Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1979. JŰNIUS 24., VASÁRNAP Országos tevékenység Eredményes méhészeti kutatás Gödöllőn és környékén év­százados hagyományai vannak a méhészetnek. Talán keve­sen tudják, hogy 1902-ben mé­hészképző iskola nyílt, amely­ben az ország nagybirtokosai­nak képeztek szakmunkáso­kat. Méhészeti kutatás 1938- tól folyik Gödöllőn. Hivatalos rangot 1942-ben kapott ez a tevékenység, amikor létrehoz­ták a Méhészeti és Méhbioló- giai Kutató Intézetet, amely­nek vezetője dr. örösi Pál Zoltán Kossuth-díjas tudós lett Az intézet tíz év múlva ol­vadt bele a mai Kisállatte­nyésztési Kutató Intézetbe, amelynek részeként természe­tesen már nemcsak a környe­ző gazdaságok és a szakcso­portok méhtenyésztésének fej­lesztésén dolgoznak, tevékeny­ségükkel az egész országot át­fogj ált Megfigyelő hálózat Akiktől ezeket tudom, be­szélgető partnereim: dr. Tóth Márton, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusa, a Kis­állattenyésztési Kutató Inté­zet igazgatóhelyettese, Su- hajda Jenő, az intézet méhte­nyésztési és dr. Farkas Imre, a kultúrnövény megporzási osztályának vezetője. — Mivel foglalkoznak a méhtenyésztési osztály mun­katársai? — Először arról szólok, hogy van egy úgynevezett méhle­gelő megfigyelő hálózatunk az országban — mondja Suhajda Jenő. — Csaknem száz meg­figyelőnk küld hetenként, ha­vonként jelentést tájegységük­ről, például a növények virág­zásáról, s közlik méhcsalád­jaik termelési eredményét is, hiszen ők valamennyien mé­hészek. — Akácvirágzás idején még gyakoribb jelentéseket kapunk tőlük. Az így begyűjtött ada­tok részben a feldolgozás után azonnal, részben hosszabb távú előrejelzésre hasznosít­hatók. Amit rögtön ki tudunk szűrni az országos helyzetből, abból szinte napi prognózis lesz arra vonatkozóan: hova érdemes, például, akácvirág­záskor a méheket telepíteni. Régebben a rádió közérdekű közleményeiben adhattuk eze­ket közre. Ez a jó kapcsolat változatlanul fennáll, sőt né­hány éve a Falurádióban is hallhatják a méhészek javal­latainkat. Figyelnek és számí­tanak is rá. Érzékeny egyedek . — A megfigyelő hálózat mű­ködését egyébként rendkívül jól támogatja az Országos Mé­hészeti Szövetkezeti Közös Vállalat, a HUNGARONEK- TÁR, . amely műszereket és más eszközöket bocsát a ta­gok rendelkezésére. A méhte- nyésztés egyik döntő mozza­nata az anyanevelés. Ha ugyanis rossz az anya, kevés petét rak, s ha a családot ma­gára hagyjuk, nem tud meg­felelő anyát kinevelni. — Intézetünknek van egy nevelőtelepe Leányfalun, öt éve épült mintegy 1,4 millió forintos költséggel. Ott öt mé­hész 250 családdal dolgozik, s évente — az igényektől és az időjárástól függően — 2000— 4000 anyát nevel. A megrende­lést év elején küldik meg hoz­zánk a szakcsoportok és az egyéni méhészkedők. Érdekes­ségként mondom, hogy az anyanevelés időszaka az akác­virágzás után júniusban, esetleg júliusban a legeredmé­nyesebb, s távolabbra 1*—20 kísérő méh társaságában szál­lítjuk az anyákat. Egy te­nyészanyát 90 forintért adunk, amiből 20 forintot a HUN- GARONEKTÁR megtérít a te­nyésztőknek. A méhészeti osztályon méz­termelési kísérleteket is foly­tatnak; kettős célt tűztek ki: olyan termelési módszerek ke. resését, amelyek viszonylag ke­vés élőmunkát igényelnek, és a méz minőségének javítását. Magyarországon a Krajnai méh az őshonos, amely azon­ban még a múlt század köze­pén behozott olasz fajtákkal kereszteződött. Ezáltal, sajnos, nem jobb, hanem rosszabb lett az állomány. Termelési tulaj­donságai romlottak, sméheink általában érzékenyek a sze­szélyes időjárásra. A kutatók célja, hogy a Krajnai fajtát visszanyerjék, s már találtak is (Zala megyé­ben) néhány olyan anyát, amelynek szaporításával az ál­lomány átalakítását megkezd­hetik. A jó anya májusban, júniusban egy nap alatt 1000— 1500 petét rak, ami rendkívüli teljesítmény; mert az egy nap lerakott peték súlya az anya testsúlyának körülbelül egy- harmada. Újfajta kaptár A tartástechnológia lehetsé­ges egyszerűsítése, az élőmún- ka csökkentése újfajta méhé­szeti eszközök kipróbálását je­lenti az intézetben. Persze nemcsak vizsgálják, az újdon­ságok elterjesztésével is fog­lalkoznak. A korábban hasz­nált fekvő kaptárok helyett egy rakodókaptár típust mi­nősítettek a HUNGARONEK- TÁR megbízásából. Megálla­pították, hogy e nagyboco- nádi félkeretes rakodókaptár könnyebben kezelhető, benne jobb a méhcsaládok fejlődése, több a méz, s a méz fajtája szerint pörgethető belőlük. Az utóbbi azért olyan lényeges, mert a méz jelentős export­cikkünk. A külföldi vásárló megveszi ugyan a vegyes mé­zet is, de sokkal több pénzt ad a fajták szerint külön-kü- lön pergetettért. A méhészek egyik legna­gyobb gondja a vándoroltatás. Hiábavaló a legkitűnőbb prog­nózis, ha a szállítás körülmé­nyes; a gyorsaság itt döntő. Az intézetben szállítható mé­zesházakat próbáltak ki. Ezek­ben több méhcsalád kapott helyet, szám szerint 40—60, s a ház tulajdonképpen olyan alkalmatosság, amely olyan magas lábakon áll az akácos vagy éppen a virágzó tábla közelében, hogy a tehergépko­csi képes alá állni, s ha szük­séges, az újabb helyszínre gyorsan átvihetik. A gyorsaságra a méhekre káros növényvédelmi munkák megkezdése miatt is szükség lehet. Másrészt a mézesház át­telepítését jóformán két em­ber megoldhatja, míg a ha­gyományos méhszállításhoz nehezen lehet ma már nap­számost kapni. Fehér István Felkészülés KISZ-esek Szód ligeten Fórum a város vezetőivel Sződligetre, a KISZ Pest megyei bizottságának iskolá­jába utaznak június 25-én a város KISZ-alapszervezeti és bizottsági titkárai, hogy fel­készüljenek a következő moz­galmi év feladataira. A tábo­rozás június 30-ig tart, s a többi között a gazdaságfejlesz­tés időszerű kérdései, a szocia­lista demokrácia, a fiatalok érdekvédelme, az ideológiai­politikai nevelőmunka teendői, az akcióprogramok összeállí­tása s a KISZ-szervezetek ve zetése szerepel a napirenden. Június 29-én a város vezetői fórumon találkoznak a felké szító tábor résztvevőivel. Új tanácsrendelet Közterületen tilos szeszes italt fogyasztani A gödöllői városi tanács végrehajtó bizottságának tit­kára 1979. június 25-i hatály- lyal kihirdette a tanács idei 1- es számú rendeletét, amelynek értelmében a város boltjai, üz­letei és vendéglátóipari egysé­gei előtt és környékén levő közterületen tilos szeszes italt fogyasztani. A rendelet meg­szegője szabálysértést követ el, és helyszíni bírsággal sújt­ható. Ha a tetten ért személy a helyszíni bírság kiszabását nem veszi tudomásul, vele szemben szabálysértési eljá­rást kell kezdeményezni. Ez a tilalom nem vonatko­zik a piacokon, vásárokon sze­szes italt mérő üzletekre, va­lamint a majális jellegű ren­dezvényeken ideiglenesein te­lepített elárusítóhelyek kör­nyékére. — Nagyszerű létesítménnyel gyarapodott a veresegyházi úttörőtábor. Bitumenes kézi- labdapályát építettek játszó­tere mellé, s ugyancsak kiala­kítottak egy kisebb méretű pályát, amelyen a gyerekek röp- vagy tol láöliabd ázhatnak. A mintegy 400 ezer forint ér­tékű pályákat a Betonútépítő Vállalat brigádjai készítették el társadalmi munkában. Tükörvágás az autópályán A Betonútépítő Vállalat munkásai jól haladnak az M3-as autópálya építésével. Jelenleg a 45. és 55. kilométer közötti szakaszon dolgoznak a gépek. Nyolc kilométer hosszan már elkészült a betonalap. Képünkön: a hátralevő két kilométe­ren nagy teljesítményű tükörvágó gép dolgozik. , Elnökségi ülés a GSC-ben Értékelték a labdarúgókat Befejeződött az 1978—79-es megyei és járási labdarúgó­bajnokság. Az egyesületek sorra értékelik a sportvezetők, a játékosok munkáját. Első­ként a gödöllői egyesület, a GSC elnökségi ülésén elhang­zottakról számolunk be a sportot, a labdarúgást kedve­lő olvasóinknak. A szakosztályvezető és az edzők beszámolói szerint az elmúlt idényben öt labdarúgó­csapat szerepelt a GSC színei­ben. A serdülők, az ifjúságiak, a felnőttek, az öregfiúk és az időközben a bajnokságból tö­rölt második csapat vegyes ér­zelmeket keltett a nézőkben. Olykor lázba hozták, máskor lélektelen játékkal keserítet­ték el a szurkolókat. Paulovits Mihály szakosz­tályvezető elpanaszolta, hogy a vezetőség rendszeresen meg­tárgyalta ugyan a problémá­kat, a teendőket, de a megyei szövetségi napokon nem volt az egyesületnek állandó kép­viselője. így aztán nem ala­kult ki megfelelő kapcsolat. A három edző, Faliszek Sándor, Tamás József és Szabó Sándor munkájáról elismeréssel szólt. A megyei bajnokságban játszó első csapat az erőfeszítések ellenére nem érte el a célt, Első a járásban Tehetségkutató tábor Szádén Amit oly hőn vártunk, az esőt, a kánikulát felváltó hű­vösebb időt, az a szadai te­hetségkutató képzőművészeti tábor huszonkilenc lakójának a legrosszabbkor jött. Aiig- alig mintázhatnak, festhet­nek, batikolhatnak a Székely Bertalan emlékmúzeumot kö­rülölelő üde kertben, fedél alá szorulnak a csoportok, az egyik a könyvtár, a másik a művelődési ház, a harmadik a múzeum termébe. Amikor ott jártunk, vala­mivel kellemesebb volt az idő, de az udvarban csak egy­két gyereket láttunk, no meg a táborvezetőt, aki készséggel tájékoztatott a hét programjá­ról, az egésznek a céljáról, s az eddigi tapasztalatokról. Barlai Edit, az aszódi 1-es számú iskola rajztanára veze­ti a tábort. A kis festők cso­portját Fábián Dénes gödöllői festőművész, a bábosokat Ma­gyar Mihályné, szintén az aszódi 1-es iskolából, a bati- kolókat Zelenák Katalin, a gödöllői Karikás Frigyes is­kola rajztanára, a makramé- zókat Mészáros Erika kartali tanítónő, a szobrászokat Siska Gyula kartali, a grafikusokat Szőke Andor veresegyházi rajztanár irányítja. Próbának tekintik Felső tagozatosok vannak a táborban, a járás és a város valamennyi iskolájából egy- egy, a rajztanárok által te­hetségesnek vélt és ajánlott fiú és lány. Mint a nevében is benne foglaltatik, a csoporto­kat vezető tanároknak a mun­ka irányításán kívül a tehet­ségek felfedezése is feladata. Akiben fölfedezik a készséget, annak útját majd igyekeznek egyengetni, a képzőművészeti középiskola felé. A képessé­gek felméréséhez persze egyet­len hét kevés. Ahhoz azonban elegendő, hogy felfigyeljenek valakire, s majd az iskolában se veszítsék szem elől, sem a tanárok, sem a szakfelügye­lők. Ilyen tábor járásunkban még nem volt, érthető, hogy az ideit mindenki próbának te­kinti, s a következőket a mostam megTgjelések birto kában szervezik majd. Hu­szonkilenc fiú és lány tölt most itt hat napot, de hogy jövőre is ennyien-e, arra ma még nincs válasz. Az viszont már fc.ztos, hogy a következő években a negyedik osztálytól a hetedikig hívnak meg gye­rekeket, megteremtve annak lehetőségét, hogy az ügyesnek bizonyult hetedikest is leg­alább egy esztendeig figyel­hessék. A program szervezésében vi­szont egyáltalán nem látsza­nak kezdőknek a tábor irá­nyítói. A délelőtt a munkáé, délután csendes pihenő és sza­bad foglalkozás, sport, játék; ekkor fejezi be ki-ki az eset­legesen félbemaradt művet, este kulturális műsor, kép­zőművészeti vetélkedő. Egy napot a fővárosban töltöttek, megnézték a várat, a Nemzeti Galériát, amelynek gyermek- és ifjúsági alkotóműhelyében dolgoztak is, papírból formál­tak plasztikákat. Találkozás művésszel Pénteken találkoztak Szeke­res Erzsébet szőnyegszövő mű­vésszel, s megnéztek Gy. Ka­marás Katalinnal rendezett kö­zös kiállítását. Este volt a tábortűz, s tegnap, a hivata­los táborzárás fő eseményén, a kiállításon bemutatták mind­azokat a munkákat, amiket a gyerekek készítettek. Nagy esemény volt azért is, mert eljöttek a szülők is. Jövő héten folytatódik a táborélet Szadán, a felnőttek következnek, egy-egy turnus­ban az 1—2, illetve 3—4. osz­tályos rajztanárok készülnek fel az új tan tervre. Őket is sokrétű program várja, amely­ben a legkülönbözőbb szakmai és pedagógiai kérdések terí­tékre kerülnek. ízelítőül né­hány cím: Az új tanterv új megközelítést kíván. A játé­kosság aránya a tanterv anya­gában, Színelmélet a gyakor­latban. S amikor befejezik, jönnek a járás népművelői, akiket a napközis nevelők követnek. Az Országos Pedagógiai In­tézet szakemberei működnek közre a felkészítésben, a töb­bi között Aradi Jenő, aki az új rajz-tantervet kidolgozta. De tart előadást Asztalos Ist­ván muzeológus, az aszódi Pe­tőfi Múzeum igazgatója és Polónyi Péter, a gödöllői hely- történeti gyűjtemény vezetője. A felkészülés szakmai sikerét Merész Gábor rajz szakfel­ügyelő szavatolja, aki mindkét tábor szervezéséből oroszlán- részt vállalt, miként Novák Lászlóné, a szadai iskola igaz­gatója is. Anyagi támogatás Botos Gabriella és Nagy Erika, az isaszegi Damjanich úti általános iskola VII. osztályos tanulói festett textíliákat ké­szítenek. Barcza Zsolt felvételei Tőle a fentieken kívül a ^ tábor anyagi feltételeinek megteremtéséről is kaptunk tájékoztatást. Az alaptőkét az Országos Művelődési Tanács­tól tavaly kapott 210 ezer fo­rint jelentette, ehhez jött a megyei és a járási közművelő­dési bizottság támogatása. Vettek három faházat., kettő­ben laknak a táborozok, a har­madikban kapott helyet a mosdó. Berendezési tárgyakat az egyetemtől, az aszódi kol­légiumtól, illetve a szadai szo­ciális otthontól kaptak. A szólásmondás szerint, aminek létrejöttén sok jószán­dékú ember fáradozik, abból csak jó sülhet ki. Reméljük, a mondás Szadán is beválik. K. P. amely a 8. hely lett volna; Idegenben jobban ment a já­ték, mint a hazai közönség előtt, s végül a 12. helyen kö­tött ki a gárda. Az elnökségi ülés hozzá­szólói alaposan körüljárták a labdarúgó-szakosztály ügyes­bajos dolgait. Kristóffy Fe­renc felszólalásában a pálya­problémákra hívta fel a fi­gyelmet. Elmondta, s ehhez később többen is csatlakoztak, hogy a megye egyik legrosz- szabbul felszerelt pályája a GSC-é. Faliszek Sándor arról be­szélt, hogy a fiatal sportolók szüleivel az elmúlt időszak­ban sikerült jó kapcsolatot ki­alakítani. Gond viszont, hogy edzések, mérkőzések után nincs hol együtt lenniük a já­tékosoknak, pedig a közösségi élet egyik feltétele a jó ered­ményeknek. Elkelne egy klub- helyiség, amelyben beszélget­ni, szórakozni lehetne. Tamás József, a serdülők edzője arról beszélt, hogy fe­lesleges a szülők aggodalma: a szorgalmas gyerekek a sporto­lás mellett is képesek a jő tanulmányi eredményekre, ■ erre sok példa akad a GSC- ben. Javasolta, hogy a közép- és felsőfokú iskolák példájára az általánosban is szervezzék meg a jó tanuló, jó sportoló mozgalmat. Felszólalása végén kilenc fiatalt javasolt juta­lomra. Borbély Mihály elnökségi tag hozzászólásából viszont hiányoztak a dicsérő jelzők. Ö a hibákat ecsetelte, s szen­vedélyes hangon kritizálta a hiányosságokat. Szavainak ax adott hitelt, hogy ő valóban szívügyének érezte mindig a gödöllői labdarúgást. Az el­múlt idényben például 80 mérkőzést és 114 edzést nézett végig. Sérelmezte, hogy a vá­rosi vezető testületek tagjai egyszer sem nyitják rá az aj­tót a sportolókra. Bosszúsan állapította meg, hogy két év alatt sem készült el az edző­pálya, hat hete nincs meleg víz az öltözőben, s még lehet­ne sorolni a hiányosságokat. Javasolta, hogy a három edző­vel mielőbb kösse meg az ügyvezető elnök a szerződést. Tamási Mátyás a fegyelem megszilárdításáról, Kupecz András a várható nehézségek­ről szólt: négy játékos nem kíván tovább a GSC-ben fo­cizni, többen katonai szolgá­latra vonultak be. Tudato­sabban kell gondoskodni te­hát az utánpótlásról. Rab Péter ügyvezető elnök válaszolt a kérdésekre, hozzá­szólásokra, amelyekkel egyet­értett. Nem magyarázkodott sokat, ő is tudja, hogy a ve­zetésnek a korábbiaknál is többet kell tennie, ha sikere­ket akarnak elérni. Azt vi­szont mindenkinek tudnia kell, hogy a GSC nem dúskál az anyagi javakban, a vállala­tok a vállalt hozzájárulást sem fizették még be az idén. A négy évvel ezelőtti alakuló ülésen még minden bázisszerv képviselője lelkes volt, mára ennek csak nyomait lelhetjük. Ha az Árammérőgyár nem adna hathatós segítséget, már régen csődbe ment volna az egyesület. Az ülés végeztével Paulovits Mihály és Kristóffy Ferenc lemondtak a szakosztályveze­tésről, Borbély Mihály pedig bejelentette, hogy megválik minden sportbéli megbízatásá­tól. Cs. J. A «

Next

/
Oldalképek
Tartalom