Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
JHECyf.T 1979. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK Kistermelők, fóliások A Gödöllő és Vidéke Afész keretében öt évvel ezelőtt alakult Mogyoródon a kertészeti és kisállattenyésztő szakcsona megoldást. Ilyen kezdeményezés van is már: Bodrogi Imre, a szakcsoport vezetőségi tagja hathatós propagandát fejt ki a törpe törzsű kerti gyümölcskultúrára való átállásra. Egyre inkább terjed a községben a fólia alatti zöldség- termelés is. Hiányzik azonban egy vetőmag és növényvédőszer szaküzlet, ami előfeltétele a biztonságos és eredményes kertészkedésnek. Kővári Ferenc Mogyoród port. A negyven taggal működő csoport nemrégiben tartotta évi zárszámadó közgyűlését, amelyen ifj. Gyulai István elnök tájékoztatta az érdeklődőket az elért eredményekről és a további tervékről. A szakcsoport főleg nyúlte- nyésztéssel foglalkozik. Szerződéses alapon évente 5 ezer nyulat adnak át a felvásárló vállalatnak. A nyúl és baromfitenyésztők nagy tapasztalattal dolgoznak. Ezt elősegíti az Áfész is a folyamatos tápellátással; itt csak a nyári hónapokban voltak zökkenők. A szemestakarmány, főleg a kukorica iránt szintén nagy ,a kereslet. Tekintve, hogy az Áfész a szakcsoporton kívüliek tápellátását is magára vállalta, igen jelentős azoknak a száma is, akik a csoporton kívül termelnek. Ök azt szeretnék, hogy ne csak zsákos, hanem kilós tételekben is lehessen kapni tápot a telepen. A legtöbb tennivaló a kertészeti ágazat területén lenne. A házi kertekben, háztájikban sok a kiöregedett, elértéktelenedett fajtájú szőlő és gyümölcsfa. Itt csak egy általános fajta- és állomány váltás hozKőnyvtérügy a Tanács- köztársaságban A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő 60. évfordulója az ünneplésen túlmenően számvetésre is késztet. E számvetésre életünk minden területén, így a közművelődésben is lehetőség van. Az első proletárdiktatúra örökségéből vajon mi valósult meg a művelődéspolitika területén. Vannak-e olyan adósságaink, amelyek a mai napig kiegyenlítésre várnak? A Tanácsköztársaság kulturális politikája számos vonatkozásban példamutató napjaink gyakorlata számára is. Megyénkben az ünneplésnek ezt a módját választották a könyvtárügy dolgozói. Február 26-án a váci zeneiskola hangversenytermében, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Pest megyei szervezete, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa központi könyvtára által' szervezett megemlékezésen, összegyűltek a megye minden részéből, a tanácsi és Jó is, rossz is Pomázrói A tájékoztató dicsérete Életem meghitt percei közé tartozik az az idő, amikor esténként a napi postámat olvasom. Megvallom szeretek levelet kapni. És különös érdeklődéssel várom a postát a hónap első napjaiban, amikor a küldemények között szerényen meghúzódik Pomáz község havi tájékoztatója is. Évek óta ismerem, olvasom ezt a kiadványt. Csupán 18— 20 oldalas ez a kis füzet, de pontosan tájékoztat a község kulturális és társadalmi életéről. Megtalálom a különböző rendezvények, előadások felsorolását, a helyi mozi műsorát éppúgy, mint a könyvesbolt időszerű ajánlatait. Néhány oldal az elmúlt hónap jelentős községpolitikai eseményeiről, a fontosabb közügyekről ad számot. A helytörténeti klub minden hónapban rendszeresen ismertet egy jelentősebb műemléket, műemlék-jellegű épü_ letet, másutt pedig a község történetéből olvashatunk szemelvényeket. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az eredeti -mű a klub irattárában minden érdeklődőnek rendelkezésére áll. Külön örülök annak, hogy az utóbbi hónapokban a füzet olvasói újabb ismereteket szerezhetnek. A tanács dolgozói ugyanis minden alkalommal egy-egy olyan fontos jogszabályt ismertetnek, amelyik most lépett hatályba és amelyet olvasásra, tanulmányozásra mindenki m igkaphat. Erre a lehetőségre Külön felhívják az olvasók figyelmét. A közelmúltban egyik ismerősömnek szakdolgozat kési í- téséhez olyan történeti adatokra volt szüksége, amelyeket a tájékoztató füzet rövid kivonatban már közölt. Felkereste a szerkesztőket, akik készségesen rendelkezésére bocsátották az eredeti, sőt a kéziratos munkákat is, majd azokat szóban is kiegészítették. Más alkalommal szívesen ismertették azokat a jogszabályokat, amelyekre munkám során éppen szükségem volt. Nagy hasznomra szolgált az az udvarias kiegészítés is, amelyet — kérés nélkül — az említett jogszabályok alkalmazásáról kaptam a tanács dolgozóitól. B. Szilasi Viktória Pomáz ov&d® kowi 1 Pomáz nemrégiben elkészült szép új óvodáját, a 4. számút sajnos hatalmas sártenger veszi körül. Ez pedig minden nap problémát okoz a kicsiknek és a szülőknek, de az óvodában dolgozóknak is. A csatornázás befejezése után ugyanis a feltört aszfalt, a kupacokba hordott agyagos föld ottmaradt'. Mindannyian tudjuk, hogy a községi tanácsnak kevés pénze van útépítésre és útjavításra. Ezt sajnos nap mint nap — főleg esős időben — tapasztalhatják a községbeliek. Gondunkat úgy próbálják megoldani, hogy a tanács biztosított anyagot a járdákhoz, a lakók pedig társadalmi munkában több kilométeres szakaszon megépítették azokat De az óvodában nem lakik senki. Javaslatom az lenne, hogy az óvoda körül a tanács csináltassa meg a járdát, vagy legalább segítsen megszervezni az ehhez szükséges társadalmi munkát Gondolom, hogy a szülők mindannyian szívesen segítenének. Addig néhány kocsi salak is megoldás lehet. Pál László Pomáz szakszervezeti könyvtárak, valamint a vállalati műszaki, az iskolai és felsőoktatási könyvtárak dolgozói, hogy megemlékezzenek a Magyar Tanács- köztársaság könyvtárügyének törekvéseiről. Számba vették azt az örökséget, melynek jelentős részét a felszabadulást követően a gyakorlatban is megvalósítottunk. Nem hallgatva el azt sem, hogy sok minden még megvalósításra vár abból, amit elődeink hatvan esztendővel ezelőtt célul tűztek maguk elé. Meg kell még jobban ismernünk a szocialista kulturális politika, a könyvtárügy úttörőinek, a Közoktatásügyi Népbiztosságnak és személy szerint, Dienes Lászlónak, Kőhalmi Bélának, valamint másoknak a munkásságát. Mostani viszonyainkra alkalmazva a nagy elődök örökségét, törekedjünk a párt művelődéspolitikai célkitűzéseinek — munkaterületünk vonatkozásában való — megvalósítására. Weisz Gábor Vác Strand — csak kutyaoltásra ? Két évtizeddel ezelőtt a falu lakossága — példás összefogással — strandfürdőt épített Pátyon. Szinte nem akadt ember a faluban ez idő tájt, aki ne vállalt volna több-kevesebb társadalmi munkát az építkezésen. A pihenésre, sportolásra egyaránt alkalmas fürdőhely területén éveken át felnőttek és gyermekek százai lubickoltak nyaranta a medencében vagy játszottak a pázsi- tos parkban. Sajnos nem tudni mi okból — jó öt évvel ezelőtt — lakatot tettek a strandfürdő bejárati kapujára. Ezt csupán évi egy alkalommal nyitják ki: ugyanis itt tartják a kötelező eboltást. A gondozatlanul hagyott parkot sűrűn benőtte a gyom, a medence szétfagyott, a kabinsor omladozik: a strandfürdő ebekhar- mincadjára került. Lányi László Páty így láttam A ceglédi Kossuth Művelődési Központ keretén belül működő Fényképezők Baráti Köre nemrégiben színes fényképbemutatót tartott így láttam a magyar tájat címmel. Bár az idő nem kedvezett az esti sétának, az emeleti színházterem mégis majdnem megtelt az érdeklődőkkel. A vetítést Pataki Ferenc hely- történész vezette be, majd Keresztúri Ferencet mutatta be, a képek készítőjét. A kezdet jó volt. A vásznon megjelent képek kiválóan sikerültek. A későbbi felvételeknél azonban úgy tűnt, hogy a megörökített emberek szinte szoborszerűen néztek szembe a fényképezőgép lencséjével. Ügy gondolom, többet láttunk volna, ha nem személyeket fényképez a szerző, hanem a tájat. A bevezetőben az előadó elmondta, hogy a képeket nem válogatták rendszerbe. Ezt mi nézők is észrevettük és bizony hiányoltuk is. Ügy érzem, a rendezőnek mindenképpen válogatnia kellett volna, és akkor „a kevesebb több lett volna”. Remélem, hogy a következő bemutatókon figyelembe veszik észrevételeimet. Szekér Béla Cegléd Éltető viz A két Duna közé zárt Cse- pel-szigetre települt községek egyik lagnagyobb gondja az ivóvíz-ellátás. Így van ez Tökölön is, ahol a Köjál vizsgálata szerint három közkút vize alkalmas csak ivás- ra. A község kútjainak zöme ugyanis nitrát és nitrit tartalmú. A nagyközségi tanács vezetői úgy határoztak, hogy a hosszú évek óta húzódó vízvezeték építésével nem várhatnak tovább. Határozatot hoztak egy víztársulat szervezésére, majd a nemrég1 ben megtartott tanácsülésen lelkérték a tanácstagokat, hogy választókörzetükben tájékoztassák az embereket a víztársulatba való belépés feltételeiről. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy községünk lakói szükségesnek és jónak tartják a határozatot, hiszen majdnem mindenki csatlakozott a víztársulathoz. Reméljük, hogy az új kutak létrehozásával javul majd az ivóvíz-ellátás. Bundies Péter, Tököl Meseposztőcska A könyv tanít, szórakoztat, nevel — szoktuk mondogatni, mert így igaz. Az ember a világot nem járhatja be, az életet nem ismerheti meg sokszínűségében egyéni tapasztalatai alapján, de a könyvek segítségével bővítheti a világról, az életről alkotott élményeit, hiszen az írott szó mások tapasztalatát sűríti. Van-e tehát fontosabb az emberré., formálásban, mint a gyermek olvasóvá nevelése, a könyvek iránti szeretet felébresztése? Aligha! És aligha tehet jobbat a szülő, a pedagógus, minthogy a már olvasni tudó emberpalánta kezébe adja a könyvet és mulasztása is nagy, ha ezt nem teszi. Csak dicsérni lehet a gyermekkönyvtárakat, a gyermekkönyvtárosokat, akik a kicsinyek olvasási kedvének fokozásán munkálkodnak. — Jó példát mutat e téren a szentendrei gyermekkönyvtár. Szeredi Mária könyvtáros elmondta, hogy a város iskolásai, napközisei rendszeresen eljárnak a könyvtárba irodalomórákat, foglalkozásokat tartani. Sok az érdekes szép könyv és bár a helyiség szűk, a könyvtárosok mégsem zárkóznak el a csoportos foglalkozások megrendezésétől. A Bajcsy-Zsilinszky utcai iskola 3. osztályos tanulói például minden hónapban megjelennek, hogy mesét hallgassanak, vagy diafilmeket nézzenek. Ha kell lexikonokat forgatnak és vetélkedőt is tartanak. Ezek a gyerekek szeptemberben léptek be először ide, annyira megszerették a könyvek birodalmát, hogy mindannyian könyvtártagok lettek. Még a gyengébb tanulók is szorgalmas kölcsönzők. A nemzetközi gyermekév küszöbén nemrégiben kedves meglepetést kaptak a pajtások. Szász Eta előadóművésznő látogatott Szentendrére, Meseposztőcska című műsorával. Az országot és Európát járó művész felejthetetlen élményt nyújtott a gyermekeknek — előadó és közönsége együtt szőtték a meséket, s a kifeszített alapra tapadó posztó figurákból kirakott illusztrációkban gyönyörködhetett a hálás közönség. Elismerés és köszönet illeti tehát fáradozásukért a szentendrei gyermekkönyvtár dolgozóit. Laukó Zoltán, Szentendre A valóságnak két oldala van Gondok és gondolatok a Volán mögött Kalauz nélküli buszvezető aláírással érkezett levél a minap szerkesztőségünkbe. Ez ugyan ritkán fordul elő, s még ritkább, hogy utánajárunk a felelősséget nem vállaló levélíró panaszának. Ebben az esetben azonban úgy éreztük, talán nemcsak egy ember gondjáról van szó, és a felvetett probléma valóban közérdekű lehet. Nevemet azért nem írom alá — kezdte levélírónk — mert a 20-as számú Volán Vállalat vezetői ezt bizonyosan megtorolnák. Nálunk ugyanis úgy vettem észre, a vezetők sokszor semmiségért is osztogatják a fegyelmit. A kalauz nélküli autóbuszok vezetőinek nevében szeretném elmondani, hogy ezeken a járatokon a sofőrök 600—800 forintot kapnak mindössze a valamikori kalauzok munkájáért, azoknak az egykori 2500—3000 forintos bére ■ helyett. Ügy érzem, hogy ezért a felelősségteljes pluszmunkáért ez igen kevés fizetés. Ügy tudom. hogy a jegyszedés a buszon másodállásnak számít és ezért legalább 1500—2000 forint járna. Egyébként az az érzésem, hogy a vállalat vezetői nem is tudják, milyen körülmények között dolgozunk. Nem túlzás, ha azt mondom: egyenesen kizsákmányolnak bennünket. Vagy tizenöten ülünk a Kosztolányi Dezső téri végállomáson, a sofőrök pihenőszobájában. Egy idős takarítónő szinte megállás nélkül főzi a feketekávét á pihenőidejüket töltő buszvezetőknek. A szobában vágni lehet a füstöt, és néha beszólnak a soron következő induló járat vezetőjéért. Mutatom a névtelen levelet. majd fel is olvasom. Az emberek bólogatnak. Csöndben szívják a cigarettát. Maguk elé dünnyögnek — Igen, igaza van a kollégának — így az egyik sofőr. Kevés ez a pénz, bár én nem 800-at, hanem 1000 forintot kapok a jegykezelésért. — Lehetek őszinte? — kérdezi a másik. — Nagy fá- fáradság ez a munka nekünk; kizökkent a vezetésből. Azonkívül nekünk kell a kocsit rendbentartani, takarítaná és műszak után a pénzt leszámolni. — Ez olyan gebinmunka, vagy minek nevezzem — szól valaki a sarokból — ugyanis az eladott jegyek számától és a bevétel összegétől függ a kalauzi pótfizetés. És mostanában sokan előre váltott jegyekkel utaznak. Ez pedig a mi zsebünkre megy ... A többiek inkább csak maguk elé dünnyögnek: azért nem olyan vészes; egy nap munka, egy nap pihenés. Mindannyian Érd környékén lakunk. Így szabadnapon a ház körül is lehet tenni-ven- ni. — Azért ez a levél így túlzás. Ennyiben maradunk. De a nevét senki sem árulja el. A Volán 20. számú Vállalat Szabolcs utcai székházában Hausner Elemér munkaügyi főosztályvezetőnek mutatom a névtelen levelet. A sofőrökkel való beszélgetés és a levél alapján úgy érzem, hogy a dolgozók hiányosan ismerik a vállalat intézkedéseit. — Vállalatunk kollektív szerződését a Volánbusz című lapunk mellékleteként — minden dolgozónknak kézhez kell kapnia, és ezzel kapcsolatban véleményét is elmondhatja. A szerződés tartalmazza a kalauz nélküli járatok vezetőinek bérét is. Tudjuk, hogy a kalauzok munkaidő kihasználása 20 százalékos volt, ennek megfelelően kapják a buszvezetők is a bért. Idézem: a bevételi és a kiegészítő jutalék, valamint az átalány együttes összege 1978-tól nem haladhatja meg az ezer forintot. Ez a jutalékrendszer (és nem másodállás) az eladott jegyek számától és a bevételtől függ. Egyébként meg kell, hogy mondjam, hogy vállalatunknál nincsen rossz dolguk a buszvezetőknek. A napi munkaidőnek még a felét sem töltik el vezetéssel. Az állás- és pihenőidőt természetesen fizetjük. Az elmúlt évben a gépkocsivezetőknek csaknem 13 százalékkal emelkedett a fizetésük, míg a foglalkoztatási idő — tíz év alatt — 274 óráról 191 órára csökkent. Azt is tudtuk, hogy buszvezetőink munkaidő, után rendszeresen vállalnak kisegítő munkát a tejiparnál és a BKV-nál is. Ennek tudható be, talán az is, hogy az Engels téri pályaudvaron tartott főorvosi vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy dolgozóink fáradtabbak voltak munkakezdéskor, mint szolgálat után. Erről nincs véleményük — Szerkesztőségünkbe sok panasz érkezik a ki nem adott jegyekkel kapcsolatban, de erről a sofőröket hiába kérdeztem. Azt mondták, hogy erről nincs véleményük ... — Meghiszem azt. Némelyikük havonta igen nagy ösz- szegeket tesz zsebre, a kifizetett, de ki nem adott jegyekért. Ebben azonban néha az utasok is hibásak, hiszen baráti alapon nem kérnek jegyet. Mi gyakran ellenőrizzük járatainkat, de olyan eset is előfordult, hogy a buszvezetők megverték az ellenőröket. Az elmondottakhoz a főosztályvezető végül hozzátette, hogy a Volán 20. Vállalatnál nincs hiány buszvezetőkben. 1966-ban 1090 gépkocsi- vezetőjük volt, jelenleg 1938- an vannak. És most egyelőre felvételi zárlatot rendeltek el. Kettős felelősség Íme az érem két oldala. Egy biztos: ebben az esetben nem áll az a mondás, hogy az igazság valahol középen van. Azt viszont elismerjük, hogy a buszvezetők munkája — akárhol is dolgoznak — nemcsak fizikai erejüket, hanem idegrendszerüket is igénybe vevő tevékenység. Az emberek, az utasok életéért felelősek — hivatalból. De ezen túlmenően felelősök az utasok jő közérzetéért is — emberségből. Amely utóbbi nem fejezhető ki az átlagosnál magasabb fizetéssel, bár az általános tapasztalat az, hogy a béremelés némi javulást hozott e téren is. Az emberség ugyanis vagy adottság, vagy pedig a körülmények által kialakított és elfogadott magatartásforma. Reméljük: a jövőben a felelősség fokozódása mellett ez is erősödik. Bóday Márta
