Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-22 / 68. szám

1979. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK "'x/áfíttb A PEST MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG UÜIIiP>S ÜLÉSÉ (Folytatás az 1. oldalról) értette a gondolkodó embe­rekkel: a monarchia és a há­ború okozta káoszból csakis a munkáshatalom képes kive­zetni az országot. A forradal­mi erők nagyságát sokszoro­san aláhúzza ae a tény, hogy a párt vezatői a forradalmi rob­banás időszakában börtönben voltok — onnan irányították a mozgalmat, és ott írták alá a munkásosztály egységének helyreállításáról szóló doku­mentumot, és ott állapodtak meg arról, hogy a munkás- osztály veszi kezébe a hatal­mat. Proletárok harcából született Ha valaki röviden akarná vázolni azt, ami 60 évvel ez­előtt történt, körülbelül a kö­vetkezőket mondaná: 1919. március 21-én lemondott a kormány, egyesült a két mun­káspárt, hatalomra került a proletariátus, megszületett a Magyar Tanácsköztársaság. Ezek a mondatok a lényeget tartalmazzák, de azt, ami lét­rehozta a magyar proletárfor­radalom győzelmét, nem érzé­keltetik kellőképpen. Akkor világjelentőségű események sűrűsödtek össze egyetlen napban — de ahhoz, hogy ez a társadalmi méretű robbanás bekövetkezzék, megelőzően hosszú, fáradságos és veszé­lyes harcot kellett a magyar munkásosztálynak megvív­nia. A Tanácsköztársaság győ­zelme egy csapásra a világ ér­deklődésének középpontjába . állította Magyarországot. A magyar forradalom győzelme igazolta, hogy 1917 októbere nem elszigetelt orosz jelenség, hanem egy olyan világméretű változás első sikere, amely a társadalom viszonyait jól is­merő, azt elemezni tudó, a jö­vőt és a társadalmi célokat a közemberek nyelvén kifejező, és ezért a jövőért következete­sen harcolni tudó párt által vezetett harc eredményeként jött létre. A magyar forradalom győ­zelme igazolta Lenin tanítá­sát, a proletártarradaJom ki­vívásának rendkívül változa­tos útjairól és arról tanúsko­dott, hogy bárki által követ­hető az orosz példa, ha a for­radalmi lelkesedés elvi szi­lárdsággal és céltudatossággal párosul. Tizenkilanoes előde­ink érdeme az, hogy az idők szavát megértették. Intézke­déseik szelleme ezért azono­sult az októberi forradalom szellemével. Terveik és prog­ramjuk ezért volt képes a ha­zai lehetőségek és szükségle­tek kifejezésére. A Tanácsköztársaság veze­tői és harcosai ismerték a forradalmi tömegmozgalmak belső mozgásának törvénysze­rűségeit, és ezért tudták, hogy a hatalom megszerzését egy ennél sokkalta nehezebb fel­adat, a proletárállam meg­szervezése és a hatalom meg­tartása követi. A Tanácsköztársaság 133 napig élt. Ez igen rövid idő, mégis, ha a megtett intézke­déseket elemezzük, elmond­hatjuk, hogy tettekre került sor 1919-ben, olyanokra, ame­lyek csak nagy forradalmak­ra jellemzőek. ügyét feladatnak tekinti. A Tanácsköztársaság valamennyi nem állami nevelési és oktatá­si intézetet kezelésébe vesz át. Létrehozták a Szellemi Ter­mékek Országos Tanácsát* Ez a szerv április végétől július végéig 334 könyvet és brossú- rát adott ki 25 millió 710 ezer példányban. Ezek a számok még a mai európai kiadói te­vékenységgel szemben is ki­állják a próbát. Hallatlan energia szabadult fel az embe­rekben: meg akarták változ­tatni a világot. Mindezekre az intézkedések­re egy fiatal állam létrejötté­nek első napjaiban került sor, akkor, amikor a békés építő­munka mellett egyre több erőt kötött le az intervenciósok el­leni fegyveres harc. Ezekkel a pihent erőkből álló csapatok­kal kellett felvennie a harcot a Magyar Vörös Hadseregnek. Ez a hadsereg a szó szoros értelmében véve a nép inter­nacionalista szellemű forradal­mi hadserege volt. Néphadse­reg volt, mert a társadalom valamennyi dolgozó rétegéből jelentkező önkéntesekből ver­buválódott, internacionalista volt, mert a magyar dolgozók mellett helyet kaptak a sorai­ban a Magyarországon élő nemzetiségek képviselői és mert e hadsereg szándéka volt az orosz forradalom tehermen­tesítése a rá nehezedő inter­venciós nyomás alól. Forradal­mi volt ez a hadsereg, mert zászlói alá azok tömörültek, akik győzni akartaik az idegen támadók és a magyar uralko­dó osztály ellen egyaránt. Hz eszme élt tovább A forrás: akarat és munka A gyors változás forrása a szocialista eszmék által ihle­tett emberi akarat és a mun­ka volt. Vezetővé érlelték az élenjárókat, erőt öntöttek az ellankodóba, milliókban kel­tették fel a közügvek iránti érdeklődést, s lelkesítettek mindenkit, akiben a becsület és tisztesség szikrája izzott. Az általunk oly sokszor em­legetett 133 nap először te­remtette meg hazánkban azt a népi egységet, amely forrá­sa minden forradalom győzel­mének és sikereinek. Ez a kommunisták által létrehozott népi egység híven példázza azt is, hogy a forradalmiság szükségszerűen együtt kell hogy járjon az izzó hazasze­retettel. 1919 nyara arról tanúskodik, hogy míg azok — akiket a volt uralkodóosztály szocialis­ta meggyőződésük miatt ha­zátlan bitangoknak nevezett —, éhezve, minden fáradtsá­got vállalva lankadatlanul harcoltak a hazájukért, addig az úri Magyarország képvise­lői külföldön azokkal paktál- tak és tárgyaltak, akik ellen ebben az időben a hatot, az ország függetlenségét kellett védeni. Nehéz lenne számot vetni mindarról, ami 1919-ben tör­tént. A változás legjelentő­sebbjeinek a felsorolása is hosszú időt venne igénybe, mégis néhány dolog megem­lítését szükségesnek tartom. A Tanácsköztársaság új tí­pusú állam volt, mert a hata­lom a legforradalmibb osztály kezébe került és eltörölte a kizsákmányolást. A hatalom politikai alapja a munkás-pa­raszt szövetség volt. A prole­tárállam hiven jellegéhez, az ország népei számára biztosí­totta a demokratikus jogokat, biztosította a nemzetiségek önrendelkezési jogát. A monarchiát egy szocialis­ta típusú köztársaság váltotta fel. Teljesült ezzel az is, ami­ről Martinovicsék álmodoztak, és az is, amiért a véres csü­törtökön a budapesti munká­sok harcoltak: a nép képvise­lői lettek az ország hivatott vezetői, s a lakosság, s a dol­gozók minden rétege, nem­csak mint választópolgárok, hanem mint a hatalom letéte­ményesei, közvetve és közvet­lenül is részt vettek az ügyek eldöntésében és a forradalmi szellemű intézkedések végre­hajt----jan. Je lentős volt a sok nemze­tiségű Habsburg monarchia területén a Tanácsköztársa­ság létrejötte azért is, mert véget vetett annak a törek­vésnek, amely évszázadokon keresztül egymás ellen uszí­totta a monarchia területén élő népeket. Azok, akik teg­nap még a nemzeti gyűlölkö­dés hatására szemben álltak egymással, a proletárállam keretein belül testvéri jobbot nyújtva dolgoztak az üzemek­ben, együtt vonultak fel má­jus 1-én és vállvetve harcol­tak a Magyar Vörös Hadse­regben. A Tanácsköztársaság intéz­kedései a kommunista eszme nagyságáról, a kommunisták­nak a dolgozó társadalmi ré­tegekkel való összeforrottságá- ról tanúskodnak. Tudjuk, hogy a szándékok és tervek valóra váltása nem a Tanácsköztár­saság életképtelensége és ter­veinek irrealitása miatt hiú­sult meg. A Tanácsköztársaság leverése azok miatt követke­zett be, akik az első perctől kezdve a belső ellenség mellé állva, szervezkedtek a forra­dalmi rend ellen, akik lepak- táltak a külső ellenséggel és a haza létét is kockára tették azért, hogy saját osztályural­mukat ismét visszaállíthassák. 1919-ben az ismert körülmé­nyek miatt győzött az ellen- forradalom, kezdetét vette a magyar törénelem legszégyen- teljesebb negyedszázada, amelyben áz emberi értékre nem voltak tekintettel, amely­ben a nacionalista, soviniszta, militarista érdekek érvényesü­lését biztosította a kormány­zat, és amelyben tűzzel-vassal irtották a haladás gondolatá­nak képviselőit. A szocialista építés jegyében Megbukott a tőke uralnia A Tanácsköztársaság első és legfontosabb gazdasági intéz­kedése a termelőeszközök lö­kés tulajdonának megszünte­tése volt. A Forradalmi Kor­mányzótanács rendeletileg köztulajdonba vett minden húsz munkásnál többet fog­lalkoztató ipari, bánya- és közlekedési üzemet. Lenin is elismeréssel szólt a magyar gyáripar államosításáról. Április 3-án a 100 holdon felüli nagybirtokok is kárta­lanítás nélkül köztulajdonba kerültek. Kihúzták ezzel a földbirtokosok és a kapitalis­ták lába alól az oly biztosnak tűnő fundamentumot. Igaz, hogy akkor elődeink a for­radalom hevületében két lé­pést akartak előre tenni — a földosztás helyett azonnal a szövetkezetek megszervezésé­hez láttak hozzá. Ez túl nagy ugrás volt: véghezvitelére nem álltak rendelkezésre a szükséges anyagi feltételek és nem voltak megfelelőek a termelés nagyüzemi voltát biztosító gépek sem. Jelentős intézkedéseket tett a tanácsrendszer a dolgozó nép egészségvédelme érdeké­ben. Március 30-án jelent meg a Forradalmi Kormány­zótanács rendelete a dolgozók baleseti és betegbiztosításáról. Május 1-vel köztulajdonba vették a kórházakat és gyógy­intézeteket, s ezekben min­den beteg számára ingyenes ellátást biztosítottak. A proletárdiktatúra a több­ség diktatúrája a- kisebbség felett. Ahhoz, hogy ez a több­ség alkalmas legyen az állam politikai, gazdasági és kulturá­lis feladatainak megoldására, lehetőséget kellett teremteni ahhoz, hogy materialista vi­lágnézetű, kiművelt emberfők sokasága dolgozzék a különbö­ző posztokon. E célt szolgálta a Forradalmi Kormányzóta­nács 24. sz. rendelete, mely kimondotta: A Magyar Ta­nácsköztársaság az oktatás ,Az új magyar forradalom a második világháború után véglegesen győzött. Ezt a győ­zelmet a külföldön élő bará­taink és szövetségeseink is elősegítették azzal, hogy o szovjet nép hadserege felsza­badította hazánkat a német fa­sizmus elnyomása alól és az­zal, hogy az útnak indulás el­ső percétől kezdve, mellettünk álltak a szovjetek, akik gyak­ran különleges terheket vál­lalva segítettek ■ és támogattak bennünket. Az első magyar proletárdiktatúra rendszere 133 napig maradt fenn. Az új proletárállam immár 34 éve építi az országot, formálja az embereket és erősíti azt a gaz­dasági bázist, amelyre a szo­cialista társadalmat kívánjuk felépíteni. A nagy és nemes feladatok lehetőséget teremtenek arra, hogy létrejöjjön az igaz ügyért harcoló társadalom egysége és ez a társadalom mindig elő tudja teremteni a fejlődéséhez szükséges feltételeket, le tud­ja küzdeni a saját hibáit és szövetségesekre talál min­denütt, ahol az emberek a jobb jövőért harcolnak. Ta­pasztalatunk aiz is, hogy bár­milyen ellentétek is vannak az ellenség táborában, ha a sikereink létüket fenyegetik, rögtön egységre jutnak. Ezért kell mindig a szocializmus erőinek a tömörítésére töre­kednünk, hogy az általunk, teremtett új világ biztonságát fenn tudjuk tartani. Ma a Magyar Népköztársa­ságban a párt vezetésével valósulnak meg gazdasági, kul­turális és politikai céljaink. Ma a magyar és nemzetközi forradalom tapasztalataira tá­maszkodva építjük, erősítjük baráti kapcsolatainkat a szo­cialista országokkal és a velük együttműködni akaró népek­kel. Ma és a jövőben mindig ebben az országban a szocia­lista építés jegyében élünk és dolgozunk, és mindig tiszte­lettel emlékezünk meg azok­ról, akik 60 évvel ezelőtt előt­tünk járva példát mutattak. A nagy tapssal kísért meg­emlékezés után a megyében tartózkodó vendég delegációk vezetői köszöntötték az ünnepi ülést. Elsőként Vlagyimir Sztyepanovics Novoszelcev, Omszk testvérmegye pártbi­zottsági titkára szólt. Horthy ék vérrel akarták lemosni 1919 emlékét. De az eszme, amely termőtalajra ta­lált az emberek gondolkodásá­ban, semmiféle terror által nem vált legyőzhetővé. Be­börtönözhették a legjobbak ezreit, meggyilkolhatták a for­radalmárok százait, emigráció­ba kényszeríthettek tíz- és tízezreket, a gondolat élt, itt maradt, a szabadság utáni vá­gyat nem irthatták ki az em­berek szívéből. Az első világháború végén kezdődött fehérterror idején az ellenforradalmi kormányok po­litikáját a haladásellenesség, a más népek elleni gyűlölet, a szovjetellenesség és a népel­nyomó módszerek jellemezték. Ez vezette el a kormányzatot a második világháborúba és ez vezette el a magyar népet a szenvedéseknek az új, soha nem látott és tapasztalt mély­ségeibe. De ez az esztelenség nyitotta fel az emberek sze­mét és fordította őket szembe azzal, ami ellen mindenkor és minden körülmények kö­zött harcolni kell. Ligeti Károly szobrának ava­tását az Omszki parkban, itt Pest megyében. Hasonló szo­bor készül Omszkban a Ligeti Károly téren, Bugajenko szobrászművész alkotásában. Pest megye Omszk megyétől 5000 kilométer távolságra van. Mégis nagyon közelinek érez­zük egymást. Sok ezer szibé­riai halt meg Magyarország felszabadításáért. A szovjet és magyar nép barátsága vérrel kötődött. Ma együtt, egy sorban építjük az új tár­sadalmat. A mi célunk, hogy erősödjön a szovjet—magyar barátság, erősödjön a szocia­lizmus és a béke az egész föl­dön. Ebben fontos szerepe van a megyéink közötti sokoldalú együttműködésnek is. A nyolc év alatt annyi minden történt kapcsolataink fejlesztéseben, hogy ma már enélkül el sem tudjuk képzelni sem a politi­kai életet a megyében, sem a baráti segítséget, tapasztalat-, cserét. A Szófia megyei küldöttség' nevében Nyikolaj Djulgerov szólott. Nyikolaj Djulgerov: TÖTféneSsni évforduló? köszöntünk Vlagyimir Novoszelcev: A forradalom lesz az örökségünk Engedjék meg, hogv az Omszk megyei pártbizottság és a megye dolgozói nevében köszöntsem önöket és a Pest megyei dolgozókat a Tanács- köztársaság megalakulásának 60. évfordulója alkalmából és átadjam a szibériaiak forró, baráti üdvözletét — kezdte az Omszk megyei pártbizottság titkára. A Magyar Tanácsköztársa­ság és a fiatal szovjet állam szövetségre talált egymással, kapcsolatuk a proletár-inter­nacionalizmus szellemében fo­gant. Az októberi győzelem erkölcsi támogatása is hozzá­járult o világ második prole­tárállama születéséhez. Az el­ső magyar proletárállam 133 dicső napja nemcsak a ma­gyar nép történelme lett, ha­nem az egész haladó emberi­ségé. Szovjet-Oroszországért, ná­lunk Szibériában kéz a kéz­ben harcoltak az orosz vörös­katonák a magyar internacio­nalistákkal. Fegyverbe! Közös ügyünk, a szocializmus ve­szélyben! — írták a magyar internacionalisták a Forrada­lom című újságban, ami 1918- ban jelent meg Omszkban. A mi hazánk a mi kincsünk, a mi jövőnk és munkánk szá­mára a forradalom lesz az örökség. Az egyik legkiemelkedőbb internacionalista volt Ligeti Károly — a hős forradalmár és költő. Omszk megye dolgo­zói nagy eseménynek tekintik : Örömmel adom át Szófia megye jókívánságait, Pest me­gye dolgozóinak — mondotta bevezetőül a pártbizottság el­ső titkára. — Boldogok va­gyunk, hogy akkor jöhettünk el önökhöz, amikor a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 60. évfordulóját űnnep- li'k. Bulgáriában mi is méltó­képpen megünnepeltük ezt az évfordulót, amely nemcsak Magyarország számára, ha­nem az egész világ proletariá­tusa számára is történelmi je­lentőségű. A Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével, amely­nek élén Kádár János elvtárs áll. a magyar nép napjainkban valósítja meg azt, amiért 60 évvel ezelőtt elődeik harcol­tak. Todor Zsivkov elvtárs, pár­tunk és államunk vezetője mondotta: A bolgár kommu­nisták mindig tisztelettel és bizalommal tekintettek a ma­gyar kommunistákra, a ma­gyar kommunisták dicsőséges forradalmi hagyományaira. Szabadságunkat közös ba­rátunk, a Szovjetunió segítsé­gével vívtuk ki. Pártunk ve­zetésével, népeink önfeláldo­zó munkájának eredménye­ként ma is sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat. A bolgár nép erős hittel, meg­győződéssel és akarattal mun­kálkodik a Bolgár Kommu­nista Párt XI. kongresszusa határozatainak és a tavalyi or­szágos pártkonferencia hatá­rozatainak mieg valósításán. Szófia megye ma már virágzó megye, ahol igen fejlett az ipar, és jól gépesített a mező­gazdaság. Kívánjuk, hogy erősödjék a népeink közötti barátság,-' a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkás­párt közötti barátság. Erő­södjék Szófia megye és Pest megye együttműködései Éljen a világbéke I Suhl megye küldöttségének vezetője, Walter Weiss felol­vasta a Suhl megyei pártbi­zottság üdvözlő levelét. Üdvözlő Sevél Suhl megyéből A Magyar Tanácsköztársa­ság 60. évfordulója alkalmá­ból szívélyes üdvözletét és szívből jövő jókívánságait küldi a Német Szocialista Egységpárt Suhl megyei Bi­zottsága, Suhl megye vala­mennyi kommunistája és dol­gozója a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bi­zottságának, a megye kommu­nistáinak és valamennyi dol­gozójának — hangzik a levél bevezetője. Az 1919-es Magyar Tanács­köztársaság a nemzetközi munkásosztály szabadsághar­cainak egyik hősi fejezete, és ebből az időből ered a ma­gyar és a német proletariátus szétbonthatatlan szövetsége. Ezeket a hagyományokat őrzi az NSZEP és az MSZMP szi­lárd harci szövetsége. Önökkel együtt, kedves élv- társak. őszintén örülünk azok­nak a nagy vívmányoknak, amelyeket a Magyar Népköz- társaság a fejlett szocialista társadalom építésében, az MSZMP vezetésével és meg­bonthatatlan szövetségben a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi államával, el­ért. Nagy örömmel tölt el ben­nünket, hogy állandóan mé­lyül Suhl megye és Pest me­gye között az elvtársi együtt­működés, és szilárd barátsága társadalmi élet minden terü­letén. Teljes szívünkből kívánunk önöknek és Pest megye min­den dolgozójának újabb nagy sikereket a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszu­sán kitűzött feladatok megol­dásához, jó egészséget, és minden jót a magánéletben is. A vendégek, Pest megye iránt érzett tiszteletük jelké­peként ajándékokat adtak át a Pest megyei pártbizottság első .titkárának. A Fel vörösök, proletárok! dallamára ifjúgárdisták és út­törők vonultak a terembe és virágerdővel köszöntötték azo­kat a harcedzett kommunistá­kat, akiktől majd átveszik egyszer a stafétabotot. Fiel Mariann, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára üdvözöl­te az ifjúság nevében a Ta­nácsköztársaság évfordulóját ünneplő vendégsereget és je­lentette: a fiatalok a 60. év­forduló tiszteletére vállalt fel­adataikat teljesítették: részt vettek óvodák, iskolák építé­sében, parkok, terek szépítésé­ben, mindenütt ott voltak, ahol hasznosan tevékenyked­hettek. A megye városainak és járá­sainak ifjú képviselői ezután szalagokat kötöttek a Tanács- köztársaság zászlajára, tiszte­lettel adózva a dicső 133 nap emlékének. Az évfordulóhoz méltó, szép, megható ülés az Intemacio- nálé hangjaival fejeződött be. 1 l *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom