Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

1979. MÁRCIUS 7., SZERDA Krímim 3 Méltóan a dicső harchoz Tudományos ülésszak a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából A Tanácsköztársaság a magyar nép XX. századi történelmi fejlődésének fő irányát jelző első nagyszerű felvillanása volt. Az akkor felvetődött és részben meg­fogalmazódott kérdések rövid, átmeneti időre feledésre ítéltettek. Negyedszázaddal később merültek fel újra, je­lenünk ad a maga gyakorlatával is választ e kérdésekre. Jelenünk, amelyben szabadon ünnepelhetjük a nagy elő­futár emlékét, jelenünk, amely megteremtette e törté­nelmi esemény tudományos vizsgálatának lehetőségét is — mondotta Szentágothai János akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából kedden, az Akadémián kezdődött kétnapos tudományos ülésszak megnyitóján. Pétéitől Nagykovácsiig A villanyhálózat gazdái munkásmozgalomnak. Ily mó­don tanulságai nemcsak a ho­ni, hanem a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom po­litikai és elméleti tárházába is beépültek — mutatott rá. Mint minden forradalom­nak, a Tanácsköztársaságnak is központi kérdése volt a ha­talom. A hatalom megszerzé­sének körülményei, megtartá­sának módja a rákövetkező évtizedek eszmecseréinek kö­zéppontjában állt és áll, s szá­mos eleme napjainkig meg­őrizte időszerűségét — hang­súlyozta egyebek között elő­adásában Lakos Sándor, az MSZMP KB társadalomtudo­mányi intézetének igazgatója. Azzal kívánunk méltók lenni Szekcióülések négy témában A plenáris ülést követően kedd délután külön-külön szekcióüléseken értékelték a magyar forradalom és a nem­zetközi forradalmi folyamat egymásra hatását, a társada- I lom és az állam szerepét a I proletárforradalomban, 'a Ta­A plenáris ülésen megjelent Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, több miniszté­rium vezető képviselője. A tanácskozáson ott voltak a bolgár, a csehszlovák, a len­gyel, a mongol, az NDK, a román és a szovjet tudomá­nyos akadémiák képviselői, valamint az Osztrák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának és a Görögországi Mar­xista Kutatások Központjának küldöttei. A megnyitót követően Vass Henrik, az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének igazga­tója A Tanácsköztársaság a magyar történelemben címmel megtartott előadásában ele­mezte az 1919-es proletárfor­radalom hatását a magyar történelemre. A Tanácsköz­társaság létrejöttének körül­ményeivel, szocialista gyakor­latával — mondotta —, sike­reivel és kudarcaival mind­máig tanulmányozásra és ta­nulságokra érdemes elméleti és tapasztalati anyagot nyúj­tott a magyar és a nemzetközi — A mi munkánk nem kü­lönösen látványos, hiszen van-e természetesebb annál, hogy égnek a lámpák az em­berek feje fölött — mondják a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat vezetői. További szavaik azonban azonnal megcáfolják az előb­bi kijelentést. Tavaly például az M3-as autópálya gödöllői leágazásánál és a fővárosi be­vezető szakaszán szerelték a közvilágítást; közel 10 millió forint értékű munkát végez­tek. De ők biztosították az energiát a kerepestarcsai kór­ház kompresszoraihoz csak­úgy, mint a budaörsi lakóte­lephez. Ott voltak embereik a gyömrői vízműnél is, és szerte a megyében Pácéitól Nagyko­vácsiig. A községi tanácsok megbízására 22 millió forin­tért korszerűsítették, bővítet­ték az utcák, terek közvilágí­tási vezetékeit. Mi ez, ha nem látványos munka? Segít a fúrógép A kérdésre adott válaszban, hogy vajon miként sikerült 160 millió forint termelési értéket elérniük a tervezett 134 millió helyett, két dolgot hangsúlyoz­nak. Elsősorban azt, hogy épp ott lett a több munkásuk, ahol arra legégetőbb szükség volt. Az építő szerelési munkahe­lyeken, amelyek helytállást kö­vetelnek az emberektől, mivel fagyban és forróságban egy­aránt a szabadban kell dol­gozniuk. A felvételnek — te­szik hozzá — természetesen ára is volt: három mikro- buszt és egy nagy autóbuszt vásárolt a vállalat, a szerelők szállítására. így főként a nagy- kátai járásból verbuváltak be­tanított munkásokat, akik me­net közben ismerik meg a szakma fortélyait. Minden esz­közzel igyekeztek csökkenteni a meglevő nehéz fizikai mun­kát. Ez nagymértékben előse­gítette a hatékonyság növelé­sét. Abban, hogy a létszám- emelkedés ellenére is 13,5 szá­zalékkal nőtt a termelékeny­ség, nagy szerepe volt a szov­jet villanyoszlopgödör-fúró be­szerzésének. Ez a berende­zés ugyanis egyetlen nap alatt 40—50 gödör ásására képes. Eddig naponta 2—3 oszlophe­lyet ástak ki. Nem nehéz tehát kiszámolni, hány ember iz- zadságos kétkezi munkáját tette fölöslegessé a berende­zés. Nincs oszlop Nehézségeik közül, melyek munkájukat hátráltatták, azért emelnek ki egyet, mert előreláthatóan idén sem javul a helyzetük. Tavaly, ha rap­szodikusan is, de kaptak veze­téktartó vasbeton oszlopokat, 1979-re viszont egyetlen da­rab szállítását sem igazolta vissza a Beton- és Vasbeton- ipari Művek alsózsolcai gyár­egysége, akik egyedüli gyártói ennek a fontos terméknek. Pedig a PVV azok közé a vállalatok közé tartozik, ame­lyektől, miután lakossági szükségleteket elégítenek ki, további termelésnövekedést várnak. A tennivalókat meg­fontolva, 167 millió forint ér­tékű munkát irányoztak elő 1979-re. És hozzáteszik még: további létszámnöveléssel nem számolnak, a munka haté­konyságát akarják javítani újabb 5—6 százalékkal. S hogy hol találhatunk majd Pest megyei villanysze­relőket? Elvállalták például a Galgamente Regionális Víz­művek elektromos hálózatá­nak kiépítését, a szükséges jelzőberendezések felszerelé­sével együtt; dolgoznak majd a Monort, Gombát, Bényét, Gyomrot ellátó vízműrend­szernél, és tovább bővítik Pest megye kommunális közművi­lágítását. Fontos feladatnak tartják a szentendrei belső körút energiaellátását csak­úgy, mint a budaörsi és a szi- getszentmiklósi lakótelep köz- világításának kialakítását. Kezdődik a próbaüzem Jelentősebb anyagi eszkö­zük nincs műszaki fejlesztés­re, csupán néhány kisgép vá­dicső harcunkhoz, hogy a marxizmus—leninizmus szel­lemét alkotóan alkalmazzuk, és a kor igényeinek megfele­lően oldjuk meg a népi hata­lom erősítésének, a szocialista demokrácia érdemi fejleszté­sének előttünk álló feladatait — mondotta. Ezt követően Nyikolaj Kuz­min, a Szovjetunió Társada­lomtudományi Akadémiájának rektora emelkedett szólásra, s elemezte a magyar forradalom tapasztalatait és hatását a nemzetközi forradalmi folya­matra. Egyebek között hang­súlyozta: a Tanácsköztársaság egész tevékenységében a konk­rét történelmi feltételekből indült ki, alkotó módon hasz­nosítva a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom -tapaszta­latait. A magyar proletárfor­radalom győzelme nagy nem­zetközi jelentőségű volt: meg­mutatta, hogy az oroszországi októberi forradalom nem orosz, hanem nemzetközi je­lenség, s a munkásosztály a világ forradalmi mozgalmának vezető ereje. Liptai Ervin, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancs­noka a fegyveres erők szerepét elemezte a proletárforrada­lomban. nácsköztársaság kulturális koncepcióját, valamint a Ta­nácsköztársaság honvédő há­borújának tapasztalatait. A jubileumi tudományos ülésszak nia is szekcióülések­kel folytatódik, majd záró plenáris üléssel ér véget. sárlását tűzhették célul. Vár­hatóan sokat segít azonban terveik megvalósításában az, hogy a Magyar Villamos Mű­vek Tröszt támogatásával megteremtik az építésszerelés technikai hátterét. Nagykátán ugyanis új üzemcsarnokot emeltek tavaly, amelybe év végén meg is érkezett egy nagy teljesítményű, teljesen automata gépsor. Ezen transz­formátorállomások vasszer­kezeteit és vasoszlopokat ké­szítenek. A próbaüzemelés várhatóan még a második ne­gyedévben megkezdődik, D. Gy. Dunakeszi lakossága az utóbbi időben, s különösen pedig a várossá nyilvánítást követően, rohamosan növek­szik. Az 1960-as évek elején 13—14 ezer volt az itt élők száma, jelenleg már megha­ladja a 27 ezer főt. A munka­képes lakosság döntő többsé­ge az iparban foglalkoztatott fizikai munkás. Mind nagyobb számban találhatók meg azon­ban a szolgáltatásban és a kü­lönböző értelmiségi pályákon dolgozók is. A városban lévő munkahe­lyek száma pedig messze el­marad a munkaképesekétől. S ráadásul munkahelyeik je­lentős részében a környező te­lepülésekről ide járók dol­goznak, így tehát azt mond­hatjuk, hogy Dunakeszi fővá­ros üzemeiben, intézményei­ben dolgozóknak ad otthont. Tipikus jellemzője ez egy olyan városnak, amely a fő­város gyűrűjében, a most köz­keletű szóval élve, agglomerá­cióban terül el. Itt élni sok gondot, problémát jelent. Még akkor is, ha az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy előnyei is vannak az itteni életnek, munkának. Hozzá szeretném fűzni azt is, hogy itt most nem térek ki arra, miként le­hetne javítani a kapcsolato­kat, az együttműködést a fő­város és az agglomerációs te­lepülések között. Erről amúgy is már sok szó esett. A lakosság összefogása A dunakesziek többsége an­nak ellenére, hogy a főváros gyűrűjében él, magáénak ér­zi lakóhelyét, városát. Akkor is ezt mondhatjuk, ha egy-két esetben közömbösséggel is ta­lálkozunk. Ezek csak elszige­telt esetek. Bizonyítottuk a város ügyei iránti szerető tö­rődést az elmúlt évben rende­zett „Ifjúsági Parlamenten”. A járműjavító üzem fiataljai például felszólalásaikban erő­teljesen sürgették, hogy ad­janak nekik lehetőséget a vá­rosban végzendő társadalmi munkára. De tapasztalhattunk hasonlót a most lezajlott be­számoló taggyűléseken is. A hozzászólások a pártélet kér­désein túl — gyakorta érin­tették a társadalmi összefogás, a városfejlesztésért való cse­lekedetek szükségességét. Tudom, vannak akik azt gondolják: más dolog össze­jöveteleken a társadalmi ösz- szefogás szükségességéről be­szélni, megajánlani a társa­dalmi munkát és más a gya­korlat. Hiszen nem egyszer találkozni még azzal a felkiál­tással, ha valamit végre is kell hajtani, hogy „fogjuk meg és vigyétek!” Dunakeszin azonban a szavakon túl a tet­tek is beszélnek. Igazolja ezt az a tény is, hogy 1978-ban Dunakeszin 9,3 millió fo­rintnyi társadalmi munkát végeztek s ez az egy lakosra 398 forintot jelent. Nem isme­rem a más városok, nagyköz­ségek adatait, lehet, sőt való­színű, hogy a miénknél lé­nyegesen jobb. Mi azonban hasonlíthatunk előző évi ered­ményünkhöz. Eszerint az 1977- es évhez viszonyítva több mint 3 millióval, egy lakosra számítva pedig 130 forinttal emelkedett a társadalmi mun­ka értéke, s ennek joggal örülhetünk. Társadalmi nézőpont Dunakeszi várossá nyilvá­nítását tudatos munka előzte meg. Jelentős fejlesztésekre került sor részben a közpon­tilag biztosított költségvetésből, részben pedig az üzemek, in­tézmények és a lakosság ösz- szefogásából. A társadalmi munka legjobb reprezentálása a 150 személyes Hunyadi úti óvoda, vagy például a Posta utcai iskola most zajló bőví­tése. — De meg kell említeni — azt a jelentős munkát is, amelyet a lakosság a járda­építésben fejtett ki. Városi létünk elején já­runk. Ahogy, gyakorta mond­juk, sokat kell még tennünk azért, hogy Dunakeszi valóban várossá legyen. De elsősorban rajtunk múlik, hogy mennyi időre van szükség erre. A központilag biztosított pénz­források ugyanis csak a nép­gazdaság teherbíró képességei­nek megfelelően folyósíthatok. Mi kell még? Feltétlen szükség van a la­kótelepi beruházás folytatá­sára és a városközpont kiala­kítására, s ezek keretében a szükséges járulékos beruhá­zásokat is biztosítani kell. Ez azt jelenti, hogy a központilag biztosított kereteket elsősor­ban itt kell felhasználni. Saj­nos itt még le kell küzdeni olyan téves álláspontokat, amelyek képviselői csak a közvetlen lakóterjiletek fej­lesztésére gondolnak és nem képesek összvárosi feladatokra összpontosítani. A város ve­zető testületéi, vezető szervei természetesen szem előtt tart­ják az egyes körzetek szükség­leteinek kielégítését, de első­sorban összvárosi és nem la­kókörzeti érdekeket képvisel­nek. Lehetetlen, hogy azonos fejlesztéseket hajtsunk végre a különböző körzetekben, hogy a rendelkezésre álló pénzesz­közöket a lakóterületek, kör­Az egészségügy fejlesztése a népgazdaság gondjai ellenére az idén is folytatódik. Az egészségügyi és a szociális in­tézmények 1979. évi tervének és költségvetésének összeállí­tásánál változatlanul az V. ötéves terv alapvető koncep­ciójából indultunk ki — mon­dotta Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes. Az Egészségügyi Miniszté­rium és a tanácsok a beruhá­zásra 3,5 milliárd forintot költ­hetnek, a hálózat növekedése az idén mégis viszonylag sze­rény lesz. * Az ellentmondás csak látszólagos: a kórházi, a bölcsődei és a szociális ott­honi építkezések jelentős ré­szének befejezése ugyanis jö­vőre várható. Ezernégyszáz új kórházi ágy azonban már 1979- ben is a gyógyítás rendelkezé­sére áll. Az ismert kórházi el­látási gondok mégsem enyhül­nek ilyen mértékben. mert sok a rekonstrukcióra, a fel­újításra. sőt a lebontásba éreti éoület. Ezért az idén több miit 700 ágyat „meg kell szüntet­ni”. összességében: az év vé­gére a 10 ezer lakosra jutó gyógyintézeti ágyak száma várhatóan 88,4 lesz, az 1978 évi 88-cal szemben. Elkészül és megkezdi munkáját a kis- tarcsai 580 ágyas kórház. Befejeződik Deszken egy 140 zetek között egyenlő mérték­ben osszuk el. Ilyen gazdálko­dással várost építeni egysze­rűen nem lehet. Az 1979-es 80-as években, vagyis még az ötéves terv vé­géig fel kell építenünk, illet­ve át kell adnunk — hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem — mintegy 800 lakást, egy óvodát és egy bölcsödét. Túl ezeken meg kell építeni az áruházat és a szolgáltató központot, üzembe kell helyez­ni a fűtőművet, bővíteni kell a szennyvízcsatorna-hálózatot és a gázellátást, tovább kell foly­tatnunk az utcák szilárd bur­kolattal való ellátását és a járdaépítést. S ezek csak a fontosabb feladatok... Gyorsított építés Hogy minden meg is való­suljon, abban szerepet játszik a népgazdaság teherbíró ké­pességén kívül a mi szervező munkánk, s nem utolsó sor­ban a lakosság magatartása. Hiszen a központilag biztosít­ható eszközöket nagy mérték­ben növelni lehet társadalmi összefogással. Ami például az óvoda és bölcsőde építését il­leti, a PÁÉV által vállalt ha­táridő — december 30-a. S a helyszínen még alig néhány épületelem látható. Mégis mi, a város vezetői nemhogy az eredeti határidőre, hanem már szeptemberben át szeretnénk adni e két gyermekintézményt. Ugyanis azt akarjuk, hogy az áruház is mielőbb a vásárlók rendelkezésére állhasson. A I PÁÉV dunakeszi építésvezető­sége és a munkás kollektívá­ja helytállt, de a gyorsí­tott építéshez társadalmi ősz_ szefogásra is szükség van. Ugyanígy a társadalmi ösz- szefogás segítheti elő a járda­építés, pihenő-sétáló, sporto­lásra alkalmas parkok, játszó­terek építését. Az ország különböző vidé­keit járva — elég persze csak Nagymarosig menni — nyaran­ta szemet gyönyörködtető az utak mellett pompázó sok-sok virág. Bízom benne, hogy ha­marosan Dunakeszi is élen jár a Virágos Városért mozga­lomban. Nagyok tehát az igények Dunakeszi, a város iránt. Megoldásuk akkor lehet sike­res és gyors, ha ezekre nem a kívülálló szemével tekin­tünk, hanem saját személyes részvételünkkel és közremű­ködésünkkel együttesen mun­kálkodunk a megoldásokon. Vagyis: felelősséget kell érez- nünk a városért és készek le­gyünk cselekedni is érte. RÓNAI ÁRPÁD, az MSZMP dunakeszi városi bizottságának első titkára ágyas, a körmendi kórházban pedig egy 130 ágyas pavilon építése. Szombathelyen a me­gyei kórházban a műtőblokkal együtt 16 intenzív ágy is lé­tesül, Szekszárdon a szülészet 59 ággyal bővül, Zalaegersze­gen 80 ágyas fertőzőbeteg-osz­tály építése fejeződik be. Ha­marosan megkezdi működését a mohácsi kórház 125 ágyas belgyógyászati pavilonja. A bölcsődék 4200 hellyel gya­rapodnak, viszont a megszün­tetésre várók száma eléri a 400-at. A szociális otthoni el­látásban — sajnos — tovább­ra is lassú a javulás. Az épít­kezések vontatottan haladnak, több tervezett otthon építése el sem kezdődött. Az általános orvosi körzetek 26-tal, a gyermekorvosi kör­zetek 24-gyel gyarapodnak. Áttekintettük a várható egész­ségügyi kiadásokat és énnek során néhány, az ellátás szem­pontjából különösen fontos fel­adatot előtérbe helyeztünk. Ilyen például a kardiológiai ellátás. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a műtét, il­letve az infarktus utáni bete­gek további gondozására. To­vábbra is a kiemelt feladatok közé tartozik a művese-prog- ram, valamint a traumatológiai ellátás — mondotta befejezésül Juszt Lajos miniszterhelyettes. Termékváltás Kerepestarcsán Kerepestarcsán a Szilasmenti MGTSZ vezetősége elhatá­rozta, hogy a gyenge minőségű földterületek nagy részén a gyógy növény termesztést fejlesztik tovább. 1980-ra a területet kétezer hektárra kívánják növelni. A termőterület-növeléssel párhuzamosan fejlesztik gyógynövénylepárló ' és feldolgozó üzemüket is. A gyógynövény-feldolgozó üzemben különböző aromákat is készítenek. Az idén tovább javulnak az egészségügyi ellátás feltételei I A A főváros gyűrűjében Dunakeszi fejlesztésének tervei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom