Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

MONOMIDER XXI. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1979. JÚNIUS 12., KEDD Tataroznak, festenek Korszerűbb, higiénikusabb lesz Árusítás a tejbolfban Szombaton már nagy készü­lődés közben találtuk a mono- ri főtéri 61-es (úgynevezett népbolt) élelmiszerbolt dolgo­zóit. Ugyanakkor a Petőfi ut­cai kis tejboltban, kedvenc reggeliző helyünk színhelyén nagy volt a felfordulás. Az asztalokat hordták ki az ut­cára, a kiszolgáló pult is ha­sonló sorsra jutott. Készítet­ték a helyet az átköltözéshez. i Zavartalan árusítás A 61-es bolt két vezetőhe­lyettesét, Vladár Lajosnét. és Pásztor Bélánét nagy munká­ban találtuk. Eligazítást tar­tottak, az' átköltözés részleteit beszélték meg a bolt dolgozói­val. — Mikor zárnak? — kér­deztük. ■ — Hétfőn már nem leszünk nyitva, de azért az árusítást nem hagyjuk abba, az élelmi­szerek zömét áttelepítjük a Petőfi utcai kis tejboltunkba. Mindent megteszünk azért, hogy vevőkörünket megtart­suk, az árusításban fennaka­dás ne legyen. — Meddig tart a tatarozás és milyen változások lesznek? — Szeretnénk, ha a hónap végére készen lennének az építők. Így ígérték! Szüksé­gesnek tartjuk a bolt belső és külső tatarozását, mert a jelenlegi igényeknek már nem felel meg. A tér nem lesz nagyobb, de a belső át­rendezés következtében kor­szerűbb lesz a bolt. A vásárlók érdekében — Ez mit jelent? — Hogy csak mást ne mond­junk, a polcok szélesebbek és mélyebbek lesznek, nagyobb hűtőpultot kapunk, az eddigi két pénztár helyett három lesz. A Dánosi út megváltozott A Dánosi út mindig jelentős közlekedési útvonala volt Pi­lis község belterületének. A vásári forgalom immár száz esztendőt meghaladó idő óta ott bonyolódik le, és néhány éve a gázcseretelep, is oda épült korszerű raktárházával. A létesítmény elkészülte után még inkább gyarapodott az arra járó, s szüntelenül oda áramló járművek száma. Bármennyire is fontos volt a községbelieknek ez az út mindig., mégis csak 1978-ban tudták ’ korszerűsíteni. Addig — errefelé köztudott — hol sártenger, hol kerék­marasztaló kátyúrengeteg, avagy arasznyi porréteg meg homok keserítette az erre kényszerült jármű­vek irányítóit. Most sima aszfaltburkolaton gördülnek a kerekek. Az épü­lő és már el is készült szép lakóházak között szinte élve­zet végigmenni, mert bizony a mai Dánosi út már semmi­ben ,sem a régi. Az örömbe sajnos üröm is vegyül. íme, az egyik gond: az aszfalt burkolat jó tíz cen­timéterrel magasabb lett. mint az út páratlan oldalán húzódó betonjárda, s így az esők vize az úttestről bezúdul számos portára. A járdát tehát sürgősen az úttest szintjéig kell emelni. A másik bajt elsősorban a felelőtlenül közlekedő gépjár­művezetők okozzák. Autók és motorkerékpárok rohannak er­re fülsiketítő zúgással — haj­naltól hajnalig! —. túllépve a lakott területen megengedett sebességet. Az illetékesek minél előbbi, gyors intézkedése szükséges. K. J. ez gyorsítja majd a bolt for­galmát. Több árut tudunk majd elhelyezni a polcokon, a belső kiképzést is úgy alakít hatjuk ki, hogy a vásárló le­hetőleg egy térségben találja meg a „rokonélelmiszerek” vá­lasztékát és könnyen, akadály­talanul jusson a pénztárhoz. — Növelik a dolgozók lét­számát is? — Igen, tervezünk létszám- bővítést. Szívesen alkalmaz­nánk nyugdíjas kereskedőket. Takarítónőt már felvettünk. — A raktárról és az udvar ról nem beszéltünk... — A jelenlegi raktárkapaci­tás igaz szűk, de most nem bővítjük, az udvart viszont lebetonozzák. s ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert az áruszállítók a port, sarat is behordták a raktárba. Többek között ez a tarthatatlan hely­zet is megszűnik. Kényszerű állapot — Mire hívná fel a vevők figyelmét? — A tej boltban minden élelmiszert meg lehet vásárol­ni, a nyitvatartás hétköznap fél 7-től 19.30-ig, szombaton fél 7-től 15 óráig. Arra kérjük vevőinket, hogy az üvegbeté­tek visszaváltását lehetőleg ez, idő alatt ne szorgalmazzák, a szűk elárusítótér miatt, a gyor­sabb kiszolgálás érdekében. Nagyon kérjük őket, az alap­vető élelmiszereket — ame­lyek nem romlandók — szí­veskedjenek egy tételben és hosszabb időre megvásárolni. Ezzel is egymást segítjük. Mi — ígérjük — mindent megteszünk azért, hogy vá­sárlóink megelégedetten és le­hetőleg gyorsan távozhassa­nak. ehhez azonban az ő se­gítségüket is kérjük. Ez a „kényszerű” állapot a későb­biekben kamatozni fog, amikor a korszerű, megfiatalított bol­tunkban fogadjuk őket. Hörömpő Jenő Megái Illő plakátokkal Nyitott kapu az érkezőknek Nyár a járási művelődési házban Bár beszélgetésünk időpont­ját előre egyeztettük Bán Sándornéval, a monori járási művelődési ház igazgatónőjé­vel, várnom kell, amíg a meg­kezdett, fontos beszélgetéseket abbahagyhatja. Fél füllel hall­gatom egy ideig: a pilisi fotó­klubról van szó, aztán az ud- va1- sánta beton virágtartóiról, majd a vasárnap lebonyolított, reggeltől déultánig tartó mód­szertani napról, amelynek Gyömrő adott otthont. Késői meghívás Akadt jó néhány gond: ké­sőn készültek el a meghívók, a prográmról — amely egyéb­ként rendkívül gazdag volt, hiszen á monori gyermekcso­port képző- és díszítőművé­szeti foglalkozásától a vasadi klubkönyvtár citerazenekará- nak bemutatójáig, a pilisi ci­gánygyerek-klubban készült dia- és hanganyagok bemuta­tásától a gyömrői közös sétáig sok minden szerepelt benne — szinte csak az utolsó pilla­natban jutott el az érkező ven­dégekhez. A módszertani nap, az a jú­niusi vasárnap sűrű, szinte egymást érő programsorozatot zárt a járási művelődési ház életében. — A május volt a legzsúfol­tabb — mondja Bánné, látha tóan fáradtan. Az asztali nap­tárt lapozgatja, s kiderül: har­mincegy nap alatt negyvenhá­rom rendezvényt bonyolítot­tak a művelődési házban Akadt olyan nap, amikor egy­mást érték a programok, s öt­tíz perc adódott a szellőztetés­re, a takarításra, a terem át­rendezésére. Mindennap csata' sorban és készenlétben állt a három előadó, s az egyetlen takarítónő, hiszen a munkából mindenkinek jócskán jutott. Fehér folt? A művelődési ház közismer­ten rendkívül mostoha körül­mények között működik. Ko­pár és vigasztalan az udvar, szűkek, levegőtlenek a ter­mek, s mégis: nem egy kacsa­lábon forgó művelődési köz­pont szíves örömest cserélne vele, ha az itt zajló életet is magáénak mondhatná. A monori járás közművelő­dését sokáig fehér foltként emlegették a megyében. Az utóbbi évek jelentős változást hoztak: felzárkózott a járás is a példaként emlegetettek mellé. Soha annyi kiállítást, vetélkedőt, komoly programot nem láttunk kiplakátolva és közhírré téve, mint mostaná­ban, s csökken a táncos ren­dezvényeket igényők száma is. Harmincan-negyvenen ha kíváncsiak a gépzene nyújtot­ta szórakozásra alkalmanként. — Most viszont itt a nyár, a tikkasztó kánikula, amit uborkaszezonként szokás em­legetni a művelődési otthonok háza táján. Így van-e Monoron is? — Kétségtelen, hogy nem lesz a télihez és a májusihoz hasonló nyüzsgés — mondja Bánné. — A klubhelyiségeket berendezzük szabadidő-prog­ramokra, s úgynevezett meg­állító plakátokkal hívjuk fel az éppen ráérők figyelmét: szí­nes televízió, társasjátékok, asztalitenisz, tollaslabda,, s még sok más várja az érdeklődő­ket, ha betérnek hozzánk. Jú­nius 11-től én nem leszek itt­hon, a Pomáz melletti Kis- kovácsiban a mi kezdeménye­zésünkre indul a Pest megyei cigányifjúsági és közművelő­dési tábor, vezetőként ott dol­gozom majd a hónap végéig. Felkészülés az őszre Július közepén aztán meg­kezdjük a felkészülést az őszi szezonra, előkészítjük a TIT- évadot, felmérjük, milyen kis­csoportos foglalkozásokra lesz igény, s mit tudunk megvaló­sítani? S bár munkatársaink is szabadságon lesznek, igyek­szünk szünet nélkül, nyitott kapukkal várni egész nyáron az érkezőket. K. Zs. EGV HÉT MÚLVA Kezdődnek az óvodai beiratások ÁTALAKÍTJÁK a szülőotthont Építők ünnepén Kásasszosiyvöigyi jiiniális Mint lapunk 3. oldalán beszá­molunk róla, a megyében másutt is megünnepelték az építők napját. A helybeliek ezt a történe­tet örökölték apáiktól, nagy­apáiktól : Bénye a török hordák pusz­tításáig egy szép ívű dombte­tőn épült. A félholdak, lófarkas zászlók alatt érkező csapatok azonban a föld színéig lerom­bolták az apró települést. A férfiakat, gyerekeket, időse­ket legyilkolták, a fiatal lá­nyokat pedig a bégek és egyéb török méltóságok háremeibe hurcolták volna el. Mielőtt azonban Buda meghódítására indultak, megpihentek, s le­táboroztak a környező, erdők­kel borított dombok hajlatai­ban. Az egyik völgyben őriz­ték a rabszíjra fűzött bényei lányokat is. A község mai helyén akko­riban ingoványos, sűrű nádas húzódott. Néhány fiatal le­génynek sikerült ott elrejtőz­nie, megbújnia a török har­cosok elől. Nem bírták azon­ban sokáig. Szívük; lelkiisme­retük parancsára egy-sötét éj­szakán előlopakodtak, s el­indultak. hogy kiszabadítsák a rabbá lett lányokat. A terv csaknem sikerült. Amikor azonban az őröket elhallgat­tatták. s szabad volt az út. örömükben, boldogságukban dalolni, táncolni kezdtek, s a janicsárok rajtuk ütöttek. Ott helyben mészárolták le vala- mennyiüket. A monda szerint azóta a fia­tal lányok — kisasszonyok — szellemei minden éjféli órán megjelennek a völgyben, s da­lolnak, táncolnak kakasszóig. Ha idegen jár arra, maguk közé szólítják, s úgy megfor­gatják, hogy reggel alig bír lábra1 állni. Azok a férfiak, akik az épí­tők napi juniálist előkészítet­ték, a sátrakat felállították, s egy éjszakán át vigyázták a bényei Kisasszonyvölgyben, titokzatosan hallgattak a mon­da igazáról, vagy valótlansá­gáról. Az sem lenne meglepő, ha mélyen átaludták volna a „kísérteti” órákat, hiszen nap­közben derekas munkát végez­tek. A terep előkészítésén, a szükséges eszközök kiszállítá­sán, a labdarúgópálya kijelö­lésén túl, két, a völgybe veze­tő hidat is kiszélesítettek, el­helyezték az útbaigazító táb­lákat. á& w A szombat éjszakai zápor, a vasárnap reggel gomolygó fel­hők ellenére délelőtt akár táblát is akaszthattak volna a Kisasszonyvölgy bejáratánál levő egyik fára: Megtelt! Kö­rülbelül 750—800 építőipari dolgozó és családtagja ment el a gyönyörű környezetben megtartott juniálisra. amely­nek fő szervezői voltak a já­rási hivatal műszaki osztálya, a Monori Építők Ipari Szövet­kezete, az Építőipari Szövetke­zeti Közös Vállalat és a mo­nori, illetve a vecsési tanács költségvetési üzeme. Az érkezőket ideális akusz­tikájú környezetben, vidám zenével fogadta' a vecsési tűz­oltózenekar. Akadt azonban, akit a céllövölde, a pecsenye­sütögető pultja, a jégbe hűtött üdítő italok, vagy sörösüvegek látványa vonzott leginkább. A program „hivatalosan”' körülbelül fél 10-kor kezdő­dött, s szerencsére a rendezők a juniális hangulatához illően nem sokat adtak a kényelmet­len formaságokra. Madari Gyula, a járási hiva­tal műszaki osztályának veze­tője egy kis teherautó platóján állva nyitotta meg a juniálist, majd Kozák Sándorné, a járá­si hivatal elnöke köszöntötte az építőket. Ott volt az ün­neplők között Gál György, az MSZMP járási bizottsága gaz­daságpolitikai osztályának ve­zetője is. Nem volt ünneprontó Ko­zák Sándorné rövid beszéde, de nem hallgatta el az építő­ipar országos és járásbeli gondjait sem. — Az építőipar meghatároz­za más ágazatok fejlődését, kialakulását — mondta. — Tudjuk azonban mindannyian — tette hozzá —, hogy egyen­súlyzavar az építőiparban is észlelhető. A szándék több és nagyobb a kapacitásnál, a be­ruházók és a kivitelezők össz­hangja sem mindig a legjobb. Ezek a gondok a járásban is tapasztalhatók. A lakások, óvodák, tantermek, áruházak építőit azonban mindenképp dicséret illeti a gyors és jó minőségű munkáért. Ezt vár­juk önöktől a jövőben is. w Estig pattogott a bőr- és a pingponglabda, a repülőmo­dellezők is bemutatták tudá­sukat,' de a legnagyobb sikert talán a kötélhúzás és a zsák- banfutás aratta. Az utóbbi „ju- niálisi sportág” versenyzői kö­zül a közönség különdíját —a hatalmas nevetést és tapsot — az a résztvevő kapta, aki a leggyorsabban teljesítette -a távot, de a bírók kizárták — a zsákot ugyanis nem a lábára, hanem a fejére húzta. A kispályás labdarúgó-baj­nokság győztesének járó Épí­tők Napja Kupát a Monori Kislakásépítö Szövetkezet csa­pata nyerte. Az asztalitenisz­bajnokság győztese Virányi László, a monori költségvetési üzem vezetője, illetve Csetne- ki Klára családtag lett. A leg­jobb céllövőknek Losó Erzsé­bet és Malik Pál (mindkettő családtag) bizonyultak. A leg­erősebb kötélhúzó csapata a Monori Építők Ipari Szövetke­zetének volt, állítják, hogy a pletykák ellenére nem a határ­időkkel gyakoroltak... Éjszakára kiürült a Kisasz- szonyvölgy, hétfőn reggelre mozgalmassá váltak az építő­ipari munkahelyek. Ünnep után jönnek ismét a nehéz, dolgos hétköznapok. Vereszki János Hétfőn, június 18-án kez­dődnek Monoron az óvo­dai beiratások a nagyközség hat óvodájában, 23-ig napon­ta 8-tól 4 óráig jelenthetik felvételi igényüket a szülők. Később érkező kérelmeket a felvételeket elbíráló bizott­ság már nem fogad el. Minden esztendőben gondot jelent a kevés óvodai hely, az idén valamelyest enyhít majd ezen a régi sportpályán ősz­szel üzemelni kezdő 25 sze­mélyes, s a később óvodának átalakítandó volt szülőotthon. A nap kulturális programja Gyomron, 18 órától: a fiatal utazók klubjának foglalkozása. Mendén, 18-tól: a könyvbará­tok körének összejövetele. Hétvége Monori-erdőn A monori-erdei strandon, a reggel óta gomolyokban gyü­lekező felhők miatt jóval kevesebb volt e hét végén a láto­gató, mint szokásos. Pedig a felhők csak ijesztgettek, a I ű.nérő higanyszála a harminc fokig is felszökött, s kelle­mesen langyos — és tiszta! — volt a víz is. Nem bánták meg, akik felkeresték a strandfürdőt. Az Edzett ifjúságért tömeg­sport-akció keretében június 24-én a monori sporttelepen rendezik meg a munkahelyi spartakiád járási döntőit. A résztvevők 'kézilabda, kispá­lyás labdarúgás, röplabda és lábtenisz sportágakban mérik össze erejüket. A győztesek kerülnek majd a megyei dön­tőbe. A kemping faházain az utolsó simításokat végzik aj Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat munkásai. Festenek, szerelnek, hogy a jövő héten érkező berendezés idejében a helyére kerülhessen, s a hónap végén megnyithassa kapuit a turisták előtt az erdei kemping. • Barcza Zsolt felvételei AZ EDZETT IFJÚSÁGÉRT Munkahelyi spartakiád, döntő A MONORI SPORTTELEPEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom