Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

1979. Április 12.. csütörtök «mrr W Kfunap edényekkel, valamint gazdag ásványgyűjteménnyel büszkél­kedhetett. A kert vasrácsa az 1848-as szabadságharcban használt puskák csövéből készült, ame­lyek miatt 1854-ben csaknem kellemetlenségei támadtak! az akkori tulajdonosnak. Erre már én is kíváncsi va­gyok — gondoltam és vettem két jegyet. A művelődési ház­ban kellemes meglepetés ért, ugyanis minden székre kis kartonlapót helyezett a rende­zőség, amin ez állt: „Amenyi- nyiben mai rendezvényünk megnyerte tetszését, tisztelet­tel kérjük, hogy írja fel nevét és pontos címét e kártya túl­oldalára, hogy a maihoz ha­sonló rendezvényeinkről fo­lyamatosan értesíthessük.” Ez a különleges figyelmesség igen jólesett, de a meglepeté­sek sora csak ezután követke­zett. A műsort negyedórái ké­séssel kezdték el, majd Liliom Károly bejelentette, hogy a Gúnya együttes egyik tagja megbetegedett és nem tudott eljönni. Így csak a Gúnya együttes felét láthattuk. Másfél óra múltán minden előzetes bejelentés nélkül hir­telen összehúzták a függönyt. A nézők nem tudták mire vél­ni a dolgot, ' egyesek öltözni kezdtek, mások pedig azt gon­dolták, hogy szünet van és tovább ültek a helyükön. A nézőktől ugyanis nem búcsú­zott el senki. Rövid várakozás után az emberek lassan készülődni kezdtek és kissé csalódottan indultak a kijárat felé. Duíka Fer^ncné Nagymaros Arany obeliszk, omszki gratuláció A nagykátai Bartók Béla Művelődési Központba kedves levél érkezett a minap a Szovjetunióból. A feladó: az Omszk megyei Szakmunkás- képző Intézetek Igazgatósága és a Metyelica Ifjúsági Együt­tes művészeti vezetője. A cím­zett pedig a művelődési köz­pont igazgatója, Chmely Ödön, aki a levél másolatát elküldte szerkesztőségünknek is. íme: Szeretettel gratulálunk a Tápiómente együttes egész „kollektívájának a -szicíliai Ag- rigento városában tartott Nemzetközi Amatőr Folklór Fesztiválon aratott sikeréhez, az első helyezéshez, s az Arany obeliszk fődíjhoz. Ügy érezzük, hogy az együttes sikere — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 60. évfordulójának esztendejé­ben — valódi bizonyítéka a szo­cialista realizmus eszméit magában hordozó népművé­szet meggyőző erejének, való­diságának, népszerűségének. Kedves Barátaink! További művészi sikereket, erőt, egész­séget és sok szerencsét, kívá­nunk az egész együttesnek. Szóvá tettük — intézkedtek Kitisztítják Postabontás rovatunk ta­valy március 26-i és október 19—i számában huszonnégy tö­rökbálinti olvasónk panaszá­ról számoltunk be. Arról, hogy a község közepén keresztül folyik a Hosszúréti patak, amelyet legalább 15 éve nem tisztítottak ki. Mivel a patak medre magasabban fekszik, mint a parton elterülő rész, vize gyakran elönti a környé­ket Az itt lakók pincéje, la­kása átázik, a házak lassan lakhatatlanná válnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy az általános iskola derítőjéből a mocsaras területre folyik a szennyvíz is; ezt a derítőt sem tisztították ki évek óta. A szennyvíz beszivárog a kör­nyékbeli házak kertjébe, ud­varába, bűze szinte elviselhe­tetlen. Azt is megírták a lakók, hogy több helyre fordultak már panasszal, de eddig se­honnan semmiféle segítséget nem kaptak. A levél nyomán megkeres­tük a községi tanács vezetőit is, akik megígérték, hogy a korlátozott anyagi lehetősége­ken belül intézkednek a tíz Az élménybeszámoló után a brigádtagok fényképalbumot ajándékoztak Bella Mihály­nak. Szeretnék beszámolni a tan­intézet 13 ifjúsági klubjának működéséről is, ugyanis ezek a klubok évről évre jobban dolgoznak. Kiemelkedő mun­kát végzett a páncélos hallga­tók közössége, most negyed­szer nyerték el az aranykoszo­rús ifjúsági klub címet. Ugyancsak ezt a jelvényt nyerte el a tüzér hallgatók if­júsági klubja is. A határőr hallgatók pedig megkapták a magyar néphadsereg kiváló klubja címet. A tanintézet vezetői ünnep­ségen adták át a kitüntetése­ket. Géczi Sándor Szentendre Se Boszorkány, se Turista A Felszabadulás téri metró- állomás egyik főfalán Buda­pest és környéke turista tér­képét helyezték el. A szép kiállítású, gazdagon színezett hatalmas térkép elé magam is odaálltam és nézegettem ott­honom környékét. Zeneügyben már nincs vita Abroszt az asztalra Meglepve vettem észre, hogy a budakeszi Rákóczi ut­ca egy kis zsákutcának van feltüntetve, holott az a való­ságban egy másfél kilométe­res főút. Az egyik utcát Bo­szorkánynak, a másikat Turis­ta útnak keresztelték el a rajzolók. Az igazság az, hogy Budakeszin nincsenek ilyen nevű utcák. Több hasonló pontatlanságot is felfedeztem a rövid nézelődés alatt. Mivel Budakeszi ismert és kedvelt kirándulóhely, aki er­ről a térképről tájékozódik, az valószínűleg igen hamar elté­vedhet. Padányi Lajos Budakeszi Vendégszereplés fél „gúnyával" Plakát hirdette Nagymaro­son, hogy április 8-án fél hat­kor a helyi művelődési köz­pontban Latabár Kálmán és a Gúnya együttes vendégszere­pei. év óta húzódó áldatlan állapot megszüntetésére. Nemrégiben dr. Kovács Im­re, a Mezőgéptröszt jogse­gélyszolgálatának vezetője ar­ról értesített bennünket, hogy a törökbálinti nagyközségi ta­nács vezetői végre megrendel­ték a patakmeder tisztítását a Középdunamenti Vízgazdálko­dási Társulatnál, mégpedig 1979. május 31-i határidővel. Olvasóinkkal együtt mi is bí­zunk abban, hogy a következő hónapokban végre kitisztítják a Hosszúréti patakot. Dr. Ko­vács Imre azt is megígérte, hogy a munka megkezdésé­ről és befejezéséről tájékoztat­ni fogja szerkesztőségünket, j Elkészült a váróterem Aszódi László Antal gyom- rői tudósítónk legutóbbi leve­lében örömmel számolt be ar­ról, hagy panasza nyomán az illetékesek rövid időn belül helyreállították a Kőbánya­felső vasúti pályaudvaron le­vő várófülkét. Vastag acélle­mez került a törékeny és igen Az ikladi autóbuszmegállótól gyalog kellett folytatnom az utat Domonyba, ahova az esti órákban érkeztem egy levél nyomán. Podlaviczki László a többi között ugyanis azt panaszolja, szerkesztőségünkbe küldött levelében, hogy az ikladi ét­teremben nem az ital árába számítják bele a zeneszolgál­tatás díját, hanem tízforintos belépőt kérnek a vendégtől. Ez egyébként már mérsékelt ár — írja —, mert korábban 25 forint volt a belépődíj, így aztán, ha valaki egy üveg kólát kér, 15 forintot kénytelen fizetni, ez pedig több, mintha első osztályú he­lyen szórakozna. A levélíró szerint egyébként a korábbi 25 forint ellenében a vendég­nek akkor is ennie kellett, ha nem akart. A levél utolsó be­kezdésében pedig ezt írja: „A higiéniára sem sokat adnak, mert jó ideje nem láttak már az asztalok térítőt, noha a he­lyiség étterem néven műkö­dik.” — Az étterem csak délután négyig üzemel. Hideg vacsorát tudok adni, ha gondolja — közölte velem a pult mögött foglalatoskodó asszony este fél nyolc tájban. így konzerv- húst vacsoráztam két zsemlé­vel. Ezt is csak óvatosan, hogy bele ne könyököljek az asztal­ra loccsant folyadékba. Laukó József üzletvezető azonnal kitalálta, ki írhatta a levelet. — A panaszkönyvbe is írt — mondta belelapozva a füzettömbbe. Itt van egyéb­ként a feletteseim levele — tette elém a Galgavidéki Áfész utasítását, melyben a belke­reskedelmi miniszter rende­letére hivatkozva utasítják az üzletvezetőt, hogy 1978. no­vember 4-től kezdve zeneszol­gáltatásért 10 forint belépő­díjat kérjen a vendégektől. A kötelező fogyasztást ilyen al­kalmakra 15 forintban állapít­ják meg. Laukó József sze­rint az csak üzletvezetői ru­galmasság volt, hogy a köte­lező fogyasztást kötelező ét­kezésnek tekintették. Föltehetően kerül még né­hány bejegyzés a panasz­könyvbe — lesznek mások, akik szintén nem szeretnek terítetten asztal mellett ülni —, ám a belépődíj ügyében már csak azért is választ vá­runk az áfész vezetőitől, hogy másutt ne adódjon elő ha­sonló eset. Ugyanis másfél hónapja megszüntették a zenét — nem igényelték a vendégek — következésképpen nem kell belépődíjat fizetni, s nem kötelező az étkezés sem. — Egytál ételeket főzünk — mondja az üzletvezető —, ma például bableves volt. Igaz, a szakács csak négy óráig dolgo­zik, de ha valaki este kéri a levest, én szívesen megme­legítem. Nem értem miért mondta magának a feleségem azt, hogy csak hideg vacsorát tud adni. Bablevest maga is kaphatott volna ... K. T. I. Bonyolult! Már második napja hívom a verőcemarosi nagyközségi ta­nácsot. A Vb.-titkárral szeret­nék beszélni. Félnapos várako­zás után közli velem a telefon- központos, hogy a titkár nincs bent, hívjam másnap. Másnap már 'módosítom a meghívást, a tanácselnököt vagy a vb.-titkárt kérem a te­lefonhoz. Ezután következik a meglepetés. A központos hölgy kellemes hangján azt mondja: a tanács új telefont kapott, és az ottani dolgozók nem ismerik a kezelését, így ritkán veszik fel. Nagyon nehéz hát velük be­szélni telefonon. Azt tanácsolja, ismételjük meg a hívást a kö­vetkező nap. Mit tegyek? Hívjam őket is­mét? De mi a biztosíték, hogy közben Verőcemaroson megta­nultak bánni az új telefonnal? Sz. M. drága üvegtáblák helyére. Az utazóknak ezentúl nem kell elviselni majd az időjárás vi­szontagságait, és remélhetőleg az újabb vandál rongálás' lát­ványát sem. Levélírónk egyúttal sok be­járó dolgozó köszönetét tol­mácsolja a X. kerületi ta­nácsnak a gyors intézkedésért. Szerkesztői üzenetek H. I.-né, Aszód: A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól kapott értesítés szerint a vízdíjat helytelenül számlázták önnek. Ezért visszamenőleg, 1978. szep- ber 25-től jóváírják. V. I., Szigetmonostor: Érdek­lődésére közöljük, hogy a jelzett tudósítás a mai napig nem érkezett meg szerkesztőségünkbe. Sajnál­juk, hogy a kiállítás már bezárt, és így nem adhattunk hírt róla rovatunkban. Várjuk további tu­dósításait. Panasz és megoldás Májustól korábban nyit az ABC Nagykátán Válasz cikkünkre amelyik reggel hat órakor friss péksüteménnyel, tejjel, kakaóval és a legszükségesebb fűszeráruval várja a vásárló­kat, mindazzal, amit levél­írónk hiányolt. — Az ABC-t 1971 májusá­ban nyitottuk meg — mondta az üzletvezető. — Akkoriban úgy tűnt, hogy a 380 négyzet- méter alapterületű áruház hosszú időre kielégíti a kör­nyék lakóinak igényeit. A for­galom azonban évről évre nő, jelenleg negyvenmillió forint. — Ez azt jelenti, hogy megyénk­ben a legnagyobb forgalmú és a legkisebb alapterületű áru­ház a miénk. Két elképzelés Van-e mód a bővítésre? Ezt már Ulviczky Józseftől, a Nagykáta és Vidéke Áfész igazgatójától kérdeztük. — Kétféle elképzelésünk van. Az egyik az, hogy a szomszédos vas- és edénybol­tot áthelyeznénk az emeletre, az irodák helyére, és ezzel újabb területet nyernénk a csemegeüzlet bővítéséhez. Ké­sőbb pedig — talán 1981 körül — sor kerülhet egy új ABC- áruház felépítésére. A nyitva tartással kapcso­latos gondot elmondtuk dr. Bozó Istvánnak, a községi ta­nács titkárának is, aki meg­erősítette, a vásárlók kívánsá­gát mérlegelve úgy döntöttek, hogy az ABC csemegeosztálya május elsejétől reggel hatkor nyisson. .... B. M. A Pest megyei Hírlap 1978. március 17-i számában Kése­delem címmel, a Szilasmenti Tsz-ben gyártott nedvesség­szabályozóról írt kollégánk. A napokban érkezett meg a vá­lasz. Hajós Lajos üzemegység­vezető ezt írja: Mint a Pest megyei Hírlap rendszeres olvasója nagy örömmel olvastam a cikket, melynek megállapításaival messzemenően egyetérték. A cikkben szereplő nedves­ségszabályozó sorsa hozzám közelálló téma. Örömmel ho­zom tudomásukra, hogy a szabályozó gyártását megol­dottuk. Szövetkezetünk hasz­nosítási szerződés keretében mind az elmúlt évben, mind az idén valamennyi hozzánk érkezett megrendelést kielé­gített. A szerelést és hitelesí­tést, valamint a javítást és karbantartást is vállaljuk. Más kérdés, hogy az elmúlt év során valamennyi Bl-15 tí­pusú szárítóval rendelkező fel­használónak, mintegy 560 sze­mélynek kiküldött ismertető után, miért csak 46 megrende­lés érkezett? Sok családos anya nevében fordulok Önökhöz — írja le­velében Czakó Sándorné —, kérjük, szíveskedjenek segíte­ni nekünk. Nap nap után igen sok idegességet és bosszúságot okoz valamennyiünknek, hogy lakóhelyünkön, Nagykátán, a központban levő ABC-áruház csemegeosztálya csak reggel 7 órakor nyit ki. Gyermekeink­nek pedig — óvodába, iskolá­ba indulás előtt — szeretnénk friss tejet, kakaót, péksüte­ményt adni reggelire. Rövid­del a 7 órai nyitás után már tolonganak az üzletben az em­berek és hosszú sorok állnak a pénztárnál is. Ilyenkor gya­korta bezárják az üzletet egy rövid időre. Futva érünk ha­za, hiszen ezután kell még reggelit, tízórait készíteni és elindítani a gyerekeket, 8 órára pedig nekünk is be kell érni a munkahelyünkre. Miért gyalogoljunk? Ugyanez a kapkodás megh- métlődik délután, hiszen az üzlet fél hatkor bezár, így mi, akik öt óráig dolgozunk, oda sem érünk zárásig. Vásárolni tehát csak délben tudunk. Igaz, hogy van a község szé­lén még két ABC, ezek koráb­ban nyitnak és később zárnak, de miért gyalogoljunk reggel és este kilométereket azért, hogy a legszükségesebbet megvásárolhassuk. Kérjük az illetékeseket — tegyék lehetővé, hogy legalább a nyári időszakban legyen nyitva ez a bolt reggel hat órától este hétig. A levélíró panasza nyomán jártunk a helyszínen. Az ABC-ben a vásárlók közül jó néhányan — többségükben fiatal asszonyok — elmondták, hogy ’ örülnének, ha .reggel korábban nyitna az üzlet, de inkább annak, ha ez a bolt legalább kétszer ekkora lenne. A kiszolgálást egyébként egy­behangzóan dicsérték: bő az áruválaszték, udvariasak és kedvesek az eladók. Csúcsforgalom délben Az üzletvezető, Feke László tíz éve áll a Nagykáta és Vi­déke Áfészhez tartozó ABC élén. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt, afféle házi felmérés során heteken át jegyezték a napi forgalom alakulását, hi­szen induláskor reggel hat órától este hétig tartottak nyitva. Kiderült, hogy kora reggel és estefelé csak néhányan lé­i zengtek a boltban, a csúcsfor­galom a déli órákban zajlott, amikor a munkahelyeken ebédidőt tartanak. Mivel a nagykátai ABC-ben is munka­erőhiány van (a papírforma szerint huszonhatan dolgoznak itt, valójában húsz fölé soha­sem emelkedik a létszám), na­gyon megterhelő volt az üz­letben dolgozó nők számára a korai nyitás és a késői zárás. Mégis úgy tervezik, hogy a vásárlók kérésére — egyeztet­ve a községi tanács és az áíész vezetőivel — hamarosan visszaállítják a nyitás és a zá­rás régi időpontját. Majd el­válik, változott-e a helyzet időközben, valóban szüksé­ges-e a hosszabbítás. Az üzletvezetőtől azt is megtudtuk, hogy a közelben, száz méterre az ABC-től van az áfésznek egy kis tejboltja, Tüzol tóközgyű/és Dunakeszin az önkéntes tűzoltó egyesület a napokban tartotta évi közgyűlését, ame­lyen Kővári József századpa­rancsnok beszámolt az elmúlt év munkájáról. Az egyesület­ben harmincketten dolgoznak. Várják a további jelentkező­ket is. A város másik önkén­tes tűzoltó egyesülete négy éve alakult Dunakeszi-Alsón. Ezekben az esztendőkben ba­ráti kapcsolat szövődött a du- nakesziek, a gödi és a sződli- geti tűzoltók között. Évente versenyt is rendeznek, de se­gítséget nyújtanak egymásnak a társadalmi munkákban is. Kővári József azt is elmondta, hogy a felszerelésük közül hiányzik egy tűzjelző készülék, és igen fontos lenne a segély­kérő telefon is. A beszámolót vita követte, majd Pető György személyé­ben megválasztották az új ve­zetőt. Solymosi László Dunakeszi Egy műemlék védelmében Páty kevés számú műemlé­kei közül talán legértékesebb a Várady-kastélyként ismert egykori nemesi udvarház és annak régi puskacsövekből ál­ló kerítése. Hiteles dokumentumok ta­núsága szerint a kúriát báró Splényi József építette 1825- ben. A későbbi tulajdonos: Várady Sándor, aki ország­szerte híres magyar és idegen nyelvű művekből álló hétezer kötetes könyvtárral, rendkí­vül gazdag éremgyűjtemény- nyel, több mint 2 ezer nagy értékű acél- és rézmetszettel, régi fegyverekkel és őskori Ma már csak a romos épü­let és a kerítés őrzi a rég­múlt idők emlékét. Volt idő. amikor tábla hívta fel a fi­gyelmet a háromszázötven puskacsőből készített kerítés védelmére, ennek .azonban néhány éve nyoma veszett. Köztudott, hogy a műemlékek értéke az idő múlásával nö­vekszik, ezért a nemtörődöm­ség sokak számára érthetetlen. A kerítést több helyen meg­bontották, kifűrészelték, má­sutt tudatlan járókelők ron­gálták meg. Ügy gondolom, e páratlan műelmék védelmét érdemes volna közüggyé tenni. Wiedermann Gábor Páty­Aranykoszorúsok A Kossuth Lajos Katonai Főiskolán nemrégiben sikeres vetélkedőn mérték össze tudá­sukat a szocialista brigádok, a napokban pedig veteránta­lálkozót szerveztek. A brigád­tagok, Bella Mihályt, a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetettjét látták vendégül. A párt régi harco­sa hosszasan mesélt életéről, az illegális pártmunkáról, az ifjúmunkások harcáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom