Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-10 / 134. szám

HF.crrj 1979. JÚNIUS 10., VAS/.RNAP A megye toari mezőgazdasági üze­:-------—----:----mernek politikai, ga zdaságszervező munkáját egy cikk keretében lehetetlen bemutatni, _ér- tékelni. A pártszervezeteknek, a gazdasági vezetőknek és a társadal­mi szerveknek rendkívül sokrétű és bonyolult feladatot jelent, hogy ér­vényesítsék, végrehajtsák a párt gazdaságpolitikáját. Talán indokolt, ha több más alapvető határozat mel­lett — és azokat figyelembe véve — az ötéves terv teljesítését és az MSZMP Központi Bizottságának 1978. december 6-i határozatának a végrehajtását állítjuk az elemzés középpontjába. Az első három esztendő eredmé­nyei alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a Pest megyei vállalatok és szövetkezetek időarányosan teljesí­tették az ötödik ötéves tervben rög­zített feladatokat. Jogos ez a fogal­mazás még akkor is, ha tudjuk, hogy a sommás megállapításoktól a való­ság mindig sokszínűbb, tarkább. Nézzük először az ipar fejlődését. A megye ipari üzemei, szövetkeze­tei az ország ipari termelési értéké­nek megközelítőleg 9 százalékát ál­lítják elő. Ehhez az ipari foglalkoz­tatottak több mint 5 százalékát, az állóeszközöknek pedig 9 százalékát kötik le. Az ipari termelésnek 1978-ban mintegy 70 milliárd forint volt az értéke, 1975-től évi átlagban 6—7 százalékkal nőtt. Tovább módosult az ágazati szerkezete is. A vegyipar súlya ma már eléri a 38 százalé­kot. A gépipar részesedése kis mér­tékben csökkent (25 százalék), az építőanyag-, az élelmiszer-, a villa­mosenergia-, a könnyű- és az egyéb ipar 7—10 százalék arányban része­sedik a megye ipari termeléséből. Mint várható volt, a három év alatt lényegében változatlan maradt az iparban foglalkoztatottak száma. Ezen belül az állami iparban kis­mértékű csökkenés, az ipari szövet­kezetékben viszont növekedés mu­tatkozik. Ez utóbbit még vizsgálni keil. Állásfoglalás csak a konkrét helyzetben lehetséges. Mert a dolog egyik oldala az, hogy a szövetkeze­tek is csak a legszükségesebb létszá­mot köthetik le, és a meglevőt ész­szerűen kell kihasználniuk. Ezzel szemben az is igaz, hogy az ipari szövetkezetek többsége fejleszti a szolgáltatásokat, tovább bővíti az állami nagyiparral az együttműkö­dést. Sok, gazdaságtalannak ítélt termék előállítását veszik át. Ezekre a feladatokra (helyesen) munkalehe­tőséget biztosítanak a csökkent mun­kaképességűeknek, szervezik a be­dolgozást sitb. A szövetkezetekben eze^en a? —------------------------ evekben jo üt emben növekszik a munka terme­lékenysége. A pártszervezeteknek és a szövetkezeti vezetőségeknek a jö­vőben is nagy figyelemmel kell tö­rődniük a profilok további tisztítá­sával, a műszaki fejlesztéssel és a munka szervezésével. Az ipar fejlesztésére 1976—78-ban 12—13 milliárd forintot fordítottak, ez az összeg nagyobbrészt a nehéz­ipar fejlődését szolgálta. Nagy erő­feszítéseket tettünk azért, hogy a kiemelt beruházások időben és jó mi­nőségben megvalósuljanak. Ez a párt- és a gazdasági vezetők össze­fogása, a szocialista munkaverseny eredményeként általában sikerült. Az új kapacitások döntően hozzá­járultak a termelési szerkezet to­vábbi korszerűsítéséhez. A Dunai Kőolajipari Vállalat épí­tésének második és harmadik üteme nemcsak mennyiségileg teremt új helyzetet a szénhidrogének feldolgo­zásában, de lehetővé teszi a maga­sabb feldolgozottságú termékek elő­állítását is. Befejeződött a Duna- menti Hőerőmű Vállalat építése, és annak ellenéré, hogy csúcserőmű­ként üzemel, folyamatosan javítják a fajlagos mutatókat. A KGST közúti járműfejlesztési program keretében a Csepel Autó­gyár befejezte az autóbusz fenékváz kapacitás kifejlesztését, és szükség szerint ellátja az Ikaruszt járóképes alvázakkal. Megkezdték a hidro- mechanikus sebességváltó és a ZF sebességváltó termelését. Az MGM Diósdi Gyára az elhúzódó rekonst­rukció nehézségei ellenére átállt a nagy teherbírású kúpgörgős csapágy gyártására. A hazai ellátást 'fs,a külkereske­--------------------delmi ertekesites nö velését is lehetővé tették azok az új, korszerű termékek, amelyeknek a termelése különösen gyorsan nőtt: elektromos fogyasztásmérők, konté­nerek, fénycsövek, festékszóró bes rendezések, színes fotópapír, töltő­toll. lentípusú szövetek, konzervek, cement stb. Gondot jelent, hogy a termelés költségei évről évre emelked'nek. Ez kihat arra, hogy az export egy ré­sze gázdaságtalan. Alacsony és csök­kenő tendenciájú az iparon belül el­sősorban néhány minisztériumi irá­nyítású vállalat nyereségszintje, ösz- szességében nem kielégítő a munka szervezettségé, gyakran pazarló a gazdálkodás — az anyaggal, az ener­giával, a munkaerővel és az emberi képességekkel. Nem kívánom sorolni a hiányos­ságokat, azokat érdemesebb konkré­ten „fülönfogni”. A termelés^ és gaz­dálkodás minőségi kérdései a Köz­ponti Bizottság 1978. december 6-i határozatának megfelelően Pest me­gyében is a legfontosabb feladatok­ká váltak. A pártszervezetek év ele­jén a Központi Bizottság határoza­tának az adaptálásával fogalmazták meg a legfőbb feladatokat. Üzemi értekezleteken, pártnapokon a kol­lektívák megismerték és megértet­ték az ország helyzetéből fakadó következtetéseket, és aktív támoga­tást ígértek a politika megvalósítá­sához. A munka jó irányban indult. Leg­több helyen sikerült megvalósítani, hogy az ipari termelés a népgazda­sági céloknak megfelelően differen­ciálva növekedjen. A feltételek kö­vetkezetes alakításával és a politikai munkával fokozatosan sikerül elfo­gadtatni, hogy nem egyszerűen a nö­vekedési szándék, hanem mindenek­előtt a piac igényei és értékítélete dönti el, miből mennyit termelhe­tünk. Azoknál a vállalatoknál, ahol a termelés a jelenlegi időszakban nem, vagy csak lassan növekedhet, arra kell még törekedni, hogy a le­kötött munkaerőt és az eszközöket itt is hatékonyan hasznosítsák. Az ipari üzemek aktívan igyekez­nek hozzájárulni a népgazdaság kül­kereskedelmi egyensúlyának a ja­vításához. A DKV jelentősen növelte a dollár árbevételét. Teljesítette, il­letve túlteljesítette a tervezett tő­kés exportját az I. negyedévben a Csepel Autógyár, a Ganz Műszer- művek Gödöllői Árammérőgyára, a FORTE, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a váci Hajógyár, a Gyü­mölcs- és Főzelék Konzervgyár. A TEXELEKTRO Ipari Szövetkezet 24 százalékkal tervezi növelni a tőkés exportját, ez körülbelül az átlagos dinamika a megyei szövetkezeteknél. A ceglédi üzemek 84 százalékkal na­gyobb dollárexportot értek el, mint a múlt év első negyedében. Fokozato­san javul az export gazdaságossága is. A sikerek mögött nagyon sok­szor nehéz szervezés, akadozó koo­peráció, profilváltozás, belső átcso­portosítás, új piackeresés húzódik meg. Aktívak a vállalataink a lfkés----------------------------import ki­váltásában. A Csepel Autógyár 28 százalékkal tervezi csökkenteni a dollár viszonylaté importját. Jelen­tős az ikiadd Ipari Műszergyár, a Híradástechnikai Vállalat és a Pest megyei Műanyagipari Vállalat meg­takarítása, de kisebb-nagyobb mér­tékben minden kollektíva hozzájá­rul e feladathoz. Intenzív szemlélet- formáló és szervező munka folyik az üzemekben a készletgazdálkodás ja­vításáért Az érzékeltetésére néhány tényt ismertetek a megyei pártbi­zottság gazdaság- és szövetkezetpoli­tikai bizottságának vizsgálatából. A megye gépipari üzemeiben az elmúlt három évben a termelés 24, a készletek pedig 37 százalékkal nőt­tek. Az okok vizsgálata során a gaz­dasági vezetők a termékszerkezet átalakítására, a beszerzési nehézsé­gekre, a TEK-vállalatok készletezési hiányosságaira, a kooperációs fe­gyelem lazaságaira hivatkoztak. Nem ok nélkül. De a pártszervezetek, gazdasági vezetők azt is vegyék figyelembe, hogy a készletgazdálkodás a válla­latoknál sem fejlődött megfelelően, általában a termelés mennyiségi növelésének volt alárendelve. Ezzel pedig megbékélni nem lehet, mert akkor a fejlesztésre fordítható (amúgy is szűkös) eszközeinket a gyorsan növekvő készletek kötnék le. Hogy ez a munka eredményes, mutatja, hogy az említett gépipari üzemek ez évben — tervük szerint — nyolc nappal csökkentik a készle­tek forgási idejét. A munka- és üzemszervezés, a munka feltételeinek a biztosítása és a munkafegyelem javítása min­den területen sok tennivalót ad az állami és társadalmi szerveknek. A törzsgárdatagok, a szocialista bri­gádok segítségével lépésről lépésre haladnak előre a legtöbb vállalatnál ebben á kérdésben. Inkább az üte­me tűnik lassúnak. Olyan problé­mákkal találkozunk, hogy a vállalati irányítás rendszere nem közvetíti eléggé a gyáregységek, az alsóbb ve­zetők felé a népgazdasági érdekeket, a vállalati célokat. Az is előfordul, hogy az állami intézkedések, az ösz­tönzőrendszer és a politikai munka nem egy irányban hat, vagy időben nincs összehangolva. A kooperációs kapcsolatokat za­varja, gátolja a kapacitások ésszerű Borsófeldolgozás Nagykőrösön Megkezdték a zöldborsó feldolgozását a Nagykőrösi Konzervgyárban. Ezer vagon borsószemet vásárolnak idén szerződések alapján, mely­ből 18 ezer tonna készárut gyártanak. Ennek mintegy 30 százaléka exportra kerül. Bozsán Péter felvétele és gazdaságos kihasználását, hogy a termelés egyenletessége bár javult, de még mindig nem kielégítő. Évvé­gén igyekeznek az árukibocsátást fo­kozni, megcsappan a félkész- és be­fejezetlen termékek mennyisége, emiatt akadozik az éves termelés in­dulása. A január havi termelés a 15 legjelentősebb ipari egységünkben (a normaórák alapján számolva) 5000 fővel kisebb létszámot igényelt volna. Különösen sok tennivalót ad a termelés ütemességének a javítása a Váci Kötöttárugyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Pestvidéki Gépgyár, a Mechanikai Művek, a PEVDl állami és társadalmi veze­tőinek. Mezőgazdaságunk az ötéves terv első három évében sok időjárásbeli problémával küszködött. A párt ag­rárpolitikája és a dolgozók szorgal­mas munkája azonban meghozta a gyümölcsét. Pest megyében a mező- gazdaság az átlagosnál is dinamiku­sabban fejlődött. A nagyüzemek ter­melési értéke a múlt évben már 24 milliárd Ft — ez több, mint az 1980-ra tervezett. Az alaptevékeny­ség növekedése is meghaladta (vál­tozatlan áron számolva) a 12 száza­lékot. Gabonatermelésünk felzárkózott az országos színvonalhoz. A zöldség- termelés területileg stabilizálódott, előrehaladt a nagyüzemek szakoso­dása és a kistermelés integrációja. Az 1971—75-ös évek átlagos szintjé­hez viszonyítva a múlt esztendőben mintegy 60 százalékkal több ser­téshúst, baromfihúst és tehéntejet termeltek a megyében. A tojáster­melés majdnem megduplázódott. Az üzemek többsége kihasználja a helyi lehetőségeket a marhahizlalásra. Fellendülésnek indult a juhászat. A megye minden körzetében vannak elismerésre méltó eredmények, ki­váló mezőgazdasági üzemek. A leg­dinamikusabban fejlődik az ötödik ötéves terv időszakában a ceglédi, a ráckevei, a dabasl, a budai és a mo- nori járás mezőgazdasági termelése. Az állattenyésztés eredményeit ér­tékelve emlékezzünk arra; nem is olyan régen még olyan célokat tűz­tünk ki, hogy a háztáji és a kister­melő gazdaságokban lassuljon a szarvasmarhatartás csökkenése, és a nagyüzemek fejlesztése pótolja a háztájiban kieső állatlétszámot. Most úgy tűnik, a szarvasmarha- és a te­hénlétszám tartósan növekszik a me­gyében. Sikerült megszüntetni a ser­téstartás ciklikus hullámzását. Az összes sertésállomány több mint 500 ezer darab, s ez év első hónapjaiban ismét növekedett. Mindezekben ,a kol™áT^ kisterme- ----------------lest tamogato intéz­kedései mellett kiemelkedő szerepük van a nagyüzemeknek, azon belül is különösen a termelőszövetkezetek­nek. Többségük ütemesen fejlesztette a közös gazdaságban az állattenyész­tést, egyidejűleg szervezte, ellátta' se­gítette a kistermelőket, hogy iriunká­jukat az országnak és önmaguknak is hasznosan végezhessék. A múlt hét végi gödöllői kiállítás méltóan mutatta be a munka eredményeit, a társadalom figyelme pedig tovább ösztönzi ezt a tevékenységet. P e st megye mezőgazdaságának a fejlődésében legalább három olyan terület mutatkozik, amellyel nem le­hetünk megelégedve, amelyeknek a megoldása most, és hosszabb távon is fontos feladat: 1. A gyümölcs- és szőlőtelepítések többsége már nem elég korszerű a nagyüzemekben, még kevésbé a ker­tek és telkek túlnyomó részében. Éppen ezért teljes erővel támogatjuk a nagyüzemi, a közös összefogással megvalósuló, korszerű telepítéseket. Segíteni kívánjuk a legjobb fajták meghonosítását, a szakosodást a ker­tekben is — és ezzel párhuzamosan a szolgáltatások fejlesztését. 2. A tömegtakarmány-termelés és hasznosítása nálunk is alacsony szín­vonalú, és ezen rövid időn belül vál­tozást szeretnénk elérni. A szakmai Irányító szervek, a mezőgazdasági nagyüzemek közös összefogásával még ez évben megszervezik, hogy valamennyi megtermelt takarmányt laboratóriumi (beltarfalmi) vizsgá­latnak vessenek alá. Ezzel lehetővé válik a célszerű takarmányozás! Da lehetőséget teremt arra is, hogy a tarkarmány termelésében részt vett dolgozók munkáját érdem szerint is­merjék el és ösztönözzék 3. Indokolt jobban hasznosítani a megye egyes területein meglevő víz­nyerési lehetőségeket a mezőgazda- sági termelés fejlesztésében. Első­sorban a Duna menti járások jöhet­nek számításba. Az Országos Vízügyi Hivatal és más szervek segítségével szeretnénk átfogó vízgazdálkodási tervet készíttetni ezekre a területek­re, majd az állami pénzeket is kon­centrálva, és az üzemek erőforrásait is számításba véve, ezt a tervet üte­mesen megvalósítjuk. A szocialista nagyüzemek már ed­dig is sokat tettek a mezőgazdasági termékek feldolgozásának fejleszté­séért. Ennek ellenére mindig kevés — és bővítésre vár — a tároló-, ma­nipuláló-, a feldolgozó- és hűtőkapa­citás. A jelzett problémák ™e*feäg^a_ talán, a jövő feladatainak a kimun­kálásába egyre inkább bekapcsolód­nak a megyében működő tudomá­nyos intézetek. Kialakulóban van é* szélesedik a tudományos kutatók ét az üzemi szakemberek érdemi, szer­vezett együttműködése. A mezőgazdasági dolgozókat ezek­ben a hetekben nehéz helyzetbehoz­ta a rendkívüli szárazság és az eb­ből adódó tennivalók. Az állami gaz­daságok és a termelőszövetkezetek egy részének érettségét, dinamizmu­sát jelzi, hogy máris elkészítették azokaTa részletes programokat, ame­lyek végrehajtásával a károkat kí­vánják csökkenteni. A tennivalók közül kiemelkedik az öntözés és a másodvetés. Minden lehetőséget meg kell ragadni az ön­tözésre ott, ahol víznyerési lehető­ség van. A megyei tanács mellett működő operatív bizottság, a víz­ügyi és más szervek is minden se­gítséget megadnak a gazdaságok­nak. Szervezetten készülnek a me­gyében a másodvetésre, elsősorban a takarmány pótlására. Reméljük, hogy egy gazdaság sem lesz, amely ríem tesz elég erőfeszítést a károk csökkentésére. Végül még egyszer visszakanya­rodok az ötéves terv végrehajtására. A minőség és a gazdaságosság köve­telményei, a szabályozórendszer to­vábbfejlesztése nehezebbé, bonyo­lultabbá tette a gazdasági munkát. A végrehajtás csak akkor lehet sike­res, ha megfelelően hasznosítani tudjuk az üzemekben felhalmozó­dott politikai, szellemi erőt, a szak­mai tapasztalatokat. Vagyis még in­kább szükség van a párt gazdaság- politikájának az értő, alkotó helyi alkalmazására, a kezdeményezésre. Természetesen minden----------------------------- mezőgaz­dasági üzemben másként-másként jelentkeznek a megoldásra váró ten­nivalók. Van, ahol új termék beve­zetésére van szükség, másutt a gépi kapacitás teljes kihasználását kell megszervezni, hogy ne ráfizetéssel üzemeljenek a drága importgépek. A gyártmányok, a termékek minő­ségjavításával kell új piacokat meg­hódítani. Akkor is,-ha a tőkés pia­con megnehezült az eladás, csökkent a kereslet, változott az igény. A szo­cialista országok piacigényét is nagy figyelemmel szükséges kísérni, s úgyszintén nagy gondot igényel a belföldi igények minőségi, mennyi­ségi kielégítése. A z ipar és a mezőgazdasági üze­mek vezetői többségében évek óta bizonyítják, hogy kollektívájukkal egyetemben — ha sokszor nehezen küszködve is —, de megtalálják a járható, a hasznos utat, úrrá lesznek a gondokon. Bizonyítja ezt az is, hogy amikor az 1978. decemberi pártihatározat újabb, magasabb kö­vetelményeket támasztott velük szemben, a Pest megyei párt- és gaz­dasági vezetők siránkozás, panasz­kodás, tehetetlenkedés helyett ke­resték és keresik a módját, hogyan teljesítsék magas szinten kötelessé­geiket. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkár» Az ötéves terv teljesítéséért

Next

/
Oldalképek
Tartalom