Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-23 / 45. szám
I 1979. FEBRUAR 33., PÉNTEK xMa, cm s « Két község, mint egy nagy család Makád már nincs a világ végén Elektrongyorsító A VillamosszU geíelö és Mű- anyaggyáxban átadták rendeltetésének a szovjet gyártmányú új lineáris elektrongyorsító berendezést. Ezzel a gyár megteremtette a lehetőségét a világszínvonalú korszerű kábelcsövek szigetelő műanyagok gyártásának. A képen: A sugárzó területre haladó huzal feszességét ellenőrzik. Halfogás helyett halgazdáíkodás Bővül a Kék Duna Halászati Szövetkezet tevékenysége Vezekeltem Makádon. Előttem járók (írók) „bűnét” tettem önkéntelenül is jóvá, amikor beültem a falugyűlésre. A „bűn” egy szó volt, a szó maga: világvége. Ezt gondolta ki, írta le, mint találó jelzőt krónikás elődöm, ezt hallhattam visz- sza piszkálódó tréfálkozással, megbántott patriotizmussal az emberek szavából. Diószegi Lajos azt mondta: „Makád nem a világ vége. Mi tudjuk ezt, de hogy mások is megtudják, úgy látszik, sokat keli még tenni.” Kovács Antal meg azt: „Lehet, hogy az idegennek itt már véget ér a világ, de higgye el, itt is emberek laknak, emberi gondokkal és egyre nagyobb vágyakkal az emberibb életre.” Bódis István elnökhelyettes mosolygott emberei indulat faragta izzásán: — Van ebben valami: hosz- ezú út vezet hozzánk s tőlünk nem visznek messzi utak. Vegye ezt képletesnek, de értheti szó szerint is: nem tudom, akad-e még egy falu, ahol ilyen áldatlan állapotok vannak? Legyen mit csinálni Ami az utakat illeti, igaza volt Bódis Istvánnak; az utak sorsát rosszallták-félték-sérel- mezték a falugyűlés résztvevőd is. Mind a huszonegyen. Ennyien gyülekeztek vasárnap délután a téesz művelődési házában. Egy korábban távozott, valaki később érkezett: így maradtak huszonegyen a másfél ezerből. Farkas Antal tanácstag nevükben röstelkedett: „Húsz tanácstagunk van, fele sincs itt Miért nem jöttek el?... Helyettük is szégyellem magam.” Bódis István azt mondta, eddig is így csinálták, vasárnap délutánonként rendezték a gyűlést, mindig sikerült. Most nem. Akik eljöttek, azért nem hiába fáradtak. A huszonegy másfél ezer helyett beszelt. A legtöbbet az utakról. — Ügy van az — magyarázta Diószegi Lajos —, hogy a mai ember már nemcsak dolgozni akar, hanem kulturáltan élni, szórakozni is. Erre meg is van a több ideje, lehetősége, de megfelelő körülmények is kellenek, s egy járható út meg igazán nem nagy óhaj. Tudjuk, kevés a pénz, de itt vagyunk mi, a falu, az emberek azt várják, hogy legyen mit csinálni. Ki kell használni a közös munkában rejlő erőt. Németh István tovább szőtte: — Szép a lelkesedés, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy szakszerűtlen munkát végezzünk. Egy útépítéshez pedig irányítás kell, ehhez várjuk a tanács segítségét. Bábi Józsefné vb-titkár a ráckevei nagyközségi tanács nevében beszélt: — Először találkozom a falu lakosságával, de ismerem a gondokat. Már csak azért is, mert ezek a többi község: Ráckeve, Szigetbecse, Lórév gondjai is. Legföljebb itt jobban sürget az idő: az iskolát, reméljük a hatodik ötéves tervben megépítjük, s az útra is találunk megoldást. Hiszen végtére is azért történt meg az egyesülés, hogy közösen segítsünk egymáson. Több gond, több öröm Az egyesülésről kevés szó esett Az elnökhelyettes szerint korai lenne még a beszéd: a várakozás idejét élik Makádon, még igazán ki sem próbálhatták a közös (megsokszorosodott?) erő lehetőségét — Ügy képzeljük mi ezt — mondja Kovács Antal tanácstag —, mint egy nagy családot. Ahol többen vannak talán több a gond, de több az öröm is és minden gyerek egyformán kedves. Mi még csak most tanulgatjuk a közös életet. — Nem okozott semmi gondot az összevonás? — kérdeztem Bábi Józsefnét. — Nem, itt Makádon még örültek is neki. Van valami igazság a világvégében, mert ritka rossz helyzetben van a község. Kis tanácsi szervezetükkel nem is nagyon birkózhattak volna meg a gondokkal. Nem mondom, nekünk nem lenne könnyebb az új feladatok nélkül, de ez az összevonás talán valóban az erők összefogásához vezet és sikerül a kellő időben, kellő segítséget oda adni, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá. Találkozás a főutcán Együtt autóztunk be Rácke- vére a titkárnővel, magunkon éreztük az utak átkát. A „művelődési autó” sofőrje helyi ember volt, azt mondta: „Ha valaki ide indul, jobb ha nem fényesíti ki előtte a cipőt.” Ráadásul készséges volt: „Ha tudjuk, hogy jön, kimentem Rövidesen összeszerelik a Paksi Atomerőműhöz készülő első hazai gyártmányú, úgynevezett kazettaátrakó berendezést. Ennek segítségével cserélik majd a fűtőanyagelemeket, a friss üzemanyagot a reaktortartályban. A Ganz- MÁVAG egyik csarnokában az üzemi próbákhoz 30 méter mély aknát is fúrnak, majd a berendezést szétszedve, gondosan csomagolva a helyszínre szállítják. A Ganz-MÁVAG gépgyárában néhány hónappal ezelőtt kezdték meg az atomerőművi berendezések gyártását. Igaz, A pedagógusok szakszervezete 847 tagot számlál a da- basi járásban, s a 26 alapszervezet tagjainak zöme nő. Nem kevés a fiatal sem, ezt mutatja, hogy a tavalyi ifjúsági parlamenteken 285-en vettek részt. Igaz, akad még iskola, óvoda, aíhol nem mindenki szakszervezeti tag, de ennek olyan országszerte is meglévő okai vannak, mint a fluktuáció, vagy a gyermekgondozási segély. Mit tesz a szakszervezet a járás pedagógusainak továbbképzéséért, érdekeik védelméért, gondjaik megoldásáért? — erről kérdeztük Kálvin Lászlót a szakszervezet járási titkárát. — Kezdjük talán a továbbképzéssel. Már októberben, a tanév elején gazdasági reszortfelelőseinknek tartott előadást Németh István, a járási vezetőség gazdasági felelőse, a szakszervezeti pénzügyekről. Nem kevésbé lényegesek bér- és munkaügyi tennivalóink sem. Ezekről a téli szünetben Pethő Géza a pedagógusok szakszervezete központi vezetőségének osztályvezetője beszélt, s nemcsak a reszortfelelősöknek, hanem a meghívott óvónőknek, igazgatóknak, szakszervezeti titkároknak is. Idei továbbképzési tervünkben még egy közérdekű téma szerepel: a társadalombiztosításról, segélyezésről kívánunk előadást tartani a tavaszi szünetben. volna maga elé, nem kellett volna' buszra várni.” Igaz, egy telefonba került volna. Csakhogy akkor nem morogtam volna a makádiakkal együtt egy órán át hiába várakozva a buszra; nem tapostam volna a sarat a mállott- falú tanácsháza körül. És nem találkoztam volna Király nénivel sem. Ünnepi fekete ruhát viselt, szapora lépteivel ott kerülgette a kátyúkat a főutcán. Zsebében százforintost gyűrögetett, az unokának szánta, Zsuzsanna napjára. — Na, jó útja lelhetett, míg ideért — mondta. — Messziről láttam, hogy idegen, mart idegenek keveset járnak erre. Pedig szép község a mienk, higgye el nekem, itt nőttem fel, szorgalmas emberek lakják. Nem gond itt a munka, nézzen meg engem, hetvenen fölül még a téeszben dolgozom. Nemcsak a pénzért, hanem a munkáért, mert mindig kell valami tennivaló az embernek. Ügy engedett utamra, hogy magamban, mielőtt beültem volna a falugyűlésre, eltöröltem Makád neve mellől a világvége szót. Major Árvácska szivattyúkat korábban is készítettek, de most új típust fejlesztettek ki, amelyet már a helyszínen szerelnek. A szivattyú a Duna és a Paksi Atomerőmű között továbbítja majd a vizet. A kazettaátrakó berendezés viszont teljesen új gyártmányuk. Az elsőt az atomerőmű I-es számú reaktorába építik be. A berendezés olyan teleszkópos kiemelővel felszerelt acélszerkezet, amelynek tizedmilliméternyi pontosságot igénylő munkáját beépített televíziókamerán keresztül figyelik a gépet irányító szakemberek. — Nagy gondot okoz, hogy sokan veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, s így szinte általános az iskolákban, óvodákban a helyettesítés és az ezzel járó túlóra. Nem egy nevelőnek azért kell vállalnia ezt, hogy semmiképp se csökkenjen az oktatás színvonala. A szakszervezet ez ügyben — kényszerhelyzetről lévén szó — nem mindig tud eleget tenni érdekvédelmi feladatainak. — Azért van, amire büszkék lehetünk. Például a SZOT-üdülőjegyekből a járás nevelőinek csak 6 százaléka részesedik évente, s jó részük a tanítási időszakban kap beutalót. Ezért már évek óta IBUSZ fizetővendégszolgálati szobákat bérelünk júliusra és augusztusra, s így tíznaponkénti váltással újabb 150 pedagógust vonhatunk be az üdültetésbe. Igaz, ez emészti fel a tagdíjak kétharmadát Viszont az üdülés ingyenes, a nevelőnek csak a kosztról kell gondoskodnia. Három esztendeje szerveztünk először külföldi kirándulást Csehszlovákiába és Lengyelországba. A második túra is ugyanide vezetett, tavaly pedig Romániában járt 42 pedagógusunk. Idei tervünk, hogy két turnusban három-három napos útra indulunk Bécsbe. A résztvevők 500 forintos hozzájárulást kapnak a szakszervezettől. A fibtalok lakásépítési kölBevezető helyett egy-két adat a budakalászi Kék Duna Halászati Szövetkezet zár- számadási beszámolójából. Az 1977-es árbevételük 14 millió 725 ezer, az 1978-as 36 millió forint volt. Ötlet és tett Mindez azt bizonyítja, hogy dinamikus fejlődésnek indult a szövetkezet, olyan úton jár, melyet eddig még sohasem próbáltak ki a budakalászi halászok. Mi a sikerük titka, s hogyan képzelik a jövőt? — kérdezem dr. Galambos László elnöktől. Megtanultunk gazdálkodni azzal, amink van — válaszolja. — Eddig a Dunán halásztak a szakembereink; az Ipoly- torkolattól Nagytétényig terjedő mintegy 4200 hektár vízfelületen. Ebből is meg lehet élni, hiszen tavaly közel 6 vagon halat fogtunk ki a Dunából. Aztán felmerült bennünk a gondolat; mi lenne, ha a szakembereink hozzáértésének, rátermettségének jobb kihasználása érdekében elvállalnánk más, szakemberekkel és egyéb adottságokkal nem rendelkező tsz-ek halastavainak, víztárolóinak lehalászását? S mi lenne, ha nemcsak halásznánk, hanem halgazdálkodási folytatnánk? Az ötletet tett követte, s a halászszövetcsönét tavaly is, idén ds 12-en vették, veszik igénybe. Sajnálatos, hogy a pályakezdőket megillető kölcsön iránt szinte semmi érdeklődés nem tapasztalható. Ennek oka — tekintve a kezdő nevelők viszonylag alacsony fizetését —, hogy az OTP magas kamatot számít fel. — Január 28-án tartottuk a járási pedagógus sporttalálkozót, melyen 50-en mérték össze ügyességüket asztaliteniszben, sakkban és lövészetben. Húszán közülük eljutottak a ceglédi megyei sport- találkozóra. Szeretnénk, ha idén sokan neveznének be a Ráckevei-Duna-ágban tartandó horgászversenyre is. — Végezetül egy félig- meddig szakmai problémáról; Az elmúlt tanévben taggyűlések témája volt mindenütt az oktatáspolitikai párt- határozat végrehajtása, az új nevelési-oktatási dokumentumok bevezetése. Járásszerte azt tapasztalták a pedagógusok, hogy az új tantervek, tankönyvek, munkafüzetek használatához kevésnek bizonyult az előkészítő tájékoztatás. A tankönyvek a nyár eleje helyett az utolsó pillanatokban érkeztek csak meg, s addig csupán egy-egy lapját ismerhették a tanítók. Ugyan a munkaközösségek vezetői részt vettek az egyhetes előkészítő tanfolyamokon, de az alsótagozatos nevelők felkészítésére már nem elegendő az évi öt alkalom. V. P. ség segítségével sikerült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítanunk több gazdasággal. Tervszerű telepítés — A gyöngyöshalászi Győzelem Tsz víztározójából 150 mázsa halat vittünk a piacra. Az enyingi Vörös Hajnal Tsz- nek 67 hektár víztározó és halastó rendszere van, de nincsenek megfelelő eszközei és szakemberei a lehalászáshoz. Felajánlottuk, hogy a zsákmány 20 százalékáért elvégezzük a munkát. A többi halat is átvettük nagykereskedelmi áron. Itt 350 mázsa hal került a hálóba. Sajnos, a korán beköszöntött tél miatt nem tudtuk befejezni a munkát, a kora tavaszi hónapokra is maradt tennivaló. Becsléseink szerint Enyingről még mintegy 100 mázsa halat vihetünk a piacra éppen olyan időszakban, mikor a Dunából alig várhatunk valamit. Elvállaltuk a pécsi horgásztavak lehalászását is, ami várhatóan 150 mázsa halat jelent. — Nem fogy el a hal, ha ilyen sokat kifognak? — Mind a Dunán, mind a halastavakban tervszerűen telepítjük és neveljük a halat. 1978-ban 50 mázsa kétnyaras pontyot, 20 ezer előnevelt csukaivadékot és háromezer kecsesét telepítettünk. Ez mintegy 200 ezer forint terhet rótt a szövetkezetre, de enélkül nincs fogás a következő években. A fent említett együttműködés keretében ivadékot is nevelünk. A fehérgyarmati Halászati Tsz-től például 170 mázsa kétnyaras pontyot vettünk. Enyingen százezer darab ivadék is rendelkezésünkre áll a tavaszi telepítéshez. — Hol és hogyan értékesítik a zsákmányt? — Tavaly mintegy 30 vagonnyit adtunk el az Élmunkás és Több mint 400 témajavaslat érkezett az egyetemekről és a főiskolákról a felsőoktatási intézményeket fenntartó minisztériumok kutatási témapályázatára. A bíráló bizottság a témák mintegy felét érdemesítette részletes kidolgozásra és anyagi támogatásra. A pályázat eredményes volt olyan vonatkozásban is, hogy képet adott arról, mi foglalkoztatja a kutatókat. A kormány tudománypolitikai bizottsága az 1979—80-as évekre jelentős összeget, 140 millió forintot bocsátott rendelkezésre az egyetemi kutatások támogatására. A pályázat mellett ebből az összegből támogatják azokat a konkrét megbízásokat is, amelyeket a különböző tárcák ajánlottak a kiemelt kutatási programokon belül. Az Oktatási Minisztériumban napirendre tűzték a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításának kérdését is. Korántsem csupán a műszaki jellegű újítások, találmányok gyakorlati bevezetéséről van szó; nem kevésbé fontos a tár- i a Garai téri piacon, valamint a Tolbuhin csarnokban levő árudáinkban. Olyan fajtákat is beszereztünk, amit a mi halászaink nem fogtak. így került a pultjainkra pisztráng, süllő, angolna. Vásárlóink véleménye szerint tavaly nálunk volt a legnagyobb választék. Saját csárda — Régi vágyuk a halászainknak, hogy legyen egy saját halászcsárdánk. Most teljesül; vettünk egy épületet Dunakeszin, a tanácsház mögött A falatozó már működik benne, a csárdát legkésőbb május 1-re nyitjuk meg. Most folynak a tárgyalások egy budapesti csárda kialakításáról is. Tavaszra talán ez is megnyílhat. Szeretnénk, ha a halon kívül vadételeket is felszolgálhatnánk. — Hogyan termelhet egy halászati tsz valutáért? — Novemberben 20 mázsa pontyot adtunk el egy osztrák cégnek, de ez nem hozott sokat. Viszont novemberben megalakult a tsz kisállattenyésztési szakcsoportja, mely nyúlneveléssel és értékesítéssel foglalkozik a háztájiban. A dunavarsányi Petőfi Tsz-tőí kapjuk a tenyészállatokat, tápot, eszközöket, s az idén már több mint 30 ezer nyulat adunk át nekik exportra. Az idén januárban alakult meg a fürjtenyésztő szakcsoport- szerződést kötöttünk az Óbuda Tsz-szel; átutaltunk a fejlesztési alapjukra félmillió forintot, ezért vállalták, hogy a szentendrei baromfifeldolgozójukban létrehoznak egy fürj- vágó sort. Az így átadott állatokat a MAVAD exportálja a közel-keleti országokba. Az első negyedévben 109 ezer, utána az év végéig 600 ezer fürj átadását tervezzük. T. Ágoston László sadalomtudományi kutatások eredményeinek „áttétele'' a mindennapi gyakorlatba. Az utóbbi években felgyorsult tudományos-technikai haladás nyomán mindinkább munkaeszközzé válnak a számítógépek. Ezért a leendő értelmiség már aligha nélkülözheti a számítástechnika alapvető ismereteit. A minisztérium területi oktatási számítóközpontok kialakítását tervezi. Az első Szegeden, a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumában már a múlt év végén megkezdte a működését. Hasonló központot hoznak létre még ebben az ötéves tervben Pécsett és Budapesten. A további tervekben szerepel egy-egy központ kiépítése Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Veszprémben és Zalaegerszegen. A központok mindenekelőtt az oktatást és a tudományos munkát szolgálják, alkalmasak lesznek azonban a nagy intézmények adminisztratív tennivalóinak elvégzésére is. Kamera ellenőrzi a pontosságot Ganz atomerőművi berendezések Paksra Továbbképzés, üdültetés, érdekvédelem A pedagógusok szakszervezetében Dabason Oktatási számítóközpontok Az egyetemi kutatások megvalósulóban
