Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

1979. MÁJUS 6., VASÄRNAP

IUNKÁSMŰVELŐDÉS

Tágul a horizont

A jövőt tekintve vannak örökérvényű és átmeneti fogalmak. Az első kategóriához tartozik például a művelődéi. a másodikba sorolható a mun- kásművelődés. Az előbbit történelmi korszakok, az utóbbit politikai változás hozta létre S az a felismerés, hogy a munkásosztály vezető szerepének erősítésében elengedhetetlen a műveltségi. szint- emelése, a kultúra horizontjának. tágulása. És ezen a horizonton ki kell rajzolódni egy átfogó képnek, amelyben benne van mindannak az összefoglalása, amit az emberiség az anyagi és a szellemi szférában létrehozott. Mikorra megközelítjük ezt az állapotot, már anakronisztikus Lesz a munkásművelődés fogalma. Ma még nem az, mert a politikai igény, amely létrehozta, nagyon is időszerű.

Máris túl sok okoskodást fűztem össze. Pedig a mun- kásművelodés szerepéről, jelentőségéről, elméletben a gyakorlatáról tanulmányok és előadások százai vallanak. Nyilatkoztak erről a témáról politikai, illetve társadalmi szervezetek vezetőd, kulturális életünk kiemelkedő személyiségei, valamint szociológusok közgazdászok és történészek. De tágul-e a horizont? Mit mondanak a munkások » munkásművelődésről ?

SzeniléleLrö"ök

1 H. Lajosné váci munkásasszony 32 éves, törékeny termet. Csak annyit mond. amennyit kérdeznek. Iskolai végzettsége? Nyolc általános. Nem akar szakmát tanulni. Múzeumban járt már? Előfordult. Moziba ritkán, színházba egyáltalán nem, könyvtárnak sem tagja. Hirtelen úgy érzi, hogy védekezhie kell:

— Olvasni azért szeretek, általában krimit Van otthon könyvünk és az ismerősöktől is kapok kölcsön. Meg hímezni szoktam; terí töltet, falvédőiket, amiket a piacon kamu lehet. És ha a gyárban előadást tartanak, néha arra is elmegyek. Voltam szocialista brigádtag, de kiléptem. Az inkább a lányoknak, a fiataloknak való... nem, nincs gyerekünk ... mégis, már asz- szony vagyok. Persze, jó elmenni együtt a munkatársakkal valahová.

— Az ön idejét a férje osztja be?

Kényszeredetten nevet, nem válaszol. Elviszi az autóbusz.

Igénytelenség

Erzsiké (ennyit árul el a nevéből) 21 éves, csinos lány.

I-Iosszú fekete haja és szűk trikója van, s bőven telhet szemhéjfestékre, rúzsra, körömlakkra. Két éve dolgozik a PEVDI szentendrei írószergyárának fröccsöntő műhelyében. Nyolc általánost végzett és egy fél évet a gimnáziumból. Nem volt türelme tanulni. Arról nem is tudott, hogy létezik műanyagfeldolgozó szakma, csak csinálja: percenként nyit könyöke alatt az automata, potyogtatja az apró eti- léngyflrűket.

— Milyen lehetőségek vannak Szentendrén a szórakozásra?

— Semmilyen.

. — Volt már a művelődési központban ?

— Soha, nincs ott semmi.

— Hová jár szórakozni?

— Pestre, discóba a haverokkal.

— Azonkívül?

. — Néha mozi. A színház idegesít.

— Látom, tudományos-fantasztikus könyvet olvas.

— Anyám rengeteg könyvet vásárol.

— És itt. a gyárban vannak rendezvények?

— Nem tudom, nem veszek én részt semmiben, se brigád se KISZ, van nekem kikké1 járni.

— A barátok között van KISZ-tag?

— Mit képzel, ezt kérdezgetem tőlük? Honnan tudjam?

— Egész életében itt könyököl majd a védőrácson?

— Dehogy, majd csak kezdek valami okosat.

Kényelmesség

Az irodában Lengyel Géza. a PEVDI szakszervezeti tanácsának elnöke, a gyár közművelődési bizottságának vezetője tiltakozott: nem ez az általános, az Erzsikélc vannak kevesebben. A 370 dolgozó többsége szocialista brigádba tömörült, s kulturális vállalásaik teljesítésével jó eredményeket értek el. A gyárban működő két könyvterjesztő tavaly 70 ezer forintot forgalmazott, a fiókkönyvtárnak Is sok a rendszeres olvasója, ezenkívül a szemináriumi csoportban folyik a tömegpolitikai oktatás,

Átlapozzuk a brigádváilalá- sokat: „valamennyien előfizetünk a PEVDI Híradóra”, „egy brigádtagunk elvégzi a középiskolát”, „két kirándulást szervezünk", „brigádunk — 11 tag — 7 ezer forint értékben vasáról könyvet," „.valameny- nyten elolvasunk hét könyvet,” „kétszer elmegyünk színházba”. A találomra kiválasztott brigád-jegyzőkönyvekben item fordul elő a szentendrei művelődési központ neve.

— Nem mondhatom jónak a kapcsolatunkat — magyarázza Lengyel Géza. — Egy év is beletelik, mire felkeresne* minket. Tavaly kérték: gyűjtsük ki a kulturális vállai ásókat. Megmondtam, nem éreK rá, hiszen nem vagyok függetlenített, akkor megígérték, hogy majd eljön valaki és kiírja, de úgy látszik, mégsem volt fontos, mert nem kerestek meg azóta sem. A műsorfüzeteket küldik, mi továbbadjuk a brigádvezetőknek, de hogy hányán hasznosítják, azi nem tudom. Hát ennyi a kapcsolatunk. S még egy: a inű- velődési 'központ fizeti idén. a már hagyományos ismeretterjesztő előadásainkat.

Módszer és életmód

P. József hegesztő-lakatos szakmunkás a Csepel Autógyárban, elmúlt 40 éves.

— Munkásművelődés? Ma már kevesen vitatják, hogy szükség van erre, de nem az a jellemző, hogy az emberek rendszeresen művelődnek. Bár én ide sorolom a televízióne- zést, az Újságolvasást és a különböző hobbikat is. Igaz, nem lehet beszűkülni, néha el kell menni moziba, színházba vagy egy-egy előadásra. Innen az üzemből elég sokan megfordulnak a gyári művelődési házban. De nem szabad mindenkit általános iskolából az egyetemre vinni. Érti ugye? Mondok egy példát: néhány évvel ezelőtt elvittek bennünket — vagy három brigádot — egy kiállításra, legszívesebben lekapartam volna a festéket a vásznakról, nem lehetett azokból kivenni semmit. Sokáig nem is mentem múzeumba.

— Meglehet, már az is bosz- szankodást vált ki, hogy állandóan mondogatják ezt a munkásművelődést. Csak velünk van baj? Az az igazság: már mindenki szeretne jól élni, sokan nem elégszenek meg a gyári keresettel. Műszak végén haza ingáznak, a földhöz, állatokhoz vagy énpen a házépítéshez. És aki hajnaltól késő estig talpon van, annak beszélhetünk a művelődésről, jó. ha nem alszik ei a televízió előtt.

— Hogy én?- A feleségemmel és a fiammal együtt van színházbérletünk, egyik évben a Madáchba, másikban a Víg vagy a József Attila Színházba. Ez évente hat előadás, moziba úgy kéthetente jutok el a fiammal, ha délelőttös vagyok, megnézem a televízióműsort. Néha könyvet Is olvasok, útleírásokat. S a brigáddal időnként átmegyünk TIT-előadásra a művelődési házba.

Érteni

es erezni

L. Istvánná munkás a Forte- gyár dobozkészítő üzemében, 25 éve hűséges a vállalathoz:

— Hogy nagyobb-e a becsülete a műveltebb munkásnak? Nem merek határozottan válaszolni. Bizony kévéssé tapasztalom. En nagyon szeretek olvasni, bújom a könyveket- De jó néhányan vannas az üzemben, akik lustálkodásnak tartják. Oktatgatnak: na olyan sok az időm, miért nem veszek a kezembe stoppolni valót? Előfordul, hogy ugratnak is. Persze, ezek vannax kevesebben, de nem kevesen.

— A brigádból az asszonyokkal — átlagban mondhatom — évente háromszor elmegyünk színházba, ide Vác- ra, a művelődési házba. A férjeket magunkkal visszük. Néha még hangversenyre is eljutunk. És itt a gyári ebédlőben vagy a KISZ-klubban is szoktak műsort rendezni, von már, nálunk Bitskey Tibor, Maross Gábor és Bencze Ilona, meg egy festő is, de a nevére már nem emlékszem. Ha csak lehet, ezeken is részt veszünk, csakhogy sajnos, nena 12 órát kell dolgoznunk naponta — mint most is —, hogy tudjuk a tervet teljesítem. Ilyenkor már nem sok mindenhez van kedve az emaer- nek. i

— Tudja, a munkásműveXO- dés legalább kétoldalú dolog. Meg kell teremteni a lehetőségeket, másrészt nekünk be kell látni: muszáj, hogy jusson idő olvasásra, színházra, zenehallgatásra, egy múzeumi sétára és a szakmai körültekintésre. Ezek nélkül nem is egész ember az ember, a mindennapok taposómalomnak tűnnek és mire megöregszünk, ott maradunk élmények nélkül, esetleg szép házban, szegényen.

★

Hogy tágul-e a horizont? Bizonnyal. Csak lassan. A H.

Lajosnéknak a múltból itt maradt szemlélet-rögökkel kell megküzdeni; Erzsi kének önmaga igénytelenségével és környezete közömbösségével Is. A közművelődési bizottság vezetőjét kicsit megnyugtatja a vállalások teljesítése, de el- gondolkodtatóan figyelmeztet a népművelők körében is jelentkező kényelmességre. P. József racionális mondatai egyként utalnak a munkásművelődési módszerek hibáira és az életmód okozta problémákra. L. Istvánná nemcsak érti, érzi is a lényeget.

K riszt György

MŰVÉSZETI FŐISKOLÁSOK SZENTENDRÉN

A reális megítélés felé

BARABÁS JÁNOS, A KISZ KB TITKÁRÁNAK BESZÉDE

Tegnap, szombaton 17 eseménnyel folytatódott a művészeti főiskolások 11. országos találkozója Szentendrén. A majdani művészek egy része sportpályán töltötte a reggelt, de legalább ennyire korán keltek azok az érdeklődők is, akik a Színház- és Film- művészeti Főiskola harmadéves filmrendező osztályának vizsgafilmjeire voltak kíváncsiak. A Pest megyei Művelődési Központ klubjában a Ze- neművészeti Főiskola zeneszerző hanllgatóinak bemutatkozó hangversenye délelőtt 10 órakor kezdődött. Az egésznapos eseménysorozatból kiemelkedett Barabás János, a KISZ Központi Bizottsága titkárának előadása, amely a fiatal művészek és az ifjúsági szervezet kapcsolatával foglalkozott.

Barabás János a fiatal művészek alkotásairól szóló kritikák és publicisztikai írások gondolati összegezésével ve" zette be mondanivalóját, majd rátért az 1970-es ifjúságpolitikai párthatározat és az egy évvel később megjelent ifjúsági törvény hatásának elemzésére. Szociális kérdésekkel foglalkozva hangsúlyozta, hogy az ifjúsági szövetségnek hatékonyabban kell részt vállalni a fiatalok lakásproblémáinak megoldásában.

Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a KISZ érdekvédelmi munkája javuljon. Mindezek mellett is reális értékelés, hogy az eltelt közel egy évtized alatt a különböző szociális kedvezmények eredményeként alapvetően jobb lett a

A szentendrei . Templom téren a képzőművészeti főiskolások közös festést rendeztek, kicsiktől nagyokig bárki részt vehetett egy-egy mű elkészítésében

Főiskolások, akiknek és akikért a li

fiatalok, a pályakezdők helyzete.

— Leninnek egy mondására szeretném felhívni a figyelmet — folytatta Barabás János. — Számunkra is megfontolandó: Minden kor if-t júsága más-más úton jut el o szocialista, kommunista eszmékhez és valósághoz. Ezért fontos, hogy a jövőben vizsgálódásaink lehetőleg ne szorítkozzanak egy-egy részterületre, hanem az általános társadalmi fejlődés sajátos vetü- leteként nézzük problémáinkat, keressük a legkedvezőbb megoldást. Tudomásul kell vennünk a tényt: ifjúságunk beépül a társadalmi osztályokba és rétegekbe, így a fiatalság problémája sajátos generációs ellentmondások között jelentkezik. Ezzel szorosan összefügg az ifjúság megítélése, amelyben néhány éve ismét jelentkeznek felszínes megállapítások, szélsőséges következtetések. Ezekkel a — a jogos kritikákat elfogadva — szembe kell nézni.

Ezt követően a KISZ KB titkára. mintegy irányítást _ és programot adva is jelezte azokat a szükséges változásokat, amelyekre az ifjúsági szer- vezatbe'n szükség van. így, erősíteni kell a KISZ mozgalmi jellegét; hogy még inkább tudatos részeivé váljanak a politikai rendszer egységes működésének. Ehhez élőbbé kell tenni, a mindennapok munkájába fontos jobban bevonni az alapszervezeteket és ezzel növelhető a KISZ tö- meigbafolyása is. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egész társadalmunk ifjúságát fogja össze, ezért nagy jelentősége van a rétegdifferenciál ásnak.

i

i

*

TV-FIC

Vers. Szinte könnyeztetően megható volt az a döntő, amellyel az V. vers- és prózamondó verseny pénteken este véget ért. Több körülmény tette ilyenné. Először is a legjobb tizenötnek minősített induló a Radnóti-versek egyaránt mély megértéséről, azok szomorúan tiszta érzelmi világának felhangoktól mentes felidézéséről tanúskodott; ha lehet, minden korábbi kiállásuknál fegyelmezettebbek voltak és ha lehet, még többet figyeltek befelé, s még kevésbé igyekeztek a gesztusok külsődlegessé- geivel hatni. Másodszor e végső verseny váratlan közjátéka dobogtathatta meg a szíveket. Igen, az a kobakos ajándékos- di; amellyel egy vers- és irodalombarát Radnóti brigád — lám, lám, ebben a szép szavakat termő és szerető hazában még ilyen is van! — jutalmazta meg azt a kedves házaspárt. No és e lelkes emelkedettség létrejöttében ugyancsak közrejátszott az elnöklő Vas István zárszava, amely, ha nem is rímelt, óda volt a javából, ahhoz a most hetven éve született Radnóti Miklóshoz, akinek emléke — bizonyság rá ez a dicsőséggel véget ért verseny — oly elevenen él tovább az ifjú és nemcsak az ifjú szívekben. Versírónak nagyobb elégtétel? Ugyan mi lehetne, mint az, hogy így, s hogy ennyien

ÍYE LŐ

mondják, és mind a tv-nézők, mind a rádiózók számos milliói hallgatják sorait. Sokkalta több ez mindenféle emlékműveknél és szobroknál. A lehető legtöbb, amit egy poéta megérhet. Radnótinak most megadatott ez a nagy-nagy tisztesség, örvendjünk'vele, s neki!

Diplomácia. Űjabb kori históriánk egyik kevésbé ismert fejezete az a rövidke időszak, amikor a Horthy vezényelte Magyarország újra felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval. Amit ez 1939. és 1941. közötti esztendőkről az átlagolvasó nagyjából tud, az egyrészt az 1848-as magyar zászlók visszaadása, másrészt annak a kiállításnak a megrendezése, amely a Városligetben ismertette a szovjet állam gazdaságát és művelődési életét. A történelem iránt erősebben érdeklődők netalán még a nagykövet nevére emlékeznek: N. 1. Saronov — így hívták ezt a Budapesten akkreditált (ne feledjük: valahol és nem valahova akkreditálnak!) szovjet diplomatát.

Aki — s innen már a tv dicsérete is hangzik — ma is erőben, egészségben él, s aki Magyar József rendező-operatőr kérésének eleget téve meg is szólalt Sugár András mikrofonja előtt. Múltidézését pén-.

teken késő este láthattuk és nagyon sok olyasmit megtudhattunk belőle, ami talán még e korszak kutatóinak is újdonságul szolgált. (Kapcsolatfelvételei a magyar vezető politikusokkal, a követség életének nem könnyű megszervezése, a horthysta rendőrség figyelő- szolgálatának eszközei, módszerei. stb.)

Hanem e majd’ egyórás emlékezés — amelyben más diplomaták is megszólaltak, s amelyet számos, korabeli híradófelvétel tett még érdekesebbé — egy történelmi tétel megfogalmazásában csúcsosodott ki. Nevezetesen abban, hogy mindaz, ami 1939. és 1941. között a magyar és a szovjet állam között történt, az a béke megőrzését, a politikai kapcsolatok normalizálását szolgálta. Egyszóval a Szovjetunió nyilvánvaló szándékát fejezte ki a jószomszédi viszony áoo- lására, a két eltérő berendezkedésű ország lehetséges együttműködésére. Nemcsak egyszerű gesztus volt tehát a nagykövet Budapestre küldése, hanem egy misszió része, amely

— sajnos éppen a fogadó ország háborús politikájának következtében — célját nem ér- he+te el.

ígv, a mából visszatekintve, az akkori kezdeményezés valóságos okait fölfogva értékelhetjük csak igazán azt a rövid néhány esztendőt, amikor itt tárgyalt, intézkedett — s járt persze hangversenyre is

— N. I, Soronov.

__ Akácz László

Ba

rabí.s János, a KISZ KB titkára

A művészeti főiskolák KISZ-szervezeteinek elsősorban az eszmei, a politikai munlzát kell javítani, hogy a fiatalokat jobban beavassák a társadalmunk fejlődésével kapcsolatos jelenségek törvényszerűségeibe, intenzív párbeszédekre, elvtársi eszmecserékre lenne szükség — fejezte be előadását a KISZ Központi Bizottságának titkára. i

Néhány órán belül több mint féltucat rendezvény kezdődött a város különböző pontjain. A Templom téren a képzőművészeti főiskolások tegnap is megrendezték a közös festést: színi növendékek, zeneszerző-hallgatók, és általános iskolások fogtak ecsetet, hogy együtt alkossanak vidám hangulatú képeket. A moziban folytatódott a diplomafilmek vetítése. A művelődési központ színháztermében a szó legszorosabb értelmében zsúfolt nézőtér előtt mutatták be Kapás Dezső rendező, főiskolai tanár színpadra állításában. Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját. A színpad átrendezése alatt ki sem ürült a terem, hiszen jogos érdeklődésre tartott számot Bernstein: West Side Story-ja. A program késő estig tartott a színházteremben, előbb Mozart: A színigazgató című operáját mutatták be közös produkcióban a zeneművészeti és a képzőművészeti főiskolások, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola dzsessz tanszakának előadása következett. És a hűvös szél, a csepergő eső ellenére sok fiatalt vonzott a Dunaföldvár gőzösön rendezett disco.

Ma, vasárnap utcabállal zárul a művészeti főiskolások II. országos találkozója. A program azonban délelőtt 10 órakor kezdődik csaknem egyszerre a művelődési központ színháztermében — itt Sullivan: A házasságszédelgő-jét mutatják be a színinövendékek — majd a főtéri nyitott színpadon vidám mulatságot rendeznek a zanéművészeti- sek, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola növendékei. A városi tanács díszterme ad otthont az Cdry Színpadon már nagy sikerrel játszott Csehoü-darabnak, a Platonov-nak. Valószínűleg ismét szép számú közönséget vonz a film- és tv-rendezők, operatőrök vizsgafilmjeinek bemutatója, amely déltől, szinte megállás nélkül kitölti a városi mozi műsorát.

Kr. Gy. j