Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

x/unap 1979. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET A közoktatás helyzetéről 308 ÚJ TANTEREM PEST MEGYÉBEN Az idei tanév tapasztalatai­ról és a következő iskolaév előkészítésének feladatairól rendezett országos értekezle­tet az Oktatási Minisztérium tegnap a budapesti Kertésze­ti Egyetem dísztermében. Dr. Polinszky Károly oktatási mi­niszter megnyitójában úgy ér­tékelte, hogy a most befeje­zéséhez közeledő tanév kü­lönösen fontos helyet foglal el nevelésügyünk felszabadulás utáni történetében. A tovább­fejlődés feltétele, hogy az egész társadalom magáénak érezze az ifjúság nevelésének felada­tait. Közös munkára kérte fel mindazokat, akik az isko­lai, illetve az iskolán kívüli neveléshez kapcsolódva se­gíthetik a jövő felnőtt társa­dalmának formálását. A ta­nácskozáson részt vett Gosz- tonyi János államtitkár, Szűcs Istvánná, az Üttörőszövétség elnöke, valamint Sárái Lajos, a Pedagógusok Szakszerveze­tének titkára, illetve a párt­ós az állami élet különbőzé szintű képviselői. Megyénket képviselte töb­bek között Kiss Béláné, a me­gye^ pedagógus-szakszervezet titkára, Novák István, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Mar- tinusz Ferenc, általános isko­lai vezető szakfelügyelő. Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes tartott vita­indító beszámolót Egyebek között hangsúlyozta: — Folyamatosan végzett vizsgálataink során megálla­pítottuk. hogy az iskolák ne­velő-oktató munkája tovább javul. Elsősorban a tervezés színvonalának növekedése, kö­vetkezésképpen a nevelés tu­datosságának fokozódása ör­vendetes. Ebben kétségtelenül közrejátszott az új tantervek gyakorlati alkalmazására irá­nyuló intenzív felkészülés. Ezt követően a miniszter- helyettes részletesen szólt az új tantervek bevezetésével kapcsolatos vizsgálatok ered­ményeiről. — Az Országos Pedagógiai Intézet, a fővárosi és a me­gyei szakfelügyelők bevonásá­val részletesen elemeztük az általános iskola első osztályos anyanyelvi, matematikai, to­vábbá a hatodikos fizikata­nítás eredményeit. Összessé, gében megállapítható, hogy a tanulók teljesítménye átlago­san megközelíti a jó ered­ményt. Tény az is: a külön­böző körülmények között mű­ködő iskolák eltérő eredmé­nyeket produkálnak, s a két­ségkívül jelentkező gondok egy része azzal is összefügg, hogy akadtak hiányosságok a pedagógusok felkészítésében. Összességében mégis megál­lapítható, hogy a tanulók ered­ményszintje jobb a tavalyi­nál. Előre léptünk az anya­nyelvi oktatásban; mind az olvasási, mind pedig az írás­készség jobb, az új tanterv szerint tanított gyermekeknél, összefügg ez azzal is, hogy szép eredmények születtek a beszéltető órákon, bár ezek lebonyolításában még tapasz, talhatók bizonytalanságok. Az első osztályos matematikata­nítás eredményeit vizsgálva a 6 feladatból álló felmérés 62 százalékos átlageredménnyel oldották meg a tanulók. Meg kell jegyeznünk, hogy a szó­ródás itt is nagyon jelentős. Beszéde további részében dr. Hanga Mária a szakmunkás- képzők és a szakmunkáskép­zést folytató szakközépiskolák anyanyelvi és matematikai ok­tatásának tapasztalatait össze­foglalva megállapította: ész­revehetően korszerűsödik a pedagógusok gyakorlata, folya­matosan fejlődik módszerta­ni kultúrájuk. Ugyanakkor meg kell vizsgálni, hogy az anyanyelvi tanításban szüksé­ges-e korszerűsíteni a példa­szövegeknél használt szemel­vényeket. A továbbiakban fog­lalkozott az előadó a tanórán kívüli nevelés különböző for­máival, elemezte az évfordu­lókhoz és a kulturális verse­nyekhez kapcsolódó pedagógiai gyakorlatot. Az idei tanév nevezetes eseménye volt, hogy az általá­nos iskolákban áttértek a 11 napos oktatási ciklusra. A miniszterhelyettes megállapí­totta, hogy a tapasztalatok ál­talában kedvezőek, de a köz­művelődési intézmények, az iskolai napközi otthonok és a szülők sem készültek fel meg­felelően a tanulók foglalkozta­tására. így sok kis gyermek cselleng az utcán szabad szom­baton. Mindezek mellett a következő tanévben tovább szélesítik a kéthetenkénti sza­badszombatos iskolák körét, első lépésként az úgynevezett tiszta profilú gimnáziumokban. A továbbiakban dr. Hanga Mária többek között arra hív­ta fel a figyelmet, hogy kiala­kult egy olyan gyakorlat, amely szerint már a gimná­ziumok. első félévében specia­lizálni igyekeznek az oktatást. Ennek ellentmondóan az új dokumentumok: a gimnáziu­mok első két évét a felzárkó. zás és az orientáció időszaka­ként jelölik meg. A szakmun­kásképzés jövő tanévi ki­emelt feladata, hogy meg­oldást találjunk a tanmű­helyi gyakorlati képzésre, sok helyen még nem si­került megteremteni a felté­telekéit. Ide tartozik az is, hogy Pest megyében mindössze 52 százalékos a tanműhely-ellá­tottság. S nem megfelelő a szakmunkás képzési célú szakközépiskolák felszereltsé­ge sem. A beszámolóból meg­tudtuk, hogy megfelelő ütem­ben növekedett az általános iskolai és a középfokú okta­tási intézmények tantermeinek száma. Pest megyének e te­kintetben meglehetős hátrányt kellett, illetve kell pótolni. De bíztató, hogy ebben a tanév­ben 219 általános iskolai és 99 középiskolai osztályt vehet­nek birtokukba a tanulók. Saj­nos azonban alig több mint 18 százalékos a kollégiumi el­helyezés, és arányosan ugyan­csak rossz a napközi otthoni ellátottság. A részletes beszámolót csak részben idézve is, valószínű­leg sikerült érzékeltetni okta­tási kormányzatunk törekvé­seit, hogy a diákok harmoni­kus személyiségfejlesztésével megvalósítsák társadalompoli­tikai törekvéseinket: a sok­oldalúan képzett, az önmeg­valósításra képes leendő fel­nőttek nevelése érdekében. Kr. Gy. Jubileumi bemutató A szentendrei régi művész­telep jubileumi kiállítása nyí­lik 1979. május 24-én, csütör­tököm délután a Szentendrei Képtárban. A kiállítást dr. Pogány, ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitja meg. Az, 1928-ban meg­alakult Szentendrei Festők Társasága — Réti István nyolc nagybányai, fiatal festőnöven­déke — 1929 nyarán művész­telep formájában kezdte meg szervezett szentendrei műkö­dését. A tárlat a régi Szent­endrei Művésztelep 50 esz­tendejének történetét a telep régi alapítóinak, és újabb mű­vésztagjainak, ma is itt mű­ködő mestereinek mintegy 150 kiállított festményével eleve­níti meg. A kiállítás tisztelet- adás a régi telep tagjainak, akik a városhoz kötődő mun­kásságukkal Nagybánya után Szentendrét tették az újköri magyar festészet egyik leg fontosabb állomásává. Fesztiváldíj a gödöllőieknek Vastaps a Csobolyó és a Csiribiri együttesnek Az elmúlt napokban került sor a középiskolások és szak­munkástanulók immár ha­gyományos tavaszi seregszem­léjére, az egri diáknapokra. A vendéglátókon kívül Szol­nok és Pest megye, valamint néhány fővárosi kerület fia­taljai érkeztek Heves megye székhelyére. A legnépesebb küldöttség a Pest megyeieké volt: csaknem négyszázan keresték fel a diáknapok hely­színét. Eltelt már néhány nap a hazaérkezés óta, de még most is gyakori beszédtéma a résztvevők körében az a fesz­tiváldíj, amellyel a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola diákjait jutalmazták. Eger­ben összesen hat fesztivál- díjat osztottak ki. Mivel érdemelték ki a gö­döllőiek ezt az elismerést? — kérdeztük Ságiné Kátai Ildi­kótól, a KISZ Pest megyei bizottságának középiskolai fe­lelősétől. — A fesztiváldíj odaítélésé­nél a zsűri nemcsak az egyes kategóriákban bemutatottá pro­dukciók színvonalát értékelte. Figyelembe vették a fiatalok j aktivitását, közösségi szelle­mét is. Mindebben kétségkí­vül a legjobbak közé tartoz­tak a gödöllői diákok, akik több mint százan érkeztek Egerbe: kórusuk, népi tánc- csoportjuk és irodalmi szín­paduk — ez utóbbiak Illyés Gyula Tűvétevök című műve egy részletének remek feldol­gozásával — vastapsot kapott. S ha már sikerről beszélünk, feltétlenül szólnunk kell a Csobolyó-együttesről, amely­nek tagjai — furulyán, cite- rán és köcsögdudán — Gál- ga menti népdalokat szólal­tattak meg. Mindehhez még csak annyit: kórusukkal rá­diófelvétel készül az Éneklő ifjúság keretében. Kétségkí­vül megérdemelten vehették át a gödöllőiek a fesztivál- díjat, s az ezzel járó 10 - ezer forintos pénzjutalmat, ame­lyet kulturális célokra fordít­hatnak. — A fesztiváldíj-nyertese­ken kívül kik szerepeltek még színvonalasan? — Ügy hiszem, valamennyi Pest megyei résztvevő becsü­lettel öregbítette iskolája hírnevét. Nehéz kiemelni bár­kit, ám a váci Lőwy Sándor Gépészeti és Gépgyártástech nológiai Szakközépiskola kül­döttsége egyértelműen megér­demli a nyilvános dicséretet, még akkor is, ha ők nem kap­tak fesztiváldíjat. Fiúkból álló kórusukat többször visszatap­solták a színpadra, a fotópá­lyázaton szintén a legjobbak közé tartoztak, s a sportver­senyek döntő többségét meg­nyerték. De szívükbe zárták az egriek a játékos gyermek­dalokat éneklő fóti Csiribiri együttest és a pol-beat-csopor- tot: mindkét kollektíva a Gyermekvárosból érkezett. Si­kerükre egyébként jellemző, hogy programjukon túl há­romnegyed órás ráadást kel­lett adniuk. A nézők egysze­rűen nem engedték le őket a színpadról. — Hogyan összegezné az idei egri diáknapok legfonto­sabb tapasztalatait? — A Pest megyei szakkö­zépiskolák és szakmunkás- képző intézetek Egerben sze­replő diákjai, vitathatatlanul elnyerték nemcsak a házigaz­dák, hanem valamennyi je­lenlevő elismerését. Fegyel­mezettségükkel, szervezettsé­gükkel is kitűntek a többiek közül. S ha sikerről beszé­lünk, okvetlenül köszönettel tartozunk azoknak a pedagó­gusoknak, akik nagy szakérte­lemmel, hozzáértéssel kész­tették fel a kórusokat, amatőr irodalmi színpadokat, vers­mondókat, zenészeket, népi •együtteseket e hagyományos tavaszi seregszemlére. Bízunk abban, hogy a következő — két év múlva sorra kerülő — országos diáknapokon az idei­hez hasonló sikerrel szerepel­nek majd Pest megye küldöt­tei. F. G. VÁCOTT Kor társ szerző KONCERT AZ NDK ZENEI NAPOK ALKALMÁBÓL A Német Demokratikus Köztársaság megalakulá­sának 30. évfordulója tisztele­tére május 7—14 között NDK zenei napolhat rendeztek ha­zánkban. Kitűnő német és hazai elő­adóművészek léptek dobogóra, klasszikus és kortárs zenéjük­kel ismertetve meg a hallga­tóságot, nyolc NDK-beli zene­műkiadó kottakiállítása nyílt meg a Könyvklub budapesti kiállítótermében, a berlini Staatsoper két művésze lépett fel az Operaházban, a Walkür előadásán. Az ünnepi időszakban több budapesti és vidéki koncertre került sor, köztük a hét vé­gén a Váci Állami Zeneiskolá­ban kamarazene hangversenyt tartottak. Az esten magyar előadóművészek szólaltatták meg a kortárs XX. századi né­met szerzők műveit. Karl Ot­toman Treibmann hegedűre és zongorára írt szonátájával kezdődött a műsor. A darab érdekessége, hogy míg a zon­goraszólam inkább ragaszko­dik a hagyományos szonáta­formához érzelmi töltésében, dallamosságában, a hegedű vállalja a disszonanciát, a kí­sérletezést, a dallamívek meg­törését, azonban a belső rend és jelleg ennek ellenére válto­zatlan marad. Mindezt a leg­jellemzőbben a harmadik tétel illusztrálta. Szecsödy Ferenc és Kerek Ferenc előadásában talán ezért a formai megoldá­sok kaptak hangsúlyt. Reinhard Ohse Haláltánca parádés előadói lehetőséget nyújtott Ella Istvánnak. A kö­zépkori festészet máig is fan­táziamozgató gyakori ábrázo­lása: a halál végső diadala \ mindenki fölött, sok barokk és romantikus művészt kész­tetett alkotásra, de úgy tűnik, korunk is fogékony erre a gondolatra. Ohse a témát ha­gyományos zenei eszközökkel jelenítette meg, és Ella István a nagyon jó hangú orgonán maradéktalanul visszaadta az alkotó szándékait. Az örvény­léstől az égi harmóniáig, a visszazáruló koporsófedélig. A szép pedálszólóval és a vir­tuóz előadás egészével az or­gonaművész nagy sikert ara­tott. A műsorban elhangzó utol­só német mű Hanns Eisler Szeptettje volt. Az 1962-ben elhunyt szerző széles körű ze­nei érdeklődéséről és egymás­tól igen távolálló sikeres al­kotásairól ismert, ö az NDK nemzeti himnuszának szerző­je, drámai erejű filmzenét (Űj föld, 1934) írt, emellett Ma­gyarországon szinte mindenki ismeri a Roter Wedding kez­detű tömegdalát, amelyet ná­lunk Vörös Csepel címmel énekelnek a munkáskórusok. A Szeptett előadói: ifj. Ko­vács Imre, Viola István, Jano- ta Gábor, Papp János, Párká­nyi István, Ligeti Péter, Tóth Erzsébet hűségesen éreztették a klasszikus .hagyományokra épülő mű hangulatát, amely­ben a modern világ hirtelen hanghatásokkal, merész váltá­sokkal jelentkezik, nehéz fel­adat elé állítva az interpretá- lókat. Az est hátralevő részében a váci Vox Humana kórus Mak­iári József vezényletével ma­gasszínvonalú, szép előadás­ban népdalfeldolgozásokat éne­kelt. Az énekkarnak már a megjelenése is hatásos, műso­ruk felépítése, előadása pedig nagyon szép. Daróczi Bárdos Tamás: A mikóházi nagyha­rang, Kodály: Túrót eszik a cigány, és Karai József: Vi­dám nóta című feldolgozása hangzott el, őszinte sikert arat­va. Hajós Anna HETI FILMJEGYZET Premier Ben Gazzara, Gena Rowlands és John Cassavetes a Premier egyih jelenetében. Régi ismerős új filmje. A ré­gi ismerős: John Cassavetes amerikai filmrendező. Az is­meretség pedig első filmjétől, az 1960-ban készült New York árnyaitól, illetve annak ma­gyarországi bemutatójától da­tálódik. Ez a film annak ide­jén egy újszerű fimművészeti módszer és egy sajátosan új filmkészítési technika revelá- ciója volt. Cassavetes a doku- mentarista játékfilm egyik el­ső nagy egyénisége; egyesek szerint egyenest a z első, s mindmáig a legjelentősebb. Mindenesetre a mozijainkban most felújított New York ár­nyai annak idején hallatlanul új, meglepő, szokatlan volt; Cassavetes a valóság ténysze­rű ábrázolásával, a színészi játékstílus minden modoros­ság, rosszízű művészkedés alól történt felszabadításával, a kézi kamera roppant mozgé­konyságot jelentő alkalmazá­sával iskolát teremtett. S most az új film, az 1977- ben forgatott Premier, amely­ben, az első nagy siker óta leforgatott hét film után, Cas­savetes mintegy összegezi ed­digi művészi útját. A Premier a felületes és sablonos műfaji megjelölés szerint az úgynevezett atelier- filmek sorába tartozna, hiszen hőse egy öregedő — vagy csak az öregedés rémétől félő — színésznő, aki egy semmi kis darab főszerepére készül, majd el is játssza sokszor, elő­ször vidéken, majd a New York-i nagy bemutatón is — de az igazi tétet jelentő Broad­way premier előtt teljesen ki­borul, s az első előadást része­gen játssza végig, váratlan rögtönzéseivel csaknem bot­rányba fullasztva az előadást. Nos, ez eddig a színházak, az öltözők, a művészbejárók világa. Regények, színdarabok, filmek tucatjai szólnak erről a titokzatosnak, kicsit őrült­nek, s nagyon izgalmasnak ki­kiáltott világról. Cassavetes — aki nem a nagy hollywoodi cégeknek dolgozik, hanem sza­badúszó —, azzal is megelé­gedhetett volna, hogy szapo­rítja eggyel ezeknek a művek­nek a számát. De őt más iz­gatta. Elsősorban a művészi alko­tás, a művészi produkció szü­letésének pszichológiai folya­mata, az átalakulás fázisainak regisztrálása és bemutatása érdekelte. És ebben valóban remekelt is — nem utolsósor­ban a nagyszerű színésznő, Gena Rowlands révén. De a film, hallatlanul precíz való­ság-részleteivel, mesteri szer­kesztésével, iróniájával, remek színészvezetésével együtt is, némi csalódást okoz. Az nem különösebben zavaró, hogy a Premier eléggé bonyolult, hogy nagy figyelmet igényel, vagy hogy túlméretezettnek tűnik. Az viszont zavaró, hogy igen sok jelenetben érezhető az ön­célú bravúrkodás, a túlzásba vitt dokumentarista hűség, mely néhol majdnem natura­lizmusba csúszik át, s hogy a film egésze, minden lélektani hitelessége, sok remek megfi­gyelése dacára is, vagy éppen ezek miatt, Cassavetesnek nemcsak az ön-összegezését, de saját eszközeinek az ismé­telgetését is mutatja. Mi több: Bergman és Antonioni jut né­hol az eszünkbe — holott Cas- savetesben — rég tudjuk — van annyi eredeti tehetség, hogy nem kell senkitől sem kölcsönöznie —, még magától sem, mert képes mindig meg­újulni. A Premierből mintha ez a megújulás, az azonosban is a má s-ság hiányozna. Rózsaszínű álmok Ügy látszik, a cigányság be­illeszkedése, életformaváltása, integrálódása Csehszlovákiá­ban éppolyan gond, mint ná­lunk. Ez vezethette Dusán Ha- nák szlovák rendezőt, amikor elkészítette a Rózsaszínű ál­mok című filmet. A film egyfajta mai Rómeó és Júlia történet, a kissé mamlasz, lapátfülű, de nagyon kedves, csupaszív postásfiúról, Jakabról, és a szép kis cigány­lányról, Jolánkáról. A környe­zet tiltakozása ellenére egy­másba szeretnek, s hogy boldogok lehessenek, meg­szöknek a falu különböző mó­don, de egyaránt elutasítóan reagáló cigány és nem cigány lakói közül. Aztán a boldog­ságnak hamar vége szakad, mert még lakniuk sincs hol; visszamennek a faluba, ahol Jakab tudomásul veszi, hogy Jolánka nem lehet örökre az övé, hanem hozzámegy egy ci­gány fiúhoz. S hogy mégis jus­son Jakabnak is valami öröm, ő viszi a dísztáviratokat a ci- gánylagziba. I Azt is mondhatnánk erre a ! filmre: igencsak sajátos mó- ! dón oldja fel az ellentéteket, i hiszen inkább azt igazolja, 1 hogy a társadalmi előítéletek , mindkét oldalon fennálló kor- 1 látai nem törhetöek át, ci- I gányhoz cigány, nem cigány- | hoz nem cigány való. Csak­hogy Dusán Hanák — bár a fenti hibában nagyon is elma­rasztalható — valamit mégis jól csinál. Ez pedig a cigány közösség bemutatása. Néhol mintha ifj. Schiffer Pál ci­gányokról készült dokumen­tumfilmjeinek képsorait lát­nánk; Hanák kétségtelenül is­meri a cigányok életét, szoká­sait, jó típusokat is választ közülük. Ettől ugyan nem lesz jobb, igazabb, bátrabb, oko­sabb, szókimondóbb, kemé­nyebb vagy felbolygatóbb ma­ga a film, de azt mégis jelzi, hogy Hanákban van érzék és tehetség egy valósabb konf- liktusú, mélyebbre ásó cigány témájú filmhez is. Meztelen bosszú E filmjegyzetek olvasói előtt nem titok: kedvelem a jó westemt. Épp ezért szomorí- tott el, de nagyon, az a film. melyet W. A. Graham ameri­kai rendező készített. A műfaj legrosszabb minőségű előre­gyártott elemeiből hevenyész­ve összeszerelt fércmű meg­csúfolása a westernnek. Kari­katúra — pedig nem annak szánták. De hát egy dolog a szándék, s másik dolog a meg­valósulás. Takács István f

Next

/
Oldalképek
Tartalom