Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-18 / 114. szám
1979. MÁJUS 18., PÉNTEK 5 í/tíií Teljesítménybérezés a váci MHD-ban Egy biztató kísérlet haszna Magyarországon mindenki lelkes híve a teljesítménybérezésnek. Bárki készséggel elismeri, hogy csak akkor lehet a hatékonyság növeléséről, az eredményesebb ' gazdálkodásról a siker reményében beszélni, ha ennek egyik előfeltételét, a munkások anyagi érdekeltségét is megteremtjük. De bevezetni? Miért éppen nálunk? Nincsenek meg az objektív feltételek, elmennek az emberek, nehezíti a bérelszámolást — meg sorolhatnánk a kifogásokat, melyeket a lelkes helyeslők felhoznak, mihelyt saját magukon kellene kipróbálni az elvek helyességét. így aztán még mindig ott tartunk, hogy csak a dolgozók kisebbik hányada részesül teljesítménybérezésben. Megfordítva is mondhatnánk: szerte e hazában a bérből és fizetésből élők nagyobbik felének jövedelme független attól, hogyan dolgozik. Munkától függően A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében, ahol a konténerek készülnek, inár eddig is volt teljesítménybérezés. A szakemberek degresszív bérrendszernek hívják azt az ösztönzési formát, amit alkalmaztak: a 100 százaléknak megfelelő norma eléréséért járt az alapfizetés, s a túlteljesítésnek már csak 60 százaléka illette a dolgozót. Január elseje óta — egyelőre kísérleti jelleggel — új rendszert vezettek be a váciak. Miskai Ferenc gyáregységvezető: — A világ konténerpiaca nyitott. Az elmúlt három év alatt gyakorlatilag háromszorosára nőtt konténerexportunk — ebben az évben például nyolcmillió dollár értékben szállítunk külföldre — s a termelés bővítésének egyik legfontosabb útja a dolgozók anyagi ösztönzése. Ezért tértünk át az év elejétől az egyenes darabbérre, ami annyit jelent, hogy a munkások jövedelme egyenesen arányos az általuk elvégzett munka mennyiségével. Gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy minden konténertípusra meghatároztunk egy összeget, tehát azt a bértömeget, ami jár érte a dolgozóknak. Ahány konténer élkészül, annyiszor kapják meg ezt a pénzt. Előzetes feltételek — Milyen feltételeket kellett megteremteni az új rendszer bevezetéséhez? — Először is kellett hozzá bértömeg, hiszen hiába teljesítenének többet a munkások, ha nem tudnánk miből kifizetni. Másodszor meg kellett teremteni a nem közvetlenül a termelésben dolgozók érdekeltségét is, hiszen az ő kiszolgáló munkájuk is elengedhetetlen feltétele a többlettermelésnek. Náluk vegyes bérrendszert vezettünk be, ami annyit jelent, hogy időbérben vannak ugyan, de premizálásuk az elkészült konténerek darabszámának függvénye. Végül, de nem utolsósorban egy népszerűtlen intézkedést is végre kellett hajtani: átla- gosan mintegy tíz százalékkal levettük a normát. Persze volt nagy tiltakozás, s ez is indokolta a kísérleti jelleget: a kollektív szerződés szerint féléves próbaidőt határoztunk meg. Kisebb módosítások A váci kísérlet másik érdekes vonását Petheő Miklós üzemgazdasági osztályvezető magyarázza el: — Ez a bérezési rendszer csoportbérezés, tehát a korábban említett, egy-egy műveletért járó bértömeget mindig a munkát elvégző brigád kapja meg. A hónap végi elszámoláskor a brigádnak járó teljes összeget aztán az órabérek arányában osztják fel. Az új elosztási forma azonban emellett érzékeny műszerként azonnal jplzi az egyes brigádok összetételében beálló változást is. Mégpedig nem is akárhol, hanem a fizetési cédulán! Lebán Tibor, a Felszabadulás brigád vezetője: — Ha felvesznek valahová egy magas órabérű embert, hiába dolgozott mindenki ugyanúgy, mint előző hónapban, mégis kevesebb lesz a pénze, mert az új embernek órabérével arányosan több jut. Persze ez megfordítva is igaz: ha egy távozó helyére alacsonyabb órabérrel jön valaki, a régieknek nagyobb rész jut a hó végén. A miértre egyszerű a válasz: a korábbiakban említett termelésnövekedéssel egyidejűleg az év első három hónapjában a dolgozók átlagjövedelme elérte besorolási órabérük 105 százalékát. Tehát többlettermelés, többletjövedelem. Mi mást várhatnánk egy teljesítménybérezési rendszertől? Ez a célja. Weyer Béla Nőtt az áfészek szerepe Hatékonyabb a munkamegosztás, felkészültebb a vezetés, színvonalasabb az ellátás — mérhető eredményekkel járt az áfészek egyesülése. A szövetkezetek területi kapcsolatrendszere is erősödött, szerepük megnőtt a város és községpolitikai feladatok ellátásában. Ez egyesülések nyomán — több más mellett — erősödőben a helyi önkormányzat. A vezetőségek nagy go. dot fordítanak az új területek áruellátásának növelésére. Bővül nek a tevékenységi ágak, kibontakozóban a céltudatosabb termeltetés. Növekszik a szakcsoportok száma, fellendült termelő tevékenységük. A minőségi javulással járó egyesülések nyomán a jelenlegi 291 fogyasztási szövetkezet — számuk 1960-ban még 1370 volt — csaknem fele városi működési területtel rendelkezik. Egy-egy áfész évi árbevétele már meghaladja a félmilliárd forintot. A dolgozók átlagos létszáma közelít a 800-hoz. Hat olyan áfész is van, amelyben a létszám 1200- nál több, a tavalyi árbevétel pedig meghaladja az egymil- liárd forintot. Tízezer Trapper nyugati exportra A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat csillaghegyi gyára a nagyberuházást követően, a zsugorító gép beállításával tavaly tízmillió négyzetméter farmeranyag féleséget gyártott. Idén a tervek szerint a Trapper alapanyagból másfél millió négyzetmétert szőnek. Tegyük még hozzá, hogy az idei év második felében a Budaflax alapanyagából, a komlói Karbon Vállalat, s a Szekszárdi Ruhaipari Szövetkezet nyugati exportra konfekcionál farmeröltönyöket, nadrágokat. Igaz, ma még csak a próba rend eléseknél tartanak. De a harmadik negyedévben már tízezer darabot kell belőle szállítani. Ennek teljesítése nem ütközik, nem is ütközhet nehézségbe, hiszen a Budaflax az alapanyagot, a szükséges kellékeket — gombokat, a Trapper feliratú, a hátsó zsebet díszítő bőrcsíkokat — folyamatosan gyártatja. Talán nem felesleges, újra és újra hangsúlyozni: a lenfonó eltért a megszokott gyakorlattól. Már a Trapper farmernél is. Nem vevőt keresett egy majdan gyártandó termékre, nem ajánlgatta a kereskedelemnek. Gyártotta, gyártatta a kellékeket, s kon- fekciónáltatta. A vállalat vezérigazgató-helyettese, Honfi László így fogalmazott: a jó minőség önmagában csak fél siker. Ismerve a fogyasztói igényeket, az alapanyag csak akkor arathat sikert, ha lépést tart a divattal is. V. E. Nemcsak szervezés kérdése Megszűnik-e a kism ama klub Dobáson? Rossz hírt kaptam: Dabason megszűnőiéiben van a kismamaklub. Máris? — hökkentem meg. A gyermekgondozási segélyen levők részére ugyanis épp egy évvel ezelőtt kezdték szervezni a klubot a nagyközség társadalmi szervezeteinek aktivistái. Mégpedig példamutató módszerességgel. A Hazafias Népfront Pest megyei bizottságától segítséget kaptak egy olyan kérdőív megszerkesztéséhez, amellyel a fiatal anyák szabad idős igényeit a legalaposabban felmérhették, s az ívet leküldték mind a 450 gyesen levő nőnek. A megkérdezettek közül 135-en válaszolták: igényt tartanak a klubra, s a szervezők az ő elképzeléseiket figyelembe véve állították ösz- sze a programot. ★ A szeptemberi megnyitón még megtelt a művelődési központban kapott klubhelyiség. A következő alkalommal, amikor előadás hangzott el A művészet szerepe a gyermek személyiségfejlődésében címmel, már csak 20—25-en voltak. A gyermekpszichológiai előadáson még kevesebben. Talán a távolság — gondolom —, hiszen Dabas helyi közlekedési gondjai közismertek. — Szó sincs róla! — tiltakozik Fehérné Spányiel Teréz klubvezető, az I. kerület egyik óvodavezetője. Az első két alkalommal a tsz adott autóbuszt, hogy azzal hozzák- vigyék a kismamákat, gyerekestül. De másodszorra már csak ketten utaztak vele. így aztán fölöslegessé vált a busz. Pedig azt is megszerveztük, hogy az előadások ideje alatt óvónők és védőnők vigyázzanak társadalmi munkában a gyermekekre. ★ Egymás után szólítom meg az utcán a gyermeküket sétáltató kismamákat. Mit tudnak a klubról, miért járnak, illetve nem járnak oda? íme, a válaszok: — Én jártam volna, de épp akkor kaptam meg a meghívót, amikor mentem vissza dolgozni. (Gúla lstvánné, a PEFÉM dolgozója). — Láttam egyszer, hogy hirdették a művelődési házban, de nem tudtam, hogy bárki elmehet... Most már mindegy, én is hamarosan újra munkába állok. (Kardos Gyuláné, a napközi konyhájáról.) — Hogy tudnék én bárhová is eljutni, attól a nagy kerttől? Sok a dolgom. Most is csak orvoshoz viszem a gyereket. (Czető Józsefné varrónő). — Vállaltam nevelésre az enyém mellé még egy gyereket, nem hagyhatom őket magukra. Hogy vihetném őket is? Nem, így sincs kedvem. (Kosztolányi Zoltánná óvónő). A nagyközségben egyetlen olyan fiatal anya sincs, aki minden hétfő délután ott lett volna a klubban, nincs tehát, aki összehasonlíthatná az elhangzott előadásokat, s tárgyilagos véleményt mondhatna. Brindza Ernőné, a járási hivatal szociálpolitikai előadója kérdésként fogalmazza meg az egyik valószínű indokot: — Lehet, hogy nem zárt foglalkozásra vágynak a kismamák? Talán az is zavarja őket, hogy bár vigyáznak a gyermekeikre, de az anyja mellett nevelkedő gyermek nem szokik meg rögtön egy idegent és sírni kezd. így aztán, az anya nem tud koncentrálni az előadásra. A nagyközségi tanács igazgatási, csoportvezetője, Sztavinovszki Gyözőné, kezdettől részt vett a kismamaklub létrehozásában. így vélekedik: — Nem célautóbuszok kellenének hetenként egyszer a klubhoz, hanem rendbehozni Dabas közlekedését. Nézze, én olyan ember vagyok, aki minden iránt érdeklődik. De ha az egész napom rámenne egy másfél órás előadásra, bizony én is meggondolnám! Az is igaz, hogy még azok se járnak, akik a közelben laknak. Hogy miért? Az üzletbe át lehet szaladni otthonkában, de a művelődési házba már fel kell öltözni. És az emberek többsége valósággal hajszolja a munkát. Látta biztosan az ólakat a kertekben, a fóliasátrakat ... ★ Láttam. S azt is tudom jól, amire többen céloztak — mintegy mentegetőzésként —, hogy amiről beszélgetünk, az nem lokális jelenség. A művelődési központ élére hamarosan új vezető kerül. Nyilvánvalóan ő sem fog csodát tenni egy-két hónap alatt. De nagy szerepe lehet a vonzó programok kialakításában. Különösen fontos ez egy olyan nagyközségben, ahol évente csaknem félezer asz- szony veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, s nem mind jószántából, hanem sokan kényszerűségből. Dabas- nak ugyanis egyelőre nincs bölcsődéje. Tófalvi Éva Szövetkezet a város peremén Képek az Óbuda Tsz életéből Egymilliárd forintot meghaladó termelési értéket produkál évente mintegy hatezer ember az Óbuda Tsz-ben. Hasonló eredményekkel büszkélkedhető gazdaság akad másik is Pest megyében, ám ez a tsz valamiben mégis különböző: virág-, dísznövény- és primőrzöldség-terme6ztésre rendezkedett be. Földterülete hajdan mindössze 450 hektár volt, ma több 3000 hektárnál, az utóbbi évtizedben dinamikusan fejlődött — ám nem mondhatjuk, hogy gond nélkül. Sok mindent kellett előteremtenie a tagságnak, míg a szövetkezet az iparszerű dísznövénytermesztés hazai gazdája lett. Évente 14 millió szegfűdugvány. Kimondani is sok. A szövetkezet üvegházaiban azonban nem mesélnek a virágokról hanem dolgoznak velük. Az üvegházak fűtéséhez annyi hőt állít elő a kazánház, amennyi hatezer lakásnak adhatna meleget. A fűtőrendszer csőkígyóját ha kiegyenesítenénk, Mis- kolcig érne a vége. A szegfűk gyönyörű színeiben a mediterrán nap sugarainak melegét iß érezhetjük, hiszen közülük sokat ciprusi telepükön nevelnek. Ám a Budakalász határában fénylő üvegházakban nemcsak virág terem, a szövetkezet hozzájárul a főváros zöldségellátásához. A szövetkezet üvegházaiban tavasszal elsősorban primőrzöldséget termelnek. Évente 25 vagonnyi paradicsomot, 15 vagonnyi uborkát, 2 és fél millió darab zöldpaprikát szednek a tövekről az asszonyok. Képünk a hajtatóházban készült A magas üvegház előnyösebb a hagyományosnál. Nagyobb tömegű levegőt melegítenek föl — kevesebb energiával, a fényvisszaverődés is kedvezőbb, s minden gépesíthető. Képünkön: virágosztályozás a növényházban A szövetkezet termelési értékének egyötöde származik a virágok — szegfűk, muskátlik, mikulásvirágok, krizantémok —- értékesítéséből. Az országban 24 virágüzlete van az Öbuda Tsz-nek. Képünkön; virágbolt a békásmegyeri vásárcsarnokban ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, HOGY Szentendrén, a Marx tér 15. sz. alatt megnyitottuk KÜLÖNLEGES FAZONÚ KÉSZRUHÁK, BLÚZOK, il / J* SZOKNYÁK, FÜRDŐRUHÁK, PULÓVEREK, Modi-uivataru szakuzi©runs<©T fehérneműk, divattaskaknőknek ÉS BAKFISOKNAK, VALAMINT FÉRFIINGEK NAGY VÁLASZTÉKÁVAL VÁRJA ÖNÖKET: A m %#ÍV*' ♦ k k i
