Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

1979. Április 15„ vasárnap Csömörről a fővárosba Új bekötő út épül Bár Csömör alig karnyúj­tásnyira fekszik a fővárostól, mégis csupán egyetlen por­mentes út köti össze vele. A helyzet azonban hamarosan megváltozik. Már megkezdték egy új 6 méter széles aszfalt- burkolatú út építését az Asz­faltútépítő Vállalat pácéit 'fő­építésvezetőségének dolgozói. Az elképzelések szerint a mintegy nyolcmillió forintos költséggel megépülő út június 30-ra készül el, s az ár- pádföldi Timur utcánál csat­lakozik a fővároshoz. Az új úton Rákosszentmi­hály és Üjpalota érintésével a korábbinál egyszerűbb út­vonalon juthatnak el a csö­möriek vagy a községen át­utazók az M3-as autópályá­ra. Két Pest megyei vállalat Soron kívül fogadják az árut A MÁV Budapesti Igazga­tósága — ahogy arról ko­rábban már hírt adtunk — az idén is megszervezte a január­tól március végéig tartó elő­szállítási akciót. Huszonöt vál­lalattal kötöttek megállapodást összesen 623 ezer 700 tonna áru soron kívül fogadására. Az előszállítás ugyanis azt je­lenti, hogy bizonyos áruféle­ségeket, például követ, homo­kot, salakot, kavicsot, betont és vasbetont az eredetileg megállapított időpontnál előbb veszik át a megrende­lők. Olyankor szállítanak, amikor a MÁV-nál több a szabad kocsi. Két vállalat Pest megyei a huszonötből. A Pest megyei Közúti Építőipari Vállalat ja­nuárban és februárban any­nyival túlteljesítette előszállí­tási vállalását, hogy 180 ezer forint szállítási díjvisszatérí­tést kapott. A Pest megyei Üt­és Hídépítő Vállalatnak vi­szont nem sikerült a megálla­podás betartása. Ennek persze különösebb következménye nincs, hiszen nem szerződésről van szó. Legfeljebb annyi, hogy a tavaszi munkákhoz nem rendelkeznek anyagtöbblettel. Tizenhárom vállalat ért el jó eredményt az év első két hónapjában. A MÁV ezt ösz_ szesen 1 millió 539 ezer fo­rint kedvezménnyel honorál­ta. A márciusi teljesítménye­ket még nem összegezhették, mivel ef. elszámoláshoz szük­séges szállítóleveleket az ér­dekelt vállalatoknak április végéig kell összegyűjteniük és a MÁV-hoz beküldeniük. A megoldás kulcsa a munka Szociális foglalkoztató-in fézet Dunakeszin Nem mindannyian születünk egyforma esélyekkel. Akad közöttünk, aki örökölt betegsége miatt vagy édesanyja terhes­sége idején ért betegség követ­keztében eleve hátránnyal kez­di életét. Fogyatékos — mond­ják. Nos, aki azt képzelné, hogy az értelmi fogyatékos fia­talember, vagy leány nem vál­hat társadalmunk értékes, mun­kát végző tagjává, téved... A család nem segíthet A televízióban riportfilm pe­reg. Fekete ruhás asszony vall­ja sírva: megesett a szeren­csétlenség, s újabb, hogy a fiá­ról otthon nem gondoskodhat. Bajával nincs egyedül. Sem a világban, sem itthon. Magyar- országon összesen csaknem 250 ezer az értelmi fogya­tékosok száma. Nagy több­ségük a családban, fiatal­ként kisegítő iskolákban ne­velkedő, idősként, esetleg szo­ciális otthonban él. Ország­szerte is kevesen találnak kö­zülük olyan munkát, elfoglalt­ságot, amely akár a lehető­ségekhez mérten is boldogulá­sukat szolgálná. Mégis, mi akkor a megoldás? A választ egy vadonatúj in­tézetben, az április 11-én ava­tott Értelmi Fogyatékosok Or­szágos Szociális Foglalkoztató Intézetében kerestük, Dunake­szin, a Felszabadulás út 55 szám alatt Király Károly igazgatóhe­lyettes az intézetről így beszél: — Ma, az avatás után két nap­nál még félig üres a ház. Két­száz gondozott helyett csupán )8-an érkeztek eddig az ország minden részéből, például Pes1 megyéből, így a csobánkai ki­segítő és foglalkoztató iskolá­ból. Jó sorsuk lesz itt a fiatalok­nak. Mindegyikük elmúlt már 16 éves, s az intézetben szinte, egész életükről gondoskodnak. Miként? Például az alapvető kollégiumi ellátáson kívül van terem kézimunka- és rajzszak­kör céljára is. — A földszinten 300 adagos konyha, tornaterem, a váró és az orvosi vizsgáló található. Ez utóbbiban heti 8—8 órában rendel a fogorvos, nőgyógyász, belgyógyász és ideggyógyász. A napi háromszori étkezésen, a ruhán, a teljes egészségügyi ellátáson túl akad azonban fontosabb is. A munka. Hasznosat cselekedni — Való és igaz: a családok többsége legföljebb kiszolgálja az értelmi fogyatékos gyerme­ket. de neveléséért, foglalkoz­tatásáért nem sokat tud tenni. Pedig gondozottatok képesek az önkiszolgálásra, az egysze­rű munkafogások elsajátításá­ra, noha a felnőttes, önálló életvezetésre nem. Itt az inté­zetben 91-en dolgozunk értük. 9 pedagógus, 3 pszichológus. 28 gondozó és nővér, s a fizikai és ügyviteli dolgozók. — Naponta 6—7 óra a mun­kaidő. Az első gondozottak már korábban megérkeztek, ők már a betanulás idejére szóló fizetésüket — 500 forintot — meg is kapták, s a Dunakeszi Konzervgyár, amelynek a be- főttes fedeleket gumizzák, ké­sőbb a teljesítménytől függően 1200—1400 forintos fizetést ad. Nemkülönben a gondozottain- kat foglalkoztató másik üzem, a Mechanikai Laboratórium dunakeszi gyáregysége. Nekik fémalkatrészeket készítenek elő esztergálásra. — Nem is annyira a kereset a lényeges, mint inkább az el­foglaltságot adó, társadalmilag hasznos munka. Mert aligha ta­lálhatnak más gondolatot az értelmi fogyatékosokról való szociális törődés indítékait ku­tatva, mint azt: ne érezzék fe­leslegesnek magukat az egész­séges társadalomban azok, akik hasznosnak is tudhatják életü­ket. A kulcskérdés tehát a mun­ka. De vajon egy életen át itt az intézetben? Biztos helyzetben Az intézet nem zárt. For­mailag sem, hiszen kapui tárva. Gyakorlatilag még kevésbé: azoknak, akik alkalmasak ar­ra, hogy hosszabb-rövidebb idő után akár önállóan is dolgoz­zanak, olyan munkahelyet ke­resnek az üzemeknél, vállala­toknál, ahol az értelmi fogya­tékosokat nem' veszélyeztető munkakörülményeket képesek teremteni. Ezek az úgynevezett védőmunkahelyek. Három üzemmel tart az intézet kap­csolatot, a mendei, illetve a veresegyházi téglagyárral és a debreceni építőipari vállalat­tal. De a nyitottság nemcsak er­re vonatkozik: a pszichológu­sok és orvosok ebben az új in­tézetben végzik el ezután az ország összes értelmi fogyaté­kosának gyógypedagógiai * és munkaképességcsökkenési vizs­gálatát, s a foglalkoztatással kapcsolatos módszertani fel­ügyeletet kiterjesztik a többi hasonló intézetre is. Dunakeszin tehát csaknem 60 millió forintért olyan Intézetet avattak néhány napja, amely­nek értékét nem forintokban mérik. Emberségben. Vasvári G. Pál A Felmával tárgyalnak Félmillió fürd A legjobbkor toppantunk be a Váci KötöHáívigyárbg; Tóth B. Zoltán igazgató -éppen egy új gyártási eljárás átvételéről tárgyalt. A megbeszélés szü­netében szakított időt tájé­koztatásunkra. Elmondta: — A vállalat szélesre tárta kapuit az új, korszerű eljárá­sok előtt Átalakítják a ter­mékszerkezetet, a kor követel­ményeinek megfelelően. Ennek a folyamatnak egyik állomását jelzi az asztalon heverő papír­halom is. Az utóbbi egykét évben már átvettek néhány technológiát. Így a Sancowad- eljárást, amely teljes színtar­tósságot és színélénkséget biztosít. A S co te bgar d -e 1 j ár ás a felsőruházat szennytaszító kikészítésére alkalmas. Tinta, tus, kávé — amit más anya­gokból kimosni sem lehet —, egyszerűen letörölhető a ru­házatról, ezért is nyertek a BNV-n díjat. Az a szándékuk, hogy a kö­töttáruk a legváltozatosabb színekben készüljenek, esztéti­kusak legyenek, s a rendelte­tésüknek megfeleljenek. így az úszó és fürdőruházati cik­kek is. Az eddig elért színvo­nalat látva a nyugatnémet Fe­lina cég érdeklődést mutatott kooperációra. Ennek feltéte­leit, lehetőségeit vizsgálják most a szakemberek. A Fe­lina átadná modelljeit, gyár­FeffesSeges moxduBa&ok (3.) Érteni az érthetetlsnt Játsszunk végig egy feltéte­lezéseken alapuló gondolati játékot! Legyen egy nagy gyá­runk, ez határozza el, hogy új, korszerű termékek gyártá­sára szervezi át erőit. Kecseg­tessen ez a termék — ellentét­ben a korábbi bizonytalansá­gokkal — hosszú távon is jó értékesíthetőséggel, tehát jó keresettel, nyereséggel a dol­gozóknak. A termék gyártásának egyik fázisához építsen a gyár egy új csarnokot, s vegye meg eb­be a lehető legkorszerűbb euró­pai, mondjuk svájci technoló­giát, a hozzá tartozó szerszá­mokkal és berendezésekkel együtt. Szervezzen házi tan­folyamokat az új módszerek el­sajátítására, s tegye közhírré, hogy aki kéri az áthelyezését ebbe a modem üzembe, kap egy forint órabéremelést. Ugye világos, hogy ezek után már nem marad más hátra, mint annak megállapítása, hogy íme megvalósult az esz­ményi munkahely, ahol kisi­mult arcú munkások örven­dezve végzik a munkájukat. Korszerű, mégis rossz? Lukácsi Gábor, a Csepel Au­tógyár termelési igazgatója: — Mi is azt hittük, hogy így lesz. 1976. november 7-re ké­szült el az első 300 darab autóbuszalváz az Oerlikon cégtől vásárolt vadonatúj he­gesztő berendezésekkel, s bár elképzeléseink szerint min­dennek rendben kellett volna őruha készül tási tapasztalatait — licenc, vagy know-how formájában —, » az két-vállalat között gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki. A gyártás- és gyártmány­fejlesztés nem kampány, ha­nem folyamat a kötöttáru- gyárban. Nem egy új eljárást ők honosítottak meg az or­szágban. Ez azt jelenti: olyan módszereket vettek át, ame­lyeket korábban még nem al­kalmaztak nálunk. Ennek a tevékenységnek egyenes foly­tatása, hogy a világhírű Adi­das céggel újabb együttműkö­dési lehetőségről tárgyalnak — a sportmelegítő és tré­ningöltöny gyártásában. Igen nagy jelentőségű a baráti, szocialista országokkal való kooperáció keresése is. Ennek legszebb példája, hogy bizonyos alapanyagokat tó­kés import helyett a múlt év­től kezdve Lengyelországból szereznek be. A lengyel po­liészter szálak, a magyar po- liamid, és a hazai segédanya­gok felhasználása jelentős dollármegtakarítást eredmé­nyezett. A múlt évben egymilliárd forint értékű terméket állított elő a Váci Kötöttárugyár, s idei terve ezt 40 millió fo­rinttal haladja meg. A jelen­legi, reális elképzelések sze­rint a tervet túl tudjuk telje­síteni. Itt jegyezzük meg: az április 5-i tűzeset — amely­ről lapunk is hírt adott —. nem okoz fennakadást a ter­melésben. A kikészítő üzem­részben keletkezett kár nem befolyásolja a munk^, folya­matosságát, ütemességet. Végül napjaink egyik leg­fontosabb feladatáról, az ex­portról: az idén 115 millió fo­rint értékű terméket helyeznek el külföldi piacokon. A kere­sett kötöttáruból nagy téte­leket szállítanak a Szovjet­unióba is. A vállalat egyre nagyobb mértékben alkalmaz­za saját márkajelét. Ez a színvonalat, az állandó mi­nőséget garantálja. A vállalat vezetőinek és dolgozóinak leghőbb vágya az, hogy mielőbb minden gyártmányukra rákerülhessen a megkülönböztető márkajel­zés. Ezen munkálkodnak a termelés valamennyi területén, ezt szolgálják az új gyártási eljárások átvétele, a termék- szerkezet átalakítása is. P. J. Permetezés az almásban A Monori Állami Gazdaság dánszentmiklósi kerületéjen az Idén immár harmadszor permetezik az almáskertet. Jelenleg gomba- és rovarölő szerrel dolgoznak a szakemberek. Munkában a permetezőgépek lennie, egyre rosszabb volt a hangulat az üzemben, egé­szen egyszerűen nem ment a munka. Egyre gyakrabban fordult elő, — mint ahogy erről an­nak idején a Pest megyei Hír­lapban is írtunk —, hogy az üzemi demokrácia legkülönfé­lébb fórumain hangot is ad­tak a dolgozók ennek az elé­gedetlenségnek, így végül 1977 tavaszán munkásgyűlést hív­tunk össze. A panaszok elemi erővel törtek elő. Rosszak a védőberendezések, aki sokáig dolgozik ift, maga látja majd kárát, tönkremegy a szeme, olyan rossz a szellőzés a csar­nokban, hogy a műszak vé­gére megfájdul a fejük, nem lehet kibírni ezt, a munka mo­noton, ugyanakkor fizikailag is kimerít, rosszak a technológiai berendezések — ezek voltak a leggyakoribb panaszok. Döntés született: megbízzák a Kohó- és Gépipari Szervezé­si és Számítástechnikai Inté­zetet, hogy egy problémafeltá­ró munkaszervezési-ergonó­miai vizsgálat és elemzés se­gítségével mondják meg, miért nem úgy megy a dolog, aho­gyan kellene. A másik bizonyíték Az ergonómia az ember-gép­környezet hármas kapcsolat­ból eredő veszteségforrásokat kutatja. Vizsgálja elsősorban az embert. Milyenek a ké­pességei, milyen elképzelései vannak saját feladatáról, ho­gyan alakulnak az igépyei, fi­zikailag mennyire veszi igény­be az elvégzett munka. A dolgozó közvetlen környe­zete, szaknyelven az elemi termelőegység a kutatás másik területe, míg a képet ezeknek a termelés egészébe történő il­leszkedése teljesíti ki. A Cse­pel Autógyárban is fentiekre terjedt ki a vizsgálatot vég­zők figyelme. Dr. Kauesek György, az intézet ergonómiai osztályának vezetője: — Mindig három lépésben dolgozunk. Először arra va­gyunk kíváncsiak, mit akartak az adott helyen elérni, tehát dokumentációk, tervek alapján felmérjük a tervezett állapo­tot. Utána helyszíni vizsgála­tokkal, kérdőívekkel, a dol­gozókon végzett terhelésvizs­gálatokkal megállapítjuk, hogy mi lebt az eredeti elképzelé­sekből, rögzítjük tehát a meg­valósult állapotot. Befejezésül a kettő különbségéből, vala­mint saját tapasztalatainkból kiindulva javaslatot teszünk a kívánatos rendszerkép kiala­kítására. Az öt vaskos kötetre rúgó vizsgálati anyag ismertetésére sajnos itt nincs lehetőség. Hi­telességének bizonyítására két tényt ragadjunk ki. Az egyik: mint dr. Kauesek György el­mondta, kérdőíves felméréseik során azt is megkérdezték a munkásoktól, szoktak-e szín­házba járni. Hogy ennek mi köze ahhoz, hogy megy-e a munka a hegesztőműhelyben? Az általános műveltség szoros összefüggésben van az ember munkatartalmi igényeivel, s világos, hogy tartósan senki­vel sem lehet igényeit megha­ladó vagy éppen azt meg sem közelítő munkát végeztetni. S vajon mindig, minden kérdésre az igazat válaszolták-e a meg­kérdezettek? Itt a másik bizo­nyíték. Az intézet lelkes, fia­tal munkatársai ugyanis meg­nyerték maguknak a dolgozók bizalmát. A kezdet kezdetén megmagvarázták, mit is ke­resnek ők a gyárban, mond­ván, nézzük meg együtt em­berek, hol a hiba. S tették mindezt úgy, mint ezt Lukácsi Gábor kiemelte, hogv reggel elsőnek érkeztek, szinte ők nyitották a gyár kaouiát, s műszak végén utolsónak tá­voztak. A hasznosság próbája Természetesen a hasznosság próbakövét itt is a megvaló­sítható javaslatok jelentették. A környezeti vizsgálatok alap­ján például a gyárban meg­oldották a csarnok szellőztető- és elszívó rendszerét, ugyan­akkor egyértelműen bebizo­nyosodott, hogy a híresztelések­kel ellentétben a védőberen­dezések jók, csak használni kell őket. Sokat segítettek a munka­tartalmi vizsgálatok, ezek alapján ugyanis úgy tudták át­szervezni a csarnokon belüli munkamegosztást, hogy az* egyes emberek közelebb ke­rültek ahhoz, hogy az elképze­léseik szerinti feladatot végez­hessék el. S hogy miért fordulhatott elő, hogy a munkások lia­nas zai, kifogásai közül nem mindegyik bizonyult alapos­nak? 'Lukácsi Gábor ennek magyarázatát abban látja, hogy a kezdet kezdetén nem fi­gyeltek fel a jogos észrevéte­lekre, így aztán ezek később olykor irracionális elemekkel is bővültek. A javaslatok teljes körét nem lehetett megvalósítani. Részben azért, mert bevezeté­sük esetén a ráfordítások nem állnának arányban a várható eredménnyel — mint például egyes technológiai berendezé­seknél —, másrészt hiányoznak hozzá az adottságok. Ilyen a szállításvezériési rendszer, melyben már az eredeti elkép­zelések szerint is a munkás, ha az adott műveletet befe­jezte. egy diszpécserközpont­nak adott jelzéssel kért volna új munkát. Hiába kifogásolta a vizsgálat, hogy ez nem úgy valósul meg, mint tervezték, ehhez mind a tárgyi, mind a személyi feltételek hiányoz­nak továbbra is. Leegyszerűsít­ve azt is mondhatjuk, hogy a svájci tervezők egy munka- nélküliséggel küzdő gazdasági rendszerre alapozva képzelték el a rendszert, ahol az embe­rek féltik a munkájukat, ná­lunk pedig más a helyzet... Végül foglaljuk össze a tanulságokat is. A legfonto­sabb, hogy egy ilyen méretű beruházásnál, mint a Csepel Autó Oerlikon üzeme, nem lehet mellőzni az előzetes, dokumentációkon alapuló er­gonómiai vizsgálatot. Ugyan­ilyen súlyú, hogy egy autógyár méretű vállalat — különösen ha változtatások korát éli —, nem lehet meg egy pszichológiai­ergonómiai laboratórium nél­kül. Azóta már alkalmaznak pszichológust, s a laborató­rium felállítása is napirenden van. Az általános érvényű ta­pasztalatot Lukácsi Gábor fo­galmazta meg: — Vezetőképzésünkre orszá­gos méretekben jellemző, hogy ma már minden szükséges szakmai, politikai ismeret el­sajátításához hozzásegítjük a termelés irányítóit, mindössze egyetlen egy dologról feled­kezünk meg: elfelejtjük meg­tanítani őket, hogyan kell az emberekkel bánni. Szembenézni a valósággal Három részből álló soroza­tunkban három megyei példa segítségével megpróbáltunk egy olyan képet adni a munka- és üzemszervezés jelenlegi helyzetéről, amely talán hoz-, zásegített e terület népgazda­sági méretű jelentőségének megértéséhez. Hogy ennek hangsúlyozására szükség van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a szervezési tárcaközi bi­zottság közelmúltban tartott ülésének az a megállapítása, hogy a korszerű szervezési módszerek még mindig nem a kívánatos mértékben terjed­tek el hazánkban. Ennek egyik lehetséges ma­gyarázata, hogy a szervezés és a sokat emlegetett bázisszem­lélet nehezen fémek meg egy­mással. Egy jól elvégzett, s bevezetett szervezés egyik évről a másikra akkora mi­nőségi és mennyiségi változást hozhat egy gyár életében, hogy ehhez hasonlót biztos nem tudnak a következő évben is produkálni. A másik okot a Csepel Autó termelési igaz­gatója így fogalmazta meg: — Minden szervezés kriti­ka. A valós helyzet feltárásá­val tükröt tart a vezetők elé: íme, öregem, rosszul dolgoz­tál. Felszínre kerülnek azok a problémák, melyek eddig — bár meglévők —, de mégis is­meretlenek voltak. És ezt senki sem szereti, pedig vállalni kell! Weyer Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom