Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxni. Évfolyam, 53. szám. 1979. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP Falugyűlés Ceglédbercelen Óvodát, tornatermet építettek Iskolával, rendelővel, ABC-vel gyarapodnak A község még ma is őrzi a régmúlt idők hagyományait. Sok asszony hordja a jelleg­zetes népviseletet. Tavasszal jó néhány házat meszelnek hagyományos kék és sárga színűre. Messze földön híres Ceglédbercel hagyományőrző gyermek és felnőtt néptánc­együttese. A kis híján ötezres lélekszámú helység még a fő­város vonzáskörzetéhez tarto­zik. Az ott élők többsége, apáról fiúra szálló hagyo­mányként, nap mint nap in­gázik budapesti munkahelyé­re. Az otthon maradók a jó eredményeiről ismert Egyet­értés Termelőszövetkezetben és annak melléküzemében dolgoznak. További munkale­hetőséget a ceglédi háziipari szövetkezet részlege kínál. A porták általában 300—400 négyszögölesek, s valamennyi család zártkertet is művel. A tágas, kényelmesen berende­zett házak, a mindenhová bevezetett víz, villany, a sok gépkocsi, televízió, hűtőszek­rény bizonyítja, szorgos nép lakja a települést. Ceglédbercelen a munka szeretete a közösségi ügyek iránti érdeklődéssel és az abban való cselekvő részvétellel párosul. Ezt tanúsították a napokban a zsúfolásig megtelt művelő­dési házban a falugyűlés hoz­zászólói, akik a kérések mel­lett nem szűkölködtek a tár­sadalmi munka megajánlásá­ban sem. Kárpáti Antal tanácselnök beszámolt a község fejlődésé­ről, amelyhez tekintélyes se­gítséget adtak a tanácstagok és a lakosok. A tervciklus elején befejeződött az óvodai és bölcsődei konyha kialakí­tása, és saját erőből, egymillió forintért, létrehozták a hár­mas számú óvodát. Régi tervet valósítottak meg két esztendeje a művelődési ház központi fűtésének fel­újításával. A múlt évben, a lakosság és termelőszövetkezet ösz- szefogásával, felépült egy 3,7 millió forint értékű tornaterem. Egy éve. új általános iskola kivitelezéséhez fogott hozzá az 5. számú TÖVÁL. Gyors és jól szervezett munkájukat dicséri, hogy az előirányzott­nál jobb ütemben haladnak, és várhatóan már ősszel bir­tokukba vehetik a diákok a létesítményt. Az iskola költsé­geihez valamennyi család, de még az egyedülállók többsége is hozzájárult, önkéntes ado­mányuk meghaladta az egy­millió forintot. A termelőszö­vetkezet ugyanennyit adott, és a még szükséges pénzt a me­gyei tanács folyósította. Idén várható a művelődési ház tatarozása és a bölcsőde felújítása. A második félév­ben új, szolgálati lakással el­látott orvosi rendelő építésé- nez kezdenek. Már elküldték kérelmüket a megyei tanács­hoz, hogy egy régi épületet átalakítva létrehozhassák az öregek napközi otthonát Az ellátás színvonalát ja­vítja majd a várva várt ABC-áruház őszi átadása, amely az Afész beruházá­sában készül. Már a hatodik ötéves terv előkészítését szolgálja, hogy megrendelték a szennyvízel­vezető rendszer és a gázveze­ték tanulmányterveit. Többen kérték a hosszan elnyúlt tele­pülés második főutcájának, a Dózsa György útnak a kiépí­tését. E feladatot a következő tervciklusban szeretnék meg­oldani, ha az anyagiak lehe­tővé teszik. A villanyvezeték átépítése miatt a Pesti út mentén sora­kozó szép nyárfákat ki kell vágni. A közösség vállalta, hogy társadalmi munkában pótolják valamennyit, a nyár­nál alacsonyabb törzsű gyü­mölcsfákat ültetnek. Szeret­nék a régi életmód még fel­lelhető eszközeit falumúzeum­ban bemutatni. Az önzetlen felajánlóktól már gyűlnek a szebbnél szebb bútorok, tálak, köcsögök, a mindennapi élet régi használati tárgyai.- K. D. Négy évtized a kádaknál Az ezüstérmes galvanizáló A lószerszámtól az alkatrészekig Az ÉVIG ceglédi kisgép­gyárának galvanizálója csem- pézett. A nagy kádakban, a vegyi folyamat hatására, ne­mes felület rakódik a még nem is oly régen rozsdamarta anyagra. Az egyik kád fölött ködszerű képződmény gomo­lyog. Dobozokban, ládákban, fénylenek a már kész alkat­részek. Az itt dolgozók nagy hozzáértéssel teszik az edé­nyeket az egyik kádból a má­sikba. Vastag anyagból készült kék köpenyt viselnek. Lábu­kon gumicsizma. — Ez egy korszerű üzem — mondja Fekete Margit, aki csaknem negyven évet töltött el a kádak birodalmában. Vé­gigvezet a műhelyen, muto­gat, magyaráz, látszik, hogy érti a munkáját, öten dolgoz­nak, ő irányítja az itt folyó munkákat, és közben ugyan­úgy dolgozik, mint a többiek. — Nagyon szeretem a mun­kámat. Volt, amikor vasalót Tárlatnézés — pizsamában A ceglédi kórház időről időre képző- és fotóművészeti kiállításokat rendez, amelyeket nemcsak az egészségügyiek tekintenek meg, hanem a betegek közül is sokan. Jelenleg a váci Bíró Adám grafikus rajzai és akvarelljei sorakoznak a folyosón és a tanácsterem falain. Apitl-Tóth Sándor felvétele nikkeleztem, volt amikor ló­szerszámot kellett bevonni rézzel. Ezeket a munkákat még a jogelődnél végeztem. Akko­riban nagyon mostoha körül­mények között dolgoztunk. A mostani állapotot össze sem lehet hasonlítani a régivel. Mondom is elég sűrűn a fia­taloknak. Egészségileg jól va­gyok, félévenként járok orvo­si vizsgálatra. Beteg sohasem voltam, csak akkor hiányzóm, ha szabadságon vagyok. Pár nap szabadság után már hi­ányzik az itteni munka. Becsülettel dolgozott az el­múlt évtized alatt, ezt bizo­nyítja, hogy az utóbbi években háromszor volt kiváló dolgozó. A maga erejéből még 1957-ben megszerezte a szakmunkás-bi­zonyítványt. — így a pénz is több lett, és elméletben elsajátítottam azt, ami az anyagban lejátszódik. Az új dolgozókat segítem, hogy minél előbb megtanulják a szakmai fogásokat. Jó kollek­tíva az itteni, azon vagyunk, hogy mindenki jól érezze ma­gát, és a munkát is becsülettel elvégezzük. A húgom is itt dolgozik. Olyan ez, mint egy kis család. Lehet egymásra számítani. Néha még "rendez­vényekre is közösen megyünk. Nagyon szeretek otthon lenni, szabad időmben kézimunká­zok, de a ház körül is akad mindig tennivaló. Van egy kis szőlőnk, ott is akad munka. Fekete Margit a közelmúlt­ban vette át a KGM-ben a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát. — Nem mondták meg, hogy miért keli felmennem Pestre. Nagyon megörültem a kitün­tetésnek, amelyet a miniszter- helyettes adott át. A családban is és a munkahelyen is nagy volt az öröm. Kevés embernek adatott meg, hogy ilyen magas kitüntetésben részesüljön. P. J. (A tudósítás az ÉVIG dolgozói­nak lapjában, a Villamosgépben jelent meg.) MÓRA FERENC ÉLETMŰ­VÉBEN jelentős szerepük van leveleinek, ezekben vall éle­téről, családjáról, barátokról, kora társadalmáról, az újság­írásról, írásművészetéről, könyvtárról, múzeumról és ásatásairól. Halála után szá­mos levelét nyilvánosságra hozták a szorgos kutatók, de sok lappang még a levéltárak­ban és magánosok fiókjában. Születésének századik évfor­dulóján még hadd járuljak egy Albertirsára küldött, ed­dig nem közölt írásával a gyűjteményhez. Az irsai Móra-levél közér­dekű és helytörténeti érdekes- ségű. Egy alkalommal Mórá­val a Dorozsmáról Albertibe való áthelyezésemről beszél­gettünk, erre ő elmondta, hogy nemrégiben válaszlevelet írt egy albertirsai helytörténész­nek, aki a Szapáry-parkban álló római sírkövekről, mint helyi emlékekről küldött hír­adást. Móra szokott alapossá­gával fölkutatta a sírkövek eredetét és el is mondta ne­kem válaszának tartalmát. Tanítói áthelyezésem meg­történt s alig melegedtem meg Albertirsán, kölcsönkértem ezt a levelet, még akkor lemásol­tam és most, teljes terjedel­mében, az alábbiakban köz­löm: „1930. MÁJUS 18-AN Büch­ler Zsigmond kerületi főrabbi­nak. Főtisztelendő Uram, szíves elnézését kérem, hogy megtisztelő soraira ilyen ké­sőn s ma is csak futtában tu­dok felelni. Asatásolcat vég­zek Tiszántúl s ma is csak azért szaladtam haza, mert főhercegjárás van nálunk, s azt a Kultúrpalotában is fo­gadni kellett. Mindazonalcat, ha röviden is, azt hiszem. Fő­tisztelendő Uram teljes meg­elégedésére szolgáló választ tudok adni. Albertiben a Szapáry-park- nak van — vagy csak volt? — Római sírkövek a műromban Ismeretlen iéra-levél Albertirsán egy kis műromot utánzó ká­polnája s ennek falába há­rom római sírkövet illesztet­tek be. Ezek közül az egyiken — 1,81 m magas, 0,76 m szé­les — két felírás van. Az el­ső római családra vonatkozik, s a kérdéssel semmi kapcso­lata nincs. A felirat felett azonban néhány domborművű alak van, férfi, nő, fiú s ezek felett egy koszorú vagy ró­zsa. Az alakok és a virágdísz között hétágú gyertyatartó és második felírás van bekarcol­va, amelynek egyik nevéből az tűnik ki, amit a gyertyatartó is megerősít, hogy ez egy zsi­dó család sírköve az első ke­resztény századokból. Tehát kétszer használt sírkő, ame­lyet először római, másodszor zsidó családnak állítottak em­lékül. Először Wolf Károly értekezett róla az Egyetemes Philológiai Közlönyben (II. 53), másodszor Frölich Róbert az Arch. Értesítőben (1891. XI. 232.). Felvette nagy Corpusa- ban Mommden is (II. szám 1060), mégpedig Alberti-Irsá- ról. mint ahol őrzik tekintet nélkül arra, hogy nem ott találták. Tudniillik kétségte­len megállapítást nyert, hogy a követ Budán vették a Sza- páry-grófok, ahová esetleg Akvinkumból kerültek. Egész stílusuk a pannóniai provin­ciára vall, azért Mommden is pannóniai eredetűeknek mond­ja őket. Ezt az adatot vette át a francia tudós tőle, s azt értette félre vagy ő, vagy Kecskeméti Ármin barátunk, vagy mindketten. Alberti-Ir- sán, amely sohase tartozott Pannóniához, hiszen annak a Duna volt a határa, sohasem voltak rómaiak abban az időben ott, mint az egész Du­na—Tisza közén, legfeljebb barbár jazig törzsek élhet­tek. Amit Főtisztelendő Uram monográfiája a község törté­neti múltjából megállapított, az helyes és hiteles, legfel­jebb annyiban bővíthető, hogy Alberti helyén már a középkorban is állt egy köz­ség. földesura után Alberti­nek nevezve, ez azonban nyom nélkül eltűnt. Csak nevét őrizte meg az emlékezet és az írott oklevél, s ezért kapta a XVIII. századbeli település a régi nevet. (Ez az adat a Ma­gyarország Vármegyéi és Vá­rosai millenáris mű Pest-vár­megye kötetében található.) A kérdéses sírkő-feliratot ide vázolva, s örülve azon, hogy Nagyságodnak szolgála­tára lehettem, vagyok igaz tisztelettel és nagyrabecsülés­sel mindig kész híve: Móra Ferenc igazgató." EGY MELLÉKELT kutya­nyelven Móra rajzai és görög betűkkel írott szövege követ­kezik: Memoria Anestasio et Dekottsani et Beniami et filio mestro Istkeos. Az első név talán Anastasios, a Dekottsa- ni-t és az Istkeos-t nem lehet megfejteni, a Beniami hatá­rozottan sémi hangzású, de az n betű elmaradt, valószínűleg a tudatlan kőfaragó hibájá­ból. A teljesség kedvéért meg­említem, hogy Albertin két helyen is találtam jazig te­metőt, éppen a kastélykerthez csatlakozó grófi gyümölcsös­ben és a tőle kilométerre emel­kedő Proliföldeken. A római köveket őrző tilos parkban ti­tokban, Németh István intéző jóvoltából, többször is jár­tam. Egy két alakos, latin föl- iratos sírkő szabadon állt a száraz patak nyírfahídja kö­zelében. Távolabb egy szarko­fág oldallapja négy kőlábon asztalnak volt állítva, nagy­méretű kantharos volt rávés­ve és a kantharosból fürtös szőlőindák nőttek ki, kétol­dalt griffek ültek. A kétszer használt sírkő volt csak a grottába befalazva, eredeti vé- sete szerint Claudia Maximil- la és férje a Raetiában (Svájc) elhunyt Momnio emlékezeté­re. A kövekről fényképeket csi­náltunk, ezek ma is nálam vannak. Ez az angolpark a múlt század romantikus sza­kaszában épült, akkor volt fő­úri divat. A magyar arisztok­raták vendégeik mulatozására kőfallal elzárt 'ókora térsé­gekkel vették körül kastélyai­kat, szdfá’. tí .‘gyei. harsakat és szomorúfüzeket ültettek talajába, oldalán dombot hor- dattak, amely alatt patak ka­nyargóit a pázsitos, ritka vi­rágok színpompás ágyásai kö_ zött. Nem hiányzott a műrom sem, amelynek falába római faragott köveket falaztak. így van ez még ma is a teljes pompájában díszlő tatai Esz- terházi-parkban és ilyen volt az elpusztult alberti kastély­kert is. AZ EGY ÉVSZÁZADIG Al­bartin őrzött köveket a hábo­rú pusztításai elől visszaszál­lították föltalálás! helyükre, Budapestre és most a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarno­kában láthatók. Hídvégi Lajos Magányos tölgy a városban A VIRÁGPOR-vizsgálatok- nak köszönhető, hogy növény­földrajzi és a klimatikus vál­tozásokra vonatkozó ismere­teink felölelik az utóbbi 12 ezer évet. A tőzegmohalápba járt pollenszemeknek fajonkén­ti gyakorisága és rétegeződése a döntő. A zöldhalmi tőzeganyag hasonló jellegű vizsgálata na­gyon hasznos adatokat szol­gálhatna a Cegléd környéki bioklimatológiai változásokat illetően is. Az utolsó jégkorszak után első szakaszban hűvös és hideg időjárás uralkodott a Kárpát­medencében (i. e. 8000-ig), majd hirtelen felmelegedett és szárazzá vált az idő (i. e. 5000- ig), az Alföldön a hársak, a szilek, a juharos tölgyesek te­rülete megnőtt. Az új kőkorszakban a me­leg idő megmaradt ugyan, de nagyon sok csapadék hullott (i. e. 2500-ig), ez az úgyneve­zett mogyorókorsziak. Az utol­só éghajlati változások ismét lehűlést hoztak, ez lényegé­ben 800-tól számítható. Egykor az Alföldön, így az utolsó ciklusban is, a főbb er­dőtársulásokban nagyon gyak­ran fordultak elő tölgyfajok. Cegléd környéki nyelvemléke: Cserő, vagyis a csertölgyes er­dő. A sertéseket ide hajtották ki makkolni; egyébként azon­ban már csak néhány évszáza­dos tölgy emlékeztet a múlt­ra. SAJNOS, NEM klimatikus, hanem gazdasági okok vezet­tek a tölgyesek kipusztulásá­hoz. Az újabb erdőtelepítések­ben ezt a tényt figyelembe veszik a szakemberek, hisz a tölgyfajok nemes fát adnak. A csertölgy és kocsányos tölgy hiányzik városunkból. Való igaz, lassan fejlődik, vi­szont ha megnő, rendkívül im­pozáns látványt nyújt. Így par­kokba és játszótéri facsopor­tokba érdemes lenne telepíte­ni. A most folyó városrende­zési program keretében külö­nösen érdemes figyelni az ér­tékes fajokra, egyedekre, mert_ azok egy-egy szép liget mag-’ ját képezhetik. A Beloiannisz utcában Rad­nóti Géza kertjében már ta­valy felfigyeltem egy szépsé­ges tölgyre, amely 1952-ben került ide — csemetekorban. Ma a 30 éves tölgyfa törzskör­mérete 132 centiméter, vagyis az átmérője meghaladja a 40 centimétert. Villám sohasem látogatta meg, noha Zeusz fá­ja, így veszélyforrást nem je­lentett a ház lakóira. Jól fej­lett egyedi példány, a szak­ember különösen aggódik jö­vendő sorsáért, majdnem egyedüli emlékeztető a város területén díszlő tölgyesekre. KÍMÉLETET érdemel a Be­loiannisz utcai fa, amelyről nyugodtan írhatta volna cso­dálatosan szép költeményét Illyés Gyula: „Most, hogy új rügy / kezd mocorogni / csak most lebeg le / a levél, az ósdi. / Győz az újonjött, / bu­kik a régi, / mintha ablakból / röpítenék ki... Szól már a cinke, / száll már az illat, / már a meleg szál / biz a szí­vekig hat; / örül neki minden­ki; / merengést, gondot / csak nekem adnak / a tavalyi lom­bok.’’ Surányi Dezső Köszönetnyilvánítás. Hálás szív­vel mondunk köszönetét azoknak a rokonoknak, jó szomszédoknak, ismerősöknek a zöldségfeldolgozó vállalat dolgozóinak, akik szeretett édesanyánk. nagymamám, özv. Baki József né szül. Tóth Erzsébet temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Csa­ládjai: Baki József és Baki László. Köszönetnyilvánítás. Ezúton mondunk köszönetét mindazok­nak az unokatestvéreknek, közeli és távoli rokonoknak, ismerősök­nek és szomszédoknak, akik édes­apám, nagybátyám, Kardos Sán­dor temetésén megjelentek és utolsó útjára elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Külön, mondunk köszönetét a Lenin MGTSZ tagságának a küldött ko­szorúért, valamint ezúton köszön­jük a ceglédi kórház sebészeti osztály orvosainak és az ápoló nővéreknek hosszú időn keresztül türelemmel és odaadóan végzett áldozatos munkáját. A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Ezúton fe­jezzük ki hálás köszönetünket mindazoknak a rokonoknak, is­merősöknek, jó szomszédoknak, akik felejthetetlen jó édesanyánk, nagymamánk, testvér és rokon, özv. Hajdú Istvánná szül. Végh Julianna temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek, mély gyászunkban velünk éreztek. Külön köszönetét mon­dunk a Sütőipari Vállalat morzsa­üzem vezetőjének, a Május 1. szocialista brigádnak, a Lenin MGTSZ 2-es szabász szocialista brigádnak a küldött koszorúkért és együttérzésükért. A gyászoló család. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom