Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

1979. MÄJUS 30., SZERDA PEDAGÓGUSKÉPZÉS Többet adni az ismeretnél A SZENTENDREI JÁRÁS NEVELŐINEK TALÁLKOZÓJA Bizonyára akad olvasó, aki látván a pedagógusképzés ki­fejezést, úgy gondolja: mit érdekel engem néhány nevelő magánügye s félretenné az újságot. Hadd bocsátom azon­ban előre: társadalmi — tehát emberek tízezreit érintő — ügyről van szó. Pontosabban volt a minap a Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár klubjában, ahol a szent­endrei járás félszáz kommu­nista pedagógusa jött össze, hogy az oktatás, a nevelés, az iskola jövőjéről tanácskoz­zon. Változó diákeszmény Az általános iskola célja: ... tegye képessé a fiatalokat arra, hogy cselekvőén vegye­nek részt a fejlett szocialista társadalom építésében: hazánk­nak aktív állampolgáraivá, ön­tudatos dolgozóivá, védelme, zőivé válhassanak. — Ezt ír­ja az elmúlt esztendőben meg­jelent új tanterv. Ha kiinduló pontul elfogad­juk az iménti gondolatot, ak­kor nem érdektelen levon­nunk a következtetéseket. A korábbi tanterv elsősorban is­meretszerzést várt és követelt a taémlóktól, s a diákeszmény a ».endes, szorgalmas, a tan­anyagot — gyakran passzívan — befogadó gyermek volt. Most azonban szembeötlő változásokról tanúskodnak az iskolai oktatás-nevelés új do­kumentumai. A tanulóeszmény a nyitott érdeklődésű, kérdező, vitatkozó, kétkedő, egy-egy problémára sok megoldást ke­reső fiatal, aki már nem éri be az ismerettel magával, ha­nem alkalmazni is tudja azt. E nevelési célt szolgálja az ország- és megyeszerte gyara­podó oktatási kelléktár, az audiovizuális eszközök, tan­könyvcsaládok sora, s a kor­szerűsödő oktatási formák — például a múzeumi, könyvtá­ri és filmvetítési órák — is. Hiába változnának azoathan az oktatás, a nevelés objektív körülményei, ha a szubjekti­vek — a nevelők szaktudása, ideológiai felkészültsége, pe­dagógiai szemlélete — a ré­giek maradnának. Elvégre az iskolában ma is a nevelő ne­vel, s holnap is ő fog. Még­hozzá nem akárhogyan: sze­repe növekszik, a teljes okta­tási-nevelési folyamat irányí­tása, ellenőrzése reá hárul. Nemcsak az ismeretnyújtás. Mindezeket felismerve a most záruló tanév kezdetén először Pest megyében ösz- szevonták a pedagógusok szak­mai és ideológiai-politikai kép­zését. Egyetlen oktatási évad alatt 3 ezer 500 Pest megyei pedagógus 290 csoportban vett részt az úgynevezett komplex továbbképző tanfolyamokon. Ami nem tanítható A marxista világnézet isme­retanyaga elsajátítható, tanul­ható, de a meggyőződés esek sokoldalú neveléssel alakítha­tó ki. Épp ezért a jövő peda­gógusának minden oktatási és nevelési mozzanatban szüksé­ge lesz a meggyőző erőre, a politikai tájékozottságra. Csak így nevelhetnek elkötelezett és igazukat megvédeni tudó gye­rekeket. Korábban a pedagó­gusképzés foghíja volt, hogy a világnézeti elemeket csak a legfeltűnőbb kapcsolódási pon­tokon kötötték a szakmai is­meretekhez, s érződött ez a tanórákon is. Az újtípusú továbbképzési rendszerben éppen ezt a hiá­nyosságot sikerült kiküszöböl­ni. Az ideológiai-politikai is­meretek rostáján megszűrve taglalták a tanfolyamok hall­gatói az új tantervek anyagát, pontosabban azt: mit és ho­gyan tanítsanak, mire s mi­ként neveljenek. Ezekről szólt bevezetőjében Ambrusné Szá­lai Katalin, a megyei tovább­képző kabinet igazgatóhelyet­tese, majd megkezdődött az eszmecsere; az elmúlt év ta­pasztalatait összegezték a szentendrei járás nevelői. Nagyné Zéman Zsuzsanna, a tahitótfalui általános iskola ta­nára arról beszélt, hogy a já­rás nevelőinek kilenctizedé vett részt a továbbképzéseken, s túlnyomó többségük úgy vé­li: az elméleti politikai és vi­lágnézeti ismeretek összekap­csolása a pedagógiai gyakor­lattal tudatosabbá tette a ne­velői tevékenységüket, alapo­sabbá tette, megerősítette szak­tudásukat. A járásban — a különleges adottságokra való tekintettel — a kilenc szemináriumi téma mellett tizedikként a bejáró dolgozók életkörülményeinek javításával kapcsolatos fel­adatokat is megtárgyalták. Gyakorlati haszna Konkrét példákkal bizonyí­totta Zempléni Zoltánná, a budakeszi általános iskola ne­velője: az osztályfőnöki mun­kában gyakorlati lehetőségek sora kínálkozik a tanfolyamo­kon hallottak alkalmazására. Így szó esett a továbbképzése­ken a szocialista emberesz­mény és életmód kérdéséről, s ugyanezekről hatodik osztály­ban a példaképeink, hetedik­ben a szocialista ember jel­lemvonásai, nyolcadikban pe­dig a szocialista átalakulás té­máját tárgyaló osztályfőnöki órákon. — A tanfolyamok egyik célja a pedagógusok ideológiai képzettségének növelése — mondotta hozzászólásában Re­tek Pál, a pomázi 2. számú általános iskola tanára, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a különböző iskolákat járt ne­velők, s a fiatalok, valamint az idősebb kollégák világnéze­ti-politikai ismeretei különbö­ző szintűek, ehhez pedig a továbbképzésnek is alkalmaz­kodnia kellett. Csak így érhették el, hogy a nevelők az ideológiai kérdése­ket szembesítsék a minden­napi problémákkal, s kialakul­jon a közös véleményt formá­ló vita, hogy végül mindany- nyian vallják: az eszmei po­litikai kérdésekkel foglalkozás a nevelői munka szerves ré­szét alkotja, ez segít eligazod­ni a napi események megítélé­sében, s az új nevelési-oktatá­si programok megvalósításá­ban. V. G. P. Dunaújvárosban Acélszobor-kiállitds Kedden kiállítással zárult a hazai acélszobrászok hagyo­mányos nyári alkotótábora Dunaújvárosban, az Uitz Béla kiállítási teremben és a Főté­ren. A kollektív tárlaton töb­bek között Szöllősy Enikő Munkácsy-díjas, Vilt Tibor Munkácsy-díjas, Gulyás Gyu­la, Friedrich Ferenc, Galántai György és Buczkó György szobrászművész alkotásai sze­repelnek. A különleges meg­munkálással készült, hegesz­tett, illetve kovácsolt acél­szobrok egy részét a vendéglá­tó Dunaújvárosnak ajándékoz­ták a művészek. SOLYMÁRI ZENEI HETEK Népdalaink rejtett kincsei BÁRDOS LAJOS ELŐADÁSA - TANÁROKNAK A solymári zenei hetek ese­ménysorozatában Dallamok szépsége címmel Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző, kar­nagy tartott nagy érdeklődést kiváltott előadást karvezetők és zenepedagógusok részére a művelődési házban. — Mindennapi kenyerünk a népdal — kezdte bevezetőjét, majd számos példával bizonyí­totta, világította meg dalaink szépségeit. Szinte mintatanítást tartott, egymás után énekeltetve hall­gatóságával a népdalokat, megmutatva a feldolgozás le­hetséges módjait, felhíva a fi­gyelmet szellemes segédeszkö­zökkel a rejtett kincsekre. A zenepedagógusok szinte diákok módjára figyeltek, s feleltek a kérdésekre. — A magyar népzene sajá­tossága az A-B-B-A_ zenei forma. Bartók Béla tanulmá­nyozta a szomszéd népek ze­néjét, az ázsiai népzenéket, a műzenét, s végső következte­tése az volt: csak a mi nép­zenénkre jellemző egyértel­műen ez a képlet, ez a felépí­tés. Az alapképlet megállapí­tása után az egyes sorok belső összetételének' vizsgálata is sok érdekességet tár fel. A népzene organikájában egyetlen alapsejtből, egyetlen ütemből teljes dal építhető fel, s ez az ütem egyszerre mozgat és pihentet, így alkotva élő egységet, a kevés magból — variációkkal — rendkívül változatos, mégis egységes formát. Paul Valery mondta: a vál­tozatosság és egység a nagy remekművek jellemzője. A népdaloknál megvalósul a tar­talom és a forma egysége, s ez azért csodálatos, mert nem tudatosan keletkezik. A zene ritmusának, hangsúlyainak és a dallam lejtéseinek egyezte­tése a szöveggel például Schu­bert műveiben gondos zene­szerzői munka eredménye. A népdalnak tökéletes a prozó- diája — és ez is a véletlen műve. A látszatra egyforma kottafejek különböznek. Az énekelt szöveg hangsúlyainak kottázása nagyon bonyolult lenne, ám a magyar anyanyel­vűek érzik a magyar parlan- dót. A nagyon érdekes, élénk légkörben megtartott előadás után a budai járás zenepeda­gógusai köszöntötték nyolc­vanadik születésnapja alkal­mából Bárdos Lajost, aki már harmadik esztendeje szemé­lyes jelenlétével is támogatja a solymári zenei heteket. A múlt hét végén zenei ál­talános iskolásokból és a soly­mári művelődési ház gyer­mekkarából alakult négyszáz tagú kórus Bárdos-kánonok előadásával tisztelgett az isko­lai zeneoktatást, a népdaltaní­tást szívügyének érző, életét Bartók és Kodály módszerei­nek ápolására szánó mestert, Bárdos Lajost. Hajós Anna RÁDIÓFIGYELŐ EGT „TANTÖRTÉNET" TA­NULSÁGA címmel beszélge­tést hallhattunk a dokumen­tumfilmekről és az ezek készí­téséhez kapcsolódó pszicholó­giai, szociológiai problémákróL (Szombat, Petőfi, 14.40.) Az Antal Gábor szerkesztő­riporter vezette műsorban Ember Judit filmrendező, Go­rái László pszichológus és Ko­zák Gyula szociológus vett részt. A beszélgetés alapját az ad­ta, hogy az utóbbi évek során több olyan magyar dokumen­tumfilm készült, amely mind a közönség, mind a szakembe­rek körében méltán aratott si­kert. A mintegy húszperces — te­hát eléggé szűk — adásidő alatt számos igen érdekes, s nem kevésbé problematikus kérdésre kerestek választ a résztvevők. így például sok szó esett ar­ról, hogy mennyiben lehetsé­ges az emberek viselkedésé­ről, szokásairól, s nem utolsó­sorban gondolkozásáról objeK- tív, azaz torzításmentes képet kialakítani. Nyilvánvalóan ez a kérdés legalábbis további két kérdést takar. Az egyiK: ha a pszichológiai, szociológiai kísérletek során vagy egy ka­mera által megfigyelt emberek viselkedése jelentős mértékben elüt a normális, megszokott környezetben való viselkedésé­től — márpedig az esetek döntő részében ez történik —. akkor miképpen lehet ezt az eltérést a minimálisra csök­kenteni, azaz valamilyen „ter­mészetes” helyzetet létrehoz­ni? A másik: a megfigyelő sze­mély, jelen esetben a filmren­dező, a pszichológus vagy a szociológus, előzetes vélemé­nyei, ítéletei, „prekoncepciói” milyen mértékben segítik vagy gátolják az objektív kép kiala­kítását? Ezekre a bonyolult kérdé­sekre persze igen nehéz egyér­telmű és véglegesen megnyug­tató választ adni. Így aztán nem véletlen, hogy a beszélgetés résztvevői többnyire konkrét — negatív és pozitív — pél­dákon keresztül igyekeztek kö­zelebb jutni a megoldáshoz. Ennek kapcsán számos jellem­ző és tanulságos esetről hallhat­tunk a pszichológia, a szocio­lógia s a dokumentumfilm-ké- szítés köréből egyaránt. A beszélgetés egy másik igen izgalmas témája nem kis részben erkölcsi, lelkiismereti vonatkozásokat hordozott. A filmrendező, a pszicholó­gus morális felelősségéről van ugyanis szó, arról, hogy a lé­lektani kísérletek, a dokumen­tumfilmek készítői akarva-aka- ratlanul beleavatkoznak, „be­lenyúlnak” a megfigyelt em­berek életébe, személyiségébe. A megfigyelt emberek — akik éppenséggel nem kísérleti nyulak — tudniillik bizonyos értelemben ki vannak szolgál­tatva a megfigyelőknek. A be­I " szélgetés során több olyan riasztó esetről tettek említést, ahol a kutatói, alkotói kímé­letlenség avagy a lelkiismeret hiánya eléggé kétes eredmé­nyekhez vezetett. Ügy vélem, hogy a műsor, amelyben a fentieken kívül szó esett még a dokumentum fogalmáról, s a megfigyelők és megfigyeltek közötti érzelmi kapcsolatokról is, nem egyszer, de legalább kétszer húsz per cet érdemelt volna. így talán az érdekes példákon és az oly­kor kategorikusan hangzó ér­veken kívül, több differenciál­tabb gondolat megfogalmazá­sára nyílt volna alkalom. A TÁSKARÁDIÓ e heti adásában (vasárnap, Petőfi, 14.33), melyet Feyér Zoltán és Salánki Hédi szerkesztett, éppolyan sok zenét és. színes riportot hallhattunk, mint a korábbiakban. Nem túl sokatmondó, ámde könnyed társalgást folytatott a riporter a munkaidejük után a Batthyány téri aluljáróban lézengő fiatalok egy csoportjá­val, a „punkok” magyar kép­viselőivel. Egy másik riportban Nagy András László, a békéscsabai színház főrendezője kesergett a magyar színházi helyzet re­mény telens égéről. A volt sokszoros magyar vá­logatott, Páncsics Miklós a labdarúgás mai állapotáról mondott véleményt, majd egy budai állatkiskereskedő a majmait reklámozta. A légies és szórakoztató mű­sor legnagyobb erénye, azt hi­szem, abban van, hogy nem bilincseli le zsarnoki módon a hallgató szellemét. Közben — akár — sakkozni Is lehet. Péter László színházi album, tv.hirado Két közönségtalálkozó A Pest megyei _ | tévéakció során Ty I nemcsak vásárlá- 1 si kedvezménye­ket kaptak az új televíziótulajdonosok. Nem­csak a rádió és a televízió számtalan, megyei témájú mű­sorát hallgathatták, nézhették, hanem több ízben találkozhat­tak e programok alkatóival is. ★ Hétfőn este Szentendrén, a művelődési központban egy idős hölgy elnézést kért o Színházi Album szerkesztőitől. A teremben ugyanis a beszél­getés kezdetén mindössze ti­zenheten ültünk. E szám ugyan a végére huszonötre nőtt, beleszámítva a művelődé­si központ és az MRT Közön­ségszolgálatának munkatársait; de ez bizony kevés. A közöm­bösség szervezési hibának tel­jes mértékben nem tulajdonít­ható. Bár a szentendrei szín­házbérlet-tulajdonosok kissé késve kapták meg a névre szóló meghívót, de egyéb for­rásokból — így plakátokból, újságból, rádióból, televízióból — is értesülhettek az ese­ményről. A mű vészeíszerete téról is­mert város színházkedvelői iz­galmas élménytől fosztották meg magukat. A másfél órás, közvetlen hangulatú beszélge­tésen ugyanis egyebek között szó esett a színész alkatának egy életre meghatározó szere­péről; a színházak állami do­tációjáról; a Színházi Album felépítéséről, terveiről; a kri­tikák hangvételéről; a jelenle­gi bérletrendszer problémáiról, a tévé színházi közvetítéseiről; színészek közérzetéről. Az hogy végül is kellemes 90 percet tölthettünk a klub­teremben, köszönhető a jelen­levők okos, izgalmas kérdései­nek és a válaszolók (dr. Vára­dy György, a televízió színhá­zi rovatának vezetője, Virág Katalin, a Színházi Album szerkesztője, Horesnyi László, a Madách Színház művésze) őszinte, derűs feleleteinek. ★ Kedden, kora délután a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem 5. előadótermét szépen megtöltötték az oktatók és az egyetem dolgozói. A sorokban kevés fiatal ült, hiába, a hall­gatóknak most a vizsgaidőszak a legfontosabb. Az egyetem pártbizottságá­nak titkára, dr. Aggod József mutatta be a híradósokat: Ta­más Györgyöt, a vidéki osztály vezetőjét; Práger György szer­kesztő-riportert: Krämer Má­riát, a híradó vágóinak veze­tőjét. A bemutatkozást bemu­tatás követte: a tévések el­mondták, hogyan készül a híradó belpolitikai része, mi­lyen arányokra kell vigyázni, hogy a tizenöt percben képvi­selje magát az ipar és a me­zőgazdaság, a kultúra és a sport stb. Többen kérdezték: kinek is szól a híradó? A válasz: mindenkinek. A cél az, hogy az eldugott faluban élő idős asszonytól az akadémikusig mindenki találjon a híradóban őt érdeklő és számára érthető, vagyis érdekes riportot, esetleg többet is. A sok érdekes adat közül, melyet a híradó munkatársai elmondtak, csak néhányat: egy-egy tévéközvetítésekre használt műhold három-négy évig működik; a híradóban felhasznált színes film métere 15 forintba kerül és egy perc­hez 11 méter kell belőle (a túl- forgatás háromszoros lehet); a híradó nemrégiben átadott új, korszerű stúdiója 26 millió fo­rintba került. A. Gy. RIPORTMUSOR DUNABOGDANYROL Nemzetiségiek mindennapjai Olyan emberekkel ismer­kedhettünk meg a televízió tegnap délutáni V illanó fény- adásáoan, amelynek címe A 37. kilométerkőnél: Dunabog- dány volt, akikről szinte az első szavak után kiderült: igencsak szívükön viselik te­lepülésük gondjait, s igen so­kat tesznek azért, hogy újabb és újabb sikerek szülessenek a gazdasági munkában, a köz­életben, az oktatás ban-neve- lésben, hagyományőrzésben, közművelődésben. Persze nem a szavak a leg­fontosabbak, ha a háromezer — majdnem fele részben né­met anyanyelvű — lakosú Dunabogdányt akarjuk bemu­tatni. Hiszen a kérdésekre fe­lelt az iskolai németóra, a népmesét újraalkotó gyermek­raj zfoglalkozás, a helytörté­neti gyűjtemény, s a kőbá­nya karbantartó részlegében végzett munka. Az ábrázolt valóság és a szavak azonos­sága tette jóvá, teljessé a rö­vid műsort Hiszen őszintén beszéltek az emberek a fel­szabadul ás utáni gondokról, meg nem értésről, ellentétek­ről — de őszintén a ma ered­ményeiről, gondjairól is. Ar­ról például, hogy a lakosság nemzetiségére való tekintet nélkül veszi ki részét a kőbá­nya, a termelőszövetkezet munkájából (és amiről a mű­sorban sajnos nem esett szó: a társadalmi munkából is. Éppen Rippel Elek kovács Ady Endre I. szocialista bri­gádja beszélhetett volna erről sokat). Arról, hogy a község tanácsi és pártvezetői a fiata­lok családalapítását, letelepe­dését építkezési lehetőség biz­tosításával kívánják segíteni — ahogyan erről Knáb Mi­hály, a községi pártbizottság titkára beszélt. Gräff Teréz tanárnő, azt említette, hogy a szülők igénylik az anyanyelvi okta­tást. Gerencsér Ildikó, a mű­velődési ház igazgatója azt, hogy a helytörténeti gyűjte­mény kialakítása Ántos Ká- rolyné kezdeményezésére, tár. sadalmi munkában indult meg. A szavakból az is kide­rült, hogy az anyanyelv, a hagvomámyok ápolása nem el­különülést — éppen ellenke­zőleg: közeledést, az értékek kölcsönös megismertetését je­lenti. A közös munka, az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Csonka Csaba, a szentendrei járási pártbizott­ság első titkára is. A terület lakóinak egynegyede német, szlovák vagy szerb nemzeti­ségű, képviseletük a tanácsi és pártszervekben, társadalmi szervezetekben megfelelő, az értékelésnek csupán az lehet az alapja: ki, milyen mérték­ben veszi ki részét a közös feladatok végrehajtásából. Említette a terveket, a to­vábblépésre ösztönző gondo­kat is: a személyi feltételek további javításának, a megfe­lelőbb szemléltető eszközök és ifjúsági irodalom szükségessé­gét­összességében igen vonzó — ugyanakkor tárgyilagos — ké­pet villantottak fel a műsor készítői (Nagy Zoltán szer. kesztő, Bohó Róbert rendező, Kovalik Károly riporter és Sasvári Lajos operatőr) a 37. kilométerkőnél fekvő nemze­tiségi községről, Dunabog- dányról és lakóiról. P. Szabó Ernő A szaknyelv­oktatásért Tanácskozás Miskolcon Szaknyelvkutatás, szak­nyelvoktatás címmel három­napos konferencia kezdődött kedden Miskolcon. Dr. Ga- ramvölgyi Károly oktatási mi­niszterhelyettes a plenáris ülésen elhangzott előadásában nemzetközi gazdasági kapcso­lataink szempontjából hang­súlyozta a nyelvoktatás jelen, tőségét. A konferencia szerdán és csütörtökön szekcióülésekkel folytatja munkáját, ahol a tol­mácsok, fordítók képzésével kapcsolatos módszereket, a szaknyelvi oktatás és a felnőt­tek iskolán kívüli nyelvokta­tásának kérdéseit vitatják meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom