők? Kicsit vi­gasztalásul. Ugyanis a budai járási hivatalban nem győz­ték tétlenül várni a terveket, pénz és kivitelező volt, így hozzákezdtek a pilisvörösvári kolónia felszámolásához, és 16 lakás felépítéséhez. A tava­lyi bányásznapon lakásokat avattak Jancsi-telepen! Az idein újabb tizennégy család költözik új otthonba. Semmilyen mértékegységgel nem regisztrálható a terv megvalósult töredékének hatá- sa. Többet ér a legnagyobb propagandánál. Az. egy kori munkaadó ! •nuo- Csodájára ’ jártak az is­merősök a Jancsi-telepi há­zaknak — meséli Gyermán István pilisvörösvári traktoros. — Karoniilő Tibi fiának még értelmetlenek a szavak, nem fogja fel annak jelentőségét, hogy ablakuktól néhány mé-' térré bontják szülőházát A fiatalasszony otthonosan be­rendezkedett, mint mondta: ide már érdemes volt bútort venni. Pálinkás Jánosék harminc­évnyi szűkös körülményei vál­toztak fél évvel ezelőtt sokkal jobbra. Mindennél többet mond, ahogy kinyitják az ide­gen előtt lakásuk ajtaját biz­tatják, lépjen csak be, nézzen körül bátran. Érződik a család viselkedésén, sókra becsülik a törődést! Ök lakhely szerint már nem tartoznak a pilisvörösvári kolóniához. Lakhely szerint nem! A 214 bányásztelepi la­kos közül egyelőre ők az iri­gyeltek. A krónikást régóta foglal­koztatja a gondolat: vajon a hajdani munkaadó miért néz­te hosszú ideig tétlenül a kolóniákon élők irdatlan la­káskörülményeit? Miért nem érezte továbbra is családtag­nak a gazdasági okok miatt kivülrekedteket? Feledni tud­ta, hogy a föld mélyében szer­zett reuma, ízületi bántalom, szilikózis a nedves lakásokban egyre kínzóbbá válik... A széles körű támogatás hatására szerencsére az idén már megmozdult a Magyar Szénbányászati Tröszt. Ha nem is a Ságvári-hegyen, de a pilisvörösvári egészségügyi lé­tesítmény építéséhez járul anyagiakkal. Ezenkívül a Bu­dakeszin készülő lakások (részben bányászok kapják) kivitelezésében vállalt 35—40 millió forint értékű munkát. Megkezdődött tehát a moz­golódás, hamarosan igaz lesz Rónay György költő állítása: „Mi van a hegyen túl? / Hegy. / S a túli hegyen túl? / — Új­ra hegy. / Aztán? / — Hegy. J S azon túl? t — Hegy. / Ván­dor, sose csüggedj! Végül mégis kiérsz a síkra.” Udvardi Gyöngyi U. Gy. Miért olyan későn? — Viszem én, hozom én válaszát három nap — valahogyan így biztatta a mostani posta szemérme­sen hajbókoló hollójának reges-régi elődje Mátyás anyját, Szilágyi Erzsébe­tet. És az úrasszony még annak idején is tulajdon­képpen sokallta a termi­nust, mondván, hogy ez anyai szívének „három egész hónap.” Természetesen van eb­ben a kijelentésben vala­mi költői túlzás. De azért valahogyan ezek a klasz- szikus szavak egy kicsit a mai idők naprakészségre törekvésének is szimbó­lumává lettek. Ugyanis, ha valaki valamit közölni akár embertársaival a posta közbejöttével, akkor igénye, hogy az üzenet minél fürgébben érje el a címzettet. Nyilván ez a törekvés — és tegyük hozzá: némi gyanakvás is — vezérelte a sóskúti általános iskola illetékeseit, amikor a má­jus 26-án és 27-én meg­tartandó gyermekvigalom- ra, a meghívókat (címünk­re is) már április 19-én postára tették. A boríték gondosan és elő­írásszerűén megcímzett előzékoldalára még az express jelzést is fölra­gasztották. Nézegetve a jól olvasható postai bé­lyegzőt, a négyforintnyi bélyeget, elgondoltam, hogy az iskola figyelmes dolgozói azt akarták, hogy senki se maradjon ki a Meseszínpad előadásában megtartandó Kelekótya bohócok vidám tréfáinak élvezetéből, az esztrádpa- rádéból, és az éjfélig tartó erdei bálból — az évszá­zados fák alatt. Sőt, ki­próbálhatta volna a céllö­völdét, a körhintát, és mindezek után a büfében hideg, valamint meleg ételeket ehetett volna. És a meghívó tanúsága szerint jégbehűtött ita­lokkal is csillapíthatta volna szomját. A csinos meghívó végén pedig különösen lelkesí­tett a nagybetűvel szedett mottó: Mindent a gyer­mekekért. (Amely lózung­ban valószínűleg a fák alatt folyó éjszakába nyúló báli vigasság nem foglaltatik.) Csakhogy valami rette­netes nagy baj történt. A mi hollónk ugyanis május 28-án kopogott a Blaha Lujza téri szerkesztőség ablakán. Mikor is a viga­lom már sajnos — re­méljük nagy sikerrel — lezajlott. Így hát — ismét Szilágyi Erzsébet szavai­val élve — a mi szívünk­ben csak a szomorúság maradt. Az igaz, hogy nem „három egész hó­nap” volt ennek a szeren­csétlen levélnek az útja. hanem csak egy hónap és kilenc nap. Hogy hol. és hogyan történt a késedelem, nem tudhatjuk. Ezért nem is tudunk ítélkezni; ezt az illetékesekre bízzuk. Csak annyit tudunk mondani a mi népszerű postai hollónkkal együtt, hogy: Kár... B. M. Százhalombattai úttörők Vár a vízpart és a hegyvidék zel. Debreczeni Éva Budakeszi Kevesebb szabálysértés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom