Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. JÚNIUS 13., SZERDA xMú, au Biatorbágyon megoldották Hagyományf teremtett a lakosság A két körzeti orvoshoz 9 ezer ember tartozik Biatorbágyon. Nem csoda hát, hogy jó egy órát kellett várakoznom dr. Stierbach Imrére, a biai körzet gazdájára, hogy időt tudjon szakítani a beszélgetésre. Azt mondja, gyakran felteszik neki a kérdést, hogyan jut ideje mindenre? — Egyszerűen — szokta válaszolni —, non-stop munkával. A fiatal, energikus férfi elmeséli: 14 évvel ezelőtt Bia- torbágyról ment az orvos- egyetemre, ahol a nagyközségi tanács társadalmi ösztöndíjával tanult Természetes volt tehát, hogy szülőfalujába tért vissza dolgozni. S az is magától értetődő volt számára, hogy feladata nemcsak a gyógyítás lesz. Dicséri a tanács akkori vezetőit, akik felismerték: a leendő orvosnak nem szabad elszakadnia a község életétől. Stierbach Imre tehát budapesti diákként is biator- bágyi maradt. Szigorló évét töltötte, amikor megválasztották tanácstagnak. Ötlet — külföldről 1971-ben megkezdte a gyógyító tevékenységet is. Családjával szolgálati lakásba költözött. Felesége a gyógyszerészkaron végzett, s az ő munkájára is szüksége volt a falunak. Két gyermekük még az egyetemi évelt alatt született. Vett egy motort, azzal járt ki a házakhoz. De hogyan! Kátyú kátyút követett. A hepehupás utakra mindenki panaszkodott, ezért a tanácstagi beszámolókon az orvos a lakossággal együtt kereste a megoldást. A költségvetésből kell tervezni — javasolták az emberek. Azt az összeget azonban mindig elvitte valamilyen nagyobb beruházás. Társadalmi munkát kellene szervezni — válaszolta Stier- bach doktor. A társadalmi összefogásnak azonban nem voltak hagyományai Biatorbágyon. — Húzódoztak az emberek, s én nem tudtam, mivel győzzem meg őket? 1976-ban Jugoszláviában üdültem. A tengerparton egy magyar származású asszonynál laktunk. Érdeklődtem tőle: hogy lehet az, hogy ott az új házakkal együtt épülnek a járdák is? Elcsodálkozott. Náluk csak akkor adják ki az építési engedélyt, ha az építtető már a közművesítést is megrendelte. Ettől mi még messze vagyunk — mondtam —, de, ha elmesélem otthon, talán lesz foganatja. Valóban, az emberek gondolkodóba estek. De egyelőre még azok győztek, akik „nem értettek” a betonozáshoz. A véletlen is közrejátszott, hogy hamarosan sokan megtanulták. Görcsölő beteghez indultam, amikor a sáros udvarból alig-alig tudtam kikecmeregni a kocsimmal. Lebetonoztam az udvart, kocsibejárót építettem. Mindenki tudta, hogy nem ez a szakmám ... Még abban az évben megszavazták a körzetemben egy 500 méter hosszú, három méter széles közút építését, ötvenezer forint gyűlt össze anyagra, fuvarra. A kétkezi munkát mi csináltuk. Jól sikerült a premier. Érdekeltté tenni — A társadalmi munkák rákfenéje szerintem az, hogy sok helyen a szervezők figyelmen kívül hagyják az érdekeltséget. Enélkül pedig csak ímmel-ámma! megy a munka. Nekünk sikerült ezt a hibát elkerülnünk. Ezenkívül sosem fogadtunk el ál-társadalmi munkát, tehát olyat, amit munkaidőben végeztek volna az emberek. Mindenki tudta, hogyha utat, járdát akar, a szabad idejéből kell áldoznia megépítésére. 1976-ban a helyi népfrontbizottság elnöke lebt Stierbach doktor. A lakosság érdekeire SZEREZZEN * ZENÉT... /HÁGÁNAK PUCCINI: Turandot, Tosca, Manón Lescaut, Pillangókisasszony VERDI: Aida, Machbeth, A lombardok c. operáiból SASS SYLVIA /SZOPRÁN/ Londoni Szimfonikus Zenekar Vezényel: Lamberto Gardelli Az opera új csillaga - ezzel a felirattal jelentette meg a londoni DECCA cég Sass Sylvia új lemezét. A világ legnagyobb énekesei után a fiatal magyar művésszel is felvették a már számtalan hanglemezen megörökített Verdi és Puccini-áriákat, mert Sass Sylvia csodálatos hangja, egyéni, sokszínű előadása új szépséggel ajándékozza meg hallgatóit. SLPX 12011. ÁRA: 70 Ft HNGAO®N HÁZIMUZSIKA apellálva szervezett. Olyan sikerrel, hogy az elmúlt három évben tízmillió forint értékű munkával járultak hozzá a biatorbágyiak községük fejlesztéséhez. Mikó István, a népfrontbizottság titkára sorolja: — Az új iskola építésekor 210 ezer forintot, a biai óvoda bővítésekor 180 ezret, a III. óvodában a központi konyha építésekor ugyancsak 180 ezret. a biai orvosi rendelő kialakításakor 110 ezret, s a II. számú Általános Iskola fizikai gyakorlótermének építésekor 560 ezer forintot takarítottunk meg. A legtöbbet azonban az utak és a járdák építéséért tettünk: tizenöt kilométer betonozott és murvázott közút készült el 1976 óta 4 millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkában, valamint 14,5 kilométer járda 4 millió forintos társadalmi munkával. Többre is futja — Most már bíznak magukban az emberek — mondja Stierbach doktor — s a lelkesedésük nemhogy lankadna, de növ Aszik. így gondolkodnak: ha a szomszéd utcában meg tudták csinálni a járdát, miért ne tudnánk mi is? Talán furcsállni fogja: húsvét hétfőn, amikor a legtöbben locsolkodni mentek, az egyik utca lakói inkább lemondtak a szórakozásról, és folytatták az úttest betonozását. Évek óta nagy gondot okozott Biatorbágyon a szemét- szállítás megoldatlansága. Kiki — ott rakta le a hulladékot, ahol helyet talált. Hatalmas vad-szeméttelepek keletkeztek. Ideje volt valamit tenni az áldatlan helyzet megszüntetéséért. Dr. Stierbach Imre vezetésével idén április- májusban megszervezték az intézményes szemételszállítást is. — Érdemes megnézni egy olyan utcát, ahol megépült a járda és az úttest, és egy olyat, ahol minden maradt a régiben — javasolja. Valóban szembeszökő a különbség, és ez nemcsak az utak használhatóságára vonatkozik. A kiépített járdák mentén virágot ültettek aiz emberek, sehol egy eldobott papírzacskó, sehol egy cigaretta- csikk. Ellenben a másik utcában ... — A saját munkáját mindenki megbecsüli — jegyzi meg a doktor —, jól számítottunk tehát az indulásnál. Meglátja, pár év múlva felüdülés lesz végigsétálni Bia- torbágy utcáin. Nem kételkedem benne. Tófalvi Éva Szárazelemek A VBKM Akkumulátor és Szárazelem Gyárában szovjet licenc alapján új típusú szárazelemek sorozatgyártása kezdődött meg. A másfél voltos „bébi” és ceruzaelemek két és fél, háromszor hosz- izabb ideig használhatók, mint a korábban gyártottak. Űj út a Pilisben Óránként 25 köbméter aszfaltot képes előállítani a pilis- vörösvári keverőtelep. Innen hat-tíz Skoda teherautóval szállítják el a megye különböző helységeibe. Hol dolgoznak mostanában? — erről tájékoztatott Kerényi Zoltán, a Fest megyei Közúti Építő Vállalat 3. számú fő-építésvezetőségének építésvezetője. Egyik legnagyobb munkájuk a szentendrei belső körút építése. Márciusban kezdtek hozzá, s várhatóan október végén fejezik be. Addig mintegy 50 ezer köbméter földet kell megmozgatniuk, ezért valamennyi kubikos brigádjukat ott foglalkoztatják. A feladat bonyolult, hiszen a mélyépítés során hidat, támfalat is készítenek. A város határában egyébként két bekötő utat felújítottak. Budaörsön, a vasútállomás előtti térségben 6 ezer négyzetméternyi területet aszfaltoznak le. A négyszázméteres csatornát már lefektették; a tér és a csatlakozóutak burkolásával pedig június végéig szeretnének elkészülni. Jövőre felkerülhet a térképre a Pilisben épülő, új nyomvonalú út is, amely Pilisszent- lászlót köti össze Visegráddal. Az első ötkilométeres szakasszal nemrég végeztek, a második szakaszt az év második felében építik ki. összesen 8,2 kilométeres lesz ez az úgynevezett feltáró út, amelyet a Pilisi Parkerdőgazdasággal együtt készítenek. A fő-építésvezetőségnek alig száz dolgozója van, harminc fizikai munkást azonnal fel tudnának venni. A munkaerőgondon enyhít, hogy tavaly kaptak egy új, nyugatnémet gyártmányú, szintvezérléses finisért. Segítségével együtt naponta 250 ezer forint értékű aszfaltozást tudnak elvégezni. P. J. PAZAROLNI KÁR Hol a dunai kavics? Az eltűnt tárgy főbb jellemzője: kerekded, sima, kemény, építkezéseknél nélkülözhetetlen. Különös ismertetőjele: hónapok óta nem kapható. Ügy is mondhatnák, megjött a jó idő, eltűnt a dunai kavics. A Tüzép-telepeket hiába ostromolták a tavaszkezdetkor ismét munkába fogó építők. A megrendelt mennyiség csupán egytizedét szállítja részükre a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat, a dunai kavicskitermelés legfőbb gazdája. Vajon miért? Piczil Miklós, a vállalat termeltetési osztályvezetője a nem túl rózsás helyzetkép felvázolásával kezdd válaszát: A FOKA évente 5 millió köbméter kavicsot hoz a felszínre. Ebből 2,9 milliót a folyó Pest megyei szakaszán. Esztergom és a főváros közötti részre 400—440 ezer köbméter esik. Egyre messzebbről — A Duna-parti kavicshegyek láttán nehéz elhinni, hogy hiánycikk e fontos építési anyag. — Ennek több oka is van. A legfontosabb talán az, hogy a kitermelés körülményei megváltoztak. Alaposan megnőttek a szállítási távolságok, azaz egyre messzebbről kell a fővárosba és a megyébe szállítani a kavicsot. 1978-ban még 32 kilométer volt a szállítási távolság, az idén 46 kilométer. Egyre kevesebb kavicsot tudunk vízi úton eljuttatni rendeltetési helyére, pedig a házgyárak is a Duna-partra települtek. Csak a váci telepről 160 ezer köbmétert kell gépkocsival szállítani, s a kapacitás itt döntően meghatározza a lehetőségeket. — ötmillió köbméter kaTAKARÉKOSSÁC ÉS PLUSZ BEVÉTEL Ha kell, hát fakanál Ha valami kelendőnek bizonyul, abból érdemes többet gyártani. S ha ez a kelendő cikk például a főzőkanál, s a lépcsős szék, akkor a profilgazdának célszerű úgy alakítania az éves tervét, hogy minél többet adjon el belőle. Ügy exportra, mint a belföldi piacra. Ebből az alapállásból kiindulva tervezett erre az évre húszmillió forintos árbevételt — tizenegy százalékkal többet!, mint egy évvel korábban — a pomázi Fatömegcikk Kisipari Szövetkezet. De most a számításokba hiba csúszott A terveket az erőfeszítések ellenére sem sikerül valóra váltania a szövetkezetnek. ★ A fatömegcikk Tápiógyör- gyén levő üzemében naponta hétezer darab fakanálnak kellene elkészülnie. Ha az egy- műszakos üzem — ahol döntő többségben nők dolgoznak — ezt a mennyiséget adja: éves szinten kétmillió fakanalat gyártanak. Ebből egymillió darab kerül a belföldi boltokba, mig a másik egymillió útra- kél. Vagonokban utazik a megrendelőkhöz, mégpedig tőkés országba. Csakúgy, mint az angol megrendelésre gyártott lépcsős szék. Gyártmányaikból az idén nyolcmillió forint értékűt exportálnának. Nem véletlenül kerül a megfogalmazásba a feltételes mód. Hiszen Tápiógyörgyén az első negyedévben egy vagon, azaz kétezer darabbal kevesebb készült el. Ugyanis a betegségek miatt 325 munkanap esett ki a termelésből. S ezt a hátrányt behozni az első félév végéig, de év végéig sem tudják. A belföldre gyártott termékeik — például gyógyászati segédeszközök — mennyisége ötmillió helyett csak 3,5 millió forint volt az első negyedévben. Ezt a lemaradást sem tudják már behozni. Az év második felében minden erőt erre összpontosítanak. Az észszerű szervezés, a munkafegyelem — adhat, s ad segítséget. ★ Az ésszerű takarékosságnak jó példáját adják a pomáziak. Ismert tény, hogy a faipari üzemekben bőven találunk faforgácsot, hulladékot. Ennek „eltakarítása” rengeteg gondot okozott éveken át. A szállítási költségek, a tűzrendészeti szempontból megfelelő tárolása a gyúlékony anyagnak éppen elég fejtörést Okozott a szövetkezetnek. Mígnem egy huszárvágással megoldották „minden baj” forrását. Ügy is mondhatnám, szemfülesnek áll a világ. S aki szemfüles, az még kereshet is a bolton. Hát a pomáziak szemfülesek voltak, s kerestek a bolton. Először is vettek két kiselejtezett hajókazánt. A tűzrendészet és a balesetvédelem szempontjainak megfelelően helyezték őket üzembe. Az egyiket Po- mázon, a másikat Tápiógyörgyén. ★ A hulladékot, a forgácsot a két kazán szorgalmasan nyeli. A szociális helyiségek innen kapják a meleg vizet télen- nyáron, az irodák, a munkahelyek központi fűtését is ezek oldják meg. Tápiógyörgyén a községi óvodát, a fodrászüzletet, azaz a szolgáltatóházat ezzel az energiával fűtik. Ily módon az energiatakarékosság mintegy 90 ezer forint évente a pomázi szövetkezet központjában. Tápiógyörgyén 80 ezer forintot fizetnek az említett intézmények a szövetkezetnek. Évente összesen mintegy kétszázezer forintot hoz a szövetkezet „konyhájára” ez az ötlet. S természetesen azok is jól járnak, akik ugyancsak adaptálták eme megoldást. Varga Edit vies nem kis mennyiség. Hová kerül további feldolgozásra? — A házgyárakba, a nagyberuházásokhoz, például a Paksi Atomerőműhöz, a Bicskei Hőerőműhöz, a metróépítéshez, vagy az utak építéséhez használják fel a FOKA kavicsát. Ez nem véletlen, ugyanis a Dunából nyert anyag iszap-agyag tartalma felel csak meg az ezeknél az építkezéseknél meghatározott magas minőségi követelményeknek. Ezért a lakosságnak már csak elenyésző mennyiség jut. Kevés a hajós — Miért nem termel ki több kavicsot a vállalat? — Sajnos, a FOKA-nál az utóbbi években lényeges fejlesztés nem volt, a megváltozott termelési körülmények között pedig a jelenlegi kapacitással nem tudunk többet kitermelni. Szerepet játszik ebben, hogy munkaerőgondjaink is vannak. Ma már kevesebb a vonzereje a hajósélet ezen ágának, s a jelentkezők kiképzése, gyakorlati felkészítése is hosszú időt vesz igénybe. Jóllehet, az utóbbi években jelentős bérfejlesztést hajtottunk végre, a munka nehézsége miatt egyre kevesebb a jelentkező. — Nincs remény arra, hogy a helyzet megváltozzék? — Ami a lakosság ellátását illeti, nem sok biztatót mondhatok. Elsődleges feladatunk, hogy az állami lakásépítéshez és a már említett nagyberuházásokhoz biztosítsuk a kavicsot. Az elkövetkező években végrehajtandó fejlesztésünk is ezt célozza. 1982—83-ra 1,2 millió köbméterrel több anyagot kell a fővárosba szállítani. Egymilliárd forintos beruházással tudunk csak eleget tenni ennek a követelménynek. A munka már megkezdődött. A hajókat a Magyar Hajóipar gyártja, a kotrógépeket a KGST-« belül szerezzük be. Ma még nem tudunk arra választ adni, a fejlesztés után vajon több kavicsot adhatunk-e majd a lakosságnak, Jobb htnőségű — Vajon mi az oka, hogy á dunai kavicsot keresik az építtetők, amikor a termelőszövetkezetek kavicsbányái, és a Kavicsbánya Vállalat évente sokszorosát termeli ki annak, amit a FOKA? — Nem kétséges, hogy minőségét tekintve a folyami kavics jobb minőségű, kevesebb más anyag felhasználásával nagy teherbírású szerkezeteket építhetnek belőle. Bizonyos pazarlás azonban itt is fellelhető. Járdák, melléképületek építéséhez bizony kár a dunai kavicsot elpazarolni. Emberileg viszont érthető, hogy az építtetők mindenből a legjobbat akarják felhasználni. Mégsem tűnt el tehát a dunai kavics. Van, csak nem elegendő. S bár az építkezőknek sovány vigasz, mégis ide kívánkozik: a házgyárakban, a nagyberuházásoknál felhasznált kavics is végső soron a lakosság, valamennyiünk érdekét szolgálja. Gáspár Mária *
