Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

1979. Április 6., péntek Är w sJtmav Megalkuvásból vagy elvi okokból? A vállalat tiszta lapot kapott Egy NEB-vizsgálat tanulságai Az elmúlt évben nevet vál­toztatott — s egyben új életet kezdett a megye egy vállalata. Nyolc évig Agrokor Szövetke­zeti Közös Vállalat néven is­merték, az új neve: Agrokor Szövetkezeti Szolgáltató Vál­lalat. A névváltozást a profil tisztulása tette elsősorban szükségessé. Hogy mi még, az témánk szempontjából lényeg­telen. Lényeges viszont az, hogy 1977-ben a több helyről befu­tott panaszok nyomán a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság vizsgálatba kezdett az ürömi székhellyel működő vál­lalatnál. A panaszosok egybe­hangzóan állították, hogy túZ- ságosan vastagon fog a válla­lat ceruzája, a megrendelőkkel többet fizettet a munkáért, mint amennyi azért járna. r Uj igazgató A NEB — számszakértőket is felvonultatva —megkezdte a vizsgálatot. Két év — az 1976-os és 1977-es — számla­adminisztrációját kellett átbo­garásznunk ahhoz, hogy meg­állapítsák: a panaszt tevő megrendelőknek igazuk van. Segítette a vizsgálatot az a tény, hogy nem sokkal a kez­dete előtt olyan új igazgató került a vállalat élére, aki ma­ga is. azt óhajtotta, hogy a cég megingott becsülete helyreáll­jon. Nem ís csak passzívan óhajtotta ezt, cselekedni is kész volt érte, és ennek nyo­mán beindult a vállalati ön­revízió gépezete. A népi ellen­őrökkel vállvetve forgatták a régi számlákat; a végered­mény: "három év alatt — kis kerekítéssel — ötmillió-kettő­százezer forinttal tévedtek a Vállalatnál mindazok, akik a különféle munkadíjakat fel­számították a megrendelők­nek. ' ’ Nftl Valóban tévedtek volna? Vagy volt ebben szándékosság is? Is,‘ is.'' Mindkettőre van bizonyíték. A tévedésre — hanyag tévedésre! — az a bi­zonyíték, hogy a vállalat ön- rriagát is becsapta, mert a három év alatt egymillió 433 ezer forinttal kevesébbet szá­mított fel az elvégzett mun­kákért. Más munkákért vi­szont ötmillió 200 ezerrel töb­bet. Miután á NEB 1977-ben le­zárta az alapvizsgálatot, fel­kérte az Agrokor Vállalatot, hogy folytassa az önrevíziót, s az utóvizsgálat előtt tegyen jelentést arról, hogy végrehaj­totta-e a javasolt változtatá­sokat, korrigálta-e a hibáját. Önrevízió Az utóvizsgálatot a NEB az­óta lefolytatta, s most, a már­cius végén tartott ülésén meg­hallgatta a vállalat igazgató­ját,-aki az elkövetett hibákat elismerte — hozzátéve, hogy örömmel fogadta a vizsgálatot, mert segítségükre volt abban, hogy a hibákat kiküszöböljék -ái és felsorolta, hogy milyen változások történtek azóta a vállalat személyi állományá­ban, szervezetében, s a munka menetében. A személyi . állomány jórészt kicserélődött, képzeltebb em­bereket altot Imaztak. Elkészí­tették — külső szakértők be­vonásával — a vállalat belső szabályzatát; létrehozták az úgynevezett előkészítő osztályt. s kidolgozták az éves árpoli­tikai tervet. Az önrevíziót tavaly befe­jezték. összességében megálla­pították, hogy a túlszámlázá­sok többsége helytelen rende­letértelmezéséből adódott, vi­szont számszaki és adminiszt­rációs hibák miatt több eset­ben nem érvényesítették jogos követelésüket, azaz a vállalat kárára alulszámláztak. És még egy magyarázat: „A-megren­del ők helytelen szemlélete miatt sajnos nem mindig a megfelelő költségvetési tétel­ben érvényesítettük az egyéb­ként jogos többletköltségeket.” A vállalatnak vissza kell fi­zetnie az ötmillió 200 ezer forintot, részben a megkárosí­tott, megrendelőknek, részben az Adóelszámolási Irodának — fizetési kedvézméhnyél. Személyi felelősségrevonást nem alkalmaztak. Három pont Az esetnek három olyan lé­nyeges pontja van, amely vi­tára adott okot, illetve tisztá­zásra szorult. A legszembetű­nőbb: miért nem vontak fele­lősségre senkit? A vállalat jelenlegi vezetői úgy ítélik meg, hogy erre nincs ok, a hibákat nem egyes személyek, hanem az egész kollektíva együttesen követte el. A másik vitatott pont: ho­gyan kell azt értelmezni, hogy „a megrendelők helytelen szemlélete miattA vál­lalat vezetői szerint úgy, hogy a tisztelt megrendelők nem figyeltek oda arra, hogy mire fizetnek ki a társadalmi tulaj­donból, vagyis nem ellenőriz­ték kellőképpen a számlákat. A harmadik kérdés az volt: hogy lehet az, hogy a válla­latnál korábban vizsgálatot végző külső és felügyeleti szervek nem vettek észre sem­mit? Miért maradt ez is —' mint még annyi más vissza­élés, hiba feltárása — a népi ellenőrökre? Mint megtudtuk, a vizsgálatok korábban nem voltak rendszeresek, és hogy mennyire lehettek alaposak, azt — a NEB vizsgálat után — elképzelhetjük. Az előbbi két kérdés meg­válaszolásához egy kis hely­zetmagyarázat szükségeltetik. Többször szó esett már la­punkban is arról, hogy a kö­zös vállalkozások szervezeti felépítése — fiatal vállalkozá­sokról lévén szó — hosszú ideig kezdetleges volt; gyorsan jöttek létre, teljesítőképesség dolgában, gyorsan fejlődtek, a fejlődéshez újabb és újabb emberekre: volt. szükség, aki­ket onpan. vettek fel, ahonnan lehetett. Eleinte nem ís sokat számított, ki hogyan csinálja a munkáját, a lényeges az volt: valaki csinálja. A másik nagy megkísértő a konjunktúra, a minden szol­gáltatás iránti megnövikedett kereslet. Az Agrokor meglehe­tősen ritka szolgáltatást végez, legnagyobbrészt a kalorikus (hűtő, fűtő) rendszerek szere­lési és járulékos szakipari munkáit vállalja, nem csak a megyében és nem is csak az országban, hanem — alvállal­kozóként — külföldön is. A megrendelő, ha már egyszer eljutott addig, hogy vállalko­zót keres, a munka egyszerre nagyon sürgőssé válik: kerül, amibe kerül, csak csinálja va­laki. Ebben a helyzetben ki fi­gyel oda, ha vastagabban fog a ceruza. Ez a fizetség a hiá­nyért, a szolgáltatás ritkaság- értékét kell megtéríteni. És különösen könnyen félreszalad a ceruza, ha nem szakértő kéz vezeti. Hogy el ne essék Az Agrokor esetének tanul­mányozása esettanulmánynak is felfogható; állt már a NEB és felügyeleti szervek, ható­ságok előtt más, alacsonyan szervezett vállalat, vállalko­zás, szövetkezet is. Véletlennek is tekinthető, hogy most ép­pen az Agrokorról kell be­szélni. A hibákról — szerencsére — sok tekintetben múlt időben. Azt a NEB és a Pest megyei Tanács építési és vízgazdál­kodási osztálya is ajánlja, hogy legalább utólag ne mu­lassza el a vállalat a személyi felelősségre vonást. Az is igaz, hogy a vállalat szervezetileg megerősödve ke­rült ki a tisztítótűzből; jó szak­emberekkel gyarapodva (csak nehogy a túladminisztrálás hi­bájába essenek!), egy olyan igazgatóval az élén, akinek egyetlen törekvése, hogy többé ne essen folt a vállalat becsü­letén. A NEB tagjai mégis feltet­ték maguknak a kérdést, hogy nem megalkuvás-e részükről, ha eltekintenek a gazdasági bírság javasolásától. Nem ke­vés nyilvános tépelődés után — amelyben vádló és védő,, hangok keveredtek — a kft-, vetkező álláspontra jutottak: Akkor tesznek jó szolgálatot a közös ügynek, ha a vállalat­nak a jövőre nézve bizalmai szavaznak, de egyben felszó­lítják az irányító szerveket: helyzetük magaslatán állva el­lenőrizzék a vállalat további munkáját. A vezetőkben meg­van a készség a becsületes munkára, a feltételeket is megteremtették ehhez. Hatos Erzsébet Vetik a zöldborsót Háromszáz hektáron vetnek zöldborsót Zsámbékon, a Zsámbéki Medence Tsz-ben. A mag szakaszosan 40—50 hek­táronként kerül a földbe, hogy ne egyszerre érjen be a termés. Bozsán Péter felvétele Gazdaságos takarmányozás „Gazda szeme hizlalja a jó­szágot” tartja a mondás. Azért az sem árt, ha a szakszerűen, kellő időben és mennyiségben adagolt takarmány is besegít a súlygyarapodásba. Napjaink­ban a gazdaságosság követel­ménye a termelőszövetkeze­tekben is sürgető feladattá tette a takarmányozás meg­szervezését, azt, hogy minél kevesebb abrak felhasználásá­val minél több tejet vagy húst állítsanak elő. így van ez a vácszentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezetben is. A szövetkezet több mint négyezet szarvasmarhájának takarmányozása már csak azért is nagy körültekintést igényel, mert az egy esztendő alatt megetetett abrak értéke meg­haladja a 30 millió forintot, így már egy százalék ésszerű megtakarítás is jelentős lehet. G. M. Szakrendelő épül Dabason Már a kiviteli tervek készülnek Aki a dabasi járás szakor­vosi ellátásáról érdeklődik, évek óta ismerősen csengő pa­naszszókat hallhat: a járás 82 ezer lakója közül 38 ezer bu­dapesti szakorvosi rendelőin­tézetekben keresi — kényte­len-kelletlen — a gyógyulást. A többieket a mostani rende­lőintézet korszerűnek épDen- sággel nem nevezhető körül­mények között fogadja. Hi­ányzik az ideggyógyászati, szemészeti, gégészeti, ortopé­diai szakellátás, ilyen pana­szokkal mindenki a főváros­ba kerül. Ez a járás az egyet­len, ahol nincs alkohol-ideg­gondozó. Csak példát sorolunk: a la­boratórium az előírt alapterü­let kétharmadán foglal he­lyet, s a zsúfoltság nehezíti a vizsgálatokat. A rpntgenr,ész­lég • elavult helyisége, éppen- hogy megfelel a munkavédel­mi előírásoknak, adottságai a határértékeket súrolják. Nem csoda, ha ilyen körülmények között kevesebb időt fordíthat az orvos egy-egy betegre. Pél­dául a röntgenben négy per­cet (a hasonló vizsgálatokra országosan átlag több mint kétszer ennyi jut). Tizenegy orvos fogadja Da­bason a betegeket, s ha a hiányszakmák orvosai is ren­delnének itt, több mint húszán lennének. De a belgyógyásza­ton például — 24 négyzetmé­ter helyett 18 a rendelő alap­területe — a két felülvizsgáló főorvos adhatja csak a szak­ellátást, független, .ett belgyó­gyászt nem alkalmazhatnak, ennek nincsenek meg a felté­telei. Sorolhatnánk még a negatí­vumokat, egy azonban bizo­nyos: jobbat érdemelnének a járás áldozatkész szakorvosai, a mellettük dolgozó asszisz­tensek, laboránsok, s főként a betegek, akikre a váróterem­ben fele akkora hely jut, mint kellene. Hírül adtuk már nemegy­szer, hogy tervezik: új szak­orvosi rendelő épüljön a da­basi járásban. Nos,' a prog­ramterv- már. elkészült,-<&z Ál­talános Épülettervező Vállalat­nál most a kiviteli terveken dolgoznak. Az első tervválto­zat módosításai után a végle­ges még idén meglesz, s kezd­hetik az építést a kivitelezők: az ácsai Vörös Október Ter­melőszövetkezet dolgozói. Ök egyébként eddig sem tétlen­kedtek: Dabason, a nemrégi­ben avatott Marx Károly úti ABC-áruház mellett a járási hivatallal szemközt már föld­del töltötték fel a területeit, s áthelyeztek egy — az építés útjában álló — transzformá­torházat. Több mint 30 millió forint­ba kerül majd a szakorvosi rendelő építése — ebből egy- harmadot a berendezés, a mű­szerek tesznek ki — s erre az évre máris tizenhatmilliót szántak a munkákra. A két­szintes épületet — a tervek elkészülte után azonnal emel­ni kezdik. Valószínűleg gyor­san kell jó munkát végez­niük az építőknek, mert az átadás határideje 1980. Éppen ezért most, április első heté­ben egyeztető tárgyalást tart a tervező, a kivitelező, a Pest megyei Beruházási Vállalat, s a munkát megrendelő daba­si nagyközségi tanács a soron következő feladatok, az előké­születek’összehangolására. A dabasi járás tizenhét munkahelyes szakorvosi ren­delőintézete tehát rövidesen épülni kezd. Ezt remélik a ma még mostoha körülmények között dolgozó egészségügyiek, s a betegek is, akiknek a ren­delő elkészülte után nem kell majd a fővárosba utazniuk, hogy megvizsgálhassák, gyó­gyíthassák őket. V. G. P. Uesthez közeledtünk, amikor A eszembe jutott, hogy régen nem látogattam meg Zajác barátomat, a szomszédos kisvárosban. Most itt az alkalom, gondoltam, s már szóltam is a sofőrnek, hogy a Templom té­ren álljon meg: — Fél óra múlva visszajövök. Ad­dig iggyon egy feketét a presszóban — mondtam a sofőrnek. — Majd be­szólok magáért. A sofőr bólintott, én meg már ro­hantam is a szemben lévő házba, Za­jác barátomhoz. Csak a kislányát ta­láltam otthon. Az apja még kora dél­után elment, biztosan a presszóban van. Ott találtam. Egy üveg sör mel­lett búslakodott. — Mi bajod cimborám? — vere­gettem meg a vállát. — Ki vele! — Ej, hagyd. Meghalt a sógorom, egy hetp temettük. Szörnyű. — Ne haragudj.... — Mindnyá­junkra ez vár — telepedtem mellé egy üveg sört rendelve. — Az isten őrizzen meg tőle. — kapta fel a fejét olyan hirtelen, hogy majdnem kiejtettem a poharat a ke­zemből. — Na, nem a haláltól — tet­te hozzá csendesebben —, mert az­zal . előbb-utóbb- mindenki megbékél. — Hanem? — Hát hogy is mondjam, hdl is kezdjem — forgatta ujjai között a poharat —, a sógorom nagyon ren­des, dolgos ember volt, a felesége, mármint a húgom, az isten bocsás­sa meg neki, pedig olyan teremtés, aki mindent csak magának akart. Aztán ebből lett a szégyen. A sógo­romat irhabundában temettük el... — Irhabundában ? Nem értem! — Bizony nehéz ezt megérteni, de így történt. Nézd, a sógorom húsz évig járt ősztől tavaszig egy őszi kabátban. Képzelheted, milyen ko­pott lehetett már. Én magam is többször szóltam neki, hogy miért nem vesz egy rendes télikabátot. Azt mondta, hogy ő nagyon szeretne egy Bába Mihály: irh ctbundct irhabundát, arra meg most nincs pénze, majd tavasszal, majd ősz­szel, majd ekkor, majd akkor. — Szegények voltak? — Ugyan. A húgomnak kisbundá- ja, nagybundája volt, őszi, tavaszi, meg nyári kabátja, meg orkánja. A gyerekei is divatosan jártak, csak a sógorom irhabundájára nem volt pénzük sohasem. Egyszer egy külön­munkáért nagyobb összeget kapott szegény, nyolcezret. Akkor nagyon boldog volt, hogy most már hamaro­san megveszi a bundát. Nem vette meg. A pénze elúszott. A húgom be­ment Pestre, valami főorvoshoz, az meg beutalta valami szanatóriumba, ahol egy maszek orvos kezelte. — Mi baja volt? — Nem tudom. Erről soha sem beszélt, csak valami lápiszolást em­legetett. A sógorom nem kedvetle- nedett el, dolgozott, különmunkát vállalt, belépett a KST-be, hogy majd egyszerre nagyobb összeget kapjon. Megkapta. Tavaly decem­ber elején megint boldog volt, de nem sokáig. Ott voltam éppen ná­luk, amikor a húgom bejelentette, hogy meg kell látogatniuk a messzi lakó rokonságot is. A sógorom helye­selte a tervet, azt mondta, majd tavasszal sort kerítenek rá. Erre a húgom felcsattant: már ezt is saj­nálod tőlem? Ezért áldoztam rád a fiatalságomat, ezért mondtam le annyi mindenről az életben, hogy most ezt kapom tőled? Féltékeny vagy? Irigyled, hogy kapcsolatot tar­tok a rokonsággal? És így tovább a végtelenségig. Nem bírtam hallgatni. Köszönés nélkül elmentem. Egy kis­városban mindenki mindent tud. így hallottam, hogy a sógorék ké­szülődnek az útra, mert a húgom új ruhát varrat és ajándékokat vásá­rolgat. Egy pillanatra elhallgatott. Meg­itta sörét, intett a a felszolgáló lány­nak, s feltartott két ujjával jelezte, hogy két üveg sört kér. — Emlékszel, milyen kegyetlen tél volt december végén? — folytat­ta, amikor ivott a frissen öntött sör­ből. — A sógorom abban a húszéves, szélrágta, kopott őszi felöltőben in­dult el. Januárban találkoztam ve­lük, kerültem őket. Februárban hallottam, hogy a sógor betegeske­dik. Elszaladtam hozzá, Mi baj? — kérdeztem. Semmi, mondta, csak fá­zom, meg nincs étvágyam. Március elején eljött a húgom, és mondja, hogy nem tetszik neki a férje, mert már minden ruha lóg rajta. Alapo­san-leszidtam, hogy elvette tőle a bundára gyűjtött pénzét, amiért annyit gürcölt. De hiszen jó még a régi kabátja, mondta. Igen? Akkor te miért nem jársz abban, amiben férjhez mentél? Szégyen nekünk is, érted, hogy te bundában lófrálsz, ő meg egy nyűtt őszi kabátban! Sírva rohant el. Utána még bánkódtam is, hogy beleavatkoztam a családi ügyükbe. Másnap este már el is mentem, hogy bocsánatot kérjek. És mit tesz isten? Egy vadonatúj irha­bunda lógott a fogason. Na, látod, sógor, mégis csak megvan! — mond­tam neki örömmel. De a sógor csak közömbösen bólintott: Jó lesz a ko­porsóban! Ilyen ő, évekig gyötört miatta, most meg, hogy megkapta tő­lem, nem örül neki. Egy cseppnyi szünet után foly­tatta; — Nem akarlak untatni. Minden­napos vendég lettem náluk, mert szörnyű hírt közölt velem az orvos: a vörös vérsejtjeit felfalták a fehér vérsejtek. Bevitték a kórházba is, de kérésére, saját felelősségére, ha­zaengedték, meghalni. Két nappal a halála előtt átadott nekem egy borí­tékot, amit még aznap este kinyi­tottam, amikor meghalt. Végrende­letének a másolata volt. A záradék két mondata megdöbbentett: Zajác sógoromat megkérem, hogy utolsó kívánságom teljesítését ellenőrizze. Csak az irhabundában engedjen el­temetni ! — Különös kívánság — mondtam olyan halkan, hogy magam is alig hallottam szavaimat. — De ezzel még nincs vége. A te­metés ügyintézéssel jár. Én intéztem mindent. Szóltam a halottöltöztető asszonyoknak, hogy az elhunytat az utolsó kívánságának megfelelően az irhabundába öltöztessék. Ekkor de­rült ki, hogy a húgom már hat­ezerért túladott rajta. Akkor itt te­metés nem lesz, hívom a rendőrsé­get, jelentettem ki határozottan, mert én mindenáron teljesítem a só­gorom végrendeletét, amelyben pe­dig ez áll: Zajác sógoromat megké­rem, hogy utolsó kívánságom telje­sítését ellenőrizze. Csak az irhabun­dában engedjen eltemetni! Lett er­re olyan pánik, kapkodás, no, meg pletyka, hogy zengett belé ez a kis­város. De a sógoromat irhabundában temettük el. Legalább a csontjait melegítse meg szegénynek. JTábultan hallgattam Zajác bará­tom elbeszélését. Megírtunk még két üveg sört, de nsár alig szóltunk egymáshoz. Amikor felálltam, s el­köszöntem tőle, a szomszéd asztalnál fizetett a sofőr is. Szótlanul jött utá­nam. Nem kérdezett semmit. Min­dent hallott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom