Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

Szakácsok, cukrászok, felszolgálók Vizsgáinak az Izek mesterei Nagyikőrös város legújabb büszkesége a több mint há­rommillió forintos felújítás után a közelmúltban átadott étterem, cégérén a város iro­dalmi múltjára utaló névvel r Kalamáris. A Pest megyei Vendéglátói pari Vállalat keze­lésében levő, hangulatosan, tetszetősen kialakított és be­rendezett vendéglőt a megnvi- tása utáni néhány nap alatt nemcsak a helybéliek, de a környéken lakók is megked­velték. Okkal, hiszen a házias konyha, melyben, kívánságra korabeli étkek is készülnek, s az udvarias, kulturált kiszol­gálás minden betérő vendég kedvére való. A minőség ellenőrei Nem véletlen hát, hogy a fenntartó vállalat ceglédi igaz­gatósága, amely Dél-Pest me­gyében Nagykőröstől Vecsésig két városiban és három nagy járásban mintegy száz étter­met, eszpresszót, bisztrót üze­meltet, fiatal szakmunkásai­nak, szakácsainak, cukrászai­nak, felszolgálóinak itt ren­dezte meg a Szakma ifjú mes­tere címért folyó vetélkedő első fordulóját. Ezen az emlí­tett területen dolgozó 19 fiatal vett részt, közülük kerültek ki a megyei döntőn indulók. A verseny napján már kora reggel nagy volt a sürgés-for­gás a konyhán, s a tágas ét­teremben : öt szakács készí­tette elő a maga összeállította menühöz a hozzávalókat. Húst szeleteltek, hagymát pirítot­tak, mártást kevertek, levest kavartak, ízes fűszerféléket adagoltak. A szakmai titoknak számitó recept szerint készül­tek a különféle fogások, me­lyeket később, dél felé, öt gyors pincér tálalt fel a ven­dégek asztalára. Nekik előtte azonban más módon is be kel­lett bizonyítaniuk, hogy mes­terei szakmájuknak. Ünnepi díszasztalt kellett teríteniük. Nemcsak azt mu­tatták be, hogy avatott felelő­sei a szakszerű tálalásnak, de számot adtak ízlésükről is. A szakemberekből álló zsűri ap­ró részletekre kiterjedő figye­lemmel értékelte a felszolgá­lók teljesítményét, bizonyítva: a pincér munkája nem merül­het ki az étkek és az italok kihordásában, sokkal több an­nál. Legjobb tudásuk szerint közvetítenek a vendégek és a szakácsok között, minőségi el­lenőrei az ételeknek is, s hir­detői a kulturált étkezési szo­kásoknak. Vendégasztalok S miközben a Kalamárisban serénykedtek a szakácsok és a felszolgálók, Cegléden több tucatnyi finomságot készített a monori Margaréta és a ceg­lédi Tavasz cukrászüzemi ki­lenc fiatal dolgozója. Nem sokkal egy óra után meg is érkezett a temérdek, dúsan díszített, édes krémekkel töl­tött csokoládés és habos torta, s egyéb sokféle más süte­mény, színes marcipán, sós linzer és ropogós pogácsa. Át- ellenben, a szemközti aszta­lon az öt szakács frissiben ké­szített, s nyomban közszemlé­re is tett több hidegtálja, asz- pikos j ércemell, majonézes töltött hús, mártásokkal feltá­lalt pástétom, s ki tudja, hányféle finomság vonzotta még a szakemberekből álló vendégeket. A zsűri tagjai, dr. Oláh Pé­ter, a Vendéglátóipari Főisko­la tanára, a zsűri elnöke, Pin­tér László, a Vendáglátóipari Készül az ízes menü. A Kalamáris konyháján most egy­szerre öt szakács tüsténkedik. Szakközépiskola oktatója, va­lamint Simonfai Jenő, a ven­déglátóipari vállalat cukrász­instruktora hozzáértő szemmel szemlélte és bírálta a remek készítményeket. Majd eljött az ebéd tálalásának ideje, s a pincérek egymás után adták fel a mértéktartó ízléssel meg­terített vendégasztalokra, no meg természetesen a zsűri asztalára a különféle menüket, a hozzáillő italokkal. Hozzáértő gárda A magyar konyha okikai jó hírű, s ezt ez a szakmai ver­seny is megerősítette. A sza­kácsok változatos fogásokat készítettek, melyek közül, bi­zony, elkelne jó néhány nap mint nap déli asztalokon, s melyekből azonban csak el­vétve találunk néhányat mu­tatóba az éttermek étlapjain. A legízletesebbnek Miklós Istvánnak, a ceglédi Magyar Étterem szakácsának foztjét találta a zsűri, és tálalta a versenyben legjobban szerep­lő pincér. Széles László, a Ka­lamáris Étterem felszolgálója, íme a győztes menü: kukori­caomlett, burgonyakrémleves, töltött karaj főispán módra, túrós galuskával, orosz felfújt eperkrémmel. Mindehhez egri leánykát és pezsgőt töltöttek csillanó poharakba a pincérek. A gyakorlati tennivalók után elméleti vizsga követke­zett, s amíg a leendő mester­jelöltek a válaszokon gondol­kodtak, Kári Jánossal, a vál­lalat ceglédi részlegének veze­tőjével beszélgettünk. — Az elmúlt években is rendeztünk hasonló versenye­ket — mondta az igazgató —, de soha ekkora gondot nem fordítottunk rá, mint most. Azt szeretnénk elérni, hogy vendégilátóhelyeinken minél több, munkáját nemcsak sze­rető, de jól is ismerő szakem­ber várja vendégeinket. A verseny jó alkalmat ad a to­vábbképzésre, ezt az eddigi eredmények is bizonyítják. Jól tudjuk, hogy ha lassan is, de egyre korszerűsödő üzletháló­zatunkban csak hozzáértő, szakképzett gárdával • elégít­hetjük ki vendégeink igényeit. A megyei versenyen Időközben az egyes munka­fázisokra, valamint az elmé­leti ismeretekre adott pont­számok összesítése után kiala­kult a verseny végeredménye, melyet szakmánként értékel­tek részletesen a zsűri tagjai. A cukrászok közül az első két helyre Csincsák Pongrácné a monori, illetve Kecskés Antal- né, a ceglédi cukrászat dolgo­zója került. A konyhán Mik­lós István, a ceglédi Magyar Étterem és Barna Péter, a nagykőrösi Cifracsárda szaká­csa főzte a legízletesebb me­nüket, míg a felszolgálók kö­zül Széles László, a nagykő­rösi Kalamáris, illetve Lend- vay Árpád, a Cifracsárda fel­szolgálója bizonyult a legered­ményesebbnek. Ök képviselik a ceglédi igazgatóságot a me­gyei versenyen, melyet már­ciusban tartanak meg, szintén a Kalamárisban. Khhn Antal XXI. ÉVOLYAM, 50. SZÁM 1979. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK Negyed hatkor még üresen kongott volna a monori film­színház, ha nem ügyködik a mikrofonokkal, zsinórokkal az emelvényen a társadalmi ün­nepségeket szervező monori iroda vezetője. Az előcsarnok­ban sem volt sok a várakozó, lassan-lassan gyülekeztek a falugyűlés résztvevői, s szó ami szó: alig hihető, hogy csak annyi embert érdekel a járási székhely jelene, jövője, ahá- nyan aznap este összejöttek. A várakozás csendje Monornak 11 ezer 500 fel­nőtt lakója van, közülük 6 ez­Ezerkétszázféle kefe Lószőrből, sortéból, fémszálból Az összevonás után két évvel Több mint két éve született a döntés, amelynek értelmé­ben a fővárosi székhelyű Mű­szaki Kefegyárat a Monori Kefegyárhoz csatolták. Az összevonás sok gonddal járt, de ugyanakkor nyilván­valóak az előnyei is. A gyártás fejlesztése, kor­szerűsítése révén jelenleg körülbelül 1 ezer 200 kü­lönböző típusú műszaki kefe készítését tudják vál­lalni. A háztartási tisztítóeszközök jelentős részét exportra gyárt­ják. A gyár terméklistáján az összevonás óta egymás mellett találhatók a tömörítőkefék, partvisok, a kocsimosó henge­rek, súrölókefék, a beépíthető lábtörlők és a cipőtisztító ke­fék. Ugyancsak széles az alap­anyagok skálája is: készítenek különböző tí­pusú keféket cirokból, sortéból, lószőrből, gyökér­félékből, acél- vagy alu­mínium szálakból. Ez év elejétől a termelés már Monoron koncentrálódik. A gyár vezetői ettől azt re­mélik, hogy munkájuk még hatékonyabbá, szervezettebbé, s természetesen gazdaságo­sabbá válik majd. Szakmai képzettséget szerezhetnek Hasznosan tölthetik az időt Tanulási lehetőség kismamáknak A Monori József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola esti tagozatán megfelelő számú jelentikező esetén az idén is indítanak gyors- és gépíró osztályt. A középiskola tantestülete lehetőséget kíván nyújtani a vállalatoknál, üzemeknél és egyéb intézményeknél admi­nisztratív munkakörben dol­gozóknak a < szakmai képzett­ség megszerzéséhez. Ezenkívül a gyermekgondozási szabadsá­gon levő kismamák és a ház­tartásban dolgozó nők is je­lentkezhetnek a tanfolyamra. A tanévnyitóra szeptember első hetében kerül sor, s a foglalkozásokat hetenként há­rom alkalommal, délután 4 órai ' kezdettel tartják. Az érettségi bizonyítvánnyal nem rendelkezők a gyors- és gép­íráson túl, nyelvtani ismere­teiket is bővíthetik. A kétéves szorgalmi idő elteltével a si­keresen yizsgázók bizonyít­ványt kapnak. A gyors- és gépírőtanfo- lyaimira való beiratkozással kapcsolatos tudnivalókról a gimnázium irodájában adnak bővebb felvilágosítást az ér­deklődőknek. A jelen,tkezés végső határideje március 31. Úttörő-olimpia — tollaslabda Pilisi ezüst- és bronzérem a megyei döntőn Azt túlzás lenne állítani, hogy a tollaslabda a legnép­szerűbb sportok egyike lenne a járásban. Az viszont kétség­telen, hogy remek szórakozás, szabad idejükben a gyerekek is szívesen játsszák. A járási tollaslabdadöntőn a korábbi éveknél kevesebben indultak, és a mezőny is gyen­gébb volt. A pilisiek viszont évről évre kiemelkednek a mezőnyből, most is kiegyensú­lyozott, jó teljesítményt nyúj­tottak. Különösen a lányok játszotta^ remekül, szinte le­söpörték ellenfeleiket a pályá­ról. A monori Kossuth iskola tornatermében lezajlott ver­seny végeredménye: LÁNYOK: 1. Pilis, 1. számú általános iskola, 2. Vecsés fel­A sor­sőtelepi iskola, 3. Mende. fiúknál ugyanez volt a rend. A két pilisi csapat testneve­lő tanára és edzője: Jánosa Ist­ván. A megyei döntőt Dunake­szin rendezték. Ezúttal külön versenyeztek az igazolt ver­senyzők, és ez a lebonyolítási forma kedvezett járásunk leg­jobbjainak. Végeredményben nagyon értékes sikert aratva a pilisi lányok a második he­lyen végeztek, és a fiúk sem adták dobogós helynél alább, nekik a bronzérem jutott. Tol­laslabdában járásunk még ilyen nagy sikert nem ért el — és ezért ismét megilleti az elismerés a remekül sportoló pilisi fiatalokat és az őket fel­készítő nevelőket. Sz. A. ren ingáznak naponta, 5 ezer dolgozónak akad helyben mun­kaalkalom, A felnőtt lakos­ság mindegyikét közelről érin­ti szinte minden téma, amely­ről dr. Zimányi Gyula tanács­elnök szólt. Arról például, hogy milyen összegű költség- vetéssel gazdálkodhatott ta­valy a tanács, mit valósított meg a tervekből, s mit kíván és tud megvalósítani a közel­jövőben? Beszámolójából ki­derült: minden gondot, min­den kívánságot ismer és szem előtt tart a nagyközségi ta­nács, az új egészségügyi ren­delőintézet orvoshiányától a régóta várt és emlegetett földgáz-hálózat kiépítéséig, az iparcikk-ellátás hiányosságai­tól a lakásépítkezésekig. A csend, amellyel szavait a je­lenlevők hallgatták, a várako­zás csendje volt, s a hozzászó­lásokra nem kellett buzdítani senkit. — Örülök, hogy eljöttem — summázta véleményét az el­hangzottakról az első, aki szó­lásra emelkedett. — A járá­si művelődési ház elhanyagolt, sáros, gödrös környékének sor­sáról tudakozódtam volna, de erről szó esett: még az idén rendbehozzák. Egyet azonban megkérdeznék: miért nem él ellenőrzési és bírságolási jogá­val a tanács azokkal szemben, akik engedély nélkül sokszor hónapokig, évekig tárolnak építési anyagot a portájuk előtt? Nem kevés pénz jönne össze olyan bírságokból a kö­zös kasszába, amiből azután esetleg járdákat, utakat épít­hetnénk ... A Rákóczi-telepen élők a tanács mostahagyerekeinek ér­zik magukat — derült ki a má­sodik hozzászóló szavaiból. — Tudjuk, látjuk: nagyot fejlődött Monor az utóbbi idő­ben, de mintha a nagy dolgok árnyékában a kis problémákra már nem jutna sem figyelem, se energia, sem pénz. Rette­netes például az Ady utcai so­rompó átjárójának és környé­kének állapota. Autók között cikáznak a gyalogosok, mert jókora szakaszon nincs járda. A maggyár füzeskertjéből né­mi ráfordítással gyermekpara­dicsomot lehetne varázsolni. Ha ezek a kicsiségnek tűnő dolgok megvalósulnának, mi, telepiek is éreznénk, ■ ránk is figyel, értünk is tesz valamit a tanács ... Kenyér, megálló Sorra álltak fel a kérdezők: miért egyenetlen a kenyérel­látás? Miért csak egy irány­ban közlekedik a helyi autó- buszjárat, kihagyva a telepet is, a békási részt is? Miért nem került autóbuszmegálló a rendelőintézet közelébe még mindig, pedig csak a gimná­zium elől kellene arrébb hoz­ni a táblát? Mikor kezdődik a lebontott vas-műszaki szaküz­let helyén az új nagyáruház építése? Az elnökségben helyet fog­lalók — dr. Varga János, a 11. számú választókerület ország- gyűlési képviselője, Misek Miklós, a nagyközségi pártbi­zottság politikai munkatársa, a községi mérnök, a sütőüzem vezetője, s a többiek figyeltek, jegyzeteltek, s a hozzászólások befejezésekor igyekeztek pon­tos, megnyugtató, vagy éppen türelemre intő válaszokat ad­ni. Kiss József, a DÁV monori kirendeltségének vezetője el­mondta: azért hiányosak a közvilágítási lámpák, mert ezerrel kevesebb porcelán-fog­lalatot kaptak a szükségesnél — s csak az idei esztendőben már 600 foglalatot tettek tönk­re vandál kezek. ígérte: ha­marosan megoldják — transz­formátormegosztással — a bé- kásiak áramszolgáltatási gond­jait. Petróczy Attila, a helyi sü­tőüzem vezetője mentegetőzött: a gyömrői üzem felújítása miatt a nehéz időszakban az ő munkásaik segítettek be az ot­tani ellátásba is. A kenyér mi­nősége sokat javult, remélhe­tőleg egyre kevesebb vád éri őket, mindent megtesznek, hogy így legyen. Ahogy a kérdések peregtek, úgy peregtek a válaszok is. A Volánnal már tárgyal a ta­nács a helyi autóbuszjárat ki- szélesítése ügyében, s bizony­nyal nem lesz akadálya a ren­delőintézetnél új megálló léte­sítésének sem. A telepi, füzes­kerti játszóteret még az idén szeretnék rendbehozni, játéko­kat, segítséget kémek a meg­valósításához. A 2 ezer 800 négyzetméter alapterületű új, vegyes nagyáruház építését a tervek szerint 1980-ban kez­dik, s 1981-ben fejezik be. Jár­dára is jut végre pénz három évi „kényszerszünet” után, de nagyobb, komolyabb út- és járdaépítést nem tervezhetnek addig, míg a csatomaláhózat, s a földgázvezeték építése be nem fejeződik, hiszen az ezek­kel járó munka tönkretenné a nem kevés költséggel épült szi­lárd burkolatokat. Későn jut el az ebéd az óvodákba, igaz, hiszen egyetlen ebédszállító kocsi járja a nagyközség gyer­mekintézményeit. Az új mik­robusz — melynek érkezését a nyár közepére várják, segít majd a gondon. Csak a köz érdekében — Anyagi erőnkhöz mérten igyekszünk mindent megvaló­sítani, ami ezen a falugyűlé­sen felvetődött, s amiknek szükségességét, jogosságát mi is érezzük — mondta befeje­zésül a tanácselnök. A falugyűlés nem nyúlt az éjszakába. Egyetlen olyan kér­dés, kérés sem hangzott el, ami ne a köz érdekében fogalmazó­dott volna. S bár a résztvevők száma valóban lehetett volna több, mégis úgy tűnt: éret­tebb, a közösség ügyét oko­sabban és türelmesebben meg- beszélők találkozása volt ez a falugyűlés, mint az eddigiek. K. Zs. A nap kulturális programja Mendén, 17 órától: gépkocsi- vezetői tanfolyam, ismeretter­jesztő előadás, A szabad idő hasznos eltöltése a családban (az általános iskolában), elő­adó: dr. Csernik Zoltánná pe­dagógus, 18-tól: a népi tánc­csoport próbája és a csillagász szakkör foglalkozása. Mono­ron, 15-től 17-ig: a képzőmű­vészeti szakkör összejövetele, 17-től: asztalitenisz-edzés, 18- tól: a motoros klub foglalko­zása (a HNF-székházban). Úriban, 16-tól: a népi tánccso­port próbája. Hálás szívvel mondunk köszöne­tét azoknak az elvtársaknak, a Monori Járási Rendőrkapitányság­nak, a maglódi MSZMP községi bizottságának, rokonoknak, jó barátoknak, ismerősöknek, akik szeretett férjem, édesapánk, nagy­apánk idős Gattj^án József teme­tésére eljöttek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló csa­lád. % i A hozzáértő zsűri alapos szemrevételezés után dönt: ki készítette a legtetszetősebb és legfinomabb tortákat, süte­ményeket. Varga Irén felvetelel Falugyűlés a járási székhelyen Érettebb, türelmes közösség Jut pénz járdára, de új útra még várni kell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom