Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

1979. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP Benépesül a hegy A Fáy-présház jelene és jövője A Somlyó-hegyre ősszel szo­kás menni, szüret idején, nem pedig borongós tavaszi délutá­non, amikor földig lóg a felhők lába, s a szemhatár Főt széléig terjed. Verőfényes őszi napokon víg élet volt itt egykor. A másfél évszázadnyi messzeségből felködlő emlé­keknek most is hódolnak a hegyen — noha a dús szőlő­tőkék helyén ma akácok és gyümölcsfák honolnak. Azok Is csak ott, ahol az egyre sza­porodó hétvégi házak nem hó­dították még el a helyet. Tavasz van. A szőlő nyitá­sának, metszésének vége; a megmaradt tőkék nedve csur- ran ki most az ollók nyomán. Zöldell a fű, feszülnek a rü­gyek. Csend. Itt még hallható, élvezhető a csend. Elhalva ér ide a vonat dübörgése, s az autók robaját elnyeli a távol­ság. A fákon madarak csivitel- nek, építik fészküket. Célté- vesztett rigó száll a présház nádtetőjére, s gyorsan tova­röppen. Fél óra is eltelik, míg megjelenik egy ember, gyü­mölcsösbe menő munkás. Bic­cent, s elporoszkál szerszámai­val. Egy óra, amíg felbukkan egy autó. A Lada vezetője gázfröccsel kínálja a motort, felveri a port. Percek múlnak, szétoszlik a porfelhő. Újra békés a táj, lelket me­lengető. Itt a még pőre fákra is más szemmel néz az ember, mint egyéb helyen. Talpa alatt ég a homok. Másfél szá­zad után járni ott, ahol egy­kor Vörösmarty Mihály, Kos­suth Lajos és Fáy András ta­posta az utat, nem kell-e min­den léptünkre vigyázni? Ö, ez csak a képzelet sze­gélyes játéka... A múlt el­tűnt mindörökre, s a jövő egészen mást ígér. Múltidéző merengés A szívszorongás, mely óha­tatlanul hatalmába keríti az Idelátogatót, csak úgy érthető, ha ismerjük a .múltát. Fáy Atndrás író, a reformkor nagy nemzedékének kiemelkedő személyisége — Szemere Pál szavai szerint „a haza min­denese” —, 1832-ben vette az első darab szőlőt Foton, a te­lepülés északkeleti határában levő Somlyó-hegyen. Később itt tartották a híres fóti szüreteket. A vendégek között volt: Barabás Miklós, Bajza József, Czuczor Ger­gely, Kossuth Lajos, Deák Fe­renc is. Névnapokon, cseresz­nye- és szőlőérés idején gyak­ran látogattak el ide hazánk nagyjai a közeli Pestről. Leg­híresebb az 1842-es szüret lett. Gyönyörű őszi nap volt októ­ber 5-én, a vendégek érkezé­sekor kendőt lobogtattak, mo­zsárágyúkat durrogtattak, majd kis csoportokban bejárták a hegyoldalt. Zeneszó mellett, vígan kortyolgatták a hegy levét, tósztokat mondtak. Vö­rösmarty ekkor olvasta fel szép bordalát: Fölfelé megy borban a gyöngy, Jól teszi; Tőle senki e jogát el Nem veszi. A dal azóta is él. A szüre­teknek véget vetett a kor, a birtok a múlt század végére több részre oszlott, az épület tönkrement. 1942-ben már nem lehetett megtartani a Fóti dal születésének centenáriumát. 1968-ban a romok helyén új­jáépítették a nevezetes Fáy- présházat. Nagybőgő a sarokban Fehér a ház fala, a tetőt nád fédi — gazdasági épüle­tét piros cserép —, az ablako­kon barna zsalugáter. Már­ványtábla adja tudtul: „Fáy András — 1786—18S4 — A re­formkor legnagyobb, legszeré­nyebb kulturális és gazdasági szervezőmunkása”. ,Az ajtót délután két órakor nyitja ki Leszkovszky László üzletvezető-helyettes. Felesége a főnök, az üzletvezető. Ne­gyedik szezont kezdték a Vác és Vidéke Áfész kezelésében levő étteremben. Ősszel min­dig bezártak, mert az idejövő rossz dűlőúton kevesen kap­tatnak fel télidőben, nem lett volna ' kifizetődő az üzlet. Március 17-én, szombati na­pon nyitottak újra. Hét közben nem sokan kop­tatják a kilincset, ám hét vé­gén annál inkább. Szombat­vasárnap kevés a 14 asztal, amelynél hetvenen üldögél­hetnek. Ez persze, függ az időjárástól, a szabad szomba­toktól is. Törzsvendégek az alagi lovasiskolába járók, s a környékbeliek. Messze földről ritkábban vetődnek erre. A forgalom havonta eléri a száz­ezer forintot, s a bevétel húsz százaléka az ételfogyasztásból származik. Az étlapon zúzapörkölt, pi­rított csirkemáj, kétszemélyes Fáy-tál. Ez utóbbi fokhagy­más sültből, rántott májból, rántott bordából, s a hozzá­való köretből áll. A harmad- osztályú kisvendéglő ellátása jó, csupán azt hiányolják, hogy vörösborból nem kaptak elegendőt. Furcsa is: szőlő­dombon bor nélkül maradni. Szállingóznak a vendégek, idevalósiak. A pultnál beszél­getnek. A sarokban árván áll a nagybőgő, mellette a cimba­lom szomorkodik letakarva, ügyes ujjakról álmodozhatnak, ötkor kezdenek a zenészek — Erdőkertesről járnak ide —, s tizenegyig húzzák. Két bolthajtás három rész­re osztja a termet, mely len­ge függönyökkel elválasztha­tó. A padló vöröstégla, mint az ősi présházakban. Hangu­latos, de nehéz takarítani. A múltról beszél a zöld cserép­kályha, a falon függő lopótök, kukoricacső, paprikafüzér és a századvégi szőlőprés. Aki itt asztalhoz ül, úgy érezheti, elődei világába csöppent, s ízelítőt kap a va­lamikori életből. Pedig a konyhában propán-bután gáz­zal főznek, a vizet három éve vezették fel társadalmi mun­kában, s villanyvilágítás sem volt itt valaha. Jó-e az illú­ziókeltés? Nem tudom. Embe­re válogatja: van, aki szeret elandalodni a tovatűnt idők felbuzgó emlékein. ... Tény: ezt a Fáy-présházat jó tíz éve emelték. Mi lesz a ház, s a hegy sor­sa? Elképzelésekben nincs hiány, nem úgy, mint a pénz­ben, ami a tervek megvalósí­tásához kellene. Szerencsére — mormolom halkan. Én, aki ebben az állapotában ismer­tem meg a vidéket, így szere­tem. Csendességében, békés derűjében. Elképzelem: tíz év múlva turistacsoportok özön- lik el a hegyet, buszok brum- mognak — mennyire más lesz itt. Aszfaltút épült Tavasszal újabb ötven üdü­lőtelket parcelláztak a pihen­ni vágyó pestieknek. Rengeteg a jelentkező, nem is jutott mindenkinek. Március 15-re végeztek a présházhoz vezető út hatszáz méteres szakaszá­nak aszfaltozásával. Ez 550 ezer forintba került. Ha telik a tanács pénzéből, az idén még az útkanyarulatig fut az aszfaltszőnyeg. Jövőre talán eléri a présházat, s akkor... Akkor a nehezen megköze­líthető épület bekapcsolódig a civilizáció véráramába. Senki sem állíthatja meg a kirándu­lók rohamát. Az idegenforgal­mi hivatalok csoportos látoga­tást szervezhetnek. Fenn, a hegytetőn hetven hektárnyit védett területnek nyilvánítottak — ez megma­rad a természet fellegvárának. A présház mellett talán kert-helyiséget alakítanak ki, és parkolót 60—70 személygépko­csi számára. Lehet, hogy majdan kétszáz személyes ét­terem nő ki a földből, a mai kisvendéglőt múzeumnak ren­dezik be. Ország-világ élvez­heti a hegy kínálta örömöket. így is van rendjén. Legyen Főt mindenkié. A szüreti ünnepségekre az utóbbi években csak Pest megyéből jöttek inkább, a tá- piószecsői és más népi együt­tesek mulattatták a közönsé­get, s Agárdi Gábor színmű­vész mint „hegygazda” volt szószólója, konferansziéja a műsoros délutánoknak. A sza­badtéri színpad és nézőtér há­rom éve készült társadalmi munkában. Ha meglesz az út, a parkoló, az étterem, bizo­nyára hangosabbak lesznek a szeptemberi műsoros napok is. Paládi József Fölön csípett betörők dos Szatmárival október ele­jén a Velencei-tóhoz is ellá­togatott, ahol az üdülők mel­lett a Lidó Étterembe is be­törtek. A negyedrendű vádlott, Ger­gő Ferenc egyébként 20 ezer forint rabkeresménnyel sza­badult, de elfogatásikor csak töredéke volt meg a tetemes összegnek. , Asztalos Imre Áruszállítás közúton A HUNGARO- CAMION Nemzet­közi Autóközleke­dési Vállalat Euró­pa valamennyi or­szágába, Afrika egy részére és Kö­zel-Keletre szállít­ja a magyar ter­mékeket. Nemrég különleges, klíma- berendezéssel el­látott gépkocsikat vásároltak, ame­lyek károsodás nélkül szállítják a megrendelőknek az érzékeny virágo­kat, gyümölcsöket. A titok és talány megoldódott Fordulat a rejtélyes bűnügyben Ezzel a cikkel többeknek tartozom. Mindenekelőtt az eset fő­szereplőjének, a 61 éves egy­kori körzeti orvosnak. Tarto­zom továbbá az olvasóknak, akik közül többen hitetlen- kedve fogadták e cikk első részét Egy bűnügy rejtélye cí­men tavaly a Pest megyei Hírlapban. Es tartozom el­mondani az igazat az észak-al­földi falunak is, ahonnan az udvari pletykák egykor elin­dultak. S végül tartozom ma­gamnak is, mert a múlt esz­tendei írást kissé rezignáltan, így zártam: ... ebben az ügy­ben most már alighanem sok minden titok és talány marad. Képzelt terhesség? Az esztendőnyi idő azonban súlyos fordulatokat hozott eb­ben a különös perben. Nap­jainkra végre a tavalyi titkok megoldódtak, a rejtélyek meg­világosodtak és a talányok szertefoszlásával szertefoszlott maga a vád, a bűncselek­mény is. Dabas törvényházában az első cikk megjelenésekor már bírói ítélet mondott ki egy ne­hezen érthető bűnt, hogy egy idős orvos, néhány ezer forint táppénzért faluja, járása előtt terhesnek mondta s betegállo­mányba vette 20 éves felesé­gét. Igaz volt ugyan — s ezt a hatósági emberek is tudták —,hogy a fiatalasszony 9 hó­nap alatt 52 kilóról 84 kilóra hízott, s hogy testén idegen orvosok által is igazoltan ter­hességi foltok jelentek meg, sőt tejelválasztása is megin­dult, s igaz volt még számta­lan apró jel, amely a gyer­mekáldás előtti hetek izgal­mát tükrözte a családban, — mégis a rendőrség, az ügyész­ség és a bíróság több hónapos vizsgálat után egyaránt táp­pénzcsalást diagnosztizált. A büntetőeljárás hivatalos szemé­lyei az előző tüneteket ugyanis — szakértők meghallgatása után — csak a terhesség má­sodlagos jegyeinek tekintették, amelyek csak valószínűsítik, de önmagukban a várandó­ságot nem igazolják. Feltéte­lezésük szerint a férj megté­vesztő magatartása és kezelése folytán a doktomé a képzelt terhesség — orvosi gyakorlat­ban nem egyedülálló — pszi­chés állapotába került, s ez az álterhesség „produkálta” csu­pán a megtévesztő tüneteket. Az ítélet szerint az or­vos tudta, hogy ez a terhes­ség csak képzelt lehet. A bí­róság által elfogadott közve­tett bizonyítékok, — hogy a nem nőgyógyász férj hét hó­napon keresztül nem vitte szakorvosi kezelésre a veszé­lyeztetett terhes asszonyt, s hogy a terhességről egyetlen hiteles (személyes vizsgálat alapján készült) terhességi re­akciópróba sem született — a büntetőtanács előtt már való­színűsítette a vádlott bűnös­ségét. A koronatanú, a kecs­keméti főorvos vallomása pe­dig, aki a kilencedik hónap végén műtőasztalra fektette a doktomét, s aki vallomása szerint az asszony méhében terhességet kizáró kaparékot talált, közvetlenül is igazolta a vádat s így a bíróság végül megállapította-, a férfi bűnös­ségét ... Új eljárás indult Az ítélettel kapcsolatos ké­telyeket már akkor sem le­hetett elhallgatni, s múlt év Munkaügyi viták Hamisítással eltitkolt baleset Sorozatos, súlyos visszaélé­seket lepleztek le egy válla­latnál. A legkirívóbb az volt, hogy az üzemi baleseteket rendszeresen eltitkolták. A sérült -alkalmazottakkal olyan nyilatkozatot írattak alá, amely szerint otthon sebesül­tek meg, és ezért — kereset- kiegészítés címén — megju­talmazták őket. Munkavédel­mi vezetők vallották, hogy az egyik főosztály vezetője a baleseti statisztika ily módon történő meghamisításának személyes irányítója és részt­vevője volt. Ezenkívül meg­állapították, hogy a vállalati bérszínvonal kedvezőtlen ala­kulása miatt, ugyanez a fő­osztályvezető százezrekre rúgó külön­böző könyvelési machi­nációkra adott utasítást. A túlórázó munkásokat alap­bérből és prémiumból fizet­ték. A statisztikai jelentések hamisak voltak, és nem tük­rözték a valóságos helyzetet. Az ellenőrzés azt is kiderítet­te, hogy egyesek olyan mun­kákért, amelyeknek elvégzése feladatuk volt, célprémium­ban részesültek. A munkaköri besorolások is szabálytalanul történtek; egyeseknek indoko­latlanul alacsony, másoknak pedig magas fizetése volt. Az ügyben büntető eljárás in­dult és a vétkeseket, köztük a főosztályvezetőt is, elítélték. A történtek miatt — má­sokkal együtt — a mindent ta­gadó főosztályvezetőt rész­ben a könyvelési revízió ada­tai, részben beosztottai ter­helő vallomása alapján el­bocsátották, A határozat ha­tályon kívül helyezéséért az illető a munkaügyi döntőbi­zottsághoz fordult, amely el­utasította, mire a munkaügyi bíróságon pert indított, de itt is elutasító ítéletet hoztak. A jogerős döntés ellen a volt főosztályvezető — ismételten vétlenségére hivatkozva — perújítási kérelmet terjesztett elő. Ennek a munkaügyi bíró­ság helyt adott, a fegyelmi büntetést tö­rölte és a vállalatot köte­lezte, hogy a volt főosztályvezető munkakönyvét „munkaviszo­nya megszűnt” bejegyzésre javítsa ki. Az ítélet indokolá­sa szerint a hamis adatokért a munkahelyi vezetők fele­lősek, illetve a főosztályveze­tő, ellenőrzési hatásköre azokra a visszaélésekre nem terjedt ki, amelyekkel vádol­ták. Az ítélet ellen — jog­szabálysértés címén — emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság kimondta: a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlan, ezért azt ha­tályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendeltei. A határozat indokolása sze­rint a visszaélések elkövetői ellen indult büntető ügyben a Legfelsőbb Bíróság minden kétséget kizáróan megállapí­totta: az üzemi balesetek rendszeres eltitkolásának a főosztályvezető aktív kezde­ményezője és szervezője volt, s ezért, valamint más vétsé­gei miatt elítélte. A munka­ügyi bíróság azonban az üze­mi balesetekkel kapcsolatos elbocsátási okkal nem foglal­kozott. Akkor járt volna el helyesen, ha beszerzi az ügyre vonat­kozó büntető iratokat, és a vállalat felügyeleti ha­tósága revíziójának anyagát. Csak ezután dönthetett volna a perújítási kérelem alapossá­ga felől. Ezeket a mulasztá­sokat az új eljárásban kell pótolni. március 12-én egyebek között ez jelent meg a Pest megyei Hírlapban. „ .., e bűnügy ... motívumai teljesen ködösek. Hiszen 14 ezer 375 forint jog­talan táppénzért érdemes ef­féle nyolchónapos színjáték kot rendezni egy falu előtt, egy orvosnak, aki köztudot­tan nem tartozik az alácsony- keresetűek közé? S érdemes ennyiért lelkileg és fizikailag tönkretennie feleségét? S vé­gül az orvosférj, akit két év* vei korábban ítéltek el deviza­bűncselekményért és tiltott magzatelhajtásért, reális, hogy ilyen összegért kockáztatta az előző ügyben kiszabott börtön- büntetés kitöltését és az újabb szankciókat? Mert végül is ez történt. A vádlottat közok­irat-hamisítással elkövetett csalásért 5 év foglalkozástól eltiltásra ítélte a járásbíróság, s egyben elrendelte az előző egy évi és négy hónapi sza­badságvesztés végrehajtását is.” r; Ám az ítéletet nemcsak a lap találta aggályosnak. A me­gyei bíróságon a felülvizsgáló büntetőtanács megsemmisí­tette a megalapozatlannak ér­tékelt döntést és más bíróval új eljárásra kötelezte, a daba- siakat. S csakhamar másod­szorra is elkezdődött az orvos pere. A tárgyalóteremben meghallgatták azt az asszonyt, akivel a doktorék babakélen- gyét csináltattak, és Vallomást tett az az orvosnő is, akit a leendő szülők már előre gyer­mekorvosnak fogadtak fel. De eljöttek a kollégák is, akik a terhesség hónapjai alatt ma­guk is állapotosnak látták a fiatalasszonyt. Diagnosztikai tévedés Mindez azonban aligha lett volna elég a tényállás meg­változtatásához, hiszen ezek a vallomások már egy évvel ko­rábban is elhangzottak Daba- son. A fordulatot egy tanú- vallomás hozta meg a perben, s ez a koronatanú vallomása volt. A kecskeméti főorvos a második eljárásban már azt állította, hogy az asszony mé­hében mégis egy korán elhalt magzatot talált s szerinte csu­pán félreértés alapján vették korábban jegyzőkönyvbe hom­lokegyenest eltérő vallomá­sát ... A vád „pillérének” elvesz­tése után a bűncselekmény­verzió hamarosan megdőlt, s a közvetett bizonyítékok egy része önmaguk cáfolatai let­tek. A bíróság elfogadta ugyanis most már a védelem érvelését, hogy a vádlott ép­pen azért nem vitte szakor­voshoz feleségét, mert a ve­szélyeztetett terhes asszonynak kockázatos lett volna a hosszú utazás. A Dabasi Járásbíróság végül hatnapos tárgyalásso­rozat után kimondta, hogy semmilyen bűncselekmény nem történt, s ezért felmen­tette — a csupán diagnoszti­kai tévedésért hibáztatható — orvost. Babus Endre 4 A Kék Fény egyik legutób­bi adásában a rendőrség az ország nyilvánossága előtt fe­jezte ki elismerését Gregus Mártonnak és barátjának, akik elfogták a dunaharaszti ABC-áruház betörőjét. Azóta Gregus Márton másodszor is veszedelmes bűnözőt adott rendőrkézre... Egy este a késői órákban Gregus egyik ismerősével ép­pen hazafelé tartott, midőn a Taksony és Vidéke Áfész ABC-áruházánál csörömpölést hallott. A következő pillana­tok pedig kísértetiesen emlé­keztettek a kék fényes' esetre, Gregus és társa ugyanis ismét egy baltás betörőt fogott el s adott át néhány perc múlva a rendőrségnek. A srenker, Kardos László kihallgatása során egy bűn- szövetkezet több hónapon ke­resztül elkövetett lopásaira derült fény, s' végül a rácke­vei ügyészség 28 oldalas vád­iratot terjesztett dr. Csatay Éva büntetőtanácsa elé. Ä négytagú, huszonéves társa­ságból hárman — Kardos László, Gergő Ferenc és Far­kas György — a Keleti pálya­udvar várótermében laktak, míg Szatmári János, akit már köröztek, a Gellérthegyen egy bokorban ütötte fel tanyáját. Az elsőrendű vádló tinak 2 hó­napi illegális működéséről, négy gépkocsi és huszonhét nyaraló feltöréséről kell szá­mot adnia a bíróság előtt, s társai szintén számos éjszakai kiránduláson vettek részt, mint Kardos segédei. Pályafutásukat egy lopott Zsigulival kezdték, ezzel utaz­tak le a Balatonhoz, ahonnan rádiókkal, televíziókkal, ruha­neműkkel és bundákkal tértek vissza a fővárosba. A zsák­mány értékesítése után egy FIAT gépkocsit szereztek, s hamarosan ismét a Balaton- parton tűntek fel, ahol feltör­tek és kiraboltak egy osztrák és egy olasz gépkocsit. Kar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom