Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-07 / 81. szám
4 ™™4jPr ír x/üriap 1979. ÁPRILIS 7., SZOMBAT A NYELVTANULÁS AGRÁR KÖZMŰVELŐDÉSI NAPOK Társadalmi szükségletek Hogy megtalálhassanak másokat Az elkövetkezendő időszakban figyelembe kell venni azt, hogy a nyelvtanulás a társadalmi szükségleteknek megfelelően alakuljon. Ennek érdekében meghatározták a nyelv- oktatás és tanulás fejlesztésével kapcsolatos középtávú — az 1960-as évek második felére megvalósuló —, valamint a távlati iskolareform során kibontakozó programokat. — Egyebek közt ez hangzott el az Oktatásügyi Minisztériumban megtartott sajtótájékoztatón. Megtudtuk: a középtávú célok szerint az általános és középiskolákban az a feladat, hogy intenzívebbé tegyék az orosz nyelv, valamint egy második idegen nyelv tanulását. Ennek nyomán az általános iskolai oktatás a középfokú, a középiskolai tudás pedig az egyetemi és főiskolai továbbtanuláshoz is kellő alapot nyújt. Természetesen javítani kell az idegen nyelvet tanítók szakmai, pedagógiai és didaktikai felkészültségét, s megoldandó rendszeres továbbképzésük is. 1 A távlati célok leglényegesebb vonása: a középfokú végzettségűek egy nyelvet jól, egy másikat az olvasási szöveg- megértés szintjén ismerjenek, s e kettő egyike az orosz legyen. Egyebek közt azt is tartalmazza a program, hogy a felsőfo- ikú végzettségű szakemberek ikét nyelvet olyan színvonalon sajátítsanak el, hogy az mindennapi munkájukat is segítse. !. A célkitűzések megvalósulá- .sáért az érdekelt minisztériumok — országos hatáskörű szervek bevonásával — kidolgozzák az elkövetkezendő időszakban szükséges intézkedéseket. 1 Az ország középiskoláinak esti és levelező tagozatain 180 ezer felnőtt tanul. Pest rae- jgyében a dolgozók gimnáziumában, a szakmunkások há- i roméves, érettségit adó szak- középiskoláiban és más szak- • középiskolákban 8300 felnőtt •■tanul. Az előzetes becslések szerint a továbbtanulási igény oly mértékben növekszik, hogy a 80-as évek elejére a felnőtt .diákok száma Szunnyadó hagyományt ébresztett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem: felújította az immár öt éve megszűnt agrárközművelődési napokat. S javasolta a város vezetőinek, hogy — a sokszor vitát kavart — Gödöllői Tavasz nyitó programjává kellene tenni az egyetemisták közművelődési eseménysorozatát. Jelentős esemény Pedig Soprontól Budapesten keresztül, Nyíregyházáig és Kaposvártól Szegedig, 14 város egyetemistái, illetve főiskolásai keresték fel Gödöllőit. A közeljövő agrárértelmisége mutatta be, hogy milyen szintet értek el az öntevékeny művészeti csoportjaikban. A több mint hatszáz felnőtt diák — köztük száztíz helybéli — arról is tanúbizonyságot tett, hogy majdani munkahelyén is segíteni fogja a közművelődést. Ez tette jelentős közművelődési eseménnyé az április 4-én kezdődött és tegnap véget ért agrár felsőoktatási seregszemlét. Az eseményekhez jói illett, hogy ankét keretében vitatták meg; milyen módosításokkal lehetne jobbá, hasznosabbá tenni a közművelődési ismeretek oktatását. Az agrár közművelődési napok, s ennek keretében ez utóbb említett vita széles körben alkalmazható tapasztalatokat tárt fel, ezért sajnáljuk, hogy a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályától senki sem vett részt a háromnapos programon. Igaz, képviseltette magát a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi ■ Minisztérium, a Népművelési Intézet, valamint meghelyet foglal el a munkásosztály műveltségének fejlesztésében, annak a célnak az érvényesítésében, hogy minél több legyen a művelt munkások száma — hangsúlyozták felelősséggel a tanácskozás résztvevői. 1 K. T. I. SZÍNHÁZI ESTÉK jelent több tucat egyetemi oktató, illetve néhány távolabbi megyében dolgozó népművelő. Közepes színvonal Az ünnep délutánján egyszerre három helyen kezdődtek meg a bemutatók. Az egyetem aulájában léptek fel a folklóregyüttesek. A tucatnyi produkciót általában hálás fogadtatásban részesítették a nézők. A díjazott együttesek viszont messze kiemelkedtek a mezőnyből: első lett a budapesti Kertészeti Egyetem tánc- kara, a másödik díj otthon maradt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem táncosainál, harmadik helyen végzett a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola csoportja. A népzenei együttesek sorrendje is ugyanígy alakult. A színházteremben fellépő énekkarok és hangszerszólisták talán könnyebb helyzetben voltak, hiszen az általuk előadott művek kétségtelenül a kórus-, illetve a zeneirodalom gyöngyszemei voltaic. Díjat kapott a gödöllői városi és egyetemi énekkar, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem kórusa, a kecskeméti Kertészeti Főiskola vegyes kara és a budapesti Kertészeti Egyetem énekkara. A vizuális szekcióban négy város diákjai jelentkeztek amatőr filmmel, diaporáma- összeállítással és diaképekkel. A zsűri mindössze két gödöllői hallgató dia'képét tartotta elismerésre méltónak. A kollégium Gorka-termében megrendezett képzőművészeti kiállítás volt talán a seregszemle legértékesebb színfoltja. A bírálók kiemelt első díjban részesítették a budapesti Kertészeti Egyetem képzőművészeti szakkörét. Mesteriek a gödöllői Antal György fafaragásai is, s ezekkel érdemelte ki a második helyet. Harmadik lett a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola népművészeti szakköre. Nyolc helyezést osztottak ki a fotópályázat részvevődnek, a hazaiak két második és egy harmadik díjjal dicsekedhetnek. Módosító javaslat A második nap legfontosabb eseményeként az agrár köz- művelődési napokon részt vevő egyetemek közművelődési oktatói tartottak tanácskozást. A vita egyetlen kérdés körül zajlott: Helyesnek tartja-e, hogy javasoljuk a közművelődési ismeretek fakultatív oktatásának módosítását? A több mint háromórás ankéton szinte valamennyi érdekelt felszólalt. Ennek nyomán a konferencia résztvevői javasolják a felettes hatóságoknak, hogy o közművelődési ismeretek tantárgyat formálják át ugrárköz- művelődési speciálkollégiummá, amely elsősorban az agrár ismeretterjesztésre, és a mezőgazdasággal, illetve a kisállattenyésztéssel foglalkozó művelődési közösségek vezetésére készítené fel a hallgatókat. Az oktatók,- és a meghívott népművelők elemezték a módosítással együttjáró tantervi változásokat, az új egyetemi jegyzet összeállítását, valamint a speciálkollégium elvégzésének igazolási formáit. Az sem volt kevésbé hasznos, hogy a résztvevők ismertették a köz- művelődési oktatásban eddig szerzett tapasztalataikat, s azt, hogy a már végzett hallgatók miként tudtak beilleszkedni egy-egy község közművelődési szervezetébe. Őszinte értékelés Az ankét ideje alatt egymást követték az irodalmi színpadok és a színjátszó csoportok bemutatói a második emeleti színházteremben. Kiemelkedő produkciót itt sem láthatott a Népművelési Intézet által kijelölt zsűri. Első lett a debreceni színpad, második volt a soproniak bemutatója: Mrozek, Károly című egyfel- vonásosát adták elő. Tegnap, pénteken délelőtt az agrár közművelődési napok valamennyi résztvevője hivatalos volt az aulába, az ünnepélyes díjkiosztásra. Ma már valamennyi hallgató otthon tölti az egyetemi szünidőt. Meglehet, néhány csoport csalódottan távozott az eredményhirdetés után. A bíráló bizottságok kétségtelenül szigorúan ítéitek minden szekcióban, de ennek hasznát éppen az amatőr együttesek látják, ha megszívlelik a bemutatókat követő szakmai tanácsokat. Kriszt György Tanuló felnőttek Heti kétnapos oktatás Pedagógiai tanácskozás Cegléden A ravasz rókácska 1 felülmúlja a nappali tagozaton tanulókét. A Pest megyei pedagógiai napok egyik rendezvényeként tegnap a megyei tanács művelődésügyi osztályának szervezésében felnőttoktatási tanácskozást rendeztek Pest és 'Békés megye középiskolai felnőtt tagozatvezetői számára. Az eseményre Cegléden, a Dózsa György középiskolai kollégiumban került sor. A tanácskozáson Hercegi Károly, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője, a középfokú felnőttoktatás időszerű szervezeti és tartalmi kérdéseiről, az új tan- tervek bevezetéséről tartott tájékoztatót. Egyebek közt szólt arról, hogy mindhárom iskolatípusban emelni kell a hallgatók tudásszintjét. Ennek érdekében többet kell követelni. A levelező tagozaton az I egynapos oktatás helyett kétnapos oktatásra kell áttérni. Fábri Mihály, a Pest megyei Tanács szakfelügyelője arról beszélt, hogy a középiskolákban dolgozó felnőttoktatási vezetők helyzete nem kedvező. Túlzott elfoglaltságuk már- már pedagógiai munkájuk színvonalát veszélyezteti. Ez a munka egyébként is nagy elhivatottságot, ügyszeretetét kíván. Az általános tendenciával ellentétben Pest megyében az utóbbi időben egy kissé csökkent a továbbtanulók száma, aminek nem az igények csökkenése az oka, hanem az, hogy néhány munkahelyen nem szívesen járulnak hozzá a dolgozók továbbtanulási kérelméhez. A középfokú képzés fontos A századfordulón a romantikus zenei stílusvilág elfáradása új eszközök keresésére ösztönözte a zeneszerzőket. Az útkeresés két irányba folyt: egyrészt újszerű hatásokat, kemény, sokszor dallam nélküli, disszonáns megoldásokat, új hangrendszereket — például a dodekafóniát — eredményezett. Másrészt a fiatal kultúrájú kelet-európai országokban az érdeklődés a népzene felé fordult. Janácek a cseh muzsika egyik legkiemelkedőbb alakja kétségtelenül azok közé tartozik, akik a folklórból merítettek. A népi muzsika, s főleg a Morva vidéki zenei folklór hatása mind hangszeres, mind énekes műveiben köny- nyen kimutatható. Zenei stílusa színes, azonban nélkülözi századunk elejének avant- gardizmusára jellemző merészebb megoldásokat. Erőteljesen vonzódott az énekes műfajokhoz, erről vallanak dalai, oratóriumai és számos operája, amelyből az elmúlt években többet is megismerhetett a hazai közönség (Katja KU- banova. Jenufa). Az Erkel Színház legutóbb ismét egy Janácek művel let>- te meg az operakedvelők táborát: A ravasz rókácska című opera 1923—24-ben született, s a zenei folklorizmus sajátos példája. Nem pusztán népdalhangütésű részletek, népdalmotívumok vagy a történet népmeséi elemei idézik fel a falusi életet, hanem teljes közvetlenséggel megnyilvánul Janácek vonzódása a természethez, az erdőhöz, mezőkhöz. A mŰ első hallásra mesejátéknak tűnik. Azonban, ha a szövegkönyvben, a partitúrában feltáruló világot jobban szemügyre vesszük, kiderül, hogy az élet nagy problémái állnak előttünk. Lényegében két alapvető mozgatórugó; a panteista természetszemlélet és az állatmeséktől sohasem idegen erotika köré épül fel a cselekmény. A szövegkönyvet eredetileg maga a szerző írta, majd a neves prágai író, Max Bord dolgozta át a német nyelvű előadás előkészítésekor. A történetben emberek és állatok teljesen egyenrangú életet élnek, a természet köti össze őket és az Erős. így gyakran hallunk az énekes párbeszédekben egy Terynka nevű cigánylányról, aki a színpadon csak egyszer jelenik meg az erdész látomásaként. Homályos, vagy egyértelmű utalásokból szerzünk tudomást arról, hogy Terynka bizalmas kapcsolatban volt az erdésszel, a lelkésszel és szerelmes belé a tanító, de megtudjuk: a harmadik felvonásban Harasta, a vadorzó készül feleségül venni. Teljesen kézenfekvő, hogy a lány alakját, a szerelem és a fiatalság szimbólumát a rókácskával azonosítjuk. Janácek művének szépségét abban ragadhatjuk meg leginkább, hogy az emberek és az állatok meséjét — amelybe mintha szükségszerűen beletartozna a felvillanó dráma; a rókácska halála — a legtermészetesebb módon veszi körül az erdő, a táj és a napszakok változása. Az Erkel Színház előadásában éppen ez volt a legértékesebb vonás: a természetes természet-világot megkapó közvetlenséggel, jó színpadképekkel, sok eredeti ötlettel és a mesei hangulatot megteremtő tánccal hozták létre. (Kár, hogy már a harmadik előadáson is különféle technikai zökkenők lendítették ki időről időre a nézőt, a mű hangulatából). Az opera megvalósítói: Vámos László rendező és Péter László koreográfus kitűnően dolgoztak és Oberfrank Géza vezényletével nagyszerűen szól a zenekar. A színpadon csaknem kivétel nélkül üde. új arc, fiatal énekes és baletttáncos: Zemléni Mária, Széki Sándor, Polgár László, Bordás György, Seregélly Katalin, Hankiss Ilona és a már számtalan siker kovácsa, Palcsó Sándor. Valamennyien biztos énektechnikával és sok-sok színészi játékossággal hívják életre Leos Janácek pasztellszínekben pompázó dalművét. Biemaczky Szilárd HETI FI LM] EGYZET Októberi vasárnap Bács Ferenc és Nagy Attila (a szárnysegéd és Szecliy tábornok) az Októberi vasárnap egyik jelenetében. Tetszik — nem tetszik: múltunkkal időnként szembe kell néznünk. Ez az egyes ember esetében sem mindig könnyű. Egy nemzetnek szembenézni a saját múltjával — ez gyakran tragikus, megrázó, esetleg lelkesítő vagy elkeserítő. De akadhatnak olyan események, a múlt olyan mozzanatai, melyekkel szembenézni egyszerre jelent dühöt, felháborodást, s — igen! — szégyent. A közelmúlt eseményekben egyáltalán nem szűkölködő magyar történelmének ilyen mozzanata volt egy októberi vasárnap, 1944. október 15-e. A nap többnyire egyetlen mondattal elintéződik a történelemkönyvekben ; Horthy Miklós kormány zó, e napon a rádióban bejelentette; Magyarország fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól, kilép a háborúból. A következő mondat már nem erre a napra vonatkozik: a kiugrás nem sikerült, a németek és csatlósaik, a magyar nyilaskeresztesek meghiúsították az elképzeléseket, s október 16-án Horthy is visszavonta a prok- lamációját, lemondott, és a hatalmat a nyilas vezér, Szála sí Ferenc vette át. Megkezdődött a nyilas rémuralom, ez a vérgőzös lázálom. Mára tehát néhány tömör, tárgyilagos mondatban össze- foglalhatóvá szublimálódott ezeknek a napoknak a lényege. De lassacskán ezek a mondatok is elfakulnak; olyannyira távolodnak az események az időben, olyannyira kopnak az akkor élők — az átélők, a túlélők — emlékezetében, hogy napról napra kevesebb bennük az eleven, élő anyag, napról napra jobban kihűl az emlék, napról napra kevesebbet mondanak ezek a száraz mondatok. Pedig hát az az októberi vasárnap — s az előtte átélt napok, hetek, hónapok, meg az utána követ- kezőek is — Magyarország egész újkori történetének talán legszégyenteljesebb napja volt. Egy negyedszázados népelnyomó, haladást gyűlölő, a kommunizmustól, a Szovjetuniótól eszelősen félő, Hitlert és a náci Németországot vakon követő rendszer logikusan bekövetkező végnapjai voltak ezek az októberi napok, s hogy a Horthy-fasiz- must felváltotta a nyílt brutális és véres nyilas terror, az is egyenes következmény volt: a horthysta uralkodó körök politikai és katonai rövidlátásának, tehetetlenségének, tehetségtelenségének, népellenességének, antibolse- vizmusának, hatalomféltésének, osztálygőgjének, nácibarát és fasiszta magatartásának következménye. Erről az időszakról nem naivon készült még művészi alkotás. Kovács András most arra vállalkozott, hogy — NSZK—magyar koprodukcióban — megfaggassa ezt az októberi vasárnapot, megfaggassa a hozzá vezető utakat, s megfaggassa a belőle induló újabb (és még nagyobb rémségek felé vezető) utakat is. Az Októberi vasárnap így egyszerre lett szembenézés a magyar múlt egy szégyenteljes időszakával, mementó az akkor éltek, s az azóta születettek számára, s egyszerre adta a kor és az események dokumentumokon alapuló hűségű rajzát, és a filmnél elengedhetetlen kitalált történetet, a fikciót, vagy ha úgy tetszik, a mesét. Kovács — aki írója és rendezője is a filmnek — talált egy figurát Horthy környezetében, egy bizonyos repülős ezredest, Horthy szárnysegédeinek egyikét (valóban élő figuráról van tehát szó, a nevét is ismerjük), s az 5 alakja köré rakta fel tulajdonképpen három nap — október 14—15—16-a — döbbenetes eseményeit, a még az utolsó pillanatokban is taktikázó Horthy, meg a minisztertanács tagjai, a németek Budapesten tartózkodó vezetői, s más személyek közötti szégyenletes, olykor már-már tragikomikus huzavonák jegyőkönyv hűségű reprodukcióját. Kovács hőse, tudjuk, valóban főbe lőtte magát, amikor úgy látta, minden elveszett, de — milyen tragikomikus mozzanat! — a lövés nem sikerült, a szárnysegéd nem halt meg azonnal, a németek adták meg neki a kegyelemlövést később, amikor már világos volt: sérülése oly súlyos, hogy semmit nem tudhatnak már meg tőle. Az Októberi vasárnapban azonban nem elsősorban ennek a filmben Gézának nevezett becsületes, tisztességes tisztnek a figurája és a története az igazán fontos. Kovács nagyon jó dramaturgja is ebben a filmben: fő figuráját katalizátorként használja, általa tudja megmutatni a tragikus októberi napok hátterét, az események igazi mozgató rugóit. S ezt a jó dramaturgiai fogást még azzal is tovább fejleszti, hogy a filmet valósággal a korabeli híradófilmek modorában forgatja le, fekete-fehér nyersanyagra, szervesen beépítve az eredeti híradórészleteket, fotókat a frissen felvett anyagba. Ezzel együtt jár az előadásmód száraz tárgyilagossága is. Ebben található a film egyik legsajátosabb vonása: ez a tárgyilagos modor hatásosabb, mintha valamiféle örökös érzelmi fortissimo szólna a filmben. Kovács András egyszer már — 1966-ban szembenézett múltunk * egy nem kevésbé sötét, csak éppen kihatásaiban nem oly végzetes eseményeivel, az újvidéki vérengzéssel a Hideg napok című fűmben. Az Októberi vasárnap mintha valamiképp folytatása lenne ennek a művészi tettnek. ^ Tíz év múlva Képzeljük el a következőt Egy natt.lrr.as, zegzúgus épület kapuja előtt állunk. Ruhásszekrény méretű ládából ki kell válogatnunk a kapuhoz illő kulcsot sok ezer más kulcs közül. Kinyitjuk a kaput; belül újabb kapu. A kulcskeresés ismétlődik. így megy ez vagy egy tucat kapun, ajtón át, míg egy sötét szobában egy papírlapra bukkanunk, melyen az áll, hogy a szomszéd ház kapuját kellett volna kinyitni. Ott ugyanezek a dolgok ismétlődnek, s mindez folytatódik hosszan. sokáig, értelmetlenül és érthetetlenül. A Segesvár című filmjével megérdemelt sikert aratott Lányi András új filmje, a Tíz év múlva, erre a kusza históriára emlékeztet, azzal megtetézve, hogy már az első kapuhoz elfelejti odaadni a kulcsot. Idő, tér és cselekmény síkjait úgy összekeveri, hogy a néző egyszerűen nem tud eligazodni. A kérdés csak az, Lányi gondolt-e egyáltalán arra, hogy filmjének nézői is lesznek? Takács István Janácek dalműve az Erkel Színházban
