Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

x/ixnap 1979. MÁRCIUS 14., SZERDA RÁDIÓFIGYELŐ A MI LETT VOLNA című műsornak immár harmadik részét hallhattuk vasárnap a rádióban. (3. m. 14.10) Az előző két alkalommal a résztvevők arról folytattak be­szélgetést, hogy a gőzgép és a repülés esetleges korai felta­lálása, milyen következmé­nyekkel járt volna. Ezúttal a műsorvezető Erdei Grünvoald Mihály és háltam beszélgetőtársa, Gazda István, Makai Láézlá tudománytörté­nészek és Magyart Beck István pszichológus arra a kérdésre kerestek választ, mi lett volna, ha az alkimistáknak sikerül aranyat csinálni. A beszélge­tés első részében az alkímiá­nak, e jellegzetesen középkori tudománynak a kialakulásáról, ■ történetéről, céljairól folyt a ■szó. Megtudhattuk, hogy az alkímia tudománya, noha ma­gán viselte kora gondolkodá­sának mágikus, misztikus je­gyeit, mégsem tekinthető me­rő ostobaságnak. A gyakran igen nehéz körülmények kö­zött, titokban működő alki­misták ugyanis — bár aranyat sohasem tudtak előállítani — számos új anyagra bukkantak kutatásaik során, s nem kevés olyan hipotézist állítottak fel, ami a későbbi korok tudo­mánya által igazolást nyert. Példaként említhető Johannes Böttger, a porcelán újrafelta- lálója, vagy a talán legismer­tebb nevű alkimista, Paracel­sus, aki a gyógyszerek szinte­tikus úton való előállításának egyik kezdeményezője volt. Másrészt az alkímia, mint ez a beszélgetésből kiviláglott, kora gazdaságának aranyszük­ségletéből, az egyéni gazdago­dásvágyból, s a kutatói szen­vedélyből egyaránt iól meg­magyarázható, és ily módon 'korántsem véletlenszerű jelen­ség­Természetesen igen nehéz megmondani, mi történt vol­na, ha az alkimistáknak sike­rül aranyat csinálniuk. A mű­sor második felében a részt­vevők mégis megkíséreltek né­hány lehetőséget fölvázolni, természetesen érthető módon nem a szigorú determinizmus szellemében. Amiben végül is megállapodtak, az az vált, hogy szemben a gőzgén vagy a repülés korai feltalálásával, mely alighanem hirtelen gaz­dasági fellendülést eredménye­zett volna, a mesterséges' arany korai feltalálása és el­szaporodása miiiden bizony­nyal az aranyon alapuló pénz- gazdaság hatalmas csődjét eredményezi. Erdei Grünwald műsora, úgy vélem, szerencsés formá­ja az ismeretterjesztésnek, mi­vel egy-egy mindannyiunkban gyakran felötlő játékos kér­désre ad a lehetőségekhez mér­ten kimerítő, s egyúttal valódi ismereteket nyújtó választ. EMILE ZOLÁRÓL, a nagy francia naturalista regényíró életéről készített a rádió do­kumentumműsort. (Vasárnap, 15.58) A Bozó László által írt és rendezett hangjátók, amelyben Zola és kortársai levelezését, visszaemlékezéseit idézték fel, beleesett a gimnáziumi iroda­lomkönyvek hibájába: hétköz­napi gondokkal küszködő gyar­lóságokkal teli, kétségek kö­zött alkotó ember helyett, mű­vész gyanánt egy szellemi és morális értékekkel kitömött szobrot állított elénk. Az egy­órás műsor megpróbálta föl­villantani Zola életútjának, művészi pályafutásának és magánéletének legfontosabb vagy legérdekesebb pillanatait. Csakhogy a hangképek, jele­netek, amelyek elsősorban az író, Zola és a festő, Paul Cé­zanne barátságát, valamint Zo­la és felesége kapcsolatát idéz­ték, nélkülöztek mindenfajta emberi közvetlenséget és ben- sőségességet. Éppen az hiány­zott belőlük, amire a natura­lista Zola a legtöbb hangsúlyt helyezte: a reális, a valódi élet hiteles bemutatása. Zola és Cézanne baráti be­szélgetései, mint' azt a hang­játék sugallta, próféciák és szentenciák, művészi és ideoló­giai programnyilatkozatok egy­másutánjából álltak, amelyek köré inkább' képzelhetnénk klasszicista színpadi környe­zetet, mintsem egy nyomorú­ságos párizsi műteremlakást. De papírízű volt a Zola há­zaspár felidézett párbeszéde is, melyben az író szeretőjéről esik szó. A jelenettől eltérően a valóságban, sajnos vagy •hál’ istennek, korántsem eny- nyire nyugodt hangnemben zajlanak le az ilyen típusú há­zastársi beszélgetések. * Ügy tűnt, hogy a műsor életidegensége eredményezte azt is, hogy a szereplő, egyéb­ként kiváló színészek (Avar István és Bánffy György) hang­ja is hamisan csengett. Péter László Emlékezés Kodolányi Jánosra Kodolányi Jánosra, a Nyu­gat utáni írónemzedék kiemel­kedő alkotójára emlékeztek kedden, születésének 80. év­fordulója alkalmából. A Kul­turális Minisztériumnak, a Magyar írók Szövetségének, és a Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapjának képviselői, valamint a családtagok, a tisz­telők megkoszorúzták sírját a Farkasréti temetőben, majd elhelyezték a ' kegyelet virá­gait a jeles író egykori lakó­helyén, a XII. kerület Böször­ményi út 26. számú házán -as. Portugál tanszék Portugál tanszéki szakcso­port alakult az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészet­tudományi karán. Ebből az alkalomból ünnepi tudomá­nyos ülés kezdődött kedden az egyetemen. Szatmári István, a kar dé­kánja megnyitójában utalt rá, hogy az új szakcsoport létre­hozásával teljessé vált az egyetemen a latin nyelvek ok­tatásának köre. Ügynevezett „B” szakként tizennégy böl­csészhallgató kezdte meg por­tugál nyelvi tanulmányait az idei tanévben. Portugálián kí­vül Európában, Dél-Ameriká- ban és Afrikában összesen mintegy 120 millióan beszélik a portugál nyelvet. KIÁLLÍTÁS a műcsarnokban Modem indiai képzőművészet Többszörösen vonzó az indiai tárlat, önmagában is az, to­vábbá azért, mert nem is égy vonatkozásban rokön a mi tö­rekvéseinkkel, problémáinkkal. A XIX. században az indiai és a magyar festészet egyaránt kettős forrásra' figyelt; saját hagyományait ötvözte az euró­pai mintákkal. Ügy tűnik, mi előbb találtunk magunkra, mert az indiai festészet még az 1920-as években is azon vitázott, perlekedett önmagá­val, hogy saját eredőit vagy az európai kontinens ajánla­tait vegye-e .figyelembe. Tette ezt is, azt is. A bengáli Aba- nindranath Tagore köre a nemzeti művészet kialakításán fáradozott, Jamini Roy nagyon következetesen szecessziós ele­meket csatolt ehhez a népi stí­lushoz. Mások, így Gaganend- ranath Tagore Ázsiába ültette a kubizmus eredményeit. India egyszerre maradt hű önmagá­hoz és Európához. Hasonlóság és különbség Pontosan úgy, ahogy mi, hi­szen a Nyolcak köre Európát figyelte, Vásárhely nemzeti önarcképünk maradt. A ket­tősség ezen egységének dialek­tikája a századfordulón a ma­gyar és az indiai művészet ka­Első orosz könyvem KÍSÉRLET AZ 1981-ES BEVEZETÉSRE A jelenlegi gyakorlattól el­térően, 1981 szeptemberétől már az általános iskolák 4. osztályában megkezdik az orosz nyelv tanítását. Az új tantervi intézkedés nyomán a gyerekek egy évvel korábban, ékkor kezdik meg a nyelvtanulást, amikor még fogékonyabbak a szóbeli közlések- befogadására és alkalmazására. A változásra a hazai 30 éves orosz nyelvoktatás történeté­ben példa nélkül álló módon készülnek fel az iskolában. Az országos pedagógiai intézet megbízásából már a múlt év nyarára elkészült' a kísérleti negyedikes orosz tankönyv két változata. Szeptemberben pe­dig országszerte több mint fél­száz negyedik osztályban meg­kezdődött a tankönyvek kipró­bálása. A kísérletben részt ve­vő pedagógusok — orosz nyelv­tanárok és orosz nyelvi szak­tanítók — egy része párhuza­mosan két negyedik osztályban foglalkozik a gyerekekkel. Az egyik osztályban az egyik tan­könyv, a másik osztályban pe­dig a másik tankönyv alapján tanítanák, így egy év után módjuk lesz a két,, egymástól lényegesen eltérő könyv össze­vetésére. A pedagógusok tapasztala­taikat folyamatosan feljegyzik, és időnként megvitatják. A tanév végén a nevelők írásban és szóban is nyilatkoznak: jók-e a tankönyvek, illetve mi­lyen esetleges módosításokat javasolnak. raktere. Bizonyos különséggel. A külföldi elnyomás nálunk mérséklő­dött, míg Indiá­ban fokozódott, de India népessége százmilliós mérő- számával mégis nagyobb nehézsé­get jelentett Ang­liának, mint mi Ausztriának. En­nek ellenére az európai modéíl ná­lunk kevésbé je­lentett importot, bár az indiai és a magyar képzőmű­vészet francia eredmények alap­ján szerveződött, patriotizmusból, kihagyta a maga angol és osztrák jelzéseit, s azon helyes mérlegelés alapján is, hogy észrevette; a fe­lette álló művé­szete mellékág. Ezen tájé­kozódás és problémakör azo­nos a magyar és az indiai mű­vészetben, még az is, hogy a nemzeti önismeret ott is, itt is joggal vetette fel, hogy vajon érdemes-e kottázni a külhoni eredményeket, érdemes-e a teljes francia partitúrát leját­szani, a szecessziót, a szürrea­lizmust, vajon gazdaságos meg­oldás-e ez a fáradozás? Jó húsz éve -rendezték Budapesten az első indiai képzőművészeti tárlatot, s ak­kor nyilvánvalóan megmutat­kozott, hogy milyen erős vonal a ^hagyományra való támasz­kodás az indiai festészetben. Akkor Sanyal és Gade művé­szete jelezte ezt a törekvést, ők ezúttal hiányoznak, nem­csak név. szerint, hanem tény­legesen. Van azonban még egy nem eléggé számbavett híd India és Magyarország között; Amrita Sher-Gil.­Amrita Sher-Gil Amrita Sher-Gil a modern indiai festészet egyik nagy alakja, 1913-ban született Bu­dapesten. Apja Umrao Sing szikh főnemes, édesanyja ma­gyar volt. Dunaharasztin ne­velkedett, nagybátyja, Baktay Ervin a nagybányai hagyomá­nyok szellemében tanította raj­mmi LAPOZGATÓ A közgazdaságról népszerűén Ma .már nemcsak a közgaz­daságtudomány művelőinek szűk körében, hanem a köz­napi beszélgetésekben is gyak­ran szóba kerülnek a gazda­sági kérdések. Egyre nagyobb az igény olyan füzetek, köny­vek iránt, amelyek a gazda­sági jelenségeket magyaráz­zák. A Kossuth Könyvkiadó Közgazdasági Ismeretek soro­zata arra vállalkozott, hogy mindezekről népszerűén írjon és olyan ismeretanyagokat ad­jon, amelyek bővítik az olvasók gazdaságpolitikai tájékozott­ságát. Most e sorozat néhány füzetére hívjuk fel a figyel­met. A gazdasági növekedésről Harry Niek NDK-beli köz­gazdász a Szocializmus és gazdasági növekedés című könyvében mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a békés egy- , más mellett‘élés korszakában miként érvényesül a gazdasá­gi verseng, s egyes országok­ban hogyan növekedik a gaz­daság. Tanulmányában a pol­gári ideológusok és publicis­ták jövendöléseit is egybeve­ti a valósággal. Tényekkel cá­folva mind a tőkés országok­ra, mind a szocialista orszá­gokra vonatkozó prognóziso­kat. Kimutatja: újabban diva­tossá vált a nulla növekedés polgári koncepciója, amely az 19?0-es évek tőkés világje- • lenségeinek terméke. Az egy­értelműen konzervatív ideoló­gia elfogadása a fejlődő or­szágokat ötök időkre elmara­dottságra kárhoztatná. Ugyanis ilyen elméletekkel a polgári politikusok és ideoló­gusok akkor lépnek fel, ami­kor a kapitalista államokban baj yan a gazdasági élettel, a gazdasági növekedéssel. Ilyen­kor be akarják bizonyítani, hogy a szocialista társadal­makban is hasonló problémák merülnek fel. Ez a nézet ha­mis és könnyen cáfolható, éppen az utóbbi évek gyakor­latából. A nyugati világban jelentkező válság a munka- nélküliség növekedéséhez, az infláció mérhetetlen emelke­déséhez, a dolgozók életszín­vonalának romlásához veze­tett, míg a szocialista orszá­gokban ezekben az években is egyenletesen fejlődött a gazdaság, még ha voltak is nehézségek és megtorpanások. A szerző bebizonyítja, hogy a szocializmus gazdasága gyorsabban fejlődik, mint a kapitalizmusé. Példaként a Közös Piacot és a KGST or­szágait említi: 1950-ben a vi­lág ipari termelésében a Kö­zös Piac országainak részese­dése 22 százalék volt, a KGST-országoké 18 százalék, 1975-ben pedig a Közös Piac országaié 18 százalék, a KGST országaié ezzel szemben már 34 százalék. A történelemben nincs példa rá, hogy nagy gazdasági körzetekben a gaz­dasági erőviszonyok egy ne­gyedszázad alatt ilyen nagy mértékben eltolódtak volna. Könyve második részében Niek a fejlett szocialista tár­sadalom építése során jelent­kező feladatokkal foglalkozik, rámutat arra, hogy a gazdasá­gi növekedéseknek nagyobb céltudatossággal kell a nép anyagi ’és kulturális életszín­vonalának emelésére irányul­nia. A fejlődő országokról Martin Breetzmann és Peter Stier tanulmánya A fejlődő országok gazdasága az impe­rializmus elleni harcban cím­mel a politikai gazdaságtan! problémákkal foglalkozik, amelyeket a fejlődő orszá­goknak az imperializmus elle­ni harca vetett fel. Gazdasági elmaradottságuk és újrater­melési folyamatuk egyoldalú függősége a kapitalista világ­gazdaságban mindmáig az im­perialista rendszer szörnyű öröksége. Kivívták ugyan ál­lami függetlenségüket, de még mindig a nemzetközi monopó­liumok kizsákmányoltjai. A szerzők ezután a fejlődő országok termelőerőit és ter­melési viszonyait vizsgálják, megállapítva, hogy igen ve­gyes, megtalálhatók bennük az ősközösségi termelési vi­szonyok, az egyszerű áruter­melés formái és létezik kapi­talista kisárutermelés is, amely primitív technikán és termelési formán nyugszik. A tőkés termelés legtöbb eset­ben a külföldi monopóliumok leányvállalatainak formájá­ban működik, s végül egy sor országban az állami és a szö­vetkezeti szektorban olyan termelési viszonyok vannak kialakulóban, amelyek többé­kevésbé az ország szocialista irányzatú fejlődését tükrözik. Kitérnek az osztályszerke­zetre és osztályviszonyokra, az állam szerepére és arra, hogy ezeknek az országoknak hol a helyük a világgazdaságban. Foglalkoznak a nemzeti fel­szabadító mozgalom feladatai­val, a gazdasági függőség megszüntetésének lehetőségei­vel, a termelőerők fejlesztésé­nek főbb feltételeivel. S az­zal, hogy a szocialista orszá­goknak milyen szerepük van a fejlődő országok megsegíté­sében. Hangsúlyozzák, hogy a KGST állandó figyelmet for­dít ,a velük való kapcsolatok­ra: gazdaságilag, műszakilag segíti ezeket az országokat. A könyv érdeme, hogy fel­tárja a fejlődő országok gond­jait, a nehézségeket és elmé­letileg tisztáz néhány olyan kérdést, ami eddig a marxis­ta politikai gazdaságtanban nem volt tisztázott. Mi a nemzeti jövedelem? Árvái János A nemzeti jö­vedelem, nemzeti vagyon cí­mű munkájában ■ elsősorban azt tisztázza, hogy mi a nem­zeti jövedelem, arra keresi a választ, hogy hazánkban mi­lyen arányban lehet és kell a megtermelt javakat felosztani a mai fogyasztásra és a jövő­beni fogyasztás növekedésé­hez szükséges felhalmozásra. Azt is vizsgálja, hogy az or­szágok közötti nagy különb­ségeknek, amelyek a termelési színvonalban és életszínvonal­ban mutatkoznak, vajon mi lehet az oka. Ezután az ipari újratermelési folyamat alap­vető mutatószámait elemzi, az összefüggések okait kutatja. Sorra veszi a legfontosabb fo­galmakat és definíciókat, meghatározza a társadalmi termék, a bruttó nemzeti ter­melés, a hozzáadott érték, a nemzeti vagyon, a munkaerő­mérleg lényegét. Ezek vizsgá­latával 'áttekintést ad hazánk gazdasági fejlődéséről, majd foglalkozik a gazdasági fejlő­dés főbb tényezőivel, s meg­állapítja: a gazdasági növeke­désnek számos egvedi ténye­zője van, ezek között azonban rendkívül szoros kölcsönhatás érvényesül, hogy szinte lehe­tetlen azok' hatását külön-kü- lön felmérni. Hogy csak a leg­egyszerűbb példát említsük: a gazdasági növekedésnek köz­ismerten egyik fontos ténye­zője a munkatermelékenység emelése, amely azonban nem önmagától nő, hanem függ a termelési eszközök színvona­lától is. ■ / A szerző a termelés és az életszínvonal összefüggéseit vizsgálva arra a. következte­tésre jut, hogy a társadalom nem használhat fel többet, mint . amennyit megtermelt. Átmenetileg, külföldi kölcsö­nök felvétele esetén megtehe­ti, de a hitelek visszafizetése idején újra arra kényszerül, hogy a belföldi felhasználást a termelés szintje alá szorít­sa. Ez nem jó, mert az embe­rek úgy érzik, visszafelé men­nek. Jobb, ha a fejlődés las­sabb, de egyenletes, mint nap­jainkban, amikor a népgazda­sági egyensúlyra való törek­vés a cél, és az életszínvonal is emelkedik, de lassabban, mint a korábbi években. Ez nem jelent visszaesést. , Sőt, azt a célt szolgálja, hogy a meglevőt stabilizáljuk, és en­nek birtokában lépjünk előre. Ehhez tartozik még az lg, hogy a munka szerinti elosz­tás elvét az eddiginél fokozot­tabban kell érvényesíteni, ez­által is ösztönözni a jobb munkára. • Gáli Sándor Amrita Sher-Gil: .Tevék zolni. Első művei a Dunát, bo-' cit, fákat örökítettek meg, in­nen indult 1921-ben IndiáDa. Alig huszonhét évet élt, stílu­sát. Nagybánya, Gauguin, Cé­zanne határozta meg, másik forrása az indiai valóság és az adzsantai barlangfestmé­nyek. Ez a komplexitás olyan egyetemességet jelentett, ame­lyet Nehru is érzékelt Amrita Sher-Gil művészetéről írt ta­nulmányában, melyben .meg­védte a' félig magyar, félig in. diai festőnőt a támadásoktól. Most ezen a kiállításon Tevék című festménye látható, mely jól mutatja iskolázottságát és érzékenységét. Amrita Sher- Gil az indiai festészet korsze­rűsítésének egyik nagy alak­ja, művészetében szervesen in­tegrálja az ázsiai és európai eszményeket és formákat. Ma­gyar tárgyú képei közül több zebegényi, kiskunhalasi és dunaharasztí motívuma isméit, vagy húsz képe Budapesten ta­lálhatói magángyűjtemén vek­ben, Kellő figyelemmel köz­kinccsé avathatnánk Dunaha- rasztin, ahol felnövekedett és Baktay Ervin révén először a nagybányai festészet intelmei­ben részesült. Innen Indult és így növekedett a XX. századi indiai festészet egyik megha­tározó egyéniségévé. Mérték és minőség Az értékrend kulturált, nem lehet hiányérzetünk, úgy tű­nik, hogy az általános képi is­kolázottság eredményéként a minőség kiegyenlítődik az egész világon. A probléma ott kéz-- dődik Indiában 'is, nálunk is, hogy túlságosan a festői világ­nyelv partitúráját játsszuk egy képi eszperantó jegyében. Ez biztosítja a közlekedést a nem­zeti képzőművészetek között, de sorvasztja is az eredeti for­rásokat, ezért csak mértékkel alkalmazható. Így történik ez a legjobb indiai festőknél is, akik közül most különösen K. K. Hebbar tűnik ki Bangladesh című alkotásával. Mivel ja Kelet-ázsiai Múze­umban több modem indiai festmény látható, s főváro­sunkban őrzik Amrita Sher- Gil tekintélyes kollekcióját, nem lett volna .érdektelen ezt az adott sorozatot is a kiálli- táshoz csatolni, hiszen úgv az össz.kán még teljesebb felis­merést és é'ménvt nyirithatott volna mindannyiunknak. Losonci Miklós Pomázi tamburások Másfél évvel ezelőtt, 1977 őszén alakult meg a pomazi művelődési ház tamburaze- nekara Golub Atanász vezeté­sével. A fiatalokból álló zene­kar azon túlmenően, hogy a helybeli nemzetiségi tánc- együttes kiváló kísérőjének bi­zonyult. híven ápolja a ‘tor- nyék délszláv népzenei hagyo­mányait. A zenekar — rövid múltja ellenére — a megye határain kívül is ismertté vált. A héttagú együttes idei ter­hei között — a fellépések, ven­dégszereplések mellett — más délszláv etnikumok hangszeres népzenéjének tanulmányozása is szerepel. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom