Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-24 / 119. szám

1979. MÄJUS 24., CSÜTÖRTÖK 7 Plakátot az oszlopra! A ceglédi Szabadság teret az elmúlt hetekben a kertészek valóságos parkká varázsolták. A Városgazdálkodási Váhalat pedig a közelmúltban újra fes­tette a tér közelében evő há­zak kapuit. így a tér most valóban kellemes színfoltja a városnak. Ezzel egy • időben azonban megjelentek a rongálok is. A hívatlanok, akik tépdesik a virágokat, a hivatalosak pedig, akik a felújított és átfestett kapukra a plakátok tömegét ragasztották fel, akkor, ami­kor a városban igen sok iiir- detőoszlop és tábla van. És amelyeken öreg és tépett pla­kátok lógnak. Egyébként nem­csak a kapukat tűzdelték tele hirdetésekkel, hanem az út­Május 10—i Postabontás ro­vatunkban Orosz Károly ve- csési tudósítónk a Dunakeszi Járműjavítóban működő köz- művelődési bizottság munká­járól számolt be. Mostani le­velében a klubok munkájára hívja fel a figyelmet. A járműjavító szakszerveze­ti bizottsága és a József At­tila művelődési központ kö­zötti együttműködés alapján az üzem Szocialista kultú­ráért címmel kitüntetett vas­utas férfikara és fúvószene­kara igényes zenei programok­kal szolgálja a közművelődési célok megvalósítását. Nem megnyugtató azonban á művelődési központ és a járműjavító közművelődési bi­zottsága által működtetett klu­bok helyzete. Az ifjúsági klub többszöri személycsere elle­nére sem töltötte be hivatá­sát. Természetesen a tagság passzivitása is gátolta a közös munkát. Múlt év novemberé­től az üzemi közművelődési és a KISZ-bizottság irányítá­sával új vezetőség került a klub élére. Azóta a várospoli­tikai célkitűzésekről, szovjet­unióbeli útiélményekről, párt- határozatokról szerveztek be­számolót és vitaestet. Az üzem két fiatal amatőr művészének alkotásaiból sikeres kiállítást rendeztek és nem hiányzott programjukból a zenés, tán­cos szórakozás sem. Reális önbírálattal értékel­te a közművelődési bizottság a szocialista brigád munkáját menti fasorok fáira is nagyon sok reklámplakátot szögeitek. Talán még nem késő felhívni erre az illetékesek és a város lakóinak figyelmét. Szekér Béla Cegléd Ga/ga menti emlékek • Örömmel olvasom a Pest megyei Hírlapban megjelenő cikkeket és riportokat a Gal- ga-völgy községeinek, lakóinak mai és régmúlt történetéről, életéről. Ezek az írások bemu­tatják a régi emlékek, népszo­kások kedves képeit Hévíz- györkröl, Bogról, Galgahévíz- ről és a többi községről. Magam is e falvak egyiké­ből — Galgahévízről — szár­mazom és nagyon sok kedves emlékem fűződik az itt élők­höz. Tudom, hogy milyen szorgalmas, vendégszerető, ha­gyományőrző emberek laknak itt, akiknek szülei, nagyszülei értékes népművészetet, nép- dalkincset hagytak ránk. A negyvenes évek végén hagytam el szülőfalumat. De ma is jó érzéssel gondolok ar­ra, hogy a szomszédos közsé­gek lakói milyen közel álltak egymáshoz. (Sajnos a mai ro­is. A klubban tartott TIT-elő- adásokat sajnos kevesen lá­togatják. A járműjavító dol­gozóinak többsége naponta in­gázik s így nem jut sok ide­je a munkahelyi közművelő­désre. Mégis el kell érni, hogy a szocialista brigádok tegyenek is eleget vállalásaik­nak, s ne csak a brigádnaplót dekorálják velük. Ehhez vi­szont a klub vezetőinek, a szakszervezeti és közművelő­dési bizottságnak több közér­deklődésre számottartó prog­ramot kell biztosítani. Kedvezően ítélhető még vi­szont az üzemi közönségszer­vezők tevékenysége, akik a fővárosi színházak mellett a művelődési központ rendez­vényeire is mozgósítják a dolgozókat. A közművelődési munka további javítása érde­kében — mint mondták — összehangolt, közös munkára van szükség. Ne csak azért vállaljanak a szocialista bri­gádok, üzemi közösségek és társadalmi szervezetek köz- művelődési feladatokat, hogy egy pontot kipipálhassanak, hanem azért, mert valóban a brigádmozgalom hármas jel­szava szerint kívánnak élni. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a közművelődési munka megjavítása nem csupán a dolgozó kollektíva kulturális szintjének emelését jelenti, hanem a továbblépés feltételei­nek megteremtését is. Orosz Károly Vecsés hanó időben talán még egy kicsit a rokonok is eltávolod­tak egymástól.) Emlékeimben élnek a régi farsangi bálok, húsvéti locsolások, kukorica- fosztás, disznóölések szívet melegítő ünnepi percei. A mai fiatalok már csak tanulják a régi vasárnap délutánok kör­táncait egy-egy népi együttes keretében. És nem élik ezeket a szokásokat, hagyományokat. Ezért is örülök annak, hogy sokan igyekeznek megőrizni a múlt kincsét egy-egy riport­ban, elbeszélésben. Őszintén kívánom, hogy mindazok, akik a Galga menti emberek életéről, múltjáról szólnak, továbbra is ilyen sze­retettel, lelkesedéssel igyekez­zenek megőrizni a szép ha­gyományokat. Kelemen István Gödöllő Tévé van — antenna nincs Több társammal együtt nagy örömmel olvastam a Pest me­gyei tv-hetekről. Magam is részt vettem az akcióban, ugyanis vásároltam egy Orion 78 típusú készüléket 2340 fo­rintért. (Üzemképes régi ké­szülékemet nem adtam le, mert gondoltam, hogy jó ott­hon a tartalék.) A kapott 500 forintos vásár­lási utalványból tetőantennát szerettem volna venni. De sem Törökbálinton, sem Budake­szin, még Budaörsön sem kaptam. Panaszommal nem állok egyedül, mert szomszé­dom például, aki most először vásárolt televíziót, még 23 fo­rintos szobaantennát sem ka­pott Pedig valahogy úgy van ez, hogy a kocsihoz rúd is jár, mert rúd nélkül nem lehet a Csodálatos történetek kerin­genek a magyar posta megbíz­hatóságáról, pontosságáról és leleményességéről. Az egyik ilyen, már-már legenda szám­ba menő sztori arról szól, hogy a feladó név és cím helyett kis keresztrejtvényrácsot rajzolt a boríték első oldalára, a má­sikra pedig a vízszintes és függőleges sorok megoldására írta fel a kérdéseket. A postá­sok megfejtették a rejtvényt, a levelet eljuttatták a címzett­hez. • Ajánlottan Akár igaz ez a történet, akár nem, mindenesetre postánk munkáját (valaha volt munká­ját?) dicséri. És — nem lehet elégszer ismételni — a fősze­replő, postás bácsit, aki gene­rációkon át összekötő kapocs volt a hírközlésnek ebben a láncolatában, aki bekopogott vagy becsöngetett a címzett­hez. Hiszen a posta magas fo­kon automatizált berendezései is csak akkor érnek valamit, ha azt az ember kézbentartja. Sajnos az előbb említett ke­resztrejtvényügyben nekünk nincsenek ilyen jó tapasztala­taink. Lapunk olvasói között igen sok szorgalmas rejtvény­fejtő akad, akik a vasárnapi számunkban megjelenő ke­resztrejtvény megfejtését hét­ről hétre nyílt levelezőlapon küldik el címünkre. A sok száz helyes megfejtő közül pe­dig hetente sorsolás útján tíz szerencsés nyertes kap ötven- forintos könyvutalványt. Ezen­kívül havonta egyszer a gyer­mekrejtvényt helyesen meg­fejtő kicsiket is jutalmazzuk. Olvasóink azt is tudják, hogy a nyertesek nevét lapunkban (ugyancsak vasárnap) közöl­jük és az ezt követő héten ajánlott levélben postázzuk a lovat befogni. Az akció pedig kevésbé eredményes így, mert jó néhányan az antenna hiá­nya miatt tévékészüléket sem vásároltak. Kele Károly Törökbálint ★ A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat elő­adója, Pintér Mihály a követ­kezőket válaszolta a panaszra: Érdeklődésünk napján (május 22-én) a törökbálinti és buda­keszi iparcikkboltokban volt az I. program vételére alkal­mas szobaantenna. A tetőan­tenna ügyében intézkednek, hogy a RAVILL a legrövidebb időn belül elegendő mennyisé­get szállítson a budai járás üzleteibe. Mi csak egy dolgot nem ér­tünk: miért mondták az üzle­tekben a vásárlóknak azt, hogy antenna egyáltalán nincs? így a vásárlás örömébe nem kevés üröm is vegyült. Gazdátlanul Gyűlik o szemét Budakeszin címmel április 19-én a Posta­bontás rovatban környezetvé­delemmel foglalkozó riportot olvastam. A cikkből megtud­tuk, _hogy nem egyedi jelen­ségről van szó, mert a budai járás több községe hasonló gondokkal küszködik. A prob­lémák, gondok döntő többsé­gét a falvak belterületén, te­reken, utcákon, udvarokon felhalmozódó elszállítatlan szemét képezi. Én a környezetszennyezés­nek egy másik, talán kevésbé szemetszúró, de fölöttébb ká­ros formájára szeretném fel­hívni az illetékesek és a köz­vélemény figyelmét. Arra, amikor a szemetet elszállítják ugyan a lakott területekről, de nem a kijelölt égetőkbe, táro­lókba — sok helyen nincs is ilyen — hanem tetszés szerint szerte a határba. így aztán ezek a szeméttelepek sok he­nyereményt, a könyvvásárlási utalványt. Az utóbbi hónapokban azon­ban gyakran előfordul, hogy a címzettek ezt az utalványt he­tek múlva sem kapják meg, és hozzánk fordulnak panaszos levéllel. Csak néhányat emlí­tenék a közelmúltban érkezett reklamáló levelek feladói kö­zül: Hegedűs Pálné, Murányi László (mindketten Ceglédről), Kovács Béla Újszilvás, Tóth Krisztina Nagykőrös, Prokopp Mária Nagykovácsi. A legutol­sót pedig, amelyik lapunk nyomdába adása előtt érke­zett, Fülöp Ida küldte Áporká- ról. Ezt írja: A március 25-i számban megjelent keresztrejtvényt megfejtettem, és az április 8-i számban nevemet nyertesként közölték. A könyvjutalmat azonban a mai napig sem kap­tam meg. Az áporkai postahi­vatalban már érdeklődtem, de részemre ajánlott levél szerin­tük sem érkezett. Kérem, szí­veskedjék az ügyet kivizsgál­ni. Mindjárt tudakozzunk Az eddigi gyakorlat az volt, hogy olvasóink reklamáló le­velére vállalatunk pénzügyi osztályán kikeresték az aján­lott levél ragszámát, a feladás dátumát, és ezt közölve a le­vélíróval megkértük, hogy most már az adatok alapján érdeklődjön a helyi postahiva­talban. (Fülöp Ida esetében a ragszám 5185, és az utalvány feladásának időpontja: április 18.) Ha a keresés nem járt eredménnyel, és olvasónk ezt ismételt levélben jelezte, vál­lalatunk kiállított egy tuda- kozványt (sajnos ez a neve!) és a posta apparátusa hivatalosan is keresni kezdte. Miután he­lyütt harapófogóként szoríta­nak egy-egy települést. így van ez Pátyon is, ahol jó ideig megoldottnak látszott a szemétlerakóhely kérdése, mert egy kimerült murvabá nya több éven át nyelte a környező települések és a fő­városnak a járással határos peremkerületeinek hulladék­anyagát. Ez azonban megtelt, s most szomorú látványt nyújtva gazdátlanul csúfosko- dik a főútvonal mentén. Az elhagyott bánya Páty közigaz­gatási területéhez tartozik, de a szeméttelep termőfölddel történő lefedése és rajta a nö­vénytelepítés csak mindazok összefogásával képzelhető el, akik az évek során használ­ták. A szeméttároló köré védőfal épült, a kapura pedig lakat került. Azóta a fuvarosok az erdőben és a környező réten rakják le kényelmetlen ter­hüket. Ki-ki kénye-kedve sze­rint választja ki a szemétlera­kó helyet. Mostanra azután hulladékgyűrű veszi körül a falut: a Pincehegyet, a temető környékét, a Torbágyi úti ré­tet, a Dobogó dűlőt, de sorol­hatnám tovább is. Bármerre indul az ember szerte a ha­tárban, szemétbuckák jelzik az orvszemetelők útját, akik hivatalosan kijelölt telep hí­ján még csak felelősségre sem vonhatók. Sürgősen tenni kellene vala­mit, mert ma még nem tudni pontosan, milyen súlyos kö­vetkezményei lehetnek az egyre nagyobb méreteket öltő környezetszennyezésnek. Lányi László Pátv bizonyosodott, hogy a külde­mény elveszett (az ajánlott le­veleket ugyanis aláírás nélkül lehet postaládába dobni), le­vélírónk — néhány heti kése­delem után ugyan — ötven- forintos kártérítést kapott. Nos, meggyorsítandó az el­veszett ajánlott küldemény ke­resését, a budapesti Postave­zérigazgatóság ellenőrzési osz­tályának vezetője, Fábics Mi­hály kérésünkre elmondta, hogy a reklamáló leveleket megkapva leghelyesebb azon­nal kiállítani ezt a bizonyos hivatalos tudakozványt, és át­adni annak a postahivatalnak, amelyik az ajánlott levelet eredetileg is felvette. Ez pedig esetünkben a Jó­zsef körút 37. szám alatti, 8. számú posta, ahol hetente nemcsak a Pest megyei Hírlap, hanem a többi napi- és heti­lap kisorsolt nyerteseinek is feladják az ajánlott leveleket. Tépi a Toshiba? Pálos Józsefné hivatalveze­tőtől megtudtuk, hogy az el­múlt hetekben három esetben fizettek kártérítést a tudakoz- ványok alapján. Természetesen előfordulhat, hogy rossz a címzés (ezek száma elenyésző­en kevés), vagy valahol a he­lyi postahivatalban kallódik a levél és késve ugyan, de idő­közben mégis megkapja a címzett. (Volt olyan levélíró, aki a Toshibát hibáztatta, mondván, azt hallotta, hogy ez az egyébként okos gép eltépi a leveleket. Megnyugtatjuk ol­vasóinkat; a gév csak a simán feladott küldeményekkel „fog­lalkozik”, az ajánlottakat a postán külön kezelik.) Egyébként — némi csodál­kozásunkra — a hivatalvezető azt ajánlotta, hogy a biztonsá­gosabb kézbesítés érdekében Őz az udvaron Nem mindennapi esemény­nek voltam szemtanúja múlt vasárnap délelőtt. Házam te­raszán éppen olvasgattam, amikor hangos zörrenésre riadtam fel. A bejárati vaska­punál egy eltévedt őzbak tűnt fel, végigszaladt a ház felé vezető betonúton és mit sem törődve az éppen virágzásnak induló szőlőiugassa], át akart ugrani a drótkerítésen. Ez azonban többszöri kísérlete­zésre sem sikerült. Segítségül hívtam a szom­szédokat, sebtében kötelet ke­rítettük és megkötöztük a nagy erővel menekülni igyek­vő vad lábait. Szomszédom kétkerekű targoncáján a Du- na-part közelébe vittük és ott elengedtük. Azóta is azon tűnődöm, hogy miképpen és milyen körülmé­nyek között juthatott el háza­mig a patás vad. Kelemen Sándor Dunakeszi A mester dicsérete Nagykovácsiban, a község központjában korszerű, új szolgáltatóház épült, igen rö­vid idő alatt Ezen az épületen Fábos Lajos kőművesmester csaknem 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A szolgáltatóház közelében most épül az új ABC-áruház, amire ugyancsak nagy szükség van. És, hogy augusztus 18-ra — az ígért határidőre — elkészül­jön, ahhoz hozzájárul Fábos Lajos kőművesmester munká­ja is. Dr. Kertai Tamás, Nagy­kovácsi tanácselnöke, a Pest megyei KIOSZ titkárság veze­tőjéhez írott levelében kitün­tetésre javasolta a kőműves- mestert, aki szorgalmas mun­kájával hozzájárul ahhoz, hogy az új létesítmény is határidőre elkészüljön. Padányi Lajos Budakeszi vagy adjuk fel az utalványo­kat tértivev énnyel — ami egyébként a kézbesítés írásbe­li igazolása is —, vagy pedig az utalványt oly módon he­lyezzük a borítékba, hogy az ne látszódjék át. Szerintünk mindkét ajánlat felesleges, többletmunkával és -költség­gel jár. Ugyanis hetente több száz utalványról van szó. Az utalvány jobb elrejtésének ja­vaslata helyett pedig azt aján­lanánk, hogy a posta jobban nézzen azoknak a körmére, akik esetleg átnézegetnek a borítékon. Szeretnénk bízni Mi mindenesetre bízunk a postában, bízunk jő hírnevé­ben, amit az egyszeri szerelmes ifjú levele is bizonyít: Ez a fiatalember valahol megis­merkedett egy kislánnyal. Vé­gigtáncolva az éjszakát, kivi­lágos virradatkor illendő mó­don haza is kísérte és vissza­utazott a saját falujába. A nagy báli igyekezetben azon­ban elfelejtette a leányzó ne­vét. Egy hét múlva — feltehe­tően szerelmes levelet — írt a kislánynak ilyen címzéssel: Annak a szép szőke lány­nak, aki a templom melletti utcában lakik, és kertjükben sárga és piros tulipánok van­nak. A címzett a levelet meg­kapta. Ennek az ügynek a folytatá­sát nem ismerjük. Azt viszont reméljük, hogy szorgalmas rejtvényfejtőink a jövőben mégiscsak megkapják az utal­ványokat. Bóday Márta A NEMZETKÖZI GYERMEKÉV ÉS A GYERMEKNAP ALKALMÁBÓL KEDVEZMÉNYES JÁTÉKVÁSÁR a Monorvidéki ÁFÉSZ kijelölt boltjaiban Vecsésen, Üllőn, Monoron, Pilisen, Gombán és Nyáregyházán május 21-től 26-ig. v~ Minden vásárlónak, aki játékot vesz, 20%*os árengedményt adunk. SZEREZZEN ÖRÖMET GYERMEKÉNEK, GYERMEKNAPRA VÁSÁROLJON JÁTÉKOT. MONORVIDÉKI ÁFÉSZ Összehangolt, munkával Klubélet Dunakeszin A nyertesek — vesztesek lesznek Az utalvány nem érkezik meg i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom