Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-31 / 76. szám

V. Szilárdan, kiegyensúlyozottan A nemzetközi helyzetről, az MSZMP nemzetközi te­vékenységéről szóló jelentést, valamint a belpoliti- 'kai élet egyes időszerű . kérdéseiről előterjesztett tájékoztatót vitatta meg és fogadta el a Központi Bizottság március 23-i ülésén, adja tudtul ^ az a közlemény, amelyet a lapok1 — így lapupk is — pénteki számukban hoztak nyilvánosságra. A vezető párt- és ál­lami testületek nemzetközi tevékenységet, annak irány­vonalát jóváhagyva a Központi Bizottság rnegkülönböz- tetett hangsúllyal mutatott rá: az enyhülést akadályozó tényezők elhárításában, hatásuk visszaszorításában meg­határozó szerepe van a szocialista országok együttes fel­lépésének, s hazánk eddig is aktívan részt vett, s részt vesz a jövőben is a szocialista országok erőfeszítéseiben, a békés egymás mellett élést, a helsinki megállapodást szolgálva. Kiemelkedő jelentőségűnek ítélte a vezető párttestü­let Kádár János és Leonyid Brezsnyev márciusi találko­zóját, ahol a tárgyaló felek mind a nemzetközi kérdések­ben, mind a gazdasági együttműködés továbbfejlesztésé­nek szükségességében és gazdag lehetőségeiben megegye­ző álláspontot foglaltak el. A nemzetközi helyzet esemé­nyeit áttekintve a Központi Bizottság nagy ' jelentőségű tényként értékelte Kambodzsa népének győzelmét, ha- . zánk lakossága nevében is elítélte ugyanakkor Kína vi­lágbékét veszélyeztető kalandor politikáját, a fegyveres agressziót Vietnam ellen. A nemzetközi helyzetről szóló jelentést elfogadva, a párttestület megállapította: népünk üdvözli az iráni forradalmi változásokat, míg az egyip­tomi—izraeli különbekét nem tarthatja másnak, mint a feszültségek állandósí tójának a Közel-Keleten. A nem­zetközi .helyzet bonyolultsága, a feszültséggócok makacs megléte helyezi teljes megvilágítási« pártunk azon tö­rekvését, hogy óhajtja és a maga eszközeivel elősegíti a testvérpártok közötti rendszeres kapcsolattartást Belpolitikai életünk egyes időszerű kérdéseit elemez­ve a Központi Bizottság jogos elégedettséggel állapíthat­ta meg, a párt vezető szerepe érvényesül, s ez legfőbb biztosítéka annak, a további haladás feltételeit maradék­talanul megteremthessük. Ezeknek a feltételeknek a ko­rábbiaknál célszerűbb kialakításához nagy segítséget, mert a fő irányokat jelölő útmutatást ad a testület 1978. április 19—20-i ülésének — A XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól — határozata. A Közpon­ti Bizottság mostani ülése hangsúlyozta: az áprilisi hatá­rozatban foglaltak végrehajtása — összhangban a XI. kongresszus határozatainak megvalósításával — megfe­jelő úton halad, a cselekvés .egységét, célratörését, ritmu­sát és hatásosságát azonban némely területen javítani kell. Ezt elsősorban a gazdasági tevékenységre, valamint az állami élet fejlesztésére érthetjük, vonatkoztathatjuk. A Központi Bizottság ismételten aláhúzta: szocialista építőmunkánk legfontosabb tarepe ma a gazdaság, s azon belül is első helyen most az Í979. évi népgazdasági terv­ben foglaltak végrehajtása, a tervcélokkal egyező ágaza­ti, vállalati cselékvés áll. Az idei népgazdasági program kezdete a megye iparában és építőiparában megfelelő munkáról tanúskodik, s éppen emiatt kell fölfigyelni ar­ra a tapasztalatra, hogy nem mindenütt értik Világosan —r az iparcsoporti, iparági irányításban éppúgy, mint a termelőhelyeken — a gazdasági tennivalókat, s ezért a célszerű cselekvés is késik.a termelőtevékenység némely részterepén. A minőségi, hatékonysági követelmények el­sődlegessége — amire egyebek mellett módot kínál a ter­melésnövekedés visszafogottabb üteme, például a megyei könnyűipari üzemek jelentős csoportjánál, a folyó beru­házásokra történő koncentrálás a megyén belül a vegy­iparban, a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a rác­kevei Aranykalász, a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zetben, a lakásépítésben — nem belátás kérdése, hanem szükségszerűség. A szorosabbra fogott gazdálkodási kö­rülmények ellenére közösségek sora bizonyította — tar­talékait is mozgósítva, támaszkodva a kiapadhatatlan forrásra, a szocialista munkaversenyre —, .hogy megvan­nak, illetve előteremthetők a feltételek a népgazdaság egyensúlyi helyzetét javító cselekedetekhez, fejlesztések­hez és termelési eredményekhez. Réndkívül tág terepen vizsgálódott a Központi Bi­zottság belpolitikai életünk különféle összetevőit mérle­gelve, hiszen a szövetségi politika alakulása, a tömegek erősödő részvétele a közéletben — csak utalunk rá: soha olyan népesek nem voltak a falugyűlések a megyében, mint ebben az esztendőben —, a fegyveres testületek te­vékenysége éppúgy helyet kapott az értékelésben, mint az állami élet fejlődése, a kommunisták növekvő aktivi­tása a párt -politikájának képviseletében és megvalósítá­sában. Ez a széles körű áttekintés egyben jelzője annak, hogy a vezető párttestület folyamatosan figyelemmel kí­séri a társadalmi-gazdasági jellemzők igazodását a vál­tozó körülményekhez, azaz nemcsak akkor, s elsősorban nem akkor foglalkozik egy-egy kérdéscsoporttal, amikor abban esetleg gondok, nehézségek sűrűsödnek, hanem rendszeres és következetes beszámoltatást és beszámolást érvényesít, éppen a párt vezető szerepéből származó fele­lősségérzettől vezérelve. Túlzás nélkül állíthatjuk: a munkamódszer egy az egyben átvehető, alkalmazható helyben, munka- és la­kóhelyi kisebb közösségek irányításában, tevékenységé­nek szervezésében is. Legutóbb éppen a megyei tanács ülése — március 16-án, a végrehajtó bizottság tevékeny­ségét értékelve — mutatott rá: nagy .lehetőségek rejlenek a rendszeres és következetes számonkérésben a határoza­tok megvalósításánál, a gondok fölhalmozódását megelő­ző segítségben, melyet a helyi testületeknek nyújtanak a járási, megyei tanácsszervek, összecseng ez a kívánság a Központi Bizottságnak azzal a megállapításával, hogy az állami életben — de nemcsak ott — növelni kell a köz­ponti irányítás, a helyi kezdeményezés és önállóság egészséges egységét. Kiegyensúlyozott belpolitikai életünk alapköve a párt bevált politikája, s ezt a politikát a tömegek — ahogy azt a Központi Bizottság, amint a közleményben olvasható, megállapította — cselekvőén támogatják. Ez éppúgy kedvező hatással van a szocialista demokrácia erősödé­sére, gazdagodására, mint ahogy serkentően hat arra a párttagság megnövekedett aktivitása is, s azon belül a kommunista példamutatás, a nehéz feladatok vállalása, a kezdeményezések fölkarolása. Hatalmas erő rejlik a cse­lekedni készek táborának folyamatos gyarapodásában, s ezért nagy a cselekvés egységének súlya termelő- és la­kóhelyen egyaránt. Ezt az erőt a legfontosabb célokra összpontosítani: a holnapi haladás megalapozásának el­engedhetetlen feltételp. V___________________:----------------:—_J PE ST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 76. SZÄM Ára 1,20 fforinl 1979. MÄECIUS 31., SZOMBAT Ötezren a kerepestarcsai nagygyűlésen Kinyitja kapuit a megye új kórláza A felszabadulás évfordulójára készült el — Dr. SMtkeisz Emil avatta fel az intézményt Az elnökség. Az első sorban (balról jobbra): Jankó Zoltán, Jantner Antal, őr. Mondok Pál, dr. Medve László, dr. Vldovszky Kálmán, Barinkat Oszkárné, dr. Schultheisz Emil, Cservcnka Ferencit© és dr. Zsőgön Éva. Mindent az emberért, min­dent az ember javára — a szocialista egészségügy hu­manizmust- sugárzó jelszava nem véletlenül került a kere- pestarcsai kórház falára teg­nap.- E gondolat jegyében kez­dődött három esztendeje az az égész Pest megyére kiter­jedő összefogás, példaació munkaszervezést kívánó épít­kezés, amelynek során re­kordidő — három esztendő — alatt elkészült a 600 millió fo­rintot érő, egyidejűleg 580 be­teget fogadó gyógyintézmény. Felszabadulásunk 34. évfor­dulója alkalmából tegnap dél­előtt .avatták fel a megye ne- . gyedik nagy kórházát. A jól végzett munka feletti jogos elégedettséggel, s az ugyancsak^ színvonalas gyógyí­tómunka előtti várakozás ér­zésével igyekeztek tegnap reggel több mint ötezren a kerepastarcsai kórházhoz. Az építőket, az egészségügyi dol­gozókat, a vendégeket ünnep­lőbe, zászlódíszbe öltözött kórházépület fogadta, s a fő­épület kapujában úttörők, if­júgárdisták sorfala között lép­hettek az előcsarnokba. Pontosan tíz órakor úttörők fanfárjainak hangjára kez­dődött az átadási ünnepség a kórház hotelépülete és diag­nosztikai szárnya közötti ud­varon. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első tit­kára, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezető­je, Kovács' Antalné, a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi­zottságának titkára, Zsőgön Éva egészségügyi minisztériu­mi államtitkár, Medve László egészségügyi és Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. Részt vett , az ünnepségen dr. Pesta László, az ország- gyűlés egészségügyi és szociá­lis bizottságának elnöke, a megyei, a járási és városi párt-, állami és tömegszerve­zetek vezetői, a kivitelező vál­lalatok dolgozói. A dunakeszi 3. számú álta­lános iskola és gimnázium' énekkara és a zeneiskola fú­vószenekara adta elő a Him­nuszt, melynek hangjai után Egressy István előadóművész lépett a mikrofonhoz: Borbély Tibornak a . kórház avatására írott Ünnepi javaslat című versét mondta el. (Lápunk 3. oldalán olvashatják.) Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára nyitotta meg a kórháza vatás tiszteletére összehívott nagygyűlést. Ezután a megyei pártbizott­ság titkára arról szólt, hogy köszönet jár mindazoknak, akik kötelességükön felül is lelkesen működtek közre a kórházépítésben. A gyógyin- tézmény jelentősen javítja Gödöllő, a gödöllői és a mo­non járás ellátását, de teher­mentesíti a budapesti, a hat­vani és a Pest megyei kórhá­zakat is. Ezután dr. Schultheisz Emil egésizségügyi miniszter mon­dott avatóbeszédet Mindent az enterest, mindent az enter javára Bmhúaí Oszkárné ünnepi megnyitója Bevezetőként arról szólt: három esztendővel ezelőtt, a párt megyei küldöttértekezle­tén határozták el, hogy az épí­tők s a megye társadalmi ösz- szefogásával három év alatt felépítik a kerepestarcsai kórházat. Akkor még sokan kétkedve, hitetlenkedve te­kintettek erre az ugyancsak rövid határidőre. Kimondva, vagy kimondatlanul az a kér­dés élt valamennyiükben, vajon állják-e szavukat, lesz-e elegendő erő a vállalt kötele­zettség teljesítésére. Az építők, s mindazok, akik ígéretet tettek a közreműkö­désre, állták szavukat: legna­gyobb nemzeti ünnepünkön, a felszabadulás évfordnlój án ké­szen áll az új megyei kórház, a százszemélyes nővérszálló, a hét épületből álló lakótelep, benne 210 lakás és egy ABC- áruház. Barinkai Oszkárné ezután így folytatta megnyi­tóját: — Ezt az intézményt most nem egy város, nem egy já­rás, nem egy üzem kollektí­vája teremtette meg. A kere­pestarcsai kórházat az egész megye építette. Pontos üte­mezés szerint váltották itt egymást az üzemi kollektívák, a társadalmi munkát vállalók. Kétszázhetvenhét megyei vál­lalat, szövetkezet végzett egy- egy hónap társadalmi munkát. A kerepestarcsai kórház épí­tése modellje lett a vállala­tok közötti tervszerű együtt­működésnek, amelyet jól egé­szített ki a rendszeres és fo­lyamatos társadalmimunka- ■ akció. Ezek a tények — a vál­lalatok által végzett 25 ezer társadalmi munkanap, a me­gye lakosságának mintegy 51 ezer órányi társadalmi mun­kája — rácáfolt a kezdeti kis­hitűségre. A kórház hotelépülete — zászlódíszbea (Folytatás a 3. oldalon) , I I i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom