Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-10 / 83. szám
t979. Április io., kedd W óriáskígyóként tekergő csövek Utolsó simítások az Adrián .Százhalombattán, a Dunai ■olajipari Vállalat munkás- illásának klubszobája olyan idegeket fogadott tegnap, ik személy szerint felelősek :rt, hogy az Adria kőolajve- ;ék százhalombattai szivaty- íállomása és a hozzácsatla- zó tartálypark határidőre elszüljön. Nem a kivitelező Halatok vezetői gyűltek te- t össze, hanem a főépítésvetők, a műszaki csoportok irá- ítói, s azoknak a szociális- brigádoknak a vezetői, akik Halták; összefogva, együtt- iködve, mindent megtesznek, gy e fontos létesítmény idő- n megépüljön, hogy ne lép- k túl a tervezett költséget. Tíz hazai, két csehszlovák vitelező és két magyar kül- :reskedelmi vállalat fogadta a beruházó DKV együttmű- >dést kérő felhívását...” Egy év telt el azóta, hogy a ast megyei Hírlapban rnegje- nt ez a hír, aktuálisnak — őszerűnek — találtuk tehát, Dgy megnézzük, mi’ történt a ocialista együttműködési meg- lapodás aláírása óta. Olajfogadásra képes — Hol tart ma az építkezés, •lentett-e valóban valami se- ítséget a résztvevők önként illőit, úgy is mondhatjuk, be- sületbeli kötelessége? — kér- ezzük Hortolányi Elemért, a >KY beruházások szakszerve- eti intéző bizottságának a tit- árát. — Tavaly nyáron, amikor, .gy láttuk, nem sikerül tarta- ;i a hetekre, napokra lebontott itemezési tervet, tanácskozás- a hívtuk össze mindazokat, kik az együttműködést vállalás Közösen megbeszéltük kitek mi a további teendője, negvitattuk mi nehezíti a nunkát, s hogy miként tart- tatjuk be a tervezett határ- dőt. — Végül is, sikerült.., — A Jugoszláviából érkező \dria kőolaj-távvezeték ■ ma- ;yarországi szakaszának igen .'ontos része a százhalombattai szivattyúállomás és tartálypark, elkészültünk a teljes beruházás 1978-ra előirányzott részével. Pontosabban; a rendszer olajfogadásra képes volt decemberben. — Ez így kimondva roppant egyszerűen hangzik ... — Pedig voltak nehézségeink menet közben. Ezek leküzdésére sokat tett az egész beruházásért védnökséget vállaló siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat KISZ-bizottsága. Említésre méltó ezen kívül az is, hogv vállalatunk ifjúkommunistái nemcsak társadalmi munkát szerveztek többízben, hanem nyolc alkalommal úgynevezett zöldutas leveleikkel szerezték meg az éppen hiányzó. nélkülözhetetlen arvayokat. Intéző bizottságunk irányításával pedig élénk munkaverseny bontakozott ki. Minden a helyén Nehezül a terep, beszélgetés helyett most már a lábunk alá kell figyelnünk. Az eső áztatta agyagos talaj több mint vendégmarasztaló, veszélyesen csúszik. Cipőinkre vastagon tapad a sár, megkönnyebbülünk, amint végre szilárd, betonterepre érünk. Mellettünk, fö- lénk magasodik a már két teljesen kész és a két másik, most születő óriási tartály. Szilágyi József, a Gáz- és Olajszállító Vállalat műszaki csoportvezetője — ő a fogadó- állomás beruházásának a felelőse —, itt vár bennünket. — összesen 120 ezer köbméter olajtárolótér létesítését irányoztuk elő, kizárólag a Csehszlovákiába továbbítandó olaj időnkénti • tárolására. Tehát olyankor, ha valamilyen • ok miatt nem küldhetjük azonnal tovább az olajat — magyarázza. — Egy-egy tartály 30 ezer köbméter űrtartalmú; a Che- pos Csehszlovák Tartályépítő Vállalat nálunk ismeretlen technológiával készítette. Csak néhány métert kell tovább mennünk, s máris a szivattyúállomáshoz érkezünk. A szivattyúteret és a szivattyúkezelőteret az Út- és Vasútépítő Vállalat szakemberei alakították ki, ám a motorok elhelyezése és a technológiai szerelés a Plynostáv csehszlovák vezetéképítő konszern munkásaira várt. — Látszólag idén, a beruházás második ütemében kevesebb a beruházók és a kivitelezők dolga. Igaz ez? — Csak látszólag — mondja kalauzolónk. — Igaz, hogy gyakorlatilag minden a helyén van, de ez nem jelenti azt, hogy készen vagyunk. Most kötik össze véglegesen a tartálypark és a szivattyúállomás közötti vezetékrendszert és folyik az állomás még el nem készült rendszerének a technológiai szerelése is. Ha a nyomáspróbát befejezzük, tárolni is tudjuk az érkező olajat. Decemberre automatika A borús időjárás nem köny- nyíti a szivattyúállomáson dolgozók munkáját. A funkciópróbát — ennek során ellenőrzik minden rendben van-e, és hogy az áram megforgatja-e a motorokat — nem végezhetik esőben. Felépült tavaly a fogadóállomás központi épülete is, ahol a diszpécserközpont és a hírközlő apparátus is székel majd. A nagy teremben, ahová először belépünk, szinte elvész a kis vezérlő pult; modem gyerekjátéknak tűnik. — Ez az állomás szíve és agya — mutatja a műszaki csoportvezető, ám most élettelenek a zöld-piros-narancssár- ga gombok. — Egyelőre mechanikusan működtethetjük innen a szerelvényeket. Pontosan megfigyelhetjük majd a gépegységek, szivattyúk, motorok, tolózárak, hajtóművek megfelelő üzemeltetési paramétereit, műszaki adatait. Irányításra és ellenőrzésre egyaránt alkalmas ez a készülék. Ma még ugyan csak mechanikus módon fogadhatnák az piáját a? állomáson, de- decemberre'befejeződik a műszerezés teljes automatizálása is. 1980 közepére pedig — az eredeti tervek szerint — kiépítik az Adria kőolaj-távvezeték szivattyúállomásainak és vonali létesítményeinek úgynevezett telemechanikai rendszerét. Ami nem jelent egyebet, minthogy a jugoszláv határtól a csehszlovákig, automatikusan irányítható lesz az egész rendszer. Tízmillió tonna — Ez már a holnap, vannak azonban még tennivalók az idén is. Melyek az utolsó simítások?' — Amint valamennyi technológiai szerelés befejeződik, következik a csőrendszerek és a helyszínre telepített berendezések festése és szigetelése. Ezenkívül hátra van még a végleges úthálózat kiépítése és a tereprendezés. Vagyis a fogadóállomás külső arculatának a kialakítása. Addig is a beruházók munkáját lassan átveszik az üzemeltetők; folyamatosan adják át a rendszert. Visszafelé könnyebb a dolgunk, nem kell kilométereket gyalogolnunk. Az értünk küldött Volga jól megfekszi az utat, bírja a gödröket. A vezető — csehszlovák, egyetlen szót sem tud magyarul — biztos kézzel markolja a volánt. A kocsiból még impozánsabb- nak hatnak az óriáskígyókként tekergő csövek, s a lassan távolba tűnő tartályváros. Ha meggondoljuk, hogy 10 millió tonna olaj szállítására lesz alkalmas az Adria, és, hogy Közel-Keletről és Észak- Afrikából érkezik a magyar városba ... Nagyszerű tettekre képes az ember. D. Gy. Honfoglalás Múltja nincs, de van jövője Bevált-e a budaörsi betonyp-óvoda? Budaörs 7. számú óvodáját az elmúlt év december 22-én adták át. Akkor megírtuk, kísérleti óvoda ez: egy a hagyományosnál gyorsabb és olcsóbb módon készült épületben nevelhetik az apróságokat. Bár három-négy hónap aligha elegendő messzemenő következtetések levonására, azért érdemes volt ismét az óvodába látogatnunk. Ami azóta történt Petkes Éva vezető óvónő: — Az avatás után két héttel, január 8-án érkeztek az első Idegesítő decibelek Szentendrei zajcsökkentő kísérletek Évente átlagosan 20—25 ezer ! folyóméter feszítettbe ton nyo- 1 mécsé vet várnak a Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárától a kivitelezők. Az ivóvízhálózat bővítése elképzelhetetlen Sentab-csövek nélkül. Csupán a metró most épülő szakaszához 16 kilométernyi csövet rendeltek az építők. A Duna-parti gyár korszerű üzemében svéd technológiával, szovjet gépeken dolgoznak a munkások. Egy-egy cső értéke megközelíti a 19 ezer forintot. A Sentab-üzemben egy műszakban 40 munkás — spi- rálváz-szerelő, betonozó, darus — tevékenykedik. Ha két műszakra van szükség, akkor a létszám 50—55 körül mozog. öt évvel ezelőtt (az akkor még működő) munkapszichológiai laboratórium- megállapította: a nyomócső üzemben a legmagasabb zajszint elérte a 116 decibelt. Nem gyógyítható Egy hivatalosan elfogadott táblázat szerint a 30—65 decibel zajnál figyelmetlenség, idegesség, ingerlékenység tapasztalható; 66—90 decibelnél fokozódik a szívműködés, a vérkeringés; 91—120 decibel között pedig gyakori a haltószer- vi megbetegedés, huzamosabb behatás esetén halláscsökkenés vagy süketség állhat elő. (Orvosok véleménye: a zajártalom következtében jelentkező halláscsökkenés — nem gyógyítható!) De érdemes tovább idézni a mintegy öt esztendővel ezelőtti zajszintmérés összegezését. „A betonozó aknák vibrátoradnak zajkisugárzása a térelválasztási adottságok miatt gyakorlatilag a szomszédos Siómé gravi- tációiscső-üzem munkásainak egy része — targoncás, csőtároló — is érzi a zajt. A San- tab-üzemben a technológia szempontjait is figyelembe vevő műszaki megoldás szükséges.” A vállalat, a gyár természetesen vásárol zajvédő vattát, de az a tapasztalatok szerint c A magyar tájak hangulatát idéző szőtteseket, szádákat kínálunk budapesti és vidéki boltjainkban, nagy választékban. NÉHÁNY ÁR: * Debreceni szóda 117 Ft-tól Gyomai szóda 35 Ft-tól Palóc szóda, dupla széles 159 Ft-tól Sárközi szóda 72 Ft-tól Palóc szőttes 188 Ft-tól Sárközi szőttes 204 Ft-tól Tótkomlósi szőttes, dupla széles 189 Ft-tól Viszontlátásra boltjainkban! NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI VÁLLALAT & P P csak 10 százalékkal csökkenti a megterhelést. Még mindig a legfelső 91—120 decibel között van a zajszánt. Két és fél évvel ezelőtt a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetének javaslatára — kísérletképpen — 600 ezer forintért zajcsökkentő aknát építettek az üzemben. Lenkei Sándor, az egyik legrégebbi sentabos akkor azt mondta. — Ez nem a legszerencsésebb megoldás. Ha becsukjuk az ajtót, bezárjuk a zajt is. És azt sem látjuk, mi történik bent a betonnal. Szerec Gyuláné darus véleménye sem volt túlságosan hízelgő. — Az akna odafönn ránk vágja a zajt. A kettes akna fedett nem is látom a sablont. Visító hang Művezetők, főművezetők, műszakiak és munkások vitatkoztak. És a zajcsökkentő aknát gyakorlatilag nem használják. Mi a megoldás? A technológián kellene változtatni? Nem. A technológia adott, de a pneumatikus betontömörítő vibrátor, amikor a fémsablonnal érintkezik, zajt kelt, a vibrátorból távozó levegő az ütközéskor visító hangot ad. A megoldás a zaj elmyeletése lenne. Erre tett kísérletet a SZOTKI is, a baj csak az volt, hogy a gyártástechnológia és egyéb fontos tényezők figyelmen kívül hagyásával próbálkoztak a hangelnyelő aknával. Legalábbis a gyáriaknak ez a véleményük. A szentendrei BVM-esek a gyártási folyamat és a munkafázisok pontos ismeretében most — maguk kísérleteznek. Az úgynevezett lokalizációs zaj elnyeíetósét tartják a legjárhatóbb útnak. Üzletben kapható habszivaccsal bélelik ki a betonozó aknát és a vibrátor is részleges burkolatot kap. Ugyanakkor szabályozzák, egyenletesebbé teszik a beton- öntést. A speciális betonterelő a kiáramló levegő útját elzárja, így az nem szökik meg, elmarad vagy csökken a jellegzetes visító hang. Kiabálás nélkül Az eredményre csak a műszeres mérés adhat maid választ. Az előzetes adatok szerint várhatóan a káros szint alá csökken a zaj. A tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a hangelnyeletés e formája sikeresnek ígérkezik. A kísérleti , gyártás során feleslegessé vált I a zajvédő vatta használata, a munkások kiabálás nélkül is értették egymást. A kísérlet után most a gyakorlati megvalósítás vár a műszaki és a gépészeti osztályra. Az elképzelések szerint még i ebben az évben átalakítanak j egy betonozó aknát, a habszi- ! vaosbélelés és más munkálatok körülbelül félmillió forintba kerülnek. És akkor elkezdődhet ismét a műszeres mérés. Várhatóan megnyugtató, jó eredménnyel zárul a munka, és a zajszint nem haladja meg a Sentab- üzemben a 91 decibelt. gyerekek. Húszán a budaörsi 3 számú bölcsődéből, mindannyian háromévesek. Nem volt sírás. Igaz, azért nem, mert ők már korábban jártak két-három alkalommal óvodalátogatáson, s néhány órát itt játszottak. Ma kilencven gyereket nevelünk, de jönnek a többiek is rövidesen. A száz óvodai helyre 108 kisgyereket vettünk fel. Csak összevetésül mondom az adatot: a többi budaörsi óvodában 100 helyen átlagosan 130—140 óvodást fogadnak. Nálunk is hasonló Jenne a túltelitettség, de egyelőre a Tanérttől megrendelt bútorok egy részét, például 25 öltözőszekrényt, s a 150 ágy és szék közül 50—50-et nem kaptuk meg. Az a tervünk, hogy csak 120 kisgyermeket fogadunk majd. — Egyébként nem panaszkodhatok a felszerelésre. Az avatásig szinte mindent megvásároltunk, például 185 ezer forintért textilneműket, 45 ezerért edényeket, s 73 ezer forintért játékokat. December óta az udvaron állnak a kékre, ezüstre, pirosra festett má- szókák, hinták, a Mezőgép Tröszt ajándékai. Még nem kerültek végleges helyükre, az udvar terve ugyan kész, de a rendezése hátravan; a parkosítást a Sasad Tsz tagjai vállalták. Mindenki segít minket. Például az év eleji vihar idején kitört néhány ablak, ezeket csakúgy a Texelektro Szövetkezet dolgozói javították ki, mint a hőközpont egyik meghibásodott szivattyújának motorját. Az épülettel — amióta használjuk — semmi gondunk sem volt. Alkalmas helyszíne a nevelésnek. Jó a hőszigetelése, könnyen takarítható. No nem mondom, hogy tökéletes, de egyetlen új épület sem az. Ha hibát keresünk, annyi, mintha a kákán keresnénk a csomót... Ami hiányzik még Elindulunk hát csomót keresni a kákán. Az egyik fürdőszobában néhány csempét elengedett a ragasztó. Apróság. Az ajtók, ablakok némelyike megvetemedett. Tán nedves volt a fa, amikor télen a helyére rakták. A szél azért nem köszön be odakintről. Apróság ez is, de a szülők vállalták a javítást, lakkozást. Hiányzik viszont az udvari játszószereknek, a kis- bicikliknek, rollereknek, játékautóknak való tároló. A tanács tett ígéretet: meglesz, talán az egyik babaházban. Több hibát nem találtunk. Keresve sem. Igaza volt a vezető óvónőnek. Megkérdeztük munkatársait is: Majomé Balázs Mária óvónő: — Eddig Budapesten dolgoztam, most is onnan járok ki naponta. Megéri. Korszerű a munkahelyem, sok szép játék közül válogathatnak a gyerekek, jó a felszerelés is. A csend, a nyugalom — Pesten nem adatott meg ez — kedvez a nevelésnek. Csak az óvoda múltja hiányzik. Még nem készítettük el a bábokat, ábrákat, nem válogattuk ki a képeket, eszközöket például a matematikai, környezetismereti foglalkozásokhoz. Minden gyereknek külön jele van, ezt varrjuk kiságyára, s a szülők a macit, virágot, kiskalapot, labdát a ruhákba is belehímezik. Még ezzel sem végeztünk. Egyszóval, most teremtjük a hagyományainkat. Kovács Imréné dajka: — Azt hiszem, minden rendben lesz később is, akárcsak eddig. Szeretek itt dolgozni. Nem, semmi gondom a munkakörülményekkel. Ráadásul szülőként is elégedett lehetek: három és fél éves a kislányom, ő is ide jár óvodába. Amikor hazamegyünk, ugyanúgy meséli, hogy mi történt aznap az oviban, mint többi társa. Persze nem nekem szól a mese, hanem az apjának, s a testvérének. Ismét a vezető óvónő: — Szülői értekezletünk még nem volt, április elején tartjuk az elsőt, akkor alakul a szülői munkaközösség is. De a három hónap alatt egyetlen panaszt sem hallottam a szülőktől, pedig naponta jönnek a gyerekekkel, s értük. Viszont mindegyikük felajánlotta a segítségét. Ki varrást vállalt, ki ajtólakkozást, ki pedig — mint legutóbb is — tizenhárom cserép szobai zöldnövénnyel kedveskedett. Akadt, aki a munkahelyén mozgósította a szocialista brigádot. Rövidesen jönnek mindany- nyian, hogy szocialista szerződést kössünk. Hétköznapok következnek Az egyik öltöztető szobában a hároméves Viktóriát öltözteti édesanyja, Bruckner Istvánná: — Nekem nagyon tetszik az ovi. Viktória ma még csak másodszor jött, fél napot töltött itt, hogy szokja a környezetet. Az első napon pityergeít ugyan öt percig, de azután rögvest játszani kezdett. Amikor azt kérdem Vikitől, jó-e itt az óvodában, mosoly a válasz. Elégedett, kedves gyerekmosoly. Az avatáskor, decemberben hópelyheket, fenyőfát, hóembert festettek az ablakokra a gondos óvónőkezek. Mostanra letörülték java részüket az ablakokról, hiszen tavaszodik. . Még néhány nap, s virágok, napocska, tavaszi hangulatot idéző képek kerülnek a helyükre. A foglalkoztatók, öltözők, mosdók ajtóin papírból ragasztott, kivágott jelek mutatják: ez az ajtó a te csoportodé. A maci, a kacsa, a cicá és a kutyus. Benyitunk a macival jelölt ajtón. Az ebéd után — a tökfőzeléket, pörköltet, almát, akárcsak a tízórait és uzsonnát a közeli gyermekkonyháról hozzák — elpilledt az aprónép. A bogár szemű, szöszke Simon Ági azért még mesél: — Ma játszottam. Olyan nagy hidat építettünk és ledőlt. Újból összeraktuk. A babaszobában is játszottunk. Az a kockás ruhás az én babám, Katinak hívják. Otthon is van Kati babám. — Hány éves vagy? — kérdem. Jobb kezének ujjait széttárva mutatja: öt. Azután hátat fordít és megy aludni. Ági és kis társai jól érzik magukat. Hangulataik, játékaik hétköznapiak. Rendszeresség jellemzi életüket, mint minden más óvodában. Reggel hattól jöhetnek, negyed tízig játszanak, azután közös foglalkozás következik, mese-, vers-, vagy énektanulás, rajzolnak vagy tornáznak, a nagyobbak — persze játékosan — matematikát, környezetismeretet tanulnak. Mosdanak, tízóraiznak, sétára mennek, azután ismét játszanak, ebéd után alszanak, s míg értük jönnek szüleik, a játékbirodalom várja őket... ★ A budaörsi betonyp-óvoda — jelenét, jövőjét tekintve — semmiben sem különbözik a többitől. A kísérlet bevált. Olcsóbban, gyorsabban épült fel, s ugyanazt nyújtja, mint a többi. Rózsa Kálmánná, a budai járási hivatal művelődési osztályvezetője : — Járásunkban az 5034 óvodai hely kihasználtsága 120 százalékos, 6036 óvodás volt decemberben a budai járásban. Helyhiány miatt 1159 kérelmet kellett tavaly ősszel elutasítani, s 715 gyermek akadt közöttük, akinek mindkét szülője dolgozott. Éppen ezért fontos, hogy rövid idő alatt épülhessenek az óvodák. Mint a budaörsi. A kísérlet sikeres volt, s hogy mennyire, azt példázza: Budaörsön a Rózsa utcában újabb 100 gyermeket fogadó betonyp- óvoda épül. A talajmunkákat már elkezdték, s az átadás — reméljük — szeptemberig megtörténik. V. G. P.
