Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
A Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulóján (Folytatás a 3. oldalról) E fcálandorpolitikusok korábban papírtigrisnek nyilvánították az imperializmust. Jelenleg a pekingi taktika: összeölelkezni a tőkés hatal- maklial és kihasználni őket, közös szovjetellenes platformot ajánlva nekik. A maoista kalandorok és a nyugati imperialisták összejátszása és szövetkezése nehezíti az enyhülésért folyó harc útjában álló akadályok elhárítását, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért folyó küzdelmet, s növeli a súlyos következményekkel járó konfliktusok veszélyét. A Vietnam elleni kínai agresszió szemléletesen leleplezte a mai pekingi politika lényegét. Vietnam népe évtizedes hősies küzdelemben csapást mért a japán és a francia gyarmatosítókra, majd az amerikai agresszorokra, és egyesítette hazáját, megteremtette az .egységes szocialista Vietnamot, s kivívta az egész haladó emberiség mélységes tiszteletét és nagyrabecsülését. Az állandó kínai provokációk közepette visszaverte a kambodzsai maoista kalandorok pekingi ösztönzésre indított katonai támadásait, befogadta a Pol Pot-rendszer rémuralma elől menekültek áradatát, s támogatta a népfölkelést a tö- megmészáilásokat végrehajtó zsarnoki uralom ellen. Segítségével, amelyet a sokat szenvedett kambodzsai népnek nyújtott, egyben nagy szolgálatot tett a szocializmus ügyének és a délkelet-ázsiai térség biztonságának. S az elszántság, amellyel Vietnam nép? szembeszállt a kínai agresszió- rokkal, tovább növeli iránta a világ népeinek tiszteletét és nagyrabecsülését. Nemcsak saját földjét védte és védi a kínai agresszorokkal szemben4 hanem egyben útját állja annak a pekingi törekvésnek, hogy kiterjesszék a kínai fenn- hatóságot Délkelet-Azsia nagy 'térségeire: Vannak, akik a kínai agresszióknak Vietnamból való kivonulását egybekapcsolták azzal a követeléssel, hogy Kambodzsában állítsák vissza a Peking által támogatott és irányított Pol Pot-uralmat, bár tudják, hogy e2t csak újabb szörnyű tömegmészárlás követheti. A kínai hegemonista törekvéssk kambodzsai támaszpontjának visszaállítása egyben annak lehetőségével járna, hogy az ismételt kínai agressziót Vietnam ellen két oldalról indítsák meg. Bizonyos imperialista körök ezt éppúgy nem néznék rossz szemmel, mint ahogy a februárban megindított kínai agressziót is reménykeltőnek tekintették. Ezt Brzezinsiki úgy fejezte ki, hogy nem sérti az amerikai érdekeket. A népek viszont felemelték tiltakozó szavukat ez ellen. S mindazokkal együtt, akik szilárdan Vietnam mellett állnak, a mi népünk is követelte a kínai csapatok haladéktalan kivonását Vietnamiból, és követeli, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a pekingi fenyegetéseknek mind Vietnammal, mind pedig bármely más néppel szemben. A küzdelem a kínai agresszió ellen egyben küzdelem ama pekingi politika ellen, amely az új világháború elkerülhetetlenségét hirdeti. Az emberiség békét akar: békét Vietnamnak és békét a világnak! A pekingi hegemén törekvések edlemi harc egybefonódik a fegyverkezési hajsza visszaszorításáért, az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséért folyó általános küzdelemmel. A kínai népnek is alapvető érdeke az agresszió kudarcba fulladása: ez segítheti, hogy végre-valahára bekövetkezzék a józanodás a pekingi politikában, s nyugodtabb feltételek jöjjenek létre Kína fejlődése számára is. Ez esetben Kína, és a tőkés országok kap- csmaitainak bővülése is a kí- 'Vánatos_ noimalizáJás , jegyé- bén folyna, s nem a nemzetközi légkör mérgezését szolgálná. A haladás élvonalában a békéért és biztonságért A világban végbement nagy változásokat gyakran kísérték éles konfliktusok, amelyeket at kellett hidalni, illetve meg kellett oldani, s amelyek megoldását az erőviszonyoknak a haladó erők javára való eltolódása segítette. A _ további haladásnak is ez az útja. Ebben mindinkább döntő szerepe van a fejlődő szocialista világnál!, a szocialista országok és más antiimperialista erők összefogásánál!, a béke biztosítását sürgető valamennyi erő együttes fellépéseinek. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése korunk parancsa. A lenini politikát folytató szocialista országok s más békeszerető államok is ennpk jegyében lépnek fel az enyhülésért, a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki és kulturális együttműködés fel1 p-'szit £ . . Ügy véljük, hogy az enyhülés őszinte hívei, bármilyen legyen világnézetük és politikai hitvallásuk, segítik saját népüket és a világ népeit a béke nagy ügyének védelmében. A magyar nép, a nemzetközi haladás élvonalában menetelve, a Szovjetunióval es a többi testvéri szocialista országgal szorosan együttműködve, méltón ’-.tte és veszi ki részét a békáért és a haladásért síkraszálló erők küzdelméből. Szocialista hazánk, amely büszkén vallja magáénak a Tanácsköztársaság történelmi örökségét, nagy eredményeket ért el. Vívmányaink, s következetes lenini politikánk olyan' széles körű nemzetközi elismerést és tekintélyt szerzett Magyarországnak, amilyennel történelme folyamán még nem rendelkezett. Célunk és feladatunk,. hogy az eddigieket új sikerekkel gyarapítsuk. Ettől függ anyagi és kulturális felemelkedésünk, eddigi vívmányainknak nemcsak biztosítása, hanem további növelése. A Tanácsköztársaság dicső hagyományainak ébren tartása, tapasztalatainak hasznosítása nemcsak a múlt küzdelmei iránti érdeklődés és tisztelet ügye, hanem egyben morális és politikai erőforrás a cselekvéshez, ahhoz, hogy a Duna völgye első proletárhatalmának népe hősi múltjához, Jelen vívmányaihoz s a szocializmus nagy ügyéhez méltóan vegye ki résizét a népek szabadságáért, a békéért, a boldogabb jövőért folyó küzdelemből — mondotta befejezésül az ünnepség szónoira. Nemes Dezső beszédét követően Losonczi Pál mondott zárszót. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünk végéhez értünk. Mindnyájunk nevében megköszönöm Nemes Dezső elvtárs- nak ünnepi beszédét, amely megvonta a dicső 133 nap történelmi mérlegét, hazai és nemzetközi jelentőségét, a mához szóló és a jövőbe mutató főbb tanulságait. A múltat idézve, mint mindig, most is a jövőre vetjük tekintetünket: a teendőkre, a ránk váró és elvégzendő feladatokra. Bizonyosak lehetünk és vagyunk benne, hogy a tiszteletre, a megbecsülésre és elismerésre méltó nagyszerű elődeink mutatta úton haladva, valóra váltjuk mindazokat a feladatokat, amelyekre pártunk m.ai nemzedéke tette életét, adja erejét, felvirágoztatjuk szocialista hazánkat, beteljesítjük egészében és maradéktalanul 1919 merész és hősies hagyatékát, örökségét. Ünnepi ülésünket bezárom. Az ünnepi ülés Losonczi Pál zárszava után az Initemacio- nálé hangjaival fejeződött be. "örteli arcok Hány óra egy nap? ^ [Állj meg a térkép előtt, képzeletedben készíts S leltárt. ^ Keress egy kevéssé ismert nevet; mondd azt, hogy | Törtei. Ujjúddal tájold be helyét, hosszan vezetheted $ a vonalat, Cegléden is túl, két megye határáig. Kutass ^ utána könyvekben, jegyezd meg jól, amit találsz. Terü- | lete nyolcezer kataszter; lakóinak száma 5200; legma- § gasabb pontja a Bubos-domb (102 méter); csapadék- ^ ban szegény terület; az évi napsütéses órák száma két- $ ezer. ^ Fogj egy menetrendet, írd ki az indulás, érkezés, § csatlakozás idejét. (Ceglédig vonattal menj, onnan min- | den óra negyvenötkor van autóbusz.) Ott szállj le, a \ templomnál. Vedd nyakadba a falut, mindegy, merre \ indulsz. J Ha rádköszönnek, ne felejts el visszaköszönni.] A TANÍTÓNŐ óráról érkezik. Fején sebtiben kötött kendő, kabátja a vállára vetve. Ügy ül le, szék sarkára húzódva, mint aki máris menni készül. így szokta meg, az ülés fárasztja. Egy lépésére kettőt lépek az utcán, hogy nyomában maradjak. — Mennyi időt szán Törtei múltjára? Egy hetet? Kettőt? Mert az se lenne elég. Mióta kutatgatjuk már: a krónika- író Kristó igazgató; Pető Etelka tanítónő; Győri Mária, a tudósító; Striczky kolléga, meg jómagam a község történetét! Itt van minden, amit tudunk. Szatyrot vesz elő, abból füzeteket. Kockás lapokon, gondosan fűzött betűkkel ott sorakozik Törtei múltja: a szkíta vagy hun áldozati üst, a Nemzeti Múzeum őrzi; 48- as sírok; tanácsköztársasági vöröskatonák tettei; a nyelvújító Helmeczi, a színháztudós Vida László; Csermeczyk, Rideg Sándorok emléke. — így őrizgetjük magunkat — szólal meg újból, s mosolyában mintha sáabóclás‘ lenne. — Másoknak talán nem fontos, de mi naponta újra örülünk értékeinknek. Nagy szenvedély a helytörténet kutatása, bármennyit dolgozunk is, időből sose jut rá elég. Siet most is: esteledik és estére választóit várja tanácstagi beszámolóra. Jönnek mind: fejkendős asszonyok, csikorgó csizmájú férfiak, fiatalasszony gyerekkel. — Ilyenkor érzem igazán, hogy nem haszontalan a munkánk — mondja a tanítónő. — Ezeket az embereket az is elhozza, hogy érzik: vannak, akiknek fontos az ő életük. Föláll, szemét körbehor- dozza. Kezében a megírt beszámoló, kezét maga elé ejti, úgy mondja: Köszönöm, hogy eljöttek. AZ ORVOS A kislány sápadt; szédülésre, fáradtságra panaszkodik. — Hánykor kelsz, Erzsi? — Fél ötkor, ötkor, mikor hogy van munka. — Mit kell csinálnod reggelente? — Ami akad a ház körül: az állatok, megetetem őket; begyújtok; elkészítem a reggelit; megyek az iskolába. ’ Fölnéz az asztal mellől: kezében toll, kezeügyében receptek. A gyermekorvos fiatal asszony, két gyerek anyja. — Belép ide egy gyerek és én megmondom, honnan jött, itt van előttünk a község élete. Ez a kislány is: korán kel, későn fekszik, amíg a társai játszanak, otthon dolgozik ... Akadnak még, főleg a tanyákon, akiknek túl sok jut a munkából. A nagyobb gond mégis az alkohol — és sajnos, még mindig keveset tudunk tenni ellene. A doktorasszonynak barna szeme van, olyan a hangja is: melegbama, gyereket nyugtat. Délelőttönként rendel, délután családlátogatásra indul; a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság tagja; egy éve tanácstag. — Nem fejeződhet be a munkám a rendelő ajtajában. Hogy valóban eredményesen dolgozzam, ki kell mennem az utcára, végigjárni a házakat. Hogy segíthessek is, ott kell lennem az emberek között. Fél tizenkettőig tart a rendelés, most egy óra, kint tele a váróterem. — Azt még nem is mondtam: marxista egyetemre is járok. Elámulok. — Doktorasszony, hány óra egy nap? Elgondolkodik, mintha számolna. — Ugyanolyan kevés, mint másnak. Huszonnégy óra. A TRAKTOROS — A Dózsa Tsz kiváló traktorosa vagyok; ha felőlünk hallott, hát jól hallotta. Ügy igaz, ahogy mondják, a két Mari-gyereket, mert van egy testvérem is, ikrek vagyunk az Imrével, ő a kertészetben dolgozik; szóval bennünket nem tud úgy kérni a falu, hogy ne tennénk meg. Arra kíváncsi, hogy miért, ugye? Hát csak jegyzeteljen, én mondom, maga meg majd kiköszörüli. Zsellérközség volt a miénk, az tudott megélni, aki dolgozott. A felszabadulás előtt kutya helyzete volt a népnek:, a szegényemben hajnalban kelt, éjjel feküdt. Szalonnát evett, ha még volt, de májusban már nem jutott. Munka, hát abból mindig akadt, örömből már kevesebb. Mi volt itt szórakozás? A padkaporos bál, semmi más. Ma meg? Nézze meg, hány kocsi áll a házaknál, de nem lovaskocsi ám! Megalakult a téesz és az ember megtalálta a jövőjét. Ha volt is, aki huza- kodott, annak most a hátára se lehetne kötni a földet. Én magam az elsők között léptem be, nem bántam meg: százötvenhat forint napit fizetett az idén is. Jó munkám van, traktoron ülök, meg is látszik rajtam. Hajnalonta ráérősen indulunk, este még olvasásra is jut idő; eljárok a kultúrba, mindig akad valami érdekesség. Hát akkor hogy ne tennénk meg azt, amire szüksége van a községnek? Építettünk művelődési házat, utat, járdát, buszvárót. Ügy volt, ahogy mesélik: éjjel is kimentem meglocsolni a betont, csal: nem hagytam, hogy megrepedezzen. Most óvodát építünk. Ne csodálkozzon a többes számon. Nekem már csak így jár rá a szám. Ha más nem úgy gondolja, az az ő baja. Az olyan szívesebben elüldögél a kocsmában, kártyázik. Én is építem az utat, a járdát és sajnálom a lapátomat. Fáin kis lapát volt, kivittem az építkezéshez, egy percre raktam le, el is vitték. De ha tudnám, hogy a közöst építik vele, nem is bánnám. A VÉDŐNŐ Maga mellett tolja a mopedet: Babetta a neve, ezen járja a vidéket. Áldás ez a motor, mindenhova elviszi, bár telente még mindig akkora a sár — mondja —, hogy legjobb, ha gyalogol. Bevezet az egészségházba: nekem úgy tűnik, rendezett, tiszta épület. — Nincs baj vele, de már kinőttük. A nagy álmom egy szép, modern épület... Látja, így változik az ember: húr szonöt éve szalmatetős házban kezdtem dolgozni, kukoricacsutkával fűtöttem és a falu adta össze a berendezést ... — Idevalósi? — Nem. Hódmezővásárhelyi vagyok. A gyerekek miatt jöttem Törteire: a közelben tanultak Kecskeméten, jobban rajtuk tarthattam a szemem. Aztán ők elvégezték áz iskolát, hazamentek, én meg maradtam. — Mi tartotta vissza? — Az emberek. Jó emberek laknak itt és a legkevesebb segítséget is méltányolják. Én magam különösen érzem ezt: a védőnő előtt nyitva vannak a lakásajtók, a szívek is. Tanácsadásunk nemcsak egészségügyi, együtt tervezünk, örülünk, sírunk az asszonyokkal. Néha már-már sok a mások baja, de elég a tudat: tőlem várják a támaszt, hogy hagyhatnám el magam? Él a szava, él a szeme. Kézfogásában ott az erő. Mi tette ilyen határozottá? ■« — Talán, hogy szeretek élni: munka kell nekem és jó idő. Szerencsére, mindig akad dolgom. Az idő meg? Látja a napsütést, érzi a szelet? Ta- vaszodik. i her fa ja Alkatrészbázis Vasadon A Pest megyeiek többsége, főként a Monor környékiek úgy tudjál!, remek írógépek készülnek Vasadon. Valóban, az országban elsőként a mono ri járási községben kezdtek írógépet gyártani, s az üzem felavatása után a vasad! ingázók nagy része a falujában maradt, lassanként megismerte és megszerette ezt az iparágat. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a vállalaton belüli átcsoportosítás folytán ma már az Irodagép!pari és Finommechanikai Vállalat budapesti törzsgyára gyártja — a svájci Hermes cég licence alapján — a táska- és irodai asztali írógépeket. Az IGV négy évvel ezelőtt vásárolta meg a mechanikus írógépek licencét és az előállításukhoz szükséges gépieket. A vállalat évente nem kevesebb, mint 62 ezer írógépet értékesít a tőkés és szocialista, valamint a hazai piacokon. A vasadi gyárrészleg 309 munkása állítja elő az írógép- alitatrészek hetven százalékát: több mint ezerféle alkatrészt gyártanak, nyolcvan százalékban nyugati import alapanyagból. A vállalat most módosítani kívánja ezt az aráuyt a hazai, illetve szocialista import alapanyag javára. Már tárgyalnak is a dunaújvárosiakkal és a diósgyőriekkel. Mint Zubor György telepvezetőtől megtudtuk, Vasadon hozzákezdtek az alkatrészbázis kialakításához. Az átprofilí- rozás nyomán megszüntették az írógépkocsik szerelését, mind a két szerelőszalagot áttelepítették az IGV fővárosi, illetve vásárosnaményi gyárába. — Mi lett - a kocsi szerelést végző negyven munkás sornál .... — Nem maradtak munka nélkül, átcsoportosítottuk őket a présüzembe, a forgácsolóba és a szereidébe. Többségük vállalta az új munkaterületet, mindösz- sze ketten-hárman váltak meg az üzemtől. Egyébként a megmövekedefct feladatoknak ezzel a létszámmal nem is tudunk eleget tenni, további nyolc-tíz szerszám- készítő és forgácsoló szakmunkás felvételét tervezzük. — Más változtatás is lesz a gyárrészlegben — tájékoztatott Zubor György. — Jelenleg csupán a présüzem dolgozik rendszeresen három műszakban, de szükség esetén már a forgácsolóban, meg a szereidében is huszonnégy órán át üzemelnek a gépiek. Egy éven belül viszont már az egész telepen átallunk a három műszakos termelésre. Ezt a változtatást indokolja az is, hogy míg tavaly ,a 62 ezerből Vasadon csak 43 ezer írógéphez gyártottunk alkatrészt, az idén már 19 ezerrel többhöz. U. Gy. (Állj meg a térkép előtt, képzeletedben készíts leltárt. Keress egy nevet; mondd azt: Törtei. Ujjaddűl tájold be; még mindig távolinak látod? Jegyezd meg jól, amit ott találtál: Határ Ilonka tanítónő emlékeit; dr. Nyújtó Éva huszonnégy óráját; Mari József traktoros fáin lapátját; Garai-Szabó Lászlóné védőnő tavaszvá- rását. Gondolatban tegyél egy pontot Törtei neve mellé. Hogy biztosan visszatérj.) Major Árvácska Mai otvosremekek Európa számos országában, sőt a tengeren túl is keresettek az Állami Pénzverde ötvösmühelyében készült különféle dísztárgyak. A rendkívül munkaigényes zenélő órák, sakk-készletek, kelyhek, hajók valóságos ötvösműremekek. A képen: Sakk-készletet, drágakövekkel díszít Sze- pinszky Katalin ötvös. !
