Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

im MÁJUS 20., VASÄRNAP ‘^yfap Jól hasznosítható tapasztalatokat szereztünk Beszélgetés P. I. Kinajevvel, a Szakszervezetek Szófia megyei Tanácsának titkárával Egy hétig ismerkedett a Pest megyei szakszervezeti mozga­lommal — amint azt lapunk­ban is hírül adtuk — a bulgá­riai Szófia testvérmegyei kül­döttség, amely a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsának meghívására érkezett hazánk­ba. A küldöttség tagjai nagy­üzemeket és termelőszövetke­zeteket is felkerestek, s ta­nácskoztak a megye vezetőivel a testvérkapcsolatok kibővíté­séről, szorosabbá fűzéséről. A delegáció tagjainak magyaror­szági tapasztalatairól, a Szófia megyei szakszervezetek előtt álló időszerű feladatokról be­szélgettünk P. I. Kinajevvel, a Szakszervezetek Szófia megyei Tanácsának titkárával, a de­legáció vezetőjével. A takarékosabb termelésért — Mennyi dolgozót tömörí­tenék a Szófia megyei szak- szervezetek, milyen a szerve­zettségük az iparban és a me­zőgazdaságban ? — Napjainkban mintegy 170 ezer ember tevékenykedik me­gyénk szakszervezeteiben — kezdte P. I. Kinajev. — Az ipari munkások 90 százaléka szakszervezeti tag, munkánk fellegvárait a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező ipari köz­pontok alkotják. E városok munkásai élen járnak a gaz­dasági építőmunkában is. A mezőgazdasági dolgozók szak­szervezeti életének kialakítása azonban hosszabb folyamat. Az utóbbi esztendőkben társa­dalmunk figyelme mindinkább erősödik az ifjúság problémái iránt. Mindez érthető, hiszen az idősebb generáció meg­kezdte az utat, a szocializmus felépítését a fiataloknak kell befejezniük. Legjobbjaikat ezért következetesen bevonjuk az irányításba, elsősorban az alapszervezeti munkában szá­mítunk lelkesedésükre és ener­giájukra. — Pártunk Központi Bizott­sága, gazdasági életünk irá­nyító szervei idén januárban kidolgozták termelésünk to­vábbfejlődésének irányelveit. A szakszervezeti mozgalomban is az elsőrendű feladatok közé tartozik a gazdaságpolitikai cé. lók megvalósításának támoga­tása, a termelés gördüléke­nyebbé tétele. A Pest megyei üzemekben tett látogatásaink idején tapasztaltuk, hogy a dolgozók úgyszólván min­denütt kutatják az anyag- és energiatakarékosság újabb le­hetőségeit. Központi szakszer­vezeti bizottságunk legutóbbi plénumán a bolgár dolgozók küldöttei 1 milliárd 100 millió leványi megtakarítást ajánlot­tak fel. Szófia megyében a ránk eső részt 20 millió levával akarjuk túlteljesíteni. Az üze­mek szakszervezeti bizottságai mindenütt ösztönzik, támogat­ják a takarékossági mozgalom, ba bekapcsolódókat. Növekszik a dolgozók újító kedve — Hogyan segíti a bolgár népgazdaság Szófia megyei céljainak megvalósítását a szakszervezetek irányította versenymozgalom, milyen a munkások újítási kedve? — A munkavereeny Szófia megyében a gyárakban és a mezőgazdasági üzemekben te­vékenykedő munkáskollektívák tervteljesítő mozgalmára épül — folytatta P. I. Kinajev. — A szakszervezeti alapszerve­zetben tevékenykedő dolgozók ismerik munkahelyük felada­tait, aktívan kiveszik részüket a tervek előkészítéséből. Ered. ményes, szorgalmas munkájuk jutalmaként ma már több mint 30 ezer a kiváló dolgozók száma megyénkben. Joggal mondhatjuk, hogy a szakszer­vezeti tagok véleménye, dön­tése érvényesül az üzemi de­mokrácia fórumain, nemcsak a jogok érvényesítésekor, hanem a kötelességek, a vállalások számonkérésének idején is. — Az utóbbi esztendőkben növekedett a dolgozók újítási kedve az üzemekben. A mos­tani ötéves tervidőszak elején az volt az elképzelésünk, hogy a dolgozók ötletei alapján lét­rehozott modernebb gépek és újabb technológiák bevezeté­sével mintegy 45 millió levát takarítunk meg. Az eddig el­telt három esztendő alatt 38 millió levát teljesítettünk. A mozgalom szervezésére a vá­rosokban újítóklubok is ala­kultak, ahol mindenki hozzá­juthat a szakirodalomhoz, s hozzáértő szakemberek támo­gatják véleményükkel a dol­gozók elképzeléseinek valóra váltását. A május egyébként is hagyományosan ifjúsági újí­tóhónap. Ilyenkor megmutat­kozik, milyen színes a fiatalok világa. Számos hasznos ötlet születik. Kapcsolat az üzemek között — Mely területeket tanul­mányozták egyhetes itt-tartóz. kodásuk alatt? Miben látják a testvérmegyei kapcsolatok ki­bővítésének lehetőségeit? — Látogatásunk idején át­fogó képet kaptunk nemcsak a Pest megyei dolgozók szak- szervezeti munkájáról, moz­galmi életéről, hanem megis­mertük a gazdasági feladato­kat is. Jártunk konzervgyár­ban, textilüzemben, országos hírű termelőszövetkezetben. A TISZÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ ÉS SZERELŐ VÁLLALAT (TIGAZ) ÉRTESÍTI A TURISTAGAZPALACKOT HASZNÁLÓKAT, HOGY BUDAÖRSI PÉBÉGÁZTÖLTŐ ÜZEMÉBEN (az AFOR-benzinkúttal szemben) a következő időben lehet GÁZPALACKOT TÖLTETNI ÉS CSERÉLNI: hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 7 órától 15 óráig, csütörtökön 11 órától 19 óráig. A páratlan hetek szombatján 7 órától 12 óráig. A páros hetek szombatjai szabad szombatok, ezért sem töltés, sem csere nincs. TIGÁZ TISZÁNTÚLI GAZSZOLGALTATÓ ÉS SZERELŐ VÁLLALAT PÉBÉGÁZTÖLTŐ ÜZEMEGYSÉG Különösképpen a szakszerve­zetek munkaverseny-mozgalma és annak formái érdekeltek bennünket. Eszmecseréink ide­jén számos ismeretet szerez­tünk Pest megye szakszerve­zeteiben folyó szociálpolitikai és érdekvédelmi munkáról. Ezeket a tapasztalatokat bi­zonnyal hasznosítani fogjuk hazatérésünk után is. — Meggyőződtünk arról is, hogy nagyok a lehetőségek a két testvérmegye kapcsolatá­nak kiszélesítésében. Tudomá­sunk szerint a közelmúltban együttműködési szerződést is aláírtak testvérmegyénk párt- szervezetének vezetői, mely rögzíti a járások és a városok kapcsolatát Kedvező lenne, ha a hasonló jellegű és termelési profilú üzemek dol­gozói között a későbbiekben szoros együttműködés alakul­na ki, hiszen mindannyian ta­nulhatunk egymás munkájá­ból — mondta befejezésül a Szakszervezetek Szófia megyei Tanácsának titkára. Virág Ferenc Csopaki tapasztalatcsere Milliókat érő ötletek Nincs kinos magyarázkodás Mennyit ér százmillió fo­rint? A válaszok eltérhetnek egymástól, ám, ha a most kö­vetkező írás helyszínénél, a százhalombattai Dunai Kő­olajipari Vállalatnál mara­dunk, akkor bizonyos, hogy ifjú alkotók okos, megvalósí­tásra érdemes ötleteiről, újí­tásairól esik szó. A korábbi években ugyanis az Alkotó if­júság pályázat során több mint száz vállalkozó kedvű harminc éven aluli — közülük néhányon egyénileg, míg má­sok kollektíván -r törték a fejüket egy-egy új, a hagyo­mányosnál gazdaságosabb mű­szaki-technológiai megoldás bevezetésén. Az eredmény:az ötletek realizálása már eddig is százmillió forint megtakarí­tást eredményezett a vállalat­nak. Hagyomány Ezek után érthető, hogy a pályázat népszerű a Dunai Kőolajipari Vállalat fiataljai között. A gyakorlatban bebi­zonyosodott, hogy az alkotó­kedv ilyesfajta kibontakozta­tása jelentős szellemi tartalé­kokat rejt magában. Persze, csak akkor, ha másutt is fel­Épül az új út A Pest megyei Közútépítő Vállalat dolgozói a budaörsi vasútállomáson új út-, illetve csatornahálózatot építenek. Jú­niusra a munkálatok befejeződnek. Haimágyl Péter felvétele ismerik azt, amit a százha­lombattai olajvárosban: érde­mes építeni — s ami különö­sen fontos; hosszabb távon is — az ifjú műszakiak, szak­munkások tenniakarására. A Dunai Kőolajipari Válla­latnál hagyomány már, hogy minden évben a csopaki üdü­lőjükben kétnapos tanácsko­zásra hívják össze a harminc éven aluli újítókat, az értékes pályamunkák elkészítőit. Mi a célja e tapasztalatcserének? A kérdésre Lukácsi József, a DKV KISZ-bizottságának titkára így válaszolt: — Fiataljaink, a vállalat ve­zetőinek jelenlétében közösen megvizsgálják, milyen sors ju­tott a korábbi pályázat leg­eredményesebb újításainak, szakmai dolgozatainak. Nálunk ez a számadás szerencsére nem tartozik a kínos magyarázko­dások közé, ugyanis a meg­valósításra érdemes ötletek nem maradnak az asztalfiók­ban. A vállalat vezetői ideje­korán felismerték, hogy je­lenlegi helyzetünkben — min­denekelőtt a munkaerőhiányra gondolok — valamennyiünk közös érdeke, bevezetésük, hasznosításuk. A csopaki eszmecserén meg­ismerkedhettek a jelenlevők az Alkotó ifjúság pályázat legér­tékesebb pályamunkáival, ki­osztották a díjakat is. Két if­jú műszaki, Makkai József és farkas János például közö­sen olyan készüléket konst­ruált, amely kiválóan alkalmas a nagy átmérőjű csövek he­gesztési varratainak vizsgála­tára: a keletkezett légbuboré­kokat röntgenfelvétel segítsé­gével azon nyomban kimutatja. S talán felesleges hangsúlyoz­ni, hogy amennyiben ez a mi­nőségi ellenőrzés elmarad, úgy az olaj is elfolyhat a kritikus pontokon a vezetékből. Az eredményes pályamunkák kö­zé tartozott Novák Miklós és Viszkai László nyomáscseré­lő membránszivattyúja is. És itt álljunk meg egy pillanatra Honnan tudják? Egyáltalán szükség van-e ezekre az okos műszerekre? Másképpen fogalmazva: hon­nan tudják az ifjú alkotók, hogy mit kell feltalálniuk? — A téma jegyzéket mindig időben megkapják az érdekel­tek. Ennél is fontosabbnak tartom azonban azt, hogy az információs csatornák ered­ményesen működnek. Isme­rik a gondokat, hiszen itt él­nek az üzemben, maguk is érdeklődnek, hogy milyen ak­tuális műszaki-technológiai probléma megoldásán érde­mes gondolkozniuk — vála­szolta Lukácsi József. S tulajdonképpen már a következő hónapokra nyújtott a fiatalok számára segítséget a csopaki tanácskozáson So- korai István műszaki igazga­tóhelyettes és László Károly fejlesztési főmérnök tájékoz­tatója. Ismertették a vállalat terveit és azt is meghatároz­ták, miben várnak segítséget a fiataloktól. Ügy, mint eddig. Lukácsi József — aki egyéb­ként gyártástechnológiai sza­kon végzett üzemmérnök — a pályamunkák eddigi tapaszta­latait összegezve. büszkén hangsúlyozta: — A dolgozatok szerzői a problémák megoldásához igénybe vették a szőkébb ér­telemben vett műszaki tudo­mányokon kívül a közgazda­ságtudomány, a szervezés és a számítástechnika eddigi ered­ményeit. Így még értékesebbé válnak... A legjobb előadó S mivel az Alkotó ifjúság pályázatot több kategóriában írták ki, Csopakon ezúttal el­ső ízben érdekes kezdeménye­zés tanúi lehettek a résztve­vők. A szakdolgozatok szerzői között ugyanis kiírták a leg­jobb előadói díjat. A győztes Győrfi János, a műszerauto­matika főosztály fiatal mérnö­ke lett, aki a vállalati irányí­tástechnikai rendszerek kar­bantartásának ütemezéséről beszéitr érdekesen, világosan, mindenki számára. A számadatok szerint * DKV 3 ezer dolgozójának csaknem egy harmada 30 évén aluli, s közülük sokan törik a fejüket gazdaságos technoló­giai megoldásokon. Ha érzik, hogy törődnek, foglalkoznak velük, úgy a jövőben sem csökken alkotókedvük. F. G. nosné, a klubvezető felesége és segítőtársa. — Rokkantnyugdíjas va* gyök, így van szabad időm, s mivel a szemem ép, azt hi­szem, hasznomat veszik a klubtagok — mondja halkan, mert már megkezdődött az összejövetel. (Később megtud­tam, hogy túlságosan szeré­nyen beszélt. — Munkája nélkülözhetetlen — vallották a többiek.) Mindenki Szabó János sza­vaira figyel, aki épp javasla­tot tesz, hogy mire fordítsák a klub bevételét? Többen hozzászólnak, majd megálla­podnak, hogy elsősorban az alaesonynyugdíjasok kapja­nak belőle támogatást, de használják ki a kirándulási lehetőségeket is. Nem magas összeget tesz ki a tagdíjakból és a kulturális műsorokból be­folyó pénz, de szép kiegészítő akkor, ha tudjuk, hogy a MEZŐGÉP patronálása konk­rét segítségnyújtásban nyilvá­nul meg. — Kétnapos kiránduláson voltunk a múlt héten Pécsett és Baranyában, a buszt a MEZŐGÉP adta — mondja lelkesen Köváriné Verba Jú­lia, a klub egyik alapító tagja — Az úton még jobban ösz- szekovácsolódott a társaság ... — Pedig előtte is azt mond­tuk: nincs még ilyen klub, ahol ennyire szeretnék egy­mást az emberek — teszi hoz­zá Kolonics Gyula, aki ugyan­csak szeptember óta látogatja a klubot. Pagács Zsuzsanna, a szociá­lis otthon nyugdíjas gondozó­nője, minden hétfőn tizenkét rosszul látó, illetve vak Öreget Egy délután a Milton-klubban kísér el a művelődési házba. Közülük a legidősebb, Farkas Istvánná, 93 éves. Ö mondja, korát meghazudtoló frisseség­gel: — Alig várjuk már a hétfő délutánokat. Nemcsak azért, mert itt előadásokat hallgat­hatunk, hanem azért is, mert annyira szeretnek bennünket. Korunkban, amikor a leg­több ember szégyelli kimutat­ni érzelmeit, vagy egyszerűen nem beszél róluk, szokatlan ennyiszer egymás után halla­ni a szeretet szót. De jó hal­lani ... Az új tagok sem titkolják, hogy olyan közösséget találni jöttek a klubba, amelyben ott­hon érezhetik magukat. Újhe­lyi Istvánná és Tejfölöst Jó- zsefné először a kirándulásra kaptak meghívást, ám, ott olyan jól érezték magukat, hogy a klubba már nem is kellett invitálni őket. — Végigénekeltük az utatl — mondja Szaniszlói József- né, mintegy ezzel jelezvén, hogy valóban nagyszerű volt a hangulat. Olyanok is eljárnak a klub­ba, akiknek jó a szemük: He­gyi Ferencné, Dobos Istvánná és Hermann Tibor pártoló ta­gok, Rokkantnyugdíjasok, akik szívesen töltik idejüket a kel­lemes társaságban, s segíte­nek, amiben tudnak. A Milton- klub tagjainak és pártoló tag­jainak eredeti foglalkozása olyan széles skálán mozog, hogy szótárt lehetne összeál­lítani felsorolásukkal. ★ A Braille-írás elsajátítása nem könnyű feladat — a ta­gok közül egyedül Szabó Já­nosnak volt hozzá kitartása. Így tehát az olvasás örömében a többiek nem részesülhetnek. A zenéért és az énekművésze­tért azonban mindannyian lel­kesednek. Nagy élményt nyúj­tott számukra februárban a vakok és csökkentlátók ka­marazenekarának hangverse­nye, majd áprilisban a Ho­mérosz kórus koncertje, ame­lyen Barna Mária énekelt szólót. Mindkét hangverseny nyilvános volt, s az érdiek megtöltötték a művelődési ház nagytermét... A sok társadalmi segítség ellenére gondjaik is vannak az érdi vakoknak és csökkent- látóknak. Az egyik az, hogy nagyon nehéz vakvezető ku­tyát szerezni, s így vagy be­zártságra kényszerülnek az emberek, vagy kísérőt kell találniok, ha ki akarnak moz­dulni hazulról. A másik gond 1977. októbere óta nehezíti éle­tüket: ekkor szűnt meg Érden a szemészeti szakrendelés. Természetesen, ez nemcsak a vakokat és a csökkentlátókat sújtja, de őket leginkább. Elő­ször Százhalombattára jártak, aztán Budapestre... Ilyen kö­rülmények közt nem csoda, ha sokan inkább hagyták tovább romlani látásukat, mintsem vállalkoztak volna a körül­ményes utazásra. Pár nap múlva azonban megoldódik ez a gond: dr. Bodnár Béla, az Érd városi rendelőintézet igaz­gatója úgy_ tájékoztatott, hogy június 1-től újra lesz szemé­szeti szakrendelés. Amikor elköszöntem, a klub tagjai egy kérés tolmá­csolásával bíztak meg: szük­ségük lenne egy olyan állan­dó helyiségre, ahol az admi­nisztrációs ügyeket intézhetik. Tófalvi Éva 4 á Manapság jobbára csak az irodalom és a történelem ku­tatói ismerik alaposan John Milton munkásságát. A költő és politikus olyan megfeszített erővel dolgozott az angol pol­gári forradalom győzelméért, hogy egészsége megromlott, majd a szeme világát is el­vesztette. Élete hátralévő 28 évét teljes vakságban töltötte. De az alkotásról nem mondott le; leányainak diktálta epo­szát, az Elveszett paradicso­mot, amelyet a világirodalom csúcsteljesítményei közt tar­tanak számon. Azok az em­berek, akik valamilyen okból megfosztattak a látás örömé­től, különös tisztelettel emlé­keznek Miltonra. Ezért vette föl az érdi vakok és csökkent- látók klubja az ő nevét. ★ 1978. szeptemberében ala­kult a klub. Az első hétfő délutáni összejövetelt rend­szeresen követte a többi — ha esett, ha fújt, ha havazott, az sem tartotta távol az embere­ket. Pedig, ha valakinek, hát nekik igazán nehéz közle- kedniök. Erősen csökkentlátók, épp, hogy érzékelnek sze­mükkel valamit a világból. A klubvezető, Szabó János, ti­zenöt évvel ezelőtt baleset kö­vetkeztében vakult meg. Ami­kor tavaly, a Vakok és Csök­kentlátók Országos Szövetsége kezdeményezte a hasonló jel­legű klubok megalakítását. Szabó János örömmel vállalta a szervezést. Munkája ered­ményeképpen ma hetvenöt tagja van a Milton-klubnak. Barátságosan mosolygó fia­talasszony fogad. Az előbb egy idős nénit kísért a helyére, most éppen a klubnaplóval foglalatoskodik. Ő Szabó Já-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom