Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-22 / 44. szám
1979. FEBRUÄR VI., CSÜTÖRTÖK Törpetorony- vízhűtésre Űj típusú hűtőtornyok gyártását kezdték meg — az Energiagazdálkodási Intézet szabadalma alapján — a Hűtőtechnika Ipari Szövetkezetben. A mindössze 3,2 méter magas és négy négyzetméter alapterületű törpetorony a felmelegedett hűtővizek újrahűtését végzi az üzemekben. Jelenleg a felmelegedett, de tiszta vizet a legtöbb helyen a csatornákba engedik. Az új típusú törpetorony alkalmazásával ennek elejét vehetik: a jó hatásfokú kis toronyban megfelelően lehűtik a vizet, s aztán újra és újra .visszavezetik a technikai folyamatba. A torony műanyag elemein pergetik le a vizet és ventillátor segítségével hűtik le újbóli felhasználásra. Az új berendezés alkalmas a vízben levő gázok kivonására is. Az első törpetomyokat — amelyek óránként 60 köbméter víz hűtésére szolgálnak — a Budapesti Műanyagipari Vállalatnak és több élelmiszer- gyártó üzemnek szállították. Nagy az érdeklődés az új termékek iránt, mert egyre nehezebb és egyre drágább a megfelelő mennyiségű víz beszerzése. Ezért az üzem az Energiagazdálkodási Intézettel közösen egy egész hűtőtoronycsaládot alakít ki. A hűtőtorony-család tagjainak kapacitása az óránkénti 3 litertől a 250 literig terjed. Amit kértek tőlük — teljesítették Fiafalok a nagykovácsi Rozmaring Tsz-hen Amikor beléptem a nagykovácsi Rozmaring Egyesült Tsz irodahelyiségébe, Bauer Hen- rikné személyzeti osztályvezető-helyettes éppen a kiváló minősítésű növényvédő és méregraktárkezelő oklevelet adta át Áy Lajosnak, Radvá- nyi Istvánnak, Kunkli Istvánnak, Barlai Istvánnak, akik a napokban fejezték be a tanfolyamot. — Szövetkezetünkben jelenleg negyvenötén tanulnak tovább — mondja Bauer Hen- rikné. — Heten gimnáziumba, huszonhármán pedig különböző szakközépiskolákba, négyen egyetemre — szakmérnöki továbbképzésre, hatan politikai főiskolára, öten növénytermesztői tanfolyamra járnak. Ismerkednek a szakmával A Rozmaring vezetősége rendszeresen segít a főiskolát, egyetemet, közép- és általános iskolát éppen befejezett fiataloknak, hogy minél köny- nyebben beilleszkedhessenek az új környezetbe. A közelmúltban friss főiskolai, egyetemi diplomásokkal folytattak megbeszélést. A fiatalok javarészt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, a Kertészeti Egyetemen, a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán, a Gyöngyösi Főiskola zöldségtermesztési szakán végeztek, kultúránezető-helyettesi beosztásban dolgoznak egy évig. Ezután sem pihennek , • Újabb társadalmi munkák a ráckevei járásban A ráckevei járás 19 településének 11 tanácsa összesen 48 millió forintos társadalmi munkára számított az V. ötéves tervidőszakban. A tények nem a terveket igazolták, túlszárnyalták ■ azokat.. 1976-ban 19 millió, egy évvel később 34 millió forint volt a társadalmi munka értéke a járásban, s így két esztendő alatt már túlteljesítették a vállalást. Aki pedig azt gondolná, hogy ezután az itt lakók és dolgozók megpihentek babéraikon, tévednek ... Harminchárommillió Csak példákat említünk: Dunaharasztin partvédőműveket építettek tavaly csaknem 2 millióért, Dunavarsányban az utakat, járdákat javították- építették, Kiskunlacházán az orvosi rendelő, s az óvoda volt társadalmi munkák színhelye, Dömsödön karbantartották az iskolát, bölcsődét, Ráckevén csaknem 2 millióért segítették a 100 személyes óvoda építését, s 300 ezerért a parkosítást. Szigetszentmártonban a szeméttelepek felszámolásáért tevékenykedtek önként, Tökölön iskolai sportpályát építettek, Szigetszentmiklóson az üdülőterület rendezésére szántak félmilliónyi társadalmi munkát, Lóréven a könyvtár és az óvodai konyha építését támogatták, Makádon strand épült, és sétányt alakítottak ki, Szigethalmon az óvoda és iskola karbantartására jelentkeztek, s másfél kilométernyi lit épült itt több mint 2 millió forintért, Taksonyban pedig az iskola karbantartását vállalták. Külön említést érdemel a halásztelki összefogás. Itt hatezer híján 7 millió forint értékű volt a társadalmi munka, a járásban a legtöbb. Vízvezetékhálózat épült 1,7 kilométer hosszon, az óvodát alakították át, autóparkolót építettek, s Zőteret, felújították a tűzoltó őrszobát, parkosítottak, járdát készítettek, s több mint 100 ezerért kijavították az iskolai felszerelések egy részét. Mindent összevetve a járásban tavaly újabb 33 millió forinttal járultak a települések gyarapításához. S hogy ez nem •sekély érték, az mutatja, fejlesztésre 150 millió forintot költhettek tavaly a tanácsok. A társadalmi munka tehát több mint egyötödét érte a fejlesztési alapnak! Érdekes tendencia volt, hogy a legtöbb társadalmi erőt a bölcsődék, óvodák, iskolák építésére, bővítésére sikerült mozgósítani. Kell a segítség S hogy miként lesz tovább? A járási hivatalban még csak most latolgatják, mire számíthatnak idén. De a legszerényebb számítás mellett is 20 millió forintos társadalmi munka várható erre az évre, például a kiskunlacházi és szigethalmi iskolaépítésekhez, az óvoda elkészítéséhez. Persze másutt is okkal igényelhetik ismét a társadalmi összefogást, a segítséget: ebben az esztendőben 190 millió forintot, a tavalyinál 40-nel magasabb ösz- szeget költhetnek fejlesztésre a ráckevei járásban. Több minden épül itt, mint korábban, s ehhez többel járulhat a járás 103 ezer lakója. V. G. P. Hogy megismerhessék a szövetkezet minden virágkultúráját, különböző időszakokban helyet cserélnek. Egy év elteltével megismerkednek a virágtermesztésre profilírozott szövetkezet minden szakágával, így kialakul teljes képük a munkahelyükről, s a szövetkezet is megismeri az ő munkájukat. Ezután képességeik, kedvük szerint választhatnak, hogy melyik virágfajtával akarnak foglalkozni. Az igények és lehetőségek szinkronja csak úgy valósulhatott meg, hogy rendszeresen meghallgatták a legfiatalabb munkaerők véleményét, akik frissen, bíráló szellemben reagáltak bizonyos hiányosságokra. Csoportvezetőik sokszor nem adták meg nekik kellőképpen azt a hosszú távú tájékoztatást, ami a helyetteseket megilletné. A szak- és betanított munkásfiatalok fölvetették például az öltöző és zuhanyozó hiányából adódó nehézségeket. A vezetőség azóta megoldotta ezeket a problémákat, Fiatal értelmiségi kör A fiatalok azt tartják legfontosabbnak, hogy rendszeres továbbképzési lehetőségekhez jussanak. Karits László, a pártvezetőség titkára, Lénért László KISZ-titkár javasolták, hogy alakítsák meg a fiatal értelmiségi kört. A Rozmaring Tsz vezetősége messzemenően segítséget nyújt ahhoz, hogy minél teljesebb programok várják az érdeklődőket. A klub profilját a szövetkezet szakmai jellege meghatározza, előadásokat hallanak, vitákon vehetnek részt a tagjai. A vezetőség tájékozódik a Kertészeti Egyetem előadásairól, és lehetőséget ad arra, hogy az egyetemet végzett, egyetemre, szakközépiskolába készülő fiatalok minél többet hallhassanak ezekből az előadásokból. Jogos volt az a kérésük is, hogy képet kapjanak a szövetkezet egészéről. Azóta tanulmányozhatták a kőbánya, a műkőüzem, az asztalos-, a műszer, a savanyító, a gyümölcs- üzemágak munkáját is. Nincs munkaerő-vándorlás A szövetkezet kihelyezett szakmunkásképző osztályában 35 fiatal dolgozó tanul. Az oktatásban kiemelkedő részt vállalnak a fiatal mérnökök. Nagyné Novák Lívia, Buchler Aba kertészmérnök, Németh László gépészmérnök, dr. Fehér Mihályné, a virágkertészet mérnöke munkaidőn túl is sokat foglalkozik a legfiatalabb generációval. — Frissen végzett fiataljaink beilleszkedését legjobban az segíti, ha nem támad az az érzésük, hogy végleg elszakadtak az iskola padjaitól. Majdnem mindenki élt a továbbtanulás lehetőségével. Ez sok órát ellopott a munkaidőből, de hosszú távon visszatérül a látszólagos áldozat. A fiatalok jól érzik magukat, szívesen dolgoznak nálunk. Nagykovácsiban egyáltalán nem tapasztalható az agglomerációra annyira jellemző elvándorlás — tette még hozzá Bauer Henrikné. Pósa Zoltán Korszerű írógépek Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat — mely az idén ünnepli alapítása 30. évfordulóját — korszerű írógépeket gyárt exportra. Termékeiket a világ hetven országában értékesítik. A képen: Szalagrendszerben készülnek a korszerű írógépek. Kereső kertészkedők Jönnek—s mennek a vevők Tréfás kedvű instruktor Az időjárás egy ideje mindenáron igyekszik elhitetni velünk, hogy március végén járunk. A naptár mást mutat, de akárhogyan is van: készülünk a tavaszra. A házikertek gazdái máris szorgos- kodnak, metszenek, kerítést javítanak, s igyekeznek beszerezni mindazt, amire szükség lesz: vetőmagvakat, növényvédő szereket, műtrágyát, szerszámokat. A monori háztartási szaküzlet kirakatában már hetek óta tavaszt idéznek a tasakos vetőmagok, a borsó, a retek, a zöldségfélék, s fehér betűkkel virít a felirat: fólia is kapható. Bérelt raktárban — Felkészültek? — kérdeztük Tripiska Bélánét, az üzlet vezetőnőjét— Száz mázsa műtrágya már elfogyott — válaszolt — de a hét végére újabb két vagonnal várunk, s ugyancsak a hét végére jelezték a növényvédő szerek érkezését is. Mindent idejében megrendeltünk, reméljük, folyamatos lesz a szállítás. Máris sokan keresik a kilós csomagolású borsót, a sárgarépát, hamarosan ezekre a kérésekre sem kell nemet mondanunk. Béreltünk egy raktárhelyiséget, eddig ugyanis az árut vagy nem mertük megrendelni, vagy tárolni nem tudtuk. Az új raktárral az a gondunk is megoldódik, s mindenkit ki tudunk szolgálni. Forgalmas már a Petőfi utcai gazdabolt is. Amíg Her- czeg Sándorné kiszolgálja a vásárlókat, a falon „kiállított” kerti szerszámok árait böngészem. Százharmincöt forint a jugoszláv importból származó ásó, a trágyavilla 116, a kasza 100 — bizony egyik sem olcsó. Tóth István, a VASÉRT instruktora, aki éppen megrendelések ügyében toppan be, széttárja a kezét: — Ez van. A magyar gyártmányú, olcsóbb kerti szerszámok a hiánycikklistán szerepelnek ... Udvarnyi távolság Tréfálni próbál: a régi gazdák azt mondták, egy ásó három liter bor árába kerül, hát ez most is így van... A bajuszos idős férfi, aki a kaszát nézegette, meglehetősen hangosan csukja be maga mögött az ajtót. Mint kiderül, a gazdaboltban sok olyan árut keresnek hiába a vásárlók, aminek megrendelését — a bizonylati tömb tanúsága szerint —már tavaly októberben leadta az üzletvezető. S bár látszólag apró dologról van szó, hiszen a megrendelés igazán nem nagy tétel, kínos jelenet következik. — Horganyzott vödör? — kérdi az instruktor. — Ez a háztartási osztályra tartozik. — Az ásó, kapa, lapát megint egy másik osztályra, s itt, ez a két tétel, egy harmadik osztályra. Hát ezért nem érkezett meg az áru. Mert azt igazán nem lehet kívánni egy országos vállalattól, hogy az egyik osztály átvigye a nem rá tartozó megrendelést az udvar másik végébe. Itt például a kasza a legnagyobb tétel, azt meg is kapták, a többit, mivel nem rájuk tartozott, nem továbbították. Az üzlet vezetőnője hallgat Nem, azt valóban hogyan is kívánhatná bármelyik osztály akármelyik dolgozójától is, hogy ' menjen át a másikhoz, az udvar túlsó végébe...? Van azonban a VASÉRT-nek egy katalógusa is, ahonnan megtudhatná, melyik megrendelést hová kell címeznie. A gazdaboltba ilyen katalógus nem jutott. S nem tud a vezetőnő arról sem, hogy másnap zárul a VASÉRT három napos nagy kiállítása, ahol a sarlótól a fűnyíróig mindent bemutattak, s minden meg is rendelhető... A Monor vidéki Áfész kapott meghívót a kiállításra ... Jönnek-mennek a vásárlók. Hiába keresik a takarmányrépa-magot, a kilós csomagolású vetőmagvakat, talán a jövő hétre ideérnek. Nincs kielégítő válasz, ték paprikafajtákból sem. — A megrendeléseket fel* adtuk — mondja Herczeg Sándorné. tV Remélni — szabad Feladták a megrendelést, a remélhetőleg idejében megérkezik az áru, még a munkák megkezdése előtt, hiszen Mo- noron mindössze két üzlet — a háztartási és a gazdabolt — az, ahol a helyiek, s a környékbeliek megvásárolhatnák mindazt, ami a tavaszi kertészkedéshez nélkülözhetetlen. Szerencse, hogy a szerszámokat az ABC-áruházakban, s a vas-műszaki szaküzletekben is megtalálják. Ha megtalálják. K. Zs. Bába Mihály: (garázs J ól emlékeztem a takaros kis házra, a tiszta udvarra, a gondozott, ápolt gyümölcsöskertre. De nem találtam sehol. Visszafordultam a kis utcán. Biztosan eltévedtem. Eltelt néhány év azóta, hogy Kovács Sándoréknál borozgat- tam utoljára. Egy kisfiú kerékpározott el mellettem. Megállítottam. — öcsikém, te itt laksz? — Itt — döntötte meg egy kicsit a kerékpárt, hogy a lábát letehesse a járdára. — Nem tudod, hol laknak itt Kovács Sándorék? A gyerek kissé furcsán nézett rám. — Nem tetszett még ott járni? — De, egyszer, régebben. — Ja. Mert az a házuk, ni — mutatott egy alig ötven méternyire lévő villára. Sándor bácsi tárt karokkal fogadott. — De sokat emlegettük, öcsém, tyű, de sokat — sodort be a hatalmas nappaliba. Percekig nem tudtam szólni: semmi sem emlékeztetett a régi, takaros kis házra. Bor került az asztalra, meg pogácsa. — Egyedül vagyok, a feleségem az unokámmal bement Pestre vásárolni — nevetett. — Mindig kell valami, na. A harmadik pohár bor után Sándor bácsi szinte kilökte maga alól a széket. — Most pedig nézzen csak körül egy kicsit, mert a legutóbbi látogatása óta ugyancsak megváltozott itt minden. Négy szobánk van. Kettő a mienk, kettő a lányoméké. Mert ők velünk laknak. Hatalmas, üveges veranda, kerti lóca, székek, asztal. A vendégváró, ahogyan Sándor bácsi nevezte. A nappaliból jobbra, balra vezettek a szobák. Meg kellett dicsérnem az új bútorokat, a csempét a fürdőszobában, a konyhában, a tapéták színeit, a gyerek szobáját, nyerges hintalovat. — Csak nem nyertek a lottón? — kérdeztem őszintén álmélkodva. — Az is bejött. Három darab há- romtalálatosunk volt közben. De nem arra vagyok én büszke, hanem a magunk erejére. Amikor a lányom férjhez ment, elővettem a vöt és megkérdeztem tőle; akartok tisztességes otthont magatoknak? Hát persze, hogy akartak. Na. akkor, mondom, lássunk hozzá. És nekiláttunk. Négyen kerestünk, öt évig raktuk félre a filléreket — nevetett —, aztán belekezdtünk. Már mért ne kezdtünk volna, hiszen OTP is van a világon. Tíz évre kaptunk kölcsönt, már csak azt törlesztget- jük, meg egy szobabútornak a részleteit. — Akkor kellett volna idelátogatni, amikor húszán is dolgoztunk a házon — folytatta Sándor bácsi egy cseppnyi szünet után. — Én is szóltam a komáknak, gyertek szombaton, vasárnap. És jöttek. A vejem barátai is. No, még az asszonyok is verbúváltak egy kis munkaerőt. Magam sem hittem, hogy milyen hamar tető alá került a ház. Persze a benti munka már lassabban ment, pepecselgettünk hónapokig. M egint letelepedtünk, hogy ízlelgessük a házi bort, aztán Sándor bátyám kivezetett a kertbe. A konyha kinti bejárata előtt megmutatta a kis füves, homokos teret, unokája birodalmát, aztán a fáit, na meg a nyolc vagy tíz sornyi szőlőt, a lugast, ami a kis kaputól a verandáig vezetett. — Szép, szép — mondtam, amikor körbe tekintettem a kerten, az udvaron. Talán egy pillanatig egy cseppnyi irigység is bújkált bennem, hogy lám-lám, nekem is jó lenne egy ilyen kis házikó, egy kis kerttel, ahol kapál gathatnék. Sándor bácsi zökkentett vissza a valóságba. — Tudja öcsém, én mégis a garázsra vagyok a legbüszkébb. — Garázsra? Kocsijuk is van? — Nekem ugyan nem hiányzik, de a vejem emlegette, hogy bizony jó lenne, mert akkor nem a vicinálissal járnának be dolgozni. Na, gondoltam magamban, hát akkor legyen kocsi is. — És lett! Hangosan kacagott. — Nem, nem. Azért nincs nálam terülj asztalkám. Lassan lépegetve mentünk az udvar végében álló garázs felé. — Megcsináltuk a garázst, igazán olcsó volt, mert maradt egy kis építőanyag. Szóval amolyan toldott, foldott ez, de garázs! Amikor készen volt, mondom egy szombaton a családnak: megyek, hozom a ga- rázsbavalót. Nevettek. Bolondozik az öreg, gondolták. Én pedig elmentem a téeszelnökhöz, akivel amolyan köszönő viszonyban voltam. Mondtam neki, hogy mi járatban vagyok. Egy cseppet sem lepődött meg a tervemen. Sőt, segített Hogy rövidre fogjam, hizlalási szerződést kötöttünk. Kaptam öt süldőt, meghíz- laltam, elvitték, hozták a következő ötöt. Ez már a negyedik váltás és ezzel vége is lesz, mert ezzel együtt már meglesz a kocsi ára. A léckerítés mellett álltunk. A garázs téglapadlóján, vastagon terített fűrészporban öt hatalmas szőke hízó heverészett lustán. — Hát szóval a garázs meghozza a belevalót. Mert azt a kis munkát. ami a hizlalással járt, meg sem éreztük. Behajolt a kis kerítésen, megsimogatta a legközelebb fekvő hízó hátát. — Még egy hónap, vagy kettő, és akkor már igazi garázs lesz ez, kocsival — mondta büszkén.