Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Ksr mf.c.yf.i Ílírtíl 1979. JŰNIUS 17., VASÁRNAP Helikopterrel az aszály ellen Ara fás efőff a cegíéefi íensn Tsz-ben Rekordot elérni kétélű dolog. A nagyszerű teljesítmény hallatán fölszisszen mindenki, ám, ha a kivívott elismerés kötelez, a belső kényszer is azt diktálja: nincs megállás, tovább lehet erre licitálni. Így jártak a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet szakem-] béréi is. Tavaly, megyei re- j kordként búzából 59 mázsás | hozamot értek el, s ezzel fel- 1 zárkóztak az országos élme- j zőnyhöz. Kiemelkedő volt a ' kukorica átlagtermése is: egy- egy hektárról 75 mázsát takarítottak be. Említést érdemel még a zöldborsó, amelyből 40 mázsa körül alakult a hozam. Permet a szárazságra Érthető, hogy eredményeik arra sarkallták őket, hogy idén még többet és jobbat produkáljanak, vagy legalábbis tartsák a szintet. Sikerültek-e törekvéseik, mit mutat a határ? — kérdeztük Józsa István főmezőgazdásztól. — Erőfeszítéseink nem mutatkoznak meg a hozamokban. Gyöngébb termésünk lesz, mint még tavasszal gondoltuk. Szántóföldi kultúráin kát meggyötörte az aszály, bár fokozottabb, gondosabb növényvédelemmel igyekeztünk enyhíteni a bajon. Helikopterrel permeteztünk, lombtrágyázásra szolgáló vegyszert szórtunk a búza- és a kukoricaföldekre, öntöztük a zöldségféléket — már ameny- nyire a szűkös vízkészlet engedte. Szemlén a határban — Mit tapasztaltak a határszemléken? — Leginkább a 900 hektárnyi őszibúza sínylette meg a hőséget. A kalászok megpör- kölődtek, sok az aszott, töpörödött szem. Most hektáronként 45—50 mázsára becsüljük a termést. A héten kapA barátság ezer szála £ gymás mellett, vállvetve, egy sorban leszünk Önökkel az elkövetkező években is — így fogalmazta meg az egész bolgár nép üzenetét Tcdor Zsivkov, pártunk legutóbbi kongresszusán. A tömör mondat összefoglalja a magyar—bolgár kapcsolatok elmúlt három és fél évtizedének, jelenének és jövőjének lényegét: a baráti együvé tartozást, a szabad akaratból választott közös utat. Amennyire magától értetődő, hogy azonos célokért küzdő országok egymást segítve-támogatva haladnak előre, annyira természetes az is, hogy újra és újra felmérik a megtett utat, számbaveszik az együttműködés tapasztalatait és tanulságait, feltérképezik az együttes munka további lehetőségeit. S minél sokrétűbbek, szélesebb körűek a kapcsolatok, annál fontosabb, hogy rendszeres legyen a tapasztalat- és véleménycsere. Gyakorlattá és hagyománnyá tettük a kapcsolatok kezdete óta az együttműködésnek azt a formáját, hogy Bulgária és Magyarország legmagasabb rangú, s legtöbb felelősséggel rendelkező vezetői időről-időre összeülnek közös dolgaink megvitatására. Hol nálunk, hol barátainknál tanácskoznak, ami egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy közvetlen-közeiről megismerkedjenek a másik nép életével, hétköznapjainak örömeivel és gondjaival. Most is, mint hasonló alkalmakkor politikai életünk meghatározó erej ének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak első titkára látogat el párt- és kormányküldöttség élén bolgár barátainkhoz. Magyarország és Bulgária kapcsolatai már oly kiterjedtek és annyira felölelik az élet és a munka minden területét, hogy akárcsak néhány hónap alatt is seregnyi új tapasztalat, megoldásra Váró feladat, döntést követelő kérdés halmozódik fel. Természetesen mindenekelőtt az intenzíven fejlődő gazdaság szféráiban. Együtt dolgozunk, termelünk egy sor iparágban, kutatunk, s cseréljük egymás között nemcsak áruinkat, hanem tudásunkat, ismereteinket is. Az árucsereforgalomban a jelenlegi ötéves tervben immár bizonyosan túllépjük az egymilliárd rubeles határt, ami az ipari-gazdasági együttműködés rendkívül gyors növekedésére utal, hiszen megalkotásakor ez a terv még jó 200 millióval kevesebbet tűzött ki célul, S ezt a kiemelkedő eredményt a leghatékonyabb és legkorszerűbb módon sikerült elérni, amit jól jelez a tény, hogy a kétoldalú áruforgalomban a kooperáció és a szakosítás alapján gyártott termékek aránya már meghaladja a 40 százalékot. Sorolhatnánk még az együttműködés számos szép és kölcsönösen hasznos példáját. Közös vállalataink, mint az lntraszmas és az Agromas már nem csupán országaink határain belül, hanem nemzetközileg is ismertek, sőt elismertek. S a Bulgáriát járó sokezer magyar turista számára jóleső érzés, hogy hazai árukat lát az ottani kirakatokban, ahogy nálunk is hozzátartozik a választékhoz a Made in Bulgária felirattal ellátott termékek egész sora. Évről évre több értéket állítunk elő közösen: természetes hát, hogy a távoli múltban kialakult barátságunk ezernyi szála napról-napra erősödik. A testvéri együttműködés elvei a hétköznapok gyakorlatában öltenek testet. Ez az alapja annak is, hogy vállvetve a többi szövetséges szocialista országgal, együtt léphetünk fel közös céljainkért a világ létfontosságú dolgaiban. Magyarország is, Bulgária is kis ország, de példaadó együttműködéssel képes olyan hatásos külpolitikai cselekvésre, amely a területi nagyságnál hasonlíthatatlanul nagyobb tekintélyt biztosít a nemzetközi politikai életben, s állandó törekvéseikkel megfelelően szolgálja az enyhülés és a világbéke mindennél fontosabb ügyét. Persze, mozgékony és változó világunkban folyamatosan kell vizsgálnunk összefogásunk módozatait, állandóan egyeztetnünk kell elképzeléseinket és cselekvésünket. Különben érdekeink és céljaink alapvető, tartós azonossága mellett sem lehetnénk kellően hatékonyak tetteinkben. Ez is a rendszeres eszmecserék fontosságát és nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza, minden újabb találkozó — így a most sorra kerülő is — tovább vezet a közös úton. T tunk esőt, jót tett a talajnak, mert már szinte hasadozott. A kényszerérés miatt korábban aratunk a szokottnál, július első napjaiban indulnak a kombájnok. Tavalyi rekordjukat nem közelítik meg, de azért eredményekben idén sincs hiány. Előrelépésnek számít, hogy tavasszal sikerült a termőhelyi adottságokhoz igazodó vetésszerkezetet kialakítaniuk. Elérték, hogy tápanyaggal megfelelően feltöltődjék a talaj, megtalálták a búza és a kukorica legjobb elővetemé- nyeit. Jó hozamú fajták Öcsai Mihály növénytár mesztési fő ágazatvezető hozzáteszi: ügyeltek a jó fajtakiválasztásra is. Búzából az összterület 40 százalékán Li- belullát, Ránát és Szávát vetettek, 60 százalékán pedig az itteni talaj- és klímaviszonyoknak megfelelő közép tenyészidejű fajtákat, rnarton- vásárit és Jubilejnaját. Ugyanígy történt az 1300 hektárnyi kukorica esetében: a számukra legmegfelelőbb középkorai, amerikai (400—500 FAO-szá- mú) fajták mellett döntöttek. Rajira készen — Szépen kifejlődött a kukoricánk, ha kapunk még esőt, nem lesz semmi baj — veszi át a szót ismét Józsa István. — Amire büszkék vagyunk, az az, hogy a 186 hektárnyi lucerna első kaszálása után nagyszerű termést takarítottunk be, mennyiségre és minőségre egyformán. Talán sohasem sikerült még ilyen magas fehérjetartalmú takarmányhoz jutnunk. A napraforgóval, dinnyével is elégedettek vagyunk, tűrik a szárazságot. A konzervgyárnak termesztett zöldborsóval már kevésbé, ebből hozamkiesés mutatkozik. A gépműhelyekben felkészültek az aratásra, öt Claas- dominátor és négy SZK-típusú kombájn áll rajtra készen. K. M. Termelni, de mennyiért? Beszélgetés Jónás Zoltánnal, az MSZMP Rátke vei Járási Bizottságának első titkárával Elég csak a közelmúlt számos Kiváló szövetkezet ünnepségére visszagondolni hogy a ráckevei járás említésekor ilyen nevek jussanak eszünkbe: Aranykalász, dunavarsányi Petőfi, dömsödi Dózsa — de sorolhatnánk még a sikeres mezőgazdasági nagyüzemeket. Ugyanakkor ezrek szállnak reggelente HÉV-re és autóbuszra, hogy Csepelre, Pesterzsébetre, az ipari nagyüzemekbe induljanak dolgozni. Jónás Zoltánnal, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkárával folytatott beszélgetésünkkor először ezt a témát érintettük. — Mezőgazdasági vagy ipari járás-e a ráckevei? — A termelési értéket tekintve mindenképpen mező- gazdasági, hiszen a járás területén előállított 8 és fél milliárd forintból 5,2 milliárd a termelőszövetkezetektől, állami gazdaságoktól származik. Hiba lenne azonban kizárólag ennek alapján meghatározni a járás arculatát, hiszen a bejáró munkásság jelenléte mindenképpen megköveteli, hogy a tervezéstől a napi feladatok megoldásáig minden területen figyelembe vegyük az ő igényeiket, érdekeiket is. És természetesen nem feledkezhetünk meg saját iparunkról sem, a Csepel Autógyárról, a Pestvidéki Gépgyárról, a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalatról, s a számos kis telepről, üzemegységről. De mint mondtam, a meghatározó a mezőgazdaság. — A mezőgazdaság, de nem nem gombatermelési rendszergazdaként is jól ismert a piacokon. Fokozzák gazdaságaink a hústermelést is. A ráckevei Aranykalász Tsz marhahi-zlaló- jából ez évben 6 ezer tonna hús kerül ki. Külön figyelmet érdemel a dunavarsányi Petőfi Tsz nyúltelepe, mely már méreteit tekintve is egyedülálló Európában. Ennél is fontosabb azonban, hogy árujuk teljes egészében tőkés exportra kerül, Olaszországba. — Most tizenegy szövetkezet működik a járás területén, de néhány évvel ezelőtt számuk csaknem elérte a harmincat. Mi indokolta ezt a nagymértéáltalában. A járás nagyüzemei néhány kiemelt feladatra koncentrálták erőiket. Hallhatnánk erről? — Elsőnek említem a fővárost övező tejgyűrűben betöltött szerepünket. A tizenegy termelőszövetkezet közül hét, és mindkét állami gazdaságunk üzemeltet szakosított tejtermelő telepet, s hogy milyen eredménnyel, azt jól illusztrálja a dunavarsányi Holstein-Friz és a magyar tarka állomány évi 5700 liter feletti fajlagos hozama. De az egész járás átlaga is meghaladta 1978-ban a 4000 litert. Ugyanilyen fontos szerepet tölt be a megye és Budapest élelmiszer-ellátásában zöldség-gyümölcs termesztésünk. A csepeli Duna Tsz például nemcsak primőr áruival, hakű koncentrációt? — Amikor kialakítottuk a járás termelési körzeteit, tehát meghatároztuk, hogy hol, mit, milyen mennyiségben érdemes és kell termelni — ez egyébként 1973—74-ben történt —, világossá vált, hogy az erők elaprózásával ezek a feladatok nem oldhatók meg. Meg kellett tehát teremteni az egyesülések tárgyi és személyi feltételeit. Ennek sikerét véleményem szerint az bizonyítja, hogy az egyesülések után az így létrejött közös gazdaságok eredményei mindig meghaladták az előző év egyenként elért produktumainak összegét. — Létrejöttek tehát a nagy, erős termelőegységek, melyek egy-egy jól megválasztott területen értek és érnek el figyelemreméltó eredményeket. Mi következő feladat? Mely területeken kell elsősorban továbblépni? — Eddig mindig azt néztük, ki, miből, mennyit termel Nyolcvanezer fiatalt várnak Hoffnap nyitnak az épéi éfóborok Törökbálintra kétezren érkeznek A met kezdet ma már történél- idéz: huszonkét évvel ezelőtt, 1957 nyarán a Hanság lecsapolására indultak útnak a KISZ első építőtáborozói. Az eltelt időszakban fokozatosan növekedett a nyári önkéntes munkavállalók serege: tavaly negyvenhétezer fiatal dolgozott a KISZ központi építőtáboraiban és további húszezer a megyei, egyetemi és főiskolai táborokban. Az idén nyolcvanezer ifjúkommunista kétkezi munkájára számítanak. Azon nyomban írjuk le: ez a szám mindenképpen rekordot jelent, hiszen soha ennyi fiatalt, középiskolást, szakmunkástanulót, egyetemistát még nem vártak az építőtáborokba! Holnap, hétfőn lesz a kapu- nyitás: az első turnusokban munkát vállaló KISZ-esek megkezdik a gyümölcsszedést, az útépítést, a csatomaásást, avagy egy új óvoda tető alá hozásánál serénykednek. Természetesen számítanak a Pest megyei fiatalokra is. A nyáron közülük kétezernégy- százan indulnak építőtáborba: ez a szám a népgazdaság igényeit figyelembe véve megközelítően , félezerrel több önkéntest jelent. minit tavaly. A megnövekedett feladatok azonban feltétlenül szükségesé teszik a nagyobb létszámot. Az önkéntes munkavállalók népes csoportjába pedig bevonják az általános iskolát ebben a tanévben befejezők egy részét is. Hol fogadják a Pest megyéből induló építőtáborozókat? Az előkészületek szerint a Bácsszőllős—Kunbajai Állami Gazdaságban, a Hevesi Állami Gazdaságban, valamint a Szekszárdi Állami Gazdaságban egyaránt " gyümölcsöt szednek az érkezők. Az etyeki gazdaságban a szőlészetben foglalkoztatják a fiatalokat, a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben a zöldségbetakarítás várja a diákokat. A Pécsi Állami Építőipari Vállalat a fiúk segítségét várja. A Vas megyei Répceszent- györgyön vasutat építenek. A szakmunkástanulók tábora ezen a nyáron Miskolcon lesz: a Lenin Kohászati Művekben gyarapíthatják ismereteiket a leendő mesteremberek. Pest megye több településén várják az építőtáborozókat, akik az ország minden részéből érkeznek. A biatorbágyi Ságvári Endre vasútépítő tábort kivéve, mindenütt a mezőgazdasági üzemekben pótolják az önkéntesek a hiányzó » munkaerőt. így például a dánszentimikllósi Micsurin Termelőszövetkezetben, a Kis- kunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben, vagy Szobon az Alggi Állami Gazdaság kerületében éppenúgy, mint a Ceglédi Állami Tangazdaságban és az érdi Elvira-major- ban. S hogy mennyire számítanak a KISZ-esek szorgalmas munkájára a mezőgazda- sági üzemekben, ennek bizonyítására érdemes idézni dr. Wallisch Miklósnak, a Törökbálinti Állami Gazdaság köz- gazdasági igazgatójának szavait: — Ha nyáron nem jönnének hozzánk a fiatalok, a fákon maradna a gyümölcs ... Ez pedig tetemes kárt jelentene, hiszen tudvalevő, hogy a törökbálinti az ország legnagyobb gyümölcstermesztő állami gazdasága: a termőterület ezer hektár. A Törökbálintra érkező fiatalok egyébként két műszakban dolgoznak majd: a délelőttösök leszedik az őszibarackot, a cfél- utánosok pedig egy tavaly 14 millió forintért vásárolt korszerű, olasz automata berendezés segítségével osztályozzák. Négy turnusban több mint kétezer fiatalt fogadnak ezen a nyáron. F. G. vagy állít elő, vagyis csak a mennyiségi mutatókra figyeltünk. Egyre inkább számolni kell azonban a termelés köz- gazdasági feltételeivel, s ezeket a kérdéseket ki kell egészíteni azzal, hogy mindezt mennyiért érik el. Nemcsak az említett területeken, hanem a járásban általában szépek és jók a meny- nyiségi eredmények. Ha viszont megnézzük, mibe kerül a zöldség kilója, a tej literje, már nagyon nagy szóródást tapasztalunk az egyes gazdaságok között. Van olyan szövetkezet, ahol az egy hektárra jutó nyereség évente 990 forint, s olyan is van, ahol ugyanez 51 ezer. De majdnem ekkora az egy főre jutó nyereség különbsége is. Az egyik helyen alig 4300 forint, máshol pedig majdnem 55 ezer. Nyilvánvaló, hogy a pártirányítás és a gazdaságok legfontosabb feladata egy olyan közgazdasági szemlélet meghonosítása, amelynek segítségével a jövőben a mennyiség mellett a hatékonyság jut egyre nagyobb szerephez. — Milyen konkrét lépéseket tesz ennek érdekében a pártbizottság? Miben látja az egyes részterületek fejlődésének lehetőségeit? — Évente két-három alkalommal beszámoltatjuk a szövetkezetek, állami gazdaságok vezetőit, s ilyenkor egyrészt a tervek pontos egyeztetésével, másrészt a már említett hatékonysági mutatók vizsgálatával elemezzük, hogyan lehetne még jobban gazdálkodni. E munka során többször előfordult, hogy egy-egy gazdaságot arra kértünk, dolgozza át eredeti elképzeléseit, mivel azok véleményünk szerint nem teljesen megfelelőek. Ezenkívül félévenként három-négy gazdaság egész tevékenysége a végrehajtó bizottság elé kerül, mint például legutóbb a Kiskun szövetkezeté, akiknél megállapítottuk, hogy ha előbbre kívánnak lépni, úgy mindenképpen hatékonyabban kell együttműködniük a másik két kiskunlacházai közös gazda-. sággaL A részterületek fejlődését és a közgazdasági szemléletet szoros egységben kezeljük. Van, ahol nyugodt lelkiismerettel ajánlhatjuk csupán • mennyiségi fejlődést, mint például a gombatermesztés esetében, mivel az jól, s csaknem korlátlanul értékesíthető. A zöldség-gyümölcs termesztésnél már felhívjuk a gazdaságok figyelmét a termelés és az értékesítés együttes tervezésére, ösztönözzük a szerződéskötéseket, mivel a piaci hatások a mégoly kitűnő termesztési eredményeket is kétségessé tehetik. Megint máshol a tevékenység bővítésének szükségességére hívjuk fel a figyelmet. A Dunavar- sányból származó nyúlhús ma még csak Olaszországba jut el, de ha feldolgozva, konyhakészen tudnánk forgalomba hozni, szinte minden nyugateurópai országot vevőink közé sorolhatnánk. — Májusban hat kollektíva vehette át a járásban a kiváló címet. Miben látja az eredmények legfőbb zálogát? — Mindenekelőtt a gazdaságok vezetésének színvonalában. Véleményem szerint ez perdöntő szerepet játszik, hiszen hallatlanul felerősödött a termelés szubjektív feltételeinek szerepe, s így sok esetben az egész közösség munkáját meghatározza a vezető személye. Éppen ezért meggyőződésem, hogjt megfelelő munkával kell ellátni a szakembereket, terhelni kell őket — ugyanakkor természetesen azt is biztosítani kell, hogy az ehhez szükséges feltételek is rendelkezésre álljanak W. B.
