Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-23 / 69. szám

• • Illést tartott a Minisztertanács Kormányintézkedések a tavaszi munkák segítésére fáraztat a kiváló és érdemes rímek odaítéléséről PEST MEGYEI A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Miniszterta­nács csütörtökön ülést tartott. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke tájékoztatta a kormányt Kuvait Államban tett hivatalos látogatásáról. A Minisztertanács a tájékoztatót jóváhágyólag tudomásul vette. A Minisztertanács elfogadta az Országos Tervhivatal, elnö­kének előterjesztését, amely­ben javaslatot tett természeti erőforrásaink hasznosításának fokozására. A nehézipari miniszter je­lentést tett a Paksi Atomerő­mű létesítésének elmúlt évi munkálatairól, és az idei fel­adatokról; a KNEB elnöke be­számolt az atomerőmű megva­lósításának helyzetéről. A kor­mány a jelentéseket tudomá­sul vette, egyben kötelezte az Távolságok M i a fontosabb a ván­dornak, az-e, hóiméi indult, avagy a cél­ja, ahová tart? A kérdés nem elvont, még a kony­hai bölcselkedéshez sincs köze, sőt éppen fordítva, nagyon is gyakorlatias a dilemma, hiszen napról napra ezzel kell szembe­néznie a települések taná­csának. A szembenézés pe­dig azért nehéz, mert amit magunk mögött hagytunk, az mindig, könnyebbnek látszik, mint ami előttünk áll, azaz megtörténhet, a megtett utat rövidnek, azt pedig, aimi előttünk van, túlzottan hosszúnak, már- már megjárhatatlannak véljük. Végső soron az ered­mények aláértékelésének, s a teendők indokolatlan föl- értékelésének bonyolult dol­gát feszegetjük, s azért, mert napi tapasztalatok igazolják ennek a veszély­nek a meglétét. Hevesebb vérmérséklet­tel akár azt. is papírra vet­hetnénk, miféle skandalum, hogy egy nagyközségnek örökösen kapaszkodnia kell, soha nem éri utol ma­gát? S ha ráadásul ez a te­lepülés közös tanácsú nagy­község, akkor végképp ért­hetetlen a makacs hátrány, az újra meg újra törlesz­tendő adósság. Lelkes hely- történész, foglalkozására nézve pedagógus győzkö­dött erről Aszódon, s a ma­ga portáján maradva rög­tön nekem szegezte a kér­dést: tudom-e, nyolc esz­tendő alatt, azaz 1970 és 1978 között mennyivel nö­vekedett az általános isko­lai tantermek száma? Föl­készültem . rá, hogy diadal­masan csapja elém az adut, mondván, eggyel sem, ám árunál inkább meglepett a közlés is, formája is, mert így hangzott: néggyel, mindössze néggyel! Márpe­dig a tanulók tábora hét­száz fő fölött van, osszam csak el ezrt a rendelkezésre álló huszonkét tanterem­mel, s akkor láthatom ... Mert hiszen a pedagógiai szakirodalom azt tartaná kívánatosnak, egy-egy osz- táiycsopont ne legyen húsz, huszonöt főnél több. A kü­lönféle tudományok és gya­korlatias foglalatosságok szakirodalma sok okos dol­got ajánl, vél, tart fontos­nak, éíengedhetetlennek, ámde arra még egyetlen terület szakirodalma sem tudott módszert ajánlani, miként lehetne egy forint­ból kettőt csinálni fejlesz­tési forrásaink esetében. V aló igaz, ahogy később megtudtam, a bővü­lés négy tanterem. S azt se takarja szemérmes homály, a meglevő oktató­helyek némelyike igencsak mostoha környezetét ad a tanuláshoz, azaz Aszódon tényleg nem eszményiek az alsófokú oktatás tárgyi ke­retei. Van azonban két lé­nyeges mozzanat, ami ért­hetőbbé, igazabbá teszi a helyzetet. Az egyik: a het­venes években a tanulók létszáma enyhén emelke­dett csupán, azaz a négy tanterem ténylegesen javí­tott a helyzeten. A másik, el nem hanyagolható elem: ha minden érintett úgy akarja, akkor jövőre, 1980 szeotemberében megkez­dődhet a tanítás a közös tanácsú nagyközség új, ti­zenkét tantermet magába foglaló intézményében. S ha e gyarapodás mértéké­ből lecsíp is valamennyit az a tény, hogy ugyanak­kor a legrosszabb állapot­ban levő tantermiekben fo­kozatosan. megszűnhet az oktatás, az iskolaépítés ügy és nagy ügy. Költségei is nagyok. Megint a pénznél feje­ződnék be a gondolatme­net? A reális ítéletalkotás­hoz a pénz figyelembevéte­le elengedhetetlen, hiszien — csak utalunk rá — a ta­nácsok a megyében eszten­dőnként a ténylegesen ren­delkezésre álló fejlesztési alapnak további egyhar- madát igényűik, kéri'k pót­előirányzatként. Mégis, legalább olyan fontos, mint a pénz, az a képesség, hogy a valóságnak megfele­lően mérjük fel a távolsá­gokat, egyrészt azt, honnét indultunk egy adott idő­pontban útnak, eljutot- tunk-e oda, ahová akar­tunk, másrészt azt a tá­volságot, mely az eszményi állapotokat a tényleges le­hetőségektől, s ez utóbbia­kat a papirra rögzített ter­vektől elválasztja. L ehet, a lelkes helytör­ténésznek nem vi­gasz, de a gödöllői já­rásban seregestő! vannak olyan községek, ahol a ta­nulólétszám jelentős gya­rapodása ellenére sem si­került bővíteni a tanter­mek hálózatát, s az is mond valamit, csupán tavaly Ju­tottak el odáig, hogy a já­rás minden településén működik óvoda. Ha pedig még azt is hozzátoldjuk az eddig leírtakhoz, hogy — a program maradéktalan megvalósítása esetén — a járásban az ötödik ötéves tervben hatvanhat tante­rem épül meg, akkor elég­gé érzékelhetően kibonta­kozik előttünk a lépésvál­tás ritmusa, ahogy gyorsu­ló ritmus tanúi lehetünk a vezetékes ivóvízhálózat megteremtésénél, a keres­kedelmi hálózat fejleszté­sénél. Megkockáztatjuk az ál­lítást: a távolságokat rosz- szul megítéltető mércék eredete oda vezethető visz- sza, hogy még nem alakult ki a terület- és a település- fejlesztés egysége. A köz- vélekedés — de gyakran: maguk a tanácsok is — pusztán településben gon­dolkodva mérlegel, s nem település és terület együt­tes mozgásában. Erre az együttes mozgásra napja­inkban mind több a példa — a gödöllői járásnál ma­radva : egész településcso­port vízellátását oldják meg ilyen módon —, de ennek érzékelése tudatunkban ké­sik, nem kerül előtérbe, a fő helyet még mindig az foglalja^ el, településhatá­rokon belül mi történik. Távolságot elemző mér­cénk szűkebb, mint amilyet a mai feladatok megkí­vánnak, s ezért ott is moz­dulatlanságot vélünk, ahol igenis, mozdulnak a dol­gok, de nem úgy, ahogyan azt hosszú időn át meg­szoktuk. Hiszen a megszo­kás diktálta a bizalmatlan­ságot a közigazgatás új — s ma már elfogadott — for­máival szemben is; a közös tanács sokak számára ri­asztónak tűnt, ma termé­szetes. Ezért lényeges, ké­pesek vagyunk-e a kétféle távolság érzékelésére, te­hát nemcsak annak fölmé­résére, hová kell eljutnunk, hanem annak józan elisme­résére is, honnét indultunk két vagy öt esztendővel ez­előtt. Mészáros Ottó illetékes minisztereket, hogy megfelelő intézkedésekkel biz­tosítsák a megvalósítás terv- szerűségének javításához szük­séges feltételeket. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter jelentést tett az idei mezőgazdasági mun­kákra való felkészülésről. A Minisztertanács a jelentést tu­domásul vette és határozott a feladatok végrehajtásához szükséges intézkedésekről. A Minisztertanács megtár­gyalta a fővárosi tanács elnö­kének előterjesztését, Buda­pest 15 éves lakásépítési ter­vének koncepcióját. A kormány határozott a Magyar Népköztársaság Ki­váló művésze és Érdemes mű­vésze kitüntető címek 1979. évi adományozásáról. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM Ara 1,29 Soriul 1979. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Bővül hazánk árucsere-forgalma Valamennyi szocialista országgal aláírták az idei megállapodásokat Hazánk valamennyi szocia­lista országgal, aláírta idei árucsere-forgalmi megállapo­dását, f ennek nyomán az ex­port 9, az import 8,5 százalék­kal növekszik — mondotta csütörtöki sajtótájékoztatóján Testvérmegyei kapcsolatok Pest és Szófia megye együttműködési megáíhpcdtlsa Pest megyei látogatásának tapasztalatai alapján megálla­pította bulgáriai testvérme­gyénk, Szófia megye pártbi­zottságának első titkára, Nyi- kolaj Djulgerov, hogy számos olyan módszerrel találkoztak a küldöttség tagjai, amelyeken érdemes elgondolkodni, s majd otthon hasznosítani. Ugyan­akkor — testvérmegyéink gaz­dasági eredményeinek ismere­tében — tudjuk, hogy mi szintén tanulhatunk tőlük több tekintetben is, és ez hasznunkra válik a fejlődés­ben. Ezért is jelentős . az az együttműködési migállapodas, amely az elkövetkező időszak­ra szól, elmélyíti, bővíti eddigi testvéri kapcsolatainkat — amit tegnap írtak alá az MSZMP Pest megyei bizottsá­gának székházában Budapes­ten, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára, valamint Nyikolaj Djulgerov. Az újabb szerződés célja az, hogy az eddigi együttműködés­be, azt bővítve, bevonják a két megye szakszervezeti tanácsát és ifjúsági szervezeteit is, va­lamint egyes ipari és mező- gazdasági üzemek közvetlen kapcsolatainak is kialakulja­nak a feltételei. A dokumen­tum módot ad arra, hogy a testvéri két terület művészeti csoportjai kölcsönösen bemu­tathassák kulturális, értékeiket. (A testvérmegyékből érke­zett küldöttségek tegnapi programjáról a 3. oldalon szá­molunk be.) Tordai Jenő külkereskedelnii miniszterhelyettes. A tárgyalások igen meg­alapozottak voltak, céljainkat, elképzeléseinket érvényesíteni tudtuk. Együtt­működésünk fokozása a szo­cialista országokkal segíti a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítását. örvendetes, hogy árucse­rénkben már tavaly igen nagyfokú tervszerűséget ér­tünk el és különösen a beho­zatal alakulásával lehetünk elégedettek. Az idén nem csak a behozatal, hanem a kivitel fokozására is nagyobb figyel­met kell fordítanunk, mert importunk is csak ily módon növelhető nagyobb mérték­ben. Legfontosabb partnerünk természetesen továbbra is a Szovjetunió, amellyel az idén 4,8 milliárd rubeles forgalmat bonyolítunk le, 8 százalékkal nagyobbat a tavalyinál. Nyolcféle termék- csoportban a KGST-országok közül az első helyet foglaljuk el a Szovjetunióba irányuló exportban. Hazánk szállítja a KGST-országokból származó műszereknek mintegy három­negyedét, a gyógyszereknek kétötödét, a friss gyümölcsök­nek kétharmadát, a zöldség­konzerveknek a felét, az autó­buszokat meg csaknem teljes egészében. A Szovjetunióból származó importunknak pedig kétharmada energia, energia- hordozó, illetve nyersanyag és félkésztermék. Egyebek között 7,4 millió tonna szovjet kőolaj, 1,1 millió tonna kőszén és koksz, 6 milliárd kilowattóra villamos energia, 650 ezer ton­na hengereltáru, 37 ezer ton­na színesfém érkezik hazánk­ba, Fontos közszükségleti cik­kek is érkeznek a szocialista országokból: az NDK-ból például 14 700 mo­ped, 16 000 gyerekkocsi, sok rádió, mosógép; Csehszlová­kiából 10 000 Skoda személy­autó, 26 000 moped, ezenkívül számottevő mennyiségű mo­torkerékpár, lemezjátszó, orsós magnetofon. Romániából csempét, parkettát, Mongóliád ból különféle könnyűipari cik­keket vásárolunk. Gsex das ági, mozgalmi munkáért Vörös vándorzászló nagykőrösi fiataloknak A Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatóságán tegnap ün­nepi taggyűlést tartottak a Che Guevara KlSZ-alapszer- vezet ifjúkommunistái. Részt vett ezen Pásztor István, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Maczlcó József, a KISZ Pest megyei bizottságá­nak titkára és Gulyás Sándor, a KISZ nagykőrösi bizottságá­nak titkára is. A DÉMÁSZ helyi üzemének Sseson elő ti Felkészülnek a konzervgyárak A Nagykőrösi Konzervgyár­ban napi ötmillió forint érté­kű ételkonzervet állítanak elő, még Cegléden is folyik a hagyma feldolgozása, mégis egyre inkább az új feladatok­ra kerül a hangsúly. Antal László, a gyár termelési fő­mérnöke arról tájékoztatott, hogy ugyancsak sok tennivaló­juk lesz, míg az első borsó­szállítmányokat fogadni tud­ják. A legfontosabb, a borsó­gyártó üzem líjjáépítése. A régi, bauxitbetonból épült üzemet ugyanis a tavalyi sze­zon végén le kellett bontani, mert életveszélyessé vált. A gyár és a Ceglédi Építőipari Vállalat szakemberei jelenleg a betonozásnál tartanak, s előreláthatólag ezen a héten készülnek el az épülettel. Ek­kor megkezdődhet a belső sze­relés, majd a gépsorok felsze­relése, s ez várhatóan egy hó­napot vesz igénybe. A nagykőrösiek a kizárólag magyar gyártmányú gépek többségét már felújították, vagy módosították a gyártósor követelményeinek megfelelően. Nemrég érkezett meg az 1. számú telepre az a nagy telje­Dunakeszin nagy lendülettel folyik a borsótöltő gép szokásos karbantartsa. Bozsán Péter felvétele sítményű, 15 millió forintos hőkezelő berendezés, amely a főzelékfélék gyártásánál megkönnyíti az asszonyok munkáját. Több mint ezer vagon fel­dolgozását kell majd elvégez­niük a nagykőrösi gyáraknak, gyáregységeknek, napi három­negyed-millió különböző nagy­ságú borsókonzerv kerül majd le a szezonban a gépsorokról. A Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban alapo­san meg kell nyomni a gombot a tmk-üzem szakembereinek, hogy a gépek a szezonkezdetre rajtra készek legyenek. Sárisi Sándor gyáregységvezető el­mondta, a 60 tmk-dolgozót szervezett túlórában is foglal­koztatják, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen a fontos felújításokat elvégezniük. A valószínűleg június 5-én megkezdődő szezonban olyan gépeket is bekapcsolnak a feldolgozásba, amelyeken je­lenleg még befőtteket állíta­nak elő. ifjúkommunistái az utóbbi esztendőkben kiváló gazdasági eredmé­nyeket értek el, tartalmas, színes mozgalmi munkáról adhatnak számot. Ezért érdemelték ki a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját, amit a tegna­pi ünnepi taggyűlésen Maczlcó József adott át. A magas elis­merést az alapszervezet fiatal­jainak nevében Gál László vette át. A DÉMÁSZ nagykőrösi üzemigazgatóságának ifjúkom­munistái nemcsak munkahelyükön járnak élen. Erről szólt elismerően Pásztor István, amikor elmondotta, mi mindent tettek a legmagasabb KISZ-ki tüntet és ben részesülő fiatalok a városfejlesztésért is. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Pakisztán nemzeti ünnepe alkalmából táviratban fejezte ki jókívánságait Mo­hammad Ziaul Haknak, a Far kisztáni Iszlám Köztársaság elnökének. Romesh Chandra, a Béke­világtanács elnöke csütörtö­kön elutazott hazánkból. George Kaliisounakis, a Gö­rög Köztársaság budapesti nagykövete, országa nemzeti ünnepe alkalmából csütörtö­kén fogadást adott, amelyen részt vett Polinszky Károly o'i'atási miniszter, Nagy Já­nos külügyminiszterhelyettes, Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes és a társa­dalmi élet sok más ismert személyisége. Luigi Poggi érsek, pápai nuncius és Faustina Sainz Munoz nunciaturai titkár március 15 és 22 között ha­zánkban tartózkodott és talál­kozott dr. Lékai László bíbo­rossal, esztergomi érsekkel a magyar katolikus püspöki kar elnökével. A Vatikán képvi­selőit fogadta Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke. Nyikolaj Djulgerov és Cservenka Ferencné írta alá a további együttműködésről szóló megállapodást. Barcza Zsolt felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom