Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
jHityft 1979. ÁPRILIS lt„ SZERDA 7' Heti jogi tanácsok 0 Kit terhel a felelősség a munkahelyül is szolgáló épület lépcsőházában történt balesetért? Érdekes jogi kérdést vetett fal egyik olvasónk. Elmondta, hogy munkahelyén egy felszolgáló és egy kézbesítő szenvedett balesetet, a munkáltató azonban csak az egyik esetben ismerte el, hogy üzemi baleset történt: amikor a dolgozó azért csúszott el a padlón, mert a munkáltató takarítói nedvesen hagyták a folyosót. A másik alkalommal történt esetet, amikor a dolgozó amiatt törte kezét-lábát, mert az Ingatlan- kezelő Vállalat a lépcső csorbulását nem javította ki, nem minősítették üzemi balesetnek. Olvasónk tőlünk kért magyarázatot. Az első esetben helyesen ismerte el a munkáltató, hogy őt kárfelelősség terheli. Ezért térítette meg a dolgozó fizetése és a táppénz közötti külön- bözetet. A második esetre a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása alapján válaszolunk. Ezek szerint a kárt előidéző ok akkor minősül a vállalat működési körén kívül esőnek, ha az független a vállalat tevékenységétől. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a vállalat működési körén kívül esik-e, a vállalat működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján felel a vállalat, ha a kár oka a vállalat részéről objektíve elhárítható volt. Az elháríthatatlanság — az előbbiek szerint — azt jelenti, hogy a munkáltató a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudta befolyásolni a balesetre vezető ok kialakulását. Az adott esetben tény, hogy az az épület, amelyben a dotgoíó balesetet szenvedett, a házke- zelőség kezelésében áll, s tény, hogy az épület lépcsőházát nemcsak az említett vállalat dolgozói, hanem mások is használják. A munkáltatótól azonban elvárható, hogy azon a területen, ahol a vállalat dolgozói állandóan megfordulnak, gondoskodjék a keletkezett hiányosságok megszüntetéséről. A munkáltatónak észlelnie kellett volna, hogy a kérdéses lépcsőfok kicsorbult, s ez baleseti veszélyt rejt magában. Az elvárható gondosság mellett tehát az üzemnek intézkednie kellett volna a házkezelőségnél á meghibá- sodottt lépcsőrész kijavítása iránt. Ilyen intézkedés azonban nem törtérft, ígv a munkáltató az őt terhelő kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. Az utóbbi eset megsérült szereplőjének tehát ugyancsak jár a fizetés és a táppénz közötti különbözet. • Köteles-e a vállalat a kárt megtéríteni, ha a dolgozót a műszak befejezése után, a mosdóban érte baleset? Olvasónkat elutasították kártérítési igényével és a vállalat munkaügyi döntőbizottsága is helybenhagyta a vállalat intézkedését. Helytelen álláspontra helyezkedett a vállalat és a döntőbizottság. A zuhanyozás, öltözködés ugyanis kétséget kizáróan kapcsolatban van a vállalati tevékenységgel. A Munka Törvénykönyve 62. §. (1) bekezdése alapján, pedig felel a vállalat, ha a kár oka objektíve elhárítható volt. Olvasónk elmondása szerint, az öltöző kövezete vizes, csúszós volt. A korábban ott lévő szőnyeget felszedték és helyette nem tettek másikat. A dolgozó az öltözőben egy víztócsa miatt kénytelen volt a padra felállni és úgy öltözködni. Ekkor történt a baleset. A vállalat azzal utasította el igényét, hogy miért állt fel a padra. A vállalatnak azonban nincs igaza, s meg kell fizetni a dolgozónak a fizetés és táppénz közötti különbözeiét, sőt egyéb kárát is. 0 Az Ösztönző nyugdíjpótlékról. Olvasónk ez év június 30-ig — 55. életévének betöltéséig — (férfi olvasóról van szó) 28 évet dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben. Ennek alapján 5 évi korkedvezmény illeti meg, vagyis 55. életéve betöltéséig nyugdíjba mehet. Olvasónk szeretne még két évet munkában tölteni. Ezzel két évi ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időt szerez. Ha ezt a két évet is korkedvezményre jogosító munkakörben tölti el, akkor a korkedvezményre jogosító ideje 28 évről 30-ra emelkedik. Ennek alapján már 6 évi korkedvezmény jár, és így életének 54. éve lesz az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzési időpontja. Ezt az időpontot követően munkában töltött ideje, vagyis három év számít az ösztönző nyugdíjpótlékra jogosító időnek. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntései Egy házasság bonyodalmai Az elhunyt apa hagyatéka ügyében megtartott tárgyaláson fia kijelentette: — Mostohaanyám nem örökölhet, mert apámtól külön- váltan élt, és házasságuk helyreállítására nem volt remény. Ezzel sziemben az özvegy azzal érvelt, hogy férjével házaséletük helyreállt és a köteles rész megilleti őt. Ennek megállapításáért pert is indított. Az ügyben végső fokon döntő Legfelsőbb Bíróság az asszony álláspontját fogadta el, mert megállapítottar a halálesetkor az életközösség fennállt. Másfél évig valóban különváltan éltek, de amikora súlyos beteg férfi a kórházból hazatért, feleségéhez költözött. Az asszony egy hétig ápolta, ezek után a nagybeteg ismét kórházba került, ahol meghalt. Abból a tényből, hogy az asszony férjét magához fogadta, ápolta, napokig vele együtt élt, kétségtelenül az következJúlius 1-én életbe lép Az új Büntető Törvénykönyv Tíz nap rendeletéiből tethető, -hogy életközösségük helyreállott. Ezen nem változtat az sem, hogy a beteget ismét kórházba kellett vinni, mert a kórházi kezelés az együttélést nem szakítja meg. Egyébként maga a férj is úgy tekintette, hogy az életközösség közötte és különváltan élő felesége között helyreállt. Amikor ugyanis másodszor került kórházba, levelet írt neki, amelyben fehérneműjének, pénzének és lakáskulcsának elküldését kérte, majd nyilatkozatot állított ki, amely szerint a házastársi kapcsolatot visszaállította és további ápolását feleségére bízza. Minthogy tehát a haláleset bekövetkezésekor a házastársak között az életközösség fennállott, az asszonyt a köteles rész megilleti. , Kizárták a férjet a lakásból Elvált házaspár állott egymással szemben a bíróság előtt. — A bontóperben megállapodtunk, hogy a lakást közösen használjuk — adta elő keresetét a férj. — Volt feleségem azonban az ajtóra új zárat szereltetett, s így nem tudtam bejutni a szobámba. Kérem a bíróságot, kötelezze őt, ennek a birtokháborításnak a megszüntetésére. — HJlvált férjem időközben megnősült, újabb házasságot kötött, és második feleségéhez költözött — replikázott az asz- szony. — Igaz, hogy a lakásból nem jelentkezett ki, de ez nem változtat azon, hogy onnan végleg eltávozott. Egyébként bérlőtársi jogviszonyának megszüntetéséért külön pert indítottam ellene. — Volt feleségemnek njncs igaza — válaszolta a férfi! — Csak születendő gyermekemre tekintettel kötöttem újabb házasságot, de soha nem költöztem második feleségemhez. Azóta azonban a bíróság ezt a házasságomat is felbontotta. Különben sem ez az első eset, hogy feleségem néni enged be a lakásba. Rövid id* ig valóban nem laktam ott, de ideiglenes távollétemnel. az a magyarázata, hogy rossz egészségi állapotom miatt akkor egy rokonomnál laktam. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert bizonyítottnak látta, hogy a férj a lakásból végleg elköltözött! Fellebbezésre a másodfokú bíróság megállapította: az asz- szony birtokháborítást követett el, amikor az ajtóra zárat szereltetett, de volt férjének új kulcsot ehhez nem biztosított. Ezért kötelezte, hogy három napon belül adjon kulcsotj hogy a lakásba bejuthasson. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az ügyben új eljárást rendelt el. — Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az exférj a birtok- háborítási pert a bérlőtársi jogviszonyának megszüntetéséért ellene folyamatba tett per előtt vagy az után indította-e meg — hangzik a határozat. — Meg kell állapítani azt is, hogy nem költözött-e végleg második feleségéhez, s csak újabb házasságának megromlása után határozta el, hogy a korábbi volt közös lakásba visszatér. Amennyiben ugyanis valaki új házasságot köt és házastársa lakással rendelkezik, általában azt kell föltételezni: korábbi lakását, az új házastárssal létesített életközösséggel egyidejűleg, a visszatérés szándéka nélkül elhagyta. Meg kell hallgatni a második feleséget: valóban csak a születendő gyermekre tekintettel kötött-e vele házasságot a férfi, laktak-a együtt, és ha igen, a férj miért nem jelentette be ott magát, j Kedves páiyakeresé fiatalt A BETON- ÉS VASBETONIPARI MÜVEK BUDAPESTI GYÁRA fiúkat keres vasbetonkészitő szakmunkástanulónak. A tanulmányi idő: 3. év. A gyár tanulmányi és társadalmi ösztöndíjat ad kb. havi 1000 Ft-ot. Kedvezményes étkeztetést (1 Ft térítés), tanszert, tankönyvet kapnak a tanulók és kollégiumban helyezik el őket. Sportolásra és üdülésre a BVM római-parti üdülőjében van lehetőség. Gyárunkban állítják elő az előre gyártott vasbetontermékek nagy százalékát! a metró vasbetongyűrűit, villamos pályalemezeket, ipari csarnokok szerkezeti elemeit. Munkánkat korszerű gyártócsarnokokban és szerelőműhelyekben végezzük elektromos, pneumatikus, hidraulikus, félautomata gépek segítségével. Érdeklődni lehet: a BVM BUDAPESTI GYÁRA személyzeti és oktatási osztályán. Budapest XI., Budafoki út 215. (megközelíthető a Móricz Zsigmond körtértől a 10-es autóbusszal) Telefon: 252-810. BudapQsfi &yára \ 1 l Gyakori, hogy valakit feltételes szabadságra engednek, illetve — mint az előzőekben szó volt róla — próbaidőre bocsátanak, de a bíróság, mint a társadalom képviselője biztos akar lenni afelől, hogy az elítélt nem követ el újabb bűn- cselekményt. Ilyen esetben pártfogót jelölnek ki számára. Várkonyi Endre (Következik jogi oldalunkban: Személy elleni bűncselekmények.) dik a bíróság elkövetőről kiderült, hogy elmebeteg. Személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy más bűncselekményekért felelősségre vont személyt ilyen esetben kényszergyógykezelésre utal a bíróság. Ha a bíróság megállapítja, hogy a bűncselekmény az elkövető alkoholista életmódjával függ össze — elrendelheti a kényszergyógyítást, más szóval: az elvonókúrát. Ezt akkor lehet elrendelni, ha a vádlottat hat hónapnál hosszabb végrehajtandó szabadságvesztésre' ítélik. A bíróság ennél enyhébb büntetés kimondása esetén is munkaterápiás intézeti kezelésre kötelezheti a bűnelkövetőt. Törvényes intézkedési forma az elkobzás is, amely korántsem azonos a már említett vagyonelkobzással. Ebben az esetben a bűncselekmény eszközéül használt, vagy a bűn- cselekmény elkövetése útján létrejött tárgyat kell elkobozni, illetve azt, amit a bűncselekmény elkövetéséért az elítélt mástól kapott. Más szavakkal: el kell kobozni például a kést, amellyel súlyos testi sértést követtek el, á hétvégi házat, amelyet társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény elkövetésével építettek fel, s a pénzt is, amellyel megvesztegették a hivatali hatalmával visszaélőt. AZ INTÉZKEDÉSEK különleges és a törvénytisztelő állampolgárok körében igen kedvező visszhangra falait fajtája: a szigorított őrizet. Az új Btk. erről ezt mondja: „A bíróság szigorított őrizetét rendeli el annak a többszörös visszaesőnek, akit az élet, a testi épség és az egészség, a nemi erkölcs, hivatalos személy, a közbiztonság, a vagyon elleni szándékos bűncselekmény vagy garázdaság, avagy kábítószerrel való visszaélés miatt korábban legalább háromszor, egyenként egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték”. Feltétele a szigorított őrizet elrendelésének, hogy az elítélt 20. életévét betöltötte és újabb büntetése legalább két évre szól. Nem határozza meg a bíróság, hogy az elítélt — büntetésének kitöltése után — meddig maradjon szigorított őrizetben, de ez öt évnél hosz- szabb idő nem lehet. A gyakorlatban a szigorított őrizet azt jelenti, hogy a társadalomra veszélyes bűnözőket továbbra is elszigetelik a külvilágtól, s csak akkor szabadulhatnak, ha a szigorított őrizet ideje alatt hitelt érdemlő tanúságot tesznek arról, hogy alkalmasak a szabad életre, nem követnek el újabb súlyos bűncselekményt. VÉGÜL intézkedési forma a pártfogó felügyelet elrendelése. 1978. (XI. 3.) Mü.M. számú rendelet alkalmazásáról közlemény jelent meg a Munka- ; ügyi Közlöny 2. számában. A tanácsok területén alkalmazható gazdálkodási szervezeti formákról a Pénzügyi Közlöny 3. számában jelent meg a 2/1979. (Pk. 3.) PM. számú utasítás. A baromfitelepekről és a baromfikeltető üzemekről a i Magyar Közlöny 11. számában I 2/1979. (III. 7.) MÉM. sz. alatt rendelet jelent meg. A Művelődésügyi Közlöny március 7-i számában hivatalos közlemény jelent meg az oktatásügyi dolgozók gyermekintézményekben történő munkahelyi étkeztetéséről. IV. Intézke< AZ EDDIGIEKNÉL arról volt szó, hogy akit bűncselekmény alapos gyanúja terhel, azt bíróság elé állítják és cselekményének megfelelő büntetéssel sújtják. Ennek egyértelmű célja: a társadalom védelme. Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor a bíróság büntetés kiszabása nélkül is elérhetőnek tartja a társadalom megvédését. A legenyhébb intézkedés a megrovás. Ezt akkor alkalmazza a bíróság, amikor a cselekmény társadalmi veszélyessége kicsiny vagy az elkövetés óta eltelt idő alatt azzá vált. A megrovás célja, hogy a megtévedt embert visszatartsa bűn- cselekmény elkövetésétől. Ugyanez a cél vezette a törvény alkotóit, amikor a próbára bocsátást — amely a fiatalkorúak kisebb bűncselekményeire eddig is létezett — kiterjesztette a felnőtt korú bűnelkövetőkre. Ez annyit jelent, hogy a bíróság kimondja ugyan az ítéletet, de ha az nem több két évi szabadságvesztésnél és alaposan remélhető, hogy az elkövető nem hajt végre újabb bűncselekményt — próbaidőre elhalaszthatja a büntetés kitöltését. A próbaidő legalább egy, legföljebb három év lehet, ez alatt az elkövetőt pártfogó felügyelete alá lehet helyezni, ha így látszik biztosítottnak a visszaesés elkerülése. Visszaeső bűnözőt nem lehet próbára bocsátani, a kiszabott büntetést le kell töltenie. MINDEN ORSZÁG bírói gyakorlatában előfordulnak olyan esetek, amikor a súlyos bűncselekmény elkövetőjét a vádlottak padjára ültetik, mégsem ítélik el, mert az igazságügyi elmeszakértő megállapítja, hogy a vádlott elmebeteg, beszámíthatatlan. Már az idén, 1979-ben is tárgyalt hazai bíróság olyan ügyet, amelyben az Az állam- és jogtudományi karok tantervi irányelveiről a 102/1979. (M.K.5.) OM. számú utasítás intézkedik. (Megjelent a Művelődési Közlöny 5. számában.^ A szakközépiskolákban folyó szakmunásképzésről szóló 14/ 1976. (XII. 1.) Mü. M.—OM. számú együttes rendelet módosítása tárgyában kiadott 3/ 1979. (III. 7.) Mü.M.—OM. sz. együttes rendeletet a Magyar Közlöny 1979. évi március 7-i számában találják meg az érdekeltek. A vállalat] bérszabályozás rendszeréről szóló 14/1975. (XI. 15.) Mü.M. számú rendelet módosítására vonatkozó 14/
