Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

1979. MÁRCIUS 38., SZERDA Egy bizonyítvány négyezer forint UTÁNPÓTLÁS-NEVELÉS POMÁZON Albumokba zárt külön világ CEGLÉDI KIÁLLÍTÁS, EMLÉKTÁRLAT — A tanulásról akar írni? — kérdez vissza Kolozs Lajosné, a Hazai Fésűsfonó pomázi gyá­rának személyzetise! — Akkor jó helyre jött! Nálunk már nem számít különlegesnek, ha valaki a munka, a három mű­szak mellett, esetleg deresedő fejjel is vállalja a tanulást. Természetesnek tartjuk, hogy az általános és szakmai mű­veltségének gyarapításáért úgymond áldozatot hozzanak dolgozóink. A számok alátá­masztják ezeket a szavakat. A több mint 500 dolgozóból csaknem 150 szakmunkás, öt év alatt duplájára emelkedett a szakképzettek aránya. A ki­varró részlegben csak a kise­gítők nem rendelkeznek szak- munkásbizonyítvánnyal, a ter­melésben részt vevők 90 szá­zaléka szakember. — Nappali tagozatos kép­zés sem a fonó, sem a szövő szakmában nem folyik a já­rásban, ezért kénytelenek vol­tunk mi megoldást keresni. Szívesen is vállaltuk, hogy itt helyben indítunk tanfolyamo­kat — emlékszik a kezde­tekre Kolozs Lajosné. Aztán megindult a szerve­zés. Bizony nem lehetett könnyen meggyőzni a lányo­kat, asszonyokat, fogjanak neki a tanulásnak. Nem egy közülük már tíz-egynéhány éve hagyta abba a tanulást, érthetően nehezen vállalkoz­tak az újrakezdésre. S itt se­gített a gyár. A legfontosabb talán az, hogy helyben, a mű­szakhoz igazodva tartják meg minden hétfőn, délelőtt és dél­után az oktatást. Segít a közösség — Nem véletlenül esett a választás a hétfőre. Az is sze­repet játszott, hogy ilyenkor általában kevesebb tennivaló akad otthon, van vasárnapi maradék a hűtőben, s pihen- tebbek a dolgozóink is — ma­gyarázza a személyzeti vezető. — Az sem mellékes, hogy a helyi szakemberek tartják az. előadásokat, oldottabbak az órák, mintha külső előadóink lennének. Valóban hasznos eszmecserék zajlanak le az ok­tatási órák alatt Természetesen nem szabad megfeledkezni a többi segít­ségről sem. A tanszereket, tankönyveket ingyen adja a gyár, a szakmunkás vizsga előtt hat nap tanulmányi sza­badság jár, s a két vizsganapot átlagbérben fizetik ki a tanu­lóknak. Akik sikeresen vették az akadályt, az eredménytől függően jutalmat is kapnak. Nem beszélve arról, hogy ha­vonta 5 százalékkal több kerül a borítékba, ha megvan a szakmunkásvizsga. Összeadunk, szorzunk, osz­tunk, míg nagy nehezen meg­kapjuk a végeredményt: az üzemnek egy bizonyítvány 4000 forintjába kerül, s éven­ként 20—30 jelentkező is akad a tanfolyamokra. Jönnek a kismamák — S a többség sikerrel be is fejezi a tanulást — tesz le egy listát Kolozs Lajosné. Még egyetlen bukott tanulónk sem volt, és közepesnél rosz- szabb jegyet senki sem kapott. Tavaly tizennyolcán kitűnőre és jelesre vizsgáztak a szigorú bizottság előtt. Ebben segített a sok konzultáció, az egyéni foglalkozás is, és az, hogy mindenki szívügyének tekinti a helytállást a tanulásban is. Hire, s jó híre van a tanfo­lyamoknak. Még a kismamák is szívesen jönnek. Számukra az sem lehet gond, hol helyez­zék el apróságaikat míg ők a szövés-fonás rejtelmeivel is­mertednek: a gyári óvoda, böl­csőde fogadja a gyerekeket. Szentendréről, Pomázról, Bu- dakalászról több kismama is útnak indul hétfőnként az is­kolába. Bánvölgyi István, a fonó­üzem vezetője véletlenül top­pan az irodába, kiderül, ő is „tanár” a házi iskolában. — Nem könnyű az oktatók­nak sem, hisz tanári képesítés n^kül állunk az emberek elé. A módszertani továbbképzésre nagy szükség van, s a 20 éves szakmai gyakorlat is segít. Kétségkívül áldozatot jelent a tanulás az asszonyoknak, de megérni nekik. Szakmuiikásbi- zonyítvánnyal a zsebükben tu­datosabban vesznek részt a termelésben, ténylegesen part­nerei az üzemvezetőnek, mes­terségüket elméletben is, gya­korlatban is magasabb szin­ten űzik. Egy-egy profilvál­tásnál, technológiacserénél könnyebb dolgunk van, A szakmunkásbizonyítvány megszerzésének feltétele a nyolc általános és két év szak­mai gyakorlat. Vannak azon­ban olyanok, akiknek az előbbi hiányzik. De ez nem lehet akadály. A községi is­kola kihelyezett oktatást tart itt a gyárban. Így csaknem háromszor annyian vállalkoz­nak a tanulásra, mint koráb­ban. Irány a főiskola! Pomázon is gond az után­pótlás, minden évben keve­sebben jönnek a gyárba, a fia­talok más szakmák felé ka­csingatnak. így hát azokat igyekeznek megnyerni a tanu­lásnak, a szakmának, akik már a gyárban dolgoznak. A Csepeli Szakmunkásképző In­tézet segíti a szakmai tanfo­lyamok sikeres lebonyolítását. Ráadásul mind többen vállal­koznak a szakmunkásbizonyít­vány megszerzése után is a továbbtanulásra. Ma már szakközépiskolákban, egyete­men és főiskolán is vannak olyan pomáziak, akik annak idején csak hosszas rábeszé­lésre láttak a tanuláshoz. A gyárban egyébként nem­csak a fizikai dolgozók tanul­nak. Szakmai tanfolyamra, to­vábbképzésre járnak rendsze­resen a művezetők, techniku­sok is. Pomázon komolyan ve­szik a tanulást: a vezetőknek egyik prémiumfeltétel a to­vábbtanulás szorgalmazása, a tanfolyam szervezése. Hamarosan befejeződik egy 306 órás tanfolyam a gyárban. Fellélegzésre mégsincs idő. Áprilisban húszán kezdik az iskolát a szakmunkásbizonyít­ványért. Gáspár Mária A gyár segíti a művelődést Magas a közép és felső fokú iskolát végzett dolgozók szá­ma a Pestvidéki Gépgyárban. A közművelődésnek velük együtt a j ólképzett szakmun­kások is aktív résztvevői. Az elmúlt év kiemelkedő kultu­rális eredményei közül szíve­sen emlegetik, hogy a buda­pesti színházak előadásaira tavaly 4 ezer 204 belépőjegyet adtak el a közönségszervezők. Tavaly megalakult a képző- művészeti szakkör, amely már két kiállítást rendezett; az egyiket a gyáron kívül, Buda­pesten, a Fiatal Művészek Klubjában. Kiemelten foglalkoznak a szocialista brigádok művelő­désével. A bizottság májusban megtárgyalja a szocialista és az ifjúsági brigádok művelő­désének helyzetét, elemezni fogják az eddigi kulturális munka módszereinek haté­konyságát. Mivel a gyárnak nincs művelődési háza, szoros együttműködést alakítottak ki a közeli Csepel Autógyár mű­velődési központjával. Ugyan­akkor a kapun belüli feltéte­lek javítása érdekében még az év első felében alkalmas he­lyiséget hoznak létre a 109 hallgató részvételével műkö­dő nyelvtanfolyamok, a Fiatal Műszakiak Tanácsa és a KISZ- szervezet rendezvényeinek cél­jára. Cegléden nyílt meg a múze­umbau a tárlat Braun Soma és Kassák Lajos dedikált könyveiből. A kiállítás április 8-ig a Kossuth Múzeumban te­kinthető meg. Nagy László Lázár és Király László képgrafikáit, ex libri­seit a ceglédi ifjúsági napok keretében láthatja a közönség az MSZMP városi-járási szék- liázában márciusban, 10 és 18 óra között. Könyvek közölt Dr. Braun Soma, a Tanács­köztársaság ceglédi direktóriu­mának tagja és a ceglédi gim­názium tanára volt egy sze­mélyben, neves közíró, Marx műveinek magyar fordítója. 1019 után eszméiért hosszabb börtönre ítélték, de mindez nem törte meg, tovább foly­tatta munkásmozgalmi és köz­írói tevékenységét, egyik kö­tetét a ceglédi Sárik nyomda adta ki a 30-as évek elején. Kassák Lajos nemcsak író; jelenség volt, mozgalom, hi­szen a Ma köre számtalan írót, képzőművészt vonzott, s tett a haladó eszmék harcosává. Kas­sák nemcsak költő, író, festő volt, hanem fáradhatatlan szetvező, az új művészet ha­zai és európai inspirátora. Könyvtára is ilyen jellegű, számtalan dedikációt tartal­maz a kiadványok egész sora, melyeket ő írt, melyeket hoz­zá. írtak. Dr. Tóth Pál ceglédi gyűjtő bocsátotta rendelkezés­re ezt a birtokában levő mu­zeális értékű anyagot, melyet a Kassák Emlékmúzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum egé­szített ki egy-két ritkasággal. Ex librisek A rajzos könyvjegy a képző­művészet alapegysége, amely mindenki számára hozzáférhe­tő. Az ex libris századunk gondolkodásának rajzi jegye és emblémája, képzőművészeti hozzászólás a tudomány és a világ eseményeihez. Cegléden éppen Nagy László Lázár grafikusművész jóvoltából évek óta cselekvőén működik a mintegy harminc főből álló kisgrafika barátok köre. A ceglédi összgyűjtemény meg­haladja a harmincezret. Egész világ ez, albumokban várja, hogy egyre többen ismerkedje­nek a forrással, egyre többen váljanak képolvasóvá. Most készítik hosszú, fáradságos szervező munkával a IV. Or­szágos Kisgrafikai Kiállítást. Ismét Cegléden a helyi baráti kör szervezésében. Az külön erény és energia, jele, hogy Nagy László Lázár­nak ezen túl is jut, marad ereje új művek metszéséhez. Ex librisei külföldön is hírne­vet szereztek művészetének; megérdemelten. Alapos, meg­fontolt, zárt minden lapja, egységes és hiánytalan rajzi szerkezettel jelöli meg a vá­lasztott témát, tárgyat, eszmét. Képgrafikái közül finomságai, val a mosztári híd és a Gyil­kos-tó emelkedik ki jelezve azt, hogy az erdélyi és a ju- gogzláviai utazás élménye visszavonhatatlanul grafikai eredmény lett szorgama, oda­adása, teherbírása jóvoltából. Kisgrafikák Király László szintén ko­moly ígéret. Valamivel oldot­tabb, ötletei sziporkáznak. Nagy László Láalir alkotása* SZÍNHÁZT ESTÉK t s .1 1 7 Gárdonyi regénye Láthatatlan ember a Népszínházban Előfordul, hogy felnőttként is ráéhe­zünk gyermekségünk nagy ámulataira. Keressük a hetekig fogvatartó élményt, amit egy regény adott. Sóvárgunk az álmodozások után, amelyek akkor ki­töltötték még burjánzó fantáziánkat. Néha véletlenül akad kezünkbe, néha magunk kutatunk, a könyvespolcon el­dugott kötet után. így talált rá Ruszt József, a Népszínház rendezője is Gár­donyi Géza Láthatatlan emberére: Egy­szerre voltam kíváncsi Gárdonyira, de a mai és a volt értékítéletemre. Naív vol­tam: a kettőt lehetetlen összevetni — vallotta később Ruszt, miután színpad­ra alkalmazta az eredeti művet. Gárdonyi 1905-ben Zéta címmel ön­álló színdarabot írt a Láthatatlan em­ber című regényéből, de ebben a főhős története egész másképpen alakul. így lényegében az azonos gondolat, s a job­bára azonos szereplők, két egymástól el­térő cselekményben élnek. Ruszt József a regényben Zéta történetét alkalmzta színpadra, mégpedig nagyon hűségesen ragaszkodva az események kronológiai sorrendjéhez, a figurák eredeti karak­teréhez, sőt nagyon sok helyen a re­gény szószerinti szövegéhez. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ö az arca mögött van. Láthatatlan — mondatja Gárdonyi a regény elején Zétával, s aztán maga sem tud megbirkózni a láthatatlanság­gal. Legfeljebb arra a bölcsességre jut, hogy a külső ábrázat, a látszat nem azo­nos az ember személyiségével. A tör­ténet pedig moralizáló: az a dolgunk, hogy személyes kapcsolatainkban meg­keressük a láthatatlan embert, és ez minden rejtély kulcsa. De a külső, a regényben sem fedheti el a lelki karaktert, a személyiség-je­gyek csalhatatlanul jelentkeznek. Bár igaz, a hunok vad, sebhelyes, barbár ar­ca mögött megcsillantja az alakoskodás­ra, cselszövésre képtelen puritán tisz­tességet. S nagy indulataikba rejti érzé­kenységüket. Az idill pontosan kita­pintható: a paraszti világ tiszta szigorát írja Gárdonyi, ebben mutatja meg az erkölcsi felsőbbrendűséget a fortélyokra kifinomultak fölött. A dráma műfajából adódóan sarkí- tottabb, a helyzeteket és a jellemeket erősebben kiélező, mint a prózai műfa­jok. Ezzel az adaptálásnál mindig prob­lémát jelentő sajátossággal Ruszt Jó­zsefnek is csak korlátok között sikerült megbirkóznia. Kerülte a didaktikussá- got és nagyszerűen formálta meg a konfliktusszerkezetet, sajnos ezáltal szaggatottá tette a cselekményt; olyany. nyira, hogy Zéta történetét csak azok tudják teljes bonyolultságában átélni, akik a regényt is olvasták. Drámai il­lusztráció lett az új alkotás. A regény elemeire bomlott, mert indokolatlanul sok a — nyíltszini átdíszletezéssel meg­oldott — helyszínváltozás. Ruszt József sem az adaptálásban, sem a rendezés­ben nem élt elég határozottan a jele­netek összevonhatóságával. Az animá­ciós filmek módszeréhez hasonló meg­oldások minden részlet végén feloldot­ták a feszültséget, hiába a dinamizmus az egyes jeleneteken belül. Az előadás műfaja: epikus játék, de ezt figyelembevéve is sodróbb, érzelmi­leg és logikailag is erősebben egymás­ra épülő produkciót várhat a közönség. S mivel a színészek játéka sem eléggé erőteljes, ezért egyhangú szürkeségbe olvad a színpad. A bonyolult absztrakciók miatt nehéz eldönteni azt* is, hogy a Népszín­ház milyen korosztálynak szánja az előadást? Mindenesetre színházi és iro­dalmi jártasságot követel nézőitől a produkció. A színészek közül elsősorban a Zétát alakító Angster László játéka teremt hidat a színpad és a közönség között. Bár különös módon Priszkosz rétor válik főszereplővé, a figurát Gá­lán Géza játssza, s az ő színészi telje­sítménye dicsérhető igazán. Attilát és Rika királynőt foglyul ejti az álarc: lát­hatatlanok maradnak, nem sikerül bi­zonyítani erkölcsi nagyságukat, Kis- Várady Gyula és Závori Andrea hatás­talan. Kedves megoldásokat látunk a Dsidsiát játszó Szűcs Ágnestől és az Emőkét megelevenítő Reil Zsuzsától. Nem érezhetjük elég sikerültnek Zéta színpadi történetét. Talán, mert az adaptálás azt mondja el, hogy mi fel­nőttek, hogyan látjuk a Láthatatlan embert befogadó hajdani önmagunkat. S a kamasz néző önmaga megvalósulá­sának álmát keresi Gárdonyi meséjé­ben, nem rólunk, saját magáról akar hallani. Kriszt György Király László grafikája. Olykor a kedves irónia és a groteszk irányába hajlanak el mértéktartással. Miközben ta­nulja a műfaj árnyalatait, szemlélődése is elmélyülíeijbé válik. Fejlődésének ez a ket­tős párhuzama vonzó, s ha az önmagával szembeni szigorú­sága állandó marad, akkor ha. marosan túllépheti saját Ady- illusztrációinak tisztes színvo­nalát. Nagyobb derűvel, na­gyobb rajzi biztonsággal. Losonci Miklós Egy helyett négy városban Régebben Vácott tartották a megyei pedagógiai napok rendezvényeit, az idén ápri­lis 11—12-én már Vácon kívül Cegléden, Érden és Gödöllőn hallhatnak előadásokat a sze­mélyiség megismeréséről és a tanulói aktivitás fejlesztésé­ről. A pedagógiai napokon szó lesz a nevelői és tanulói közösségekről, az ifjúsági szervezetek szerepéről, az anyanyelvi nevelés feladatai­ról. Cegléden az idén tízszer annyian vehetnek részt a to­vábbképzésen, mint tavaly. A városból és a járásból, vala­mint a megye különböző is­koláiból körülbelül 500-an hallgatják meg az előadáso­kat és hatvanan készülnek hozzászólásra. Amint Csoknyai Zoltán ceglédi városi tanulmányi fel­ügyelőtől megtudtuk, a Kos­suth Lajos Gimnázium tanu­lói már készítik a pedagógu­sokat köszöntő plakátokat, dekorációkat, s a továbbkép­zés három színhelyére az út­baigazító feliratokat. Cegléd 13 óvodájában és öt általános iskolájában készülnek a szebbnél * szlbt '1 rájzok, ame­lyekből a legsikeresebbeket közszemlére teszik. A Szabad­ság Filmszínházban a két to­vábbképzési napon pedagó­giai témájú filmeket is vetíte­nek. R ADIOFIGYELO IRODALOM ÉS POKOLJÁ­RÁS címen beszélgetés hang­zott el a rádióban (szombat, Petőfi 17.50) Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című nemrégiben megjelent köny­véről. A beszélgetésben a szerkesztőn, Antal Gáboron kívül dr. Hidas György pszi­chiáter, Szörényi László iro­dalomtörténész és Mészöly Miklós író vett részt, aki Csáth könyvének előszavát írta. A rövid, mintegy húszper­ces beszélgetés középpontjá­ban az a kérdés állt, vajon mikor és mitől válik egy kór­rajz, egy tudományos jellegű lélekelemzés irodalmi művé. A múlt század végén és e század elején élt Csáth Géza egy személyben volt író, kri­tikus és zeneesztéta, s gya­korló idegorvos. Korán meg­ismerkedik Sigmund Freud mélylélektani vizsgálatainak eredményeivel, melyeket nem­csak orvosi működése során használ fel, hanem beépíti ezeket művészi ábrázolásmód­jába is. Az Egy elmebeteg nő nap­lója című könyvében az iró az általa kezelt, tudathasa­dásban szenvedő A. G. kisasz- szony rendkívül szuggesztív stílusú naplójának részleteit adja közre. A napló elé Csáth György rövid elméleti beveze­tőt írt a lélek, a pszichikum legfőbb összetevőiről (létfenn­tartási, fájfenntartási, morá­lis stb. „komplex”) és ezek egymásrahatásáról. A könyvről szóló beszélge­tésben dr. Hidas György a mű tudománytörténeti hátterét, jelentőségét, Freud munkás­ságával való kapcsolatát igye­kezett felrajzolni. Szörényi László arról be­szélt, hogy mennyiben egyedi és eredeti alkotás Csáth köny­ve, s mennyiben sorolható a démonikus irodalom áramla­tához. Mészöly Miklós a mű művé­szi mondanivalójáról szólt, arról ugyanis, hogy — amint erre már maga Csáth is utalt — egyrészt a kóros lel­kiállapot és a művészi alko­tás közt bizonyos párhuzam figyelhető meg, másrészt pe­dig hogy a beteg lélekben ki­alakult konfliktusok nagyon is valósak, s jól jellemeznek egy adott emberi, társadalmi hely­zetet. Csak e reális konfliktu­sok meg-, illetve feloldási módja az, ami jellemző a be­teg lélekre. Sajnálatos dolog, hogy azok, akik a műsor meghallgatása nyomán esetleg meg kívánják vásárolni a könyvet, feltehe­tően üres kézzel fognak tá­vozni a könyvesboltokból, minthogy Csáth könyve elég kis példányszámban jelent meg, s napok alatt elfogyott RÓMAI EMLÉKKÖNYV cí­men Sediánszky János több­részes műsora, ennek az ősi és nagymúltú városnak a tör­ténetét, kultúráját, múltbeli hétköznapjait idézi fel. Az első rész (vasárnap, Pe­tőfi 9.30), mely az „Ave, Cae­sar” alcímet viselte, a hatal­ma csúcspontján levő császár­kori Róma életéről, szokásai­ról adott képet. Ügy vélem, Sediánszky Já­nos mozaikszerű összeállításá­nak valóban sikerült közelebb hoznia a császárok Rómáját a mai emberhez, s ennek talán az az oka, hogy egy méltóság- teljes és arisztokratikus törté­nelmi tabló bemutatása he­lyett, a történelem hétközna­pi életéről, szokásairól adott a lehetőségekhez képest hite­les leírást. Péter László 1 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom