Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-05 / 103. szám
Új éidmiszerboit Domonyban Rövidesen új élelmiszerbolttal gazdagodik ífomoay lakos A tur.*i Áfész építőbrigádja készíti Forfa-elemcíkböl a község legkorszerűbb üzletét. Barcza Zsolt felvétele Piaci körkér) Megjelent a föidieper Az időjárás ugyan még mindig szeszélyes, de a piac ellátása egyre jobb. Nagy a versengés a városi kiskereskedők között, s bővült az állami üzletek kínálata is. A Pest megyei Zöldért üzleteiben tovább tart a burgonyavásár. Sajnos az ellátás akadozik, pedig a kilónként 1,20-ért árult krumpli igazán nem hiánycikk. Egykilós csomagban árulják a vöröshagymát, 7,20-ért; 6,40 a sárgarépa, 9,60 a zöldség. A tavalyi karalábé kilónként 5 forint, duplájába kerül a zeller. Egy kiló fejeskáposztáért hét forintot kémek, kelkáposzta sem tavalyi, sem idei nincs. A primőrök sorát érdemes a fejes salátával kezdeni, a Zöldértnél a hatalmas friss fejek 5 forintért kaphatók, súlyuk 20—28 deka és szép tömörek. Olcsóbb lett az import Uborka, kilója 28 forint. A paradicsom hatvan, a sóska 12 ; forint kilónként. Egy csomó jujhagymát 2, egy karalábét :8 forintért árulnak A gyenge minőségű lehérpipnka darabja 5 formt, a hegyes eicísé {8,60. Egy csomó retek 2 forint 40 fillér. A piacon hatalmas pirosló retek halmok, salátahegyek várják a vásárlókat. Elegendő a tojás, a virág is. Itt az őstermelők 3—5 forintért adnak egy salátát, 3, 4, 5, forintba kerül egy csomó retek. Sok a sóska, amit kilónként 15—16 forintért kínálnak. A szép zöldhagyma csomója 2 forint 50 fillér, vagy 3 forint. Egy zöldpaprika 4 vagy 6 forint A tölteni is jó, óriás kék karalábét darabonként 8 forintért, a fehér karalábét 3 forintért adják. Egy csomag petrezselyemzöldje 2 forintot ér, a kiskereskedőnél kapható új kelkáposzta, kilónként 24 forintért. Van spárga is, ebből egy kiló 50 forint. Űjdonság a földieper is, de még nagyon drága, egy kiló 120 forint. Sláger a fürtös uborka is. a kiskereskedőnél egy kiló 50— 60 forint. A tojás 1,60—1,70 a piacon. A virágpiacon anyák napi a hangulat, legalábbis ami az árakat illeti, mert a kínálat még elég gyér- A szegfű szálja 10—12—16 forint. A rövi- debb számiakat már 8 forintért is odaadják. Egy szál tulipán 3 forintba kerül, a nárcisz csokronként 10 forint Csirkét és tyúkot is kínálnak a piacon. Az előbbi darabja 40, az utóbbié 80 forint. Mitru Mihály — A P- Mobil együttes koncertezik Bagón, a Dózsa György művelődési házban május 6-án. vasúmat), este hét órakor. — Éliás Gyula tart diszkót és filmvetítést ma, szombaton este 8 árától a hévízgyörki művelődési házbanA PEST VI. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1979. MÁJUS 5., SZOMBAT Az életre való felkészülés kezdete Esélyek a kibontakozáshoz Gyorsan változó világunkban, a felnőttekkel szemben mind nagyobb követelményeket támasztó társadalmunkban már az életre való felkészülés legkorábbi szakaszában is mindent el kell követni azért, hogy a felkészülés minél alaposabb és zavartalanabb lehessen. Aligha túlzás, ha úgy véljük, hogy már a bölcsődei, de még inkább az óvodai előélet is hatással lesz a felnövekvő nemzedék későbbi éveire. Ha másban nem. az iskolába való beilleszkedésben mindenképpen. Csökkenteni a hátrányt Idézhetnénk határozatokat is, amelyek kötelezik a politikai vezető testületeket az oktatás folyamatos vizsgálatára és ellenőrzésére, ám a fentiek is elegendő magyarázatul szolgálnak ehhez. A városi párt- végrehajtóbizottság a napokban részletes jelentés alapján is megtárgyalta a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozata végrehajtásának mibenlétét Gödöllő általános és középiskoláiban. Városunkban a gyerekek túlnyomó többsége óvodába jár, ahol magába szívják azokat az elemi dolgokat, amelyek ma nélkülözhetetlenek az iskolakezdéshez. S akik nem, miért nem? Egy részüket túlzottan féltik, másik hányadukkal nem törődnek. Meghökkentő és tanulságos tapasztalati Megyei összehasonlításban is kedvező a hivatalosan a tankötelezettségi törvény végrehajtásának aránya, magyarán a tankötelesek 98 százaléka iskolába kerül. Segítik a rászoruló fizikai dolgozók gyermekeit, előnyt élveznek a napközibe való felvételnél, szakkörökkel, középiskolai előkészítő tanfolyamokkal, nyári táborokkal is igyekeznek bővíteni ismereteiket, látókörüket. Gödöllőn sok cigány család él. Elégedettségre semmi ok, de feljegyzendő, hogy az utóbbi években mind több gyermekük jár óvodába, aminek eredménye a gyorsabb iskolai beilleszkedés, amit a gyerekek és a pedagógusok körében is megmutatkozó kedvező légkör is elősegít. Eme örvendetes jelenségből azonban még nem következik, hogy a családok szociális, kulturális különbségeiből fakadó hátrányok mérséklésében, a művelődési eselyek növelésében elért eredmények elégségesek. E tekintetben az iskola még nem tölti be szerepét a kívánt mértékben. A tanulásnak, továbbtanulásnak, a képességek, a tehetség kibontakoztatásának egyenlő esélyeit még korántsem tudja biztosítani. Ugyanakkor, minden felvilágosító szó és segítőszándék ellenére vannak olyan családok, amelyekből hiányzik a gyermekek iránti felelősség érzet. Az előrejelzések szerint Sok szállal összefügg az előbbiekkel, hogy a nevelési tanácsadó tavalytól önálló intézmény, járási feladatokat is ellát. Javultak a vizsgálatokhoz szükséges feltételek, s így Vendégként Drezdában Gondolkodóba ejtő tapasztalat Te vagy az a tanársegéd, aki Gödöllőn voltál ősszel! — kiáltottam fel örömömben a drezdai főpályaudvaron, amikor megláttam Andreas Gráfét. A tudományos diákköri konferencián vett részt, amikor egy rövid interjúra kértem őt és két negyedéves diá- kot, ami meg is jelent a Mezőgazdasági Mérnökben. Ekkor még csak ő volt ismerős, de Reimund Büschel, a másik reánk váró tanársegéd is igen jó barátunk lett, már csak azért is, mert a Szovjetunióban tanult, ahol magyar barátai is voltak, igy beszélt is valamit nyélvünkön, ami igazán jólesett Kopogás és taps Miután elfoglaltuk szállásunkat az egyetem nemzetközi kollégiumában, Reimunddal rögtön városnézésre indultunk. Kőrútunk alkalmából megcsodáltuk a Präger Strasse épületegyüttesét, köztük a kör alapterületű mozit. Miután megvacsoráztunk, rögtön indultunk a vendéglátó szekció épületébe, ahol az NDK egyik ismert zenekritikusa tartott hanglemezekkel illusztrált előadást a Rolling Stones együttesről. Az első, nekünk furcsa dologgal itt találkoztunk. Amikor a hallgatóság tetszését nyilvánította, kopogtak az asztalon. El nem tudtam találni, miért csinálják, de azután egészen megszoktam. El is fogadtam abszolút nemzeti szokásnak, de később megjártam egy kissé. Amikor egy állófogadáson elhangzott köszöntőin a székhez ugrottam, hogy megkopogjam az előadót, mindenki tapsolni kezdett... Másnap a menzán kezdtünk ... Ellentétben a mi étkezési jegyrendszerünkkel, az NDK-ban 200 márka körüli összeget kapnak egy hónapra, és ők döntik el, hogy ott ebédelnek-e vagy megveszik az étéit valahol és maguk készítik el. Étkezési jegy is van, különböző értékben, amit mindenki maga vesz meg. Ezzel is elkerülhető az a rettenetes ételpazarlás, ami a mi menzánkon tapasztalható. Másnap Roland Ritter az egész oktatási centrumot megmutatta Részt vettünk egy gyakorlati órán, amelyet az előző napon megismert Reimund vezetett. Kényelmetlen diákként leírni, hogy mennyivel nehezebb gyakorlati feladatot kellett megoldaniuk a hallgatóknak, mént nálunk. Egy-egy gépkapcsolat teljes erőjátékát vázolták fel a 4—5 fős csapatok, és a kijelölt részeket ott rögtön méretezték. A felkészülést általában kéthetenként ellenőrzik az NDK egész felsőoktatási rendszerében, így sikerült a vizsgaidő- szak terhelését, csökkenteni. Tanárok csapata Ezek után az FDJ alapszervezet vezetőivel beszélgettünk, többek között az építőtábori cserelehetőségekről, mivel ilyen jellegű kapcsolataink mind a mai napig nincsenek. Azt azért érdemesnek tartom megemlíteni, hogy náluk az építőtábor sem feltétlen segédmunkából áll, hanem például kombájnozásból. Este ismét a vendéglátó saekció épületében voltunk, mivel éppen kulturális vetélkedőt tartottak, amelyen — most kapaszkodjon meg a kedves olvasó — a tanárok önálló csapatot állítottak ki, és másodikak lettek. Bundával, mivel szerintem messze ők voltak a legjobbak. Énekeltek a diákokról, jeleneteket adtak elő, s igen nagy tetszést arattak. Az sem mellékes, hogy a szekció igazgatója is benne volt a csoportban, és a többiek sem kizárólag tanársegédek voltak. Még docensek sem átallották játszani... A következő napon kezdődött a tanácskozás a kommunista nevelésről. Az NDK ifjúsági szervezetének munkájáról, az állami vezetés feladatairól és persze sok-sok problémáról hangzottak el előadások. Itt adtuk át egyetemünk KISZ-szervezetének ajándékát és mondtunk köszönetét a meghívásért. Mnetrendszerű pontossággal követte a plenárist a szekcióülés, ahol az FDJ- vezetőség és az állami vezetés kapcsolatáról, a kulturális rendezvényekről, a klubéletről alakult ki párbeszéd, így nem tartottam odavalónak a mi egyetemünk viszonyairól szóló előadásommal megszakítani a vita menetét. Mondanom sem kell, hogy az első három nap után kissé fáradtan érkeztünk szálláshelyünkre, ahol még mindig nem alvás következett, hanem a kint tanuló magyar hallgatókkal folytattunk éjszakába nyúló beszélgetést, több rászorulót vonhatnak be. Emelkedik a napközi otthonos ellátásban részesülő gyermekek aránya. Mára meghaladta az ötven százalékot. Java részük alsó tagozatos. Külön termek e célra ugyan nincsenek, a csoportközi foglalkozásokkal mégis megtalálják a lehetőségeket még a gyermekek hobbijára Is. A tanulók majdnem fele tagja valamilyen szakkörnek. Jelenleg nyolcvanöt működik a városban. Közülük négy üzemi: közlekedési, motorszerelő, munkásőr, honvédelmi. Az ismert testi hátrányok megszüntetésére a. korábbi heti kettő helyett három a testnevelési órák száma, hódít az Edzett ifjúságért mozgalom, több a torna tagozatos osztály és az iskolai sportkor. Gödöllőn évek óta nagy erőfeszítések történnek a tantermi ellátottság javítására, uj iskolát is építenek. Ezt folytatni kell, hiszen az előrejelzésiek szerint ebben a városban a következő években sem csökken, sőt növekszik az iskolások száma. Minden térén javítani kell az oktatás, az irányítás színvonalát is. Megfelelő arányban Mert jóllehet a tanári Karok munkája évről évre eredményesebb, tennivaló is akad még bőven. Ilyen például a leggyengébbek felkarolása, hogy ők is elsajátítsák a műveltségnek legalább a minimális alapját. Továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a fizikai gyermekekre, hogy tehetségük, tanulmányi eredményeik alapján megfelelő arányban kerüljenek középiskolába. Szerepel a feladatok között a napközi otthonok fejlesztése, az új nevelési-oktatási dokumentumok megfelelő alkalmazása, új oktatási létesítmények építése is. K. P. — Május elsejére ünnepi kispályás labdarúgó- és kézi- labdatomát szerveztek Galga- mácsán. A rossz idő miatt csak a tornateremben mérhették össze tudásukat a csapatok. A kézilabdában a helyi együttes bizonyult a legjobbnak. a kispályás labdarúgásban az Aszódi Honvéd csapata szerezte meg az első helyet Dány Egész napos sportműsor Egész napos sportműsor lesz május 6-án, vasárnap Dány- ban, az Edzett ifjúságért mozgalom jegyében a helyi sportkör telepén. Délelőtt az általános iskolások sportbemutatója és versenye után a napközis óvodások veszik birtokukba a pályát. Ebéd előtt mókás játékokkal szórakozhat a közönség, lesz oszlopra- mászás, lepényevés és zsák- banfutás. Déltől a kispályás labdarúgó-bajnokság II. fordulóját játsszák a csapatok, délután háromkor női labdarúgó-mérkőzés lesz a kézilabdacsapat és a KISZ-bizottság együttese között Délután négy órakor a Dány—Domony bajnoki kézilabda férfi mérkőzés, majd öt órakor a Dány—Isaszeg öregfiúk labdarúgó-mérkőzés zárja a sportprogramot. Ezután a pályán szabadtéri, villanyfényes diszkó lesz. Szombati jegyzet Egyensúly Az elmúlt hetekben meg hívók sokaságát kézbesítette hozzánk a posta. Vál lalatok, üzemek, intézetek, szövetkezetek ünnepségeire szólt az invitálás. A város és a járás gazdasági szervezetei sem maradtak le megye, az ország legjobbjai mögött, kijutott az elisme résből a mi házunk tájékán is. A kiváló munka gyára lett az Árammérőgyár, mi niszteri dicséretet kapott gödöllői Építőipari Szövet kezet, a péceli vegyesipa riak elnyerték a KISZÖV vándorzászlóját, véglegesen a Gödöllő és Vidéke Afészé a vörös vándorzászló. De alig volt nap mosta nában, hogy újságunk első oldalain ne adtunk volna hírt a megye más tájairól, hirtelenjében összeszámolni is nehéz, hogy hány elege dett beszámoló és értékelő hangzott el az ünnepi üléseken, közgyűléseken. S ez még mind semmi mert volt tejtermelő és takarmánytermesztő verseny is, amelyben ugyancsak ki jutott a babér a járás gaz‘ dóságainak. S folytathat nám azzal, hogy hányán lettek kiváló dolgozók, há nyan kaptak dicséretet, ok levelet, pénzjutalmat, ki tüntetést. S ez idáig rendjén is volna. Aki jól dolgozik, aki kiemelkedő eredményeket ér el, aki példát mutat, élen jár az újításokban, korszerű termelési eljárások meghonosításában, vagy aki hagyományos eszközökkel a többieknél többet, jobbat produkál, az kapja meg az elismerést. Az erkölcsit és az anyagit egyaránt. A kételkedés iciri-piclri magját más ültette el bennem. Élénken emlékszem ugyanis a tavaly év végi és az év első hónapjaiban már-már divatos, s éppen ezért gyakran hatástalan érvelésre: gazdaságunkban nincs minden éppen a legjobb sínen. Szó esett akkoriban az elavult termékekről, a munkafegyelem lazaságáról, a munkaerőhiány sajátos, s mindenképpen hátrányos jellemzőiről. De nem kevesebbet panaszkodtak politikusok, gazdasági szakemberek és újságírók az anyagellátás, a kooperáció akadozására, a szervezettség hiányára, az exportképesség alacsony fokáról. L épten-nyomon energiapocsékolásról, alacsony termelékenységről és hatékonyságról, piacképtelen gyártmányokról, hatalmas készletekről és korsze rűtlen termékszerkezetről esett szó. Szerepelt a listán a helytelen értékelés is, az, hogy a teljesítmény és az elismerés nem mindenütt és nem kellőképpen áll arányban, s hogy ezen minél hamarabb változtatni kell Nos, alig jött el a május, s örömmel tapasztalom, hogy ezeket a korábban oly vésztjóslóan emlegetett hi bákat, legalábbis részben, milyen gyorsan sikerült megszüntetni. Távol álljon tőlem, hogy bármelyik vállalatunkat vagy szövetkezetünket megsértsem, vagy meggyanúsítsam, erre sem alapom, sem jogom nincs. Inkább örülök neki, hogy szűkebb hazánk határain túl is elismerést szereztek maguknak. Biztos vagyok benne, hogy a város és a járás élenjáró gazdasági szervezetei valóban jó úton járnak, s példát mutatnak. S jó volna, ha jövőre minden cég ilyen ünnepséget tarthatna. Akkor bizonyára nem kellene újév tájékán a tavalyihoz hasonló, kritikából álló értékelésekkel szembesíteni a mai, esetleg csak a jóra figyelőket. S nemcsak a gazdasági életben, hanem a midennapi értékelésben is meglelnénk az egyensúlyt. Gáti Zoltán amiből mind ők, mind mi igen sokat tanultunk. Ök egy kicsit közelebbről betekinthettek az itthoni egyetemi rendszerbe, mi pedig az ottanival ismerkedhettünk meg még jobban. Érdekes, hogy jegyzetek nincsenek, csak könyvek, viszont a gyakorlatok anyagát kis, ingyenes füzetekben kapják kézhez. Érdekes búcsú Pénteken reggel ismét Gödöllőről ismerős kísérőnk volt, a negyedéves Gierd. Emeletes vonattal utaztunk az Elba partján Szászország régi fővárosába. Csodálatos középkori utcácskák, regeteg műemlék lenyűgöző látványa fogadott. A várhegyen büszkén magasodott a dóm, melyet rövidesen meglátogattunk. Szerencsés véletlen volt, hogy éppen egy énekkar is megtekintette, sőt rögtönzött koncerttel próbálták ki az épület akusztikáját. Még egy nagyon érdekes dologgal találkoztunk. Andreas, mint fő vendéglátónk, egy kartonnal látogatott meg minket, s miután kitöltöttük, minden eddigi fogyasztásiunk, vendéglátásunk összes költsége hivatalos rangra emelkedett, így nem szükséges minden egyes számlát kis, közepes és nagy pecséttel ellátni, hanem az általam bizalmi elvnek elnevezett módszerrel, töredékére csökkentik az adminisztrációt. Végül aztán elérkezett a búcsúzás napja, amelyet ismét kedves színfolt tett emlékezetessé. Ugyanis nem hivatalos búcsúztató volt, hanem Reimund barátunk és hároméves, óvodás kislánya kísért ki minket. A pici egy kedves kis dalt énekelt nekünk a vonatról, amit szegényke még sohasem látott belülről. Hiába, ő is autós gyerek. Bokodi Ferenc
