Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-17 / 140. szám

1979. JÜNIUS 17., VASÄRNAP av Piackutató ruhatáreiemzés Amiről a nők szekrénye árulkodik Kevés ruházati cikket vásá­rolunk. Ez korántsem magyar sajátosság; Európa-szerte megfigyelhető jelenség. A csa­ládok összkiadásai és a keres­kedelem forgalmán belül évek óta zsugorodik a ruházatra fordított, illetve az arra jutó .lányad. Erre utalnak a ta­pasztalatok is. Molnár László, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Sgyetem tanszékvezetője a hallgatók közreműködésével ;öbb éve foglalkozik család- jazdálkodási kutatásokkal. Arról stzámolt be, hogy mun­kájuk során üzemi dolgozók vzéles körében felmérték a lök ruhatárát is. Az elemzés­ből több más mellett Kitűnt: a magyar nők többsége ruha­tárát — csakúgy, mint tartós javai körét — megfontoltan, tervszerűen bővíti. Az ötletszerű vásárlások csu­pán a blúzok, pulóverek és kisebb értékű cikkeknél — gyakoribbak. Száz nő közül 26 azért áll el esetenként vásár­lási szándékától, mert nem talál számára megfelelő hol­mit. Ez a kínálat, az áruössze­tétel további bővítésének szükségességére utal — ipar és a kereskedelem számára egy­aránt. Jelzi azt is, hogy a ru­házati ipar erős versenyben áll a tartós fogyasztási cikkek erőteljesen fejlődő piacával. A vizsgálódás során meg­kérdezett nők 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ruhatá­rát hiányosnak tartja. Az adatok jelzik azt is, hogy a fiatalok ruhatára jóvaj több darabból áll, mint más kor­osztályoké. Ebből kiderül, hogy a különféle típusú ruhá­zati termékekből életkor szerint is eltérő mennyiségre van szükség. Nemcsak a ruhatárelemzés- sel foglalkozó szakemberek, de az ipar és kereskedelem egybevágó tapasztalata is, hogy a választékbővítést szol­gáló törekvések akkor a legsi­keresebbek, ha az új termék bevezetését megelőző piacku­tatás során nemcsak a termék, hanem tervezett árának fogad­tatásáról is időben tájékozód­nak. Molnár László jelezte: még az idén elkészülnek a férfiak ruhatárának felmérésével is. Ez a munka ugyancsak széles körű adatfelvétel alapján nyújt majd átfogó helyzetké­pet, előre mutatva az ipar és kereskedelem feladataira. Maguk szakák meg fizetésüket Visszaállítani a teljesítménybérezés rangját Aki igazán munkával akarja kitölteni a nyolc óra minden percét — annak bosszúságot okoz, ha gépe mellett, az alapanyagra várva, értékes fél- vagy há­romnegyed órák vesznek el munkaidejéből. Gyárkapun belül szerencsére az ilyen bosszankodó emberek vannak többségben. Mondom, többségben, persze azért szép számmal akad olyan is, akinek a munka- és üzemszervezés ilyen megoldásai éppen jól jönnek, megfelelnek. Annak, hogy valóban ki dolgozza végig a nyolcórás műszakot, a teljesítmény a tényleges mu­tatója. Órabér helyett teljesítmény­bérezés. A Hazai Fésűsfonó Pomázi Gyárában ebben az évben is néhány szakmát dt- állítottak, átállítanak az óra­béres elszámolásról a teljesít­ménybérezésre. Nem keve­sebbért, minthogy a munka- fegyelem tovább szilárduljon, s annak legyen vastagabb a borítékja, aki a legtöbbet tet­te le az asztalra. Sokan csak­is — s nagyon helyesen — ezt tartják a legjobb elszámolási rendszernek. Világos az egyen­leg: teljesít — követel! Amikor megbukott A Hazai Fésűsfonó Pomázi Gyárában a munkaszervezés, a munkaidő kihasználása az Áporka más Nyitott kapuk, tágas udvarok Aporkára visszagondolva, évelt óta egy kis-dunai sziget jelent meg az émlékezetem­jén, ahol szomorúfűzek haj­lanak a vízbe, zöldre festett fahíd vezet a közös telekre, ahol nincs kerítés, nincsenek darabokra szabdalt parcellák, csak virágágyások a horgász- kunyhók körül, s lugasra fel­futó szőlő. De akkor nem ér­zékeltem a távolságokat. Kocsi vitt, kocsi hozott, a falut csak a határt kémlelő templomto­rony jelképezte. Öreg diófák ága Aporka más. Az egykori községháza falain ott függ a felirat, hogy hetenként egy­szer a tanácsi kirendeltségen is fogadás van. Többen mond­ják azonban, hogy amióta az 12p0 lakosú falu közigazgatá­silag a kdskunlacházi közös tanácshoz tartozik, lényegében csak a postát lehet állandóan működő hivatalnak tekintetni az épületben. A betonút két oldalán sora­kozó házak mögött tágas ud­varok, kertek, azon túl a ho­rizontot lezáró fasorok, kék vonulatok, s közben szőkülő gabonatáblák, ami itt vala­hogy jobban feltűnik, mint máshol. öreg diófák ága hajlik az útra. Délidő van. Merre? -Az ABC 13 órakor bezárt. Étkezni csak a kisvendéglőben lehet. Itt naponta 10—15 adag egy­tálételt főznek. Most éppen ki­adós csülökpörkölt a menü. Aki betér, azt a belső terem­ben szolgálják ki, tiszta, va­salt abrosszal terített asztalok­nál- Kint az előtérben a déli forgalom zajlik. A Kiskun Termelőszövetkezet segédüze­méből jönnek át az emberek, sokuk ing nélkül egyszál für- dőnadrágban, úgy, ahogy dol­goznak. Felhörpintik a nagy- fröccsöt, megisszák a kávét, aztán mennek tovább. A sa­rokban wurlitzer, a fal mel­lett játékautomata. Ezen a he­lyen kívül van még egy boro­zó, meg egy klubkönyvtári kategóriába sorolt emeletes épület, ahol könyvet kölcsö­nöznek, hetenként egyszer ilmet is vetítenek, bár azt mondják, a kép és hang mi- ■ őségé gyenge. Püspök József delvezető szerint Áporkán jó özönsége v^n a szórakozóhe- yekmek, a kocsmában sincs soha vita, veszekedés. Az emberek itt mellékesen fóliás termesztéssel is foglalkoznak, főleg paprikával. Pénzük tehát van, de abból viszonylag ke­veset hoznak a vendéglőbe. Kis falutörténet Apor, Apor, Aporka. Állító­lag így alakult ki a község neve a századok múltával. "'Hsikor meg Bial néven tű­nik elő a rendszerezetlen fel­jegyzések, okmányok tengeré­ből. Galambos Zsigmondnak, a község 1919-es veteránjának néhány oldalas, rövid króni­kája szerint háborúk, török hódoltság és a dunai árvizek pusztították a falut. Mai he­lyén 1761-től kezdett jelentő­sebben fejlődni. Az első közsé­gi pecsét is ebből a korból származik, rajta a kivont kar- dú huszárral, s ezzel a felirat­tal: Nemes Áporka Község. Ekkor telepítették újra a la­kosságot a földek birtokosai. Főleg Hont és Barcs megyék­ből érkeztek ide az emberek a Kiskunság szélére. A felsza­badulásig valóban a gazdák és az uradalmakban napszá- moskodók, cselédeskedők két nagy rétege szerint oszlott meg a falu társadalma. A já­rásban először, a földrendele- tet meg sem várva, itt osztot­tak földet 122 újgazdának, s házhelyet negyven családnak. Az első termelőszövetkezeti csoport Vörös Csillag néven 19 taggal már 1949-ben megala­kult. Az úttörőket 10 év múl­tán követte az Aranykalász, aztán a két gazdaság egyesü­lése, majd a még nagyobb egység kialakulása, a Kiskun Tsz-é, amelynek szintén Lac- házán van a székhelye. _ Az emberek többsége a szövetke­zet munkahelyein dolgozik, de sokan járnak el a Csepel Autógyárba és Budapestre is. Emlékidéző iskola Feitl János iskolaigazgatóval és egyben községi párttitkárral járjuk az öreg iskolaépületet, amelynek szinte már rendbe sem lehet hozni a tetőzetét, s korhad a tantermek olajozott padlózata, öreg vaskályhák, régi típusú iskolapadok emlé­keztetnek gyerekkori isko­láinkra. A padokat Kiskun- lacházáról kapták, a mennye­zeten függő fénycsőarmatúrá­kat valamelyik budapesti fel­sőoktatási intézmény selejtez­te ki, s a helybeli villanysze­relők rakták fel társadalmi munkában. A lakosság társa­dalmai munkájának értéke évente meghaladja a 200 ezer forintot. Az iskola egyben napközi otthon is. Egyébként jól el vagyunk látva taneszközökkel — mond­ja kísérőm, a kabinetrendsze­rű oktatás termeit is bemutat­va. Határidőt ugyan nem szab­tak, de a közös tanácson elv­ben már elismerték, hogy Áporkán új iskolát kell építe­ni. Annál is inkább, mert egy kicsit közművelődési intéz­mény is. Itt rendezik az is­meretterjesztő előadásokat, s népszerűek a különböző isko­lai rendezvények. A klub­könyvtárnak nincs nagyterme. Tavaly klubok és kis csopor­tok szervezését határozták el. Bár közel van a Csepel Autó­gyár művelődési háza, ahová el lehet menni színházba, mű­sorokra, azért a helyi társa­dalmi életet is fel kellene pezsdíteni, hogy az emberek otthon érezzék .magukat. Ta­lán ennek a hiánya is közre­játszik abban, hogy sokan nem a közigazgatás korszerűbb formáját látják a közös ta­nácsban, hanem alárendeltsé­get éreznek. Községfejlesztés ABC-áruház, hatvan szemé­lyes, napközi otthonos óvoda, a villanyvezeték-hálózat kor­szerűsítése. Ezek az utóbbi évek legjelentősebb község­fejlesztési eredményei. A fa­luban csak két közkút van. A vízműtársulat szervezéséhez most kezdtek hozzá. Ha min­den jól megy, 1982-re felépül a törpe vízmű, s iklápül a vízve­zeték-hálózat. Ezért tízévi részletre, családonként 14 ezer forintot kell fizetni. Van, aki sokallja. — Ellentmondásos a falu­kép. A déli rész villasornak tűnik a régi utcákhoz képest, s kevesebb az új ház, mint más településeken — emlí­tem az iskolaigazgatónak. — Érthető — mondja. — A Béke utcában volt néhány te­lek, amit pillanatok alatt meg­vettek. A többi részén is van, de nem lehet adni-venni, épít­kezni, mert elveszett a község- rendezési terv, a helyszínrajz Ezért minden fórumon szó­lunk. Különben itt is többen építenének. Kovács T. István utóbbi években is javult. Alapanyaghiány miatt például tavaly, s az idén az év első öt hónapjában egyetlen gép sem állt. Ettől függetlenül azon­ban 1978-ban a nyolcórán be­lüli állások miatt az össz­munkaóra 1,15 százaléka esett ki. Mint Lugosi József főmér­nök elmondotta, az okok kö­zött az üzemzavar, az áram­szünet, a géphiba és a gépja­vítás szerepel. Az idén ja­nuártól májusig a termelésből kiesett munkaórák alatta ma­radnak az egy százaléknak. A gyárban dolgozó fizikai munkások hetven százaléka nő, édesanya. Ez az igazolt hiányzások alakulásába is számottevően belejátszik. Ép­pen ezért tettek és tesznek újabb és újabb erőfeszítése­ket a pomáziak azért, hogy egy-egy munkásuk minél több műveletet sajátítson el, uni­verzális legyen. Egyetlen mű­szakban se álljon a gép. Nem ritka gyárkapun belül éppen ez említett okok miatt a lét­számátcsoportosítás egyik ter­melő területről a másikra. Közben újabb és újabb munkaterületeken vezetik be a teljesítménybérezést. Az idén május elsejétől a felvető, a fonalberakó üzemrészben tértek át a teljesítménybére­zésre. A takarítóknál, a kar­bantartóknál, az olajozóknál ugyancsak ez az év hozza a változást. Digruber Tamásné, a munkaügyi csoport helyet­tes vezetője a kísérleti sza­kaszról ennyit mond: Nem új­donság ez. Tizenöt évvel ez­előtt egyszer már teljesít­ménybérben dolgoztak a fel­vetők. Akkor minőségi gon­dok miatt álltak vissza óra­bérre. S mit mond erről az érintettek egyike, Miskolczi Ferencné? — Akkor régen viták tá­madtak a teljesítmények el­számolása körül. Hol az anyag, hol meg a henger hiányzott munkánkhoz. A pénzem? Most is megvan. Annak én mindig utánaszá­molok! Még igazítani? Ahhoz, hogy a teljesítmény­bérben dolgozók száma gya­rapodjék, elengedhetetlen fel­tétel a műszakilag megalapo­zott normák kidolgozása, szé­les körű alkalmazása. Az alap­tétel, hogy a bérezés olyan le­gyen: aki a legnagyobb telje­sítményt nyújtja — az kap­ja a legvastagabb borítékot. Pomázon eme differenciálás­ra, mégpedig a teljesítmények alapján a 93 és a 110 száza­Borsóbetakarító kombájnok lék közötti összeg adott. A hi­bák elhárítását továbbra sem mérik majd teljesítményben, csak az előre tervezett nagy­javításokat, karbantartásokat. Az elemzések korszakát éli a gyár. Ahol az idén vezették be a teljesítménybérezést — hüvelyválogatók, felvetők —, ott szinte naponta figyelem­mel kísérik a helyzet alakulá­sát. Választ keresvén, kapván arra: a valóságnak megfelelő-e a norma? Az eddigi tapaszta­latok megnyugtatók. Jók a termelési eredmények, s az érintettek keresete sem esett vissza. A normák karbantar­tása^ is elvégezték például a szövőelőkészítőben, a szövő üzemrészben. Alkalmazkodva a technológiai váltásokhoz. A bűvös százalék A teljesítménybérben dol­gozók körének bővítése — ter­mészeteden az ésszerű hatá­rokon belül — népgazdasági és vállalati érdek. Figyelnek is a gyárak arra: a foglalkoz­tatott fizikaiak minél na­gyobb, mondjuk ötven száza­léka a teljesítményéhez kötve kapjon fizetést. Ezen a bűvös ötven százalékon túljutottak a pomáziak. ötvenkét százalék­nál tartanak. S a kilépések? Lehet maszek ügyet is intéz­ni, olyan halaszthatatlant munkaidő alatt. De addig nem gyarapodik a teljesít­mény. Bár ennék a kiesett időnek a ledolgozására is mó­dot adnak. Csak élni kell a lehetőséggel. Vajon lehet-e itt lógni? Fordulok Szabó János­áé szakmunkáshoz — aki mellesleg a mesterszakmunkás vizsgát is szeretné letenni. — Három műszakban, telje­sítménybérben dolgozom, mint szövőnő. Három gépen. A munkaidőm minden percét ki kell használnom ahhoz, hogy ezeket a gépeket kiszolgál­jam. A teljesítménybér? Ti­zennégy éve jól megférünk egymással. Senki sem vitatja, megdolgoztam-e azért, ami a fizetési borítékomban lapul! Varga Edit Solymár II A rekonstrukció befejeződött A Budai Tégla- és Cserép­ipari Vállalat solymári Il-es számú gyáregysége teljes ka­pacitással dolgozik. Ha meg­duplázódna a gyár napi termelési kapacitása, akkor sem tudnának annyi fala­zóelemet, válaszfallapot ad­ni, mint amennyire az építkezőknek, az építtetők­nek manapság szükségük volna. A gyáregység napi ter­melése az Alfa I-es, a B— 30-as falazóelemekből, a hat centiméter vastagságú válasz­fallapból számottevő. Ezt a három terméket számítják át kisméretű téglára Ennek megfelelően az idei év első felében a solymári Il-es gyár­egység 16 millió 600 ezer da­rab téglát kell, hogy elkészít­sen. A terv teljesítése körül nincs is1 különösebb fennaka­dás, ahogy Tóth Ferenc mű­szaki vezető elmondotta A gyárkapun várhatóan 16 mil­lió 800 ezer darab téglát szál­lítanak ki a teherautók. Akárhogy is vizsgáljuk a számokat, ez a mennyiség kevesebb, mint az elmúlt év­azonos időszakában az épít­kezők rendelkezésére bocsátott készterméké. Nem kell nagyon keresgetni az ótokat. Az idén januárban és februárban ke­rült sor a solymári Il-es szá­mú gyáregység nagyjavítására illetve rekonstrukciójára. Emiatt azitán negyed „gőzzel” dolgoztak. Pedig most az ége- tőkeroencék folyamatosan ter­melnek, a többi munkahely pedig két műszakban. De az év elején szerzett hátrányt az első félévben már nem sike­rül behozniuk. Pedig alaposan szorongatják a megrendelők, a vevők a solymáriakat. Hiszen a TÜZÉP-telepek a gyár által megadott negyedévre szóló mennyiséget két-három nap alatt kiadják az építkezőknek. A téglajegyékkel pedig gyor­san jelentkeznek a vevők. így aztán több a kiadott, a .kéz­ben levő téglajegy”, mint amennyit a napi termelés ké­pes lenne fedezni. V. E. Pátyról Ludwígsfeldbe Szlovákiából jön a konvoj A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet 121 hektáros zöldborsóföldjén VNBC típusú kombájnokkal takarítják be a termést. Az idei szárazság következtében jelentősen erők­ként e termény hektáronkénti hozama. Bozsán Péter felvétele A Zsámbéki Medence Tsz- bem 1108-an dolgoznak, s az idén 250 millió forint árbevé­telt akarnak elérni. Az ipari tevékenységből 102 millió fo­rint bevételre számítanak. Szvák János, az ipari főága­zat üzemgazdasági vezetője elmondta, hogy az éves nye­reségnek a 65—70 százalékát ők hozzák a gazdaságnak. A sokrétű ipari tevékenység kö­zül a legeredményesebben az autórepass üzemág 50 szere­lője, varrónője, gépkocsiveze­tője dolgozik. Nem kevesebb mint 45 millió forint az árbe­vételi tervük 1967 óta. A Pátyra érkezőt nagy rek­lámtáblák fogadják, amelyek útbaigazítanak az autórepass- hoz. Mit is takar ez a francia eredetű szó? Mindenekelőtt gépkocsiszerelést és javítást. A közös gazdaság végzi ugyanis az IFA tehergépko­csik és pótkocsik nullrevízió- ját, a gyártás utáni ellenőr­zést, javítást. Az NDK-ból ér­kező teherautókat a biator- bágyi vasútállomáson veszik át a tsz gépkocsivezetői. Az IFA-tehergépkocsik Pátyra gördülnek tovább, ahol a sze­relők átvizsgálják, zsírozzák, "sltöltik olajjal, ellátják renri­mámmal. Pátyról évente 8— 10 ezer IFA teherautó indul íz ország minden tájára A tsz udvarában szép sor­ában vevőre várnak a gép­kocsik, az összkerékmeghaitá- júak, a terepjárók, a billenős. ">latós teherautók. Az átvétel "olyamatos, de az év második felében ütemesebb. Akkorra már a gazdaságok, a vállalatok pontosabban tud­ják, hogy milyenek az anyagi lehetőségeik. A harmadik ne­gyedévben rendszerint növek­szik az igény a speciális hű­tő. és műhelykocsik iránt isi Évente általában kétszer utaznak repülőgéppel a pá- tyi gépkocsivezetők az NDK- ba. A speciális gépjárműveket a ludwigsfeldi gyártól Pátyig hozzák el. A 15—20 kocsiból álló konvoj hatvan kilómét*-, rés sebességgel jön három ha­táron át, s csak egyszer pi­hennek Csehszlovákiában. — Ha már az eredmények­ről beszélünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Pacher Gábor, az autórepass üzemág főmér­nöke — ne feledkezzünk meg a gépjárműmosó berendezés készítőiről sem! A zsámbéki lakatosüzemben, ugyanis már két éve gyártják Rédly László találmánya alapján az autóbuszok, vona­tok, villamosok mosására al­kalmas berendezést. Eddig tíz készült el az egyenként 1 mil­lió 200 ezer forintba kerülő mosóból, de az igény már negyven lenne évenként. Á gépi berendezések korszerűsí­tésével további fejlődést lehet-! ne elérni, de a tsz-nek egye*! lőre kevés ehhez az ereje. Á Volán 1. számú Vállalatával történt tárgyalásaik alapján szó van arról, hogy a Volán 20 millió forüit- tal támogatja a gazdasá­got. A pátyiak 1980-tól három évig 6C—60 darab gépjárműmosó berendezést gyártanak a Vo­lánnak. A másik megállapo­dás szerint a MÁV Tervező Intézet a műszaki fejlesztési alapból ad a zsámbéki laka­tosüzem gépparkjának kor­szerűsítésére támogatást, s cserébe konténerek, vagonok mosására alkalmas berende­zést kér. Ha ezek a tervek realizálódnak, akkor a mos­tani 15 millió forintos árbe­vétel megsokszorozódhat. Udvardi Gyöngyi *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom