Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
m:s “agaz tjumssMummsh-..™........ /M MBAnmet ív.v.v.xv>>>>>>>>>>X£>X£X%*;5:x;x.v.v.v.v.v.x*>Xv v.v.v.^-.v.v«viv*í Új módszerek a modern pedagógiában Interjú az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatójával Több esztendővel ezelőtt a Minisztertanács határozatot hozott az akkor másfél évtizedes múltra visfc- szatekintő Országos Pedagógiai Intézet átszervezésére. Azért került erre sor, hogy az iskolareform kapcsán felmerült módszertani feladatok megoldására alkalmasabb legyen. Milyen kutatási témák foglalkoztatják napjainkban az intézet kétszáznegyven munkatársát? Erről beszélgettünk Miklósvári Sándorral, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatójával. # Arra kérem, mutassa be dióhéjban az átalakított, átszervezett intézet tevékenységét. — Intézetünkben sokrétű munka folyik, hiszen feladataink is szer_ teágazóak. Egyebek között az alsó- és középfokú nevelési intézetek számára a tantervek elkészítése, a szakfelügyelők munkájának szakmai módszertani irányítása, valamint a pedagógusok továbbképzésének tervezése és szervezése tartozik teendőink sorába. Ezenkívül természetesen részt veszünk az aktuális módszertani kísérletekben és tudományos kutatásokban. Tudományos tevékenységünket a kormány anyagilag is jelentős mértékben támogatja. 0 Melyek a pedagógiai módszertan legfontosabb kérdései napjainkban? — A sok közül elsőként az újságolvasó korosztályt érintő témát, a felnőttoktatást említeném. Ma is széles tömegek vesznek részt a munka mellett alsó- vagy középszinten iskolarendszerű oktatásban. Az üzemek, a vállalatok, intézmények minden áldozatra hajlandók, hogy megteremtsék dolgozóiknak a továbbtanulás lehetőségét. A kérdés csak az, miként kell a felnőtteket tanítani? Milyen módszerekkel lehet elérni, hogy a tanítás a lehető leghatékonyabb és a legkevésbé fárasztó legyen? Nyilvánvaló, hogy a felnőtt- oktatásban speciális tant^rwel kell dolgoznunk, hiszen a felnőttek élet- tápasztalata és általános műveltsége lényegesen nagyobb, mint az iskoláskorú gyermekeké. ' Ezekre az előzetes ismeretekre kellene az oktatás egész rendszerét felépítenünk. 0 Világszerte foglalkoztatja a szakembereket az oktatási eszközök korszerűsítése. Az Országos Pedagógiai Intézet milyen eredményeket mondhat magáénak? — Fő kutatási területünk — és ez elsősorban a felnőtteket érinti — a távoktatási rendszer kidolgozása. Sajnos hazánkban e téren még gyerekcipőben járunk, jóllehet senki sem tagadja, hogy a jövő a távoktatásé. Csakhogy ez az oktatási forma meglehetősen költséges. Munkatársaink tehát azon fáradoznak, hogy kidolgozzanak egy olyan módszert, amely bizonyos ritmusra kényszeríti a távoktatás résztvevőit. S fontos az is, hogy a segédanyagok és dokumentumok költségei a jelenleginél sokkal alacsonyabbak legyenek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felnőttek oktatása igen fontos feladatok elé állít bennünket. Változó világunkban ugyanis egyre többen képezik magukat az iskoláskoron túl is. 0 Az utóbbi években a legtöbb vitát az új matematika bevezetése váltotta ki. Jelenleg milyen stádiumban van a matematikaoktatás reformja? — Csaknem egy évtizede folynak a kutatások és a kísérletek. Több országgal vettük fel a kapcsolatot és tapasztalatokat gyűjtöttünk a világ különböző tájain, mielőtt elkészítettük a tantervmódosítást és az új matematikaoktatásnak feltételeit. Az új módszer lényege, hogy a tanulókba nem belesúlykolni kell ezt a tudományt, hanem megkedveltetni velük, úgy, hogy közben logikus gondolkodásra neveljünk. Egyszóval ma a matematika nemcsak a született tehetségek, az úgynevezett „matematikai zsenik” számára lehet elérhető, különleges képességek nélkül is bárki elsajátíthatja. Évszázados hiedelmek dőltek meg az új matematika bevezetésével. Kiderült például, hogy hét-nyolc évesek éppúgy megértik — az egykori egyetemi tananyagot — a halmazelméletet, mint az egyszeregyet. • Tudomásom szerint ma már az ország valamennyi iskolájában új módszerekkel oktatják a matematikát. Bizonyára ez nem jelenti azt, hogy az önök tevékenysége ezzel befejeződött. — Valóban nem. Márcsak azért sem, mert a technika fejlődésével újabb nagy kérdések kerültek előtérbe. A számológép napjainkban nem ritkaság és a pedagógusok egyre gyakrabban teszik fel önmaguknak és nekünk a kérdést: mikor szabad a gyerek kezébe számológépet adni? Meggyőződésem, hogy a számológépnek helyet kell kapni az iskolai oktatásban. Nemcsak egyetemi és középszinten, hanem már az általános iskola elsőmásodik osztályában. A gyerekeket ugyanis a számoláson kívül sok egyébre meg kell tanítanunk. Ahogy az élet minden területén, itt is az idő a legfőbb érték. Felesleges tehát azzal gyötörni a tanulókat, hogy többjegyű számokkal végezzenek fejben vagy írásban számtani műve. leteket, mikor ott a segédeszköz, a számológép. A géphasználat azonban veszélyeket hordoz magában. Azt is meg kell tanítanunk, hogy a legügyesebb számológép sem helyettesítheti az emberi agy működését, a logikus gondolkodást, csupán segítheti. A számológépek alkalmazásának didaktikai kérdéseivel intenzíven foglalkozunk. Néhány általános iskolát hamarosan felszerelünk gépekkel, hogy megkezdhessük a konkrét kísérleteket. 0 A pedagógia új módszerei áltaják, hogy sokkal ésszerűbb, ha a helyesírás szabályait a tanulók tízéves korukig megismerik, A gyerekek képesek erre ebben a korban is, és csak a helyzetüket könnyítjük meg ha nem kell a rossz beidegződése, két, nyelvtani hibákat idősebb korukban nyesegetni. 0 Mi a legfrissebb téma az intézet kutatási tervében? — A legújabb és talán az egyik legizgalmasabb a tanulók személyiség-alakulását befolyásoló tényezők feltárása. Nemrég készítettük el — s azóta három megye iskoláiban ki is próbálták — azt a tudományos igénnyel összeállított kérdőívet, amely megkönnyíti a személyiség- vizsgálatot. Azért van erre szükség, hogy a pedagógusoknak lehetőségük legyen tanítványaikat alaposabban megismerni, képességeiket feltárni, kifejleszteni és ne csupán egy régi séma szerint kategorizálják őket. Nem hallgathatjuk el a nevelést nehezítő körülményeket sem. A pedagógusoknak általában nincs idejük a tanulók személyiségével foglalkozni, sokszor örülnek, ha a tananyagot időben leadják. A nagylétszámú osztályokban nem nevelés, hanem tömegoktatás folyik. Hiba lenne, ha beletörődnénk. Ami az osztályok létszámát illeti, aligha számíthatunk kedvező fordulatra. Sőt, napjaink ban csak 1 millió általános iskolás van, hamarosan újabb demográfia; csúcs várható, s 1965-ben 1 millió 300 ezerre nő ennek a korosztály, nak a száma. Ez a tény arra indít bennünket, hogy a személyiség fejlesztést elősegítő módszereket dolgozunk ki, méghozzá olyan módszereket, amelyek a nagy és még nagyobb létszámú osztályokban is hatékonyak. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA Képek üzenete Első kép: A szőlőben (Öreg ember mind a kettő. Az asszony fején kendő, álla alatt csomózva, a férfi fején kalap. Hátuk mögött a szőlősorok mesz- sze futnak össze. Félkézzel egy karóba kapaszkodnak, arcukon mosoly. Szemüket összehúzza a napfény.) — A szüleim. Öregkorukra én vettem nekik ezt a darab szőlőt, annak örülnek oly nagyon. Gazdálkodó család volt a miénk, onnan hoztam én is a föld szeretetét. Nem voltunk jó módúak, de ami kellett, arra mindig telt. Én azért lettem kommunista, mert beláttam a változás szükségességét. Édesanyámák benne voltak már a korban, amikor saját szőlőhöz jutottak, így jártam én is: a nyugdíjas napokon került idő a kertészkedésre. Nekem a munka az aszpirin. Engem a napfény éltet. Negyven fokhoz szoktam az olajkazánok mellett, itthon azóta is mindig ég a tűz a kályhában. De ha kisüt a nap, én is meleget érzek. Második kép: Indul a szakasz (Szurony lábhoz engedve, mellkas büszkén dombórítva, katonasapkák hetykén fejre csapva. Elmosódott a kép, a . sapkán apró pont a vörös csillag. Nyújtó Ferenc szakaszvezető ott áll a rriá- sodik sorban, mellette gyerekképű katona, falusi asztalossegéd. A szakasz első halottja.) — Tizenhét évesen vittek el katonának. Ott voltam Piavénái, megjártam, Isonzót. Akkor találkoztam először a forradalommal: a visszavonulásnál katonák meg-megállí- tottak bennünket: szocializmusról, Leninről beszéltek. Hazajövet Cegléden első utam a munkások szervezetéhez vitt, akkor még nem volt párt. Örömmel fogadtak: Pesten ta_ nonckódtam, vasesztergályos inas voltam. Cegléd akkor mezőváros volt, kevés iparral, a nagy malom volt az egyetlen ipari üzem. Az emberek eljártak a fővárosba, munkájukat elvitték, de hazahozták mindazt, amit a dolgozók között, a munkásotthonokban tanultak. Vezetőségi tag lettem, ez még tizennyolc végén volt, november tizenötödikén. Így értem meg a forradalmat. Igaz, nem tíz nappal előbb, Iában azt a célt szolgálják, hogy az ember egyre többet és egyre gyorsabban képes tanulni. Érthető ez a törekvés, hiszen az elsajátítandó ismeretanyag rohamosan nő. Az intézetben folyó kísérletek mennyiben érintik a tanulás gyorsítását? — Világszerte megfigyelhető, hogy az iskoláskor kitolódik: mind több országban folyik az alapfokú oktatás 10—12 éven keresztül. Valószínű ezt mi sem kerülhetjük el, de hazánkban ez csak a 90-es évek körül várható. Addig is elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy'az oktatás gyors ütemét zavaró tényezőket kiszűrjük. A gyakorló pedagógusok régi panasza, hogy a tanítást főként a tanulók ismereteinek hiányossága lassítja. Azok az alapvető ismeretek hiányoznak, amelyekre az új tananyag épülhetne. Célunk, hogy megtaláljuk minden tantárgynál azt az optimális időpontot, amikor a tanuló bizonyos ismeretanyagot már képes befogadni. Egy példát is említenék. Régen azt vallották a pedagógusok, hogy a helyesírást csak a középiskolában lehet megtanulni. Kísérleteink egyértelműen bizonyítAsszonyfej (fekete márvány) Nagy Sándor szobra ahogy még hivatalos helyen Is tartják, hanem akkor kezdődött Cegléden is az átalakulás, amikor az egész országban. Március 21. előtt ugyan tényleg megalakult a néptanács, de ez így volt mindenhol. Áprilisban már a katonaságot a ceglédi vasas szakasz: környékbeli szerveztük, tizenhetedikén megalakult kommunistákból, szovjet hadifoglyokból. Csongrád alá vonultunk, ott harcoltunk az intervenció ellen; júniusban Nagymarosnál védtük az országot. Két év internálással fizettem. Két év alatt volt időm fölmérni. mit csináltunk rosszul és ha újrakezdjük — mert nem hagyott el a hitem — mit kell másképpen csinálnunk'. Láttam a hibákat, de azok érthető buktatók is voltak. Olyat tettünk, amit még soha nem próbáltunk: új világot építettünk magunknak. Harmadik kép: Festmény a gyár falán (Munkások, konyákig feltúrt ing~ ben. Katonák, félrecsúszott sapkával, fegyvertelenül. Köröttük zászlók lobognak, kezük egymásba fonódik. Arcukon öröm, szemükben béke. A pillanat: n felszabadulás.) — Én csináltattam ezt a festményt egyik április negyedikére. Ott értük meg a felszabadulást a gyárban. A mérnök már napok óta kérdezgette: mondja, Nyújtó úr, mikor érnek ide a barátai? Egy este azt mondtam: ma éjjel megérkeznek a szovjetek. Hajnalra fölszabadultunk. Huszonhatban kerültem a szappan. és olajgyárba. Hosszú története van ennek: voltam mozdonyszerelő, segédmunkás, napszámos. Ügy kerültem a gyárba is, napszámra, negyven fillérért. Egyszer elromlott a szivattyú, a mérnök javíttatni gkarta. Miért kellene pénzt fizetni ezért? — kérdeztem. Meg tudná csinálni? — csodálkozott Megpróbálhatom, feleltem. Megcsináltam, másnap már a műhelyben voltam. A pártmunkát, persze folytattam. Amíg csak lehetett, a természetbarátok egyesülete adott fedezéket: kirándultunk, dalárdát szerveztünk és közben röpcédulát osztottunk, agitáltunk, tanítottunk. Ötvenegyben Kőbányára kerültem, gyárba. Ötvenhárom lehetett amikor jöttek értem, elvittek, faggattak. Semmit nem lehetett a nyakamba varrni, és szerencsére még egy régi ismerős is akadt, aki igazolt. De az állásomat elvesztettem. Ceglédre hazajőve összefogtam a batyumat és elvonultam a tanyára. Itt éltem három évet, az ötvenhatos események zaja se nagyon jutott föl a hegyre. Míg egy nap kopognak az ajtón, régi ismerős, pártvezetőségi tag jött. Feri bácsi, azt mondta, az emberek téged megsértettek, de most a párt hív, gyere velünk. Szőnyben kezdtem újra, az olaj- finomítóban. Egymilliós finomító volt, a maiak mellett eltörpülne, de ez akkor a legnagyobb volt. Ott húztam le a hátralevő időt. Hatvan éves koromban körbeudvaroltak: maradjak még. Jót nevettem, kinek lett volna kedve nyugdíjba menni? Rá tettem három évet, hatvanhárom évesen hagytam abba a munkát. Negyedik kép: A téren (Gondolatkép. A téren fák, a fák között padok, a padok körül gyerekek játszanak. Odafönn süt a nap, az életet adó Nap. Mind. annyiunkat felmelegít.) — Ezt elnézem, látja, naphosszat, a gyerekeket. Talán, mert nekem is van két kis unokám. Rajtuk látom legjobban a változást, ruhájukon, viselkedésükön, életükön. Mert én emlékszem, mi volt itt Cegléden annakidején, még negyvenötben is — én ma hol tartunk. Mi mindent gondolnak az emberek is másképp, olyat is, amit valaha még maguk sem_ hittek volna. Néha találkozom a régiekkel, sajnos mind kevesebben vagyunk. A vezetők nagyon figyelmesek, minden ünnepségen ott a helyem, hatvanhétben megkaptam a Szocialista Hazáért kitüntetést Jól esett, megtiszteltetés volt, de amikor elnézegetem a gyerekeket a téren, az nekem a legnagyobb igazolás: volt értelme az életemnek. MAJOR ÁRVÁCSKA A i i i
