Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

1979. JÜNIUS 19., KEDD (W Megbízhatók, szakmaszeretek Nők a dunaharaszti sütőüzemben A kint uralkodó hőségnél még nagyobbra < számítottam, amikor beléptem a Nyugat- Pest megyei Sütőipari Vállalat dunaharaszti üzemének ajta­ján. A szellőztető berendezé­sek azon Dán jól működnek, ezért a . kemencék közelében sem volt melegebb, mint az udvaron. Sőt, mint Czimer Jó­zsef üzemvezető megjegyezte, amikor a napon 42 fokot mu­tatott a hőmérő, a munkacsar­nokban csak 28 fokig futott fel a higanyszál. A modern gépek mellett többségében nők dol­goznak. Az üzem'60 dolgozója közül 42 nő. Mi kell a jó közérzethez? Vajon mi vonzza őket erre a nehéznek tartott munkaterü­letre? Bán Józsefné műveze­tőt faggatom először, aki fia­tal kora ellenére már régi szakmabelinek számít: 1966- ban, az általános iskola befeje­zése után a szigetszentmiklósi üzemben kezdett dolgozni. Be­tanított munkás lett, majd je­lentkezett a szakmunkástanfo­lyamra, és ezzel párhuzamo­san a gimnáziumba. A sikeres vizsgák után művezetői kine­vezést kapott. Amikor egész­ségi állapota nem tette lehe­tővé, hogy éjszaka is dolgoz­zék, felajánlották neki: Du- naharasztiban állandó nappa­los lehet, ott az éjszakai mű­szak vezetését férfi kollégája látja el. Elégedett, és,örömmel dolgozik. — Azt hiszem, nincs olyan nő, aki ne szeretné az üze­met. Nagyon családias itt a légkör, s ez sokat jelent. Min­dent el tudunk intézni egy­más között. Ha valaki például nem érzi jól magát, s nem tud annyit teljesíteni, mint más­kor, mindig akad, aki kisegíti. Jók a munkakörülmények, és magas jövedelmet lehet elér­ni. Fizetési borítékokat vészelő, hogy ne kételkedjem. — Az éjszakai pótlék 40, a délutáni 20 százalék. Aki vál­lalja a több műszakos beosz­tást, 4500—5000 forintot is el­érhet. Valóban, az egyik szakmun­kásnő 4800-at, egy négy éve dolgozó betanított munkásnő 4600-at, s egy kezdő kislány, aki mindössze fél éve van az 'üzemben, 3400 forintot kere­sett a műit hónapban. — A vállalat segíti a fiatal családokat is — teszi hozzá Czimer József; — 1980-ig tíz lakást fognak átadni, amely­hez 49 ezer forint készpénzt kell befizetniük a fiataloknak. S ez, a keresetekhez képest nem nagy megterhelés. Hogy ízletes legyen a kenyér Egy modern sütőüzemben nagy szerepe van a laborató­riumnak. Fehérvári Ferencné laboráns részletesen elmagya­rázza, melyik gép hogyan se­gíti a jó minőségű kenyér, péksütemény előállítását. — A Valorigraf a liszt víz­felvevő képességét vizsgálja. A műhelyben van egy tábla, er­re írjuk feí azt a számot, amelyből a pékek megtudják, milyen arányban kell elkészí­teni a tésztát. Egy másik gép a savfokot vizsgálja. Ugyanis ha magas a savfok, akkor sa­vanyú lesz a kenyér, ha pedig alacsony, akkor elszaporodnak benne a baktériumok, és meg­romlik. A lapos kenyeret sem szereti senki, ezért igen fon­tos a sikértartalom megállapí­tása. A késztermékeket is pró­ba alá vetjük: alakjuk, sú­lyuk, ^térfogatuk megfelelő-e? Ebben segít " az Elastigraf, amely három percig súllyal terheli az árut, s ha a kenyér vagy zsemle ez után nem nye­ri vissza eredeti formáját, baj van a minőséggel, azonnal in­tézkedni kell. Szakmát szerezni — alapvető! Bent a műhelyben Czimer József átveszi pár percre a zsemlék adogatását Sándor Gézánétól, hogy addig is men­jen a munka, amíg a fiatal - asszonnyal beszélgetek. — Négy és fél évé indult az üzem. s én egy hónap múlva már itt dolgoztam. Előtte ott­hon voltam a gyerekeikkel, és Tízezer megoldás, elképzelés újítási katalógust szerkesztettek Az űjítómozgalom mindin­kább beépül a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, vál­lalatok gazdálkodósába, egy­re jelentősebb termelésfejlesz­tői tényező lesz, miután éven­te megközelíti a 20 ezret a be­adott ésszerűsítések száma. A korszerűsítési, fejlesztési ja­vaslatok elbírálását az üze­mekben meggyorsították, úgy­hogy gazdasági hasznuk is előbb jelentkezik — ezt álla­pította meg a MÉM elemzése, amely egyúttal a mozgalom még fellelhető hiányosságai­nak orvoslására is útbaigazí­tást ad. A nagyszámú újításból évente átlagosan 12 ezret fo­gadnak el, azonban nem mindegyik jóváhagyott éssze­rűsítési javaslatot valósítják meg. Mindent egybevetve tízezer új megoldást, fej­tési elképzelést alkalmaznak a gyakorlatban, tehát a benyújtott újítások­nak csak mintegy fele kerül közvetlenül a termelés gya­korlatába. Az újítóknak 22,5 millió forint díjat fizetnek ki. Közülük 250—280-an nyerik el a kiváló újító kitüntetést. Az ésszerűségi javaslatok­nak valamivel több mint fe­lét — mintegy 55 százalékát — az élelmiszeripari dolgozók teszik. Viszonylag még mindig alacsony a mezőgazdaság ré­szesedésének aránya, az ösz- szes ésszerűsítés 38 százaléka származik a tsz-ekböl és az állami gazdaságokból. Az er­dészeti és faipari dolgozók az újítások 8 százalékát adják. A mozgalom jelentős hasz­not hoz az üzemeknek, válla­latoknak. Évente átlagosan 350 millió forint üzemi eredmény származik az ésszerűsítések­ből, de még nagyobb lehetne, ha a javaslatokat tovább vin­nék, másutt is megvalósítanák. Egész sor fejlesztési elképze­lés ugyanis szélesebb körben adaptál­ható lenne akkor, ha az újítási in­formációk az üzemek között gyorsabban áramlanának. Ily módon nem fordulhatna elő az sem, hogy gyakran szom­szédos gazdaságokban is ugyanaz a szakmai probléma megoldása okoz gondot, vagy pedig már kész. bevezetett újí­tásokat találnak fel egymás­tól viszonylag kisebb távolság­ra eső mezőgazdasági üzemek­ben. Az újítómozgalom tapasz­talatai arra is figyelmeztetnek, hogy még mindig túlságosan sok javaslatot nem műszaki kalkuláció alapján* díjaznak, hanem úgynevezett eszmei alapon, holott az ésszerűsítési javaslatok gazdasági haszna az esetek döntő többségében viszonylag könnyen kimutat­ható lenne. Csakis a kényel­meskedés. illetve a kellően fel­készült újítási szakemberek hiánya okozza, hogy gyakran még mindig hátrányban vannak az újítók a díjazá­soknál. A felmérés tapasztalata alapján az újítási eredménye­ket rendszeVesen összegyűjtik és kiadványban közreadják. Már meg is jelent az első újí­tási katalógus. Az országban több mintagazdaságban ren­deznek újítási tapasztalatcse­réket, ahol konzultációkra ke­rül sor, egy-egy széles körben elterjeszthető újítással kapcso­latban. bedolgozást vállaltam. Itt sze­reztem szakmunkás-bizonyít­ványt, a vállalat tanfolyamán. Annyira megszerettem a mun­kámat, hogy a nagyobbik fi­am is kedvet kapott hozzá, sü­tőipari szakmunkás lett. Takács Balázsnét is sokáig a családi gondok tartották ott­hon. — Férjem betegeskedett, a gyerekek pedig kicsik voltak, ezért kesztyűt varrtam, bedol­gozóként. Amikor a gyerekek iskolába kerültek, férjemet le­százalékolták, most ő vigyáz rájuk délutánonként. Egyelőre betanított munkás vagyok, de szeptemberben beiratkoztam a szakmunkásképző tanfolyam­ra. Tanulni is szeretek, és a magasabb jövedelemre is szük­sége van a családnak. Mindig lehet számítani rájuk A Pest megyei Sütőipari Vállalathoz 31 üzem és 56 szakbolt tartozik. A dunaha- raszti üzem műszaki felsze­reltség tekintetében az első tíz között van. Harmincezer ember számára készül itt ti­zenegy féle pékáru. Ebben az egységben magasabb a nődol­gozók aránya, mint az egész vállalatnál, ahol ezer dolgozó­ból 550 a nő. Polgárdi József, a vállalat igazgatója elégedett: — Harminc éve vagyok a szakmában, magam is pék­ként kezdtem. Akkoriban csak elvétve dolgoztak a nők a sü­tödékben. Ma egyre többen lesznek, s ennek csak örülni lehet. A nők megbízható mun­kaerők, ha megszeretik a szak­májukat, nehezebben válnak meg tőle, mint a férfiak. Ala­csonyabb a munkaerőmozgás, s szívesen részt vesznek a tár­sadalmi munkákban is. A ter­melés érdekeit nem egyszer helyezik a sajátjuk elé. Hadd mondjak el egy példát! Nem­rég történt a dunaharaszti üzemben: az egyik dagasztó­gépnek olyan nagy a fordu­latszáma, hogy rendszeresen hűteni kell. A hőségben azon­ban annyira felforrósodott a hűtővíz, hogy úgy határoz­tunk, pár órára szüneteltetni kell a munkát. Igen ám, de mégsem maradhat kenyér nél­kül a lakosság! Megkérdeztem az asszonyoktól: ki tudna visz- szajönni délután? Valameny- nyien jelentkeztek, pedig biz­tosan l^tt volna más dolguk is odahaza... Tófalvi Éva Szigetcsép határában Permet a szőlőknek A Kertészeti Egyetem Tangazdaságának szigetcsépi kerü­letében különböző rovarkártevők és gombabetegségek ellen permetezik a szőlőt. Király Krisztiiül felvétele Devizamegtakarítás Új növényvédő szerek Űj növényvédőszer-alap­anyagot kísérleteztek ki a kü­lönféle vegyszereket gyártó szegedi Univerzál Ipari Szö­vetkezet szakemberei és a Jó­zsef Attila Tudományegyetem szerveskémiai intézetének tu­dományos kutatói. A közös produktummal évi tizenöt- millió forint értékű import vegyszer behozatalát teszik fe­leslegessé. A rovarölő szerek gyártásához nélkülözhetetlen import alapanyagot a készít­mény hatékonyságban, a le­bomlási idő tekintetében és minden más szempontból tö­kéletesen helyettesíti. Az új vegyszer gyártásához átalakít­ják a meglevő berendezéseket. A viszonylag nem nagy költ­séggel járó átalakítást a Ne­hézipari Minisztérium anyagi támogatásával oldják meg. A befektetés a jelentős deviza­megtakarítás révén gyorsan megtérül. ániátvétel: éjjel» nappal Felkészült a szezonra a Dunakeszi Hűtőház A Hűtőipari Országos Vál­lalat dunakeszi hűtőházába egyre nagyobb mennyiségben szállítják a gazdaságok a gyümölcsöt. Június elsején, a szamócával vette kezdetét a szezon. Ma is fut még be ko­csi, melyen a felrakott reke­szek szamócától piroslanak. Ennek ellenére az már kide­rült: a tervezettnél 40 száza- zalékkal kevesebbet vásárol­tak fel ebből a gyümölcsből. Pedig öt gazdasággal, kilenc és fél vagonos mennyiségre kö­töttek termeltetési szerződést. De az időjárás közbeszólt. Pest megye gazdaságai közül évek óta szállít szamócát a hűtőház­nak a kiskunlacházi Petőfi, a szilasmenti Kerepes termelő- szövetkezet —, hogy néhány példát említsünk. Kisgazdaságokból is Lényegesen több málnára tudtak szerződni. Huszonhét gazdaság az előzetes megálla­podások Szerint kétszáz vagon­nak - megfelelő mennyiségű málnát szállít be ezekben a napokban, hetekben. Pest me­gyében levő termelőszövetke­zetek ötven vagonos mennyi­ségre szerződtek. A kosdi Le­nin húsz vagonnyi bogyóst szállít a hűtőházba. Három évvel ezelőtt a hűtőipar kez­deményezésére szervezték meg: a gazdaságok nem csak a saját földjeiken megtermett mennyiséget adják át, hanem bonyolítási díj ellenében gyűjtsék és szállítsák be a háztájiban-- megtermett epret, málnát, vagy eprest. Ennek a kezdeményezésnek ma már kézzel fogható ered­ményei vannak. A számítások szerint például málnából a tervezett, előre leszerződött kétszáz vagonos mennyiség helyett 280-nal számolhat a Dunakeszi Hűtőház. Jobb, ha gurulós A hűtőipar feladatai na­gyok. Nemcsak a belföldi el­látásról kell gondoskodnia,. hanem exportkötelezettségei is számottevőek. A dunake- sziek az idén 2 ezer 330 tonna árut készítenek elő, 78,5 mil­lió forint értékben a tőkés or­szágokba irányuló exportra. Vevőt úgy itthon, mint kül­földön könnyű találni az ízle­tes szamócára, a málnára, a mélyhűtött bogyós gyümöl­csökre a téli hónapokban. Ép­pen ezért fontos, hogy a be­érkezett gyümölcsök minősége kifogástalan legyen. Ahogy a szakemberek mondják: „gurulós állapotban” kell lennie a hűtésre szánt málná­Megíratian levelei ASZTALFIÖKBAN, szek­rény aljában gyűlnek otthori a levelek. Nem a gyűjtőszenvedély, lustálkodásra hajlamos ter­mészetem rakatja velem hol ide, hol oda ezeket. Bele-bele- unva a porosodó kötegek gond­jába, néha rendcsinálásba fo­gok. Reménytelen vállalkozás ez, az órák múlásával a kido­básra szánt kupac csak ki­sebb lesz, s minden kézbe fo­gott borítékkal, képeslappal a lelkem nehezül. J.-nek, az egyetemi évfolyamtársnak fél éve vagyok a beszámolóval adósa. I.-nek esküvel fogad­tam hazaérkezésemről a hír­adást, az új-zélandi házaspár­nak angol nyelvű szakács- könyvvel tartozom, és a ma- laysiai ismerősömnek is illő lenne megköszönni a karácso­nyi üdvözletét. Beletörődve a reménytelen­ségbe, hányom ilyenkor he­lyükre vissza a leveleket, erős elhatározással emlegetve a holnapot, holnaputánt, amikor visszagondolok a rám gondo- lókra. így viseltem annak a néhány levélnek a gondját is, látszatra elfelejtve, valójában soha meg nem feledkezve ró­luk. Ki-kitettem magam elé figyelmeztetőnek, hogy aztán sürgetőbb teendőkre hivatkoz­va mindig félretoljam a lapo­kat. Sebtében, géppel írt üze­netek voltak egy tanárnő­tanácstag kezéből. Az első cikkemnek szólt, köszönés volt benne meg szabódás. Eny- nyi dicséretet meg sem érde­meltünk — azt írta. És a ké­rés: Ha erre jár, nézzen be hozzánk, ha másért nem, egy kis beszélgetésre. S mert maga ajánlotta föl, kaptam a lehetőségen. Vá­laszlevelek helyett, ha utam arra vitt, meglátogattam. Le­ültünk a tanácsháza egyik szobájában, fülünkben ügyfe­lek panaszhangjaival beszél­gettünk a mindig ugyanarról: a gyerekekről. Tanácsában az ifjúsági és gyermekvédelmi bizottság munkáját vezette, úgy, ahogy annak idején ta­níthatott: szeretet mozgatta lelkesüléssel. A napokban egy fiatal tanácstaggal találkoz­tam, a bizottság vezetőjében közös ismerősre leltünk. A tanárnőm volt — mondta olyan hangsúllyal, ahogy csak az első tanítókat szoktuk em­legetni. SZERETTE munkáját, min­dig volt mondanivalója róla: mit terveznek a' bizottsági ülésen, milyen gondon tudott segíteni, s mi az, amihez az ő ereje kevés. A gyerekek olya­nok. amilyennek neveljük őket — mondta. — Mi, fel­nőttek vagyunk értük a fele­Egy tanácstag emlékezetére lősek. Nem bánthatta kiszá­míthatatlanságom, mert a be­szélgetések között újabb leve­lek jöttek. Bizottsági ülésre elvárók, elmaradásomon saj- nálkozók, zárva a sorokat ugyanakkor a bizakodással: Azt hiszem, sikerült valamit segítenünk. Egyszer elhatároztuk: együtt járjuk majd végig a város ve­szélyeztetett gyerekeit. Meg kell keményítenie a szívét, ha velem akar tartani — és ezt éppen ő mondta. Még egy le­velet írt, a környék boltjáról volt szó benne, tanácstagi be­számolóra készült éppen. Mit mondok majd az én öregeim­nek? — kérdezte. Ezt a levelet is félretettem: majd kimegyek és megbeszéljük, gondoltam. MI MÁU NEM beszélge­tünk, nem látogatjuk együtt a gyerekeket, levelet se kapok többet dr. Véghelyi Tibornétól, Szentendre tanácstagjától, a nyugdíjas német—magyar ta­nárnőtől. De az egykori évfo­lyamtárs várja a beszámolót, hazaérkezésemről a híradás még örömet okozhat, Űj-Zé- landba és Malaysiába is elér­het az üzenet. Az is a magunk megbecsü­lése, ha nem hagyjuk megírat- lanul leveleinket. Major Árvácska nak, epernek, egresnek. Ép­pen ezért június 19-től a gyárkapun belül levő hat át­vevőhely éjjel nappal fogadja az áruval megrakott kocsikat. Ezzel is szolgálván a nyers­anyag mentését, minőségé­nek megóvását. A szállítás-, ban jelentkező nehézségeket hivatott áthidalni esetenként a törszt által a dunakesziak rendelkezésére bocsátott há­rom szállítóeszköz, valamint saját teherautójuk, s pluszban még egy, melyet bérelnek. A korábbi években némi gondot okozott, hogy a kon­zervgyárak, a léfeldolgozó üzemek, s a Zöldért azonos derűiéiről, gazdaságoktól sze­rezte; bé a bpgyÓS gyümölcsö­ket. Netán olyan mennyiség­ben, melyet időben, jó minő­ségben nem tudtak feldolgoz­ni, vagy a boltokban értékesí­teni. Ennek a nem éppen ész­szerű versengésnek a tenniva­lók egyeztetésével, az árak korrigálásával úgy tűnik idén véget vetnek. A hűtőipar fizeti a legma­gasabb átvételi árat a kifo­gástalan minőségű bogyós gyümölcsökért. Például a nagymarosi minőségi málnáért 1973-ban kilónként 27,50-fet, idén pedig 29 forintot adnak. Az a gazdaság, amely terven felül szállít kilónként pluszba 50 fillértől 1,50-ig kap felárat. S ha még a háztájiból is ösz- szegyűjtötte a megtermett mennyiséget, beszállítja a hű­tőházba bonyolítási díjként újabb 1,50—2 forint illeti meg. Jön a ribiszke A fekete és a piros ribiz- liből június húszadika után várnak számottevőbb meny- nyiséget. Egresből 500 vago- nos felvásárlással számoltak az éves terv készítésekor. A A hűtőház 1 ezer 100 vagonos kapacitása képes fogadni a megtermett mennyiségeket. Termékeik jó minőségének bi­zonyítéka: az utóbbi négy év­ben a minőséggel összefüggő reklamáció nem futott be a Dunakeszi Hűtőházba. Előttük van még az igazi hajrá, a sze­zonok szezonja, melyet gyár­kapun belül június 20-tól jú­lius 20-ig tartanak nyilván. Felkészültek a termékek foga­dására, a szállításokhoz szük­séges rekeszekből minden gaz­daságnak folyamatosan tud­nak adni. Az idénymunkások foglalkoztatását is megszer­vezték, s a meglevő létszám átcsoportosításával — egyik munkahelyről a másikra — az esetleges fennakadásokat képesek lesznek áthidalni. Erre szükség is van, hiszen a meggy, a szilva, az ősziba­rack, az uborka beszállítása is rövidesen megkezdődik. V. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom