Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-21 / 143. szám

Orvosi rendelő Karíaion m?9%ä&s Még az idén átadják Kartal főutcáján a mintegy 3 miluó forintos költséggel épülő körzeti és gyermekorvosi lakásokat és rendelőket, valamint az ügyeleti szobát. Ursinyi György (elvétele Tervező és kivitelezők jó munkája A hónap végére elkészül a Patait étterem Számos építkezés szemlélője lehet Gödöllőn a járókelő. A Szabadság téren lakótelep, a Szabadság úton művelődési ház, az Imre utcában iskola, az Asbobh utcában élelmiszer­bolt, a János utcában étterem készül. Van építkezés, amely­nél jobban elidőznek az em­berek, és a megjegyzések sem maradnak el. A legtöbb kriti­kát a János utcában épülő ét­terem kapja. Vonalvezetésé­ben, külső megjelenésében, belső elrendezésében és felsze­reltségét tekintve is elsőrendű lesz, az épületen az üveg do­minál majd. De vajon miért a kritika. M1 az, ami nem tetszik? Az épü­let helyének a kiválasztása, A szolgáltatóház és a Patyolat közé szorul, s ha később akar­nának is, teraszt, vagy kerthe­lyiséget, nem lehet kialakíta­ni. Mindezen már nem lehet segíteni, de a tanulságot le kell vonni. Szó esett minderről, amikor az étterem tervezőjével, Ádám Ferencnével, a Gödöllő és Vi­déke Áfész dolgozójával be­szélgettünk. Velünk tartott Farkas János, a szövetkezet házi építőbrigádjának vezetője is. — Mi idejében, a hely kitű­zésekor szóvá tettük aggálya­inkat — hangsúlyozták, de hát nekik oda kell építeniük, ahol a helyet kijelölik. Gödöllő újabb étterme 544 négyzetméter alapterületű. A felszerelése a mai követelmé­nyeknek megfelel, konyhája, kiszolgáló helyiségei is elfo­gadhatók. Nyolcvannégy ülő­hely lesz az étteremben, amelyhez zártkörű rendezvé­nyek, fogadások céljára külön helyiség csatlakozik. Költsége 5 millió forint. E hónap végén nyit, neve Patak étterem lesz. A főbb adatok ismertetése után érdemes visszatekinteni a munka elejére. Február vé­gén kezdték az alapozást, igen nehéz körülmények között. A feltérképezetlen ingatlanon a földben kábelekre és)különbö­ző rendeltetésű csövekre buk­kantak. Az időjárás sem volt mindig kedvező, az építőbrigád ennek ellenére jól dolgozott, aminek köszönhetően határ­idő előtt adhatják át az étter­met. Az épület tervezője, a fiatal építésznő szívesen beszélt munkájáról, feladatairól. Sza­vaiból foglalkozásának szere­tette csendült ki. annál nehe­zebb volt saját életéről faggat­ni. Ádám Ferencné imádja ä rajzasztalt, az építészetet, ter­vez, szervez, irányítja az épí­tést. Tíz éve dolgozik ai áfésznél, s ezalatt, kétszer ka­pott kiváló dolgozó kitünte­tést. Az elismerést szerényen fo­gadja, s a hrigádra, a dolgozó kollektívára hárítja. A dicsé­retet kiváltó felsorolás hosszú: a vásárlók, á közönség, a meg­bízók elégedettek a szilasligeti 650 négyzetméteres bisztróval, a kerepestarcsai kórház mel­lett épített ABC-vel, Gödöllőn, az Arany János utcai busz­fordulónál létesített élelmiszer- bolttal, a mogyoródi HÉV-állo- más mögötti üzlettel. Azt is megtudakoltuk, hogy a közeljövőben milyen mun­kák várnak a tervezőre és az építőkre. Csiba József e A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1979. JÜNIUS 31., CSÜTÖRTÖK Feladatát értő közösség Két üagfközséget látnak @1 _Az állat és a gép is dolgo­zik, ha ehhez megteremtjük a feltételeket. Az ember mun­kához való viszonyához azon­ban még valami kell, az, hogy ismerje a célt, tevékeny­sége értelmét. Ezt a többletet örökölheti, hagyományból származtathatja, vagy éppen parancsban kaphatja. Az utób­bit gyakran zokon vesszük, de csak akkor, ha vagy mi nem látjuk be, vagy nem közlik velünk a világos célt. Félszáz bolt Gondolom — hiszen a mon­dottak a kisebb-nagyobb kö­zösségekre is érvényesek — a Pécel—Isaszegi Áfész mun­katársai régóta nincsenek ilyen dilemmában. Ennek az áfész- nek jelenleg 329 dolgozója van, s feladatuk nagy részét a cégük nevében szereplő két nagyközség, összesen mintegy húszezer lakosának kereske­delmi és vendéglátó szolgála­ta adja. Hogy ezt kijelenthet­jük, annak magyarázata, hogy az egyaránt 1946-ban alakult, majd 1953-ban egyesült pé- celi és isaszegi fogyasztási szö­vetkezet 1961-től egymaga gazdája az ellátásnak. Ekkor vették át az állami kezelésű üzleteket. Munkájuk töretle­nül fejlődött, amit az is jelez: eddig négyszer kapták meg a kiváló szövetkezet ki­tüntetést. Feladataik, eredményeik rövid áttekintésére ültünk le Duka Gyula elnökkel, Csima Lajosnéval, az isaszegi intéző- bizottság elnökével és Tóth Zsuzsanna szövetkezetpolitikai előadóval. — Szövetkezetünk tagjai­nak létszáma 1960-ban még csupán 1526 volt, ma már csaknem a háromszorosát tartjuk nyilván, több mint 4500-an vagyunk — mondta Duka Gyula elnök. — A két községben majdnem félszáz kiskereskedelmi egységünk van, 23 élelmiszerüzlet, 10 i zöldség-gyümölcsbolt; rajtuk ! kívül iparcikk üzlet, valamint gáz- és olajárusító lerakat. Két kolcsönzőboltunk is van. Ven­déglátó egységeink száma 14. — Egyéb szóig áltatásoklcal is foglalkoznak? — Igen. Például a buda­pesti Ramovill Szövetkezet­tel közösen tartunk fenn egy szervizt, amely a háztartási es a híradástechnikai eszközöket javítja. Asztalos- és lakatos­üzemünk nemcsak Jcözületek- nek készít berendezéseket, a lakosságtól is vállal munkát, például ajtók, ablakok javítá­sát, kerítéseit gyártását, sze­relését. A kisebb szállítások­ra is felkészültünk az évek során. Tavaly például több mint száz családnak vállal­tunk bérfuvarozást, kétszáz háztáji kiskertet szántot­tunk fel, s megszerveztük a fűtőolaj házhoz szállítását. — Ügy tudjuk, a tagoknak kedvezményt adnak ilyenkor. — A bórfuvarozásnál 20, az olajszállításnál 50 és a szán­tásnál 30 százalékos a ked­vezmény. Ezekre a munkák­ra két traktorunk van. Fokozatosan haladnak —* Szolgáltatási tevékeny­ségük értéke mennyi évente? — Tavaly 758 ezer forint volt. A Pécel—Isaszegi Áfész boltjainak forgalma 1970-ben 135 millió forint, tavaly elérte a 295 milliót. A vendéglátás ugyanezen időszak alatt 17 millióról a duplájára, 36 millió forintra nőtt. Nyereségük 6-ról 16,6 millióra emelkedett. Bolthálózatuk bővítésében fokozatosan haladnak: a fej­lődés kedvező. Boltjaink alap­területe 1965-ben hozzávetőleg 3200 négyzetméter volt, ta­valy elérte a 4900-at. Nehezebben tudtak eddig előbbre lépni a vendéglátás­ban. Egy évtized alatt nem bővült jelentősen ez a hálózat, a megnövekedett igényeket Siker Szentendrén Szépen pengetnek a gyerekek is Első ízben rendezte meg május végén Szentendrén a Pest megyei Művelődési Köz­pont Pest megyei népi hang­szeres együtteseinek minősítő hangversenyét. Különautó- busszal érkezett Szentendrére a bagi és a hévízgyörki mű­velődési ház citerazenekara. A művelődési központ hatalmas előterében már gyülekeztek a csoportok. Ott voltak a ceglédi, az érdi, a dunavarsányi, a tör- teli és a vasadi citerások. Jól megtermett férfiak szorongat­ták a hónuk alatt hangszerei­ket, s kíváncsian nézegették az újonnan érkezett alig tizen­éveseket. A csendes szemlélő­dést aztán élcelődés váltotta fel: Lófejes citerák — Eltévedtetek, gyerekek, itt nem az úttörőzenekarokat mi­nősítik ! — Szántó Laci odaszólt Ga­lambos Csabának: — Majd meglepődnek, ha meghallják a játékunkat. Kovács Edit meg­toldotta a fiúk szavait: — Nem ismerik a bácsik a köz­mondást, nem tudják, hogy kicsi a bors, de erős. — A zsűri, Olsvai Imre, a Magyar Tudományos Akadé­mia népzenei osztályának munkatársa, Alföldi Borús Ist­ván, a Magyar Rádió népzenei rovatának munkatársa, Kovács Lajos, a KÖTA Pest megyei elnöke, megyei ének-zene szakfelügyelő, egymás után hallgatta meg a zenekarok műsorát. Ismerkedjünk meg vélemé­nyükkel, amelyet a járásunkat képviselő két citerazenekar munkájáról alkottak. A minő­sítő hangversenyt a bagi ci­terások játéka nyitotta meg. Az együttes tagjainak hang­szereit a csoport vezetője, Svella Pál készítette. A lófe­jes citerák úgy sorakoztak a kis mesterek előtt, akár egy lovas hadsereg. Már látvány­nak is szép volt, de szebbek voltak azok a dallamok, ami­ket pengetőikkel a gyerekek kicsaltak a holt fából. Négy éve együtt a lelkes népzene­barátok, s az elmúlt évek ke­mény munkája érződött ezen a megyei bemutatkozáson. Nem sajnálta tőlük a zsűri a jó minősítő fokozatot. Az erről szóló oklevelet Svella Pál vet­te át. Az ösztönző — Hetenként kétszer próbá­lunk — újságolta —, s a leg­nagyobb gondot mindig az je­lenti számomra, hogyan vessek véget a közös muzsikálásnak, mert a gyerekek legszíveseb­ben egész nap, de talán még éjjel is pengetnének. Gond volt a mai napig az is, hogy nem tudtam, helyes-e, amit csinálunk, hiszen én sem ta­nultam rangos mesterektől a zenét, gyerekkoromban lestem el az akkori felnőttektől. Az első citerát csak a nyugdíjazá­som után faragtam. Az na­gyon jó, hogy végre megkap­tuk az első szakmai értékelést és egyben az első elismerést. Ügy érzem, jó úton járunk, így csinálhatjuk tovább. Leszünk mi még kiválóak is. A hévízgyörki gyerekek cite- ráit a közelmúltban elhunyt Szaszkó József citerás, a nép­művészet mestere faragta. A citera országosan ismert mes­tere minden, saját maga készí­tette citerába beégette: Ké­szítette Szaszkó József, a nép­művészet mestere. A hangsze­rek oldalát népi motívumok virágból font koszorúja díszíti. Tulajdonosaik nagyon büsz­kék hangszereikre, tudják, hogy a Szaszkó-féle citerákért Amerikából, de még Indiából is eljöttek Túrára, és nem sajnálták érte a pénzt. Igaz, ehhez a kereslethez Szaszkó József csodálatos játéka adta a legfőbb ösztönzést. A hévízgyörkiek az első el­játszott népdalcsokrukkal Szaszkó Józsefre emlékeztek, aki két évvel ezelőtt kezdte meg tanításukat. Ezeket a da­lokat még ő tanította nagy- nagy szeretettel, hozzáértéssel és türelemmel. A második csokrot Bencze András, az együttes jelenlegi vezetője, aki három hónapja foglalkozik az együttessel, állította össze és tanította be. Olsvai Imre, a zsűri tagja elismeréssel szólt a fiatalok felkészültségéről: Lelkesen játszanak, együtt élnek a hangszerükkel, megvan ben­nük a művészet iránti kötele­ző tisztelet és alázat, építeni lehet lelkesedésükre, fegyel­mezett közösségükre. Dicséret a felnőttektől Bencze András elismerő taps közben vette át a minősítést igazoló oklevelet, s a csoport vezetőjének első dolga volt, hogy gratulált a gyerekeknek, s mindjárt arról beszélt, hogy a citeramuzsikában is ragasz­kodni kell Bartók és Kodály tanításaihoz, s a népdal egy­szerűségében rejlő szépséget kell a játékukkal kifejezni. A két együttes meghallgatta a többi zenekar muzsikáját. Amikor a hangverseny után Szentendrével ismerkedtek, felkeresték a Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumot, Kovács Mar­git kerámiakiállítását, talál­koztak a vasadi felnőtt citerá- sokkal. Már nem mondták a munkában őszült férfiak, hogy gyerekek, ehelyett elismerően dicsérték őket. Fercsik Mihály csak nehezen tudták, s tud­ják ma is kielégíteni. Tisztá­ban vannak ezzel, s minthogy egyre többen — jelenleg mint­egy ezren — étkeznek vendég­lőben, a hatodik ötéves terv­ben Pécelen önkiszolgáló ét­termet építenek. Nyulászok, méhészek Bevezetőben is mondtuk: ennek a fogyasztási szövetke­zetnek a dolgozói különösen jól érzékelhetik, hogy elsőran­gú feladatuk a két nagyköz­ség lakosságának szolgálata. Munkájukból, törekvéseikből úgy tűnik, sokat tesznek ezért. Nem szóltunk még arról, hogy a kistermelőket úgy is segítik, hogy szakcsoportokat tarta­nak fenn, hatot. Köztük a kisállattenyésztőkét is. Tavaly az aprójószágnak számító há- zinyúlból több mint öt vagon­nal vásároltak fel. A környék méhészeivel is szoros a kap­csolatuk: a méhészektől ta­valy 189 mázsa mézet vettek át. Burgonyát 36 vagonnal vá­sároltak fel a háztáji terme­lőktől. Fehér István Agráregyetem Építőtábor itthon és külföldön A gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói ebben az évben is dolgoznak a nyáron. Építkezhetnek Pécelen, Foton és Gödöllőn. Az építőtáborok­ban szorgoskodóknak a munka utáni pihenésről és szórako­zásról is gondoskodnak. Szín­vonalas műsorok, nemzetközi találkozók lesznek. Azok a felsőévesek, akik már bizonyítottak az itthoni munkahelyeken, külföldi épí­tőtáborokban öregbíthetik egyetemük hírnevét. Lengyel- országban Varsó és Olstyn várja a fiatalokat, a Szovjet­unióban Kaunas és Jelgava. A híres-nevezetes omszki útnak július 13-án vágnak neki a ki­szemelt legjobbak. Természetesen az említett helyekről hozzánk is érkeznek főiskolások. De más országok­ból, Dániából, Finnországból, Norvégiából, Svájcból és Svéd­országból is fogad vendégeket az agráregyetem. S végül még egy külföldi építőtábori meghívás: négy agráregyetemista Franciaor­szágban dolgozik majd. — Csehszlovák vendégek jártak tegnap, szerdán, a MÉM Műszaki Intézetében. A prágai Mezőgazdasági Gépvizsgáló In­tézetből érkezett huszonnyolc tagú szakember csoportot dr. Fülöp Gábor intézeti főosz­tályvezető tájékoztatta a ku­tatásokról. — Fajtabemutatót őszi bú­zából tartanak június 22-én, pénteken a gödöllői búza- és borsótermelési rendszerben az Országos Mezőgazdasági Faj­takísérlett Intézettel közösen. A bemutatót rövid szakmai ta­nácskozás előzi meg, amely délelőtt fél tízkor kezdődik az egyetem tangazdaságának nagy-gombosi kerületében, ahol dr. Szabó Miklós, az OMFI tudományos osztályve­zetője a búzafajtákkal való el­látottságról tart előadást. Aszódi kispályások A Pedagógus nyerte a rangadót Mivel az Építőipari Szövet­kezet csapata nem állt ki, a 8. fordulóban csak 5 mérkőzést játszottak az aszódi kispályá­sok. A rangadót a Pedagógus nyerte a Honvéd ellen, de a vesztett pontokat tekintve még így is hárompontos a hátránya az ikladiakkal szem­ben. Pedagógus—Honvéd 4-1. A Iá. tak alapján ilyen arány­ban is megérdemelten győzött a Pedagógus, a tartalékosán felálló Honvéd ellen. Gólszer­ző: Szabó, Tűkor a M., Tukora J., Tordai, illetve Tóth L. Iklad—Ferromechanika 4-0. Ennyivel jobb volt az Iklad. Gólszerző: Mayer, Klenk, Ri­gó, Galbavi. GAVIT—Gabonaipar 1-1. Az alacsony színvonalú mérkőzé­sen egyik csapat sem érdemelt győzelmet. Gólszerző: Mudra, illetve József. Költségvetési Üzem—Építő­ipari Szövetkezet 3-0 (játék nélkül). Az új kék-fehér sze­relésben felálló Költségvetés ellen mindössze két építőipari játékos jelent meg. IMI—Fiúnevelő 4-2. Csak a hajrában tudta a maga javára fordítani a mérkőzést az IMI. Gólszerző: Bélész (3), Berecz, illetve Jakab, Kökény. Domony—Lakótelep 1-0. A domonyiak sok helyzetet ki­hagytak, és lőttek egy szeren­csés gólt. Gólszerző: Huszár. | A bajnokság állása: ! 1. Iklad 2. Pedagógus 3. ran 4. Lakótelep 5. Honvéd 6. Ferromech. 7. Domony 8. GAVIT 9. Gabonaipar 10. Költségv. 11. Ep. Szöv. 12. Fiúnevelő 7 7 8 5 8 6 8 4 8 4 7 3 7 2 7 2 8 2 8 1 7 — 3 —------- 42-7 14 3­19-7 13 — 2 26-12 12 1 3 17-1« 9 — 4 22-20 3 11-15 3 10- 9 3 9-17 4 8-23 6 14-29 5 5-20 — 3 5-11 — Tulipán helyett körmöcske Elnyílott a tulipán a Gödöllő és vidéke Afcsz Szabadság téri áruháza előtti virágágyásban. A gödöllői Városgazdálko­dási Vállalat dolgozói nem késlekedtek s hamarosan körmöcs­ke virágot ültettek a térre. Képünkön: a városgazdálkodásiak egyik dolgozója, Födi József, motoros kisgéppel az elnyílt tuli­pánokat szántja ki a földből. Csiba József felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom