Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-24 / 146. szám

OBSITOKAT VÁRNAK A LAKOSSÁGTÓL Nyársapát Megújul az abonyi falumúzeum ÚTTÖRŐK GYŰJTŐMUNKÁBAN Győré Pál az obsitlevelet mutatja. Veres Sándor felvétele Az abonyi falumúzeum 1967- ben a nagyközség lakóinak adományaiból létesült. Azóta a felajánlott és átvett tár­gyakból olyan szép gyűjte­mény állt össze, hogy a be­mutató helyiségek már ki­csiknek bizonyultak. Győré Páltól, a községi tanács vb- titkárától, a múzeum tiszte­letbeli igazgatójától kérdez­tük, mik a további terveik? — A falumúzeum megnyi­tása után nem csökkent a la­kosság érdeklődése, s napról- napra új tárgyakkal, eszkö­zökkel gyarapodott a helytör­téneti gyűjtemény. Nagy gond­ban vagyunk, hiszen az ado­mányait mindenki szeretné látni a bemutatón. Ezért ed­dig mindent kitettünk, amit csak lehetett. A helyiségek azonban már kicsiknek bizo­nyulnak, s megkezdtük a lel­tározást és az új kiállítás előkészítését. Több ezer tárgy közül vá­logathatunk. Mécsesekből, lámpákból, régi pecsétekből, jegyes téglákból külön gyűj­teményünk van. Komoly az anyagunk a szőlőművelésről, az állattartásról és a szövés­ről, fonásról. Külön kötélgyár­tó műhely-berendezéssel va­lamint egy nádverő, úgyneve­zett KUTUS műhely szerszá­maival is rendelkezünk. Adat­tárunkban mintegy hat-hét­ezer újságkivágást, verset és egyéb emléket őrzünk. Fény­képeink száma meghaladja a négyezret. A helytörténeti gyűjtemé­nyünket most katonaemlé­kekkel szeretnénk gazdagíta­ni. Az Ady Endre és a Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapattag­jai felkeresik az idős embere­| két, s megkérdezik tőlük, hogy | van-e a régmúlt időkből ob- sitlevelük. A közelmúltban már több ilyen „Honvéd Em­léklap” érkezett hozzánk. Az egyiken a következő szöveg olvasható: „Az 1848—49-es Szabadságharcban Retkés Já­nos mint honvéd tizedes har­colt a hazáért." Ezt is sze­retnénk bemutatni az október­re tervezett, helyi katonaem­lékekből készítendő kiállítá­sunkon. Terveink szerint a fa­lumúzeumot paraszti munka­eszközök bemutatójával kí­vánjuk megnyitni a nagykö­zönség előtt, a Vigyázó kas­télyt pedig irodalomtörténeti bemutatók céljára kívánjuk rendbehozni. Udvardi Gábor A kocséri országúton nagy munkába fogtak a DÉMÁSZ hálózatfejlesztési részlegének dolgozói. Az eddigi, elavult hálózatot Kőcserig nagyobb kapacitású új vezetékkel cse­rélik ki. A munkáról a DÉ- MÁSZ üzemigazgatóságán megkérdeztük Szilágyi Tiva­dar hálózatfejlesztési csoport- vezetőt. 1 — Az utóbbi esztendőben — mondta — Nagykörösön, Ko- cséron és környékén, az ipari és mezőgazdasági üzemekben, s a lakosság körében is nagy mértékben megnövekedett a villamosáram fogyasztás. Ezért a biztonságos ellátás érdeké­ben a szolgáltatás fejlesztésé­Jubilál az iskola Névadót választanak A Nagykörös határában fa­luvá alakult Nyársapát község az idén ünnepli fennállásának negyedszázados jubileumát. De egy másik ünnepe is lesz Nyársapáinak: emeletes nagy iskolája, mely egyesítette a régi tanyai iskolákat, kor­szerűsítette a községben az al­sófokú oktatást, most lesz tíz­éves, s ebből az alkolmból névadót választanak. Az iskola előcsarnokában kedves meglepetés fogadja a belépőt, a diákok munkáiból rendezett kiállítás. Kovács Gizella igazgatónő elmondotta, hogy az iskolának jelenleg 171 növendéke van, akiket 12 pedagógus tanít. Korszerű oktatási rendszert vezettek be, s a nyolc osztályt végzett növendékek 98 száza­léka továbbtanul. A tanulók 60 százaléka nap­közis. Az iskolának jó kapcso­lata van a helyi Haladás Ter­melőszövetkezettel, mely nö­vénytermesztési és állatte­nyésztési szakon több diák to­vábbtanulását ösztöndíjjal se­gíti. Az iskola jő viszonyt tart fenn a szülőkkel, s a tanuló­kat szinte családias légkörben neveli. Az idén, a gyermekév­ben, még gyakrabban látogat­ják a művelődési ház rendez­vényeit, és ünnepséget tartot­tak a Csábri-erdőben. re van szükség. Az erre vo­natkozó tervek keretében, a következő években, a Kocséri és a Törteli út vásártér mel­letti torkolatánál, 120 ezer voltos szolgáltató állomás épí­tésére kerül sor Nagykőrösön. Ugyancsak e tervek alapján épül már most az új kocséri távvezeték is. A kilenc kilométer hosszú távvezeték felújításán tízen dolgoznak, a munkálatokat Atkári Károly villamossági csoportvezető irányítja. Az építés költsége másfél millió forintot tesz ki, és a tervek szerint a munka augusztus 20- ra készül el. Százhúszezer voltos állomás Már épül a kocséri távvezeték A palackból kiszökött szellem Az önkiszolgáló bolt polcso­rai közt járkálok, válogatok. Kezemben lista, aszerint gyűj­töm kosaramba a legszüksége­sebb, hónap elején esedékes tételeket. Vevőtársaim pakk­jain látszik, hogy sokfelé fi­zetésnap volt, ők is teli kosár­ral várnak sorukra a pénztár előtt. A pénztáros keze jár. mint a motolla. Baljával az árut sorjázza, jobb keze a számológép billentyűin zongo­rázik. A vevők legtöbbje ötszáz forintosokkal fizet. Roskad a kosár a szeszes italos üvegek­től. Győztes hadvezérként va­laki a lábát tartja egy rekesz kapóra jött kőbányai világos sörön. Egy-egy boltból havon­ta százezres értékben vásárol­nak sört, bort, pálinkát. ★ A téma — az alkoholizmus — úgy látszik, egyelőre hal­hatatlan. Pedig jó volna, ha nem kéne vele többet foglal­kozni. De nem lehet. Azt olvastam az újságban, hogy a söripar június elején hat kocsival csak az üres üve­geket hordta vissza az üzlet- hálózatból. Vajon hány hek­toliter sört nyeltek el a tavasz végi kánikulában a szomjas torkok országosan? S amikor a sör elfogyott, hány palack bort vettek, i'ttak meg, üdítő gyanánt? * ★ w A napokban a Május 1. Ru­hagyár ceglédi gyárába tartot­tam. Nem messze a gyárkapu­tól, az útpadka homokjában, kerékpárját fatörzsnek tá­masztva éltes korú np hevert. Hevert, nem tudott felállni. Körötte kisüsti szag terjen­gett, ő azt sem tudta, hol van. A nevét sem tudta megmon­dani. A Kábák kisvendéglő előtt zajlott a másik epizód. Szé­pen, tisztán öltöztetett, vé­kony csontú kis srác hullat­ta könnyeit a kerékpármegőr­ző közelében, az ajtót lesve. Arcán piros csíkok, felnőtt te­nyér nyoma. Apját szólongat- ta. „Apukám, elég volt, ne igyál több fröccsöt! Anyu azt mondta, vigyelek haza, rám talán hallgatsz. És vigyünk ha­za kenyeret is .. ★ Építkezésen járva, néhány héttel a műszaki átadás előtt egy ízben az építésvezetővel beszélgettem. Jó munkáért ki­tüntetett idős ember volt a főnök, brigádja fürge, hírne­ves. Az alkalmi kis iroda asz­talán seregnyi akta és terv­rajz sorakozott, társaságukban egy nylon zacskó, a zacskóban gyógyszeres fiolák. Majdnem mind nyugtató, szellemi rege­neráló. „Ezeket nézi? A nyugicillinjeimet?” — kérdez­te a vezető. „Sajnos, mindre szükségem van. Megy itt min­den, mint a karikacsapás, de a harcból is kijut, ahhoz pe­dig ilyen fegyverzet kell.” S hogy igazolódjék rögtön, amit mondott, kiérve az épí­tési területre, a sóderdomb mellett egy munkásba botlot­tunk. Szó szerint, mivel a föl­dön hevert. Az idős szaki fel­ismerte a helyzetet rögtön. Odasietett, feltámogatta a zsákformán esetlen alakot, ne­vén szólongatja. Morgás volt a válasz. „A feje... biztosan megint a feje, azzal van sok baja. Adok neki Kalmopyrint, az majd tán használ” — ma­gyarázta a látványt. Közben a másik, éledezve, elküldte őt a sóhivatalba, amúgy magyarán. A közelben literes boros üveg zöldellt a homokban, üresen. Az építésvezető a zse­bébe nyúlt, elöhalászott két tablettát, lenyelte. Közben szé­gyenkezett a másik helyett is. „Örök életemben építő akar­tam lenni, szeretem a szakmát Az anyaggal bírok, az embe­rekkel nem mindig. Pedig sze­retném kibírni nyugdíjig. Sze­retnék gyönyörködni abban, amivel mi tettük szebbé ezt a várost, örülni akarok ker­temnek, gyerekeimnek, uno­káimnak. De ezek az esetek...” ★ Szintén építési terület, mű­szak vége. A drótkerítéssel közrefogott udvar homokján középkorú férfi fekszik. Zöld pulóveres, nyurga munkatár­sa jár arra, oda siet. felméri a helyzetet, svájcisapkát tesz a fekvő feje alá, hogy pu­hábban pihenjen. Nézelődni odajön még néhány kollégája. — Epilepsziás tán? Hívjunk mentőt? — Fenét. Részeg mint a gö­dény, a fene vigye el. Már nem tudta kivárni a műszak végét. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA, XXIII. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1979. JÜNIUS 24., VASÁRNAP Kapjanak karaktert Szebb környezet — jobb közérzet Pályázat a város szépítésére Egy idő óta polgárjogot nyert szókincsünkben és gyak­ran használt kifejezés a kör­nyezetesztétika. Élő, alakuló nyelvünket a társadalmi igény formálja, így elterjedésének gyökerét is ebben kell keres­ni. A szebb, tisztább, rende­zettebb, igényesebb környezet iránti vágy fogalmazódik meg a ma emberében, főként, ha lakótelepeken, panelházakban, tízemeletes tornyokban él. Betontenger Alapvető szempont ez, hi­szen kimondva vagy kimon­datlan az ott élő emberek köz­érzetéről, hangulatáról van szó. Az egyhangú betontenger, a sivár síkok mielőbbi változ­tatást sürgetnek, addig is, amíg a házgyári lakások ter­vezői nem látják be, hogy — hasonló költséggel — a jelen­leginél tetszetősebb, kevésbé uniformizált épületek is emel­hetők. A városok jelenlegi gondja annak csinosítása, díszítgetése, amelyre kezdetben nem ter­jedt ki a figyelem. Fel kell öltöztetni, sokszínű ruhába bújtatni a lakótelepeket. Ez nem csupán elhatározás kér­dése. Sok helyen maguk a la­kók tették meg az első lépést: virágot nevelnek az erkélye­ken, az ablakokban. Ez azon­ban önmagában kevés, szer­vezett intézkedések is szüksé­gesek. A Magyar Ifjúság 22. szá­mában Művészet és ifjúság címmel a KISZ Központi Bi­zottságának pályázati felhívá­sa jelent meg. Miután a váro­si tanács a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetséggel rendszeres kapcsolatot tart fenn, a pályázat körét Ceg­lédre is kiterjesztették. A főiskolások és fiatal mű­vészek számára kiírt pályázat szerint a város építészeti, re­konstrukciós és fejlesztési ter­;— Én bizony kihívom, hadd vigyék. Kijózanítják, az zseb­re megy. Egy ideig nyugtunk lesz tőle, nem rontja a sta­tisztikát. ★ Megy a vonat Pest felé. Idő­södő nő ül velem szemközt, feje fölött a polcon kosár. Megtudom: teli van tojással. Viszi a fővárosi piacra a 'ta­nyavilágból. Kedélyes asszony, beszédes asszony. Zuglóig szó­val tart, s közben időnként előhalássza táskájából a pá­linkás bütyköst, megkínál szí­vélyesen, s hogy nemet mon­dok, iszik helyettem is, mind­kettőnk egészségére. • Az étteremben egy család ebédel a szomszéd asztalnál. Korsó sörök a felnőttek előtt, málna jár a gyerekeknek. A kis srác egy óvatlan pillanat­ban megkaparintja a keze- ügyébe eső korsót, meghúzza. Jó vicc, térdüket csapkodják, úgy nevetnek a felnőttek az eseten. Az elorozott korsóért senki sem nyúl, fegyelmező fülesre sem lendül senki te­nyere. — Ördög a bendöjét, ivott ez már pálinkát is, meg sem látszott rajta — büszkélkedik az asztalfőn ülő férfi. — Ha benő a feje lágya, veszünk ne­ki autót, akkor majd leszo­kik. Ittasan nem lehet gépjár­művet vezetni — fűzi hozzá tudálékosan. ★ Lehetne folytatni a történe­tek sorát, hosszú lenne, mint az ezeregy éjszaka meséinek láncolata. A baj csak ott van, hogy az emberek legtöbbje a mesék tanulságait még csak megértené. De vajon az ita­los történetekből levonj ák-e a konzekvenciát ? Eszes Katalin véhez kapcsolódva kell átfor­málni — a képző- és iparmű­vészet eszközeivel — a lakó­negyedek arculatát. Bútor az utcán Olyan kisléptékű utcai léte­sítmények terveit várják, amelyek meghatározzák az ut­caképet, forma- és színvilá­gukkal gazdagítják a környe­zetet. A városközpont is át­alakul, s a távlati elképzelések szerint a belváros teljesen a gyalogosoké lesz: a Kossuth és a Szabadság térről idővel ki­tiltják a járműforgalmat. Ezt is figyelembe kell venniük a művészeknek. Szép vonalú újság-, könyv- és virágárus pavilonokra van szükség, a mostaninál formá- sabb telefonfülkékre, autó­busz-várakozóhelyekre. A sze­méttartók és a világítótestek is lehetnek a meglevőknél tet­szetősebbek. A játszóterekre, köszönetnyilvánítás. Kö­szönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett férjem, drága jó édesapám, HALASI ISTVÁN te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek és mély fájdalmunkban osztoztak. A gyá­szoló család. Köszönetnyilvánítás. Köszöne- tünket fejezzük ki mindazoknak, akik a szeretett férj, édesapa, nagyapa, fiú és testvér, Hörönipő András temetésén részt vettek, mély fájdalmunkat enyhíteni igye­keztek. Külön köszönetét mon­dunk a Városi Tanács II. sz. Böl­csőde vezetőjének és dolgozóinak a küldött koszorúért. Köszönetét mondunk még mindazoknak, akik a szeretet és a Hfela virágait sír­jára elhelyezték. A gyászoló csa­lád. Köszönetnyilvánítás. Hálás kö­szönetünket fejezzük ki a roko­noknak, volt munkatársaknak, ba­rátoknak, jó szomszédoknak, ismerősöknek, valamint a Kossuth Mgtsz, és a GYDKl Kutató Ál­lomás dolgozóinak, akik szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, dépapánk, testvérünk, Imrik Jó­zsef temetésére eljöttek és a ke­gyelet virágaival igyekeztek mély fájdalmunkon enyhíteni. A gyá­szoló család. utcákba, parkokba megfelelő kerti bútorok tervezhetők. Az utcanévtáblák, házszámtáblák, információs oszlopok ugyan­csak dekoratívabbak, ötlete­sebbek lehetnek. Gondolni kell az üzletek ma m-ég egyhangú, jellegtelen portáljaira, amelyek sokkal tetszetősebbek, a boltokban fo­lyó kereskedelmi tevékenység­re jellemzőbbek lesznek, ha a pályaművek befutnak. A leen­dő alkotások anyagául elsősor­ban a fát, a fémet, a kerámiát és a műanyagot ajánlják. Megtérül A pályaműveket 1980 feb­ruárjáig kell beküldeni; a dí­jazásukra szánt összeg 150 ezer forint. Ez a pénz bőven meg­térül, ha néhány jó ötlet mi­hamarabb megvalósulhat a fia­tal művészek közreműködésé­vel. T. T. j Köszönetnyilvánítás. Hálás kö- szünetünket fejezzük ki mindazok- I nak, akik szeretett férjem, édes- I apánk, Zádory István temetésén részt vettek, valamint akik fájdal­munkat együttérzésükkel enyhítet­ték. A gyászoló család. A gyászoló család és a ceglédi Evangélikus Lelkészi Hivatal szo­morúan közli, hogy Jávor Pál a gyülekezet ny. lelkésze hosszú és súlyos betegség után 1979. jú­nius 12-én elhunyt. Temetése 1979. június 21-én 15 órakor volt a szentendrei újtemetőben. Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét mind­azoknak a rmronoknak, isme­rősöknek, jó szomszédoknak, akik Sivók János temetésén meg­jelentek, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek, mély fáj­dalmunkban velünk éreztek. A y*'és7oló család. ÉRTESÍTJÜK Illetékességi terü­letünkön a t. Biztosítottakat, hoz­zátartozóikat, valamint a munkál­tatókat, hogy 1979. július 2-től (hétfő) ismét állandó helyünkön fogadjuk ügyfeleinket. CEGLÉD, RÁKÓCZI ÜT 7. szám. II. emelet, bejárat az Ady Endre utcáról. TARSADALOMBIZTOSITASI KI- I RENDELTSÉG, CEGLÉD. Vizsgáztak az autószerelők Az autószerelők szakmunkásvizsgájára készülődtek a napok­ban Cegléden, a Volán Körösi úti tanműhelyében. A vizsgára a megyéből hatvan tanulót vártak. A képen: a másodévesek Moszkvics, Volga és Zil gépkocsik motorjait készítik elő a vizsgázó harmadéveseknek _____. ____________________________________Apátí-Tóth Sándor felvétele 4 % I \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom