Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

*tsr arr.xtt 1979. MÁJUS 13., VASÁRNAP KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A század egyetemes önarcképe Mednyánszky László életmű­ve Június, Pór Bertalan és S'/cntiványl Lajos festményei május végéig, Paulikovics Pál üvegplasztikái június 6-ig je- kintbetők meg. A magyar gra­fika új kiállítása a nyár vé­géig látható. A Mednyánszky.életmű Mednyánszky csavargófejei­nek formavilága, Rembrandt, Munkácsy ösvényein haladva már Derkovitsnak is előre ve­títi a távlatot Akárhogy néz. zük tátrai képeit, abban egy­szerre fedezzük fel a turnén Indítékot, s azt, hogy ebből a párás finomságból lesz egy­szer Egry. Mednyánszky fes. ményei a múltat és’ a jövőt Is utolérik művészete szigorú regiszterén. Anélkül, hogy fel­fedezték volna egymást; Csont- várynak is kortársa a mű­vek alapján. Elég, ha a nagy fák önarcképeire és a Tarpa- takra gondolunk, mely mind- kettejük motívuma. Nézzük nyitott szájú Csavargóját — mindez ismerős Meunier és Nagy István műveiben is. Ennyi minden lehetőséget megfogalmaz ez a nagy ma­gányosnak tekintett alkotó, olyannyira, hogy tanyáiban már Tornyai motoz, virágzó fáiban még Monet elragadta­tása és könnyedsége vám je­len. Igaz, mindez soha nem átvétel, hanem Mednyánszky szuverén jelenléte mestermű, veiben. Most ezen a kiállítá­son ez az ágazó, indázó ka­rakter vált nyilvánvalóvá mozdíthatatlan egyediségében. A nagyság Mednyánszkyban a tehetség és a humánum magvából ötvöződik. Bízvást mondhatjuk szigorú tárgyila­gossággal, hogy az első világ­háború csatatereit és csavar, góit nála mélyebben és meg- rendítőbben senki nem fejezte ki jobban Európában. Ezzel nemcsak Mednyánszky, ha­nem a magyar művészet is előre lépett egy olyan kor­ban, amikor a festészet nyelv­újítása közben erre a .lénye­ges mozzanatra viszonylag ke­vesebben figyeltek. Med­nyánszky nélkül a kontinens festészete szegényebb lenne, mert művei éppen a társada­lomábrázolás szokatlan inten­zitása miatt hozzátartozik a század egyetemes önarcképé, hez. Az már külön ráadás, hogy ezt a tettet a maradan­dó alkotások színvonalán fe­jezi ki nemcsak saját korához kötött érvénnyel. Hogy milyen nagy festő Mednyánszky, s milyen perdöntő a hatása nap­jainkban is morálisan, azt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy Barosay Jenő, Szentend­re klasszikusa 16 művét vá­sárolta meg; társnak, mérték­nek tekinti. Pór Bertalan emléke Jövőre lesz száz éve annak, hogy megszületett, s minden bizonnyal akkor, rendeznek fennmaradt hagyatékából ősz. szegző tárlatot, melynek ez a bemutató csupán előzetese. így •nehezebb véleményt formálni erejéről, de annyi már most látható, hogy minden rajztu­dása és festői elkötelezettsége ellenére sem tudta olyan vi­lággá, karakterré terebélyesí- tcni lehetőségeit, mint Med­nyánszky. Végtére is minden művészi életmű minden koncentráció ellenére tékozlás is. Pór Bertalan semmivel sem raj­zolt erőtlenebből Mednyánsz- fcynál, ezt nagyjából szerkesz­tett rajza meggyőzően bizo­nyítja. Mégis tehetsége egyes műveket épített, nem vilá. gat. Műveket, melyek önma- , gukban is, még inkább a Nyol­cak forradalmához csatolva is élnek, hatnak. Különösen ön­arcképei és a „Család” a ma­ga szigorú zártságával, mely egyszerre idéz jellegzetes ka­raktereket ék magát a kort — a századfordulót. Szentiványi Lajos képei Fájdalmaival együtt sikeres festő volt életében. A halál, mely annyi jeles értéket el­oroz, éppen megszerzett mi­nősége miatt Szentiványival nem lehetett kegyetlen. Mű­vek maradtak utána, s általa .................. Me dnyánszky László: Kalapos parasztfiú pipával. a kor is fennmaradt festészet­ben is. Bravúros, elegáns, könnyed minden gesztusa — színhatásában is rendkívül ér­zékeny. 1955-ben méltán vál­tott ki figyelmet a „Kossuth híd építése”. A sematizmus 'dőszakában ez elkerülte a kor ártalmát. Ma már látjuk, az akkori közvélemény igaz­ságosan ítélte jóna c ezt a ké­pet, mely egyúttal dokumen­tum is abból az időből. Szám- íálEh csaridélete, csopaki rész- íéte és a Kifogásíalanul meg­oldott „Szob” okoz most is a színek üdeségével friss él­ményt. Festő volt, alkotásai festészetté növekedtek a szi­gorú időben. Grafika a két háború között E lapok általános megbízha. tósága és pongyolaságtól men­tes alapossága informál arról, hogy e magas rajzi készen­lét jegyében fejlődött a két világháború közötti nehéz idő­ben képzőművészetünk. Nem ismerte rajzban a kompro­misszumot, bár a korszerű­ség tekintetében akadtak át­meneti zavarok. Sok tehetség életművének egyedi kibonta­kozása révén tájékozódott pontosan és egyetemesen kép­írásunk. így elég, ha ebből a készülődő periódusból neve­ket sorolunk, távlatot, mérté­ket jelölő alkotásokat, réz­karcok százait Rudnay. Der- kovits, Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Szőnyi István, Barcsay Jenő, Hincz Gyula műhelyéből. Olyan műveket, melyek magukon visel;k a mű­faj , és a szerző általános és egyedi törvényeit. Üvegplasztikák Az üveg is egyre inkább a művészet anyaga lett. Ré­gebben csupán az építészet hátterének és az iparművészet egyik megnyilvánulási formá­jának fogadták el, de Pauli­kovics Pál jóvoltából is egy_ re inkább érezzük e tűzben edzett, színessé alakuló anyag plasztikai , lehetőségeit. Külö­nösen a „Mocsár” finomsága kelti fel a néző jogos érdek­lődését. Losonci Miklós Közös akarattal a közművelődésért DECENTRALIZÁLTAN - TERÜLETI SZEMLÉLETTEL Ürömön van olyan utca, amelynek egyik oldala még a községhez, a másik viszont már a fővároshoz tartozik. A község összeépült a fővárossal, lakói — bár a Pilisvölgye Ma­gyar—Bolgár Barátság Tsz- ben, az Agroberben is sokan dolgoznak — elsősorban fővá­rosi munkahelyekre utasnak. Ebből több dolog is követke­zik. Az egyik az, hogy az igé­nyek nagyok, mondhatni fő­városiak, a másik az, hogy az ingázók legtöbbje itthon is, Budapesten is általában el­vesz a közművelődés számára, s leginkább otthon, a televízió képernyője előtt művelődik. Erről az ellentmondásos helyzetről beszélt Király Zol­tán. a budai járás nyugalma­zott népművelési felügyelője, az ürömi kötzművelődési bi­zottság elnöke is. Márpedig ő 1950 óta — akkor került a községbe — ismeri a lakosság művelődési szokásait, igényeit. Társadalmi munkában — 1975 óta tiszteletdíjasként fia, Ki­rály László vezeti a művelő­dési házat — ma is szervezi az ismeretterjesztő előadáso­kat, a szakköröket, kis cso­portokat. Intézmények összefogása Pedig lenne hová jönniük azoknak, akik esténként a faluban maradnak. A műve­lődési házban két klubterem, előadóterem, zeneszóba, két helyiségből álló könyvtár vár­ja a vendégeket, fotólabora­tóriumot rendeztek be, külön épületben működik a fatalok pinceklubja. — Általánosságban persze nem lehet kijelenteni, hogy a lakosság érdektelen a műve­lődés iránt — magyarázza Király Zoltán —, azt viszont igen, hogy ma nem számítha­tunk nagy tömegekre. Az öt­venes évek elején a nagyte­remben tartottunk ismeretter­jesztő előadásokat, mára ezt a közművelődési formát teljesen decentralizáltuk. Érdeklődés, munkahely, érdekeltség szerint szervezzük az előadássoroza­tokat a termelőszövetkezet, a Kőfaragó Vállalat, a nőtanács, a helyi népfrontbiaottság, a KISZ, az általános iskola, az óvoda, a művelődési ház és a könyvtár összefogásával. A munka tehát, ha úgy tet­szik, „decentralizáltan”, de a tanács, a pártszervezet, a gaz­dasági egységek, a társadalmi szervezeteik, az oktatási és művelődési intézmények ösz- szeíogásával folyik Ürömön. Ezt jelzik az üzemekkel évről évre megkötött szocialista szerződések is: a termelőszö­vetkezet 20, az Agrober és az áfész 10—10, a Kőfaragó Vál­lalat 5 ezer forintot ajánlott ~\/T* I /. Labiche komédiája J Vjl ezesußt a József Attila Színházban HOVATOVÁBB az évad szerzőjévé avanzsál Eugene Labiche, a kilencvenegy éve halott francia vígjátékíró. Alig két-hárcon hete mutat­ta be legismertebb darabjá­nak, az Olasz szalmakalap­nak zenés változatát az Ope­rett Színház Florentin Icalap címmel, s ugyanez a darab a kecskeméti Katona ■ József Színház műsorán is szerepelt. Most egy másik művének ze­nés változatát láthatjuk a József Attila Színházban, már ez a színházban hagyo­mányos évadvégi zenés komé­dia bemutató abszolválása­ként. Mi az oka Labiche jár- v ányszerű népszerűségének ? A kényszer és a kényelmesség. A kényszer, mivel hogy víg­játékokat játszani kell, bizo­nyos színházak e műfaj nélkül nem lehetnek meg. s nem is baj, hogy a vígjátékok szerves részét képezik műsoruknak. És a kényelmesség, mert ha vígjátékról van szó, a színhá­zak, a dramaturgiák már-már reflexszerűen nyúlnak Labi­che és Feydeau darabjaihoz. Ezek a derék szerzők száz­számra ontották a komédiá­kat, s e tömegben — mi taga­dás — akad néhány kitűnő munka is. Mégsem indokolt túlzott népszerűségük, mert írói kvalitásaik többnyire nem igazolják jelenlegi bemutatóik gyakoriságát. De hát kéznél vannak, kényelmesebb elő­kapni őket, mint esetleg mai vígjátékok keresésével fára­dozni. (Bár megjegyzendő, hogy épp a József Attila Színház ilyenekből is tart a műsorán, nem is egyet.) INDOKOLHATJA persze Labiche felmelegítését, ha valamely darabja valóban jó komédia, vagy ha jól le lehet porolni, esetleg ha olyan sze­repek találhatók benne, ame­lyek jó játéklehetőséget kínál­nak a színészeknek. (Lehet olyan eset is, hogy a rendező­nek vannak speciális elképze­lései a komédiával kapcsolat­ban; ez volt a szituáció Kecs­keméten az Olasz szalmakalap előadásán.) A Mézeshét, ezt le kell szö­gezni, a gyönge Labiche-dara- bok közé tartozik. Labiche szintjén gyönge, a szerző saját legjobb ■ szintjéhez mérve gyönge. A koros agglegény, Célimare házassága körüli vi­szontagságok, a Célimare által felszarvazott két barát, Ver- nonille és Bocardone bárgyú mamlaszságat, a Célimare ará­jának, Emmának és szüleinek fel az elmúlt évben a közmű­velődési tevékenység támoga­tására. Igaz, hogy az összegek nem mindig érkeznek meg pontosan — ha egyáltalán megérkeznek —, de igaz az is, hogy az üzemek más terü­leten is segítik a községet anyagi eszközökkel, társadal­mi munkával Közös niunkaterv Segítik, és nemcsak Ürömöt, hanem Pilisborosjenőt is; 1975 óta a két közös tanácsú köz­ségben egységes munkaterv alapján, közös költségVetéssel dolgoznak a közművelődési intézmények: az ürömi műve­lődési ház és könyvtár, a bo- rosjenői klubház és a községi könyvtár. „Az egyesülés meny- nyiségi és minőségi változást hozott a két község közműve­lődésében — összegzi a ta­pasztalatokat Király Zoltán — az intézmények ösztönző ha­tást gyakorolnak egymásra, eltűntei! a kulturális egyen­lőtlenségek. A két ifjúsági klub tagjai látogatják 'egy­mást, közös műsorokat, ve­télkedőkét szerveznek.” Üröm nyitottabb, Pilisboros- jenő zártabb település, ami azonban a művelődési egyen­lőtlenséget illeti, azok valóban egyre inkább eltűnőben van­nak. Mert igaz, hogy az iro­dalmi színpad, a fotószakkör, a nyugdíjasklub a székhely- községben működik, de a ki­váló krámkaíró körben részt vesznek a borosjenőiek is. Nagy taglétszámú itt a kert­barátok klubja, a szabás-var­rás tanfolyamot érdemes volt itt is megrendezni. A művé­szeti nevelés eredményeit jelzi az évek óta eredménye­sen dolgozó ürömi népi tánc­csoport és az 1967-ben alakult 15 tagú férfikórus. A zeneok­tatásnak a két községből 39 gyermeket, illetve szülőt sike­rült megnyerni. Együttes erővel Hogyan is képzelhetnék el hát másként a közművelődés jövőjét Ürömön, mint úgy, hogy a feladatokat továbbra is a két község lakóinak, mű­velődési, az oktatási intéz­ményeknek, az üzemeknek, ,a társadalmi szervezeteknek az összefogásával hajtják végre? Egyre eredményesebben mű­ködik együtt az iskola-könyv- j tár-művelődési ház hármasa, i az ifjúsági klub és a KISZ- szervezet, számíthatnak a köz­ségi pártszervezet és az egyre aktívabb nőbi.aottság támoga­tására is. Az év feladatai megvalósítá­sához szükség Is van az össze­fogásra. A gyermekévet mű­sorral, rajzversennyel ünnep­ük, megemlékeznek Móricz és Móra születésének 100. évfor­dulójáról, egészségügyi elő- adásorozatot szerveznek, s természetesen továbbra is ki­használják az ismeretterjesz­tés jó bevált formáit. Üjra megpróbálkoznak azzal, hogy megszervezzék a termelőszö­vetkezetben a szociálisa bri­gádok klubját, hogy a mező- gazdasági dolgozók körében hatékonyabbá tegyék a könyv­propagandát. s hogy Pilisbo- rosjenőn előbbre lépjenek az egészségügyi felvilágosító munkában. P. Sz. E. TV-F1CYELÖ Lakások. Mindannyian la­kók vagyunk — ki al-, ki fő-, ki meg társbérlő, hpgy a ma­guk házában éldegéiőket ne is említsük' —, s így. &vt ‘kit ne. érdekelt volná Sz a néhány furcsán furcsa példázat, ame­lyet a Jogi esetek legutóbbi adása tárt elénk. Mert szó, ami szó: már-már a hihetet­lenség határát súrolták ezek a helyzetek, s mint ilyenek, na­gyon jól jellemezték azt, hogy a bejelentő lapokat kitöltő ál­lampolgároknak mi mindenre kell felkészülniük. Hogy mást ne mondjunk, például arra, hogy valaki majd gyászkoszorúkat kezd fonogatni otthonának bérbe adott zugában! S jó ideig te­heti, hisz’ — úgymond — reridre átadja azokat a havi pénzeket, s így azt tesz e vái­személyében megjelenő bor- nírt nyárspolgáriság és a prűd erkölcs mögé rejtett szaba­dosság csak nagyon bágyadt szellemességű darabbá áll össze. Itt is mindenki megcsal mindenkit, mindenki becsap mindenkit, mindenki eljátssza a rendíthetetlen erényű fér­fiút (vagy nőt), de közben mindenkit izgalomba hoz egy libbenő szoknya, egy formás női hátsó, egy mélyebb dekol­tázs — vagy egy kackiásabban pödört bajusz, egy jól irány­zott tapogatás, egy egyértel­mű célzás. De a Mézeshétböl — legalábbis a Romhányi Jó­zsef átdolgozta változatban — a fricska, a pikáns frivolitás már hiányzik. Ráadásul le­nyomja, ellasítja, megtöri a darabot a sok — és terjengős — dalszöveg. Romhányi szó- petárdái, rím tűzijátékai sem elegendőek a dramaturgiailag indokolatlan hosszú dalbeté­tek felinjekciózásához, s ez­úttal — talán két számot a szövegileg is a leginkább si­került Emma című dalt, s a finálét kivéve — kevesebb a szellemesség és a dallamin­venció Aldobolyi Nagy György zenéjében is. FELEMxiS hatást kelt a díszlet (Csinády István mun­kája) is: ez a sdk cukorhab, csokoládés piskóta, parfé és mignon meg marcipán önma­gában derűs és kellemes szín­padképet ad, de még a^. átdol­gozásban sem ilyen cukros- mézes-tejszínhabos. Hasonló­képp felemás hatásúak Ke- menes Fanny kandiszcukor színű, cukorzsinóros ruhái js. Barlay Gusztáv rendezése nem vádolható azzal, hogy humortalan lenne. Nagyon is gondosan dolgozza ki a hatá­sokat, de itt-ott mintha feles­legesen parodizálná ezt a ma már amúgy is, magában is pa- rodisztikits világot. így aztán színészei nem mindig tudják, mit játsszanak: komolyan vett, s ezért mulatságos ko­médiát, vagy egy elavult ko­médiaírói stílus karikatúráját. Káló Flórián (Célimare) nem a legjobb választás a szerep­re, Makay Sándor és Tóth Ju­dit (a Lacrosse házaspár) ka- rikíroz, Ferenczy Krisztina (Emma) olyan bájosan rom­lott, mintha egy Oscar Wilde- darabból lépett volna ki, Ko­vács Gyula Pitois inasa pedig merő sablon. A legkelleme­sebb perceket azok szerzik, akik hagyták magukat a józan komédzázó ösztönüktől vezet­tetni, s ezért mulatságosak is, és még a jellemrajz nyo­mait is felfedezhetjük alakí­tásukban. Ezek: Horváth Gyu­la (Bocardone), Harkányi Endre (Vemonillet) és Borbás Gabi (Adeline szobalány). Takács István tori helyiségben, amit altar. Legföljebb a majdani tárgya­láson utasítja a bíró, hogy odébb az agarakkal — azaz, liogy azzal a koszorúcsinál ás­sál —, mert áz érvényben le­vő paragrafusok szerint min­den lakás csak rendeltetéssze­rűen használható. A hálószo­bából például nem lehet gépi kötődét, sem suszterájt csi­nálni ... Jó volf mindezt így, a legil­letékesebb igazságügyi szakér­tőktől megtudni, és — más hasznos tanácsai miatt — to­vábbra is jó ezt a jogi isme­retterjesztő műsort nézni. An­nak ellenére, hogy a néző ta­pasztalása szerint az elhangzó érveléseket mintha előre beta­nulnák, s így kissé leckefel­mondásnak hat egyik-másik törvényindokló. monológja. Az­előtt valahogy természetesebb volt ez az adás. Vagy csak a megszépítő — lám, még a perpatvarokat, a hajbakapá- sokat, miegyebeket is megszé­pítő — múlt hiteti ezt él ve­lünk? Síávitri. Szívós tévés Rajnai András, akinek produkcióin legalább annyit köszörülték már a tollúkat az ítészek, mint talán az egész intézmény valamennyi alkalmazottján együttvéve. S mivel ily maka­csul hisz a képernyőn »megva­lósítható technikai trükkök meseteremtő, legendaébresztő hatásában — hát fogta magát, és megint elénk tálalt egyet azokból a villogtatásokból, amelyek a hivatásos nézők­nek (a hírek szerint nem 'csu­pán nekik) oly kevéssé tet­szettek. S ha már elénk tárta, hát bele-belepislogtunk, és bele- belepislogva újfent azt lehe­tett megállapítani, hogy ezek az át- meg föltűnések, ezek a megszaporított fejek, ezek a..., szóval mindaz, ami lát­ható, aligha alkalmas őszin­tébb érzelmek fölkeltésére, vagyis arra, hogy .az előfizető a história részesévé legyen. A kuncogtató technikai ötletek folyama teljességgel elföd minden mögöttes értéket, s így ahelyett, hogy átélnénk — mondjuk — Szúbitri hűségpró- báját, éppenséggel mosoly­gónk, noha emelkedetten könnyeznünk kellene. Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom