Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

Kényszemihenő után _ Ötvenezer A téli kényszerpihenő után az idén márciusban nyitotta meg kapuit a Gödöllő és Vi­déke Áfész városi, 52-es számú telepe, ahol gyümölcsfa-, szőlő- és dísznövény-csemetéket áru­sítanak. Hatalmas gúlába pú­pozott tőzeg is várja itt az ér­deklődőket, akik jönnek is szép számmal, ki kézikocsival, ki talicskával, ki csak szaty­rokkal. De gyakran áll meg nagyobb jármű is a telep be­járatánál. Könnyű eligazodni a külön­böző növények között, jól ol­Megvalósul az ötlet Képiisiwészeis táborhely Évtizedes hagyományt pró­bálnak kultusszá fejleszteni Szadán; az idős korában a községben élő ' és alkotó Szé­kely Bertalanét. Emléke köré elő, a közművelődésben ható műhelyt alapítottak itt már évekkel ezelőtt a község ha­gyományaira büszke polgárok, akik minden május második vasárnapján megemlékeznek a festőről. Nem lesz ez másként \ az idén sem, csalt éppen a ta­valyi ünnepség óta eltelt idő alatt egy lépéssel, méghozzá egy nagy lépéssel közelebb kerültek terveik megvalósítá­sához. Felbecsülhetetlen A tavalyi ünnepségeknek, le­het-e erről elfeledkezni, szo­morú volt a szenzációja. A biztonságosnak ítélt múzeumot feltörve, felbecsülhetetlen ér­tékű képeket vittek a művé­szet hatását ugyancsak sajáto­san értelmező műbarátok, akik bizony azóta se látták be, hogy a műalkotások egyetlen valamirevaló helye a közön­ség előtt van. S mivel azóta sem biztonságosabb az épület, lehet, hogy az idei megemlé­kezés eredeti kiállítás nélkül marad, ha csak nem számít­juk azokat a vázlatokat, ami­ket a hajdani műteremben ta­láltak. Leiá Viszont' valami más, aminek történetéről Novak Lászlónét, a község általános iskolájának igazgatóját* á"~tár-* sadalmi aktívák egyik leglel­kesebbjét kérdeztük. — Korábban, amikor a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem képzőművészeti szakkö­rét László Lilla vezette, a cso­port tagjai nyaranta tíz napot töltöttek a községben. Szállást az iskolában kaptak, témát a szadai táj. ihletett munkahe­lyet a Székely Bertalan-park adott nekik. Tartózkodásuk vé­geztével kiállításon mutatták be alkotásaikat. Ez adta az ötletet, hogy tábort szervez­zünk ide Szadára, s nyaranta alkalmat adjunk az alkotásra, a Székely Bertalan életművel való megismerkedésre. mihelyt az idő engedi, ezt is felállítjuk. Aztán bszereltet- jük a vizet, berendezzük a helyiségeket, s ezzel a munka nehezén túljutottunk. Mert re­méljük, hogy a tábor megszer­vezése nem okoz majd gondot. Az igazgatónő reményéhez mi is csatlakozhatunk, hiszen remek programokat ígérnek az érdeklődőknek. Ima, a csalo­gató kínálat: — Két alkotótábort szerve­zünk, az egyiket felső tagoza­tos általános rskolásoknak. A járási úttörői?.öve 1stg a tehet­séges alakokat küldi majd a táborba, hogy avatott meste­rek keze alatt ismerkedhesse­nek meg a festészet, a képző­művészet alapjaival. Az alkotó ifjúság pályázaton feltűnt, ele­inte elsősorban középiskolá­soknak szervezzük a másikat. Ezenkívül négy, egyhetes kép­zőtábort nyitunk. Lehetőség S ez az a kezdeményezés, ami különös figyelmet érde­mel. A szadaiak üdvös, s re­mélhetőleg üdvözülö elhatáro­zása ugyanis az, hogy a mű­vészeti, esztétikai, vizuális ne­velés műhelyévé teszik a Szé­kely Bertalan emlékparkot és kornyékét. Először a rajzsza­kos tanítókat fogadná a tábor. A résztvevők megismerkedhet­nének az új tanterv módszer­tani-technikai eszköztárával. A fefkrfflfi pi’ígrafnot a me­gyei rajzszakfelügyelet fogja majd össze, és segít az Orszá­gos Pedagógiai Intézet és a megyei pedagógustovábbképző kabinet is. Ebből a táborból kettőt terveznek. A harmadikban napközis csoportvezetők kapnak majd hasznos tanácsokat ahhoz, hogy a délutáni foglalkozáso­kon milyen eszközökkel, mód­szerekkel szerettessék meg a gyerekekkel a kézimunkázást, az alkotást. Ehhez fiatal nép­művészek jönnek segítségül, bemutatják majd a kézügyes­séget fejlesztő, a fantáziát gazdagító, s könnyen megta­nulható, a népi iparművészei­től, a kismesterségekből átvett érdekes eljárásokat, techniká­kat. Tábort szerveznek Szadán a járás közművelődési dolgo­zóinak is, akik az esztétikai, művészettörténeti ismeretter­jesztéshez kapnak jó ötleteket. A kínálat okos, gazdag, s élvezetesnek ígérkezik. A já­rás nagyszerű lehetőséggel gazdagodik a szadai Székely­hívek ötlete és munkája nyo­mán. Várjuk a nyári nyitányt. Gáti Zoltán vasható feliratot viselnek az útbaigazító táblák. S akinek az nem elég, annak mindent elmond a telep vezetője, Csi­kós Ernöné kertésztechnikus. Gyümölcsíacsamete legalább 35 fajta van, még naspolya, mandula is. Cserjéből 10—12, örökzöld dísznövényből és fe­nyőből 20—25 féle alkotja a választékot. Van bőven egres és ribizli, de a csemege- vagy a borszőlőt keresők sem ma­radnak hoppon. Konténerben, földlabdával vagy csak szabad gyökérrel árulják a csemetéket, attól függően, hogy mit bír a nö­vény. A telep benzinkút felé eső része mintakert. Csoda­szép almasövény, őszibarack-, meggy-, cseresznye- és körtefa sor látható itt. Példát kapnak az érdeklődők a szakszerű metszésről, ezt és a permete­zést Izsák Gyula, nyugdíjas kertész végzi. Hamarosan ki­fejlődnek a palánták is, ami­ket fólia alatt nevelnek s má­jusban ingyen osztanak az ér­deklődőknek, az idén is 50 ez­ret. M. Jubileumi vetélkedő kisdobosoknak ps *&* r Ijn* * r r M rE Hatvan évvel ezelőtt, a Ta­nácsköztársaság idején a bu­dapesti Marx Károly úttörő- csapat pajtásai igyekeztek lá­zas izgalommal Kartalra, hogy társadalmi munkával segítse­nek a gazdaságnak. Az év­fordulón a járás kisdobosai érkeztek Kartalra, hogy ve­télkedőn ‘ bízbnyítsákt ismerik az első magyar proletárdikta­túra történetét, eredményeit; emléket ápolják. * A vetélkedőn hármas csa­patok versengtek egymással, zenével, verssel idézve a múl­tat. Rejtvények, játékok, raj­zok segítségével elevenítették fel a Tanácsköztársaság 133 napját. Piros tablókra ragasz­tottált fel összegyűjtött ké­psiket. A vetélkedőn a Kamarás Ágnes, Tóth Éva és Kralovics Antal összeállítású mogyoródi, valamint a Hegyes Ágnes, Gábor Katalinés Hovanyec Zsuzsa alkotta péceli csapat lett az első. Második a vác- szenllászlóiak gárdája: Sára í János, Juhász Mária és Ta­kács Melinda. Őket a vérsé­gién: Kalmár Mária, Gyetvan Márti és Farkas Dorottya követte. M. K. Vietnami vendégek Hévízgyörkön A szenvedés a békét készítette éli Kabinet És még sok . egyébre. Mert amint Novak Lászlónétól, s már korábban Kis Pál István­tól, a járási közművelődési felügyelőtől megtudtuk, a jö­vendő intézmény több lesz, mint alkotótábor, hiszen ebből már sok van országszerte, in­nét nem messze például Ze- begéryben, de ilyen, mint a szadai, bizonyára nem sok. Ám előbb lássuk, hogyan áll­nak ma a. dolgok. — A Székely-műterem tel­kén nem a múzeum az egyet­len épület. A hajdani ispán- lakást könyvtárrá alakítottuk, amelyben, lassan páratlan Szé­kely-gyűjteményt őrzünk, pél­dául diä-fpfhpn, Illés Sándor könyvtáros rpost a festő éle- téve], \ munkásságával kapcso­latos. kiadványokat, ismertető, méltató műveket, dokumen­tumokat gyűjti, rendszerezi. A bibliográfia is jelentős, alapos. A múzeumot 1975-ben állította helyre a Pest megyei Mú­zeumigazgatóság, a táb'orra pedig tavaly kaptuk az első hozzájárulást, az Országos Közművelődési Tanácstól két­száztízezer forintot, aztán a járásitól is nyolcvanhatezret. — Ez a pénz kimondva elég sok, de ahhoz, hogy a tábort létrehozzuk, még kevés. Eddig két faházat vettünk, Nádaski László, a tanácselnökünk járt utána,, s egy kiállított Erdért- házat sikerült jutányosán megvásárolnia, ami azóta itt áll. a telek felső részén. Már megvettük a másodikat is, s Nagy várakozással készülőd­tek a hávízgyörki nyugdíjas- klub tagjai legutóbbi összejö­vetelükre: fehér térítők kerül­tek az asztalra, gondosabban törölték le a székekről a port, megtisztították az ablakokat. Messziről jött vendégeket vártak. Pontosan a megbeszélt időben érkezett a művelődési házba Ngnyen Binh és Vo Hun Ba, a két vietnami mér­nök. Nekik szólt a gondos előkészítés, az izgatott várako­zás, akiknek országa az elmúlt hetekben ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjába ke­rült. Elcsitul a terem Bankó Gábor nyugdíjas, aki szemben lakik a művelő­dési házzal, szives szóval in­vitálta az érkezőket. — Is­merkedjenek egy magyar nyugdíjassal. — A vendégek mosolyogva fogadták a meg­hívást. Házi kolbász, frissen sütött fehér kenyér került az asztalra. A vendéglátó az életéről beszélt, s azután a messziről jöttek is szóltak. Binh zsebéből előkerült az ott­hon élő orvosfeleség és a még nem látott kislánya fényképe. Szeretettel, szerényen titkolt apai büszkeséggel mutatta Bankó Gáboménak, akinek aj­kán akaratlanul kicsúszott a szó. — De nehéz lehet nekik ott, a háborúban! Rövid időre csend lett, aztán Ba, hogy vigasztalja barátját, megszólalt: — Még nyolcvan­két nap és együtt lesztek. A nyugdíjasklub tagjai me­leg baráti kézfogással, ölelés­sel köszöntik a terembe belé­pőket. Vo Elun Ba és Ngnyen Binh nehéz helyzetben van, amikor helyet keres, hiszen minden asztaltársaság hívja őket. Végül Réti István klub­gazda és Farcsík Szilveszter asztalánál foglalnak helyet. Rövid üdvözlő szavak, köszön­tések hangzanak el, aztán el­csitul a terem, érdeklődéssel fordul mindenki a vendégek felé. A csendben Binh kezd beszélni: — Apám nyolcvanhat éves, anyám hetvennyolc. Kilenc gyermek született a házassá­gukból. Amióta az eszemet tudofn, már harminckét éves vágyók, nem volt olyan nap, hogy ~ne hallottam volna azt a szörnyű szót, hogy háború, s nem nyugodott le a nap, hogy né beszéltünk volna minden vietnami vágyáról, álmáról, a békéről. Éveken át küzdöt­tem én is az amerikai betola­kodók ellen. Most ismét harcol a népem. Együttérző figyelem Vo Hun Ba segít elérzéke- nyült társának, s átveszi a szót: — Harmincéves vagyok. Apró gyermekkoromban ne­kem is altatódalt énekelt az anyám. Az anyanyelv első sza­vaival együtt ismertem meg a repülőgépek zúgását, a bom­bák sivítását, a légvédelmi ágyúk lövedékeinek robbaná­sát. Talán ezért nem véletlen, hogy az amerikai agresszorok ellen légvédelmi tüzérként harcoltam. Amíg a vietnami vendégek beszélnek, a hévízgyörki nyug­díjasokat figyelem: Benkó Pál könnyet töröl ki a szeméből, Blaskó József tölcsért csinál a tenyeréből, a füléhez illeszti, hogy minden mondatot hall­jon, egyetlen szót el ne mu­lasszon. Bazsik Gábor konok keménységgel néz maga elé. Kustra Pál otthagyja a he­lyét, átül a vendégek asztalá­hoz. Binh megköszöni a magya­rok vendégszeretetét: — Itt végeztük tanulmányainkat Bu­dapesten, a. Műszaki Egyete­men. Mindketten híradástech­nikai mérnökök vagyunk. Ar­ra . készültünk, .hogy otthon békében hasznosítjuk mind­azt, amit magyar barátainktól tanultunk. A mi népünk sokat szenvedett, s az a meggyőző­désünk, hogy ez a fogakat csi­korgató szenvedés a békét ké­szítette elő. Nincs szünet, nincs pihenés. Záporoznak a kérdések. — Hogy él ott, nálatok a nyugdí­jas? Mit termeltek? Egysé- ges-e, a népetek? Vannak-e gyáraitok? Milyenek a vietna­mi otthonok? Mit termel a mezőgazdaság? Van-e ott nyár és tél? Szovics András teszi fel a kérdést. — Hittetek-e a kínai agresszió elleni győze­lemben? Binh válaszol: Hit­tünk. Hittünk, mert népünk egységesen áll a Vietnami Kommunista Párt mögött. Eb­ben van a mi erőnk. Ezt az Vetik a korai Issrsét A vácczenílászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben áp­rilis 20-ig 553 hektáron fejezik be a borsó vetését. Barcsa Zsolt felvétele Ipari Műszergyár A gyermekek fává! szolgálják Kommunista szombat Ikladon A többi gyárhoz, üzemhez hasonlóan évente kétszer, ta­vasszal és ősszel tartanak kommunista szombatot az ik- ladi Ipari'Müszergyárban. Az elmúlt szabad szombaton is­mét benépesültek a gyár üzemcsarnokai, műhelyei, a reggel hattól délután kettőig tartó műszak munkabérét a gyermekek javára ajánlották fel a dolgozók. A korábbi műszakok ered­ményességét bizonyítja, hogy már több mint 3 millió fo­rint van a társadalmi mun­kák csekkszámláján. Ebből, úgy tervezik, Hajdúszobosz­lón vásárol üdülőt a vállalat. A szombati munkabér viszont, a gyermekév alkalmából a kicsik javát szolgálja. A központi felhívásra több mint ezerőtszázan vették fel a munkát s csak a megter­melt készáru értéke 2 és fél millió forint, de az alkatré­szeket gyártó műhelyek is ki­tettek magukért. Különösen a nagy tel jasfményű indukciós motorokat és alkatrészeket gyártó egyes gyáregység dol­gozói mentek el sokan a kom­munista műszakra, de a Nog­rad megyei Bercelen, az ottani gyáregységben is lelkes mun­ka folyt. Itt a háromszázötven dolgozó közül kétszázhetvenen töltötték. munkával a szabad szombatot, s hozzájuk csatla­koztak a helyi tanács munka­társai és a pedagógusok is. A munkabér feliét, mintegy 89 ezer forintot a nemzetközi gyermeksegélyezési alapba fizetik be a gyáriak, 60 ezer forint jut az aszódi óvoda tá­mogatására. A pénzből kerí­tést építenek, játékosat vásá­rolnak a vállalat szocialista brigádjai. Bercelen 20 ezer. forintot fordíthatnak az óvoda építésére. Jegyzet Ismeretien vandáick Nemrég foglalkoztunk eze­ken a hasábokon azzal, hogy néhányan, eddig ismeretlen vandálok felborogatták a piaci árusok asztalait, összetörték a Szabadság téri HÉV-megálló padját. A különösen fizetés­napokon és éjszakánként bá- * tor alakok máshol is felütöt­erőt megsokszorozza a szocia­lista országok népeinek és a világ haladó erőinek erkölcsi és anyagi támogatása. Óriási erőt ad valamennyiünknek az a tudat, hogy igazunk van, ez hátráltatta még az agresszió­kat is. Segített a népdal Ba énekelni kezd. Senki nem érti a szöveget, de min­denki érzi, hogy arról a viet­nami harcosról szól a dal, aki elhagyja a családját, vállalja fegyverviseléssel együtt járó nélkülözést, megpróbáltatást, elhagyja a szegényes otthon kényeimét és harcba indul. A magyar fülnek szokatlan, dal­lamból kiérzik o családért érzett fájdalom, majd amikor gyorsabb lesz az ének ritmu­sa és az énekes arcán is fel­villan a mosoly, mindenki ér­zi, hogy a győzelemről szól a dal. Binh fordítja a szöveget, de erre a fordításra tulajdon­képpen nincs szükség. Üjabb kérdés hangzik Blaskó József ajkáról. — Hol és hogyan tanultatok meg ilyen jól magyarul? Ba válaszol. Hosszú a törté­nete, de az biztos, hogy á ma­gyar nyelv megismerését segí­tette a magyar népdalok meg­ismerése; És hogy amit mond, bizonyítja is, énekelni kezd: — Megkötöm lovamat piros almafához... Fercsik Szil­veszter előveszi a harmoniká­ját. Kustra Pál citerán kíséri az éneket, amely Binh kezde­ményezésére újabb dallamba csap át. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem ... A - magyar népdal segítségé­vel ölelkeznek két távoli or­szág fiai. A magyaroknál több mint három évtizede béke van, Vietnamban talán most lesz __ Fe rcsik Mihály fék ostoba fejüket, s nem kí­mélik azt, ami másoknak örö­met, vagy egyszerűen csak mindennapos használati tár­gyakat jelent. Ilyen eset tanúi lehettünk a Magyar—Szovjet Barátság lakótelepen levő ABÚ környé­kén is, ahol felszaggatták a kerékpárok támasztékául szol­gáló rácsot, kidöntötték az üz­let hirdetőtábláját, s letépték az épület esőcsatornáját. Ál-' dozatul esett nekik néhány KRESZ-tábla is. S ha már a közlekedésnél tartunk: érdemes megjegyezni, hogy változatlanul kevesen tisztelik ott a megállni tilos táblákat, pedig az üzlet köze­lében (legfeljebb húsz méter­re) tágas várakozóhely van. Helyette sokan fél kerékkel inkább a járdára állnak, mintha a táblák csak a gép­kocsi egyik oldalára írnának elő tilalmat. Az is különös — ha nem is vandál cselekedet —, hogy a minap valaki az élelmiszer- üzlet külső aknája csapjáról vett vizet gépkocsija sarának lemosásához. Igaz, egyetlen köbméter víz díja nem nagy összeg, de mi lenne, ha mond­juk az év hátralevő részében csak húszán annak a vizét használnák, aki a boltéra rá­kapott. Könnyen megoldható a dolog, mert furcsa, de az illető az ő háztömbjük közelé­ben is találhatott volna csa­pot — nem egyet, kettőt! F. I. Tapasztalatcserére mennek á hónap végén a járás közmű­velődési szakemberei a Ma­gyar Televízióba. Felkeresik a Közművelődés közelről című adás' szerkesztőit, s filmeket néznek meg. A közművelődési munka gazdagítását eredmé­nyezheti az a látogatás is, ame­lyen a Filmharmónia és az Országos Rendező Iroda ad tá­jékoztatót a járásiaknak a szervezetek kínálatáról. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom