Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-29 / 74. szám

1979. MÁRCIUS 29., CSÜTÖRTÖK 7 Mi épül az idén ? Községfejlesztés, kertműve­lés, környezetvédelem. Ezzel a három témával foglalkozott az a falugyűlés, melyet az el­múlt napokban Budaörsön, a Jókai művelődési ház nagy­termében tartottak és, amely­ről tudósítónk, Lénárt József számolt be levelében. bizottsági tagja volt, az erdő­ügyek intézője. Ügy ismerte az erdőt, mint a tenyeiét; szinte minden fa személyes is­merőse volt. Emlékezetemiien így marad meg mindig: megy, gyalogol, intézi az emberek dolgait. Kőváry Ferenc Mogyoród Ne a nyállal nyissák ki Manapság igen sokan fog­lalkoznak nyúltenyésztéssel, Albertirsán is különösen sok idős embernek ad hasznos el­foglaltságot ez, de nagyon sok lelkes fiatallal is találkozunk a nyúltenyésztők között. , Az Áfész kedvezményes áron biz­tosítja a ketreceket az állatok részére és a szerződött meny- nyiségű állattól függően in­gyenes táplálékot biztosít a szakcsoport tagjainak. Mind­ezért nagyon hálásak vagyunk, csak egy dolgot kifogásolnék: az állatok átvételénél tapasz­talt durvaságot. Az egészséges szép nyulakat ugyanis úgy be­vágják egy csapóajtón, hogy azok valószínűleg már vágó­hídra sem kerülnek. És nem csodálkozunk, hogy mire vas­útra ér a szállítmány, már A nagyközség lakóit a vál­lalatok és társadalmi szerve­zetek képviselői Bandúr Ala­dár, a Hazafias Népfront el­nöke köszöntötte, majd Rabó- czi László vb-titkár ismertette a múlt évi eredményeket és az idei év terveit. Többek kö­zött beszámolt arról, hogy 200 tanácsi bérlakást adtak át ta­valy Budaörsön és elkészült a 7. számú százszemélyes óvo­da is. Befejeződött a megye egyik legkorszerűbb könyvtá­rának felújítása és bővítése. A községben azonban gon­dok is vannak. Nem javult például a kereskedelmi ellátás és az ivóvízhálózat sem bő­vült. Hiányzik még körzeti orvosi rendelő is. Az idén to­vább épül a lakótelep és a 16 tantermes iskola. A Farkasréti úton még egy óvoda épül, Kamaraerdőn pedig bővítik az orvosi rendelőt és a tervek szerint megnyílik az élelmi­szerbolt. Budaörsön igen nagy jelen­tőségű a társadalmi munka. A község területén működő vál­lalatok szocialista brigádjai, a lakók és a fiatalok a múlt év­ben például több mint 14 millió forint értékű társadal­mi munkát vállaltak. Herein Gyula, az Áfész el­nökhelyettese a mezőgazdasá­gi kistermelésről és a kertmű­velés helyzetéről adott tájé­koztatást, sok hasznos gyakor­lati tanáccsal. Karlik András — a nagyközség volt tanács­elnöke — pedig a környezet- védelemről beszélt. A tiszta és virágos Budaörs érdekében a tavasz folyamán széles körű társadalmi összefogással kör­nyezetvédelmi napot rendez­nek. Az előadások után igen sokan felszólaltak. A kérdé­sekre a vb-titkár válaszolt. Varrógép ügyben Kéréssel fordulok a Pest megyei Hírlap olvasóihoz. Községünkben, Táborfalván nagyon sok kismama van gyermekgondozási segélyen, fizetéskiegészítésképpen be­dolgozási vállalnánk egy var­rodába. Lengyel gyártmányú Pre- dom Lucznik 466-os számú varrógéppel dolgozunk. Bosz- szúságunk azonban az, hogy alig egyéves — tehát még jót- állásos — varrógépünkkel hosszú ideje nem tudunk dol­gozni. Ügynevezett szálránga­tó rugót ugyanis szerte a me­gyében, de még Budapesten a Nagymező utcában levő var- rógép-szaküzletben sem lehet kapni. Helyette mást ajánlot­tak, az azonban a mi varró­gépeinkbe beszerelve azonnal eltörik. Kérem, ha valakinek van otthon ilyen rugója és nélkü­lözni tudja, küldje el címem­re utánvéttel. Homoki Sándorné 2381 Táborfalva, Rákóczi út 196. Nem öregbíti a jó hirt Halásztelken híres a kenyér­bolt. Jó kenyerükért a fővá­rosból is sokan járnak ki autó­val. De ami múlt szombaton történt, nem öregbíti a jó hírt... Belépünk a boltba, ép­— viszem. A kocsiban derül ki, tüzetesebb szemle alkalmá­val: bélyeg sincs a kenyéren, hogy mikori.... Már kérdés, hogy így is jobb, mint némely fővárosi kenyérgyár terméke — de a halásztelki bolt jó hí­re némileg oszladozóban van... Szatmári Jenő István Budapest Búcsú egy harcostárstól Az elmúlt napokban mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Mogyoród lakói Erben Pált, a község felszabadulás utáni életének egyik vezető alakját. Volt napszámos, gyá­ri munkás is, majd a Föld­igénylő Bizottság elnökhelyet­tese, a földreform végrehajtá­sának fáradhatatlan harcosa. Érben Pálnak nagy érdemel vannak abban, hogy a földre­form végrehajtása során a köz­ség 360 igényjogosultja 400 hold erdőhöz jutott, a volt uradalmi erdőből. Emlékszem, hogy egyszer együtt jártuk be azt az erdőt, ahova azelőtt sze­gény ember be sem léphetett. Séta közben elfáradtunk és ajánlottam, hogy üljünk le va­lahol. Erben Pál azt mondta: „Várjatok még, ott üljünk le, majd a fenyőknél, ahol Horthy szokott tanyázni a vadászat alkalmával.” A nehéz években nagyon becses volt az a fa­járandóság is, amit az embe­rek évről évre kaptak. Ennek biztosításában nem kis része volt Érben Pálnak is, akinek nemcsak a fajárandóságra volt gondja, hanem az utánpótlásra is: sok-sok magról ültetett akác hirdeti felelős, gondos er- dőgazdai tudását. A termelőszövetkezet meg­alakulásakor annak felügyelő vesztesége van az átvevőnek. Furcsa ez annál is inkább, mert kicsi állatról van szó, terelni sem kell, csak a hátán megfogni, a csapóajtót kikap­csolni és nem pedig a nyúllal kinyitni azt! A Kistenyésztők Lapjának múlt év decemberi számában olvastam: az 1977-es nyúlexport 33 millió dollárt hozott a nép­gazdaságnak. Érdemes tehát nagyobb figyelmet fordítani rá. Sipőcz Ferencnő Albertirsa Érdemes volt Minden település életének jelentős társadalmi és politi­kai eseménye a falugyűlés. Már hagyomány, hogy évente legalább egy alkalommal a helyi lakosság, a népfront és ség, hogy megveszi az ingat­lant és a bíróságtól kéri a használati jog megállapítását. Az ingatlan vételárát egyéb­ként a tanács az említett té­nyezők miatt igen méltányos összegben állapította meg. Tatarozásra jelenleg a ta­nácsnak nincs pénze. a tanács vezetői közösen vi­tatják meg az elért eredmé­nyeket, hiányosságokat és a fontosabb feadatokat. Pomáz lakossága az elmúlt napokban élt ezzel a jogával és lehetőségével. Nem is ej­tenék erről szót, ha minden úgy zajlott volna, mint az elő­ző években. De nem így tör­tént. A község vezetői erre a falugyűlésre meghívták az or­szággyűlési képviselőn kívül minden olyan vállalat és in­tézmény vezetőjét, aki a la­kosság ellátásában szerepet játszik. És ezek a vezetők, fe­lelős ügyintézők a meghívás­nak eleget is tettek. A tanács dolgozói névre szóló meghívóban tájékoztat­ták a lakosságot arról, hogy ezen a gyűlésen azpk válaszol­nak az észrevételekre, javas­latokra, akiknek ezek megol­dása közvetlenül a feladatuk. A meghívásra zsúfolásig meg­telt a Hazai Fésűsfonó és Szö­vőgyár kultúrterme. A jelen­levők érdeklődéssel hallgatták a tanácsi vezetők és S. Hege­dűs László országgyűlési kép­viselő tájékoztatóit, amelyek a helyi problémákon kívül or­szágos kérdéseket is érintet­tek. Bőven volt megvitatnivaló, és a felszólalásokban sem volt hiány. Ezen a falugyűlésen a résztvevők 55 fontos kérdést elemeztek, melyből 53 közér­dekű volt. Csupán ketten szó­laltak fel egyéni sérelmeket kifogásolva. A meghívott ta­nácsi és vállalati vezetők pe­dig válaszoltak a kérdésekre. Az országgyűlési képviselő a jegyzőkönyv, és saját feljegy­zései alapján levélben fog vá­laszolni azoknak, akiknek a kérdése részletesebb tájékoz­tatást vagy utánajárást igé­nyel. A gyűlés az esti órák­ban fejeződött be. Egységes volt a vélemény: érdemes volt eljönni. Balogh Gyula Pomáz Hasznos javaslat A járványszerűen terjedő veszettség elleni küzdelemben nagy szerepe van a védőoltás­nak. Ez azonban sajnos nem elég. Szükség lenne a védőol­tásban részesített vadak és háziállatok tartós és azonnal felismerhető megjelölésére, és nyilvántartására. Ennek érdekében szeretném elmondani javaslatomat, me­lyet részletesen kidolgozva el­küldtem Gödöllő város ta­nácselnökének is. Városunk ugyanis — véleményem sze­rint — mind természeti adott­ságai, mind az ittlevő állat­egészségügyi, kisállaitenyész- tési, kísérleti intézményeivel hivatott lenne egy ilyen or­szágos hatályú kezdeménye­zésre. És nem utolsósorban az Agrártudományi Egyetem va­lamelyik tanszékvezető táná- ra, rektora támogatója lehel elgondolásunknak. Javaslatom lényege az, hogy veszettség elleni védőoltásban kell részesíteni évente kivétel nélkül minden kutyát és — bármilyen körülményes is —• minden macskát. Mert ez utóbbiak az ellenőrzés hiányá­ban legalább annyi fertőzési forrást jelenthetnek, mint a kóbor ebek. A védőoltásban részesített állatok nyilvántar­tására a lánc, vagy bőr nyak­örvekre fémlapocskát lehetne illeszteni. Ez a fémlapocska lehetővé tenné a gyors azono­sítást. Egyik oldalára a hely­ség (pl. Gödöllő) postai irá­nyítószáma, másik oldalára pedig a nyilvántartási napló sorszáma lenne beütve. E módszerrel fel lehetne ismer­ni a kóbor, tehát az ellenőr­zés alól kivont, vagy kikerült állatokat. Dr. Bodó Lajos ny. egyetemi docens Gödöllő Szerkesztői üzenetek B. Gy. Pomáz: Megkaptuk a tudósításokat, várjuk további le­veleit. K. I.-né, Cegléd: Köszönjük a kedves meghívást. Reméljük, nem­sokára meglátogathatjuk önt és bdrát^it is H. M. Gödöllő: Levelét továbbí­tottuk az Illetékeseknek, szíves türelmét kérjük. kertelen próbálkozást követte a harmadik. Előregyártott be­tonkockákat vásárolt a tanács, és ezeket gúlákba rakták az utcán, a házak előtt. Ezeknek azonban csak igen kis részét használták fel járdának. Ma is ott hevernek az utcákon, illet­ve egy részüket a lakók, so- k:t idegenek hurcolnak el. A mentőautó is megfeneklik Eddig a levél. Amikor a napokban Pátyon jártam és felkerestem a levélírókat, a többségükben idős emberek mellém szegődtek kísérőül, és úgy mutatták, hogy nincs a le­vélben túlzás, hiszen most lát­hatja: a szervezetlenség ára nagy anyagi és erkölcsi veszte­ség. Talán — mondták —•, ha első esetben megfelelő alap­ra, megfelelő vastagságra ke­rül az aszfalt, ha szalcembert hívnak a betonozáshoz, ha megkérik annak a háznak a lakóját, aki elé lerakták a be­tonkockákat, hogy időnként tartsa rajta a szemét, ha ... és sorolhatnám tovább a kérdé­seket. Ottjártamkor egyébként lát­tam néhány gyönyörű új há­zat, kiáltó ellentéteként a Bur- gondia és Mélyárok telepnek (i régi, úgynevezett Vörös bor útján), ahol levélíróink szerint mintegy száz család él. Furug­Tizennégyen írták alá azt a levelet, amely a napokban ér­kezett Pátyról. Mi a község olyan részén lakunk — írják —, ami úgy látszik, nem szerepel a köz­ségfejlesztési tervben, mert nincs közművesítés, az út és járda is hiányzik. A tanács járdaépítési programjának ba­jait azonban Páty szinte min­den lakója tapasztalja. Mert bár az elmúlt években épült szilárd burkolatú gyalogút a faluban, ma mégis amerre jár az ember — ritka kivétellel — ott sár és latyak van. Kilyukadtak, szétmállottak Mintegy tizenöt évvel ez­előtt a község minden fonto­sabb utcájának páratlan olda­lán aszfaltjárdát építettek. Mennyiségileg óriási ez az eredmény. Ám alig telt el 2—3 év, a járdák kilyukadtak, szét­mállottak, elporladtak. Nem sokkal ezután visszaállt a régi állapot: mindent ismét elbo­rított a sár. Tíz esztendő múl­tán — tanácsi költségen —ka­vicsot, cementet szállítottak az utcákba és társadalmi mun­kát szerveztek. Hogy mi lett az eredménye? Az, hogy egyik helyen acélosan csengett, ké­ken csillogott a beton, másutt porlott és sápadtan bújt meg a fehér kövek között. A két si­lyaseK, magyar jozsej (aKines házát éppen a napokban ön­tötte el a tisztítatlan árokból feltörő víz), és Süvegesék meg a többiek el panaszolták: — a mentő még a közeli utcákba sem tud bejönni, pedig gyak­ran szükség lenne rá..., ha egy kis eső esik, térdig járunk a sárban. Legalább köveket vagy murvát hozhatnának ide a közeli kőbányából, feltöltö­getnénk mi szívesen az utat. Vagy a téesz kölcsönadna egy markológépet, amivel szépen ki lehetne az árkokat tisztí­tani. Nézzen körül, nem tud a víz a domboldalról lefolyni, lassan elönti a házainkat... így látja a tanácselnök A látottakat, hallottakat el­mondtam a tanács vezetőinek. — Ismerjük és tudjuk a gondokat — mondta S. Nagy Imre tanácselnök — hiszen nemcsak a Mélyárokban, ha­nem az új házak előtt sincs mindenhol járda. Húsz évvel ezelőtt ugyanis hideg aszfaltú járdát kísérleteztek ki a szom­szédos községekben, aminek az alapanyaga kátrány, homok és kevés bitumen volt. Ez nem vált be, a járdák valóban rö­vid idő alatt tönkrementek. Ma már csak a nyomai látha­tók. Ezeket most mind fel kell újítani, sőt újakat kell építe­Nemrégiben levelet kaptunk Pintér István nyugdíjas olva­sónktól Pomázról. Arról pa­naszkodott, hogy 33 éve lakik egy tanácsi házban, amire ed­dig több mint 70 ezer forintot költött. A ma már omladozó házban heten élnek, közöttük három kicsi gyermek. Még 1977-ben értesítést ka­pott a tanácstól, hogy a ház eladó. Ekkor ő telekkönyvi szemlét kért, mert szomszédja, akivel közös az udvar, enge­dély nélkül építkezett az ő te­rületén. A házat szeretné megvenni, de a telekkönyvi szemle híján nem tudja, hogy mekkora terület tartozik az ő házához. A tanácsnál többször járt, de úgy érzi, nem foglal­koznak problémájával. Pintér István panaszát el­mondtuk Boross István ta­nácselnöknek, aki megvizs­gálta az ügyet. A tanácsnál a következő választ kaptuk. A szóban forgó Beniczky ut­ca 77. szám alatti ingatlan a magyar állam és Fazekas Fe­renc magánszemély osztatlan, közös tulajdona. Az ingatlan eszmei, 50 százaléka van ta­nácsi kezelésben és az csak ezt az eszmei hányadot érté­kesítheti. A közös tulajdon miatt telekkönyvileg az in­gatlant megosztani nem lehet. Ennek következtében azt sem lehet hivatalosan kijelölni, hogy melyik a tanácsi és me­lyik a magántulajdon. Minden fele arányban közös. Mindezeket a tanácsnál már Pintér Istvánnak is' elmond­ták. A hónap végén a műszaki csoport mérnökei felkeresik az ingatlan tulajdonosait és megkísérlik magánjogi egyez­mény létrehozását, amely sza­bályozná a használati jogot. Amennyiben ez az egyezség sikerül, nem lesz tovább prob­léma, ha nem, akkor Pintér István részére a következő lehetőségeket ajánlják. Az egyik, hogy eláll vételi szán­dékától és továbbra is bérla­kásban lakiig Ebben az eset­ben, ha panasza lenne szom­szédjára magánindítványként birtokháborítási panaszt nyújthat be. A másik lehető­ni. Pénz nélkül azonban ez szinte lehetetlen. És mi az öt­éves tervben csak egy új is­kola és négy lakás felépítésé­hez kaptunk pénzt. Az iskola befejezéséhez pedig még min­dig hiányzik négymillió fo­rint. Fejlesztési bevételünk, amit sokfelé kell beosztanunk, évente 230 ezer forint. Ebből, ugye, nemigen futja járdára. A legsürgetőbb feladat pedig egy új óvoda építése lenne, mert szeptemberben ismét több mint száz óvodás korú kisgyereket kell elutasítanunk hely hiá­nyában. — Azért a járda ügyében is megpróbálunk előbbre lépni, de számítunk a lakók segítsé­gére is. Megrendeljük a ce­mentet és a sódert, egy nyug­díjas szakemberünk pedig tár­sadalmi munkában irányítja majd a járdakészítést. Mint- r községfejlesztési adóként kb. 1200 forintot — a lakók majd befizetnek a Tüzépnek és a téesznek az alapanyag és a szállítás költségeinek fede­zésére. Sokáig beszélgettünk még a sok-sok megoldásra váró, sür­gős feladatról: rossz az ivó­víz, nincs szennyvízcsatorna, kevés a lakás és így tovább. Én pedig ezek után szintén to­vább mentem, és a Pest me­gyei Tanács tervezési osztá­lyának vezetőjétől, dr. Kovács Sándortól érdeklődtem: kap­hat-e a községi tanács terven felül anyagi támogatást? Ha volna rendezési terv — Ha a pátyl tanácsi veze­tők — akár társadalmi mun­kában is — tervet készíttetnek a Mélyárok rendezésére, a jár­dák építésére, és megteremtik a megvalósításhoz szükséges feltételeket, majd mellékelve a lakók jogos panaszát, beküldik ezeket a járási hivatalhoz, a sürgős és nehéz helyzetre való tekintettel támogatjuk kéré­süket. Természetesen nem milliókkal. Az az érzésem, hogy ott helyben valahogy másképpen kellene tervezni és főleg meg­szervezni az emberek társa­dalmi munkáját; hiszen ebben a községben igen kevés az egy főre eső társadalmi munka. Esetleg megkeresni azokat a környéken levő üzemeket, téeszeket, vállalatokat, ame­lyeknél a pátyi emberek dol­goznak, és közös erővel, a la­kossággal együtt gyorsabban léphetnének előre. A legsürge­tőbb feladat most valóban az iskola befejezése. Terven felül kapott a tanács erre tízmillió forintot. Az építkezés évek óta húzódik, azóta az árak is emelkedtek. Az említett 4 millió forint tehát nem hiá­nyozhat. Érdemes lenne dr. Kovács Sándor javaslatait elfogadni. Annál is inkább, mert Páty — ez a hegyektől körülvett négy­ezer lakosú kisközség — 1986- ban ünnepli fennállásának hét­századik évfordulóját. Bóday Márta Hogyan lehetne megfelezni? Járdagondok Pátyott A Mélyárok kimaradt a tervekből pen hozzák, hátulról, a sütö­déből a friss, meleg kenyeret. Kérek belőle — hideget ad­nak. Mondom: én frisset ké­rek. Mondják: ez a friss! Vi­szem, vagy nincs más! Hát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom