Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-09 / 57. szám
1979. MÁRCIUS 9., PÉNTEK Rajk László emlékezete Koszonízási ünnepségek születésének 70. évfordulója a k inából Gyula és Mátyás László, a szövetség országos választmányának tagjai helyezték el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit. Lerótták kegyeletüket Rajk László hozzátartozói, s a róla elnevezett kollégium képviselői its. A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. A Vígszínház falán levő emléktábláját a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti és XIII. kerületi bizottsága nevében Király Andrásáé, a budapesti pártbizottság titkára és Fehér Istvánná, a kerületi pártbizottság titkára: a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti és kerületi bizottsága részéről Hámori Csaba, a KISZ budapesti bizottságának első titkára és Tóth József, a kerületi KISZ- bizottság titkára koszorúzta meg. Elhelyezték az emlékezés virágait hozzátartozói, a kerületi, üzemek, hivatalok és iskolák képviselői is. Rajk Lászlóra, a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek csütörtökön Budapesten, születésének 70. évfordulója alkalmából. Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában Rajk László sírjánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára és Bor- bándi János,' a Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Belügyminisztérium képviseletében Benkei András miniszter és Kovács György, a pártbizottság első titkára, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága részéről Fejti György titkár és Wrschovszky Nóra, a KISZ KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség nevében Fehér Lajos elnök, valamint Andrásfi Nemes Dezső szovjet kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Nemes Dezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Nép- szabadság főszerkesztőjét a szovjet és a magyar nép közötti barátság erősítésében szerzett érdemeiért, valamint a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett több évtizedes aktív tevékenységéért 70. születésnapja alkalmából, az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetést csütörtökön a szovjet nagykövetségen Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának titkára, Gyenes András és Győri Imre, a Központi Bizottság titkárai. Közös a döntés és a felelősség Eredményes párbeszéd Gödöllőn Gyakorta adunk mostanában hírt lapunkban tanácskozásokról, megbeszélésekről. Tán akadnak is, akik sokallják, s csóválják a fejüket: ugyan minek ez a sok értekezlet? Való igaz, mos az év első hónapjaiban amikor a dolgozók közvetlenül vagy választott képviselőik útján véleményüket tolmácsolhatják a vállalati éves tervekről, vagy dönteniük kell, hogy helyesnek, teljesíthetőnek tartják-e a szakemberek által javasolt munka- és üzemszervezési elképzeléseket, vagy arfól határoznak, hogy a munkaversenyben részt vevő kis közösségek közül, kik bizonyultak a legjobbaknak, esetenként csökken a munkával eltöltött idő. Kevesebben — többet Olyan időkiesés ez azonban — hangsúlyosba a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója a minap összehívott szocialista brigádvezetők tanácskozásán —, amely nagyon is megtérül az év hátralevő részében. Hogy miért? A KKMV tavalyi munkájával mérföldkövet hagyhat maga után: építési-szerelési termelési értékük meghaladta a félmilliárd forintot. Az 1977-es évihez képest 18,6 százalékkal végeztek több, értékesebb munkát. Miután a létszám is kisebb, mint tervezték, eredményeik még elismerésre méltóbbak; a termelékenység növekedése meghaladta a 19 százalékot. Melyek a legfőbb idei célkitűzéseik? Az építőipari átlagtól magasabb termelésnövekedést határoztak el: tervük 560 millió forint építési-szerelési termelési értéket tartalmaz. Ebből Pest megyében már á kijelölt, kiemelt beruházások is meghaladják a 180 millió forintot, a fővárosi lakásépítkezések közmű. és mélyépítő munkái pedig megközelítik a 100 millió forintot. Tovább dolgoznak szakembereik a kerepestarcsai kórház bővítésénél, munkálkodnak a gödöllői és a budaörsi lakótelep mielőbbi elkészültéért, de megtalálhatók brigádjaik Vácott, Vecsésen, sőt még megyén kívül is. B'ztatés nélkül Nem tartozik a szocialista brigádvezetői tanácskozás jogkörébe a vállalati terv elbírálása, véleményezése. Erről nálunk is az arra illetékes testület, a szakszervezeti bizalmiak és a szakszervezeti tanács mondott véleményt. Az viszont nem jogkör kérdése, hoav az összehívott brigádve- zatők — 103 szocialista brigád vett részt a tavalyi versenyben —, milyen véleményt alkottak a tájékoztatás hallatán. Kívülállóként is jó érzés volt hallani, látni, amint mindenféle biztatás nélkül, egymás után huszonhárom brigádvezető állt fel. Általában több társuk nevében szóltak: arról, hogy miként látják saját feladataikat, s mit tehetnek a tervek megvalósításáért. A ' munkaverseny-felelős gyors ütemben jegyezhette a rögtönzött felajánlásokat: vállalják, hogy hat százalékkal túlteljesítik a termelési tervüket, hogy tíz százalékkal csökkentik az egy üzemórára eső üzemanyag-felhasználást, hogy az ácssajtolók az eddiginél pontosabban, tervszerűbben alakítják ki az indítóaknákat; hogy a szállítás szocialista brigádjainak autóbusz- vezetői maguk végzik ezentúl a kisebb javításokat és a karbantartást. S ehhez még érdemes hozzátenni, miért ' is jelentős ez a felajánlás. Változatlan létszámmal, lényegesebb műszaki fejlesztés nélkül tervezett a vállalatvezetés 60 millió forint, azaz 8 százalékos termelésfelfutást. Nagy hangsúly kerül tehát ismét a munkaidő tavalyinál sokkalta jobb kihasználására. Építőiparról lévén szó, köztudott, hogy a munkások többségét szállítják az építésvezetőségekre. Nem igényel különösebb bizonygatást tehát, mennyire fontos, hogy a járművek pontosan, munkaidő- kezdésre a munkahelyre érjenek. E téren, ezt ismerték fel a brigádvezetők is, sok értékes, elveszett munkaóra nyerhető. A visszanyert idő És még egy érdekes jelenségre felfigyelhettünk: a brigádvezetők maguk sürgettek intézkedéseket a munkafegyelem szigorítására — akadtak tavaly, akik jószerint három és fél munkanapot dolgoztak csak öt helyett — és arra is felhívták a figyelmet, hogy a nagy teljesítményű gépeket az eddiginél szervezettebben kell irányítani egyik építési területről — a másikra. Jól bizonyítja a gödöllői brigádvezetői tanácskozás, miként alakítható ki őszinte párbeszéd egy fórumon. Egy fórumon, ahol a vezetők és a munkások együtt határoztak például arról is, hogy megpályázzák-e a Kiváló vállalat címet, és ahol az igent kimondva érezték: közös ezután a felelősségük. D. Gy. ÚJ szemléleti©!, előrelátóan fejlődik a perőtsényi ferme!ő sxövetkezet Éles kanyarral ereszkedik le az út Perócsónybe. Az alig több mint 750 lélekszámú falu a Börzsöny vonulatainak tövében húzódik meg. A házak felkúsznak a hegyoldalra, a bekötő út mentén cseréptetős pincék sorakoznak. Perőcsény gyöngyszem a kívülállóknak, s azoknak is, akik csak évente egyszer-kétszer vetődnek erre a vidékre. Akik itt élnek, tudják: ezen á tájon mindig is ^ nehéz volt az élet, meg kellett küzdeniük a talajjal, a hegyekkel, a völgyekkel, ha elő akarták teremteni a kenyérrevalót. Perőcsény lakóinak a száma apránként, ám kitartóan fogyatkozik. A középkorúak közül sokan másutt keresnek munkát, s esetenként el is költöznek a nyugalmasabb élet reményében. A fiatalokat úgyszólván semmi sem láncolja a faluhoz, amelynek néhány év óta Vpmosmikolával és Tésával közös a tanácsa. Időről időre azonban mégis akadnak betelepülők. Kinek a sorsa hozta úgy, kinek a munkája, vannak, akik e táj szerelmesei. Átlagéletkor: ötvennégy év — Harminchét éve élek a faluban — mondja Molnár Jánosné, a perőcsényi Vörös Csillag Termelőszövetkezet személyzeti ügyintézője, a kö_ zös gazdaság párt-alapszerve- zetének szervező titkára. — Az életem alakult úgy, hogy itt telepedtem le. A férjem ebben a faluban élt. Eleinte a fővárosban dolgoztam, ott is személyzetis voltam. Perő- csényben az egyetlen valamirevaló munkalehetőséget a termelőszövetkezet alkotja. Ma is sok a gond, a megoldásra váró probléma a gazdaságban, ám az elmúlt évek eredményei biztatóak. — Vonzza-e a fiatal- és középkorosztályt a gazdaság? — A termelőszövetkezet mai formájában 1962 óta működik. A munkabíró férfiak java része másutt keresi a kenyerét. Akik viszont kitartottak, azok lassanként kiöregszenek. A fiatalok nemigen jönnek ide. A gazdaságban 520 téesztag dolgozik, a földterület 3882 hektár. A nők átlagéletkora 54 év, férfi termelőszövetkezeti tagunk alig akad. — Említette, hogy az utóbbi években sokat' fejlődött a gazdaság. Milyen volt itt korábban az élet? — Az életem és a munkám meglehetősen összefonódott a gazdasággal. Az úgynevezett kis téesz 1957-ben alakult meg. Körülbelül húszán műveltünk 80 holdnyi területet. Az Ipoly partján kertészkedtünk, első. sorban zöldséget — paprikát, paradicsomot — termesztettünk. Nem sokkal később 1960 —62 között termelőszövetkezeti csoport működött a községben. Még a kis téeszben alakítottuk meg a párt-alapszerve- zstet, amelynek a titkára voltam a kezdettől tizennégy éven i'tfc. Biztató eredmények — Sokat küszködtünk. Még 1976-ban is gyengék voltak az eredmények. Alacsonyak voltak a termésátlagok. A tejtermelésben 2000 liter alatti volt az éves tejhozam. Ugyanakkor a termelés költségei magasak voltak. Szemléleti problémák is nehezítették a munkánkat. Az elmúlt évek azonban igazolták lehetőségeinket. A tejtermelésben ma már a három és fél ezer liternél tartunk, a búzatermesztésben például 4Q. mázsás hektáronkénti átlagtermést értünk el., A bogyós gyümölcsök betakarításának egy részét gépesítettük, most a megfelelő fajtákat kell kiválasztanunk. -a* í — Tervei a munkában, a magánéletben? — ötvennyolc éves vagyok. Szeretem a munkámat, a községet. Gyerekeim másutt élnek: a fiam Pécsett bányász, a lányom Vácott a kötöttárugyárban dolgozik. Számításomat, miként korábban, továbbra is megtalálom a termelőszövetkezetben. Erőmtől telhetőén segíteni akarom ezután is a gazdaság fejlődését. Gyiiiröísiefcpííési program Tüske Róbert az ik közé a ritka emberek közé tartozik, akik az utóbbi esztendőkben telepedtek meg a Községben. A harmincöt éves férfi, a gazdaság törzses gyümölcsös ágazat vezetője, az elmúlt év decembere óta dolgozik Perő- csényben. — Mások is kérdezték már ezt. Vagyis: mi késztetett arra, hogy itt keressek munkát — szólal meg. — Eléggé eldugott ez a falu, távol van az ország életének vérkeringésétől. A gazdaság sem túl nagy, nem sokkal több, mint 85 mi!« lió forint az éves termelési értékej Ügy gondolom azonban, hogy vannak itt lehető- ségek. Mindezidáig a mező* gazdaságban dolgoztam. Budapesten a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán végeztem, majd a nógrádi Béke Termelőszövetkezetben dolgoztam kertészeti ágazat vezetőként. Mielőtt Perőcsénybe kerültem, Gödöllőn, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tudományos segédmunkatársa voltam, — Miért pont ezt a falut választotta? — Két okból. Hiányzott a gyakorlat, másrészt hihetetlenül vonzott a táj szépségével. Talán azokból az időkből maradt ez meg bennem, amikor a Börzsöny másik oldalán, Nógrádon éltem. — Nem túl csendes itt minden a város után? — Ismerőseim, barátaim eléggé nyugtalan természetű, nek tartanak. Sok az igazság ebben. Budapesten például a színház kötött le. Hetekig csak az előadásokra jártam, amíg meg nem ismertem a fővárosi színházak egész repertoárját. Később megint más érdekelt. Az itteni mun. kámban sok fantáziát látok. A vezetőkben, a dolgozókban jócskán van kezdeményezőkészség. Tavaly például 100 hektáros gyümölcstelepítési program kezdődött. Nehéz körülmények — Nehéz a gazdaság földjeinek a művelése. Igen kötött a talaj ezen a vidéken, nehéz a földek gépi művelése. A vetésszerkezet kialakításában is alkalmazkodnunk kell a meglehetősen mostoha körülményekhez, mivel a földekről későn lekerülő növények után nehéz befejezni az őszi munkákat. Az utóbbi évek termésátlagai azonban biztatóak. — Tervei, elképzelései? — Nem tudom, mit hoz még a sors, mennyi időt töltök el a faluban. Jelenleg a munka tölti be az életemet. Reggel 8 órától délután 6-ig járom a három falu határában húzódó földeket, s úgy érzem: hozzájárulhatok ahhoz a fejlődéshez, amely az idősebbek szerint az elmúlt évek gazdáiko_ dósát jellemzi. Perőcsényben nyugalmat és harmóniát találtam, amit sok mindennél többre becsülök. Virág Ferenc Ez volt az életem Tömeg István leveszi szemüvegét. Jobban hisz-e anélkül a szemének vagy csak pihenteti kicsit? „Untatom?” — kérdezi fürkészve. Várok a válasszal. Azon gondolkodtam éppen: van-e jogom immár negyedik órája a faggatózásra? Nem hagy időt a feleletre, azt mondja: „Végtére is minden ember szívesen beszél. Annak a nehezebb, aki hallgat. Én is, nyolcvanéves fejjel, itt traktálom magát. Igaz, nekem ez volt az életem; de ki tudja, a maga korosztályának mond-e valamit a történetem? ...’ Munkások közt Mikor is kezdődött a történet? Akkor-e, amikor éppen a század- forduló évében Tömeg cseléd fia megszületett a nógrádi Szécsénké- ben? Vagy csak tizenkilenc évvel később, amikor a hatvani vasutasok bizalmija megfogta a vállát: „Aki ide egyszer belép, az sose mehet nyugdíjba.” Tömeg István megsárgult fényképet mutat: szép szál, bajuszos legény feszít rajta. Akkor lépett be, tizenkilenc évesen a pártba. — Tizenkilencről szór az igazolványom, de már előbb kezdődött a pártmunka. Tizennyolcban besoroztak, elfelejtettem bevonulni. Nem volt ebben nagy tudatosság; a háború akkor már végét járta, mind többen maradtak otthon a legények; én meg abban bíztam, senki se talál rám abban az eldugott kis faluban. Mit tudtam én, hogy kockázat ez, vagy sem: nem kívánta porcikám se a háborút. Csak amikor értem jöttek, akkor fordult komolyra a dolog: Vácra, majd Hatvanba kerültem, munkások közé. — Ez volt az első találkozása a munkásmozgalommal ? — A szervezett munkássággal igen, de első és legmélyebb élményeimet gyerekkoromban szereztem. A papok megutáltatták velem a klerika- lizmust; a tőkések a magántulajdont, de a legkeservesebb emlék talán a béres, aki közülünk kikerülve, sokszor kegyetlenebb volt, mint maguk az urak. Hát én azt mondtam: ez a világ nekem nem kell. S ahogy megismertem a kommunisták elképzeléseit, inkább éreztem, mint tudtam: egyet akarunk. A Vörös Hadseregben A forradalmat akarta-e? Ki tudná visszapörgetni az akkori, a tizenkilenc éves szerszámgépgyári munkás gondolatait? A változás hírét az öreg Tuba Károly képviselőtől hallotta. „Tombolán nyertünk egy elefántot” — mondta gúnyosan. Neki az volt a forradalom. Tömeg Istvánnak hívó szó: belépett a Vörös Hadseregbe. — Az alföldi négyes huszárezreddel a tiszai fronton harcoltunk, Nagykőrös, Szolnok, Üjszász, Abony környékén. Akkor már bennjártunk a nyárban: mind erősebbé vált a nyomás, s érezhetően gyengült a védekezés. Szolnok környékén a menekülő istvántelkiekkel találkoztunk: kiverték őket az állásukból, mentek volna a világ négy . sarkának. Oda- álltam eléjük: „Elvtársak! Ki védi meg a Tanácsköztársaságot, ha nem magunk?” Kialakítottuk velük a rajvonalat, fölvettük a harcot. Augusztus közepéig harcoltunk, Üjszásznál szereltek le bennünket. — Mi történt a Tanácsköztársaság leverése után? Nehéz Idők — Fogságba estem, időbe telt, míg visszaértem Vácra. Akkor már elült a vérengzés, de munkát, azt nem kaptam: összefogott ellenünk, vörösök ellen a „kutyaszövetség”. Tudja, így hívtuk akkoriban a gyárosok szövetségét. A Naszályba jártunk fáért, azt adtuk el, a lopott fát. 80 —90 kilót is elvittem a hátamon, s ha leültem, remegett a térdem. Most néha föl kell állnia: az ülés fárasztja a lábát. Elsétál az asztal mellett néhányszor. — Látja, ez az, amin az ember nem tud kifogni, az egészség. Mi mindenen végigmentem, most meg egy kis ülésbe is belefáradok — berzenkedik. Leül, gondolataiban kutat: hol is tartottunk? — Nem kapott munkát... — Azt nem, egészen húszig. Akkor aztán bekerültem a horgonyhengerműbe — akkor Hirmann szerszám- gépgyár volt —, onnan mentem nyugdíjba 1960-ban. — Mit jelentett a mozgalom akkoriban a gyárban? — Nehéz időket éltünk. Ugye, a párt nem működhetett nyilvánosan, úgy maradtunk meg, hogy a szoc- demekhez csapódtunk, meg a szak- szervezetben volt lehetőség a mozgalmi munkára. A gazdasági válság minket erősített: 1926-ban egyszerre lépett be* az egész gyár a szak- szervezetbe ! — Vöröskatona volt. Hagyták dolgozni? — Hogy hagytak volna, az túlzás — dolgoztam. Egy évig jelentkeznem kellett a rendőrségen. Ha hárman mentünk az utcán, a rendőr rámszólt: Tömeg, maga fölösleges ott. Mindenféle furfanggal kellett fönntartani a mozgalmat: dalárdát szerveztünk, s az éneklés mellett jutott idő politikára is. Az Argai-féle vendéglő volt a törzshelyünk, ott már ismertek bennünket, az sem volt baj, ha nem jutott pénz kisfröccsre, megbeszélhettük a dolgokat. Itt választottak meg 1926-ban a szocdem párt helyi elnökének is. Én szabódtam volna, de valaki elkiáltotta magát: jön a rendőr! Nem hagyták, hogy sokat gondolkozzam: dobjátok a Dunába — mondta valaki —. vagy megtanul úszni, vagy belefullad. 1944-ig voltam ebben a funkcióban. Újabb képek. Egyiken nagy darab, életerős férfi — háború előtti felvé. tel. A másikon ugyanez az ember a háború után. Kilencven kilóval vonultam be. ötvenhat voltam, amikor leszereltem. Később, amikor a gyomrommal bajlódtam, sokat gondoltam erre a képre. De akkor nem érdekelt: eljött végre az igazi felszabadulás, újból dolgozhattunk. A megéri változás — Mit csinált a háború után? — Ez is külön történet. Szerveztünk pártot, alakítottunk téeszt. Talán az volt a legizgalmasabb, a téesz dolga. Órákon át magyaráztam akkor a parasztoknak, hogy a téesz olyan lesz, amivé ők formálják. Hogy egyszer majd a mezőgazdaságban is olyan körülmények között dolgozhatnak, mint az iparban. Talán azt is mondtam, hogy még fürdő is lesz. Évek múlva találkoztam egy emberrel a buszmegállóban. Rámköszönt, és azt mondja: fürdőnk még nincs... És mosolyogtunk hozzá, mert mi megértük a változást. Major Árvácska 4 L 1
