Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

1979. MÁRCIUS 17., SZOMBAT A tizenötezer lakosú Abony község — ahogyan Kőhalmi Béla a Magyar Tanácsköztár­saság könyvtárügye című mű­vében írja — hiába állt betű­rend szerint a könyvtári cím­jegyzék élén, az 1910-es évek­ben nem rendelkezett sem községi, sem államilag segé­lyezett nyilvános könyvtárral. A kaszinó, a polgári és a ka­tolikus olvasókör néhány ezer avult könyvéhez csak az egy­leti tagok jutottak hozzá. Döntő változás akkor kez­dődött, amikor Abony mun­kás- és katonatanácsa 1919. június 26-án jelentette, hogy az egyik szálló épületét mun­kásházzá alakítja át, benne városi könyvtárat szervez, ol­vasóteremmel. Ez a kezdemé­nyezés a dolgozók legszéle­sebb rétegei száfhára lehetővé tette volna a szellemi kin­csek megismerését.— S ez már nemcsak erre a község­re, hanem a Tanácsköztársa­ság Magyarországának egé­szére jellemző intézkedés. Szabó Ervin programja Erről a döntő változásról, a Tanácsköztársaság könyvtár­ügyéről esett szó azon az ün­nepségen is, amelyet Vácott a Magyar Könyvtárosok Egye­sületének Pest megyei szerve­zete rendezett a Tanácsköz­társaság megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére. Hall­hattunk itt természetesen a művelődésügy általános célki­tűzéseiről, máig ható tanulsá­gairól is. Az is természetes, hogy ha a 133 nap eredményeiről és kezdeményezéseiről van szó, az előzményekről, elsősorban Szabó Ervinről és körének szerepéről sem feledkezhe­tünk el. Forradalmi progra­mok nem a forradalmak ki­törésének óráiban születnek — írja Kőhalmi Béla, s ha arra, gondolunk, , hogy Szabó Ervin a főváros kis szak- könyvtárából 1904-től az 1910- es évekre korszerű nyilvános könyvtárat csinált, hogy már a szabadtanítás 1907-es pécsi konferenciáján leleplezte az állami népkönyvtárak számá­ra készült könyvjegyzékek ál­objektivitását, s kifejtette: a könyvtárnak élő valósággá, az olvasók mindennapi életének szerves alkotó részévé kell lennie — a fentebbi megfo­galmazás .igazsága nyilván­valóvá válik. Szabó Ervin azt is világosan látta, hirdette, hogy a könyvtár proletár­olvasóinak semmivel sem ala­csonyabb rendű a könyvszük­ségletük, mint a művelteknek. Munkásságát azonban nem­csak írásai, beszédei, hanem gyakorlati könyvtárszervezői mindazt, ami a mai viszonyok között lehetséges. Hogy mi minden történt, mi mindent terveztek a szellemi értékek demokratizálása* érde­kében, szemléltesse a könyv­tári program néhány részle­te: legfontosabb feladatnak az összes könyvtár állami köz­ponti irányítását, a közműve­lődési könyvtárak bekapcso­lását eleven hálózati köz­pont gondozásába, könyvszük­ségletük központosított kielé­gítését tartották. Amíg a munfcáslakta kerületekben a városi kerületi könyvtárak nem jönnek létre, gyári mun­káskönyvtárak létrehozását tervezték. A tartalmi munka színvonalának emelésére a régi, nagy könyvtárak együtt­működését, munkamódszereik modernizálását, az egységes munkafolyamatok bevezetését, előírását, az életképtelen könyvtárak összevonását, az intézményes szakemberkép­zést határozták el. Úgy kell kiépíteni a szakkönyvtári há­lózatot — mondták —, hogy minden szaktudomány való­ban teljesítőképes központi könyvtárral rendelkezzék és eredményesen szolgálhassa a termelőmunkát A művelődés új kapuja Igen gazdag volt hát a program, s igen eredményes a 133 nap gyakorlati munká­ja is. Vidéken egyre-másra vonták össze a kis könyvtá­rakat, alakítottak ki nyilvá­nos, mindenki számára hoz­záférhető gyűjteményeket. Gondoskodtak a régi, értékes magánkönyvtárak állományá­nak védelméről is: Tápió- szentmártonban például a munkás- és katonatanács a Magyary—Kossá féle gyűjte­mény épségén őrködött, a fó­ti Károlyi-kastély könyvtárá­nak védelmére már március­ban felhívták a helyi tanács figyelmét. Négy hónap nem nagy idő, de a fővárosban ennyi idő alatt is létrehozták a Szabó Ervin Könyvtár két fiókját. A 6. számú fiókkönyvtár átadá­sáról (június 24-én) a Tanács- köztársaság Könyvtárügyének utolsó száma így számol be: ... ugyanabban az órában, mi­kor a budapesti ellenforra­dalom kirobbant, mi a tudás­nak és a közművelődésnek új kapuját nyitottuk meg a reak­ció fészkében, Budán... Braun Róbert, a Szabó Ervin Könyvtár vezetője fegyver- zajban tett ígéretet, hogy a könyvtár az egész szervezet nagy alapítója, Szabó Ervin szellemében fogja a közműve­lődés ügyét szolgálni. P. Szabó Ernő tevékenysége is jelentőssé te­szi. Tehetséges fiatalokat tö­mörített maga köré, többek között Basch Imre, Dienes László, Kőhalmi Béla, Pikier Blanka, Braun Róbert, s ké­sőbb Madzsar József segítsé­gével vette fel a harcot a többmillió analfabéta Magyar- országában keresztény nemze­ti kultúrát hirdető hivatalos művelődés-, könyvtárpolitika ellen. A korszerű nyilvános könyvtárat szerény keretek között teremtette meg, öt fiókkönyvtárral, s olyan szol­gáltatásokkal, amelyek tar­talmukban nem voltak ki- sebbrendűek a legjobb nyuga­ti könyvtárakéinál. Forradalmi lendülettel Törekvései kiteljesedését nem élhette meg, de felisme­réseit —r egyebek között azt, hogy a könyvtár ügye sem a tudománypolitikától, sem a művelődésügytől, sem az anyagi életfeltételeket javító mozgalmaktól nem választha­tó el — tanítványai kamatoz­tatták. A városi könyvtár ve­zetését Dienes László vette át — kapcsolatba lépett a kom­munista párttal is — és már a Károlyi-kormány megalaku­lása után programot adott a nyilvános közművelődési könyvtári rendszer kiépítésé­re. Dienes László és Kőhalmi Béla még a Tanácsköztársa­ság kikiáltása előtt elkészített három tervezetet. Ettől kezd­ve a forradalmi időszak len­dületével követték egymást a könyvtárügy eseményei is: március 30-án Dienest a könyvtárügyek megbízottjává, Kőhalmit helyettesévé nevez­ték ki; április 28-án kiadták a könyvtárak államosításáról, az Országos Könyvtárügyi Ta­nács és az Országos Könyv­tárügyi és Bibliográfiai. Inté­zet felállításáról szóló rende­letet; május í-én megjelent a Tanácsköztársaság Könyvtár­ügye című hivatalos lap első száma. Hogy a Tanácsköztár­saság vezetői milyen fontos­nak tartották a könyv, a könyvtárak szerepét, azt az is jelzi, hogy 198 művelődés- politikai rendelet közül 39 ezzel a területtel foglalkozik vagy ezt is érinti. Ezt Dienes László ,a könyvtárosi tanfo­lyam megnyitóján így fogal­mazta meg: a Tanács­köztársaság kormánya egyik legsürgetőbb feladatának te­kinti szellemi téren, hogy az egész országban a könyvtár­ügyet rendezte, az egész or­szágban a lakosságot ellássa jó könyvekkel és erre vonat­kozólag máris megindította Hittel,értelemmel KÖNYVEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL A lenini úton Szovjet alkotások a Műcsarnokban — Gödi képzőművész festői közművelése A „lenini úton” címmel a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom tiszteletére korábban Moszkvában be­mutatott össz-szövetségi, jubileumi tártait anyagából nyílt reprezentatív kiállítás pénteken a Műcsarnokban. A budapesti tárlatot a Magyar Tanácsköztársaság kikiál­tásának 60. évfordulója alkamából rendezték. A csaknem 200 művet bemutató budapesti kiállítás darabjai a szovjet képzőművészek idősebb és közép- nemzedékéhez tartozó alkotók munkái mellett számos, nálunk eddig ismeretlen fiatal művész tehetségéről és a mai szovjet képzőművészet csaknem minden fonto­sabb törekvéséről képet adnak. Az ünnepi megnyitón — melyen Kiss István, Kossuth- díjas szobrászművész, a Magyar Képző- és Iparművé­szek Szövetségének elnöke és Borisz Vilgelmovics Svarc, a Szovjetunió művészeti kiállítási szövetségének igaz­gatója köszöntötte a kiállítás első látogatóit — jelen volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, s ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja is. A jubileumi tárlat április 8-ig várja az érdeklődőket. Szentendrén született 1919- ben, mégsem szentendrei fes­tő. A Duna másik partjának szüntelenül változó képsorát örökíti meg érdekesen szálkés lírai technikával Szabtál Új­pestig. Szorgalmas, ihletett. Nincs szíve otthagyni a tájat, minden szögletét képforrás- nak fogadja el. Nagymarosi kiérték ajánlkoznak festmény­nek, meg verőcei fák, gödi láp, gödi komp és gödi házak. Ez szűkabb hazája. Állandó mun- kaláaban ég, nincs kihagyásos napja. Lírai napló Járt Hollandiában és Bul­gáriában is; képekkel érkezett vissza, bő festői kinccsel. Életeleme az utazás. Szi get- szentmiklósön is gyűjt, motí­vumot, de Gödön él, Gödön altot. Elindulj visszatér. Abonyba, Szófiába, a hollan­diai Delitbe. Gyors és érzé­keny színkezelése, vonalveze­tése. Tömör gesztusokkal jegy­zi fel apró és nagyobb élmé­nyeit. Mindent féldolgoz. Nem szelektál, mert vonzódik a színes föld minden hullámá­hoz, s addig nem nyugszik, míg festménnyé nem növeli a környezet szépségének számá­ra megnyíló örök, születő, ál­landó tartalékait Elért egy tiszteletre méltó színvonalat, megszerzett egy constans em­beri, festői magatartást ehhez hű, ehhez ragaszkodik. Az ál­landóság jellemzi, értékei nem rongálódnak, nem csökkennek. Szemléletben, kivitelben. Ak­kor is, amikor portrét, amikor virágcsendéletet amitor ha­lászokat rotterdami kikötőt, virágok, fák közül felbukkanó gödi házakat fest. Ilyen lírai naplót nyújtott át most Bé­késcsabán a Munkácsy. Mi- hály-tersmfoen. Elvitte a Du­nakanyar festői üzenetét az alföldi tájra, ahol e hónap vé­A HATVANADIK ÉVFORDULÓRA méltóan készült a Kossuth Könyvkiadó; több szép kiállítású könyvet jelentetett meg a Tanácsköztársaságról: Magyar in­ternacionalisták (portréalbum), Magyar Tanácsköztársaság (arcképalbum); 1919 május (versek és novellák), Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság, Hajdú Ti­bor: Március huszonegyediké. Nemcsak az emlékezés vezette a kiadót, hanem az is, hogy az utóbbi években megnöveke­dett az érdeklődés az 1918—1919-es ese­mények iránt. A magyar nép méltán le­het büszke erre az időre, amikor a vi­lágforradalom élvonalában haladt. S bár a Tanácsköztársaságot leverték, ne­vét örök időkre beírta a történelembe. A költő erre így emlékezett: Űj világ indult, hittel, értelemmel — A földet, népet egybefogi! Nagy kor! — S ti ifjan, szívvel ott voltak akkor, — Ott küzd­őén — Másért érem hulljon és zsold — Ennek csak önmaga jutalma! Szép volt! A TÖRTÉNÉSZ pedig tárgyszerűen sorakoztatva érveit, bizonyítja, hogy az akkori magyarországi helyzetből követ­kezően a forradalom elkerülhetetlen volt, s a Tanácsköztársaság egy hosszú társadalmi fejlődés eredménye. Liptai Ervin is ezt fejtegeti könyvében. Az 1848—1849-es polgári forradalom és sza­badságharc leverése következtében nem oldódtak meg a legszükségesebb problé­mák, nem sikerült kivívni az ország füg­getlenségét, lerázni a feudalizmus bék­lyóit. Az 1867-es kiegyezés félmegoldás­ként bizonyos határok között módot adott a nemzeti önállóság kibontakozta­tására, a gazdasági fejlődésre, de az alapvető problémák megmaradtak, sőt újabb ellentmondások, feszültségek ke­letkeztek. A világháború tovább élezte, mélyítette a magyar társadalom vala­mennyi ellentmondását. Utólag nem érdemes meditálni azon, hoigy mi lett volna, ha másképpen tör­ténnek a dolgok, ha nem olyan a világ­politikai helyzet, ha az oroszországi for­radalmi erők segítséget tudtak volna nyújtani, ha a Tanácsköztársaság veze­tői nem követnek el hibákat, ha... csakhogy a történelemben nincs ha. Minden egyszeri és megismételhetetlen. A Magyar Tanácsköztársaság is az, és hibáival együtt dicső fejezete a világ és a magyar forradalmi munkásmozgalom­nak. A Magyar Tanácsköztársaság nem elbukott, mint azt a polgári történészek állítják, hanem leverték, mégpedig kül­ső, intervenciós hadseregek. ERRE EMLÉKEZTETNEK a Kossuth­könyvek is. Az albumok bemutatják a főbb szereplőket, ismertetik életrajzu­kat, azt. hogy miként jutottak el a for­radalmi harcig. Hajdú Tibor pedig azt írja le, hogyan született meg a Tanács- köztársasági E könyvek olvasása során megismer­kedhetünk a forradalom vezetőivel — Károlyi Mihállyal, Kun Bélával, Szántó Bélával, Garami Ernővel, Böhm Vilmos­sal, Kunfi Zsigmonddal, Pogány József­fel, Szamuely Tiborral, Garbai Sándor­ral, Lukács Györggyel, Landler Jenövei és másokkal —, akik a magyar történe­lem legizgalmasabb, egyben legszebb lapjait Írták. A Tanácsköztársaság, a vöröskatonák hősiessége, a munkásosztály helytállása sokáig ihletője volt a költőknek és írók­nak. A proletár-forradalom korszakos élményt jelentett a magyar irodalom­nak, s nemcsak a kortársakat, hanem a későbbi időszak irodalmárait is ösztö­nözte a forradalom melletti kiállásra. Nagy Lajos 1932-ben írta az 1919 május című, immár klasszikus novelláját, amelyben megrázó erővel ábrázolja az osztályharcot, a bonyolult emberi égé­seket, a pillanatot, amikor dönteni kell, s az urak aljasságát, embertelenségét. Vagy ki nem ismeri Karikás Frigyesnek Korbély János című elbeszélését, amely­ben a helytálló, a forradalomhoz hűsé­ges, parasztból lett vöröskatonának állít méltó emléket. A KÖTETEK ismertetését hadd zár­jam egy idézettel Fodor József 1919. út­jára visszanézve című verséből: „Emlék; ám még süt dús-verően, Erő, s új had forrása bőven: Mert érettebben, friss, volt csodákon Épülsz, míg élsz e vén világon.” A Kossuth-könyvek is e csodákat hir­detik, amelyek hatvan év távlatából is , fénylőn ragyognak. S olvasásuk segít a ma nemzedékének megérteni, hogy apá­ink, nagyapáink miért rohantak akkor a forradalomba. Gáli Sándor géig győződhetnek meg a mű- barátok művészete emberi ko­molyságáról. Önzetlen ajándék Uhrig Zsigmond alkotói hi­tele abban a küldetésben is megnyilvánul, hogy vállalja a képzőművészet közművelődési gyakorlatát. Képpel lepte meg a dunakeszi általános iskolát, ő kezdeményezték a váci Szőnyi Tibor Kórház kiállításait, s most újabb önzetlenséggel adományozott nagyobb kollek­ciót a gödi egészségügyi gyer­mekotthonjaik, ahol mintegy kilencven korlátozott mozgá­sú, szellemi képességű gyedek éL Felemelő, hogy az egykori Schaffer-kastóly felújított ter­meiben működő fontos huma­nitárius szolgálatot teljesítő terápikus intézmény, melyet 19‘77-ben avattak fel, Uhrig Zsigmond jóvoltából immár képzőművészeti környezetet is hozott. Erdei utakról, távoli kikötőkről, Dunakanyarról festett akvarelljei mellett, mű­faji szempontból is érdeke­seik selyemre festett kép«, melyeknek lepkiés, gombás, vi­rágos tárgyköre nyugtatja, üdíti, a kép friss örömében ré­szesíti e kis gonidozotta!íait.v Gyermekrajzok ihletői Dr. Galotti Éva, az intézet igazgatója és munkatársai úgy vélik, hogy Uhrig Zsigmond ajándékozott képei jó közérze­tet teremtenek, s, hozizájárul- nak több, most született gyer­mekrajz belső ölöméhez, a fa­liak harmonikus rendjéhez. Losonci Miklós Uhrig Zsigmond: Rotterdami kikötő. Világhírű külföldi mesterek — új magyar művek Nagy érdeklődés előzi meg az Esztergomban augusztusban megrendezésre kerülő IV. nem­zetközi gitárfesztivált. Világ­hírű külföldi mesterek vállal-' koztak a szemináriumok ve­zetésére. A résztvevőkből ala­kuló nemzetközi gitárzenekar bazilikái záróhangversenyére új szerzeményt írt Bogár Ist­ván, Borsody László, Farkas Ferenc és Szokolay Sándor mellett Dimitris Fampas görög és Leo Brouwer kubai mű­vész. Mindezt Honor Imréné, az esztergomi tanács elnökhe­lyettese és Szendrey-Karper László Liszt Ferenc díjas gi­tárművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a fesztivál művészeti vezetője jelentette be pénteken a Fészek Klubban megtartott sajtótájékoztatón. A kétévenként megrendezés­re kerülő fesztivál régi ha­gyományokat ápol. A késői középkorban, amikor Eszter­gom a tudományok és művé­szetek otthona, a magyar re­neszánsz és humanizmus köz­pontja volt, gyakran fordultak meg a városban a pengetés hangszerek mesterei. Gitáron már mintegy 300—400 millióan játszanak világszerte. Egyre többen foglalkoznak a klasz- szikus gitárzenével. Ez utób­binak á megszerettetése, va­lamint Bartók műveinek és a magyar népzenének a megked- veltetése a fesztivál fő célja. A kéthetes kurzuson az esz­tergomi tanács díjmentesen látja vendégül azokat a fiata­lokat, akik a záróhangverse­nyen is ré3zt vesznek. A királyi palotában megrendezésre ke­rülő hangversenyeken a sze­replők az előre kiadott mű­vekből, valamint saját orszá­guk népzenéjéből is bemutat­nak egyét-egyet. Az ország több városában, ifjúsági tá­borokban is tartanak hang­versenyeket. A fővárosban: a Nemzeti Galériában lépnek közönség elé a fesztivál 11 or­szágból érkező vendégművé­szei. Augusztus 14. és 28. között rendezik meg a XI. mpszkvai nemzetközi filmfesztivált, amelyre 129 ország és négy nemzetközi szervezet, több mint 1200 filmszakemberét és kritikusát várják a szovjet fővárosba. Az előkészületekről Filip Jermas, a Szovjetunió Állami Filmbizottságának és a fesztivál szervező bizottságá­nak elnöke tájékoztatta pén­teken a szovjet és a külföldi sajtó képviselőit. Az idei moszkvai filmfesz­tivált két jubileum jegyé­ben tartják meg: augusztus­ban lesz 60 éves a szovjet filmművészet és húsz évvel ezelőtt tartották meg az el­ső nemzetközi filmfesztivált a szovjet fővárosban. Lenin 1919. augusztus 27-én írta alá a film­gyártás államosításáról szóló dekrétumot. A fesztivál, nap­jaiban széles körben megem­lékeznek a jubileumról, egye­bek között nemzetközi szim- poziont tartanak a szovjet film hat évtizedes fejlődéséről, a világ filmművészetében be­töltött szerepéről, nemzetközi hatásáról. 1 J Két jubileum jegyében XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál «I % MŰ A KÖNYVTÁRÜGYRŐL Hogy élő valóság legyen...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom