Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

"kJŰŰCW 1979. JÚNIUS 3., VASÁRNAP PEDAGOGUSNAPRA Arany János-díjas nevelők vallanak Pedagógusnap. Most, amikor ókét ünnepeljük mindannyian — hiszen nincs közöttünk egy sem, aki ne nekik köszönhetné tudását, em­berségét — mérhető csak, s válik szembeötlővé fáradozá­suk. Sok nevelőnk kap kitün­tetéseket a pedagógusnapon. Szólaljanak meg hát hárman közülük, akiket a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságá­nak elismerésével, az Arany János pedagógiai díjjal idén tüntettek ki. A szülőket is Dr. Székely Lajosné a fóti 1. számú napköziotthonos óvo­da vezetője. 1943 óta dolgozik a pályán. Munkaközösség-ve­zető. Az általa vezetett óvo­dában tanulnak a Fóti Gyer­Dr. Székely Lajosné mekváros óvónői, szakközép- iskolásai. — Egy asztalosműhelyből át­alakított épület volt az első itiunkahelyem. ötvenhat gye­rekkel foglalkoztam egyma­gám. Azóta bizony megválto­zott az óvoda. Igaz, most két épületben — az egyik 73, a másik 120 éves — nevelem munkatársaimmal a gyereke­ket. A száz férőhelyes óvodá­ban 141-et. — A fótiak sokat segítenek. Hogy csak a Ifegjellemzőbbet említsem, három esztendeje fejeződött be az óvoda felújítá­sa, talán csak a falak marad­tak a régiek. Nyolcszáznyolc- vanezer forintos munka volt, s a javarésze a társadalmi hoz­zájárulásból készült el. — Hogyan nevelünk? Az óvodás gyerekeket ugyanúgy, mint másutt. Játékosan. A Fóti Gyermekváros óvónője­löltjeit már egy kicsit komo­lyabban. A hét minden nap­ján nálunk végzik a pedagó­giai megfigyeléseket, s heten­te egyszer itt vannak a gya­korlaton. Itt tanulnak nevelni. — De másokat is nevelünk. A szülőket is. Fót különös hely. Az óvodások szüleinek kétharmada érettségizett. Va­lahogyan keveset érnek rá. Éppen arra nem futja idejük­ből, hogy gyermekükkel töb­bet foglalkozzanak. — Tényleg újra ezt válasz­tanám. Azok közé tartozom, akik élethivatásuknak vallják a nevelést. Szigorú logika szerint Fábián József, a váci Árpád úti általános iskola matemati­ka-fizika tanára, szakfelügye­lő. ■— Negyven iskola, Vác, Du­nakeszi és a váci járás több mint száz nevelője — ők 2 ezer 800 gyereket oktatnak — tartozik hozzám szakiéi ügye­leti leg. Az új oktatási és ne­velési tervet lépcsőzetesen öt éve kezdtük bevezetni. A leg­nagyobb gond a nevelők fel­készítése, a tárgyi és a sze­mélyi feltételek megteremtése volt. Az új tartalom más mód­szereket kíván. — Heti tíz órát tanítok. Ép­pen az új tantervek miatt, a szülők kérésére három tanfo­lyamot szerveztem, ahol ők is megismerkedhettek az új ma­tematika-fizikaoktatással. Ti­zenöten közülük vállalták, hogy eszközkészítő brigádot hoznak létre. Számolóléceket, szemléltető ábrákat, geomet­riai modelleket készítettek, amit a Tanért nem árusít. — 1947 óta tanítok, 12 éve szakfelügyelő is vagyok. Mind­kettőnek épp úgy értelmét, hasznát látom, mint a városi tanáestagságnak. Amit tanács­tagként megtudok Vácról, azt a tanórákon felhasználhatom a város megismertetésére, meg­szerettetésére, amit pedig a szülők mondanak eü, azt a ta­nácsi munkában kamatozta­tom. otthon életét. Gyermekköz­pontú szemlélet, közösségi in? dítékok jellemzik az általa ve­zetett testületet. — Sok mindent megpróbál­tam. 1955-ben végeztem a fő­iskolán, két évig Tápiószent­Fábián József — Büszke vagyok a csalá­domra. Csupa fizikus és mate­matikus. Remélem, az unokám is az lesz. Úgy tartom: a gon­dolkodás az emberi lét alap­eleme, e két tudomány pedig a szigorú logikai gondolkodás­ra készteti az embert Igazi otthon lett Magyar Sándor 1972 óta igaz­gatja az abonyi nevelőotthont. Határozott kézzel szervezi az Magyar Sándor mártonban testnevelő tanár voltam. Utána 12 esztendeig Abonyban ugyanezen a terüle­ten működtem. Válogatott ké. zilabdás is akad egykori tanít­ványaim között. Egy évig ta­nulmányi felügyelő voltam, azután két esztendeig a ceglé­di járási hivatalban személy zeti vezető. Innen kerültem a nevelőotthonba. Százhatvan fiú él itt. Mindannyian állami gondozottak. Ügyük, bajuk, örömük az enyém is. Hét esz­tendeje 20—30 gyerek állandó szökésben volt. Túlzott szigor, rideg, leromlott állapotú épü­let. Ez fogadott. — Miként vált igazi otthon­ná? Az első az volt, hogy rá­vettem a gyerekeket, maguk díszítsék a kopár szobákat. Tányért festettek, subaszőnye­get, bőrintarziát készítettek, néhányan közülük a lányokat megszégyenítő ügyességgel ké­zimunkáztak. Érdekes; amit ők maguk hoztak létre, arra vi­gyáztak is. Ma már két rajz­szakkör, egy bőrdíszműves szakkör s még számos okos el­foglaltságot adó klub tagjai le hetnek. Három nemzetközi és egy országos díjat nyertek gyerekeink a képzőművészeti pályázatokon. — A szökések is elmaradtak. Új nevelők jöttek, megválto­zott a testület légköre is. Mun kaközpontú, optimista szemlé­letű lett. A gyerekek nagyobb önállóságot kaptak. Tizenhá romtagú az otfchontanács, . ugyanért nyi az őrsvezetők ta­nácsa. Együtt ügyelünk, hogy közös életünk, rendünk ne szenvedjen csorbát. — Amire a legbüszkébb va gyök: külsőségekben és mun kában egyaránt állják a ver­senyt az otthon nevelkedett gyerekekkel az állami gondo zottak. Intézetünkben immár jelkép a nyitott kapu. Vasvári G. Pál KÖNYVHÉTI KOSZONTO Ablak természetre, technikára, emberre SZÖVETKEZETI ORSZÁGOS ÉS MEGYEI MEGNYITÓ Könyvünnep van, az 50., megható, ha felidézzük, hogy az elsőn egyetlen könyv je­lent meg, köszöntve az írók és olvasók személyes kapcso­latát, felhívva a figyelmet az élő irodalom jelenlétének sors­formáló erejére. Nagykőrösön tegnap reg­gel másfél óra alatt egyet­len könyvpavilonban 2 ezer 784 forintot adtak könyvért a város lakói. Diákok, munká­sok, tanárok és orvosok, gene­rációs különbség nélkül egyet­len érdek jegyében találkoz­tak: a kultúra iránti igény for­málta érdek jegyében. A pa­vilonokkal szemben ünnepi külsővel várta a művelődési ház közönsége is az ünnepi könyvhét országos és megyei szövetkezeti megnyitóját Elfoglalóra talált, ahány hely csak volt a színházterem­ben, a kezek az új szerzemé­nyeken, a könyveken pihentek. Pásztor István, az MSZMP Nagykőrösi Váro6i Bizottságá­nak első titkára köszöntötte a megjelent alkotókat: Csák Gyula József Attila-díjas író képviselte a Miagyar írók Szö­vetségét, Sánta Ferenc, Raffai Sarolta és Fodor András költő, volt az esemény vendége. Az ünnepségen megjelent Bihari József, a megyei pártbizott­ság os ztál y v áze tűje. A meg­nyitó beszédet tartó Nánási László, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának tag­ja, a SZÖVOSZ felügyelő bi­zottságának elnöke, Váci Mi­hályt idézve intett türelmet­lenségre a tanulásban és a művelődésben, mert az ered­mények tiszteletet parancso- lóak ugyan, hiszen Pest me­gyében a szövetkezeti köny­vesboltok forgalma az utóbbi három évben 130 százalékkal emelkedtek, s tavaly 24 mil­lió forint értékben vásárolt könyvet a lakosság. Mégis igaz, helytálló az idézet: Még nem elég. Ünneprontás nélkül kíván­kozik ide : Pest megyében a la­kosságnak csupán 15 százalé­ka jár rendszeresen könyvtár­ba, s ha ennél feltehetően több is a rendszeres olvasók száma, akkor sincs okunk az elége­dettségre. A mindig többet akarásra figyelmeztetett Csák Gyula is: Móricz Zsigmond embert formáló népiessége a szellemi értékek befogadása iránt tesz igényessé, törekvővé, mindenkit. Mint századunk egyik legjelentősebb prózaíró­ja — születésének 100. évfor­dulója időszerűvé és ünnepivé is teszi a Móricz-emlékezést — nemzeti, társadalmi, önis­meretre tanít. És Móricz ha­tását érezhettük az ünnepsé­get követő irodalmi műsorban is. amelyet mai szerzők ver­seiből és novelláiból állítottak össze. Az érzelmeket és gon­dolatokat kiváltó szavaknak sikerük volt még akkor is. ha a közönség joggal érezte az eseményhez méltatlannak a közreműködő Lőte Attila és Somhegyi György produkcióit. A művelődési ház előcsarno­kában hosszú sorok várakoz­tak a könyveiket dedikáló Csák Gyula, ítaffai Sarolta, Sánta Ferenc és Fodor András asztala előtt. Meglehet, téve­dés, de úgy tűnt hogy az ol­vasást, a jó könyvet szerető érdeklődők között a legidő­sebb volt az 1898-ban született Fakan Etelka: botra és barát­nője karjára támaszkodva hozta a könyvet, amelyre ki­csinyke nyugdíjából nem saj­nálta a forintokat. A történel­mi regényeket kedveli — mondta. S ki tudja, milyen olvasásélmények keveredtek benne, ahogy az Erdélyi tri­lógiát, a Zrínyiászt emlegette, mint nagy becsben tartott könyveit. S a legapróbbnak tűnt a sokaságban, a három és fél éves Juhász Gyula, aki bátortalanul, de a Szabó Lő­rinc Örjását megjelenítve né­zett a körbenállókra, hóna alatt két könyvvel, amit _ bi­zonnyal csak sok év múlva fog olvasni, és főleg megérte­ni. Mégis ott volt a hit a sze­mében. hogy majd a könyvek kinyitják a világot természet­ire, technikára, emberre. Most Móra Ferenc kéményt söprő zsiráfjai, a tévémaciról készült képeskönyv lapjai jelentik szá­mára az élményt, de volt már — s de jó, hogy volt — az ovisokkal többször is könyv­tárban. S hogy mi lesz. milyen em­ber lesz a most tipegő Juhász Gyulából, az azon is múlik, hogy milyen könyveket olvas, s persze azon is, milyen köny­veket adnak a kezébe a fel­nőttek. A lehetőség — ha nem is kifogástalan szinten —, de már adott. Csupán a szövet­kezeti könyvterjesztésben 500 könyvbizományos dolgozik Pest megye városaiban és fal­vaiban, 9 bolt és két könyv­áruház kínálja az ember bel­ső és külső világára ablakot nyitó köteteket. Kriszt György EGYÜTT A FŐVÁROSSAL A közművelődés javára A világvároshoz legköze­lebb éső vidéket a távoli tá­jaktól eltérő, sokszínű kü­lönbség jellemzi. Munkahely és lakás két külön települé­sen. Sokak esetében az élet két fő színtere alakul így, s ezek a kölcsönhatások for­málják igényeiket, szükség­leteiket is. A közlekedés mi­nél inkább feloldja a távolsá­gokat, számos területen ala­kul ki a rendszeres napi érintkezés. A rövidebb, hosz- szabb távon kielégíthető kö­zös érdekek, minden téren az együttműködést teszik szüksé­gessé. így van ez a közművelő­désben is, hiszen Budapest nemcsak az ország fővárosa, nemcsak a megyei közigazga­tás székhelye, hanem kultu­rális központ is, amelynek földrajzi közelsége számtalan előnyt kínál. Alkotó és kul­túra-közvetítő intézményei nemcsak székhelyükön, ha­nem településeinken is sok­féle módon segíthetik a kul­turális élet fejlődését. Az együttműködésben rejlő kölcsönös előnyöket felismer­ve, a tudományos ismeretter­jesztésben már hosszabb ideje termékeny kapcsolat alákult ki a TIT budapesti és Pest megyei szervezete között. A. vidéki üzemek gyakran kér­nek fel országos hírű előadó­kat, akiket a budapestieknek kell közvetíteniük, máskor meg a megyébe látogató bu­dapesti csoportok számára keli helyi idegenvezetőket kérni, lehetővé tenni az in­tézmények látogatását vagy más hasonló intézkedést tenni. A tervszerű együttműködést egy éve határozta el a két testület vezetősége. A kapcso­lat első mérlegét a közelmúlt­ban vonták meg. Az eddigi tapasztalatok kedvező biztosí­tékot nyújtanak a továbbfej­lődéshez. A kölcsönös tájé­koztatás céljából a szakosz­tályok tanulmányozhatták egymás munkaterveit, kiad­ványait. Tagjaikat esetenként meghívták a Kossuth Klub előadásaira. A feladatok eljutottak mind a Pest megyei, mind a buda­pesti szervezet munkatársai­hoz, de mint Kurcz György, a budapesti szervezet titkára megjegyezte, az együttműkö­dés szelleme pillanatnyilag még erősebb, mint a gyakor­lata. A Pest megyei szervezet vezetői szeretnék, ha tagjaik a jövőben rendszeresen láto­gathatnák a Kossuth Klub rendezvényeit, s mint közösen megállapították, törekedni kell arra, hoéy a TIT-tagoknak és az ismeretterjesztő munka iránt érdeklődő Pest megyei és fővárosi értelmiségieknek itt alakuljon ki az eszmecse­rékre, találkozásokra alkal­mat adó szellemi központja. Ezt a törekvést a TIT megyei vezetősége azzal is segíti, hogy ez évtől 50 ezer forint­tal hozzájárul a klub fenn­tartásához. A Pest megyéről szóló bu­dapesti ismeretterjesztő mun­kában eddig főként a Szent­endre iránti nagy művészeti érdeklődést tapasztalták. A megyeiek most arra hívták fel a figyelmet, hogy az agg­lomerációs gyűrű és az ingá­zók művelődési problémáin kívül még számos egyéb kér­déssel érdemes és szükséges foglalkozni. A kilenc járásban és nyolc városban számos olyan megismerésre méltó ér­ték található, amelyre jó len­ne felhívni a budapesti elő­adók, s nem utolsósorban az előadások hallgatóságának fi­gyelmét is. A közös munka eddig ki­alakult gyakorlatának kiszé­lesítése érdekében a jövőben, többek között, a szakosztályok is$ együttes értekezleteket tar­tanak a munkájukat kölcsö­nösen érintő témákról. Az igényeknek megfelelően egyes előadókat közösen foglalkoz­tatnak Budapest és a megye területén. A fővárosról szóló kiadványokban és az előadá­sok tématerveiben ezután á Budapestet övező vidék be­mutatása is szerepel, s a kö­zeli településeken az eddigi­nél szélesebb körben propa­gálják majd a József Attila Szabadegyetem programját. A bejáró dolgozók művelődését segítve pedig kölcsönösen tá­jékoztatják egymást a buda­pesti üzemek és a vidék is­meretterjesztő munkájáról. Bár a hadtudományi és a néprajzi szakosztály referátu­mai elvileg nem kapcsolód­tak az első napirend témájá­hoz, gyakorlatilag itt is érez­hető volt, mennyire szükség- szerű ez az elhatározás. Ezután minden évben mér­legre teszik majd, hogyan si­került a közös célok valóra- váltása, az anyagi és szelle­mi erők kiaknázása — o köz­művelődés javára. K, T. L A könyvárusító pavilon előtt Nagykörösön sincs percnyi szünet, tás­kákba, szatyrokba kerülnek az új szerzem.'uiyck, egymásnak adják helyüket az érdeklődök Bozsán Péter felvételei TV-FIGYELÓ Vitakör. Amint a külön­féle tanintézetekben, úgy a televízióban is befejeződnek lassacskán az oktató, ismeret- közlő műsorok. Így egyebek között az a sorozat is véget ért, amelyet Látókör címmel sugároztak öí egymást követő alkalommal. Ez a Látókör — bizonyára sokan figyelték, így hát sokan tudják — gazdaságpolitikai tárnákban igyekezett eligazí­tani a nézőket, mégpedig úgy, hogy mind a hazai, mind pe­dig a nagyvilág idevonatkozó jelenségeiről alapos áttekin­tést adott. Nem volt ez másként a p intek esti záró adásban sem, amely a gazdasági integráció folyamatát ismertette, olyan tendencia ez — hallhattuk —, ami s. Földnek szinte minden országát érinti, hisz’ az ipari fejlődés elképzelhetelen a né-* pék együttműködése nélkül. Ami például a szocialista országokat egyesítő KGST-t illeti, ebben a közösségben az áruforgalomnak már a 30 szá­zaléka szakosított, vagyis igen tekintélyes arányban érvé­nyesül az amit én tudok job­ban, én csinálom, amit meg te, azt te gyártási elve. Hazánk helyzete ebben az összedolgozásban? A cél im­már nem az, hogy újabb és újabb munkavállalók tobor­zásával szaporítsuk az itthon készülő termékeket — mun­kaerő-tartalékaink ugyanis gyakorlatilag kimerültek —, hanem az, hogy okosabban, ügyesebben termeljünk. Ami a legfőbb: kevesebb nyers, anyag felhasználásával, és ugyancsak kevesebb energiá­val. Ez az imént említett kettős parancs egyébként igencsak általános érvényű, mert — hallhattuk nem kis megdöb­benéssel — az anyaghiány nem is olyan távolról fenye­gető valami. A cink- és az ólomkészletek kifogyásával máris számolnak a szakembe­rek, ha csak valami eddig is­meretlen — leginkább tenger­alatti — lelőhelyre nem buk­kannak. Ugyanígy az ener­giahordozókkal is célszerűbb lenne okosabban gazdálkodni, és nem csupán 30 százalék­ban értékesíteni azokat. Mos­tanság ugyanis csak ebben a kevéske arányban lesz belő­lük ilyen vagy olyan energia. Őszintén szólva, ez az adat sem szól valami megnyugta­tóan. Volt tehát min tűnődni a Látókör évadzáró negyven percét hallgatva , s annál is inkább volt, mert azt is', amit itt emlegettünk, meg azt is, amiről itt most nem eshet szó — nem holmi szakzsargonba á"vazva, hanem nagyonis Köz­érthetően, mindenkihez szóló vitastílusban mondták el a közreműködő közgazdászok. Visszatekintve a sorozat ré­gebbi adásaira, azok emléke is ezért a nyíltságért, őszinte­ségért kedves, amely erénye­ket a tv több, más műsorában is szívesen tapasztalnánk. Könyvhét. Üjmódi ajánló­műsort írt Ungvári Tamás a most kezdődött ünnepi könyvhét alkalmából. A neve Könyvsátor, és ahogy a cím­hez illik, valóban egy ilyen kötet kínáló alkalmatosságban üldögélve sorolja el a nézők­nek Mensáros László, hogy ebben a műben mi tetszhet a kedves olvasónak, amabban meg mi örömét lelheti a vá­sárló. Végignézve az első — oéntek esti — adást, bizton állíthatjuk, hogy sokkal jobb ez a hírverés a megszokott reklamírozásnál, hisz’ refvid- ségében is értékes méltatást kapunk egy olyan színésztől, aki közismerten irodalomba­rát, és aki — hadd köszönjük ezt meg neki — oly szénen tu szólni a literatűráról. ösz- szesen hétszer tíznerces kom- mendálásban lelhetjük örö­münket, ami a tv-től igen szép gesztus. Jobb celokr? aligha lehetne kibérelni ezt az összességében igen terjedel­mes műsoridőt! Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom