Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

^Mrtap 1979. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK KÖLTÉSZET NAPJA A költőnek a közéletben kell élnie PEST MEGYEI ÜNNEPSÉG ZSÁMBÉKON Bihari József mond ünnepi beszédet, a kép előterében, balról jobbra: Kovács Antalné és Hargitai Károly •jKSKfmw Bozsán Péter felvétele HETI FILMJEGYZET Kinek a törvénye? Balkay Géza f. h. (Böröcki), Sinkovits Imre (Máté) és Levlczky Klára f. h. (Máté Zsóka) a Kinek a törvénye? egyik jelenetében Nemcsak átélni kell a köl­tőnek, hanem megélni is, amit leír. Kevés érezni, közéleti emberként kell részesnek lenni a nemzet életének, a mindennapoknak. Csak így fogalmazhatja meg azokat a gondolatokat, amelyek megta­lálják az utat „lélektől, lé­lekig”. S mondhatják a mai magyar költészetet avantgárd­nak, vagy túlzottan szimboli­zál ónak, végül is tény; költé­szetünk jelen van a társadal­mi problémáink felmutatásá­ban és megoldásában. Ez az aktualitása a költészet napjá­nak, amit több mint tíz éve ünnepelünk József Attila szü­letésének napján. A költészet napjának Pest megyei ünnepségét ezek a gondolatok tették bensősé­gessé tegnap, szerdán délután az Esztergomi Tanárképző Fő­iskola zsámbéki tagozatának gótikus hatású dísztermében. Diákok, munkások, s nyugdí­jasok töltötték meg a helyisé­get. Az ünnepségen megjelent Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának titkára, Mógór Béla, a budai járási pártbizottság titkára, Hargitai Károly, az Esztergomi Tanítóképző Főis­kola zsámbéki kihelyezett ta­gozatának rektora, Békés György, a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár igazgatója. A jeles napot Bi­hari József, az MSZMP Pest A Magyar Tanácsköztársa­ság tizennyolc hetének ese­ménytörténetéről sokat olvas­hattunk már. Elég jól ismer­hetjük a Vörös Hadsereg har­cait is. Tudunk a külkapcso- latokról, újabb és újabb anya­gok bővítik e tudásunkat. Van képünk a szociális és a kulturális intézkedésekről, s még sok más ismerettel ren­delkezünk. Mégis, az újdonság erejével hat Ambrus Bélának a munkája, amelyet most je­lentetett meg az Akadémiai Kiadó. Pénzrendszer \a Tanácsköztársaságban Ambrus Béla tekintélyes terjedelmű szakkönyve A Magyar Tanácsköztársaság pénzrendszere címmel jelent meg. Minden bizonnyal első­sorban a szakemberek tekin­tenek rá várakozással, s nem­csak a pénztörténészek, gaz­daságtörténészek, a korral foglalkozó történetkutatók, ha­nem — gondolom — általá­ban a numizmaták, az érme- és pénzgyűjtők is. De úgy vélem, ennél szélesebb körben is érdeklődésre számíthat e könyv, s ezt arra a tapaszta­megyei Bizottsága propagan­da-művelődési osztályának ve­zetője köszöntötte: — A költészet napja már nem üres formaság, tartalom­mal töltött érvényes ünnep feltételeit megteremtik a ver­seskötetek eladott magas pél­dányszámai, az irodalmi es­teket köszöntő tapsok, a füze­tekbe másolt versek. Ezt a napot elsősorban azok fogad­ják szívesen, akiknek aszta­lán, polcán, táskájában meg­bújnak a verseskötetek, akik a rádióműsorban minden hé­ten pirossal húzzák alá a köl­tők nevét, akiknek a vers hét­köznap is egyet jelent az ün­neppel. De a műveltség, a művészet terjesztése iránt el­kötelezetteknek talán még fontosabbak azok az új vers­barátok, akiket a nevezetes napok hódítanak meg. Mert ha joggal örülünk is a verseked- velők viszonylag nagy táborá­nak, ne csapjuk be magunkat: azok közül vesznek igazán kevesen verset a kezükbe, akiket kulturális munkánk ösztönözni, segíteni, felemelni szeretne. És bízhatunk abban, hogy a költészet napja meg­mozdítja a magyar lírikuso­kat is, akik verseikkel, közön­ségtalálkozókon elmondott szavaikkal is mind többet tesznek azért, hogy az olvasók hallását érzékennyé tegyék a mai vers bonyolultabb zenéje iránt. latra hivatkozva is állíthatom, hogy magam sem gyűjtő, sem éppen a kort kutató történész nem vagyok. Már a kor általá­nos pénzügyi helyzetének 'öl­vázolása is érdekes olvasmány, s ezen belül a függetlenedés, a bécsi Osztrák—Magyar Bank pénzkibocsátásától. Arról pe­dig bizonyára velem együtt még sokan keveset tudnak, hogy milyen pénzügyi szerve­zetet állított fel a Forradalmi Kormányzótanács. A Tanácsköztársaság első „pénzügyminisztere”, azaz a Pénzügyi Népbiztosság veze­tője a Tanácsköztársaság ki­kiáltását követő naptól, 1919. március 22-től Varga Jenő lett, a későbbi kimagasló szovjet közgazdász, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának tagja, 1920-tól 1947- ig a moszkvai Világgazdasági és Világpolitikai Intézet ve­zetője — ez évben ünnepel­jük születésének centená­riumát! A könyv részletesen ismer­teti a Tanácsköztársaság pénz- kibocsátásait és a bankjegy­felülbélyegzéseket is. (Külön fejezet szól a hamisításokról, amelyek nem véletlenül ép­pen Horthy székhelyéhez, Sze­gedhez kapcsolódnak elsősor­Baranyi Ferenc, József At­tila díjas költő mú-órával folytatódott a program, amely­nek címe a Költészet és zene; a ritmusra épült, arra, amely egyaránt alapja versnek és dalnak. A még szerény hír­nevű főiskolai énekkar meg­lepően szépen interpretálta a József Attila versekre írt da­lokat, kórusműveket. Ifjú Fa- sang Árpád zongoraművész hidat teremtett a Merényi Ju­dit és Szersén Gyula által el­mondott versek közé. Az ív Shakespeare-tői, napjaink ma­gyar költőihez vezetett. Köz­ben Vörösmarty, József At­tila, Radnóti majd Falu Ta­más és Illyés Gyula jelentett egy-egy állomást. 1979. április 11. József Attila tegnap lett volna 74 éves. Tegnap ünnepünk volt: a „proletár Attilát” is köszön­töttük, meg a költő utódait, és magunkat is, akik befogadni kész lélekkel gondolunk a sor­sunk formálódását vigyázó magyar lírára. Kötetek ezrei találtak gazdára a versnek tiszteletet adó napon, amelyet együtt köszöntöttek a ritmus- ba-rímbe gondolatot szedők és az „új nép, másfajta raj” akik „másként ejtjük a szót, fejün­kön másként tapad a haj.” Kr. Gy. ban, s általában is a Tanács- köztársaság elleni aknamun­kát és zavarkeltést szolgálták.) Helységenként kapunk képet a szükségpénzek kibocsátásáról, s röviden összegezi a szerző a pénzrendszernek a Tanács- köztársaság utáni sorsát is. A könyv tekintélyes részét alkotja a Tanácsköztársaság pénzeinek katalógusa, ugyan­csak helységenkénti taglalás­sal. Szociáldemokrácia és a háború Nem kisebb érdeklődésre számíthat Pintér István tör­ténésznek a munkája: A Ma­gyarországi Szociáldemokrata Párt politikája a második vi­lágháború előestéjén. Az Aka­démiai Kiadónál megjelent munka rövid, de annál súlyo­sabb, próbára tevőbb idősza­kot ölel föl, 1938. tavaszától 1939. őszéig. Az az időszak ez, amikor a kormányt Darányi Kálmántól lmrédy Béla veszi át, akitől előzetesen azt vár­ták, hogy nem hajlik annyira külügyekben a nácik, s itt­hon a szélsőjobb felé, mint elődje, sőt — ilyen remény is fölmerült — hogy a szélsőjob­bal szemben szélesebb, a bal­Magyar gyermekrajzok sikere A korábbi évekhez hason­lóan 1978-ba" is sikerrel sze­repeltek a magyar gyerekek az indiai Shankarban megren­dezett nemzetközi gyermek- raj z-pályáza ton. . A felhívása mintegy kétezer általános is­kolás juttatott el rajzot az Or­szágos Pedagógiai Intézethez, ahonnan a legjobb 192-t to­vábbították Indiába. Ott a nemzetközi bíráló bizottság 22 pályamunkát éremmel jutal­mazott, 46 kisdiák pedig raj­záért oklevelet kapott. A dí­jakat szerdán az Országos Pedagógiai Intézetben ünne­pélyes külsőségek között nyújtották át a gyerekeknek. Az indiai shankari nemzet­közi rajzverseny immár 29 esztendős múltra tekint visz- sza. Ma már a résztvevő or­szágok száma meghaladja a százat, a beküldött gyermek­rajzok száma pedig a 150 ez­ret. Ugyancsak siker született a Portugáliában első ízben meg­rendezett nemzetközi gyer- mekrajz-kiállításon, ahol Sza­bó Noémi hatodik osztályos salgótarjáni diák „Állatkert” című rajzát kiemelt díjjal ju­talmazták. A siker értékét nö­veli, hogy a 19 országból be­küldött több száz pályamun­ka közül mindössze tizet ju­talmaztak díjjal. További hat magyar pályázó dicséretben részesült. oldalt (legalább is a szociál­demokratákat) szintén magá­ba fogadó nemzeti egységet tesz lehetővé. Nem ez történt. S miközben az ország hivatalos politikája mindinkább jobbra csúszott, a szociáldemokrácián belül is végbement egy válság. Itt b. tömegkapcsolatok, a népszerű­ség féltése vitt egyes fiata­labb vezetőket olyan nemzeti irányba, amely programba kívánta venni az internaciona­lizmussal és a marxizmussal való szakítást. Sajátos és ter­mészetes, hogy a választási próbatételek során végül — ha nem is mindjárt — ez az irányzat elszigetelődött. Min­denesetre olyan jó hatása is volt, hogy a párton belül megindított egy fiatalodást, s a tömegkapcsolatok és a nem­zeti sorsdöntő kérdések iránti nagyobb fogékonyságot, vég­ső soron a fasizmus elleni egységfront felé törekvést. Te­hát végső soron — kiállva közben a kormányzat általá­nos támadását is a szocialisták ellen — a párton belül a baloldal nyílt előretörését eredményezte és napirendre került a nemzeti összefogás ügye. Pintér István történésznek, a Párttörténeti Intézet tu­dományos főmunkatársának tanulmánya igen életgazdagon, árnyaltan mutatja be ezt a széles sodrású politikai folya­matot, múltunk jó ismeretét érzékletes megvilágítással szolgálja. N. F. Elegendők-e valaki régi ér­demei ahhoz, hogy jelenlegi hibáit elleplezzék, vagy ballé­péseinek következményei alól felmentsék? Ugyanúgy vonat­kozik-e a törvény egy ilyen emberre, mint bármely más állampolgárra? Ad-e jogot egyfajta törvényen kívüliség­re, törvények fölöttisógre, ha valaki valamikor nagy tette­ket hajtott végre, magas álla­mi kitüntetéseket kapott, egy­szóval, ha több volt, mint az átlagember? Kivételezettséget jelent-e társadalmunkban a kiemelkedés és a kiválóság? Vagy esetleg éppen annak kel lene fokozottabban ügyelni ál­lamunk törvényes rendjére, akit — végső soron — az ezt a rendet megalkotó nép állított olyan magas polcrai-posztra? Ilyen, s hasonló kérdéseket vet fel filmjében a forgató- könyvet író Galgóczi Erzsébet A kérdések ismerősek — jó­részt magának Galgóczinak a műveiből, sőt, ebből a műből, azaz ennek korábbi változatai­ból: az „ősformából”, a riport­ban megirt történetből, majd a kisregénnyé bővített-emelt té­mából. s a győri színházban bemutatott színpadi változat­ból. Máté Ferencnek, a hu­szonöt évvel ezelőtt hősies kö­rülmények között téeszt létre­hozó, majd azt sikerre, tagjait anyagi jólétre vezető téesz-el- nöknek a története, divatos szóval élve, modell. Egy tehet­séges, magát nem kímélő, va­lóban nagy dolgokat mívelő emberről van szó, aki két és fél évtized alatt jólétet, anya­gi és szociális biztonságot te­remtett a falujában, de aztán valahol átbillent a mérleg, s talán maga sem vette eszre. mint lett belőle kiskirály, amo­lyan szocialista „törvényen kí­vüli lovag”, aki úgy véli, neki mindent szabad, vele úgysem mer kikezdeni senki, mert ő Kossuth-díjas, mert ott áll mö­götte a különböző szintű veze­tők gyakran a legdirektebb módszerekkel „lekötelezett" csapata, s ha netán valakinek mégis eszébe jutna megpisz­kálni ezt vagy azt a zavaros ügyet, ezek a lekötelezettek úgyis kihúzzák a bajból, úgyis lemossák róla a gyalázatot. Galgóczi egy gyerekember kisrendőr figurájában formál­ja meg Máté ellenfelét. Ez a tiszta gondolkodású kis embei azt tartja, a törvény minden­kire egyformán kötelező, s nem érdekli, hogy milyen pat- rónusok oltalmazzák Mátét, milyen összefonódások van­nak a háttérben, ő úgy cse­lekszik, ahogyan cselekednie kell. Végül is amolyan patt­Kosztümös történelmi film a spanyol történelem egyik leg­érdekesebb időszakából, a XV. század utolsó évtizedeiből, amikor Kasztíliai Izabella és Aragóniái Ferdinánd házassá­ga egyesítette a spanyol ki­rályságokat. A film tulajdon­képpen arról szól, hogyan jön létre ez a frigy, azaz, hogy mi­lyen állapotok uralkodnak ez idő tájt Spanyolországban, ho­gyan kerül ismeretségbe, majd szerelembe egymással Izabel­la és Ferdinánd, s milyen sok akadályt kell leküzdeniük, amíg a nemzet egyesítésének helyzet alakul ki a filmben: Máté nem marad egyértel­műen felül, Böröcki, a kis­rendőr pedig nem vall egyér­telműen kudarcot, minden le­hetséges, minden folytatódhat, a mérkőzés még nem dőlt el, csak egy menet zajlott, le, s ez döntetlen lett. A film, melyet — a Dialóg Stúdió és a Televízió számára közösen — Szőnyi G. Sándor rendezett — lényegében tehál a közéleti tisztaságról szól, ar­ról a nagy témáról, mely nap­jainknak valóban egyik legfon­tosabb kérdése. Kérdésfelveté­se, cselekmányvezetése érde­kes, izgalmas, nagyon is hús­bavágó. De mintha túlságosan átütne az anyagon a riport, az első megfogalmazás. Számos momentumot csak jelez a film. számos problémát nyitva hagy, s még a főbb figurák (el­sősorban Máté) jellemrajzát is elhanyagolja. Itt-ott mintha visszafogottabb, lekerekítet- tebb, a konfliktust inkább el­mosó, mint keményen ütközte­tő lenne a film — különösen » kisregényhez képest. (Legszem­betűnőbben a befejezésben, melyben a regényben a téesz- elnök hibájából balesetet szén- vedett kisrendőr meghal, a filmben viszont szépen meg­gyógyul. s tovább folytatja (bi­zonyára) a küzdelmet Máté el­len — meddig? Míg el nem ve­szi feleségül Máté lányát, aki­vel szeretik egymást, s így ..benősülve” megszelídül, mert ő is a kiváltságosok közé ke­rült? Vagy míg Máté le nem mond, belátva., hogy hibázott, eljárt fölötte az idő, alkalmat­lanná vált a vezetésre stb.? Vagy amíg Máté be nem váltja ígéretét, s rendőrtisztet nem csinál Böröckiből, aki — há­lából — abba fogja hagyni a kínos ügyek hánytorgatását?) Ez a nyitva hagyott befejezés valóban jelzi azt is, hogy a párviadal nem ért még véget, de azt is jelzi, hogy talán ma­ga Galgóczi sem tudja, mi len­ne egy ilyen határhelyzetben a megoldás? A Kinek a törvénye minden­esetre elgondolkoztat, megin­dítja a töprengést, s ezzel már el is éri a célját: a néző nem jöhet ki közömbösen, érdekte­lenül a moziból, mert kinek- kinek magának is döntenie kell ezekben a kérdésekben. S hogy Galgóczi és Szőnyi nem dönt a néző helyett, ez talán azt is jelenti, hogy tudtunkra akarják adni: az életben sem dönthet helyettünk senki, ne­künk magunknak kell szembe­néznünk a magunk okozta konfliktusokkal. politikai érdekei által kiköve­telt házasság végül emberileg, érzelmileg is igazi kapcsolattá válik-válhat. Francisco Roviro Beleta ren­dező érti ezt a műfajt. Tud fe­szültséget teremteni, kellő adag érzékiséget és hátborzongató véres jelenetet is kever a film­be. van érzéke a nagy, látvá­nyos jelenetek iránt, s jól szö­vi a kalandos mesét. Gondos­kodik néhány szép nőről is, akik időnként mélyen levet­kőznek — kell-e ennél több egy kalandfilmben? Takács István Új könyvesbolt A tegnap megnyílt gödöllői Móricz Zsigmond könyves- 1 bolt, a város! tanács és a Művelt Nép Könyvterjesztő Válla­lat közös anyagi forrásából készült el mintegy másfél millió forintos költséggel. Az új könyvesboltban — Gödöllőn eddig ilyen lehetőség nem volt — hanglemezeket is árusítanak. A 150 négyzetméter alapterületű helyiség a legkorszerűbb önki- szolgáló rendszerrel várja a vásárlókat. Barcza Zsolt felvétele LAPOZGATÓ Gazdaság, politika, történelem A fekete kard románca t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom