Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

%#u3at> 1919. MÄJUS 29., KEDD SOL\ MARI ZENEI HETEK Bátor vállalkozás PERGOLESI VÍGOPERÁJÁNAK BEMUTATÓJA A Solymári Zenei Hetek rendezvénysorozatának egyik legérdekesebb kísérletére, ope­raelőadásra került sor vasár­nap az Apáczai Csere János Művelődési Házban. Első pil­lantásra nagy merészségnek tűnik a vállalkozás. A fúvós- zenekar. a népdalkörök és énekkarok, a zenei nevelés és j oktatás ellenére is kétkedést | válthat ki a bátorság, hiszen ez már valóban nagy lépés j előre a zene birodalmában. A budapesti Hilton szállóbe- ! li tavalyi nagysikerű előadás- j sorozat után most itt hangzott | fel Pergolesi: 11 maestro di mustra (A zenemester) című j darabja. Az 1710-től 1736-ig élt olasz j zeneszerző oratóriumokkal, há- j laadó misékkel alapozta meg i hírnevét. Szinte szükségszerű véletlen volt. hogy az Ancona melletti kis faluból közadako­zással Nápolyba utazó Pergo­lesi megtalálja valódi zenei területét, a nápolyi stílusú ko­médiát. Első ilyen darabjával huszonkét évesen hatalmas si­kert arat. Az akkori zenedrá­mák felvonásai között játszott intermezzói önálló életet kez­denek élni, s létrejön egy új műfaj: a vígopera. Pergolesi legismertebb müve, Az úrhat­nám szolgáló már saját korá­ban világsikert aratott, annak a szerzőnek tüneményes tehet­ségét bizonyítva, aki fiatalon, huszonhat évesen halt meg tü­dőbajban, egy évszázadnak mutatva utat a zenei fejlődés­ben. A szerző alig ismert müve, az II maestro di musica ked­ves, üde hangjával, könnyed­ségével hat. Maga a történet •zinte semmi: Lauretta ka­cérkodik az énekmesterével, de jövendő karrierje érdekében a nápolyi impresszáriót választ­ja és azzal távozik. A zene vi­dámsága, a történet természe­tessége, bája azonnal megra­gadja a nézőket, de észrevehe­tően hatása alatt tartja az éne­keseket is. Fergeteges komédi­át játszanak, belevonva a ze nekart es a hallgatóságot. A zenei anyag nem állítja nehez feladat ele a szereplőket, a darab viszont lehetővé teszi, hogy színészi tehetségüket is bizonyítsák. Erre a buífa va­lószínűleg csak módot nyújt, a rendezőt, Seregi Lászlót dicsé­ri a rengeteg szín, ötlet, lehe­tőség, a vidám XVIII. századi kötetlen játék — és színpadi stílus felelevenítése. Tökéletesen kidolgozott elő­adást láthattunk. Ötvös Csilla szép és kacér, női álnoksággal teli Lamettája, Rozsos István rászedetitségét kedves humor­ral elviselő zenemestere. Gá­ti István elegánsan komédiázó nápolyi impresszáriója a hangi megelevenítést messze túllép­ve kitűnő volt. Súgóságából ügyes karakterszerepet for­mált, méltán aratva sikert if­jabb Palcsó Sándor. Az opera áriái hol magya­rul, hol olaszul hangzottak el. de ez egyáltalán nem hatott zavaróan. A Budavári Vigasságok ka­marazenekara Nagy Ferenc vezényletével kicsit fáradtan muzsikált, megmaradva a biz­tonságos kíséret szintjén, ki­használatlanul hagyva lehető­ségeit. A hangulatos díszlet ügye­sen töltötte be a kis színpad minden zugát. A közönség és az énekesek pezsgővel koccintottak a befe­jező tercett előtt, jelezve, nincs az élet és a színház, jelen esetben az opera és közönsége között áthidalhatatlan távol­ság. Az ilyen nívós előadás na­gyon megkönnyíti a találko­zást az új, nehezebb műfajjal. A solymári közönség hosszú vastapsa is ezt bizonyította. Hajós Anna Vendégegyü ttes Tápiószecsőii STARA MOHÁN ICA ÉNEKESEI. TÁNCOSAI Ha egy színpadból előadás közben kiszakad egy rész — mondjuk a súgólyuk bejáratú — annak több oka lehet. Pél­dául az. hogy az építmény meglehetősen rossz állapotban van és sürgősen javításra szo­rul, vagy az, hogy hiba történt a műszaki szervezésben. A tdpiószecsöi művelődési ház­ban a jugoszláviai Slara Mo- lauica-ból érkezett együttes fellépése esetében ezeket a feltételezéseket el kell vet­nünk. Hogy szombat este a színpad már említett darabja mégis elhagyta helyét, azzal magyarázható, hogy régen rop­ták rajta olyan lelkesen a táncot, mint azon az estén. Az előadás hőfokára egyébként jellemző; az apró incidens egyetlen pillanatra sem zavar­ta a közönséget. Sőt. fokozta a hatást, s az önfeledt tánc így még önfeledtebbé tette a mosolyt mindazok arcán, akiknek sikerült helyet kap­niuk a nézőtéren. Csak dicsérően szólhatunk a vendégegyüttes játékáról és U-.vanazt kei! tennünk a tá- piószecsői művelődési házról, valamint a helyi népi együt­tes tagjairól is, akik vezető­jükkel, Ofella Sándorral meg­teremtették a lehetőséget a szombat esti előadáshoz. A legnagyobb tetszést talán Marko Marianuvics koreográ­fiájában színpadra vitt Bu- nyevác tánckoszorú, a Bánáti legénytánc és az Albán me­nyegzői tánc vívta ki. Ez utób­bit Boros László és Kajla An­na adta elő, megható bájjal. A sikerhez jelentősen hozzá­járult a Dulics Joszip vezette hattagú zenekar. Talán a ven- tíégegyüttes hibájának mind­össze egyet róhatunk fel: az ősi tisztaságot megcsillantó néptáncokból és népdalokból álló műsorukat kár volt ma­gyar nótával hígítani. A Stara Moravica-i Ady Endre művészegyüttes — melynek 47 tagja érkezett ha­zánkba. elnökük. Lovas Mi­hály vezetésével — Tápiósze­csőn nem ismeretlen, de Ma­gyarország más tájain sem A Bács-Kiskun megyeiekkel például már 14 éve tartják a kapcsolatot, rendszeresen ven- oegszerepelnek egymással. Ez az ismeretség, valamint a Bács-Kiskun megyeiek ottani fellépései olyan sikeresek yol- tak. hogy a jugoszláv-'aiak el­határozták, szeretnének életre hivni hasonló kapcsolatot más tájegység hagyományőrző né­pi együttesével is. Pest megyé­ben most léptek fel első íz­ben. viszonozva a tápiószecsöi népi együttes közelmúltban náluk tett látogatását. A Tápióvölgye folklórjával nemcsak otthonukban, előze­tesen ismerkedhettek meg Sta- la Móravica amatőr táncosai, énekesei, hanem most, a hét végén is. A nagysikerű előadá­sokat követő zártkörű össze­jövetelen ismét meghallgat­hatták a helybeliek dalait és megcsodálhatták táncaikat. Reméljük, hogy a két együt­tes kapcsolata nem reked meg a kezdeményezésnél és Pest megyében akadnak követőik. Az egyébként is nagy jelen­tőségű hazai amatőr művésze­ti mozgalomnak ez mindenkép­pen hasznára válna. Koffán Éva Filmszemle' Kőszegen Idén a nemzetközi gyer­mekév jegyében rendeztek meg — immár harmauszor — a 't elevíziós Gyermekműsorok es Gyermenfitmek Szemléjét. A hét vegén zárult ese­ménysorozaton három csoport­ban mutatták be két ev — gyermekeknek szóló — legjobb produkcióit. Televíziós alko­tók, pedagógusok, újságírók és természetesen kisisaolások nézték végig a kőszegi Juri- sics-vár lovagtermében a 31 műsort. A naponta megrende­zett vitákon a legnagyobb fi­gyelmet az alkotasoic műfaji kérdéseinek szentelték. A bí­rálat mércéje az volt, hogy az egyes műsorok, filmek miként szolgálják a gyermekek isme­reteinek bővüléséi, személyi­ségük fejlődését. A játé'kíi Írnek közül kiemel­kedően jól sikerült a Békés József forgatókönyvéből ké­szült Ebéd című film. Katkics Ilona rendezésében. S bizony­nyal sok gyereknek okoz majd kellemes élményt a Rab em­ber fiai című Móra Ferenc re­gény színes. filmváltozata, amelyet Markos Miklós ren­dezett. A sport-, játék- és ve- télkedőmüsorok — köztük a Pingpongsuli és a Kosársuli — is több elismerést kaptak. A művészeti és természettudo­mányos ismeretterjesztő soro­zatoknál mutatkozott néhány műfaji tisztázatlanság és szer­kesztési probléma. Viszonylag rövid idő alatt végignézve a két év munkájából összeállí­tott válogatást, megállapítható; még nem sikerült eléggé meg­teremteni a különböző műso­rok sajátos szerkezeiét. ' Az egy hétig tartó esemény- sorozat záróértékelését Ancsel Éva filozófus-esztéta, tanszék­vezető egyetemi tanár tartot­ta. Többek között megállapí­totta. hogy a korábbi évekhez képest érdekesebbek, kevésbé didaktikusak a gyermekeknek készült műsorok. Ugyanakkor felhívta a ügyeimet arra. hogy a televíziós alkotóknak az egy­séges kultúra terjesztésére, to­vábbítására kell törekedniük. A filmszemle ideje alatt je­lentős tanácskozásra is sor ke­rült. A gyermekkultúra kér­déseiről tartott eszmecserén részt vett Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság tit­kára, valamint a televízió, az úttörőszövetség. a Móra Könyvíkiadó. az Országos Fil­harmónia. az Állami Bábszín­ház. a Budapesti Gyermek­színház és a MAFILM több képviselője. A megbeszélésen keresték a koordinációnak azt a módját, amellyel összehan- goltabbá tehető mindazoknak az intézményeknek a munká­ja, amelyek részt vállalhatnak a gyermekek műveltségének fejlesztéséből. Kriszt György TV-FIGYELO I S 01 Pesl megyében mtr I kérték. Sok­1 V | szorosan nehéz dolguk volt á műsor készítői­nek. Derűs és nagyjából min­denki ízlésének megfelelő, szó­rakoztató teveprogramot ösz- szeállítani — ez önmagában sem könnyű (rosszmajúak szerint: lehetetlen) faladat. Ugyanabban az adásban egy egész, hatalmas megyéről megközelítően teijes képet adni, hosszabb-rövidebb ri­portokkal, úgy, hogy más tá­jakon élők figyelmet is lekös­se — ez újabb probléma. Azután jött az abszolút ob­jektív akadály: a kánikula. Nyilván többször meggondol­ták magukat azok. aaik va­sárnap kora délután, har­minc fok körüli hőségben, egy strand hús vize helyett a szo­bát, benne a tévét választot­ták. Akik ezt tették. biztosan nem csalódtak, főleg a műsor­nak — műsorrészét nézve. Va­gyis például Sennyei Verát, Darvas Ivánt és Ruttkai Évát, Salamon Bélát, Abbá-ékat, a nótaénekeseket, Vujicsics Ti- hamért, Hofit, Koóst. Ezek a jelenetek, sanzonok, dalok, magánszámok, stb., úgyneve­zett csattanók, biztos sikert arató számok mindig. Ami pedig a megye bemuta­tását illeti: bizton állíthatjuk, hogy a televízió májusi Pest megyei akciója során egyetlen rádió — vagy tévéműsor sem igyekezett és tudott ennyire átfogó, ugyanakkor sokirányú lenni. A nemzetiségekről épp­úgy szó esett, mint a bejárók­ról. Budaörs új lakásairól csakúgy, mint Érd műemlékei­ről, fóti gyerekekről és nagy­marosi öregekről, az iparóriás DKV-ról, és a mezőgazdasági nagyüzem, dunavarsányi Pető­firől. Így néha mintha a bő­ség zavarával is küszködtek a szerkesztők mindent meg- és bemutatni akarásukkal. Éle­tünk, mindennapjaink, derű­sebb. gondtalanabb képét vá­zolták fel a riportok, holott tudjuk; akadnak problémáink is. Ezek elemzésére azonban egy szórakoztató műsor természete­sen nem vállalkozhat. Ezért nem is illő számonként! ezt a nézőknek kellemes két órát szerző alkotóktól. A. Gy. Hónap. Immár másodszorra villogott el szemeink előtt az a nyitó képsor, amely a va­sárnap esténként jelentkező Hét című riportműsor jelleg­zetes belűcsúszásait utánozza azzal a különbséggel, hogy ab­ban a Hónap szó válik ele­meire, majd áll össze ismét ér­telmes jelek együttesévé. Igaz, kissé sebesebb üteműek ezek a csúszkálások, és az alájuk kevert zene is kajánkodóbb. Mindez pedig azért szerkesz- tödött ilyenre, mert a Hónap a Hetek csúfondáros alkiadása szeretne lenni: afféle paro- disztikus mellék micsoda, amelyben olyasmiről esik szó — azaz hogy vetítődik kép —, ami úgy közügy, hogy kom­mentálás. riporteri kőrbenjá- rás helyett jókedvűen kiviccel- hötő. Ügyes dolog ez a fonákos kitalálmány, és élveznénk is szívesen, ha mostani állapo­tánál egy kissé összeszedettebb, tartalmasabb és feszesebb szerkezetű volna. Mert valljuk be: a szombaton látott Hónap kissé nyáriasan lenge, köny- nyed. kezekre valló negyven perc volt. Egységeit — akár­csak korosabb fivérének utób­bi jelentkezéseiben — túlontúl hosszúra szabták és amúgy, az összeállítás egészéből is hiány­zott a jó műsorokra jellemző összeszedettség. Mindezt maga a látvány is jelezte, hisz’ meglehetős össze­visszaságban követte egymást kép és kép. Egyszer hagyo­mányos filmriporttal traktál- 'ták a nézőt, máskor még gra­fikailag nem túl igényes — de még ötletesnek sem igen mondható — rajzfilmeket fut­tattak el a szemek előtt. Egyszóval, ez a Hónap ami­lyen jó műsorötlet. annyira megcsinálatlan. Egyrészt vas­kosabb témákkal kellene ki­tölteni. másrészt valami fő té­ma köré kellene csoportosítani a melléktémákat. hogy az egész szatirizálásnak a mosta­ninál nagyobb súlya legyen. Komlós János és Marton Fri­gyes annyi jó rádió- és tv- programmal hahotáztatta már meg az országot — bízzunk benne, hogy e legújabb közös Vállalkozásuk js elnyeri az ö legalkalmasabb formáját. Élőbben, utóbban ... Matiné. Az irodalomtörténet iránt érdeklődő előfizetők bi­zonyára jó előre kipipálták azt a műsorcímet, amely Költők hazája címmel kínált egy ver­ses összeállítást vasárnap dél­előtt. Ez az adás ugyanis szép­literatúrai hagyományainkat ígérte élesztgetni: felújítani azokat a matinékat, amelyek oly híres és népszerű rendez­vények voltak a Zeneakadé­mián. (Kosztolányi, Karinthy, Babits csokornyakkendős, samokingos alakjai idéződnek VILLANÓFÉNY Nemzetiségiek Dunabogdányban Az idős dunabogdányi asz- szony, a feketébe öltözött Herr András né német nyelven me­sél. Körülötte iskolások, ke­zükben ceruzával, rajzkrétá­val, az asztalokon rajzlapok. Mire a történet véget ér, új­ra el is kezdődik: formák, színek keltik életre a hősö­ket. A hagyományőrzésnek, a német nemzetiségi anyanyelvi művelődésnek erről a Duna­bogdányban Igen sikeres for­Aktívák és passzívák Gyakran tapasztalható hiba a társadalmi szervezetek, tes­tületek munkájában, hogy tag­jaik egy része csupán névle­gesen tölti be a rábízott tiszt­séget, nem végez konkrét munkát. Ez persze nem minden esetben nekik róható fel, hanem inkább annak a gyakorlatnak, hogy azokat de­legálják a választások, kineve­zések alkalmával, akik már egyébként is túl vannak ter_ helve megbízásokkal. Pedig akik így kerülnek valamilyen testületbe, nem képviselhetik eredményesen megbízóikat és a közös munkát is hátráltat­ják. Vácott, a Hazafias Népfront városi bizottságában rendsze­resen védekeznek ez ellen a jelenség ellen. Időnként meg­kérdezik az értekezletekről és a közös munkából hiányzó bi­zottsági tagokat, mi az oka passzivitásuknak? Mi a továb­bi szándékuk? Legutóbb egy ilyen beszélgetés alkalmával néhányan a felmentésüket kér. ték, mások a jövőben aktí­vabban vesznek részt a mun­kában. májáról is szól majd az a te­levíziós riportműsor, amelyet ma láthatunk a képernyőn. Készítői — Nagy Zoltán szer­kesztő. Bohó Róbert rendező és Kovalik Károly riporter — persze nemcsak a művelődés, az anyanyelvi oktatás kér­déseit boncolgatják. Elsősorban arra keresnek választ, hogyan élnek, dolgoznak együtt, ho­gyan segítik egymást Duna­bogdányban, s a szentendrei járásbap magyarok, németek, délszlávok, szlovákok, hogy a múltban előfordult kölcsönös félreértések, esetenkénti szem­benállások után anyanyelvűk­től függetlenül hogyan veszik ki részüket az emberek a po­litikai, a gazdasági munkából, a hagyományőrzésből, közmű­velődésből. Hogyan látja ezeket a kér­déseket a kőbánya kovácsa. Hippi Elek, akinek már a nagyapja is az izzó vasat ala­kította, vagy Knáb Mihály, a bánya vezetője, aki egyben a község párltitkára. és több mint negvven éve ugyanabban a közösségben dolgozik? A műsor készítői megszólaltatják Csonka Csabát, a szentendrei járási pártbizottság első tit­kárát is. aki a járás egészére vonatkozóan foglalja össze I nemzetiségpolitikánk ered­ményeit, érzékelteti azt a ked­vező légkört, amely a tovább­lépés lehetőségét jelenti. A műsor riportere, Kovalik Károly 19 évvel ezelőtt éppen a Pest megyei Hírlapban irt nagy beszámolót a dunabog­dányi változásokról, a fokozó­dó együttműködésről. A for­gatócsoport most. akár a hely- történeti gyűjteményben, akár az óvodában, vagy az iskolai német órán járt, az összefogás eredményeivel találkozott. Természetesen nem töreked­hetett teljességre: a rendel­kezésre álló adásidő megszab­ja, hogy a tervekből mennyit érzékeltethet. A helytörténeti gyűjtemény jövőbeli bővítésé­ről például, vagy egv-egy ott­hon példáján a szemlélete, s ezzel a környezet, az életfor­ma óriási változásáról még sok mindent el lehetne mon­dani. A forgatás eseményei — a munkáról, közéletről, anya­nyelvi művelődésről valló ri­portalanyok azonban azt sej­tetik, hogy a műsor fő gon­dolata egyértelműen fogalma­zódik meg: az egymás mellett élő. minden területen együtt* működő nemzetiségek kölcsö­nösen gazdagítják egymást — és ezzel egész szocialista tár­sadalmunkat. P. Sz. E. fel, ha ezekre a vers- és pró­zahirdető eseményekre gondo­lunk.) > Hogy, hogy nem, a régi tüzek új eiesztése mas format öl­tött. Most színészek tűntek föl a pódiumon, és a poéták — a közelmúltban elhalt versírók — kopottas felvételekről néz­tek szembe a műsor figyelői­vel. így aztán több volt az ünnepélyesség, jobban kísér­tett a múlt, s legföljebb, ha langyosítottak, mintsem per­zseltek a rímek. Ráadásul né­mely fölkért pódiumjárók nem restellettek olvasni a szöveget, amely cselekvés ily nagy nyil­vánosság előtt enyhén szólva nem ildomos. Azt meg már végképp nem érteni, hogy ugyan miért e május végi vasárnap délelőtt — kánikulai strandidőben — iktatódon be ez a bő másfél óra. “Kényszerű otthonülőkön és rakoncátlan — még pizsa­mában ténfergő — gyerkőcö­kön kívül más aligha véti sze­mét ilyenkor a képernyőre. Bizony, bizony nem gondolták meg eléggé ennek a poétái tradíció-újrázásnak a hogyan- ját-mikéntjét... Vendégforgalom. Egy új ma­gyar szó elterjesztését vállalta föl a vasárnap esti Hét. Ide­genforgalom helyett — ven­dégforgalom: ezt sugallták dr. Tóth Judit szerkesztő riport­jának képei és szavai, amely kifejezés igazán csinos és ta­láló hangzású. Mert gondoljuk csak meg: ugyan miért legyen idegen az az idegen, amikor vendégeskedni érkezik hoz­zánk? Legyen inkább vendég, de ha már az, akkor úgy is bánjunk vele! Akácz László A Hét. ismét a már meg­szokott színvonalú összeállítás­sal jelentkezett. A több érde­kes külpolitikai téma mellett a magyar társadalom egyik legizgalmasabb kérdését is napirendre tűzte: Hogyan vesz részt a falusi értelmiség a lakóterületének közéletében, mennyire vállalja, s mennyire tud megfelelni annak a köve­telménynek, hogy lendítője le­gyen a helyi kulturális élet­nek? Hernádra. az alig két és fél ezer lakosú községbe látogatott el a kamera, s a szó legszoro­sabb értelmében a pálya sze­lén szólaltatta meg Kiválik Károly riporter a helyi értel­miség képviselőit. A Március 15. Termelőszövetkezet dolgo­zóinak kispályás futballmér­kőzése közben, a kispadon ül­ve vá’aszoltak mezőgazdasági mérnökök, termelésirányítók, társadalmi szervezetek vezetői és a község tanácselnök-he­lyettese. A beszélgetés köz­ben látott hernádi képek na­gyon kellemes környezetként tűntek fel Neumann József operatőr kameráján keresztül. Az elmondottakat erősítve adott számot az utóbbi évek gyors fejlődéséről, s arról a tiszteletet parancsoló társadal­mi munkáról, amelyet a taná­csi, a párt és a társadalmi szervezetekben dolgozó értel­miségiek irányításával — és kétkezi közreműkfylésévei — végzett a település lakossága. Bár mindenütt hasonlóan po­zitív választ adhatnánk a ri­portban elrejtett alapkérdésre. De Pethő Sándor, a riport szer­kesztője — tiszteletreméltó ud­variassággal — elsősorban jó példával igyekezett szolgálni, s így csekély hangsúlyt kap­tak a még meglevő gondok. Érdemes egy megjegyzés erejéig visszatérni a községi párttitkár által elmondottakra is, már hogy a televízió gyak­ran akadálya a közösségi ak­tivitásnak. Valószínűleg a meg­szabott műsoridő okozta a félreérthető véleményt. Hi­szen a televízió éppen hogy nem konkurrenciát jelent, ha­nem szövetséges lehet az em­berek gondolkodásának átfor­málásában. S a szemléletvál­tozással feltétlenül együttjára társadalmi aktivitás fokozódá­sa. Kr. Gy. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom