Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
Jogsegélyszolgál at Nem volt vesztes ügy Mind többen veszik igénybe a Közép-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat dolgozói közül az üzemi jogsegélyszolgálatot, amelynek munkatársai tavaly 135 esetben adtak tanácsot. Munkaügyi, államigazgatási, polgári, büntető és családjogi ügyekben, valamint társadalombiztosítási kérdésekben kérték ki a jogászok véleményét a dolgozók. Nem hiába, ezt mutatja, hogy a szolgálatnak nem volt vesztes ügye. Munkájukról kétszer beszámoltak a vállalat szakszervezeti bizottságának, s három alkalommal információs anyagot adtak ki a műhelybizottságoknak, hogy ezzel is alaposabbá tegyék a jogi tájékoztatást. Tavaly három munkahelyen kihelyezett fogadónapot tartottak, s az idén is terveznek ilyeneket. Szocialista szerződést kötöttek a városi tanácscsal, s tavaly ősszel a tanács is fogadónapot tartott a vállalatnál, amikor négy ügyet intéztek el. Munkavédelem Hathatósabb szabályok Nemcsak a termelés minőségét, a többi között a baleset- védelmet is a figyelem központjába kell helyezni a vállalatoknál, az üzemekben. Erre int a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkavédelmi értékelése. Tavaly a korábbiaknál is hathatósabb szabályokat léptettek életbe, az elméleti és gyakorlati oktatást is hatékonyabbá tették. Rendszeresen ellenőrizték a munkavédelmi előírások betartását, a szabály- szegőket megbüntették. Mégis több súlyos, köztük halálos baleset történt a vállalat munkahelyein, gépeivel. Ezek a balesetek többnyire a dolgozók felelőtlenségének, a szabályok megszegésének eredménye. A munkavédelem fe’el ősei azt remélik, hogy a. tragikus esetek elrettentő példák lesznek, s a tavalyival szemben az idén javul a statisztika. Ezt rendszeres ellenőrzéssel, a. munkavédelmi feltételek javításával, továbbképzéssel, s ha szükséges, szigorításokkal is igyekeznek elérni. — Űj köntöst kapott Péce- len két vendéglátóipari létesítmény. A Pécel—Isaszeg Áfész dolgozói kifestették a helyiségeket, újramázolták az ajtókat, ablakokat. VI. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM. 1979. Április 15., vasárnap A műszaki intézet segítségével Háztáji sertéstartó mintaudvar Ahol termelőszövetkezet vagy állami gazdaság van, ott többségében ezek szervezik, irányítják a háztáji termelést. Sőt, a termékek értékesítésének gondját is átvállalják a kistermelőktől. Az sem ritka, hogy a gazdaságok külön háztáji ágazatvezetőt vagy agro- nómust jelölnek ki, aki a szervezésen kívül szaktanácsaival segíti az otthon is gazdálkodókat. Kifizetődő Egyre több az olyan gazdaság, amely a háztáji termelésben rejlő pillanatnyi adottság fokozottabb kihasználását tűzi ki célul, vagy éppen a meglevő munkaerőtartalékot látva, bizonyos mértékű fejlesztést, korszerűsítést is szorgalmaz. Az utóbbi törekvés napjainkban már találkozik a kutató, fejlesztő és gyártó cégek régi ajánlásaival. Erre lehet jó példa az, amelyről Gödöllőn, a MÉM Műszaki Intézetben hallottunk. — Évek óta együttműködünk néhány gazdasággal és a háztáji sertéstartás eszközeit gyártó üzemmel azért, hogy keressük a jó,, olcsó megoldásokat ház körüli mintaudvar kialakítására — mondja Csorna Mihály, az intézet osztály- vezetője. — A sertéstartás azonban szintén olyan tevékenység, amelyre csak akkor vállalkozik otthon bármelyik szövetkezeti vagy ipari munkás, ha kifizetődő és hozzájuthat a munkát könnyítő eszközökhöz. — Hol hoztak létre mintaudvarokat? — Elsősorban Komárom megyei nagy gazdaságokkal alakult ki jó kapcsolatunk. Banán, a Kinizsi Termelőszövetkezettel közösen Németh Ferencnél létesítettünk sertéstartó mintaistállót, még 1976 decemberében. A téeszen kívül legfőbb partnerünk a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet volt, amely terveink alapján^ elkészítette a két fiaztató kutricát, a három malacnevelő- és a hizlalórekeszeket. Igény és példa — A gazda elégedett ezekkel a felszerelésekkel? — Ezt tőle kellene megkérdezni, de mivel feladatunk volt a létesítmény vizsgálata, elmondhatom: jól jövedelmező termelést folytatott Németh Ferenc. Véleménye szerint családjával együtt kényelmes, könnyű munkával nevelik és hizlalják a malacokat. . — Ipari vidékre is telepíthetők háztáji ~gazdaságok? — Igény és példa van rá. A Környei Mezőgazdasági Kombináttal eddig négy háztáji udvart rendeztünk be, kettőt Oroszlányban, kettőt Környén. Ezeken a helyeken csak hizlalást vállaltak az ipari munkások, illetve a gazdaság dolgozói. Ennek az is magyarázata, hogy a környei gazdaság adja számunkra a süldőket és a takarmányt. Az oroszlányi és a környei gazdáknál a kombinát ipari üzemében készült hizlalóketrecek vannak. Olyan nagyságú mintagazdaságok ezek, amelyekből külön-külön, évente 30— 60 hízó bocsátható ki. Beruházási kölcsön — Pest megyei gazdaság még nem kérte segítségüket? — Sertéstartáshoz még nem. Annál inkább, a somogyiak, például a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet, amellyel közösen Peresztegi Kálmán téesz-tagnál hoztunk létre, a környeieknél is nagyobb mintatelepet. Ott három fiaztató kutricát, két — összesen 28 férőhelyes — ma- lacutónevelő ketrecet és négy hizlalórekeszt helyeztünk el. Ezeket a somogyszili gazdaság gépészeti ágazata és a Delta ISZ készítette. Bővebb tapasztalatunk erről az udvarról még nincs, hiszen csak a múlt hónap végén adtuk át, de úgy terveztük meg, hogy évente 70—®0 hízó tartására legyen alkalmas. — Mindhárom változat közös abban, hogy bennük a ta- karmáinypazarlást legjobban kizáró, korszerű etetőket, s higiénikus, a vízpazarlást megakadályozó Hatókat szereltünk fel. — A kisgazdaságok számára is döntő, milyen gyorsan térül meg az új beruházás, s milyen segítséget kaphatnak ehhez? — Véleményem szerint ezek az eszközök, illetve komplett istállók, méretüktől, felszereltségüktől füg'gően, 8—30 ezer forintba kerülnek. A takarék- szövetkezetek, takarékpénztárak 15 ezer forintig kölcsönnel segítik a háztáji célú beruházást. Az eszközök megtérülési ideje körülbelül 3—5 év. Fehér István Hőszigetelik a tízemeleteset A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói rövidesen befejezik Gödöllőn, a Szabadság téren épülő harmadik 88 lakásos, 10 emeletes lakóépület külső hőszigetelését. Az épületen belül már a szakipari munkák folynak. Barcza Zsolt felvétele A szolnoki rádió Túrán Egy napra stúdióvá alakult át a túrái nagyközségi párt- bizottság díszterme. A szolnoki rádió munkatársai faggatták itt a turaiakat községük jelenéről, múltjáról, terveiről. A szomszéd megye rádió- hallgatóit, a Bartók Béla Művelődési Ház Kékszivárvány együttesének éneke után Szilágyi Péter, a nagyközségi pártbizottság titkára tájékoztatta, majd a nemrégiben elhunyt túrái népművészre, a citera mesterére, Szaszkó Józsefre emlékeztek a hangszalagon megőrzött csodálatos játékával. Túra történeti fejlődéséről a legavatottabbak egyike, a helytörténeti szakkör vezetője Tordai László tanár beszélt, majd a jelein kutatói, a Galga- expedíció vezetői és tagjai léptek a mikrofon elé. Szarvas Tíz hasznos kapavágás kellene Nem akartam bokorból nyu- lat kiugratni, amikor egyik falubeli ismerősömnek szóvá tótiem, hogy előttük aztán nagyon rendes az út, amelyen nyáron könnyű közlekedni, no, de ilyenkor? Be-betemetem a gödröket, mondta, de azután megint kivágják az autók, traktorok, eső után nem nagyon használható. Pedig arra mostanában nem lesz pénze a tanácsnak, hogy megcsináltassa, érthető, hogy jobban kell a forint az óvodára, iskolára, meg sok minden másra, ami ennél is fontosabb. Kijelentése tulajdonképpen nem lepett meg, de azért érdemes rajta elgondolkodni. A bagi bukás örökifjú mestere Bárhol lépnek színpadra a bagi Muharay Elemér népi együttes tagjai, amikor a Bagi mulatság című összeállításukban a színpad közepére táncol a hetvenötödik évében járó Nagy Pál és táncosa, Máté Ist- vánné, aki hasonló korú, még soha nem maradt el a közönség újrázást kérő, követelő, vastapsa. Pirosló láng Pali bácsi ilyenkor legénye- sen meghajol Ilonka néni előtt, kiegyenesíti fáradt derekát, szerény mosoly fut végig még mindig fiatalos arcán, és újra kezdik a bagi bukást, amit kettőjükön kívül, talán senki sem ismer ma már a községben, pedig a szakemberek Bagót tartják e tánc szülőhelyének. A népviseletet csak a színpadon hordja Nagy Pál. aki még aktív dolgozó, pedig a munkát akkor kezdte, amikor megtanult járni, előbb volt a kezében kapa, mint palavessző, amivel esvkor a betűvetést elsajátították. Kicsi gverekként anyjával járta az erdőt, szedte a száraz gallyat, hogy legyen parázs a rántott leves megfő- zéséhez. s legyen láng a parányi ablakú. földes szoba me'’-* világításéhoz. Mert akkor a tűz lánsía adott világosságot is. A korán beköszöntő őszi és téli estéken édesanyja levette a masina karikáját, hogy a tűz izzón pirosló lángja sejtelmesen táncoló árnyakat rajzoljon a falra, s ebben a varázslatos környezetben elindulhatott a gyermeki fantázia soha nem látott szépséges tájakra. A jók és rosszak, szegények és gazdagok, gazdák és cselédek világa azonban nem a mesékben, létezett, hanem Nagy Pál nagyon is igazi életében. — Hat- vagy hétéves lehettem, amikor jó szülém hátamra kötötte a gallyat. Nem volt messze az erdő, akkor még a falu szélső házai szinte elbújtak a fák között. Azt mondták, együtt makkolt a vaddisznó a szegény ember kocájával. legtöbbször, amikor gyűjtöttük a a gallyat, nekem kellett a fára mászni, hogy a fa koronájáról letördeljém a száradó ágakat. Ebbén az időben ennek a bagi erdőrésznek a mindenható urát Vermesnek hívták. Egyik alkalommal a közelünkbe gördült a hintója. Meglátott a fán, a kocsisától elkérte az ostort, megfenyegetett: — Gyere le, mert lelőlek! — Magasabbra másztam. Újabb fenyegetés, szitko- zódás. káromkodás. Reszkettem. féltem, de le nem jöttem a fáról. Az úr megunta a várakozást. felszállt a kocsijára és elrobogott. Hogy szüléimét, hogyan és mennyire büntették meg. arra már nem emlékszem. de azt tudom, hogy azon a télen nagyon sokat fagyos- kodtunk és vakoskodtunk. Tizenkét éves korában szerződéses erdei munkás, aztán 1921-ben apja elállítja cselédnek. Ez az időszak is nehéz terheket rakott a fiatalember vállára. Amikor letelt a három év, érte ment az apja. — Örökké nem lehetsz béres, hazaviszlek — mondta. Aztán a gazda javaslattal állt elő. Ajánlatot tett, hogy örökbe fogadja a szorgalmas, lelkiismeretes, nagyerejű fiatalembert. Az apa örült, hogy ha ilyen módon el is veszíti a fiát, végül Is gazda lesz belőle, a falu egyik legmódosabb embere. Felemelt hangon — Talán még bíró is leszel — • így vígasztalt az apám — emlékezik Nagy Pál —, akinek nevéhez azóta sem ragasztották a bíróviselt címet. 1926- ban a vasúthoz került. — A szegény ember életében ez akkor annyit jélentett, vagy talán többet, mint m,a egy ötös találat. Először raktári munkát végeztem, aztán átkerültem a forgalomhoz, s ez már igazi vasutasmunka volt. — Nehéz volt a beosztottak sora, naponta részük volt megaláztatásban, sértegetésekben. A katonás fegyelemben, a legkisebb mulasztást is kegyetlenül megtorolták, kihallgatásokra rendelték az embereket. Egyszer, a végén ugyan bebizonyosodott az ártatlanságom, engem is kihallgatásra vezényeltek. Dr. Somkuti kizavart az irodájából. — Kuss! Takarodj! — Keményen álltam a sarkamon, én is felemeltem a hangom. Igaz, csak alázatosan jelenthettem. Ha a főnököm parancsát teljesítem, akkor ütközés van — mondtam határozottan. Lerajzoltam a helyzetet. A tanácsos úr nem mondta, hogy igazam van, csakany- nyit szólt: — Elmehetsz. Bor helyett tej Elszaladt a vasútnál is az a harminchat év. amit a szegény emberre mér a sors, bárhol morzsolja is az életét. Nagy Pál szeme felcsillan. — 1981 - ben, nyugdíjazásom után egy esztendővel hívattak a minisztériumba. A közlekedési miniszter személyesen tüntetett ki. Megkaptam a vasút kiváló dolgozója címet. — Éberség és józanság, ez volt a jelmondatom, amit minden szolgálatba lépéskor vittem magammal és be is tartottam. Akár hiszi, akár nem. pedig én minden szolgálatban megittam másfél litert. Hogy mégis józan voltam? Persze, hiszen nem bor, hanem tej volt az üvegben. Nagy Pál órákon át mesél. Most már nem csodálkozom, hogy az együttes próbáin mindig olyan sok fiatal veszi körül. Egy gazdag életű ember mondja igaz történeteit az életre most készülő lányoknak, fiúknak, akiknek ma már minden könnyebb. Fercsik Mihály Még akkor is, ha belátjuk: hátrányos helyzetben vannak azoknak a falusi, városi utcáknak a' lakói; akik előtt még nem kész a járda és at út. Érdekes, hogy közülük sokan tesznek érte, hogy a közlekedés mégis jobb legyen. De az is tapasztalható, hogy vannak a kelleténél jobban elhanyagolt, kátyús utak. Olyanok, amiknek javításával udvaronként mindössze tíz kapavágás kellene. Például úgy, hogy a kátyúkból valaki az árokba engedné a vizet. Régen az ilyen megszokott volt. Ma elegánsabb a Zsiguli, a Fiat vagy éppen a Moszkvics kerekét pörgetni benne, mint azt a pár kapavágást megtenni. A földdel, vízzel dacolni sok módon l^het. Kár, hogy a célravezetőbb módszerek némelyikéről idővel megfeledkezünk. F. I. László, Csősz Ágnes és Do- lányi Katalin beszámolt a Galga-vidéken tett kirándulásokról, a nagyszerű találkozásokról, amelyek a környék lakóinak életét, munkáját, népművészetét tárják fel időről időre a túrái fiataloknak. Bemutatkoztak a község kulturális együttesei is, a Kékszivárvány legifjabbjai népi gyermekjátékból adtak ízelítőt, a Tóth István vezette idősebbek a túrái párostánc dalait énekelték. A műsor egyik legérdekesebb beszélgetése a hímzőszakkör tagjaival folyt: Kovács Lászlóné szakkörvezető beszélt a csoport munkájáról, s bemutatta a szorgos és ügyes kezű asszonyokat, akik a nemrégiben elhunyt ' duk- kolóművész Tót'fi G. Mi- hályné nyomdokain haladnak. A népművészeti hímzések a mai lakások és az öltözködés színes kiegészítői lehetnek, s a turaiak is azon fáradoznak, hogy ízléses, a néphagyományokat hűen tükröző alkotásaikkal népszerűsítsék ezt a divatot. Lévai Ferenc elnök és dr. Várkonyi József főál la t tenyésztő, a Galga menti Magyar— Kubai Barátság Termelőszövetkezet nagyszerű , eredményeiről számolt be. A műsorban Sára Ferenc népművész, az aszódi 2-es számú általános iskola igazgatója kisegyüttesével a népzenei hagyományok továbbélését reprezentlálta, muzsikájuk jól beleillett a . múltat és jelent, felölelő, s a jövőt is sejtető összeállításba, amely híven tükrözte a turaiak törekvéseit, mindennapi munkáját és ünnepeik emberi melegségű, emlékezetes élményeket adó összejöveteleit. Remélhető, hogy az adás nyomán a szomszédos megyéből is mind többen kirándulnak majd Túrára, Takács Pál T ermészetjárás Példamutató eredmény a GSC-nél A GSC legnépesebb és mind népszerűbb szakosztálya a természetjáróké. Kétszáztizen- négy igazolt tag ismerkedik rendszeresen hazánk tájaival. Aligha kell bizonygatni,, hogy a turisztika rengeteg haszonnal jár. Egészséges, pihentető, ismeretadó, s a kirándulások, túrák baráti közösségeket kovácsolnak a természet kedvelőiből. A járásban is mind többen hódolnak ennek az időtöltésnek, hét szakosztályban 650 igazolt turista tevékenykedik. Mindezt a járási szövetség legutóbbi elnökségi ülésén tudtuk meg, miként azt is, hogy a közelmúlt túráin nyolcán jártak a Börzsönyben, tizennégyen a vöröskői emléktúrán képviselték a helyi turistákat. A lelkes turisták ügyes-bajos dolgát hozzáértő, gyakorlott szakemberek irányítják. A szövetség élén, az elnökségben ott van-például Jenei István, aki 18. és Koltay Ferenc, aki már 19 éve turistáskodik. De a szakosztályok munkája nemcsak a túrázásból áll. Ahogy eddig, az idén is sok munka vár a természetjárókra: valamennyi turistaút jelzéseit felújítják. Hogy milyen sok teendőt jelent ez, azt mutatja a leltár; 172 és fél kilométernyi jelzést kell felfrissíteni. Az. elnökségi ülésén nemcsak a jó eredményekről hallhattunk, sajnálkozva állapították meg a résztvevők, hogy a tagságik megújítása az idén lassan megy, félő, hogy többen lemorzsolódnak. A szakosztályoknak nagyobb gondot kell fordítaniuk á szervezésre, nem hanyagolhatják el a népszerűsítő rendezvényeket, ösz- szejöveteleket sem. Erre jó példa a GSC-seké, akik klubdélutánjaikon nemcsak a szakosztály tagjainak, hanem a külső érdeklődőknek is beszámolnak élményeikről, útjaikról. Tavaly hazai és külföldi túrák szaporították a kellemes élményeket, az emlék- versenyeken pedig hozzáértésüket, természetismeretüket bizonyíthatták a versengő turisták. Ha már a népszerűsítésről volt szó, nem árt megemlíteni azt sem, hogy a csoportos kirándulásokon utazási és szálláskedvezményeket kaphatnak a résztvevők. Cs. J. / t
