Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1979. MÁJUS 6., VASÁRNAP Nem túlságosan régi a kez­deményezés: alig több mint egy fél év telt el azóta, hogy a Pest—Nógrád megyei Hús­ipari Vállalat váci gyárában megkezdték a munkaerő át­csoportosítását a termelő üzemrészekbe. Ennek a folyamatnak, amely jelenleg is tart, jelentősebb eredményei. az idei esztendő első negyedévi értékelésekor jelentkeztek: nőtt a termelé­kenység, ezáltal a város és a környék lakosságának jobb húsellátását is megfelelő mér­tékben biztosították. Rekonstrukció előtt — Üzemrészeinkben nem okozott különösebb feszültsé­get a dolgozók körében az. hogy egyes területeken csök­kentettük, míg másutt növel­tük a munkások létszámát — mondta Hantos Lajos, a gyár igazgatója. — Az átcsoporto­sítások után az első negyed­éves tervünket sikerült túltel­jesítenünk. Azt nem szabad azonban figyelmen -kívül hagyni, hogy jó eredményeket általában a megfelelően gépesített terme­léssel lehet elérni. A PENO- MAH-nál jelenleg csak a hús- feldolgozás gépesített. A vágó üzemben viszont még most is igen sok munkát kézzel vé­geznek. Pedig a jelenlegi körülmé­nyek között a vállalatnak nemcsak Vác és a váci járás, de Gödöllő és Dunakeszi la­kosságának húsellátását is meg kell oldania. Nagyarányú rekonstrukcióra csak a VI. és a VII. ötéves tervben számít­hat a váci gyár. Kiemelt üzletek — Legnagyobb időszakos fo­gyasztónk a Dunakanyar la­kossága. Március és október között, amikor ezen a terüle­ten jelentős a turizmus és az idegenforgalom, szinte ugrás­szerűen megnő a hústermékek iránti igény. A PENOMAH a sertés- és marhahúson kívül 40—45 féle húskészítményt forgalmaz. Van néhány kiemelt üzlet is a területünkön, ahová napon­ta friss árut kell szállítanunk, míg másutt, a kisebb üzletek­be hetente 2—3 alkalommal viszünk friss terméket. Jelenleg a húsipari vállalat­tal szerződésben álló termelő- következetek és állami gazda- ágok megfelelő ütemben zállítják a feldolgozásra ke- ülő állatokat, így a terme- ésben és az ellátásban nincs 'ennakadás. A jövőben még 1 ovábbi javulás is várható: | ' 978-ban 80 ezer sertést dől- I íoztak fel a PENOMAH-náJ. idén ezt a számot 85 ezerre akarják növelni. A sertések mellett 4 ezer vágómarha feldolgozását is tervezik Ez a lakosság ellátá­sa szempontjából 250 vagon húst jelent, ami a tavalyi ter­melésnél 6 százalékkal több. — Az idén 450 millió forin­tos bevételt szeretnénk elérni, így a húskészítményeken kí­vül 100 vagon poharas zsírt is gyártunk. De a hazai fogyasz­tók ellátása mellett jó export- lehetőségekkel is rendelke­zünk. Idén a nyugati orszá­gokba 100 vagon étkezési zsírt a szocialista országokba pedig 50 vagon marhahúst szeret­nénk exportálni. Béremelés A PENOMAH vezetői, hogy jelentős mértékben csökkent­sék a mun&aerővándorlást, 3.5 százalékos béremelést hajtot­tak végre az idén. Részben ennek is köszönhető, hogy a munkaerő-átcsoportosítás után a dolgozók létszáma nem változott lényeges mértékben Ez a jelenlegi időszakban azért is fontos, mert a máso­dik és a harmadik negyedév­ben az idegenforgalom miatt a fogyasztók igénye sokkal na­gyobb az átlagosnál. . A melegebb időjárás gondo­sabb munkát igényel a hús­iparban dolgozóktól. A gyári kollektíváknak a munkavé­delmi előírások mellett sokkal nagyobb figyelmeit kell fordí­taniuk a higiéniára is, mert csak így tudják biztosítani, hogy ne legyen fennakadás a fogyasztók ellátásában. Cs. J. Vác a hazai lapokban Az Űj Tükör beszélgetést közölt Cservenka Ferencnével, a Pest megyei pártbizottság első titkárával, aki többek között elmondta, hogy Vác é3 környéke a kórus- és zenemű­vészet központja lett. A Cementipar legutóbbi száma beszámolt arról, hogy megrendezték a DCM-ben a szocialista brigádok vetélkedő­jét. Az első helyet és a vele járó háromnapos országjáró jutalomkirándulást az Eötvös brigád nyerte. A Magyar Távirati Iroda részletes, előzetes ismertetőt bocsátott közre a nagy nyári humorfesztivállal kapcsolat­ban, megemlítve, hogy Vác fő­terén sátorsort állítanak fel s az ott rendezett búcsúval fe­jezik be a hétnapos progra­mot. Az Izzó című üzemi lap Lelkesedés nélkül nem lehet jól dolgozni címmel bemutat­ta Papp Lászlót, a váci gyár közművelődési előadóját s az alagsorban működő művelő­dési és sportcentrumot. P. R. Lesz-e még élet a Ligetben A két világháború között három kedvelt kirándulóhelye volt a váciaknak: a Büki sziget környéke a csárdával, a Liget és a Pokolsziget. Akkor még nem ismerték az embe­rek a szabad szombatokat, csak piros betűs napokon gon­dolhattak egy kis kikapcsoló­dásra, pihenésre. Meleg, verő­fényes ünnepeken pokrócokkal, elemózsiával felszerelve meg­indult a város lakossága e szép tájak felé. Vendégeiket is magukkal vitték, mintegy dicsekedve szép kiránduló- és fürdőhelyeikkel. A kisiskolá­sok a madarak és fák napját is mindig ezeken a helyeken ünnepelték. Tragor Ignác könyveiben el­ragadtatással írt a kies fekvé­sű Büki csárdáról és környé­kéről, a díszes parkokkal kö­rülvett Pokol csárdáról, a mel­lette létesített és nagy láto­gatottságnak örvendő föveny­fürdőről. A Városligetről és a Derecskéi tóról azt írta, hogy szépen ápolt, gondozott séta- utak vezetnek ide, és megem­lítette a „város legjobb ivó­vizét adó” hétkápolnai forrá­sokat is. Tragor Váci kalauza 1929- ben jelent meg, ezért többet nem írt a Ligetről, pedig egy­két évvel később még na­gyobb vonzereje lett ennek a szép helynek. De miért is írok most, 1979- ben erről? Az erdőgazdaság egyik mér­nöke elmondta, hogy az er­dészeti dolgozók szeretnék rendbehozni a felszabadulás óta kissé elhanyagolt Ligetet. Tőlem csak azt kívánják, mondjam el, tulajdonképpen mi is vonzotta ide a váciakat. Nagy örömmel adtam fel­világosítást. Lelki szemeim előtt megjelent a sződligeti akácosban lévő játszótér, a Salgóvár alatti erdei tornapá­lya, a Pilis parkerdei létesít­ményei, és sok-sok kultúrpark képe. A Liget belsejében a, De­recskéi tó partján Temesvári (Schuszter) Márton hadirok­kant mérte a hűsítő italokat, cigányzene kíséretében. A Li­get egész területe a gyermekek és a horgászok paradicsoma volt, no meg a szerelmeseké. A váci családok szívesen töl­tötték itt pihenőnapjaikat. Később a part közelében el­iszaposodott a Duna, sőt mes­terségesen is siettették a fel­töltődési a jelenlegi Ady Endre sétány meHett épített sarkantyúval. Építkezésekből származó hulladékokat raktak le a Liget bejáratánál, a nád, a sás annyira benőtte a fel­töltődött részt, hogy a Liget útjairól a Dunát már nem lehetett látni. A tó melletti kerti vendéglőnek csak az alapjai maradtak meg. Az al­sóvárosi lakók pedig sok fát csonkítottak meg és vágtak ki a nehéz időkben, hogy lega­lább tüzelőjük legyen a hideg téli napokon. A Liget megmentésén már sokan fáradoztak azóta. A déli, magasabban fekvő részen két kis téglaépületet emel­tek. Majálisok alkalmával itt kakaót és péksüteményt osz­tottak a kisiskolásoknak. Sza­bó Lajos, a művelődési ház akkori igazgatója lelkes gár­dájával szabadtéri színpadot épített, és a két kis házacskát öltözőnek és kelléktárnak használta. Lassan ezek is eltűntek, és a sétautakat felverte a gaz. A Stadion építése után va­lamit javult a helyzet. A1 sporthorgászok és a város kö­zös erővel rendbehozták az utakat, padokat állítottak az utak mellé, de sokkal több nem történt. A filmrendezők közül sokait felfedezték a Liget szépségét, mert a felszabadulás után több filmet is forgattak ezen a he­lyen. A révállomástól a Cso­konai utcáig kialakított Ju­bileumi park bővítésével már a püspöki palota kertje alatt tartanak. Egy pár esztendő múlva a parkosítási munkával elérik a Ligetet. Jó lenne, ha az erdészet egyeztetné a ter­veket a várossal, és már előre hozzálátna az egykor eleven ligeti élet jeltámasztásához. Szép elhatározásuk valóra- váltását biztosan segítenék a váci emberek is társadalmi munkával. Galambos Ferenc tanár MINDIG ÖRÖMMEL ve. szem kézbe a Vak Bottyán Múzeum meghívóját, amely újabb és újabb kép, szobor vagy népművészeti kiállítás anyagának megtekintésére in­vitál a görögkeleti templomi kiállítótermébe. Ez a kiállító­terem már térhatásával, bel­ső nyugalmat sugárzó légkö­rével is kedvező előhangulatot teremt a kiállított anyagok bemutatására. A fiatal, gyöngyösi szárma­zású Bakos Ildikó szobrászmű­vész kiállítására indultam. Gondolatban már előre fel­készültem a látottakra, ame­lyek majd elgyönyörködtetnek. Magam előtt láttam a játé. kos formákat, a természethűen színezett faszobrokat, amelyek SIETŐ, TISZTA VIZŰ he­gyi patak. Körben a börzsönyi hegyek, rajta erdő. Egy völgy, csinos kis házakkal, a házak között rendezett utcák. Az ut­cákon itt-ott kapufélfának tá­maszkodó, idegenekre csodál­kozó falusi emberek. Csönd, meghitt hangulat: Szokolya. Az itt élők közül ma már bizonyára kevesen emlékeznek arra a fiatalemberre, aki 1945- ben, a második világháború befejezése után került ebbe a hegyek közé ékelődött község­be. Tanár volt, tanítani jött a a falu lakóit... Akkoriban nem volt semmije és senkije, csak a tudása, amihez hivatás­szeretet párosult. Hitte, tudta, hogy a legszebb dolog a vi­lágon az, ha megtaníthatja a gyerekeket arra, hogyan kell eligazodni a \<lág dolgai kö­zött ... Az egyszerű emberek me­leg szívvel fogadták az új ta­nárt, aki másképpen nevelte a gyerekeiket, mint elődei, másfajta eszméket csurgatva a nebulók fejébe. Az új esz­méket hozó tanár, Báthori Fe­renc már jóval az államosítás előtt, 1947-ben segített még­szervezni a községben az egy­házi iskolák helyett az általá­nos iskolát. Mindig politikus ember volt. Tudta, hogy először a nevelőket kell megfelelő poli­tikai, világnézeti, szempontok szerint formálni ahhoz, hogy az új nemzedék képzése iga­zán eredményes legyen. 1951 - ben Pest megye szakfelügye­lője lett, s csaknem 26 évig Tanítani fitt a fala iákéit végezte ezt a munkát. Közben, 1958-ban megyei tanácstaggá is megválasztották, s azóta sem vonták meg a választók a bizalmat tőle. Évekig az Országos Pedagó­giai Intézet külső munkatársa volt. Ebben az időszakban ké­szítette el például három pá­lyatársával együtt az átalános iskolák 5—6. osztálya számá­ra a történelmi témazáró fel­adatlapokat, valamint a törté­nelmi munkafüzetet, ameiy 1972-ben jelent meg. Mind­ezek mellett hosszú időn ke­resztül részt vett a pártokta­tásban is, ezért Lenin emlék­plakettel jutalmazták. Aztán 1976-ban kinevezték a szobi általános iskola és gimnázium igazgatójává. Ezek voltak a tanár életének főbb szakaszai. Nagy vonalak­ban. Mert valójában egy em­ber élete sokkal többet tartal­maz ennél. Például azokat a munkás hétköznapokat is, amikor a tanár a katedrára áll, s a diákokkal megismerte­ti a magyar történelmet, vagy Ady Endréről és József Atti­láról beszél. Ez a szakterüle­te. Diákjait mindenkor közös­ségi életre nevelte és neveli most is. Szobon, ahol jelenleg is igazgató, az osztályok padjait többségében 1 munkás- és pa­rasztszülők gyerekei töltik meg. Az átlag nem jobb és nem rosszabb ott sem, mint másutt. Sok a hátrányos hely­zetben lévő tanuló. Az általá­nos iskolások között például minden negyedik diájc állami gondozott. Általános tapasztalat, hogy a mai gyerekek többsége nem tanul olyan szorgalmasan, mint a korábbi nemzedék. Amíg néhány évvel ezelőtt ta­nár és diák is leckében gon­dolkodott, manapság már egy­re inkább az a nézet kerül előtérbe, hogy ne legyen a fej adattár. A fej inkább a gondolkodást szolgálja, mert igazából csak így lehet el­igazodni a világban... BÁTIIORI FERENC több mint három évtizedes pálya­futása során bőséges tapaszta­latokat gyűjtött, s ezek fel- használásával próbálja alakí­tani a jelenlegi diáknemzedé- ket. Hogy milyen eredmény­nyel? Csak néhány példa. A legtöbb középiskolát végzett szobi diák igyekszik valami­lyen formában továbbtanulni. Általában a pedagógus, illet­ve az óvónői pályát választ­ják. De a községben például hagyományai vannak a fel­nőttoktatásnak is. Jelenleg 16 dolgozó végzi az általános is­kola hetedik, illetve nyolcadik osztályát, s mintegy 120-an ta­nulnak levelező tagozatot! a gimnáziumban. Arra a fiatalemberre, aki 34 évvel ezelőtt teljesen idegen­ként érkezett a börzsönyi he­gyek közé ékelődött községbe, ma már kevesen emlékeznek. De arra a tanárra, aki jó né­hány nemzedéket megtanított az élet alapvető dolgaira, még nagyon hossszú ideig emlékez­ni fognak Szokolyán, a váci járásban és Szobon is. A szobi iskola igazgatója a közelmúltban tanári, közössé­gi és politikai munkája elis­meréseként a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitüntetés­ben részesült. Vajon mi min­dent fejezhetett ki az a kézfo­gás, amelynek kíséretében át­vette az értékes kitüntetést? 34 év eredményesen végzett munkáját? Azt is. De ezt az eredményt valójában csak ő maga tudja mérlegelni. Ma már többségében családanyák és családapák azok az egykori diákok, akik jó néhány évvel ezelőtt kicsit csodálkozva hall­gatták a magyar—történelem szakos tanát szavait, aki min­denkor azt vallotta, hogy nem­csak a kiváló képességekkel rendelkező emberek vihetik előbbre a társadalmat. Ö mindenkor becsületes, nyíltszívű embereket akart nevelni. Most 60 évesen is ezt teszi. SIETŐ, TISZTA VÍZÜ he­gyipatak — akár egyik-másik ember élete. Körben a börzsö­nyi hegyek, rajta erdő. Egy völgy, csinos kis házakkal, a házak között rendezett utcák. Az utcákon itt-ott kapufélfá­nak támaszkodó, idegenekre csodálkozó falusi emberek. Vajon akad-e közöttük, aki ne tudná, hol lakik Szokolyán a volt községi tanár, aki most Szobon iskolaigazgató...? Csitári János a meggyőződésből fakadó hit melegével, erejével hatnak, hirdetve, hogy alkotójuk meg­találta alkotásaiban önmagát. Ilyen érzésekkel léptem a kiállítóterembe, ahol megle­petésemben hirtelen nem tud­tam, hogy szobor- vagy fotóki­állításra érkeztem-e meg. A szemem hiába kutatott szob­rok után, mert szobor nem volt a teremben. Volt ugyan néhány kettéhasított már- ványtömb, elvagdalt üvegla­pok egymáshoz illesztve, s hatalmas gipszkő párnák he­vertek némi gyűrődéssel és bemélyedéssel a tetszetős, íz­lésesen elrendezett fotófal előtt. Mert a kitűnő munká­val készített nagyméretű fo­tókból több volt, mint a szo­bortömbökből. Bakos Ildikó egyéni stílus megteremtésén munkálkodik. Alkotásai eltérnek a megszűr kottól. Lemondott a for­mák részletezéséről, nem él­nek, nem lélegzenek alkotá­sai. Kifejezéstelenségük, moz­dulatlanságuk dermesztő. Al­kotásai megzavarják a láto­gatót, aki tanácstalanul áll egy-egy kettőbe szelt már­ványtömb előtt, és nem érti mit ábrázol, mit akart kifejez, ni vele a művész. Sajnálatos, hogy a szép Göli-' ner Miklős-kiállítás után ilyen — mondjuk ki őszintén — művészi érték nélküli alkotá­sokat láthatunk. Bakos Ildikó fiatal és te­hetséges művész. S ha alko­tásai érthetőbbek, egyszerűb­bek lennének, s visszakanya­rodna egy kicsit a hagyomá­nyos, tiszta forrásokból táp­lálkozó szobrászathoz, akkor alkotásai jobban beférkőzné­nek a látogatók szívébe. Ez­zel nem veszítene sem művé­szi szilárdságából, sem tehetsé­géből, de még őszinteségéből sem. Alkotásainak egyik eré­nye lehetne az egyszerűség, de csak a „fenséges egyszerűség’’ határain belül. HADD FEJEZZEM be Ba­kos Ildikó szavaival, aki így vélekedik munkájáról: „Hi­szek munkámban, hiszek, mert szobraim felidézik a tiszteletet az erőfeszítésért, amely létre­hozta a melegséget, a puhasár got, az otthonosságot; a hi­degséget. a keménységet, az otthontalanságot; szeretném, ha mások is hinnének benne .. Szeretnénk hinni benne! Szórád Ágnes \ „E3a mások ss hinnének benne” Bakos Ildikó szobrászművész kiállítása átszervezés — több húsáru Változások a PENOMAH váci gyárában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom