Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

PEST M EG YE I HI R 1 A P KUl ON K 1 A D A S A> XXI. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1979. JÚNIUS 10., VASÁRNAP Kilométereket gyalogolnak Két cég között — a dolgoz© Öltöző, mosdó nélkül Ki ne ismerné Manor on a Vigadó éttermet, ahová betér­ve jókat lehet enni, inni, s es­témként zeneszó mellett ücsö­röghet a baráti asztaltársaság. Bar az utóbbi időben néhány­szor hullámzott a kiszolgálás színvonala — hol harmad-, hol másodosztályú vendéglőként üzemel —, el kell ismernünk, hogy a járási székhelyen ez az egyetlen kulturált étterem. Minden egy helyen A vendég sokszor csak a rosszat veszi észre; piszkos az abrosz, lassú a kiszolgálás — mondják, s ha a pincérre te­relődik a szó, a vélemények egybehangzóak: annyit keres, amennyit nem szégyell. Hogy a pincér egy műszak alatt ki­lométereket gyalogol, fejében tartja, ki mit fogyaszt és még sorolhatnánk a ,számtalan te­endőt, az sokakban fel sem merül. Pedig akad gondjuk elég. Hardik Károly üzletveze­tő-helyettes kapásból sorolja őket: — Bizony a vendégek jócs­kán törnek borsot az orrunk alá, meg lehet nézni a mellék­helyiségeket: a mosdó ajtaját leszakították, a W. C.-csészét összetörték. Arról nem is be­szélve, hogy a hátsó kijáraton bárki kisétálhat fizetés nélkül. A pincérek nem tudnak min­denre figyelni, hiszen naponta 250—300 adag menüt és csak­nem 100 adag a la carte ételt szolgálnak fel. Próbáljuk szelektálni az em­bereket, sajnos eredménytele­nül, mert a környező vendég­lőik korábban zárnak és ná­lunk csapódik le a nem kívá­natos közönség. Ha nem szol­gáljuk ki őket, botrányt csi­nálnak. ígéretet kaptunk a központból, hogy szabályozzák a nyitva tartást, ez a mai na­pig nem történt meg. — Ügy tudom, helyhiánnyal is küszködnek. — Ez talán fájóbb pont, mint az előbbi. A raktárhelyi­ségünk kint van az udvaron, áru, göngyöleg, minden ott van felhalmozva. Azon túl. hogy kevés a hely, a társadalmi tu­lajdon védelme sincs biztosít­va. Be van ugyan kerítve drót­hálóval, de csak az nem megy be, aki nem akar, nem vélet­lenül követik el a sorozatos betöréseket. A szociális ellátottság egye­nesen katasztrofális. Április­ban a tanács elvette tőlünk az amúgy is szűkös emeleti helyi­ségeket, amelyeket egy ebek kö­zött öltözőnek használtunk. A tanulókkal együtt harmincha- tan dolgoznak a vendéglőben, s most férfiak, nők egy helyen, a tárolóban öltözködnek. Mondanom sem kell, hogy ez egyáltalán nem higiénikus. Fürdési lehetőségünk nincs, pedig a kánikulában jól esne munka után, sőt munka köz­ben a tusolás. Mindössze egy kézmosó áll rendelkezésünkre, az is a söntésben, a vendégek orra előtt van. ígéretben ezzel kapcsolat­ban sem volt hiány és ugyan­úgy nem történt semmi, mint az előző esetben. A kollégák között rossz a hangulat, so­kan már beletörődtek a hely­zetbe, nem hisznek a változás­ban. s ez időnként rányomja a bélyegét a szolgáltatás szín­vonalára is. Tudjuk, hogy egvik napról a másikra nem lehel minden problémát megoldani, de egyszer már el kellene kez­deni. Csak szándék A nagyközségi tanács illeté­kes osztályán felkerestük Uj- laky Ferencet, aki az üggyel foglalkozott. Igen érdekes ösz- szefüggéseket tárt elénk: — A Vigadó étterem épüle­tének helyiségei állami tulaj­donban, tanácsi kezelésben vannak. A monori nagyközsé- tanács 1973-ban adta bérbe a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalatnak az említett helyi­ségeket iroda és irattár céljára azzal a kikötéssel, hogy más­ra csak tanácsi engedéllyel le­het felhasználni. Amennyiben ezt nem tartják be, a bérleti viszony felmondásakor a ven­déglátóipari vállalat kártala­nításra nem tarthat igényt. Időközben megkezdte mun­káját Monoron a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartáso­kat Szervező Iroda a tanács egy eldugott zugában. Tevé­kenységük minden tekintetben hasznosnak és eredményesnek bizonyult, s megnövekedett feladataik ellátásához nagyobb helyiségre volt szükségük. Ugyanakkor az állandó szék­hellyel nem rendelkező neve­lési tanácsadót is el kellett he­lyezni. Egyetlen megoldás kínálko­zott, mégpedig az, hogy a Vi­gadó feletti kiállítóterem melletti helyiségekbe költöz­tessük be a két intézményt, s így egy oktatási-kulturális centrumot hozzunk létre. El­képzeléseinkről tájékoztattuk a Pest megyei Vendéglátóipar) Vállalatot is. Tóth B.. András igazgatóhelyettes válaszlevelé­ben közölte, hogy a helyisé­gek nélkülözhetetlenek, az ügyben méltányos elbírálást kért, s egyben megfellebbezte a bérleti viszony felmondásá­ról szóló tanácsi határozatot. — Szorosan ide kapcsolódik — folytatta Ujlaky Ferenc —, hogy az idén januárban hely­színi szemlét tartottunk a he­lyiségekben, s megállapítot­tuk, hogy azokat nem is hasz­nálják öltözőnek. A felmondó levél elküldése után néhány nappal rendezték csak 1be erre a célra. Mindezek ellenére a tanácsi vezetés hajlandó lett volna ésszerű kompromisszu­mot kötni, mivel láttuk, hogy a határozat a Vigadó étterem dolgozóit hátrányosan érinti. Meghívtuk Kári Jánost, a ceg­lédi területi központ igazgató­ját, hogy mindkét fél számára megnyugtató megoldást keres­sünk. — Miben állapodtak meg? — A tárgyalások sajnos nem vezettek eredményre, mert a helyiségekről semmiképpen sem akartak lemondani. Ismét fellebbeztek, amit a járási hi­vatal elutasított és helyben hagyta az elsőfokú határozatot. Április 5-én a TÜSZI és a ne­velési tanácsadó birtokba vette a helyiségeket. A válasz elmaradt — Sajnálatos, hogy így ala­kultak az események, mert le­hetett volna megoldást találni. Az építési csoport vezetőjével még januárban felmértük, hogy a Vigadó étterem mögött tető alá lehetne hozni egy fa- vagy téglavázas kiegészítő épületet. Felajánlottuk, hogy az építési engedélyt soron kívül megad­juk. Választ erre a kezdemé­nyezésre sem kaptunk. Ha hoz­zánk fordulnak, ezt a lehető­séget most is biztosítani tud­juk. Nos, a tények magukért be­szélnek, s az egészben csak az a szomorú, hogy a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat veze­tőségének merev magatartása miatt a Vigadó étterem dolgo­zóin csattan az ostor. Azokon a dolgozókon, akiknek a mun­kája révén havonta félmillió forint bevételre tesz szert a vállalat, illene hát, hogy gon­doskodjék is róluk. Kövess László Esőt vár a határ Nemsokára kezdik az aratást Nehéz a kutakból öntözni Csütörtökön este vastag fe­kete felhők gyülekeztek az égen, de hiába várták a szom­jazó növények a kiadós záport, jelentéktelen mennyiségű csa­padék hullott csupán. Farkas Sándor, a monori Kossuth Termelőszövetkezet elnöke mégsem elkeseredetten mondja, inkább tárgyilago­san : — Most mindenki panasz­kodik a szárazságra. Nálunk különösen a ho­mokfoltokon okozott nagy károkat, a 4-es műút mel­lett levő 15 hektárnyi ba­bunk például teljesen ki­pusztult, s a tavaszi árpá­ban is jelentős a veszte­ség. Kétszáz hektárnyi burgonyánk most virágzik, nagyon hiány­zik az eső itt is, s a búzának, a rozsnak is sokat segítene, ha a napokban megáztatná a zá­por a földeket. Természetes vizünk nincs, s annak idején, sajnos, kútjaink I fúrása sem a legszerencséseb­ben történt. Öt kút került egymás mel­lé, nem is mélyek, így az­tán kertészeti növényein­ket sem tudjuk öntözni. Ha nappal öntözünk, estére a szórófejeket eltörni a ho­mok. Szőlőterületünkön nincs baj, a talajban még van elegendő vízmennyiség, szépek a für­tök, nincs peronoszpóraveszély sem. Munka akad bőven, a 112 hektárnyi új telepítésű szőlő­ben gyomirtót még nem hasz­nálhatunk, kapálni kell a gazt. Aratási forgatókönyvünk elkészült, június 22-én tart­juk a gépszemlét, s Péter- Pálkor kezdjük az aratást, a teljes érés időszakában. Két új kombájnt vásároltunk. A kalászokban várhatóan sok lesz az ocsú, igyekszünk min­den szem értékes gabonát megmenteni, idejében betaka­rítani. Orvosi ügyelet a járásban Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyömrőn és Péteri­ben: központi ügyelet (Gyöm- rő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26); Monoron, Monori-erdön, Csévharaszton és Vasadon: központi ügyelet, dr. Óberle Lenke (Monoron, az új egész­ségházban) ; Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pili­sen és Nyáregyházán: közpon­ti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.); Sülysápon és Úriban: dr. Zo­lesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: dr. Szilvás Balázs tart ügye­leteti Hétvégi kulturális program Gyömrőn, 15 órától: balett­bemutató, 18-tól: a művészeti csoportok évadzáró bemutató­ja, hétfőn 10-től: Fut, robog a kicsi kocsi, Vitai Ildikó és Le­vente Péter gyermekműsora, 14-től: író—olvasó találkozó Molnár Gáborral (a Vasipari Szövetkezetben), 19-től: a kertbarátok körének foglalko­zása. Monoron, 19-től: esztrád­műsor, közreműködik Horváth István cigánydalénekes, Karda Beáta tárícdalénekes, Pfeiffer Marika bűvész és mások. Mendén, holnap 19-től: a páva-kör próbája. Úriban, hétfőn 14-től: a báb­szakkör foglalkozása (az álta­lános iskolában). Üllőn, 20-tól: magyarnóta- és táncdalest. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Bá­lint Ferenc Üllő, Kossuth L. u. 18. Beteg állatok bejelentése a járás .területén: vasárnap reg­gel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állat­orvos címén. Autóbusszal, repülővel Utazók klubja Leningráddal ismerkednek A járási művelődési ház égi­sze alatt működő utazók klub­ja ismét két társasutazásra to­boroz résztvevőket. Augusztus 19-től 21-ig' há­romnapos autóbusz-kirándu­lást szerveznek Ungvárra és Mohácsra, október 25. és 29. között pedig Leningrád szép­ségeivel ismerkednek meg az rutazni vágyók. Az előbbi út mindössze 900 forintba, az utóbbi, a repülő­jegyet is belekalkulálva, 3 ezer 500 forintba kerül. Az érdeklődők a járási mű­velődési házban kaphatnak bővebb felvilágosítást. Mindig a közösséget szolgálta Beszélő emléklapok a falon Szűkebb hazája Vasad Sok fa, szépen megművelt szőlő öleli körül a házat, amelyben id. Haness László lakik a feleségével. A tágas szobák kényelmesen berendez­ve fogadják az idetévedt ven­déget. A nappali szoba falán emléklapok sorakoznak, de jut belőlük a vitrinbe is. Ott van a közelmúltban kapott Monori járásért emlékplakett is. Változatos életút — '‘Egy nyugdíjas tanár sok emléket őriz, elmondana né­hányat? — A tanítói oklevelet Kalo­csán szereztem 1933-ban, a testnevelési tanári szakot pe­dig Pécsett 1951-ben. Több mint 40 évi tanítás közben versenybíróként öt sportág­ban tevékenykedtem. Ma is a járási labdarúgó szövetség el­nökségi tagja vagyok. Szám­talan kiváló tanító és sporto­ló kitüntetést kaptam. Ezek a kitüntetések egy-egv állomá­sa életemnek, ha látom őket, a múltat idézem. — A régi rendszerben nehe­zen lehetett tanítói állást kap­ni. és mint tudom, ön sem ta­nítóként kezdte az oklevél megszerzése után. — így igaz. Négy évig vár­tam, amíg a Csongrád megyei Kövegyen egy tanyai iskolá­ban állást kaptam. De addig is élni kellett. Előbb mint ín­ségmunkás Monoron, az adó­hivatalban dolgoztam havi 30 pengőért. Ennyi volt ebben az időben a napszám, vagyis na­pi egy pengő. Később egyik biztosító pénzbeszedője és üz­letszerzője lettem. Itt már 50 pengő volt a havi keresetem. Még ennek is örültem, mert sokan voltak munkanélküliek. — A további sorsa hogyan alakult? — Kövegyen 1942-ig voltam, közben megnősültem és gye­reket vártunk. Az orvos ba­rátom mondta, hogy abban a vizes és alap nélküli sárház­ban egészségtelen körülmé­nyek között nem szabad gye­reket nevelni. Írtam az akkori minisztériumba, akkor haza­hoztak a szűkebb hazámba. Vasadon, a tanyai iskolában tanítottam. Közben nagyon változatos volt az élet, nagyon sokszor voltam katona. A fogságból 1948-ban jöttem haza. Vissza­mentem a- vasadi iskolába ta­nítani. 1951-ben járási tanul­mányi felügyelő lettem, de ez a munkakör megszűnt 1957- ben. Megint Vasadra kerül­tem, és csak 1960-ban ál­lították vissza a járási tanul­mányi felügyelői állást. Itt működtem 1971-ig, amikor is Gombára kineveztek igazga­tónak. Ez volt az utolsó mun­kahelyem. 1974-ben nyugdíj­ba mentem. Utca, járda ■— Nyugdíjasként sem nyu­godtam, mindig ott voltam, ahol tenni lehetett valamit, így esett rám a választás 1975-ben, a Monor nagyközsé­gi tanács vb társadalmi elnök- helyettese lettem. Az vagyok ma is, de közben kisegítő ta­nítást is vállaltam. Kevés a tanító, kell a segítség. Amíg bírom, addig csinálom. — Mint társadalmi elnökhe­lyettes, mit tudna mondani a községről? — Egyik tennivalóm a tár­sadalmi munka szervezése, de nagyon nehéz ez manapság. Itt van például az Acsádi ut­ca kövezése. Ingyen kapjuk a követ, de nincs pénz fuvarra és nincs ember a rakodásra. Most kilincselünk a megyénél, hogy segítsenek: rajtunk. Még egy réteg követ tennénk a már meglevőre, aztán bitu­ment tervezünk. A gyermekév alkalmával a Marx ligetben játszószereket adtunk át a MEZÖGEP és a kefegyár patronálásával. A Jászai Mari téren az állami gazdaság, a strandkertben pe­dig az erdőgazdaság segítségé­vel lesz a gyerekeknek meg­felelő játékhelyük. A Luxem­burg és Schönherz Zoltán ut­ca közötti nádast is erre kell alkalmassá tenni. Az utóbbit az Építők Ipari Szövetkezete és a FÜSZÉRT patronálja. — De nincs vége a felsoro­lásnak, a sporttelepen végre el kellene kezdeni az edzőpálya építését. Ide körülbelül kétszáz köbméter föld kellene, a Szov­jet—Magyar Barátság park is gazdátlan. A Rákóczi-telepen most építjük az első köves járdát, pedig háromezer em­ber lakja. Az utódok öröksége '— A nagy lakást kevesen, lakják. Hol él a fia, lánya? — A házat úgy toldottuk, foldottuk, hogy valamelyik gyerek itthon marad. De a fiam Szentendrén a városi pártbizottság titkára, a lányom ott tanít angol és orosz nyel­vet. Ünnep, amikor hazajön­nek. Lányom a Pest megyei Pedagógus Szakszervezet ifjú­sági felelőse. Feleségem a könyvtárban kisegít, én pedig teszem, amit eltervezek, vagy amit éppen a helyzet megkö­vetel. Monori Für Dezső Vasárnapi jegyzet Víz 17 ánikula, szárazság, aszály. Fő beszédtéma e napokban. Érthető, hiszen elszoktunk már az ilyen rekkenő nyártól, jó ideje nem is volt rá példa. Ve­rejtékezünk, lessük az eget, a hét végén alig várjuk, hogy kiszabadxilhassunk va­lahová, ahol zöld van — és víz, lehetőleg fürdésre alkalmas víz. S mivel ilyen a monori járásban — leg­alábbis legális fürdözőhely- ként — csak kettő akad, hát oda árad a tömeg. Monori-erdön például, ahol a strand június else jén nyitott kaput, s már azon az első pénteki napon hatszáznál többen lepték el a medencét és környékét, vásárnap pedig csaknem nyolcszáz jegyet tépett le blokkjáról a pénztáros. — Végre! — nyitottuk meg a zufianyozó csapját, s ugrottunk is ki azon nyom­ban a jéghideg zápor meg a „fürdés előtt zuhanyozni kötelező’’ tábla alól, s bal­lagtunk a medencébe. A vízből csak a levegőbe per­metező cseppeket lehetett látni, a többit betakarták a hátak, váltak, karok, úszóövek és labdák. Ezer üveg üdítő fogyott el a büfében, délután már csak röviditalt adhatott a fiatal felszolgáló, de az is kapós volt módfelett. Há­romkor aztán már nem is ütközhettem meg rajta, hogy pálinkabűz árad a gyermekmedencében, s enyhén kapatos, pocakos férfiak nyomkodják egy­mást önfeledten a víz alá. Gyömrőn kétezren voltak az elmúlt vasárnapon, s a hozzánk érkező hírek sze­rint még zajlik a vita: lesz-e az idén úszásoktatás a vízben való közlekedést elsajátítani kívánók számá­ra? Talán igen. Dr. Bihari Ágnes, a KÖ­JÁL főorvosa tájékoztat: a monori-erdei strand meg­nyitása előtt vettek vízmin­tát, az eredmény is meg­érkezett, a hideg kút vize jó, a meleg kátéval viszont bajok vannak. Valamilyen intézkedésre szükség lesz, s ha a menet közbeni ellen­őrzéskor az is kidejrül, hogy a medence vize nem „bír el” ennyi látogatót, lét­számkorlátozást is allcal- mazni kell. Az első vasár­napon, vagyis a nyitás utá­ni harmadik napon elké­pesztően bűzös, zavaros a víz, amelynek még ki kel­lett tartania a következő szerda-csütörtöki vízcseréig. A KÖJÁL a gyömrői tó­fürdő vizének vizsgálatára nem kapott utasítást, la­borkapacitást. Ott marad minden a régiben, egyéb­ként utoljára két éve jelez­tek fülpanaszokat a fürdő- zők közül néhányan. Vész- harangkongatásra nincs ok, keresünk és találunk azért vizet, ha közel nem, hát távolabb. Illetve nagyon közel is — a közkutaknál. A járási székhely minden területét bekötötték már a vízműbe, folyik is a kék, nyomós kutakból a víz, ha kell, ha nem. Ha ugyanis lenyomjuk a kart, az lent marad, s bő sugárban öm­lik az éltető nedű vödrök­be, kannákba. Az edényt leemeljük — ám ahhoz még egy mozdulat kellene, hogy a kart vissza is húzzuk, s ilyen melegben, ugye, a fe­lesleges erőkifejtés csak ká­ros lehet, hát marad a kar, s folyik a víz, öntözi a ko­csiút porát, az árkot, a járdaszéli füvet... — Hát igen — sóhajtja Magócsi Sámuel, a Víz- és Csatornamű Társulás elnö­ke. — Persze, a karnak vissza kellene ugrania, de ahol nem így van, s ahon­nan jelzik, oda azonnal in­dul a szerelő. A vízmű egyébként köz- fogyasztásra még nem adatott át, még tart a fer­tőtlenítés, s a napokban vettek harmadszor is víz-, mintát. Vízkorlátozás nem várható, az ezer köbméte­res tartály bírja a fogyasz­tás ütemét, hiszen „hivata­losan” még nem is szabad fogyasztani. Addig hát pa­zaroljuk ... Csak hozzá ne szokjunk! K. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom