Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-27 / 148. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM 1979. JÚNIUS 27., SZERDA Túrái környezetvédők Tovább szépítik a kastélyparkot Sokat várnak a brigádoktól, a KISZ-fiataloktól Ha az ember nem nézi meg jól a meghívót, amely vala­milyen fontos eseményre in­vitálja, könnyen előfordulhat vele, hogy valamire nem em­lékszik pontosan a döntő pil­lanatban. Sajnos így jártam én is. A meghívót a Hazaíias Népfront túrái bizottsága mel­lett működő környezetvédelmi albizottság küldte soron kö­vetkező ülésére. Sikerült a napot és az órát Is pontosan megjegyezni, csu­pán az értekezlet helye esett ki emlékezetemből. Így hát kelőbb a tanács irodáiban, 'majd a nagyközségi pártbi­zottság székházában kerestem az értekezletet. Végül is va­laki útbaigazított, mondván, hogy a környezetvédelmi al­bizottság vajon hol is ülé­sezhetne méltóbb helyen, mint kinn a szabadban, nevezete­sen a Magyar—Kubai Barát­ság Termelőszövetkezet fácá­nosában. Pihenőhely Amikor végül is megtalál­tam az árnyas fa alatt csodá­latos természeti környezetben szalonnát csurgató bizottságot, bizony az értekezlet régen vé­get ért. Szalonnasütés közben próbáltam szót váltani Kuti Gáborral, a népfrontbizottság helyi elnökével, Polgár Jó- zsefnéval, a nőbizottság elnö­kével és Takács Gyula tanács­elnökkel. A népfrontbizottság elnöké­től, megtudtuk, hogy a nagy­község környezetvédelmének központi kérdése továbbra is a kastélypark sorsa, annak fo­lyamatos karbantartása, szé­pítése. Ahogyan a tanácselnök tájékoztatott a karbantartási tervek már megvannak, tár­sadalmi munkában készítette Beró Csaba, az Állami Erdő­felügyelőség mérnöke. De a MÉM budapesti erdőfelügye­lőségétől más segítség is ér­kezett, 414 ezer forintot bizto­sítanak az elkövetkezendő 4 évre a park szépítésére, amelyből több mint 116 ezer forint már ebben az évben a nagyközségi tanács rendelke­zésére áll. Az összeget a park elörege­dett fáinak pótlására, az utak rendezésére, padok és egyéb pihenőhelyek kialakítására szeretnék fordítani. Szomorú viszont, hogy a park közepén álló kastélyépület (Ybl Miklós alkotása) sorsa továbbra is is­meretien. az enyészet lassan megbirkózik a majd százéves falakkal. Az állagmegóvó mun­kálatokhoz ugyanis 40—50 millió forintra lenne szükség. Ilyen nagy összeget sajnos senki sem tud biztosítani a már romosnak nyilvánított épület felújításához. Közcsen — Persze, már a tavasszal kellett volna elkezdeni a munkálatokat — szól közbe Polgámé. — Ügy érzem, fa­iunk lakossága ismét nagy lel - kesedéssel venne részt a tár­sadalmi munkában, ahogy ta­valy tavasszal és a nyár ele­jén is tették. Nagyon jól be­vált akkor elsősorban a tö­megszervezetek mozgósítása. Sok ezer munkaóra eredménye, hogy a park ma gondczottabb és rendesebb, mint korábban. De sajnos újra kezd elhanya­golttá válni. Bár szó van ar­ról, hogy két szakember kar­bantartja majd, nem nélkü­lözhető a lakosság állandó se­gítsége sem. — Ez azért is jó volna, mert ebben az évben szeretnénk megnyerni a megyei tanács és a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottsága által meghir­detett verseny első díját. Kuti Gábor arról beszél, hogy ha valóban megindul a munka, nagyon sokat várnak a szocialista brigádoktól. a KISZ-fiataloktól, az eddig is nagyon sokat segítő úttörők­től és természetesen a többi tömegszervezettől is. Elképze­lésük, hogy területekre oszt­ják fel a 27 holdas parkot, és a maga részét minden vállal­kozó szervezet vagy brigád rendszeresein gondozná, szé- pítgetné. Juhász János, az erdőgaz­daság dolgozója, a környezet­védelmi albizottság vezetője lép hozzák és elmondja, hogy az erdészek már kialakítottak egy szép kis erdészpihe­nőt, rönkasztallal, padokkal. Egyébként a termelőszövetke­zet elnöke is részt vett az ülé­sen és vállalta a szállításokat Jó úton — Van egy nagy sérelmünk is — mondja a népfrontelnök. Anélkül, hogy bárkivel is szót váltottak volna, Túrát köz­ponti szemétgyűjtő teleppé fogják a közeljövőben fejlesz­teni. Sajnos mi is csak a Pest megyei Hírlapból értesültünk erről. Ügy érezzük, hogy az illetékeseket illett volna a döntés előtt megkérdezni, an­nál is inkább, mivel a szemét- gyűjtés községünkben nincs megoldva. A szemétgyűjtő telep mind­össze kétszáz méterre van a termelőszövetkezet szarvas­marhatelepétől, illetve a da­ráló- és szárítóüzemétől. De a lakóházak sincsenek túlságo­san, messze ettől a bűzös hely­től. Amikor a szél kedvezőt­len irányból fúj, bizony az új­telepi utcák lakói nagyon so­kat mérgelődnak. Arról már nem is beszélek, hogy a sze­métgyűjtő közvetlenül a hat­vani bekötő út mellett van, és az erre elhaladók több-keve­sebb ideig élvezhetik a bűzös füstöt. Még sokáig elbeszélgetnénk, de a fák koronája mögött las­san eltűnik a nap, indulnunk kell, hiszen 5 kilométernyi távolságra vagyunk a köz­ségtől. Ügy érzem, a héttagú túrái környezetvédelmi albi­zottság jó úton jár, tevékeny­ségüket újabb társadalmi munkaórák ezreivel fogják el­ismerni a szépre vágyó, szé­pet szerető turaiak. Takács Pál Közeledik Péter-Pál Készek az aratásra Kartalon Vajon hoz-e aratási időt Péter és Pál? A kérdés azért indokolt, mert Medárd óta háromnaponként kiadós eső­ben van részünk. Kartalon biztos így volt, tanúnk rá Kupi Károly, a Petőfi Terme­lőszövetkezet főágazatveze- tője, aki egy diagrammra való adatot közölt pár napja, amelyekből kitűnik, hogy jú­nius 9-től 21-ig összesen 85 milliméter eső esett, s ha tar­tós marad, úgy kell be lopkod­niuk a még lábon álló 89— 100 hektár zöldborsót. Két rendvágó Igaz, a gabonának jót tett az eső, valamelyest utolérte a tavaszi árpát és a búzát, bár éppen az utolsó órákban jött, hogy a szemek fejlődését elő­mozdítsa. így aztán remény van rá, hogy az aratási kam­pánytervük végrehajtásakor a terméseredmények is jobbak lesznek, mint azt a két-há- rom héttel korábbi becslések tükrözték. — Aratási előkészületeink nagy részén túl vagyunk. Őszi búzát 1620, tavaszi árpát 100 és magborsót 340 hektár­ról kell betakarítanunk — mondta Kupi Károly. — Ara­tási tervünk szerint július másodikán kezdjük a munkát az árpa vágásával. A dolgozók felkészítésére, a kampányterv részletes ismertetésére, a munkavédelmi oktatásra jú­nius 28-án kerül sor, s ezen a napon tartjuk a gépszemlét is. E nagy nyári munkában — a kombájnvezetőktől kezdve a kazlazókig — csaknem hatvan emberünk tartozik a betaka­rítok csoportjához. A gabonát 12 kombájn aratja, a szállí­tásban — szükség szerint — 6 tehergépkocsi és 8 pótko­csis vontató működik közre. Tízórás napi műszakkal szá­moltunk; a tavaszi árpát egy, a búzát 18 nap alatt szeret­nénk betakarítani. Közben a fajtaborsó rendrevágása, csép- lése is megtörténik, amelyre két rendrevágót és kombájnt állítunk be. A borsó betaka­rítása körülbelül 23 napig tart, mivgl hét, más-más érés­idejű fajtát termelünk. Két szalmalehúzó Az aratási idényben min­denképpen számolnak a ter~ Kiváló úftörőmunkáért Kitüntetés az ötösek mellé ményszárítógép használatá­val. A búzák közül a takar­mánynak vetettet vágják leg­előbb, amikor a szem nedves­ségtartalma már 18 százalékra csökken, így bizonyos időt nyernek. Betakarítási kam­pánytervük nemcsak a köz­vetlen aratási, szalmabehor- dási tennivalókat rögzíti, ha­nem az utána következő mű­trágyázást és a tarlóhántást, valamint a vetőszántást is, hiszen a jövő évi termés ala­pozása már ezekkel a mun­kákkal megkezdődik. A búza szalmáját teljes egészében a hagyományos módon takarít­ják be, négy traktort, két szalmalehúzót, szállító- és kazlazógépeket állítanak mun­kába. Csak a tavaszi árpa és a borsó szalmáját bálázzák, összesen mintegy 30 vagonnal, az üszők részére. Nagyobb ebédadag Nem feledkeztek meg az aratásban részt vevők ellátá­sáról. Üdítő ital gyanánt szó­dát szállítanak ki részükre, s nagyobb ebédadagot kapnak, amelyet a téesz konyhájáról a személyszállítást is ellátó járművel visznek ki a táblák­ra. Mint ahogy az is termé­szetes, hogy a kombájnok üzemanyagát is kiszállítják, s külön szervizkocsit kap az aratóbrigád. F. I. Fiatalokat várnak az NDK-ba Akárcsak a korábbi évek­ben, az idén is lehetőség nyí­lik arra, hogy fiatal lányok és fiúk vállaljanak munkát a Német Demokratikus Köz~ társaság gyáraiban, üzemei­ben. Erről kaptunk tájékozta­tót a városi tanács munka­ügyi osztályán, ahol az ér­deklődők minden kérésére részletes felvilágosítást adnak. Annyit elöljáróban is érde­mes tudni, hogy Pest megye 50 hellyel rendelkezik, ebből 15 szakmunkásra, 35 pedig be­tanított munkásra vár, s mindaddig elfogadják a je­lentkezést, amíg a helyeket be nem töltik. Szükség van betanított esztergályosra és marósra, akik a Kari Marx Stadt-i Fritz Heckert szer­kombinátba mehetnek. Az Erfurti Umfortechnik karu- szel-esztergályosokat, köszö­rűsöket, horizontál-esztergá- lyosokat, lakatosokat, villany- szerelőket, betanított köszörű­söket, vésőket és hegesztőket keres. Premnitzben, a CFW Mű­szergyár tíz betanított beren­dezéskezelőt vár, az erfurti Funkwerk betanított elektro­műszerésznőket keres. Belföldi túrák Ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a járásban és a vá­rosban a belföldi turistautak iránt. Az év eddig eltelt hó­napjaiban annyian jelentkez­tek az IBUSZ városi irodájá­ban, mint tavaly az egész esz­tendőben. Az iroda több üzem­mel, szövetkezettel működik együtt. Anyakönyvi hírek Született: Bankó József At­tila és Zsigri Zsuzsanna: Jó­zsef, Szenti István Károly és Antal Margit: Andrea, Fodor László és Villás Márta: Niko­letta Gabriella, Csávás László és Zrínyi Ilona: Brigitta, Pásztor Lajos Mihály és Far­kas Mária Magdolna: Barna­bás, Holicza István és Batyá- nyi Katalin: Karolina, Zsiák Pál és Varga Erika: Zsolt, Po- vázson Mihály és kovács Ilo­na: Viktória, Both József és Kiss Terézia: Csaba, Schiffer István és Kelemen Mária Éva: István, Markovinyi Mihály és Kiss Erzsébet: Mihály, Pető József és Gódor Mária: Krisz­tián, Mayer Sándor és Maka Erzsébet: Brigitta és Margit,- Rózsa György József és Tóth Terézia: György nevű gyerme­ke. Névadót tartott: Petrovics Tibor és Koncz Mária: Gábor, Obreczán Tibor és Minárovits Ágnes: Tamás László, Burján Pál és Marsovszky Éva: István D evallom: bár a _ nöi-férfi Jf\\ egyenjogúság hí- . ve vagyok, mégis ritkán vásárolok magamnak ruha­neműt, cipőt egyedül. Ta­lán a gyakorlat hiánya te­szi, de már nem is érzek magamban elég tehetséget az ilyesmihez: pultokon turkálni, áruk között válo­gatni. Éppen ezért gyakran unottan olvasom a minősé­gi hibákról szóló híradáso­kat, igazán bosszankodni sem tudok, hiszen a hoz­záértő gondoskodás mind­eddig megóvott a kényel­metlen tapasztalatoktól. A minap azonban egye­dül kényszerültem bemen­ni a Gödöllő és Vidéke Áfész gödöllői nagyáruhá­zába. Az történt ugyanis, hogy elszakadt a zoknim­ban a gumi, s kevés bosz- szantóbb van annál, mint egész nap a bokám körül matatni, hogy a megbokro­sodott jószágot visszarán­gassam a helyére. Gondoltam, ez aztán iga­zán nem vakmerő vállalko­zás: bemegyek, köszönök, kérek egy pár zoknit, fize­tek, aztán egy félreeső he­lyen kicserélem a szakad­tat az újra. Az elhatáro­zást tett követte, s hama­rosan ott álltam az eme­leten, a megfelelő pult előtt. Az elárusítónő kész­ségesen kipakolt elém vagy hat pár csinos zoknit, s én rövid töprengés után ki is választottam egyet, ame­lyik átlátszó csomagolás­Béla, Tompa Ferenc és Szabó Márta: Emese, Kasza Ferenc és Kerék Gizella: Petra Orsolya, Halász Csaba Aladár és Lantai Marianna: Krisztina Zsuzsan­na, Németh Gyula és Antal Anna: Gabriella, Pataki Pé­ter és Kereskényi Éva: Bog­lárka, Sass Zoltán és Auner Csilla* Alexandra, Szakács Csaba és Nagy Éva: Péter Fe­renc, Major Ferenc és Bagó Valéria: Gergely Ferenc, Touré Bamigui és Józsa Edit: Ballad- ji, dr. Vinczeffy Zsolt és Jeney Klára: Réka, Dobay Ákos és Földházi Valéria: Orsolya ne­vű gyermekének. Házasságot kötött: Paragi Péter Antal és Várfalvi Zsu­zsanna, Szécsényi Emil és An­tal Éva, Dudás Károly János és Kovács Klára, Vály György Zoltán és Nagy Zsuzsanna. Elhunyt: Gunscher Károlyné Címer Mária, Gödöllő, kastély, Ormándi Máté, Gödöllő, Kan­dó Kálmán u. 3. ■ ban a leginkább lU megtetszett. Fizet­tem is harminc forintot, s már előre örül­tem a megkönnyebbülésnek. Gyakorlott olvasó már sejtneti, hogy mi követke­zett eztán. Amikor a hőn várt cserére került sor, csalódással vettem tudomá­sul, hegy az új rosszabb, mint a régi. Mert mindkét zokni tág volt, s nemhogy elszakadt volna benne a gumi, de szemmel látha­tóan sosem volt benne. Megnéztem a mellékelt árcédulát, amelyen megüt­közve olvastam az l. osztá­lyú minősítést, s a meó helybenhagyó pecsétje is ott díszelgett a gyártó cég neve alatt. Készítette a Stylus H. Sz. Hogy hol, ar­ról nem szerezhettem tu­domást. Furcsa stílus. A zóta több kérdés is foglalkoztat. Ki a hi­bás? Az a gép, amelyen a zoknit gyártották? Az, aki ízt a gépet kezelte? A ke­reskedő, aki átvette a hi­bás holmit? Vagy én, aki naivan, minden külön el­lenőrzés nélkül megvásá­roltam? Sokat beszélünk mostanában a minta sze­rinti vétel elterjesztéséről, ámi azt illeti, ezután ke­vésbé bízom a távoli sí- cerben. De az biztos, hogy egyhamar nem szánom el j nagam újabb egyéni ak­nára. Gáti Zoltán Nagy Ágnes átveszi a kitüntetést Martinkó Zsuzsan­nától, az úttörőcsapat vezetőjétől. A szerző felvétele k A tapasztalatok azt mutat­ják. hogy amit a gyermek megtanult, azt felnőttként legalábbis nehezebben felejti el. Az iskolában szorgalmasan tanulók az esetek nagy több­ségében jobban megállják a helyüket később is, mint a lustábbak. A lelkes tanulmá­nyi é3 mozgalmi tevékenység éppen eztrt ntm maradhat el­ismerés nélküi. A példaadó iskolai munka elismerésének hagyományos alkalma az évzáró. Ebben a szellemben zajlott le Bagón is a tanév utolsó ünnepsége. Négy tanulónak különösen em. lékezetes marad ez a nap, hi­szen ők kapták a legnagyobb jutalmat, az úttörők járási el­nöksége által adományozott kitüntetést. A negyedikes Ba­lázs Andrea és Palya Antal a kiváló kisdobos munkáért, a nyolcadikos Nagy Ágnes és Balázs Katalin a kiváló út- törőmunkáért kitüntetést ve­hette át Martinkó Zsuzsa csa­patvezetőtől. Nagy Ágnes az úttörőtanács titkáraként kapta a jelvényt és a viselésére jogosító okle­velet. A felelős funkció felada­tai — négyszáz fős úttörőcsa­patról lévén szó — bizonyá­ra sok élménnyel és gondolat­tal gazdagították, ezért meg­kértem, beszéljen munkájáról, tapasztalatairól. — Talán fölösleges is meg­kérdeznem — hiszen a válasz sugárzik arcodról —, hogyan fogadtad a kitüntetést? — Igazán boldog vagyok, mert ezzel még szebb a bizo­nyítványom, amiben csak há­rom négyes van az ötösök mellett. — Milyen feladatokat je­lentett tisztséged? — Az úttörőtanács tagjai különböző feladatköröket lát­nak el. Én mint titkár ezeket a résztevékenységeket próbál­tam összefogni, emellett tájé­koztattam a rajokat a csapat­vezetőség megbeszéléseiről, i kitűzött feladatokról. A tava­szi diákparlamenten felolvas­tam a csapat hároméves be­számolóját, amit Martinkó ta­nárnővel együtt írtunk meg. — Ti végeredményben az úttörőcsapat diákvezetőikém szerepeltek. Milyen kapcsolatat tudtatok kialakítani a neve­lőkkel? — Egyszerű belátni, hogj ezen áll vagy bukik az úttö­rőmunka; méghozzá mind a tanárok, mind a tanulók mun­kája. A legfontosabb a csa­patvezetővel való igazi jc viszony. Még a falu lakói is észrevehették, hogy ebben a félévben egymást érték a programok. Először a Tanács- köztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára rendeztünk ki­állítást, amit hosszú gyűjtő­munka előzött meg. Gyer­meknap sem volt még olyan, mint az idén. Az egész sport­pálya a miénk volt. A diákparlamentnek Bartók Erzsébet személyében új titkárt kellett választani a végzős Ágnes helyébe. Természetes tehát a kérdés: — Hogyan to­vább? — A vakáció után belépek a bejáró diákok seregébe. A budapesti Wesselényi Közgaz­dasági Szakközépiskolába je­lentkeztem. Balázs Gusztáv

Next

/
Oldalképek
Tartalom