Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Discoműsor,vetítéssel EREDMÉNYEK A BUDAÖRSI KÖZMŰVELŐDÉSBEN Testnevelés alól felmentve ELSŐ A GYERMEK EGÉSZSÉGE A budaörsi Jókai Mór Mű­velődési Központ havi műsor­tervén azonnal szembetűnik, hogy különös gondot fordíta­nak a vizuális kultúrára. A nagyteremben felállított tablók pedig Michelangelo-, Leonar­do- és Tizian-reprodukciókat mutatnak, mellettük rövid ma­gyarázó szövegek. Közösségteremtés Oláh Mária igazgató és Mu­rányi Sándor közművelődési előadó' nagyon sok ismeretter­jesztő és képzőművészeti érté­kelő foglalkozást szervez. A fiatalokat úgy vonják be, hogy a gimnáziummal közösen, a művészettörténeti órák, szak­körök tananyagához kap­csolódva tartanak kiegészítő foglalkozásokat délutánonként. A legérdeklődőbbek érettségi után is rendszeresen eljárnak a kiállításokra és az előadá­sokra, amelyeket alkotóművé­szek vagy neves művészettör­ténészek tartanak. Szabatjos Árpáddal, Berki Violával, Ró­zsa T. Endrével, Fajó Jánossal találkozhattak többi között az érdeklődők. László József he­lyű ötvös saját műtermében fogadta az alkotás' titkai iránt érdeklődőket. Nyugdíjasok — fiatalok A Jókai Művelődési Házban kialakult intenzív klubélet igazolja is ennek helyességét : szinte minden korosztály meg­találja a maga szórakozását. A hagyományos klubösszejö- veteleken kívül komplex fog­lalkozásokra is alkalmat talál­nak. Szorosan együttműködik például a képzőművészeti klub a Szakáig Mátyás vezette gim­náziumi kórussal, bemutató­kon ismertetik meg egymással hobbijukat a különböző kö­zösségek. A közeljövőben a budaörsi kórus nagyszabású hangversenyt rendez, amely- lyel egyben megünnepli mű­ködésének 20. évfordulóját. A klubok, szakkörök munká­ját, a kirándulásokat 22 Pest megyei vállalat, köztük a Vízép, Mezőgép, a Texelektro és a Sasad Termelőszövetke­zet támogatja. Szép h&gyománya alakult ki a nyugdíjasklubnak: évente többször csereprogramokát bo­nyolítanak le a toki Egyetér­tés Termelőszövetkezet nyug­díjasaival, műsort adnak egy­másnak, közösen szerveznek kirándulást. A szarvasi Arbo­rétum, a Palócmúzeum és a Planetárium megtekintése volt legutóbbi programjuk. A községi művelődési ház­ban minden vasárnap este hat órától discóműsort tart a nép­szerű lemezlovas-pár, Keresz­tes Tibor és Willand József. Nem egyszerű táncműsorok ezek, a szünetekben diafilm- és diaporáma-vetítés szórakoz­tatja a fiatalokat. Keresztes Tibor részt vett a VIT-en, és több vetítettképes élménybe­számolót tartott Kubáról. A Szentendrén ismét valóság lett egy álom. A város fő­terén, az egyik ház emeletén grafikai múnely létesül. Az ötlet nem új, régóta foglalkoz­tatja a szentendrei művésze­ket. Egy olyan kollektív mű­helyről van szó, amely grafi­kai sokszorosításra alkalmas gépekkel rendelkezik. A Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetségének Pest megyei területi szervezete már 1976 óta kereste a műhely megte­remtésének lehetőségét. — Az elképzelés akkor kez­dett realizálódni — mondja Farkas Ádám szobrászművész, a területi szervezet művészeti titkára —, amikor Bihari Jó­zseffel, a Pest megyei művelő­dési központ igazgatójával az elmúlt év tavaszán összeül­tünk, s közösen gondolkodva fogalmaztuk meg a terveket. — Most a megyei tanács, a művelődési központ és a mű­vészeti alap támogatásával már ott tartunk, hogy van helyiség, van szitanyomó gé­pünk és még ebben az évben szeretnénk beszerezni egy réz­karc sokszorosítására alkalmas gépet is. Kaptunk egy nyom­dász státust, amelyet valószí­nűleg már április elejétől be- tölthetünk. A műhelyt a te­rületi szervezet tagjai, tehát nemcsak szentendreiek hasz­nálhatják. Minden itt sokszo­rosított művet zsűriznek, eb­disc-joekey-k is arra törek­szenek, hogy minél igényesebb, kulturált szórakozási lehető­ség várja a közönséget. Olvasótábori felkészülés A budaörsi művelődési ház­ban már hagyományuk van a német nyelvi olvasótáborok­nak. Szeretnék megvalósítani, hogy a többségében helybeli iskolásokból álló, leendő tábo­rozok ' előkészüihessenek a nyári foglalkozásokra. Törek­vésük, hogy az olvasótáborok kis törzsközösségéből kialakul­jon egy nemzetiségi néptánc- csoport törzsgárdája P. Z. ben és a tartalmi kérdésekben a területi szervezet hat tagú vezetősége dönt. — Mi lesz a sorsa az itt szü­letett alkotásoknak? — A műhelyben kevés, mindössze 30 példányban ké­szülnek majd a sokszorosított grafikák. Valamennyi mű első, számozott példányát letétbe helyezzük a Ferenczy Mú- zeutfiban, a következő számo­zott lap a megyei művelődési központ tulajdonába kerül. A harmadik, negyedik, valamint ötödik nyomat a megyei mű­tárgybanké lesz. öt alkotást megtart a művész, a fennma­radó húszat pedig kispénzű emberek számára is hozzáfér­hető áron kívánjuk értékesí­teni. Az összes grafikai lapot ellátjuk a műhely védjegyével, ami egyben garanciát is je­lent. Innen sem selejt, sem 30 levonatnál több nem kerülhet ki. — Hol lesz a megyei mű- túrgybank? — A műtárgybankot a me­gyei művelődési központ keze­li és anyagából rendszeresen kiállításokat tart megyeszerte. Különösen a fehér foltokon, te­hát az olyan helyeken, ahol nem él, vagy dolgozik alkotó képzőművész, s másként nem nyílik lehetőség tárlatok ren­dezésére. K. É. Testnevelési óra. Az ügyes mozgásúak, edzettek órája az iskolában. Kötélmászás, foci, szertorna, kézilabda. Minden órán akad, aki a pádon ülve nézi társait. Némi irigységgel, mert a közös sport, az egész­séges játék öröméből kimarad. Kiállók... Zsuzsa nyolcadikos. Vidám kislány. Csak aki sokáig nézi figyelmesen, az veszi észre, hogy egyik szeme üveg. Kese­rűség nélkül mondja: — Fel­mentést kaptam a testnevelés alól, már több mint négy éve. Se apuék, se az orvosok, se a tanárok nem engedik, hogy sportoljak, legalábbis a testne­velési órán nem. Általában az öltözőben várom meg az óra végét, néha segítek a tanár bácsinak. Legutóbb például a kézilabdakapura kötöztem fel a hálót. — Azért este, otthon a tévé­tornát nem hagyom ki. Igen, szeretek tornázni ... Anna egyidős Zsuzsával. Szervi' szívbetegsége miatt csak könnyített testnevelésen vehet részt: — Én mindent együtt csinálok a többiekkel. A gimnasztikát, a mászást, ugrást, a kézilabdát is. A fu­tást rosszul viselem. Kifulla­dok, szúr a szívem. Nem bí­rom a nagyobb terhelést. Ilyenkor mindig kiállók, pihe­nek. A többi osztálytársam is tudja, mi a helyzet, nem szól­nak soha. Az érdi 6. számú általános iskola igazgatója, Balogh Imre: — Iskolánkban 1974 óta egyetlen év sem volt, amikor ötnél több tanulónak kellett felmentést adni a testnevelés alól. Idén például négyen kap­tak teljes felmentést. A köny- nyített torna- és sportfoglal­kozásban se sokan részesül­nek: általában hatan-nyolcan, de a számuk folyton változik, hiszen az egészségi állapotuk is javulhat-romolhat. A rész­leges 'felmentés tehát nem végleges. Mindehhez még egy adatot: iskolánkban 930-an tanulnak. Közös foglalkozás — Sok a diákunk, s a torna­terem — noha délelőtt és dél­után is folyvást órák színhe­lye — nem elegendő: a heti három testnevelési óra min­den tanulócsoportnak csak úgy tartható meg, ha a tanár néhány órát összevon, közös játékot, kirándulást, sétát kez­deményez, esetleg az udvaron vagy telente a tanteremben is tart órát. A heti 71 testnevelé­si órából 15 „nem fér el” a tornateremben. — De nemcsak a 'hely hiá­nya miatt nincs módunk ar­ra, hogy a könnyített testne­velési órára, a gyógytestneve- lésre csoportokat szegezzünk. Hiányzik a gyógy testnevelő pedagógus is. Érden nyolc az iskolák száma, s csupán egyet­len szakképzett gyógytesthe- velő tanít itt, a MŰM. 220. számú Ipari Szakmunkáskép­ző intézetében. — Egy iskolában kevés a gyerek egy-egy különleges testnevelést igénylő csoport­hoz. Annak megítélésére, hogy ki, milyen mértékű könnyí­tést, felmentés kapjon, az or­vos hivatott. Mi örülünk, ha a felnőtt körzeti orvos — ő látja el az iskolaorvosi teen­dőket is — évente legalább az elsős, ötödikes és nyolcadikos tanulókat meg tudja, vizsgál­ni kellő tüzetességgel. A vá­ros többi iskolájában sem jobb a helyzet. Megesik, hogy egy gyerekről csak akkor de­rűi is: lúdtalpas’, amikor már fájdalmakra panaszkodik ... Marosváryné Csabonyi Éva testnevelést tanít az iskolá­ban: — A könnyített testne­velést csak úgy tudom meg­oldani, hogy a többiekkel együtt végezzék a gyakorlato­kat a könnyítést igénylők. Tanév elején mindig megbe­szélem velük, hogy melyik mozgást mikor hagyják abba. Elég sok a beesett mellkasú, görnyedt tartású gyerék. Szá­mukra sajátos, tartásjavító mozgásokat írok elő, a terhe­lést rosszabbul bíróknak pedig kevésbé fárasztó gyakorlato­kat. Ahhoz, hogy a tanulók közötti differenciálás ne csak mennyiségi legyen a testneve­lésben, kiscsoportos foglalko­zásokat kellene tartani. Majtényi Zsomboráé két esztendeig tanult gyógytestne- velést, azt, amit eddik a vá­ros egyetlen iskolájában sem sikerült bevezetni. A szak­munkásképző intézetben tanít „közönséges” testnevelést. — A gyógytestnevelés lénye­ge, hogy olyan gyógyító, re­habilitáló hatású mozgásokat ad — természetesen egyénre szabottan —, amelyek például a szív-, gerinc-, ízületi és egyéb betegségekben szenve­dők által is végezhetők. Ügy tapasztalom, hogy több törő­dést érdemelnének a gyógy- testnevelésre szoruló gyere­kek. Gyógytestnevelés — Először itt az iskolában mértem fel, hányán szorulná­nak könnyített, vagy gyógyító testnevelésre. Így mondom: szorulnának, mert a gyerekek maguk sem igénylik ezt. Nos, egy 30 tagú Osztályból általá­ban nyolcan-tízen tartoznak az enyhébb, s legföljebb ket- ten-hárman a súlyosabb ese­tek közé. Pedig ők már elmúl­tak 14 évesek. A megelőzést viszont korábban kell kezdeni. — Éppen két hete, hogy dr. Pálffy Imre iskolaorvossal az érdi 2. számú általános is­kolába látogattunk. Két ötödi­kes tanulócsoport gyerekeit vettük szemügyre. Hetvenötük közül 25-en szétálló lapocká- jú, esettvállú vagy a kelleté­nél kövérebb gyerekek voltak. Vagy tizenötüknek lúdtalpa, gerincferdülése volt. A többi iskolában, a többi osztályban is hasonló lehet a helyzet. — Több pedagógiai figyel­met érdemelnének ők. Szív­ügyem a gyógytestnevelés, de a tanítás mellett legfeljebb egy-két kis létszámú csoport­tal, 20—25 súlyosabb rendelle­nességben szenvedő gyerekkel tudnék foglalkozni. Érd meg­érdemelne egy főállású gyógy- testnevelőt. Ehhez azonban nem elég a szakember: külön terem, felszerelés is kellene. ★ Való s igaz: a sajátos, egy- egy gyermek gyengeségére, betegségére szabott testneve­lésért áldozatot kell hozni. De megéri. Mert akinek ma csak kisebbfajta bokasüllyedés miatt fáj a lába, az nem szí­vesen tornázik, s meglehet: egy-két évtized múltán több időt tölt majd az orvosi ren­delőben, mint munkahelyén... Vasvári G. Pál Grafikai műhely Szentendrén Onedin civilben fáradni, egyre kevesebb ötle­tük volt és kénytelenek voltak „ráfanyalodni” a színészek véleményére, javaslataira. Így HETEKEN KERESZTÜL kö­vethetik szárazon és vízen Onedin kapitány kalandjait a tévénézők. A , tapasztalt „ten­geri Medve” egyaránt állta a viharokat — kinn az óceán hullámain, s odahaza, érzelmi életében. Ennyi epizód után — még ha nem is a teljes, hetven epizódból álló filmet láthatjuk, a közönség alaposan megismerhette nemcsak a ka­pitányt, hanem élejrekeltőjét, Peter Gilmorö-t, is, aki nem­rég 'egy külföldi lapnak nyi­latkozott pályafutásáról, s ki­derült, hogy a látszat csal — bizony még sok mindent nem tudunk róla. Peter Gilmore ugyanis nemcsak a tengerészkarrierre, de mégcsak a színészi pályára sem gondolt soha. Egyik nagyapja halászattal kereste kenyerét, de az unoka a film forgatásának megkezdéséig tulajdonképpen sohasem szállt tengerre, de még csak az oly népszerű v i tori áss portnak sem hódolt... Katonai szolgálatá­nak teljesítése után kezdett megélhetés után nézni. Ké­mikus vagy éppen mezőgaz­dász szeretett volna lenini, de sajnos, az életben nem mindig azt csinálhatja az ember, amit szeretne, bele kellett nyugod­nia, hogy egyetemi tanulmá­nyok nélkül — álma sohasem teljesedhet, erre pedig nem volt pénze. Így kötött aztán ki' a színészetnél, ugyanis’ Angliában ehhez nem szüksé­ges semmiféle diploma, bárki felcsaphat színésznek. Az öt­venöt londoni, a háromszáz repertoárszínház és a kétszáz amatőr társulat között rend­szerint akad egy, ahol ilyen­olyan szerepre keresnek je­lentkezőt. Természetesen, mint pályakezdő, ő is főleg a zenés színpadokon próbálta ki te­hetségét, énekelt, táncolt, míg aztán megérkezett címére a meghívás az első prózai együttestől, kis epizódszerep­re. Üjabb és újabb színházak következtek Peter Gilmore életében, olyannyira, hogy olyan esztendő is volt, ami­kor csaknem félszáz darabban kellett játszania. Nagyon rö­vid idő alatt — hatalmas ta­pasztalatot szerzett, de mások­kal ellentétben, Gilmore azt tartja, hogy nem a gyakor­lat, a túl nagy gyakorlat te­szi a mestert. Amikor szerző­dése lejárt, más színházak címére írt, új ajánlatra várva. Aztán minden elölről kezdő­dött. De hamarosan arra a felfedezésre jutott, hogy ez kevés a dicsőséghez. így pró­bálkozott meg a filmmel, a rádióval, a tévével... Húsz év telt el megfeszített munkád val, hogy aztán a hetvenes évek elején bekopogtasson a siker, Onedin kapitány szere­pében. MINDEN EGYES EPIZÓD felvétele tíz napot vett igény­be, ezt kétnapnyi utószinkron követte. A közreműködő mű­vészek a hajó személyzetével együtt keltek útra, a matrózok mutatták meg nekik, mikor mit kell csinálniuk. így aztán az egész együttest beavatták a szakma titkaiba. Ezzel vált átélhetővé, érthetővé Gilmore és kollégái számára egy addig alig-alig ismert világ, így született meg a BBC produk­ciójának talán egyik legfőbb erőssége, a kitűnő színészi já­ték. A főhősről — Gilmore el­mondta, hogy kezdetben alig hasonlított hozzá, csak akkor szólhatott bele kollégáival a mese irányításába, az epizó­dok megírásába, amikor a forgatókönyvírók kezdtek ki­történhetett meg, hogy Onedin és társai egyszerre mind job­ban kezdtek megszemélyesí­tőikhez „hasonlítani”. „— Nem hinném, hogy a színészet intellektuális foglal­kozás — vallja Gilmore. Ke­gyetlen munka, amihea sok erőfeszítésre, koncentrálásra és sok gyakorlatra van szük­ség. Számomra mindig vonzó volt a szerepek megkövetelte fizikai követelmény, főleg Onedin megformálásakor.” A NÉPSZERŰ SZÍNÉSZ azt válaszolta arra a kérdés­re, miért közkedveltek az an­gol tévésorozatok, hogy hazá­jában a filmipar a második világháború után szinte telje­sen megszűnt a beözönlő nagy­számú amerikai film konkur- renciája következtében. Csak a nagy hagyományokkal ren­delkező tévé biztosított lehe­tőséget a valóban művészi igényű munkára. Akárhogy is nézzük — ez a művész véle­ménye — a televízió keveseb­bet hazudik, mint a mozi. Per­sze ez nem azt jelenti, hogy a háború utáni időszakban neth született néhány olyan méltán klasszikus erejű film­alkotás, mint a III. Richárd, az V. Henrik vagy az Egy ember az örökkévalóságnak... Lényegében most ezt a tradí­ciót folytatja Keith Michel VIII. Henrik című hatrészes történelmi sorozata is. Ter­veiről szólva Gilmore elme­sélte, hogy a legújabb, gyere­kek számára készülő kalóz­filmben ismét tengerre száll, és szerepet kapott — a válto­zatosság kedvéért — a Titanic katasztrófájáról forgatott szu­perprodukcióban is. Nemlalia György TV-FICYELÓ Vezeték. Lévén Albertirsa I Pest megyében, s lévén ez a helység a hatalmas — a Szov- , jetunióból érkező — villamos távvezeték hazánkbéli végál­lomása, már hogyne karikáz- tuk volna be azt a műsorcí- met, amely összeköttetés 750 kilovolt feszültségszinten meg­fogalmazással a műsorújság­ban tűnt a szemünkbe. Igaz, hogy édes anyanyel­vűnk némely nekibuzdultabb védelmezője — így hírlik — e feszültségszint kifejezés olvas­tán elhúzta a száját (ami igaz, az igaz: ötletesebb, magyaro­sabb elnevezést is kaphatott volna ez a képsor), de e gram­matikai botlástól eltekintve úgy ültünk le képernyőnk elé, hogy azért majd látunk vala­mit. Szó se róla, néznivalókban nem volt szegény ez a csütör­tök esti húsz perc. Mutattak abban épp elég drótkötélcso­mót, tartóoszlopot, s — alkal- mankint — egy-két embert is, amint a köztéri szobrok mód­jára a szerszámok fölé magas­uk. És e képi unalom hangi kí­séreteként egynéhány olyan szócsoportot is hallhattunk, amelytől nemcsak a száj hú­zódott el, de — már akinél ez lehetséges — igencsak meg- borzolódott a haj. Tűzihor- gonyzott kivitelűnek monda­tott valami műszaki micsoda, s — halljunk csodát! — ez a tüneményes csacsiság sem ma­radt ki a magyarázkodásból, hogy állékony. Mármint az a valami, amit a helyére illesz­tettek. (Azt már csak egy szo­rosan védő zárójel két pajzsa között lehet papírra vetni, hogy az illető készítményben egyszer zárt munkagödör-vé­delmet is emlegettek. Sajnos anélkül, hogy megtudtuk vol­na, miszerint a munkagödör zárt, avagy éppen annak a védelme ilyen.) No, de piszkálódás ide, pisz- kálódás oda — egy ritka har­matos összefoglalóval traktál- ták a nézőt az említett idő­pontban. Egy annyira harma­tos micsodával, amelynek — elsősorban1 a szemügyre vett téma gazdaságpolitikai fon­tossága miatt — egyszerűen nem lett volna szabad helyet adni a képernyőn. Krimi. Újonnan fölfedezett­nek, eleddig még sohasem lá­tottnak, hallottnak titulálta a műsorújság Tersánszky Jó­zsi Jenő Bűnügy, lélekelem­zéssel című munkáját. Mint amennyire elképesz­tően hangzik az az állékony szó — legalább annyira nem igaz, hogy a Kakuk Marci szerzőjének ez a fogalmazvá­nya mindeddig lappangott. Egyáltalán nem vádolható ilyesmivel, mert — mint iro­dalmi hetilapunk legfrissebb száma jelzi — megjelent az, jó negyven esztendeje. S hogy ezt az ismeretlen, azaz hogy már kinyomtatott históriát érdemes volt-e meg- játékosítani? Azért feltétlenül igen, hogy Bánsági Ildikó, Lu­kács Sándor és Oszter Sándor egy új szerepet kapjon, de azért már sokkalta kevésbé, hogy a néző esedékes izgalmi igényeit kielégíthesse. Kettő oka van ennek: egyrészt nem volt igazi lélekelemzés. A töb­bi — mint mondani szokás — stimmel.... Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom